Almost Lovers - 20. rész

Sziasztok!

Az érettséginek vége.....boldog vagyok, szóval ma friss!!! ^^
Ez az utolsó boldog, felhőtlen rész, szóval élvezzétek ki!

Jó olvasást!

Lilluci

20. rész

/Kristen/

Kinyitottam a szemeimet, és örömmel konstatáltam, hogy ez a mindent elsöprő szex nem csupán a képzeletem szüleménye volt, és nem is egy csodás álom, hanem maga a valóság.
Meztelenül feküdtem magányosan az ágyban, a takaró a földön hevert. Felültem és kinyújtózkodtam, majd magamra vettem egyet Rob ingei közül. Frissen mosott illata volt, mégis érezni lehetett rajta Rob utánozhatatlan illatát. Imádtam a ruháit hordani. Tudni, hogy előttem ő viselte, az ő testéhez simult a puha anyag, borzasztóan jó érzéssel tölt el. Lehet, hogy beteges, de ez van!

Kimentem a szobából, és gondolkodás nélkül indultam el a hatalmas erkély felé. Nem tévedtem, ugyanis Rob kint ült egy széken, épp cigarettázott.
Kihúztam a hatalmas tolóajtót, majd csendben odalopóztam az épp magában elmélkedő szerelmemhez, s hátulról öleltem át a nyakát és mélyen beszippantottam markáns férfiillatát. Kivette a cigit a szájából, egy kissé elfordította a fejét, aztán megcsókolt. Olyan lágyan, olyan finoman csókolt, hogy azt hittem menten elfolyok az aszfalton. A kezeimmel közben cirógattam a tarkóját. A szívem a torkomban dobogott, és sírni tudtam volna örömömben, hogy Rob – igaz titokban -, de az én párom. Ahhoz, hogy hivatalossá tegyük a kapcsolatunkat még várnunk kell egy kicsit. Nem akartam rögtön azt kérni tőle, hogy hagyja ott Camillát. Mégis csak a gyermekével várandós. Tudok várni még egy-két hetet, de annál tovább nem vagyok hajlandó nélkülözni a társaságát. Csak magamnak akarom őt!

Levegőhiány miatt kénytelenek voltunk elválni egymástól, pedig legszívesebben ott csüngtem volna az ajkán egészen estig. Vagy tovább…
- Hiányoztál mellőlem – csókoltam a nyakába, amitől megborzongott. Jól esett tudni, hogy nem csak ő van rám borzongató hatással.
- Ki kellett jönnöm. Nem bírtam tovább nézni a meztelen testedet.
Elmosolyodtam ezen. Olyan szenvedélyes lett hirtelen, de ez az oldala még jobban tetszett. Egyszerre gondoskodó és vad. A két legfőbb erény egy férfiban, és nekem van egy ilyen példányom. Hát mi ez, ha nem mázli?
Odaléptem az asztalhoz és kivettem egyet Rob cigarettái közül. Amióta hazajöttem alig szívtam, pedig előtte pöfékeltem, mint a gyárkémény.
Meggyújtva a szálat le akartam ülni a mellette lévő székre, de ő meglátva a szándékomat megragadott a csípőmnél fogva, és az ölébe rántott.
- Hé! – kiáltottam fel, annyira megijedtem.
- Bocs, de nem vagyok hajlandó lemondani a közelségedről – csillogó szemekkel nézett rám, amitől egyből megenyhültem. Olyan édes!
- Nem is kell – elkezdtem puszilgatni az állát, ami egy kissé szúrt. – Hm, imádom ha borostás vagy – haraptam meg a fülcimpáját, amitől éreztem, újraéled a vágya irántam.
- Tudom, épp ezért nem vágtam le – mormolta sejtelmes hangon, majd elkezdte kigombolni az ingemet.
- Mit művelsz? – érdeklődtem játékosan, de majd elepedtem érte.
- Minek tűnik?
- Előbb had szívjam el a cigimet – húztam az agyát, és emeltem a számhoz az idő közben feléig leégő csikket.
- Még mit nem! – kitépte a kezemből, majd elhajította a kertbe.
Mérgesen néztem rá, ő pedig ártatlan kiskutya szemekkel vállat vont.
- Sajnálom, túl érzékien szívtad. Nem nézhettem tovább – angyali hangon adta elő mindezt.

A száját csókra tartotta, de én durcásan elfordítottam a fejem. Hirtelen megragadta a tarkómat és szenvedélyesen megcsókolt. Kezemmel bejártam a felsőtestét, de közben vadul ostromoltuk egymás száját. Ismét megharaptam a száját, de most ő is viszonozta eme nemes gesztusomat. A vérem forrt, levegőt is csak alig kaptam, és majd’ szétrobbantam a vágytól. A fogaink összekoccantak olyannyira hevesek voltunk. Az a bizonyos kémia tényleg megvan köztünk.
Zihálva váltunk el.
A mellkasának támasztottam a homlokomat, s a tenyerem alatt éreztem, ahogy a szíve ide-oda kalimpál. Az enyém nem különben viselkedett.

Felnéztem rá, de ő hátrahajtott fejjel próbálta magát észhez téríteni. Végignéztem rajta, és csak ekkor tűnt fel, hogy egy fehér atlétát visel. Döglöttem, mikor ilyet hordott. Annyira jól kiemeli széles vállait, és enyhén izmos karját.
Beharaptam a számat. Hogy lehet valaki ennyire ellenállhatatlan?
- Mit nézel ennyire? – kérdezte Rob rekedtes hangon. Felkaptam a fejemet, és egyenesen belenéztem szürkéskék szemeibe.
- Csak azon ámuldoztam, hogy mennyire… – elgondolkodtam, hogy kimondjam-e, de végül megtettem. – tökéletes vagy.
Persze máskor is mondtam neki ilyet, de azt csak brahiból. Akkor még nem voltunk szeretők, hogy tudjam, mit rejt a sok textil. De most, hogy behatóan tanulmányoztam, előröl és hátulról, még ez a szó sem tudta igazán fedni a valóságot. Ezt élőben kell látni, na!
Rob arca komollyá és idegessé vált. Az előbb volt jókedvét, mintha a szél fújta volna el. Lemondóan sóhajtott is egyet.
- Valami rosszat mondtam? – kérdeztem félénken és végigsimítottam a homlokán.
- Mindig mindenki azzal jön, hogy milyen jól nézek ki. Sokak számára ez az egyetlen érdemem. A külsőm miatt szeretnek és ez kurvára zavar! – leemelt az öléből és idegesen járkált fel s alá, miközben egy újabb szálra gyújtott.
- Nem is tudtam, hogy így érzel – léptem hozzá, és átölelve a derekát egy puszit nyomtam a mellkasára. Azt tudtam, hogy sok millió lány rajong érte, és majd’ megvesznek egyetlen mosolyáért, de a legvadabb álmaimban sem gondoltam volna, hogy frusztrálja a szépfiú szerep. Még egy dolog, amit annyi évig nem tudtam Robert Pattinsonról.
- Senkit nem érdekel, hogy mit tettem, vagy fogok letenni az asztalra, csak azzal foglalkoznak, hogy mit viselek, hogy áll a hajam, és ehhez hasonló baromságok. Nem akarom, hogy te is csak ezt lásd bennem.

Mutatóujjamat a szájára helyeztem, s mélyen, igézően a szemébe néztem.
- Nem csak a külsőd miatt vagyok megveszve érted. Sokkal fontosabb, ami itt van – tettem a szívére a kezemet. – Csak tudod, én melletted egy rút kiskacsának érzem magam – zavaromban elpirultam. Megfogta az államat, s gyengéden megemelte az arcomat.
- Kristen, ne beszélj hülyeségeket! A legcsábosabb nő vagy, akivel eddigi életem során találkoztam. És elhiheted, találkoztam már kis millióval – olyan határozottan mondta mindezt, hogy a gyomrom görcsbe rándult.
- Ne ugrass, kérlek! – fordítottam el a fejemet tőle. Akit egy földnyi nő ostromol, ne mondja nekem azt, hogy én vagyok a legcsábosabb, mert úgy se hiszem el!
- Szerinted ugratás, hogy minden egyes alkalommal mikor csak meglátlak, ezt váltod ki belőlem? – megragadta a kezemet és az ágyékára helyezte. Éreztem, hogy mennyire kemény már. – Te vagy az a nő, akinek a puszta látványától, sőt illatától izgalomba jövök. És ezt hidd el!
Fejét a nyakhajlatomba hajtotta és szívogatni kezdte a bőrömet. Hangosan sóhajtoztam és nekidörgöltem magam, mire férfias morgás hagyták el a száját.
- Hiszek neked – alig hallhatóan ejtettem ki mindezt.
- Akkor többé hallani se akarok arról, hogy ki hogy néz ki. Én is csak egy átlagos srác vagyok – kezei felfedezőútra indultak a testemen. Az alhasamtól indult, egészen fel.
- Az átlagos azért kissé sértő rád nézve – kuncogtam, de ez a kuncogás hamar átváltott kétségbeesett nyöszörgésekké. Ahogy Rob megmarkolta épp a kezébe illő melleimet, elemi erővel csapott le rám a vágy, és azonnal megborzongtam.
- Akkor helyesbítek. Helyes vagyok, te pedig észveszejtő, így jobb?
- Elfogadhatóbb – túrtam a hajába, és már épp azon voltam, hogy leszaggatom róla azt az átkozott alsónadrágot, mikor a csengő éles hanggal megszólalt.

Ijedten léptem el Robtól, és visszagomboltam az ingemet.
- Úristen, remélem nem Camilla az! – estem teljesen pánikba.
- Nyugalom, ez biztosan csak a pizza.
Kifújtam a levegőt, de azért nem voltam száz százalékig nyugodt.
- Azért én itt maradok, biztos, ami biztos – a hangom remegett az idegességtől.
- Oké. Egy perc és visszajövök – puszit nyomott a homlokomra, majd bíztatólag rám mosolygott és bement a lakásba.
Pár perc elteltével egy hatalmas doboz társaságában tért vissza. Hegy nagyságú kőszikla gördült le a szívemről, mikor tudatosult bennem, nem kaptak rajta minket.
- Látod, mondtam – emelte magasba a dobozt, s egy győzelemittas mosolyt is elejtett. – Itt együnk, vagy inkább bent? – kérdezte.
- Bent, mert itt dög meleg van – válaszoltam és elindultam befelé.
- Ha levennéd az inget, nem lenne meleged – belecsípett a fenekembe.
- Arra várhatsz! – öltöttem ki rá a nyelvemet, de azért odatettem magam, mert fenék riszálva szambáztam be a nappaliba. Rob inkább mélyen hallgatott, amit meg tudtam érteni.

Lehuppantunk a kanapéra, Rob pedig hozott tányért a gigantikus pizza szeleteknek. Egymás után faltam őket. Már az ötödiknél tartottam, mikor Rob bizonytalanul megszólított:
- Kristen…?
- Hm? – épp beleharaptam a feléig megvett szeletbe, de mikor ránéztem, inkább letettem a tányéromat a dohányzóasztalra. – Mi a baj? – kérdeztem, mert láttam rajta, hogy valami igen csak aggasztja.
- Csak érdekelne valami – kezdte. – Persze nem kötelező válaszolnod, hisz magánügy, de nem bírom megállni.
- Oké Rob, nyögd ki mi az, mert kezdesz megrémíteni! – szólítottam fel és teljes testemmel felé fordultam.
Felsóhajtott.
- Csak az érdekelne, hogy Mike miért aludt ott nálad a múlt héten? – nem mert rám nézni.
- Mint azt már mondtam is neked, elmentünk egyet bulizni, hogy levezessük a felgyülemlett feszültséget. Kissé kifakadtam, és elkezdtem neki hablatyolni Camilláról meg a gyerekről, és csak azt vettem észre, hogy ő is és én is egymás után döntjük magunkba a keményebbnél keményebb alkoholokat. Hazakísért, de ő is elég ramaty állapotban volt, ezért nem akartam, hogy egyedül mászkáljon éjszaka. Felajánlottam, hogy aludjon ott nálam, ő pedig belement.
- Értem – bólintott, de még nem elégítette ki a kíváncsiságát, ezt a feszült testtartásából szűrtem le.
- Az is érdekel, hogy lefeküdtem-e vele, igaz? – kérdeztem és felhúztam magam elé a térdeimet.
- Ez tényleg magánügy. Nincs hozzá semmi közöm – próbált terelni.
- Rendben – visszavettem magam elé a tányéromat, de azért még odaszóltam neki. – A válasz egyébként, nem.

Fél szemmel láttam, ahogy ledermed, majd kapcsol, és szélesen elmosolyodik. Inkább kínozza magát, mintsem rákérdezzen a lényegre. Mazochista!
- Köszönöm – nézett engem megbűvölten. Nem tudtam pontosan mit köszön. Azt, hogy válaszoltam neki, holott nem kérdezett, vagy, hogy nem feküdtünk le Mike-kal. Inkább az utóbbi, mintsem az előbbi véleményem szerint.
- Csak nem féltékeny voltál? – kérdeztem incselkedve.
- Mindenkire az vagyok, aki csak rád néz, vagy hozzád ér. Ehhez csak nekem van jogom – jelentette ki határozottan. Jólesett az önérzetemnek, hogy egy picit elfogta a zöldszemű szörnyeteg.
Közelebb csúszott hozzám, kivette a kezemből a tányért, aztán hanyatt döntött, így fölém tornyosult.
- Héj, én még éhes vagyok! – néztem át a karja alatt, egyenesen rá a pizzára.
- Öt extra nagy szeletet pusztítottál el – nevetett és belecsókolt a hajamba.
- Csak azért, mert a délelőtt eléggé elvette minden erőmet – néztem farkasszemet vele.
- Nekem úgy rémlik, hogy a munka nagyobbik részét én végeztem – féloldalas mosoly jelent meg az arcán, aztán közel hajolt hozzám és belenyalt a fülembe. Úristen, kikészít ez az ember!
- Akkor itt az ideje, hogy lerójam a tartozásom – odanyúltam az ing elejéhez és elkezdtem kigombolni. Rob megnyalta a száját, úgy nézte végig a műsort. A lábaimat átkulcsoltam a dereka körül és máris éreztem nekem nyomódni kőkemény vágyát.
Rob végighúzta a nyelvét a felsőtestemen, én pedig már most orgazmus közeli állapotba kerültem. Lüktettem érte, érezni akartam mélyen magamban.
Erőszakosan kényszerítettem, hogy vegye le magáról az atlétáját. Miután megszabadult tőle, végre elém tárult csodás felsőteste. Beharaptam az alsó ajkamat. Végigszántott a kezem a nyakától, a kulcscsontján át, egészen az alhasáig. Rob megremegett minden érintéstől.
Az alhasáról aztán kicsit lejjebb vezetett az út. Benyúltam kettőnk közé, mielőbb el akartam távolítani róla a bokszerjét. Le is toltam róla, megmarkoltam és már épp magamba akartam vezetni, mikor megszólalt a telefonja.

- Ezt nem hiszem el – nyögött fel, mert még mindig a kezemben tartottam és nem is tétlenkedtem.
A telefon nem hagyta abba a folytonos csörgést.
- Vedd fel – csalódottan eleresztettem őt.
Lemondóan szállt le rólam és vette kézbe a mobilját. Nem is kellett mondania ki kereste, az arcára volt írva a válasz.
- Camilla volt, igaz? – kérdeztem és felültem a kanapén.
- Igen. Ideges, hogy hol vagyok.
Ekkor ránéztem a falra rögzített órára, ami este hetet mutatott. Így elszállt volna az idő? Ha Robbal vagyok, minden bizonnyal.
- Sajnálom, de mennem kell. Így is patáliát fog csapni – nézett rám összetörten és már magára is húzta szexi atlétáját.
- Nem mehetsz el így! – mutattam a hasának feszülő vágyára.
- Majd megoldom.
- Ja, majd Camilla otthon leápol. Na azt már nem!
Mielőtt tiltakozhatott volna, megragadtam a kezét és lehúztam, vissza a kanapéra.
- Erre nincs időnk – mondta nagyot nyelve.
- Most csak a te kielégülésed számít. Szóval engedd el magad! – utasítottam.
Letérdeltem elé, majd végigsimítottam rajta. Fejét azonnal, ahogy hozzá értem, a kanapé hátuljának vetette. A kezeim egyre gyorsabban mozogtak rajta, de nem akartam, hogy csak ennyi legyen.
Rob folyamatosan nyögött, illetve a nevemet suttogta. Megálltam a kezeimmel és felnéztem rá. Ilyen elgyötört férfiarccal nem mindennap találkozik az ember.
- Nem akarod nézni, ahogy eltüntetlek a számban? – incselkedtem vele.
- Ha nézem nem fog sokáig tartani, hogy elélvezzek – a tekintete már ennél fátyolosabb nem is lehetett volna.
- Amúgy is sietnünk kell – kuncogtam. Bólintott, tehát szabad volt az út.
A hajamat eltűrtem jobb oldalra. Először a nyelvemmel finoman végignyaltam őt, aztán már nyaltam és a kezemmel is besegítettem.
Ránéztem, de ő megsemmisülve bámulta, ahogy ebben a pillanatban tövig merítem a számban. Aztán megint végignyaltam, és simogattam.
Ezt még háromszor megismételtem. Rob aztán szorítani kezdte a kanapé karfáját, jelezve, mindjárt itt a kitörése ideje.
Újra a számba vettem forró gerjedelmét, s ekkor megéreztem, ahogy a számba lövell.
Az íze, mint az isteni manna olyan volt.

A mellkasa rekordgyorsasággal emelkedett fel és le. Gondosan letöröltem őt, illetve a számat is.
- Kristen…ez… – lihegett. – …én…meghaltam – lecsukta a szemeit.
- Ezek szerint jó volt? – kérdeztem, ahogy visszavettem magamra az inget.
- Jó?! – vonta fel a szemöldökét. – Ez leírhatatlanul fantasztikus volt – nézett rám kielégült arccal.
- Csak megháláltam a mait – huncutul rákacsintottam.
- Te vagy a legnimfománabb nő, akit csak ismerek – húzott magához egy szerelmes csókra.
- Te sem panaszkodhatsz csődör – dörgöltem az arcomat a mellkasához. Hangosan felnevettünk. – Tényleg ideje lenne mennünk - nyújtottam felé az alsóját. Felhúzta, de aztán visszafordult felém. Mintha eszébe jutott volna még valami.
- Várj, még hozok neked valamit! – visszaültetett a helyemre.
Izgatottan vártam, hogy mit szándékozik adni nekem. Visszajött és egy kulcsot csúsztatott a kezembe.
- Ennek a lakásnak a kulcsa. Tegnap unalmas perceimben kigondoltam, hogy csináltatok neked egyet, így akkor jössz ide, amikor csak akarsz – mondta kisfiús huncutsággal a hangjában. Egyenesen a nyakába ugrottam, és ott pusziltam, ahol értem.
- Köszönöm, köszönöm, köszönöm – hálálkodtam.
- Ugyan, ez semmiség – legyintett.
- De ez igen is sokat jelent, hisz ez a mi közös szerelmi fészkünk – nagyon szentimentálisan hangzott, de ki kellett mondanom, mert ezt éreztem. Szorosabban ölelt magához, mintha most tudatosulna benne is, hogy ez tényleg a közös „otthonunk”.
- Mennem kell – a hangja szomorúan csengett. Elengedtem, hagytam had öltözzön fel rendesen. Nekem nem kellett sietnem, sőt, ezek után, hogy kaptam egy kulcsot, el is döntöttem, itt töltöm az éjszakát. Az ötletet megosztottam Robbal is.

- Ha tehetném éjszaka elszöknék hozzád – belecsókolt a hajamba.
- De jó is lenne – tűnődtem. – De nem lehet. Még nem.
- Tudom. Holnap, amilyen korán csak lehet, eljövök hozzád – simogatta meg az arcomat.
- Várni foglak – lábujjhegyre állva öleltem át a nyakát, és adtam neki egy búcsúcsókot.
- Szép álmokat, kedves – lépdelt az autója felé.
- Neked is. Szeretlek – integettem boldogan. Csókot dobott a levegőbe, amit én gyerekes mód elfogadtam, aztán elhajtott.

Becsuktam magam mögött az ajtót, s hátulról nekidőltem. Mint egy szerelmes idióta, úgy vigyorogtam. Jaj, Robert Pattinson, mit tettél velem?
Beleszippantottam az ingbe, ami még mindig magán hordta Rob illatát.
Elhatároztam, hogy felfedezem a lakást, mert a hálón és a nappalin, meg persze az erkélyen kívül nem nagyon jutottam el sehova.
Mint egy szerelmes bakfis indultam el az emelet felé, hogy feltérképezhessem az otthonunkat.

Igen, újra kissé eseménytelenre sikeredett, de akartam még egy nyugis részt, mielőtt elszabadulna a dráma. Jó, annyira nem leszek drámai, csak egy icuri-picurit^^
A komiknak örülnék, de tudjátok, ha nem írtok akkor legalább pipálgassatok, az is sokat jelent.
Köszönöm(L)