SOKK *.* BD képek:P

Sokkhatás alatt vagyok, de rendesen!!!! :D
Ezek az új kiszivárgott BD képek, de nem tehetem fel az összeset, mivel törölheti is érte a blogot!!
Összesen 21 db jött ki, amit szívesen elküldök nektek, csak adjátok meg a mail címeteket:)
Gyerekek.......november rohadt messze van:S
De ha a fil fele annyira jó lesz, mint ezek a sokat sejtető képek, akkor már megérte várni:P
Puszillak titeket(L)(L)

Lilluci


U.i: tegnap a BDvel álmodtam xD Szerintem ez rohadt ironikus:P A képek egyébként az RPD jóvoltából vannak meg!!!

Eddig bírtam..... :( + Almost Lovers 10.rész

Sziasztok!!

Most jött el a pillanat, mikor is el kell gondolkoznom azon, akarom e folytatni ezt az egész blogos dolgot!
Ne értsetek félre, imádok írni, de a kezdeti lelkesedésem kezd elmúlni:S
Hihetetlenül nagy öröm volt a számomra, hogy az előző részt közel 40en olvasták el....ennél nagyobb elismerés nem is kell, csak úgy érzem az egész történet hitelét vesztette.
Hisz, nézzetek körül hány RS blog létezik manapság.....több száz, és úgy gondolom, én semmit újat nem tudok nektek nyújtani ezentúl:/
Szóval most nagyon elgondolkozok, hogy írjak e még egyáltalán. Én nem mondom magam olyan hű, de nagyon jó írónak, természetesen vannak nálam kimagaslóbb tehetségek is, de nem állítom azt sem, hogy -már bocsánat-, de szart adok ki a kezemből:S Mégse kapok túl sok visszajelzést.
Annak az 5 embernek, aki folyamatosan kifejti a véleményét, hálás vagyok, és el se hiszik mennyit jelent nekem, akár egy szó is:)(L)
De azt most kijelentem, hogy csak azért, mert ezt kiírtam nem várom el, hogy az is írjon komit, aki eddig még nem tette meg. Nem! Én nem bírom az ilyen kényszer dolgokat...ha van kedvetek írjatok, ha nem akkor nem, csak azt ne tessék elfelejteni, én nektek írok, a ti véleményeitek alapján tudom leszűrni merre kéne vinni a történetet, mi hiányzik stb.
Rohadt sokat dumáltam, és mindennek az egésznek az a lényege, lehetséges, hogy ez az utolsó rész, amit tőlem olvastok.....elfáradtam, vagy inkább belefáradtam.
Sok embernek, úgy vélem nem fogok "álmatlan éjszakát" okozni, hisz a piros x megnyomásával el is felejtődik az egész blogosdi:)

Ehhez a részhez, jó olvasást kívánok, és köszönöm azoknak, akik folyamatosan olvastak, pipáltak, és főleg a kommentelőknek!!!!(L)(L)(L)

Lilluci

10. rész

Hirtelen riadtam fel leggyönyörűbb álmomból. Kristennek hűlt helye volt mellettem az ágyban. Hova tűnhetett éjnek évadján? Körülnéztem a szobában és örömmel konstatáltam, hogy a ruhái a földön hevernek.
Fáradtan keltem ki az ágyból, holott már jócskán a délutánt tapostuk. Te jó ég, a rajongói találkozó! – jutott eszembe legfontosabb kötelességem. Kipattantam az ágyból, és rögtön Kristen keresésére indultam. Nem volt sok alternatíva, hogy hova mehetett, így egyből az erkély felé vettem az irányt. Szépséges kedvesem ott ült, felpakolt lábakkal az egyik széken, és egymás után szívta a cigiket. Percekig bámultam káprázatos lényét. Pont, mikor ki akartam lépni hozzá, megszólalt a telefonja. Először megnézte a kijelzőt, majd egy hatalmas mosoly terült szét az arcán. Elnyomta a cigarettáját, s csak aztán vette fel a készüléket.
- Szia! – suttogta a telefonba. Gondolom azt hitte még húzom a lóbőrt, ezért vette halkabbra a hangját.
- Te is nagyon hiányzol nekem… - mondta sokat sejtető hangon. Kivel beszélhet? Próbáltam nagyon fülelni ahhoz, hogy elcsípjek legalább egy-két szót, amiből táplálkozni tudok.
- Ez eléggé bonyolult, de mindent elmagyarázok ha hazaértem – mondta és idegesen dobolni kezdett a lábával. Ugye nem azzal beszél, akire gondolok?!
- Én is szeretlek, és már alig várom, hogy újra találkozzunk….ott folytathatjuk, ahol abbahagytuk, ugye? – kérdezte kíváncsian. Alig vártam, hogy letegye azt a kibaszott telefont, hogy aztán tisztázni tudjuk a helyzetet. Most már egyértelmű volt, hogy azzal a csúszómászó Mike-kal beszél. De miért csinálja ezt? Most engem szeret, vagy még mindig azt a kretént? Sajgott a fejem, le kellett ülnöm a kanapéra. Leszartam, hogy mit beszélgetnek még egymással!
A fejemet a kezeim közé temettem. Egy idióta barom vagyok! Hogy hihettem akár egy percig is, hogy Kristen boldog lehet mellettem? Rob, mikor tanulsz már a hibáidból?!
- Te már fent is vagy? – kérdezte Kristen meglepetten, ám feltörő lelkesedéssel.
- Fent – válaszoltam rekedt hangon. Annyira nehéz volt beszélnem. Éreztem, hogy csak percek kérdése és örökre kisétál az életemből….megint. Nem akartam ezt, de ha ő Mike mellett boldog, akkor nem tartóztathatom fel. Ennyire nem lehetek önző, még akkor sem, ha én közben kutyául szenvedek.
- Rob, minden rendben? – lépett oda hozzám, és leguggolt elém, majd végigsimított gondterhelt arcomon. Belesimultam bársonyos tenyerébe, élveztem utolsó érintését.
- Essünk túl rajta hamar! – sóhajtottam fel, és megfogtam a kezeit. Kristen zavartan nézett rám.
- Min essünk túl? Miről beszélsz? – értetlenkedett.
- A szakításon… - magyaráztam. Felugrott és kétségbeesetten zihálni kezdett.
- Te….te szakítani akarsz….velem? – nyüszítette. Felálltam, majd odasétálva hozzá szorosan a karjaimba zártam. Tudom, hogy magam alatt vágom a fát, de ennyi még igazán jár nekem.
- Nem, te akarsz szakítani – húztam végig egyenletesen az ujjaimat csillogó haján.
- Megőrültél! – lökött el a mellkasomnál fogva. A szemei lángoltak.
- Kristen, hallottam a telefonbeszélgetést közted és Mike között – magyaráztam.
- De én… - kezdett volna a magyarázkodásba, csakhogy én közbevágtam.
- Semmi baj, megértem, hogy őt választod helyettem. Ezért a pár napért is hihetetlenül hálás vagyok neked. Álmomba sem gondoltam volna, hogy egyszer a karjaimban tarthatlak és igaz, ha titokban is, de szerethetlek.
- Befejezted? – kérdezte kuncogva. Szép, kitárulkozok neki, sőt, nem is haragszom rá azért, amiért ejt seggfej Mike miatt, erre ő csak úgy a képembe nevet.
- Kristen, kérlek ne légy ennyire kegyetlen! Legalább valami együttérzést mutathatnál. Életem legnehezebb tette lesz elengedni téged.
- Rob, amennyire jóképű, annyira buta is vagy! – csóválta a fejét. – Komolyan azt hiszed, hogy ejteni akarlak? – vonta fel egyik szemöldökét.
- Erre enged következtetni a párbeszéd, amit Mike-kal bonyolítottál le.
- Honnan veszed, hogy Mike-kal beszéltem? – kérdezte idegesen.
- A „Te is nagyon hiányzol nekem” és az „Én is szeretlek, és már alig várom, hogy újra találkozzunk….ott folytathatjuk, ahol abbahagytuk, ugye?” foszlányok erre engednek következtetni – ismételtem meg előbbi szavait.
- Pontosan, csak foszlányokat hallottál! – nagyot sóhajtott. - Rob, az anyámmal beszéltem.
Egy kis idő kellett mire felfogtam szavai jelentését. Szóval, én az imént előadtam egy szánalmas kis melodrámát, mivel azt hittem elveszítem őt örökre, erre kiderül, hogy csak az anyával beszélt? Basszus! Na, ha eddig nem akart dobni, most biztosan megteszi. Ki akarna együtt lenni egy ilyen szánalomra méltó alakkal?
- Sss….sajnálom – dadogtam. Rohadtul szégyelltem magam.
- Hogy jutott eszedbe egyáltalán feltételezni is, hogy elhagynálak Mike miatt?
- Félreértettem a beszélgetést….én nem gondolkoztam.
- Nem, csak hittél a saját fejedben kialakult képnek – csóválta szüntelenül a fejét. Most nagyon mérges rám, ezzel maximálisan tisztában voltam.
- Igen, de ez csak azért van, mert minden percben rettegek attól, hogy csak úgy kisétálsz az életemből – magyaráztam lehetetlen viselkedésem okát.
- Jaj, két ilyen szerencsétlent, mint mi – nevette el magát végül. Ránéztem és boldog arcát látva, én is elengedtem magam és vele együtt nevettem.
- Hát az önbizalmunk valahol a -1000 és a 0 között ingadozik – vontam magamhoz csípőjénél fogva, majd egy puszit nyomtam a feje búbjára.
- Igen. De azért jó volt látni, hogy mennyire beparáztál a lehetséges szakítás miatt.
- Még jó! Soha nem akarok elválni tőled – arcomat lassan közelítettem az övéhez, aztán gyengéd csókot leheltem enyhén szétnyílt ajkaira. Kristen karjait átkulcsolta a nyakam körül, s egész testével nekem nyomódott. Átkaroltam karcsú derekát és így folytattuk érzéki csókcsatánkat. Elszakadva tőle, rákérdeztem egy, még mindig nem igazán tiszta dologra.
- Mégis mit kell folytatnotok anyukáddal? – kíváncsiskodtam.
- A K-11-et.
Emlékeztem erre a filmre. Még az Alkonyatot forgattuk, mikor szárnyra keltek a pletykák, miszerint Kristen szerepelni fog az anyukája által rendezett filmben.
- A szereplőválogatás folyik éppen, és anya ragaszkodik hozzá, hogy én is jelen legyek, mikor meghallgatjuk a jelentkezőket – mondta, és már kezdte is feltűrni a pólómat.
- Értem – mosolyodtam el, és lehajolva hozzá újra birtokba vettem csábos ajkait. Kristen mindeközben a pólóm alatt kezdett matatni, ami felettébb izgató volt, de számomra még mindig nem volt világos, hogy miért itt, és miért nem a könyvesboltban vagyunk, ahol vagy több ezren várnak ránk.
- Steph ügynöke felhívott, hogy valami interjúra kell utazniuk, és nem tudták máskorra besűríteni, csak mára – magyarázta, és már tépte is le rólam a fehér pólómat.
- Ez esetben, ma semmi kedvem elhagyni az ágy területét – vigyorodtam el, s már fel is emeltem, hogy úgy vigyem el őt egészen az ágyig.

Este hétkor idejét láttam valamiféle táplálékhoz hozzájuttatni a szex következtében kimerült testünket. Kristen kócosan kecmergett ki az ágyból, de közölte velem, ő egyáltalán nem éhes ételre. Értettem ezt a fajta kis célzást, de én teljesen kimerültem. Ha nem ehetek meg egy egész marhát, meghalok!
Míg én csendben elfogyasztottam a húsz főnek elegendő ételemet, addig Kristen szépen sorjában szívta el a cigarettákat mellettem ülve az erkélyen. Olyan jó volt így látni magunkat. Békében, feszültségmentesen, mint egy igazi szerelmespár. Kimondhatatlanul boldog voltam, amiért az élet megajándékozott engem egy második eséllyel, amivel –igaz hezitálva, de – éltem.
- Mihez lenne ma kedved? – kérdezte Kristen, ahogy elnyomta, vagy a harmincadik szálát.
- Azt gondoltam, ne gubbasszunk egész nap a szobába, szóval elmehetnénk egy pub-ba, vagy valami – fejeztem be a királyi étket.
- Benne vagyok – csillantak fel fáradt szemei.

Mindketten lazára vettük a figurát. Egyikőnk se akarta felhívni túlságosan az emberek figyelmét. Így is örülhetünk, ha tíz percig nyugtunk lesz.
Hívtam egy taxit, amit elláttam azzal az utasítással, hogy kizárólag a hátsó kijáratnál álljon meg. A sárga autó, mire leértünk ott várt minket, és szerencsére egy árva léleknek sem tűnt fel, hogy két napszemüveget viselő egyén száll be.
A taxisnak megmondtuk, hogy vigyen minek a legközelebbi kocsmaszerűségbe, amit ő örömmel teljesített is.
Kitett minket, én pedig elkértem a privát számát, hogy az este végeztével ő fuvarozzon haza bennünket.
Kristennel betértünk a Joe’s pub-ba, ami már este nyolckor dugig volt részeg fazonokkal.
- Lehet, hogy máshová kéne mennünk – súgtam Kris fülébe, miután feltérképeztem a terepet.
- Nekem tetszik – vont vállat és egyenesen a pult felé vette az irányt. Követtem őt, de még nem igazán tudtam megbarátkozni a hellyel. A Londonban található kocsmák ehhez képest egy leány nevelde.
Kristen kikért nekünk két sört, amit azonnal el is tűntettünk. Ezt így folytattuk egészen addig, míg vagy tíz üres üveg nem sorakozott fel előttünk fejenként. Éreztem, hogy kezd a fejembe szállni a barna nedű, így én inkább úgy döntöttem, abbahagyom a piálást. Kristennek velem ellentétben nem volt e fajta elhatározása és folytatta az esztelen ivászatot.
A tekintettem eközben a táncparkettre siklott. Néztem, ahogy az alkoholmámorban úszó emberek ritmustalanul ringnak a fülsüketítő zenére.
Éreztem, hogy egy kéz simít végig legbecsesebb testrészemen. A sok mogyoró, amit betermeltem kezdte felszívni az alkoholt, így már nem voltam olyan kótyagos, mint az elején. Kristenről ez nem volt elmondható, ugyanis ő taperolt.
- Bírj magaddal kicsim – toltam el a kezét magamról, hisz mégis csak egy kocsmában vagyunk.
- Kívánlak Rob! – üvöltötte. Azt hittem mentem gutaütést kapok. Ha egy lerészegedett este miatt bukunk le, én nem tudom mit teszek!
- Halkabban! – intettem csendre.
- Basszák meg Rob! Hallod?! Bassza meg mindenki, aki nem fogadja el a szerelmünket – dülöngélt a széken, alig bírta megformálni a szavakat.
- Kristen, kérlek! – könyörögtem neki, majd elhúztam előle a sört.
- Rob, leszarom, hogy ki mit gondol! Szeretlek, érted? – dőlt felém és csókra nyújtotta a száját. Nagyon is vágytam a csókjára, de a lebukástól való félelem nagyobb volt bennem.
- Értem, de ez nem a megfelelő hely, hogy ezt megvitassuk.
Kristen durcás arcot vágva felkelt a helyéről, s csípő riszálva indult a táncparkett felé. Nem hívott magával, ezért én a helyemen maradtam és onnan szemléltem az eseményeket.
Először csak magában táncolt, vagyis dobálta magát ide-oda, de ezt is rohadt erotikusan hajtotta végre. Azonnal lehűtöttem magam egy hideg sörrel. A következő kép, egy részeg férfi volt, aki Kristen csípőjébe kapaszkodva invitálta kedvesemet „táncba”. Inkább úgy nézett ki az egész jelenet, mint egy vadabb előjáték. A férfi hol Kristen csípőjét, hol pedig a fenekét markolászta. Elfogyott a türelmem. Az én barátnőmet ne fogdossa senki!
Idegesen vágtattam át a párok között, hogy Kristent végre kiszabadítsam annak a majomnak a karjai közül.
- Lekérhetném a hölgyet? – kérdeztem és jelentőségteljesen a férfi vállára tettem a kezem.
- Nem hinném, hogy bejössz neki haver – söpört le magáról. Hülye fasz!
- Kristen, lennél szíves? – nyújtottam felé a kezem, de ő levegőnek nézve, folytatta erkölcstelen táncát a piaszagú fickóval.
- Rendben. Ha keresnél, én a pultnál leszek – mutattam a bár irányába. Kristen vállat vont, s hátat fordítva nekem önfeledten bulizott tovább.
Visszasétáltam a pulthoz, ahol kikértem egy szíverősítőt. Közben persze le nem vettem a szememet szerelmemről és új hódolójáról. Legszívesebben kinyírnám azt a piócát. Mi jogon ér hozzá Kristenhez?! És Kristen ezt miért hagyja?! Számtalan kérdés, amire nem érkezett válasz. De, hogy is érkezhetett volna, magammal beszélgetek. A vég kezdete Rob!
A sok ital, amit az este folyamán elpusztítottam, meghozta a várt hatást. Pisilnem kellett, de istentelenül. Láttam, hogy Kristen még mindig a táncparketten tartózkodik, ezért nem aggódtam miatta.
Benyitottam a mellékhelysége, ami meglepő módon üres volt. Könnyítettem magamon, aztán kezet mostam, csakhogy közben valaki hátulról átölelt. Belenéztem a tükörbe és meglepetten vettem észre, hogy ez az ismeretlen, az én tüneményes és totál részeg szerelemem. Megfordultam, hogy szembe legyek vele. Láttam rajta, szinte fel se fogja mi történik, de azért egy halvány csókot lehelt ajkaimra. De nem állt meg ennyinél, a nadrágomon is végigsimított, ami ettől a pár kósza érintéstől is kezdett önálló életre kelni.
- Ne itt – nyögtem.
- Az előbb leállíthattál, de most véghez viszem a tervem – kuncogott és elindult az egyik fülke irányába. Útközben lehúzta magáról a felsőjét, ami alá nem vett fel melltartót. A nadrágjától is egy szempillantás alatt megszabadult, így már teljesen meztelen volt. Nagyot nyeltem és gondolkodás nélkül siettem be az aprócska helységbe. Kristen lehajtotta a Wc ülőke tetejét, majd leültetett rá. Megragadtam a csípőjénél fogva és lehúztam magamhoz. Haját eltűrve kezdtem a nyakát szívogatni, mire hangos nyögdécselésbe kezdett, és kezével már el is kezdte kioldani a nadrágomat. Én eközben bevezettem a kezemet Kristen nedves középpontjához, s simogatni kezdtem forrón lüktető nőiességét. Kristen is kiszabadított börtönömből és azonnal végsimított rajtam. A nyakába temetkezve adtam hangot elégedettségemnek. Férfias nyögések szakadtak fel egymás után a torkomból. Nem akartam megtorlatlanul hagyni ezt az egészet, ezért egyik ujjamat már el is tüntettem Kristenben. Hangos sikollyal hozta a tudtomra, ez igen is tetszik neki. Olyannyira, hogy szaporán mozogni kezdett az ujjamon. Már a látvány is a kielégülés felé sodort, de tartani akartam magam még egy ideig. Elég volt pár perc Kristen teljes kielégüléséig. Remegő testét szorosan magamhoz vontam, s vártam, hogy lecsillapodjon.
- Most te jössz nagyfiú – súgta a fülembe, majd beleharapott.
Kristen a kínzásom érdekében a száját is bevetette. Leszállt rólam, majd elém térdelve vett kezelésbe. A fejemet hátravetetettem, a szemeimet szorosan lezártam és csak élveztem kedvesem érzéki nyelvjátékát.
A testem elérkezettnek látta a pillanatot a mielőbbi kitörésre, ezért elengedtem magam, és hagytam sodródni magamat az árral.
Kristen gondosan letörölt, aztán egy újabb vérpezsdítő csókban részesítettük egymást. Soha nem gondoltam volna, hogy lehetek annyira részeg, hogy egy ilyen dologba belemenjek!
Nem bírtam magammal, azonnal érezni akartam Kristent magamon. Felálltam, s mögé lépve hátulról hatoltam belé. Felsikkantott a kellemes érzésre, majd a kezeivel a csempére támaszkodott. Iszonyatos tempót diktáltam. Ez esetben nem a szerelem, mint inkább a szenvedély dominált kettőnk között. De kellenek ilyen pillanatok is egy kapcsolatban, nemde?
Mikor éreztem, hogy közeledik a második mámorító pillanat, Kristen csípőjét szorosan magamhoz szorítottam, s úgy adtam át magam a vágyaimnak. Kristen szüntelenül csak remegett, alig bírtam lefogni épp kielégült testét.
- Látod, te is vágytál rá – simított végig csábosan meztelen mellkasomon.
- Te mindig kihozod belőlem az állatot – kacsintottam rá.
Felöltöztünk, majd jobbnak láttuk ha lelépünk. Így is túl feltűnő volt, hogy a férfimosdóból egy nő társaságában távozom.
Felhívtam a kedves sofőrt, akivel idejöttünk. Pár percet kellett csupán rá várnunk. Kristen a hazafele vezető úton elszenderedett. A fejét a vállamra hajtotta, és édesen szuszogott a fülembe.
Mikor megérkeztünk fizettem, majd a karomba vettem elalélt szerelmemet, s úgy támolyogtam be vele a szállodába. A recepciós igen furcsán szemlélte esetlen belépőmet. Nem tudom ő mit csinálna ha egy holtrészeg csajt kéne hurcibálnia?!
Beszálltam Kristennel a liftbe, majd nagy nehezen megnyomtam az emeletünkhöz tartozó gombocskát.
Felérve azonnal a hálóba indultam, s miután megszabadítottam Kristent a ruháitól – hozzá kell tennem, többször is meg kellett állnom, mert rettentően megkívántam fedetlen testét -, aztán betakargatva őt, bújtam hozzá közel, és a karomba vonva, szépen lassan álomba merültem.

Reggel, még mielőtt Kristen felébredt volna rendeltem magunknak reggelit. A szobapincér hamar kopogtatott.
- Uram, a kért reggeli, illetve egy üzenet érkezett magának még tegnap – nyújtotta át a tálcát a pincér.
- Köszönöm – vettem át tőle az íncsiklandozó reggelit. Becsukva az ajtót egy kézzel egyensúlyoztam a tálcát, másikkal az üzenetet kezdtem olvasni. Ahogy a végére értem a tálca kicsúszott a kezemből, így a temérdek sok finomság a földön landolt. Alig akartam elhinni, hogy ilyen dolog történt.
Ha bármi történik vele, nem tudom mit teszek! Most azonnal oda kell utaznom! Kristen vajon mit fog szólni mindehhez?

Ennyi lenne! Véleményt, mint mindig, nyilváníthattok^^

Unaloműző :D

Sziasztok!!!

Ez a történet sokaknak nem lesz újdonság, de úgy gondoltam, aki netán még nem olvasta volna, az most megteheti:)
Minden szombaton jön ebből egy rész, és nagyon örülnék ha ehhez is kifejtenétek a véleményeteket^^
Ezt a sztorit Karácsonyra és Szilveszterre írtam, szóval ne lepődjetek meg a dátumon!
Na, egy szó, mint száz, jó olvasását:D

Lilluci

Kristen

2008. december 20.

- Kristen, ne butáskodj! – szólt hozzám kissé ingerülten a fürdőszoba túloldaláról, egyik legjobb barátnőm Ashley. – Emiatt a szemét miatt nem maradhatsz itthon, érted?

Én csak ültem a fürdőszoba csempéjén és átkoztam magam amiatt, hogy igent mondtam annak a rohadt Mark Westling-nek. Tudhattam volna, hogy a végén felültet, én mégis hittem abban, hogy talán a kedvemért nem teszi. De tévedtem!

Három hónapja készülök a karácsonyi bálunkra, egy csomó pénzt kifizettem ezért a flancos ruháért, és mindezt a semmiért. És mi fáj az egészben a legjobban? Az, hogy Mark még arra sem méltatott, hogy közölje velem, nem akar velem együtt menni a bálba. Ashley-től kellett megtudnom, hogy a partnerem Rebeca Figgins-t viszi erre a cicomás összejövetelre. Ashley-vel megbeszéltük, hogy ott találkozunk, de mikor ő megérkezett, Mark és Rebeca már egymás szájában számolgatták egymás fogait. Undorítóak!

- Gyere ki! Nehogy már elrontsák ezt a csodás estét – kérlelt szüntelenül.
- Könnyen beszélsz, nem téged ejtettek – visítottam. Persze nagyívbe leszartam, hogy egyedül kell mennem, az mégis sértett, hogy nyilvánosan aláztak meg. Mindenki pontosan tudta, hogy kísérővel megyek, erre beállítok szólóba. Na azt már nem! Inkább itthon maradok és teletömöm magam csokival.
- Ha három másodpercen belül nem vonszolod ki azt a formás kis popódat az ajtón, esküszöm, hogy rád töröm! És tudod, hogy megteszem Stew – fenyegetőzött. Nagyot sóhajtva megadtam magam barátnőmnek. Feltápászkodtam a hűvös padlóról, és miután megbizonyosodtam róla, hogy nem nézek ki egy emberi roncsként, határozottan léptem ki a szobámba.

- Csakhogy megjött az eszed! – vett mély lélegzetet Ash.
- Kijöttem, de ez nem jelenti azt, hogy el is megyek – törtem le hirtelen jött jókedvét egy csapásra.
- Ugye, csak rosszul hallok? Kristen, ezt nem teheted velem!
- Sajnálom, de semmi kedvem most bulizni. Felültettek és ezt elfogadom – mondtam, s elkezdtem kibújni a magas sarkúmból. Amúgy is utálom az ilyen csinos ruhadarabokat, a franc se fog emiatt szomorkodni.
- Most azért nem akarsz eljönni, mert nincs kísérőd? – kérdezte összeszűkült szemekkel. Bingó!
- Az, az egyik ok, igen – vallottam be. Nincs értelme köntörfalaznom, Ashley úgy is kiszúrja, ha vaj van a fülem mögött.
- Ezen könnyen segíthetünk – somolygott mindent sejtetően. Kezdtem megijedni, ha akcióba lendül, megállíthatatlan, és utána a vízözön.

A táskájából előkapta a mobilját és vadul tárcsázni kezdett. Vicces volt, ahogy toporogva várta, hogy valaki felvegye.

- Szia édes, én vagyok! – a hangja egy szempillantás alatt változott át mézes-mázassá. Fúj, a szerelemtől tényleg mindenki meggárgyul. – A bátyád ott van a közeledben? Remek! Akkor mond meg neki, hogy 10 perce van, hogy haptákba vágja magát, aztán ti ketten szépen eljöttök Kristenhez és felvesztek minket, rendben? – ontotta magából megállíthatatlanul az utasításokat. Nyugtató volt, hogy nem csak rajtam éli ki diktátori hajlamait. Pár lélegzetvételnyi szünet után a vonal túloldalán lévő személy kielégítő választ adott, barátnőmnek.
- Á, tudtam, hogy elintézed szívi! Szeretlek és várlak – azzal kinyomta a kicsiny készüléket. Felvont szemöldökkel álltam a szoba kellős közepén.
- Xavier elhozza a bátyját, szóval a kísérő probléma kilőve – az arcán egy, már-már félelmetesnek mondható mosoly terült szét. Ezt komolyan nem hiszem el! Lett volna egy estém teljesen egyedül a lakásban, erre Ashley elintézi, hogy egy csomó szerelmes tinit nézegessek egész álló este. Király, ennél boldogabb már nem is lehetnék!
- Ennyire azért nem kell örülnöd Kris.
- Nem is örülök – fintorogtam, mire egy gyilkos pillantást kaptam. Jobb ha a hátralévő estére meghúzom magam.
- Na, de amíg a fiúk ideérnek téged szépen kezelésbe veszlek– a karomnál fogva megragadott, és leültetett a pipereasztalomhoz.
- Ash, ne! Már kész vagyok, ha nem látnád – mutattam magamon végig.
- Na, ne csacsiskodj! Nem mehetsz ebbe a nagymamás ruhába – intett le azonnal. Nagymamás?! Persze ha Markkal megyek, simán elengedett volna, de most, hogy Xavier bátyjával megyek, hirtelen nagymamás lett az öltözékem. Várjunk csak, azt se tudom, hogy néz ki Xavi testvére. Semmit nem tudok az ürgéről, lehet egy perverz állat, a barátnőm meg úgy cicomázgat, mintha nem is tudom, de az esküvőmre készülnék.

- Ashley mondd csak, milyen ez a tesó? – érdeklődtem a titokzatos fiú iránt. Legalább is nagyon reméltem, hogy fiúból van!
- Rob?! – kérdezte. Mintha tudnám, hogy, hogy hívják….istenem ez a csaj! – Nagyon rendes, és JÓKÉPŰ – emelte ki. – Csak kicsit magának való – vont vállat. Ez mit jelent? Nem szereti az emberek társaságát, vagy full nagyra van magával? Ha ez előbbi, akkor jól ki fogunk jönni, mivel én is rühellem a homo sapienseket, de ha az utóbbi, akkor a barátnőm már most tárcsázhatja Xaviert, hogy el se hozza, mert egy öntelt bunkóra, ma végképp nincs szükségem.

- Kész is vagy! – veregetett vállon. Bele se mertem nézni a tükörbe, féltem, hogy legkedvesebb barátnőm, aki jelen esetben felér egy hajcsárral, kurvává változtatott. Ez a bőr ruha – amit fogalmam sincs, hogy honnan szedett elő, az ÉN szekrényemből -, egy kissé túl kihívó volt a számomra.
- Hogy tetszik? – kérdezte csillogó szemekkel. Most legyek bunkó, vagy játsszam el, hogy mennyire isteni ez a gönc? Az utóbbi mellett döntöttem, elég, ha ma csak nekem van szar kedvem.
- Imádom Ash! Kösz – öleltem át.

A csengő ebben a pillanatban megszólalt, mi meg úgy rebbentünk szét, mintha rajtakaptak volna minket valamin. Ashley egy ezer wattos vigyorral a képén szaladt le az emeleti szobámból, hogy üdvözölhesse, csaknem húsz perce nem látott szerelmét. Kristen, ne légy bunkó!
Én még pár percig elidőztem a tükör előtt. Valahogy rosszul éreztem magam ebben a szűk fekete ruhában, és a csaknem negyven centiméteres cipőben. Hol az én jól megszokott dorkóm? – sóhajtottam. Nem néztem ki rosszul, noha én soha nem tetszem magamnak, mégse én néztem vissza magamra a tükörből. De nagy nehezen félretettem ezt a gondolatot, és egy kardigánt elővéve a szekrényemből, leindultam a többiekhez.
Leérve láttam, hogy Ash beinvitálta barátját, és annak – egyenlőre még nem tudom, hogy jóképű-e, vagy sem – testvérét.

- Váó Kristen, elképesztően jól nézel ki! – ocsúdott fel a beszélgetésből Xavier.
- Kösz, de ez mind a barátnőd műve – mutattam a szóban forgó egyén felé. Xavier közelebb vonta magához kedvesét, és lágyan megpuszilta az arcát. Tüneményesek voltak együtt, én mégse bírtam elképzelni magam egy ilyen kapcsolatban, ahhoz én túl bohém természetű vagyok.
- Mekkora egy tapló vagyok! – vágta fejbe magát Xavi. – Kristen, had mutassam be neked egyetlen és utánozhatatlan testvéremet Robertet – azzal az eddig ismeretlen fiú, előlépett a szoba sötétjéből. De, bár ne tette volna! A szám is tátva maradt a döbbenettől. Mit is mondott Ashley az imént? Ja, hogy jóképű…..hát azt hiszem eddig ennek a szónak nem ismertem rendesen a fogalmát. A szobában álló fiú több volt, mint jóképű. Nem is tudok rá megfelelő jelzőt mondani…..szexi volt a javából. Rövid barnás haja, zöldeskék szemei voltak, arcát enyhe borosta fedte. Nyálcsorgatóan dögös volt. Egy szürke öltönyt viselt, barna inggel. Xavit is helyesnek tartottam, de míg ő nálam csupán a tízes skálán egy hetes volt, addig Rob megütötte a maximum pontszámot.

- Nagyon örvendek – nyújtotta felém szexi mancsát, egy még szexibb féloldalas mosoly kíséretében. Azt hittem, azonnal spontán öngyulladok ettől az ábrázattól. Kellet pár perc mire rendesen összeszedtem a gondolataimat. Fejemet megráztam, hogy kiűzzem onnan, a nem épp odavaló képeket.
- Úgyszintén – fogadtam a barátságos kézfogást.
- Akkor, ha már mindenki ismer mindenki, talán elindulhatnánk, nem? – türelmetlenkedett Ashley. Xavier a karját nyújtotta felé, amibe ő készségesen belekarolt.
- Csak utánad – mondta Rob azon az ellenállhatatlan hangján. Hogy-hogy soha nem találkoztam még vele? Jó, Ashley és Xavier nem járnak három hónapnál hosszabb ideje, mégis illet volna bemutatnia a családját, főleg Robot. Jaj Kristen, dugulj már el!
- Kösz – mondtam megilletődve, majd kimasíroztam a lakásból és bezártam azt.

Mindnyájan beszálltunk az autóba, amit legnagyobb meglepetésemre Rob vezetett. Csendben ültem hátul, kellemes volt nézni a mellettünk elsuhanó tájat.
A sulihoz érve, eddig soha nem tapasztalt stressz tört rám. Ezt az egészet Rob jelenlétének tudtam be. Mi másért lennék ideges? Úriember módjára, miután leparkolt kinyitotta nekem az ajtót és kisegített. Nem voltam hozzászokva az effajta bánásmódhoz. A fiúk, akikkel eddigi életem során – kemény 18 év – kapcsolatom volt magasból tojtak az illemszabályokra. Persze én ezt soha nem vetettem egyikőjük szemére sem, hisz én se vagyok az a kimondott nebáncsvirág típus. Lassan araszoltunk az Ashley-Xavier páros után.

- Ne haragudj, hogy Ash belerángatott ebbe – kértem elnézést barátnőm hirtelen jött agyszüleménye miatt.
- Egyáltalán nem bánom. Sőt, végre hasznosan tölthetek itt egy kis időt – vigyorodott el.
- Ezt, hogy érted? – kérdeztem, mert fúrta az oldalamat a kíváncsiság.
- Tudod, én Angliában élek, és mikor eljövök meglátogatni a hibbant öcsémet, jórészt csak nála dekkolunk – adott kielégítő választ. Akkor ezért volt, olyan fura a hanghordozása!
- Miért nem költözöl ide te is? – kérdeztem szendén.
- Mert minden Angliához köt. Ott van a családom, a munkám, és egyébként se vonz ez a nagy Amerikai álom dolog.
Kissé csalódtam. Mennyivel jobb lenne ha itt élne!

- A családodon a barátnődet érted? – ezt most tényleg kimondtam?! Bakker! Rob kíváncsian meredt rám. Persze egy lökött csajnak tart, aki tíz perccel a megismerkedésük után egyből a párkapcsolata iránt érdeklődik. Hülye, hülye, hülye! – Bocs, nem kell válaszolnod – kértem tőle elnézést, holott nagyon is érdekelt.
- Semmi gond, ez nem államtitok vagy ilyesmi – megint az-az ellenállhatatlan féloldalas mosoly, minek következtében egy gödröcske jelent meg a szája szélén. Mindjárt elolvadok. – Nincs barátnőm – kacsintott csibészesen. Hogy?! Az angol lányok tuti elmebetegek!
- És neked van valakid, Kristen? – olyan halkan és érzékien mondta ki a nevem, hogy attól borsózni kezdett a hátam.
- Nincs – nyeltem egy nagyot.
- Ezt örömmel hallom – kezeinket összekulcsolta, úgy húzott a táncparkettre. Mit akar ez jelenteni?
- Rob, ez nem túl jó ötlet! – próbáltam szépen a tudtára adni, hogy nem vagyok egy tánc világbajnok.
- Nyugi, majd én vezetlek – súgta a fülembe, ezzel is túl közel hajolva hozzám, olyannyira, hogy bőrömön éreztem meleg leheletét. Ledermedtem, ettől kezdve csináljon velem azt amit akar, persze szigorúan csak is a parketten. Legnagyobb sajnálatomra egy lassú szám következett. Ekkora egy peches állat is csak egy van, én! Ha legalább a DJ megkönyörülne rajtam és egy pörgős számot nyomna, el tudnám titkolni botlábúságomat.
Rob szorosan tartott a karjaiban, teljes testemmel hozzásimultam. Profi táncos volt, érezte a ritmust és mindig a jó irányba vezetett. Én természetesen egész idő alatt görcsösen figyeltem a lábamat, nehogy rálépjek az övére. De a folytonos lábszuggerálás ellenére is sikerült egyszer kétszer jól rátaposnom. Restelltem is magam érte rendesen, fülig pirulva kértem minden egyes elvétett lépés után bocsánatot.

- Ne is törődj vele. Meg se éreztem – válaszolta bocsánatomra mindig Robert. Azt hittem ennek a rémálomnak – amit nem Rob közelsége miatt éreztem – sose lesz vége. Amint meghallottam, hogy zene átvált egy újabb lassú számra kitéptem magam Rob szorító karjai közül és a puncsos tál felé vettem az irányt. Egymás után húztam le a piros színben pompázó, ám annál fanyarabb ízű alkoholos nedűt. A harmadik pohár után kezdtem oldottabb lenni, olyannyira, hogy a mellettem álló Markkal elegyedtem egy kedves kis beszélgetésbe.
- Kösz, hogy felültettél, köcsög – a nyelvemmel alig bírtam a szavakat megformálni.
- Ezer bocs Kris, de jobb ajánlatom akadt – bökött a kezével a „szépséges” Rebeca irányába.
- Igen, ő talán megengedte neked, hogy a buli után megfektesd.
- Bizony – röhögött kajánul. Felfordult a gyomrom a kijelentése következtében. Pontosan emlékeztem arra a beszélgetésre, ami köztünk zajlott, és pont erről volt szó. Azt akarta, vagyis követelte annak fejében, hogy eljön velem ide, hogy a bál végeztével feküdjek le vele. Határozottan elutasítottam ezt, aminek ez lett a következménye. Persze egy cseppet se bánom, hogy nem ezzel a felfuvalkodott hólyaggal kell az egész estémet töltenem.

- Kristen, ez a srác molesztál téged? – jött oda hozzám a főnyeremény. Mark, amint meglátta a mellettem megálló félistent félrenyelte az olcsó löttyit.
- Nem, épp menni készült – emeltem rá jelentőségteljesen a tekintetem. Sec perc alatt hordta el magát az a féreg. Rob, miután Mark távozott töltött magának is egy pohár puncsot.
- Ácsi, nem te vezetsz haza? – kérdeztem még mielőtt beleivott volna.
- Mi értelme buliba jönni, ha nem ihat az ember? Épp erre találták ki a taxit, drága Kristen – kuncogott rajtam.

Az este hátralevő része ugyanilyen jó hangulatban telt, köszönhetően a jóképű angol fiúnak, aki ezen az estén a legjobb társaságot biztosította a számomra. Áldottam Ash agyát, amiért kitalálta, hogy ne jöjjek egyedül. Ő és Xavier ugyanis egész este el se szakadtak egymástól, és hol egymást nyalták falták az asztalunknál, hol majomként csüngtek egymáson a táncparketten. Hisz szerelmesek, ez természetes.
A bál befejeztével, ők ketten külön taxival indultak el Ashley lakása felé.

- Hazakísérlek – mondta ellentmondást nem tűrő hangon Rob. Bólintottam. A taxis kitett minket a lakásom előtt, Rob pedig ma már másodjára játszotta el a gentlemant.
- Kérem, várjon egy percet – szólt a taxisnak.
Elkísért egészen az ajtóig, amin egy jót mulattam.
- Túl elővigyázatos vagy – röhögtem rajta jóízűen.
- Az bizony. Tudod, nem venném a lelkemre, ha bajod esne – ezt teljes komolysággal a hangjában mondta.
- Köszönöm ezt a csodást estét Rob. Ha te nem lettél volna, azt hiszem megölt volna az unalom.
- Örülök, hogy örömödet lelted a társaságomban. Jó éjt, Kristen – köszönt el, azon a pimaszul bársonyos angol hangján.
- Jó éjt – ahogy kimondtam, ő már sarkon is fordult és beszállt a taxiba, majd az elhajtott vele. Furcsa érzésem támadt. Méghozzá az, hogy nekem ezt a fiút mostantól mindig látnom kell. Elmosolyodtam ezen. Rob nagyon szimpatikus benyomást keltett bennem, és nem hazudok ha azt mondom, vele talán el tudnám képzelni ezt a szerelmesdit. Persze ettől még fényévekre vagyok, de, hogy ezt – igaz magamban -, de kimondtam, komoly előrelépést jelent az én esetemben.

Másnap kaptam egy telefonhívást. Legkedvesebb barátnőm hívott, hogy közölje velem a rossz hírt, miszerint Rob a napokban elhagyja az Egyesült Államokat. Rettentő szomorú lettem. Elmegy mielőtt bármi is kialakulhatott volna köztünk. Arcomat a párnámba temettem és üvöltöttem. Nincs mit tenni Kristen, egy jó pasit ismersz, aki nem kőbunkó, de még az is elmegy. Ilyen az én formám! Örök magányra vagyok ítélve, ez már bizonyos. Ó, kuss már, 18 vagy az istenért!

A komiknak örülnék^^

Almost Lovers - 9. rész

Sziasztok!!!

Na, megint megszültem a soron következő 9. részt:)
Mivel a kitett szavazás eredménye az lett, hogy ezentúl legyen Kristen szemszög is, most azt kaptok:P
Nem kell megijedni, nem a történet elejétől fogom őt berobbantani, hanem az előző részben abbahagyott kis konfliktust viszi tovább!
Köszönöm az előző részhez írt kommenteket, megint aranyosak voltatok(L)
És hatalmas köszönet a 17 rendszeres olvasó miatt is!!!! ^^
Hihetetlen boldog vagyok, ezért most egy kicsivel hosszabb részt kaptok(3 és fél oldal).
Jó olvasást!

Lilluci




9. rész

Mint egy idegbeteg fúria, téptem fel a szálloda szobájának ajtaját. Rob egy faszkalap! – állapítottam meg magamban. Miért tette el azt a tetves papírt? Tudhatta nagyon jól, hogy ez engem mennyire kikészít!
Ideges voltam, a fejem lüktetett a sok méregtől. Legszívesebben ordítottam volna, hátha az segít enyhíteni a dühömet. Tudom, hogy úgy viselkedem, mint egy házas, féltékeny nő, aki nem bízik a párjában, de az önbizalmam mindig a béka segge alatt volt. Főleg most, hogy Rob a „barátom”, még inkább jelentéktelenek érzem magam. Minden lányt megkaphatna, ő mégis engem akar. Miért? – zakatolt folyamatosan a fejemben ez az egy árva kérdés.
Kimondhatatlanul boldog voltam, mikor bevallotta nekem, szerelmes belém, ki tudja már hány éve. Szemernyi kétségem se volt afelől, hogy viszonzom ezt a csodás érzelmet, mégis valami meggátol, hogy önfeledten élvezni tudjam a vele eltöltött időt. Fusztrálva érzem magam a közelében, valamiféle megfelelési kényszer lesz úrrá rajtam. Tiszta röhej, de magamat „alacsonyabb rendűnek” tartom Robnál. Persze, ő ezt soha sem érzékelteti velem. A bajt pedig csak tetőzi, hogy nem vállalhatjuk föl a nyilvánosság előtt a szerelmünket. Megértettem az okát, amiért nem hajlandó telefonon szakítani a barátnőjével, de legbelül ez engem, igen is kínoz. Én szó nélkül képes lennék ejteni Mike-ot, még ha ez együtt is jár azzal, hogy egy életre meggyűlöl. Minek áltassam még egy hónapig szerencsétlent?
És ekkor egy megsemmisítő dolog kúszott a tudatomba. Rob, azért nem akar szakítani Camilla-val, mert még mindig érez iránta valamit. Nem szerelmet, de valami mélyet, amitől nem akar megválni. Ez a felismerés kutyául gyötört. És akkor ne beszéljünk az étteremben történ „kis” incidensről sem. Szerintem, még élvezte is a mocsok, hogy évődöm a történtek miatt. De ezt még kamatostul visszakapod Pattinson! – fogadtam meg magamban.
Ledobáltam magamról a ruháimat, és a fürdőbe indultam. Ott, megnyitva a jó meleg vizet, áztattam magam vagy húsz percet, aztán a törülközőt magamra tekerve dobtam le magam a Tv elé. Végigfutottam a csatornákon, ahol rosszabbnál rosszabb filmeket vetítettek. Mégis, hogy ne unjam halálra magam, megálltam az egyik elviselhetőbbnek tűnő filmnél, és a lábamat a dohányzóasztalra pakolva, elmélyülten nézni kezdtem. Olyannyira belemerültem, hogy észre se vettem, a könnyeim patakokban folynak. A film elképesztő volt. Reese Witherspoon és Joaquin Pheonix valami csodálatosat vitt a vászonra. A zenés film, ami Johnny Cash életét volt hivatott bemutatni, pontos képet mutatott az akkori világról. Bemutatta, hogy a híres emberek is egy szempillantás alatt válhatnak senkivé. Tanulságos.
Kopogás zavarta meg, bőgő magánszámomat. Kikapcsoltam a Tv-ét és köntösben indultam ajtót nyitni.
Meg se lepődtem azon, hogy ki néz velem farkasszemet. Vagyis, én nem nagyon tudtam ránézni, mivel a könnyek még mindig megállíthatatlanul folytak a szememből. Mintha kinyitották volna a csapot, és nem tudnák elzárni.
- Kristen, minden rendben? – kérdezte Rob aggodalmas hangon.
- Aha – szipogtam, miközben az orromat fújtam.
- Történt valami? Bántott valaki? – kíváncsiskodott, és kezdett egyre feszültebbé válni.
- Nem, csak filmeztem – mutattam a Tv-re.
- Értem – könnyebbült meg. – Bemehetek? – kérdezte félszegen.
- Nem! – vágtam rá határozottan.
- Kérlek! – vette fel a szenvedő „Bambi vagyok, aki most veszítette el az anyukáját” nézést.
- Mi van, a kis ribancod nem ért rá? Vagy netalántán ejtett? – kérdeztem bunkón.
- A kicsodám?
- A pincércica.
Nagyot sóhajtott, és belökte az ajtót, nem zavartatva magát attól, hogy nem vagyok rá kíváncsi. Ledobta magát a kanapéra és meredten bámult maga elé.
- Ha jól emlékszem, nem engedtelek be – csaptam be az ajtót felhívásképp.
- Meglehet – vonta meg a vállait. – Mostantól mindig ez lesz?
- Mi? – értetlenkedtem és tisztes távolba álltam meg tőle.
- Ha egy lány hozzám szól, te kikelsz magadból és faképnél hagysz?
Egy percig gondolkodtam ezen, és magam számára is világossá vált, milyen nevetségesen viselkedtem.
- Nem…..legalább is próbálkozni fogok, hogy ne tépjem szét őket azonnal – hajtottam le a fejem. Ekkor egy meleg kar kulcsolódott a derekam köré.
- Azt meg kell hagyni, piszkosul szexi vagy, mikor elveszíted az önkontrolt – csibészes mosolyától a nem létező bugyim is lefolyni készült.
- Hogy te mekkora egy szemét vagy! – bokszoltam bele a mellkasába.
- De ez a szemét megérdemel egy békülő csókot, nem?
Nem válaszoltam, inkább cselekedtem. Tarkójánál fogva vontam magamhoz közelebb enyhén borostás arcát, de még mielőtt megcsókoltam volna, mélyen a szemeibe néztem. Csillogása nem hagyott kétséget afelől, csak én létezem a számára. Aztán nem volt megállás. Szenvedélyesen kezdtük falni egymás ajkát. Rob lágyan cirógatta a csípőmet, én pedig hajába túrva élveztem nyelveink érzéki játékát. A csókja mindig bódító hatással van rám. Mintha fejbe kólintanának egy ütővel, csillagokat látok.
Rob kezei a csípőmről a fenekemre siklottak, és belém markoltak. Felszisszentem a váratlan, ám annál kedvemre valóbb érzésre. Éreztem, hogy kezd jócskán megcsappanni az oxigén készletem, ezért kénytelen voltam elválni Robtól. Mindketten hangos zihálással hoztuk a másik tudtára, mennyire beindultunk már megint.
Rob ujjai egyszer csak az arcomat simogatták, vagyis a könnyeim pontos útvonalát járták be.
- Milyen film volt képes ennyire felzaklatni? – kérdezte, és puszikkal hintette be az arcom minden egyes kis négyzetcentiméterét. Néhol csiklandozott a borostája.
- A nyughatatlant néztem. Tudod Reese Witherspoon és Joaquin Pheonix játszanak benne – adtam pontos választ a kérdésére.
- Láttam. Még a Vizet az elefántnak kezdetén néztem meg. Mindig szeretek tisztában lenni azzal, kivel is játszom együtt – mosolygott. Valóban, abban a filmben Reese volt a partnere, ez már teljesen ki is ment a fejemből.
- Engem is megnéztél, ugye? – incselkedtem vele.
- Ha jól emlékszem, az Út a vadonba című filmben láttalak meg először – miközben ezt mondta, kezdte kioldozni a köntösöm csomóját.
- Héj, mit művelsz? – kérdeztem, és próbáltam elhúzódni tőle.
- Szeretnék szeretkezni veled. Talán baj?
- Már kaptál békülő csókot, elégedj meg annyival – toltam el a mellkasánál fogva, csakhogy ő nem tágított.
- De a békülő szex sokkal izgalmasabb – hangját viccesen elváltoztatta. – És különben is, azt ígérted, még visszakapom a liftes kis akciómat – kacsintott rám.
- De telhetetlen vagy – csóváltam a fejem. – Szerencséd, hogy én is.
- Ez azt jelenti, hogy…?
- Kuss Pattinson! – azzal kioldottam a köntösöm csomóját, amit Rob lélegzetvisszafojtva nézett végig. A fehér anyag alatt nem volt semmi, s mikor ez tudatosult Robban, nagyot nyelve lépett oda hozzám és azonnal egy vérpezsdítő csókra invitált. Meztelen testem nekinyomódott az ő túlöltözött testéhez. Azonnal orvosoltam ezt a problémát. Csigalassúsággal húztam le róla a pólóját, de közben végigcsókoltam tökéletes felsőtestét. Mikor a póló sikeresen landolt a földön, a nadrágját vettem célba. Végig tartva vele a szemkontaktust, gomboltam ki a farmerja gombjait. Miután végezetem, lehúztam róla a nadrágot, majd újra a szájára vetettem magam, de ördögi módon megmarkoltam legféltettebb kincsét. Felnyögött az érzésre, és éreztem a kis fickó már akcióra kész, csakhogy ragaszkodva az ígéretemhez -miszerint kényeztetni fogom őt-, nem rontottam ajtóstul a házba. Először jól meggyötröm!
Párszor még végigsimítottam tettre kész férfiasságán, majd letérdelve elé, lassan lehúztam róla a bokszerjét. Még nem is csináltam semmit, mire Rob már hátravetett fejjel utat engedett férfias nyögéseinek.
- Hozzád sem értem – nevettem el magam. Fátyolos tekintettel nézett le rám.
- Ha csak elképzelem, hogy mi fog történni… - kezdte, de nem tudta befejezni, mivel közben kézbe vettem őt. Pár precíz mozdulattal - hol gyorsabban, hol lassabban -, húztam végig rajta a kezeimet. Rob szüntelenül csak zihált, és az arcomat simogatta. Kezeimet aztán a szám váltotta fel. Nyelvemmel párszor végigízleltem őt, majd teljesen eltűntettem merev szervét a számban.
- Kristen…elég – próbált erőtlenül tiltakozni, minden vágyam megtestesítője. Megesett rajta a szívem – valójában pedig nem akartam, hogy idő előtt vége legyen a mókának-, ezért egy utolsó simítás után felálltam és egy halovány csókot leheltem a szájára. Még mindig erőteljesen zihált, de szorosan tartott a karjaiban. Mikor így fogott, úgy éreztem nem eshet semmi bajom, hisz Ő oltalmaz engem. Elválva meggypiros ajkaitól, a mellkasára hajtottam a fejem, hogy halljam szívének idilli dallamát. Ő egyik kezével lágyan cirógatta a hajamat, másikkal pedig a csípőmre rajzolt felismerhetetlen alakzatokat. A tűz ismét elárasztotta a bensőmet, és kínlódva vártam, hogy végre az övé legyek. Megfogtam a csípőmön játszó kezét, és az alhasamra irányítottam. Rob kérdőn nézett le rám, de mikor onnan is lejjebb vezettem a kezét, rájött mit forgatok a fejemben. Nem volt többé szükség az én irányításomra, tudta ő a dolgát a nélkül is. Gyengéden végigsimított nedves középpontomon, mire én hangos sikításban törtem ki.
- Érzem, hogy te is úgy vágysz rám, ahogy én rád – nyomott egy puszit a homlokomra. Kár lett volna válaszolnom, hisz ez egyértelmű ténymegállapítás volt.
Rob óvatosan a karjába vett. Egyik keze a hátamon, míg másik a térdhajlatomon pihent. Így vitt egészen a franciaágyig, ahol letett és azonnali kényeztetésbe kezdett. Végigcsókolta az egész testem, kiindulva a nyakamtól egészen a bokámig. Azt hittem, menten felgyullad alattam az ágy! Nyelvét végighúzta a combom belső vonalán, s én rögtön széttártam előtte a lábaimat. Hangos nevetésben tört ki.
- Mi olyan nevetséges? – kapkodom kellett a levegőt, hogy ezt a kérdést fel tudjam tenni.
- Azt hitted, hogy rögtön a lényegre térek?
Ha megkérdezi, akkor a válasz tutira: NEM.
Visszahelyezkedett a lábaim közé, s újból végigcsókolta a combom belső részét. Tudtam mi következik, ezért már előre belemarkoltam a lepedőbe.
Aztán megéreztem Rob nyelvét, ahogy gyengéden megízlelte nőiességem pontját. A szemeimet szorosan lezártam, és átadtam magam a - szavakba nem önthető -, kéjnek. Hangos sikításaimat nem is akartam magamba fojtani. Hallania kell mit vált ki belőlem.
A következő percek összefolytak a számomra. Annyira emlékszem csupán, hogy Rob nyelvét az ujjai váltják föl, amik kíméletlenül sodornak az orgazmus felé. A hátam ívbe feszült, ahogy elért a megsemmisítő élvezet. Lihegve feküdtem a párnák között. Ilyet még soha nem éreztem. Ez valami elképesztően jó volt! Felülmúlta minden eddigi tapasztalatomat, beleértve azt is, mikor az autóban szeretkeztünk. Pedig az se volt piskóta!
Rob felkúszott hozzám, majd egy bódító csók után elővigyázatosan rám feküdt. Újból széttártam a lábaimat, ő pedig egy kissé megemelte a csípőmet, hogy gond nélkül egyesülni tudjunk. Mindketten hangos sóhajjal konstatáltuk testünk eggyé válását. Rob arcon puszilt, én pedig a karjára adtam egy apró csókot.
Mivel így is rohadtul vágytam rá, nem akartam több időt elpazarolni, ezért megmozdítottam a csípőm, cselekvésre késztetve így őt. Vette a célzást, s őrjítő tempót kezdett diktálni, minek következtében hamar kifáradt. Jó, fél óra talán nem rövid idő, de ennél én jóval többet akartam!
Egy hirtelen ötlettől vezérelve a hátára fordítottam. Meglepetten szemlélte a kialakult helyzetet, de csibészes mosolya elárulta, igen is kedvére van a pózváltás. Lehajoltam hozzá, újra érezni akartam ajkának émelyítő ízét. A tarkómnál fogva vadul vetette rám magát. Melleim mindeközben nekinyomódtak tökéletes mellkasának. Nyelveink heves csatározásba kezdek a szánkban, majd elválva tőle, végignyaltam a felső és alsó ajkam, amit ő ködös tekintettel nézett végig.
A hajamat gondosan a fülem mögé tűrtem, s elkezdtem én is behinteni őt puszikkal. A kulcscsontjánál kezdtem, és a köldökénél hagytam abba. Rob ekkor már nagyon nem bírt magával, és a fenekemnél fogva buzdított a mielőbbi cselekvésre.
Szerencséje volt, én is újra intenzíven érezni akartam őt magamban. Megmozdítottam hát a csípőmet. Rob hátravetette a fejét a párnába, úgy tűrte a mozgásomat. Kezeimmel a vállára támaszkodtam, így még gyorsabban tudtam rajta mozogni, amit ő férfias nyögésekkel viszonzott.
Észleltem, hogy a testemnek nem kell sok az újbóli kielégüléshez. Rob is tisztában lehetett ezzel, és gondolom ő is elérkezettnek látta az időt a kitörésre. De még mielőtt bármelyikkőnk is elélvezhetett volna, Rob az ujjaival újra érintette legérzékenyebb pontomat. Fülsüketítő sikolyt hallattam, és robbanásszerűen jutottam a csúcsra.
Mivel Robnak még kellett pár pillanat a katarzis eléréséhez, nem hagytam abba a csípőm mozgását. Hirtelen megragadva a csípőmet magához szorított, s elélvezett bennem.
A pusztító tűz mindkettőnk testét felemésztette. Fáradtan hevertem le mellé az ágyba.
- Kicsim ez…. – ő se találta a szavakat.
- Tudom – bújtam szorosan hozzá. Rob gondosan magunkra húzta a takarót, és lágyan simogatni kezdte a hajamat. Én mellkasát cirógattam közben.
- Sajnálom, hogy egy agyatlan, hisztis liba voltam ma – kértem elnézést ostoba viselkedésem miatt.
- A most történtek minden mást kitöröltek az emlékezetemből – mosolyodott el.
- Ez azt jelenti, ha máskor is hülye leszek, ezzel mindent semmisé tehetek? – kérdeztem hasra fordulva, hogy jobban lássam tökéletes arcát.
- Azt azért nem mondtam. Nem szeretném, ha olyan apróságokon, mint az a cetli, összevesznénk.
Miután befejezte, váratlanul kipattanta az ágyból és a földön heverő nadrágjához lépett. Értetlenül szemléltem az eseményeket.
- Mit művelsz? – kérdeztem és magam köré tekertem a takarót.
- Elégetem – mondta a kezében díszelgő papírról. A mosolyom a fülemig ért.
Rob magára húzta a bokszerét, majd kilépett az erkélyre, velem szorosan a nyomában. Az asztalon hagyott öngyújtóért nyúlt. A lángba tette az aprócska papír fecnit, aztán a hamutartóba dobta. Átkarolva a derekát, néztem végig, ahogy annak a ribancnak semmivé foszlik a vágya, miszerint sikerül behálóznia Robot.
- Ugye most már megnyugodtál? – kérdezte.
- Igen, és köszönöm – suttogtam halkan. Akármennyire is tudtam, hogy egy idióta voltam, boldoggá tett a tudat, hogy Rob képes volt ezt megtenni értem. Tényleg igazán fontos vagyok neki és arra törekszik, hogy boldoggá tegyen engem, és én is próbálkozni fogok, hogy azzá tegyem őt!
- Szeretlek – leheltem pár centire az ajkaitól.
- Én is téged, te őrült, kiszámíthatatlan nőszemély – elnevettük magunkat, majd ott folytattuk a napot, ahol néhány perce abbahagytuk.

És meg kell, hogy mondjam, kezdett furcsa lenni ez a tökéletesség!

A komiknak nagyon örülnék, és a pipálgatásnak is^^ (L)

Almost Lovers - 8. rész

Sziasztok!!

Hát, íme megszületett a legújabb rész:D
Itt is elmondom nektek, hogy ezentúl nem fogom kiírni, hogy mikorra várható a friss, mert egyszerűen nem jönnek akkor a dolgok, ha meg van szabva, hogy mikorra kell kész lennem:S
Sajnos azt éreztem a másik történetem befejezésénél is, hogy lehetett volna jobb....de már nem tudok, mit tenni:/
Na, de elég ebből a hasztalan fecsegésből!!
Szeretném megköszönni az előző fejezethez írt kommenteket, mind nagyon aranyos volt(L)
Ehhez a részhez csak annyit, hogy igazából nem történik benne semmi, csak egy olyan nyugis - nem mondom, hogy konfliktusmentes -, rész lett:P
Jó olvasást hozzá!!

Lilluci

8. rész

Nem tudom, hány perce ülhetek itt néma csendben, de, hogy fogalmam sincs a körülöttem zajló eseményekről az is biztos. Szüntelenül csak a nevemet firkantom fel egy-egy őrült rajongó könyvére, vagy épp mosolyt erőltetve pózolok egy fotóhoz. Dög unalom az egész, pont, mint öt éve. Csak azért nem csapok patáliát, mert 1-Stephenie nem érdemli meg, 2-kicsapnám a biztosítékot néhány embernél, 3- és tudom, talán ez lesz életem legönzőbb vallomása-, de nem akarom, hogy megcsappanjon a rajongótáborom. Színész vagyok, az egyetlen reményeim ezek az elvakult emberek!
Ahogy oldalra pillantva megláttam, Kristen kissé gondterhelt arcát, jó magam is kezdtem fusztráltá válni. Rám ragasztotta a pesszimizmusát az autóban. Pedig mennyivel könnyebb lenne, ha nem kéne többé titkolóznunk. Semmire se vágyom jobban, csakhogy őt bűntelenül a karjaimban tarthassam, és akkor és ott csókolhassam meg, ahol, és amikor nekem tetszik. De ezzel még várnunk kell! Végtére is, én ragaszkodom az illő szakításhoz Mike-kal és Camilla-val.
Nem bírom tovább ezt az egyhelyben ülést. Ha még egyszer valaki megkér, beszéljek neki Edwardosan, tutira tökön döföm magam! Az emberek, komolyan mondom elmebetegek!
- Ki kell mennem levegőzni – álltam fel a helyemről ingerülten, és meg se várva a reakciókat, gyors léptekkel siettem a kijárat irányába. Vagyis nem a kijáraton mentem ki, hanem egy eldugott kis zugban volt engedélyezett az elvonulás. Mint egy rab a börtönben.
Remegő kézzel kutattam a zsebemben a megváltó cigaretta után, de az öngyújtómat sehol se találtam.
- A kurva életbe! – dobtam a földre a szál cigimet.
- Adjak tüzet? – kérdezte Kristen, és lehajolva a cigimért, bedobta a kukába és egy újjal kínált.
- Kösz – fogadtam el, mind a cigit, mind a tüzet.
- Látom, nem vagy épp topp hangulatban – gyújtott rá végül ő is.
- Jó meglátás – doboltam szüntelenül a lábaimmal. Nem tudom mi miatt lettem ennyire ingerült. Szeretném hinni, hogy mindez csak abból fakad, hogy kijöttem a gyakorlatból. Utoljára két éve volt közöm Edward Cullen-hez és a Twilight-hoz. Persze, az azt követő másfél évben csak ez volt a téma, de aztán szép lassan feledésbe merült ez az egész vámpír mizéria.
- Tehetek érted valamit? – kérdezte kedvesen.
- Nem. Csak szeretném, ha végre vége lenne – nyomtam el a csikket végül.
- Ezzel nem vagy egyedül – húzta a száját.
- Gyere ide – kértem és felé nyújtottam a kezem.
- Bárki megláthat – aggodalmaskodott újból. Kezdtem elveszíteni a béketűrésemet.
- Leszarom! Megakarlak csókolni, és ha ez valakinek nem tetszik, annak a saját kezemmel töröm be a képét.
Kristennek se kellett több, elhajította a szájából az égő cigarettát, majd fittyet hányva előbbi aggályára, odasétált hozzám, s nyakam köré kulcsolta a karját, majd éhes vadként vetette magát az ajkaimra. Nem voltam rest viszonozni a felettébb szenvedélyes csókot, sőt, olyannyira beindultam, hogy nekilöktem a falnak, és combját simogatva becézgettem őt tovább. Kristen a hajamba túrt és kezét kettőnk közé vezette, és kíméletlenül végigsimított a kis dudoron, ami a nadrágom elején keletkezett. Belenyögtem a csókba, de ő boszorkánymód tovább ingerelt.
- Hagyd abba – kértem nem túl határozottan.
- Biztos? – kérdezte ördögi vigyorral az arcán.
- Igen… - nyögtem, bár képes lettem volna itt, mindenki szeme láttára a magamévá tenni. Túl sokáig tartóztattam meg magam tőle.
- Ez csak egy kis ízelítő volt abból, ami ma még vár rád. Tudod, a liftes incidens miatt – kacsintott, és ellökte magát a faltól. Kecsesen ringatta a csípőjét, így tűnt el ismét a szemem elől. Nagyot fújtam, ahogy elképzeltem, mi mindent fogunk mi még az este folyamán csinálni. A képek felettébb izgatóak voltak, de nem volt helyénvaló sem az idő, sem a hely, ahhoz, hogy ilyesmiket fantáziálgassak.
Nagy nehezen visszavánszorogtam a könyvesboltba, hogy ismét több órán keresztül írogassam a Robert Pattinson nevet. Kezdett ínhüvelygyulladásom lenni, mikor a megmentő hang megszólalt:
- Mára ennyi, holnap újra találkozhattok kedvenc szerelmespárotokkal! – terelte ki a tinédzserekből álló tömeget egy bennfentes tag. Megkönnyebbültem, hogy mára megszabadulok ezektől az emberektől. Soha nem értettem mi olyan érdekes rajtam. Oké, eljátszottam a kedvenc könyvük főszereplőjét, de azon kívül semmi extra nincs bennem. Én is ugyanolyan vagyok, mint akárki más. Egy ember, aki szeretne békében és nyugodtan élni, hódolva a szenvedélyének, ami esetemben a színészkedés.
- Robert, annyira jó téged újra látni – lépett hozzám csillogó szemekkel Stephenie, a Twilight könyvek szülőanyja.
- Téged is – mondtam őszintén.
- Örülök, hogy te és Kristen csatlakoztatok hozzám. A Midnight Sun nélkületek semmit sem érne.
- Ugyan – legyintettem. – Nem miattunk vagy ennyire sikeres, hanem önmagad miatt, mert egy nagyszerű író vagy – ontottam magamból a bókokat.
- Steph, ideje indulni. Oprah nem igazán szeret várakozni – jött oda hozzánk feltehetőleg az írónő menedzsere. Stephenie egy lemondó sóhaj kíséretében elbúcsúzott tőlem, majd távozott.
- Mi is megyünk? – kérdezte Kristen izgatottan.
- Persze, de előbb ebédeljünk – vigyorogtam. Vicces volt, ahogy a mosoly az arcára fagyott. Kinyújtotta rám a nyelvét, és tetetett felháborodással hagyta el a termet.
Az ajtó előtt már várt ránk az autó, ami elvitt minket egy közeli étterembe. A napszemüvegemet gondosan felhelyezetem, persze evvel is simán felismerhető vagyok, de nyugodtabb a lelkiismeretem ha rajtam van. Kristen az étteremig vezető úton is játszotta a jégkirálynőt. Mindenhová nézett, csak rám nem. Vicces, hogy ennyire kikészül attól, hogy nem kaphat meg azon nyomban. Végigsimítottam a combján, de ő lesöpörte a kezemet magáról. Mosolyogva csóváltam a fejem. Mint egy óvodás kislány.
- Most komolyan, azért vagy rám mérges, mert nem mentünk rögtön haza és nem rendeztünk orgiát? – kérdeztem nevetve.
- Ühüm – helyeslően rázta a fejét.
- Hidd el, én se vágyom másra – súgtam a fülébe csábosan.
- Akkor?! – kérdezte feszülten.
- Kicsim, erőt kell gyűjtenem a teljesítéshez – kacsintottam rá.
- Szerintem neked ilyesmire nincs szükséged – öltötte rám ismételten a nyelvét. Még mielőtt válaszolhattam volna valami frappánsat, Kristen kiugrott az álló autóból és rohamléptekkel közelítette meg a kicsiny, ám annál meghittebb éttermet. A legtávolabbi asztalt választotta. Ez mindig mentsvárat nyújt a rajongókkal szemben….legalább is egy kis időre.
Miután kényelembe helyeztük magunkat egy kedves pincérnő lépett oda hozzánk.
- Mit hozhatok önöknek? – kérdezte. Kristenre néztem, aki még mindig feltűnően bújta az étlapot.
- Két Heinekkent kérnénk egyelőre, köszönjük – adtam le a rendelést. A pincérnő lefagyott, és úgy cikázott a tekintete köztem és Kristen között, mintha szellemet látott volna.
- Ti vagytok…. – folytatta volna, de én leintettem.
- Igen, és nem szeretnénk nagydobra verni, hogy épp itt kajálunk. Szóval, ha kérhetnénk a diszkréciódat, azt nagyon megköszönnénk – villantottam rá, a sokak szerint, idézem: „szexi mosolyomat”.
- Persze, tőlem nem tud meg senki semmit – pirult el egy pillanat alatt. – Viszont egy autógrammot kérhetek? – kérdezte szendén.
- Természetesen – vágtam rá. Ma már ki tudja, hány milliomodik aláírásomat osztottam. Átnyújtottam volna a papírt Kristennek is, de a pincérlány kikapta a kezemből.
- Te vagy a kedvenc színészem! – kezdett könnyezni. Kezdődik! Én csak jó kisfiú módjára bólogattam, mintha ezt most hallanám először. Folyton ezek a közhelyek. Te vagy a kedvenc színészem blabla….aztán azt se tudják, hogy az Alkonyaton kívül miben szerepeltem még. Persze, tisztelet a kivételnek. A szóáradat csak úgy ömlött belőle, és én már kezdtem magam kényelmetlenül érezni. Kristen, szó szerint feküdt a röhögéstől a pad alatt.
- Figyu csajszi, nem hoznád ki végre azt a két rohadt sört?! – kérdezte meg végül – és mentett meg engem – Kristen. A pincérlány megállt Edward tanulmányozásában, és kelletlenül Kristen irányába fordult. Mintha csak most tűnne fel neki, hogy ő is jelen van.
- De, máris hozom! – azzal durcásan eloldalgott tőlünk.
- Végre – sóhajtottam fel.
- Azt hittem menten agyfaszt kapok – mondta Kristen, és nyugtalanul fészkelődni kezdett a helyén. – Miért nem írta ki egy táblára, hogy Robert Pattinson, kérlek dugj meg?! – nevetése feszültté vált.
- Nyugi, ez csak egy pincérlány – próbáltam nyugtatni, de a férfi egómnak nagyon is bejött, hogy a szeretett nő féltékeny.
- Akkor is, majdnem felfalt a szemével – tört le teljesen.
- Lehetséges, de én észre se veszem ezeket – legyintettem. Már profi szinten ment, a rajongókon való átnézés. Vagyis, csak nőként nem néztem rájuk, mivel a fanok nagytöbbsége alig múlt tizenöt. Én meg nem vagyok pedofil!
- Camilla-t soha nem zavarta ez a fajta figyelem, amit a lányoktól kapsz? – kérdezte kíváncsian.
- Nem, nem hiszem. De most nem akarok Camilla-ról beszélgetni.
Mivel elég nyilvános helyen tartózkodtunk, nem tehettem semmi „szokatlant”. De, mivel nem bírtam meglenni Kristen közelsége nélkül, az asztal alatt kutattam a keze után. Meg is találtam azt, és ujjaimat összekulcsoltam az övéivel. Hálásan rám mosolygott.
- Azt italok! – tért vissza hozzánk a pincérlány. A tálca csak úgy csattant az asztalon, és minden szempár ránk szegeződött. Na fasza, mindjárt lebuktat minket ez a hisztérika!
- Köszönjük – köszöntem meg végül. A lány csábosan rám nézett és odatolt elém egy cetlit, majd fenék riszálva távozott. Kristen gyorsabb volt nálam, így előbb vehette szemügyre, mi van a papírlapra írva.
- Kis ribanc – nézett a lány után, aki a pultból még mindig engem bámult. – Megadta a telefonszámát, sőt, még a címét is! – emelte fel a hangját.
- Nincs jelentősége – téptem ki a kezéből a papírt, majd zsebre vágtam.
- Te elteszed? – kért számon. Ez viszont nagyon nem tetszett. Én, vele ellentétben, meg tanultam kezelni a rajongók túlzott „szeretetét”.
- Kristen, ezt fejezd be! – rivalltam rá. A hisztit senkitől nem tűröm el.
- Te meg bazd meg! – idegbetegül felkelt a helyéről, majd távozott az étteremből. Mi a jó büdös franc volt ez? – kérdeztem magamtól értetlenül.
Ismertem már annyira, hogy tudjam, ilyen esetekben jobb hagyni, hogy lehiggadjon. Kell neki pár óra, míg fortyog, aztán lenyugszik.
Megittam a sörömet, fizettem, aztán elindultam a szálloda felé. Gyalog mentem, hisz egy köpésre volt.
Elgondolkodtam az étteremben történt kis incidensről. Összegeztem magamban az elmúlt nap eseményeit. Két napja vagyunk „együtt” Kristennel, és már két veszekedés van a hátunk mögött. Jó arány! De még ezekkel a veszekedésekkel együtt is megőrülök érte. Ez hozzá tartozik az ő lobbanékony természetéhez, és ez volt az egyik ok, annak idején, hogy mérhetetlenül beleszerettem.
A forró feje miatt, hányszor ugrottunk egymásnak a forgatások alatt….Te jó ég, számtalanszor!
Lassan visszaértem a szállodába, de a recepciónál megtorpantam. Mérlegeltem a lehetőségeimet. Az első lehetőség, hogy most felmegyek a saját szobámba, hagyom, hogy Kristen kidühöngje magát – jogtalanul -, és majd csak reggel találkozom vele újra. Vagy, második számú alternatíva, most megyek fel hozzá, és bebizonyítom neki, mennyire megőrjít.
A döntés hamar megszületett a fejemben. A kérdés már csak az, Kristen rosszkedvét mennyire tetőzöm vele?!

A pincérlány:P

My first award ^^

A blog első díja, aminek nagyon örülök:)

Köszönöm Ariának! (L)


Szabályok:

1.egy bejegyzés amiben benne van a díj lógója és a szabályok is fel vannak tüntetve.

2. Belinkelni azt a személyt akitől a díjat kaptad és tudatni vele, hogy elfogadod.

3. Továbbadni 3-5 tehetséges blogtársadnak és ezt tudatni is velük.

Akiknek továbbadom:

1.: Brixi blogja :]
2.: Llejja blogja :)
3.: Beus blogja ^^

Almost Lovers - 7. rész

Sziasztok!!!
Nagyon jószívű leszek most veletek, és nem szerdán, hanem ma kapjátok az új fejezetet^^
Ennek az oka, hogy sokan komiztatok/pipáltatok az előző részhez....nagyon köszönöm, el se tudjátok képzelni mekkora öröm a számomra, hogy tetszik nektek az, amit írok!! (L)
Nem is húzom tovább az időt, hagylak titeket olvasni:)
Szerintem most se lehet okotok panaszra;)
Lilluci

U.I: Tudom, hogy csak holnap esedékes, de előre is Boldog Névnapot szeretnék kívánni az egyik legkedvesebb olvasómnak és barátomnak, BEUSNAK!!!!(L)(L)



7. rész

A karomban megannyi hangya garázdálkodott, de ez mégse tudta elterelni a figyelmemet arról a tényről, hogy tegnap éjjel mit is éltem át a földkerekség leggyönyörűbb nőjével. Végre lefeküdtem azzal a személlyel, akibe több mint öt éve szerelmes vagyok. Még ahhoz is volt bátorságom, hogy bevalljam neki a legbensőbb érzéseimet, amit legnagyobb meglepetésemre ő is viszonzott.

- Ideje felkelni álomszuszék – hallottam meg Kristen édes hangját egyenesen a fülembe csengeni. Jó lenne minden reggel így ébredni, gondoltam magamban. De ne szaladjunk ennyire előre!
Lassan kinyitottam a szemem és Kristen kisimult arcával találtam szembe magam. A szívem őrült módjára dobogni kezdett, hihetetlen, hogy mi van velem.
- Szia – köszöntem vissza neki rekedtes hangon. Reggelente nem vagyok a toppon sajnos. Kisimítottam az arcából az éjszaka folyamán megszáradt haját.
Észrevettem, hogy az egyik pokróc az ülés alá van dobva, és abban a pillanatban megéreztem, amint Kristen meztelen teste nekem nyomódik.
- Érezni akartam a közelségedet – pirult el, ahogy észlelte, hogy a pokrócot bámulom. Megható volt, hogy ezt mondta, de most egy másik problémám akadt. Elvesztettem az uralmamat a testem felett, ami kezdett ismét önálló életre kelni. Pedig egy cseppet se akartam, hogy Kristen azt higgye, csak a szex miatt akarok vele lenni. Felültem, hogy gyorsan felöltözzek, még mielőtt Kristen észlelné, mennyire megkívántam őt. De elkéstem. Egy ilyen dolgot nem lehet eltitkolni.
Ahogy felültem, ő az ölembe helyezte magát és megmarkolva engem, saját magába vezetett. Egyszerre sóhajtottunk fel a kellemes érzésre. Kristen lassan mozogni kezdett rajtam, én pedig a feneke alá nyúlva ösztönöztem őt kicsivel gyorsabb tempóra. A levegőt egy negyed óra múlva már kapkodva szedtem, és ellazulva elélveztem benne, de őt is sikerült maradéktalanul kielégítenem, ezt a teste remegéséből szűrtem le.
A kis reggeli akciónk után mindketten felöltöztünk, hiszen ma lesz a rajongói találkozó, és nem lenne illendő pont nekünk elkésni.
Eléggé zavarban voltam, nem tudtam mit is mondhatnék neki ezután. Ahogy láttam rajta, ő se tud mit kezdeni a kialakult helyzettel.
- Rob…
- Kristen…
Mondtuk ki egyszerre egymás nevét, amin el is mosolyodtunk. Bár fogalmam se volt, hogy mit mondhatnék neki, azért megpróbáltam valamit összehozni. Legfeljebb egy szokásos Rob féle hablaty kerekedik ki az egészből!
Először is jobbnak láttam tisztázni a tegnap elhangzottakat.
- Kristen én….komolyan gondoltam, mikor azt mondtam neked, hogy szeretlek… - megakadtam.
- Rob, tudom. Hidd el, én is komolyan gondoltam. Ilyennel soha nem viccelnék – fogta meg a kezem bátorítólag.
- De neked ott van Mike, és most fogalmam sincs, hogy mit is akarsz valójában! – adtam hangot a legnagyobb kétségemnek. A félelem, hogy ejt az miatt a kis girnyó miatt, minden percben felemésztett.
- Én viszont jól tudom, hogy mit akarok. Csak is téged! – mondta és végigsimított az arcomon. Ezzel mindig képes lenyugtatni.
- Na és Mike? – én hülye, nemhogy örülnék, hogy ez a csoda engem akar, nem, tovább kínzom magam és arról a majomról faggatom. Egy barom vagy Pattinson!
- Mike-kal már rég nem működik semmi – válaszolta lehajtott fejjel, majd egy jó nagyot sóhajtott, gondolom neki is elege volt a lehetetlen viselkedésemből.
- De mégis kibékültél vele, és tudtommal megkérte a kezed – ez az, te hülye, tetőzd tovább a bajt!
- Igen kibékültem vele, mert azt hittem lehet belőlünk még valami, de ez a kapcsolat már rég zátonyra futott. És igen, megkérte a kezemet is, de nem adtam neki választ, ha emlékszel?
Ennek mind nagyon örültem, de közben én se játszhatom el a nagy áldozat szerepét. Nem tehetek úgy, mintha nekem nem lenne senkim, hisz otthon vár rám Camilla, akit valamilyen szinten szeretek. Ő volt velem a legnehezebb időkben, mikor semmi értelmét nem láttam az életemnek, és a hírnévvel járó megannyi elviselhetetlen szituációban kitartott mellettem. De még így se tudta feledtetni velem Kristent.
Joga van tudni, hogy nekem is van valakim a privát életemben.
- Tudod, én már egy éve járok valakivel – hadartam el gyorsan. Nem bírtam a szemébe nézni. Ha csak az eszembe jut, hogy most kértem meg Camillat, hogy költözzön oda hozzám, felfordul a gyomrom. A világ legundorítóbb embere vagyok!
- Tudok róla. Camilla Belle, a színésznő. Olvasok újságot Rob – mosolyodott el, de hangjából tisztán kihallatszott a szomorúság. – Akkor most mi lesz? – tette fel a kérdést, amin jómagam is agyaltam.
Fogalmam se volt, hogy ebből a helyzetből, hogy tudnánk úgy kijönni, hogy senkit ne bántsunk meg. Azt tudtam, hogy én csakis őt akarom, de Camilla-nak nem okozhatok ekkora fájdalmat. Megígértem neki az út előtt, hogy semmi se lesz Kristen és köztem, és tartottam volna magam a fogadalmamhoz, ha Kristen nem hozza világosan a tudtomra, ő is ugyanúgy szeret engem, mint ahogy én őt. Ilyenkor legyen okos az ember!
Lehunytam a szemeimet és csak a szívem szavára hallgattam, mert az agyam felsorakoztatott egy rakás érvet, hol az egyik, hol a másik lány mellett, de a szívem tudja kivel is kell lennem igazán.
- Annyit tudok, hogy veled akarok lenni és szeretlek, de semmire se akarlak rákényszeríteni.
Felemelte az arcomat az államnál fogva és egy szerelmes csókot adott.
- Robert Pattinson, te ugyanolyan bolond vagy, mint rég – kacagott. – Hogy gondolod, hogy bármire is rákényszerítesz?! – csóválta a fejét. – Ha Mike felhív, azonnal szakítok vele, rendben?
Ismét lehajtottam a fejem, ugyanis én nem akartam Camillaval telefonon, vagy e-mailben szakítani, annál azért többet érdemel.
- Mi az? – kérdezte Kristen.
- Nem vagyok képes ekkora fájdalmat okozni Camillanak! – vallottam be.
Kristen arca eltorzult és egy könnycsepp csordult ki a szeméből.
- Hát, ha máris meggondoltad magad, akkor ne erőltessük ezt a dolgot! – azzal dühösen kiszállt az autóból, és akkora erővel, hogy majdnem kettéhasadt a jármű, becsapta az ajtót, majd rágyújtott. Feszültség levezető, amit gyakran alkalmazunk. Kétségbe voltam esve az miatt, hogy miként tudnám ezt az egészet kíméletesen közölni Camillaval. Ez a szarság egy hónapra szól, addig ki kell találnom valamit.
Kiszálltam én is a kocsiból és odasétáltam Kristen mellé. A könnyei szüntelenül csak folytak. Soha életemben nem láttam még így sírni, és most mindezt miattam teszi.
- Kristen… -szóltam hozzá lágy hangon, és letöröltem a könnyeit a hüvelykujjammal. – Egyáltalán nem gondoltam meg magam, csak egy utolsó szemétládának érzem magam! – vallottam be neki a teljes igazságot. Végre rám nézett, és a sírást is abbahagyta. Kitártam a karjaimat, mire ő kézséggel simult közéjük. Szorosan öleltem magamhoz törékeny testét és mélyen beszívtam haja édeskés illatát. Enélkül már nem bírok létezni!
- Téged szeretlek a világon a legjobban, de vannak bizonyos kötelességeim, amiket nem hagyhatok figyelmen kívül. Camilla nem érdemel egy telefonos szakítást, úgy, ahogy… - ezt a nevet nehéz kiejtenem tetetett jókedvvel. – Mike sem – világítottam rá a lényegre. – Kicsim, ennyire nem lehetünk önzőek!
Felnézett rám és elmosolyodott.
- Milyen bölcs lettél – kuncogott. – Igazad van, de addig mi lesz? Hisz egy hónapig fogjuk járni az országot. Én nem tudom, és be kell vallanom, a tegnap és a ma után nem is akarom eljátszani, hogy semmi sincs köztünk! – hogy szavait hitelesítse egy jó nagyot dobbantott. Muris volt nézni, ahogy ennyire felszívja magát.
- Próbáljunk meg, minél kevesebbet beszélni velük, mi pedig, ez alatt az egy hónap alatt még nem vállaljuk fel nyíltan a….kapcsolatunkat – ennél a szónál egymásra néztünk és megcsókoltuk egymást. – Csak akkor tesszük hivatalossá, ha már mindketten szabadok vagyunk – ez volt számomra az egyetlen elfogadható megoldás, és csak remélni tudtam, hogy Kristennek sincs kifogása ellene.
- Rendben, ez tetszik! – kacsintott rám. – Nem csak bölcs, de agyafúrt is lettél – bokszolt oldalba, mint a régi szép időkben, de most nem barátilag tette, és ez volt benne a legcsodásabb.

Miután ezt megtárgyaltuk, beszálltunk a kocsiba(ami szerencsére működött, és nem merült le az aksi) és egyenesen a szálloda felé hajtottam, mivel kevesebb, mint egy óránk maradt a találkozóig. Addig persze nem ártana lefürödni és normális ruhát felvenni.
A liftbe egy szenvedélyes, csaknem tíz percig tartó csók után sikerült elválnunk, de csak egy kis időre. De ez a fél óra is kínszenvedés volt Kristen nélkül. Ha egyszer megkaparintottam, minden percemet vele akarom tölteni!
Felvettem az éjjeliszekrényemről a telefonomat, amit tegnap szerencsésen itt hagytam. Láttam, hogy közel harminc nem fogadott hívásom díszeleg a kijelzőjén, egytől-egyig Camillatól. Tartottam magam ahhoz, amit a reggel folyamán Kristennek ígértem, és csak egy sms-t engedtem meg magamnak, amiben leírtam, hogy minden a lehető legnagyobb rendben van, és hogy csak azért nem hívtam, mert rengeteg elintéznivalóm akadt. Ezután kikapcsoltam a kicsinyke készüléket és zsebre vágtam.
Mivel az illetékesek nem mondták, hogy a találkozón miben kell megjelenni, egy fehér V kivágású pólót és egy sötétkék farmert húztam fel, a jól bevált fekete-fehér Nike cipőmmel. Egyenesen Kristen szobája felé vettem az irányt, hogy együtt menjünk erre a cécóra.
Kopogtattam, de semmi. Ezt még vagy háromszor megismételtem, de ekkor se adott semmiféle életjelet magáról. Benyitottam hát a szobába, de Kristent sehol nem láttam, bizonyára még fürdik.
Ahogy elképzeltem meztelen testét a forró víz alatt, amint épp tusfürdővel mossa meg magát mindenhol, a vágy ismét elárasztotta egy bizonyos pontomat. Azt a kanos fajtádat Robert!
Odasiettem a hűtőhöz, és kivettem belőle egy jéghidegnek látszó sört. Ezt talán segít lehűteni, az idő közben igen csak felforrósodott testemet.
Egyszer csak Kristen kezeit éreztem összekulcsolódni a derekam körül. Megfordultam és ott állt előttem egy szál törülközőben. Kivette a kezemből az üveget és, miután ő is meghúzta – hozzá kell tennem, hogy nem láttam még senkit ilyen izgatóan sört inni – letette az asztalra, majd lecsapott az ajkaimra. Ismét szenvedélyesek lettünk, mert a sör, amit elmulasztott, azt most Kristen kétszázszorosan hozta vissza. Minden erőmre szükségem volt, hogy meg tudjak szólalni.
- Kristen….kérlek, ne kínozz….most nem….nem lehet – nyögtem, bár rohadtul nehezemre esett elutasítani őt. Elszakadt az ajkaimtól és fittyet hányva az előbbi tiltakozásomra, elkezdte kigombolni a nadrágomat, és a bokszeremmel együtt letolta rólam azt. A szemembe nézett és megszólalt:
- Belőled soha nem elég. Érezni akarlak most!
Azzal elrugaszkodott a földről és a nyakamba kapaszkodva lábait már körém is kulcsolta. Egy szenvedélyes csókot követően Kristen nem túl finoman megragadott engem és magába vezetett. Erősen tartottam a fenekénél és lassan mozogni kezdtem benne, mire kéjes nyöszörgéssel válaszolt. Én se tudtam tovább tartani magam, férfias morgások hagyták el a számat, de szüntelenül csókoltam vadul lihegő kedvesemet. Észrevettem, hogy a törülköző még mindig eltakarja előlem tökéletes testét, ezért egy határozott mozdulattal téptem le róla a felesleges fehér anyagot. Kemény mellbimbói a mellkasomat súrolták, az érzéstől egyre gyorsabb tempót diktáltam és pár pillanat múlva, ma már másodjára, együtt élveztünk el.
Pár pillanatig még nem eresztettem el őt, jó volt még csak a tudatában lenni annak is, hogy benne vagyok, ő már csak és kizárólag az enyém.
Lassan aztán letettem Kristent, aki lábujjhegyre állva adott egy utolsó csókot, mielőtt visszamasírozott volna a fürdőbe, hogy rendbe szedje magát. Én is megigazítottam az öltözékemet és lehúztam a maradék sörömet.
Úristen, mennyire élvezetes vele a szex! Ezt nem hittem volna, vagyis voltak elképzeléseim, de a valóság minden kósza illúziómat felülmúlta. Remélem én se okoztam neki csalódást!
Belegondolni is rohadt csodás, hogy még hány ilyen és ehhez hasonló alkalmunk lesz az együtt töltött napok, mit napok, hetek alatt, sőt, még azután is.
Persze tisztában vagyok vele, hogy ez a kapcsolat nem csak a testiségről szól, és el is határoztam, hogy megmutatom neki, tudok romantikus is lenni.
Pár perc múlva, felöltözve (végre) kijött a fürdőszobából. Megkövülve álltam a szoba közepén, ott, ahol az imént a magamévá tettem ezt a tüneményt, és csak bámultam rá.
- Rob, minden rendben? – kérdezte, miközben a cipőjét kötötte.
- Igen, csak nem tudom, hogy csinálod ezt?
- Mégis mit? – nézett rám kérdőn. Odajött hozzám és kezeivel lágyan végigsimított a mellkasomon. Ebben a mozdulatban most nem volt semmilyen szexuális töltet, csupán a szeretetét akarta kifejezni vele. Ám a légzésem így is egyre szaporábbá vált.
- Folyton elkápráztatsz, és egyszerűen nem tudok betelni veled – vallottam meg az érzéseimet. Rob, a legyünk romantikus dolognál ne a nyálas énedet vesd be, kérlek! – dorgáltam le magam. De, hogy szavaimat hitelesítsem, lehajoltam hozzá és csípőjénél foga magamhoz húztam őt, és finoman megcsókoltam. Szája egyből szétnyílt, és bebocsátást engedett a nyelvemnek. Majd eltolt magától és arcára furcsa, szomorú maszkot öltött.
- Rob, kérlek, ne mondj ilyeneket – hajtotta le a fejét.
- Miért ne? – kérdeztem értetlenül. Talán sok neki az ilyen nyálas maszlag.
- Mert ha egyszer vége szakad ennek az egésznek, ami most közöttünk van, akkor az még fájdalmasabb lesz amiatt, hogy ilyeneket mondasz nekem – kezdett el végül szipogni.
- De ennek soha nem lesz vége, ígérem! – tettem a kezét a szívemre, hogy érezhesse mennyire erős az, amit iránta érzek.
- Akkor szavadon foglak – végre ismét felszabadultan elmosolyodott.
Nem volt több időnk tovább erről diskurálni, az idő így is szorított bennünket. Nem csodálnám ha egy jó nagy adag fejmosásban részesítenének minket. Mi vagyunk a Twilight két főszereplője, és pont mi nem vagyunk képesek odavonszolni magunkat időre.
Kézen fogtam Kristent, és úgy siettünk a lift irányába. Belépve örömmel konstatáltam, hogy rajtunk kívül egy árva lélek se használja a felvonót, így bátorkodtam egy kis malackodást végrehajtani. Kristent a fülke oldalához szorítottam és kezemet már be is vezettem a pólója alá. A számmal próbáltam elnyomni feltörni készülő sikolyai hangját, de , hogy engem is kínozzon kicsit, minden egyes alkalommal beleharapott a számba. Nem fájt, inkább csak feltüzelt a viselkedése. Erőt vettem aztán magamon, és az első emelt előtt elszakadtam tőle. Mindketten hangosan ziháltunk és nevettünk ezen a képtelen helyzeten.
- Ha vége ennek a hülyeségnek, megkapod a magadét – fenyegetett meg Kristen.
- Már alig várom – kacsintottam.
Kinyílt a lift ajtaja és újra kezdetét vette az őrület. Vakuk fénye világított mindenfelől, és hangos sikítás hallatszott a bejárat irányából.
- Felkészültél? – kérdeztem Kristentől.
- Erre soha nem lehet felkészülni – válaszolta, majd egy lemondó sóhaj kíséretében lehajtott fejjel lépett az őrjöngő tömeg elé.
Igaza van. Ezek az emberek évről évre elvakultabbak. Az ember komolyan félti a testi épségét, mikor kimerészkedik egyedül az utcára.
Követtem Kristent és jó szokásunkhoz híven, kiosztottunk jó pár autógrammot, csináltunk vagy egy tucat képet, majd a nekünk rendelt autóhoz sétáltunk, mikor valaki elkezdte skandálni az évekkel ezelőtt, oly’ jól ismert kifejezést.
- ROBSTEEEEN!!!!! – üvöltötte egyszerre a megvadult, úgy húsz-harminc főből álló tömeg.
Kristen hirtelen ledermedt, mint akit épp tetten értek. Hogy ne hívjuk fel magunkra túlságosan a figyelmet, a tömeghez fordultam és udvariasan elköszöntem tőlük. Persze ez azonnal meghozta a várt hatást, sikítani kezdetek és jó páran szerelmet is vallottak. Ennyi idő elegendő volt ahhoz, hogy Kristen beszállhasson az autóba.
Mikor már én is bent ültem vele, nyugtatásképp végigsimítottam a combján.
- Minden oké? – kérdeztem tőle.
- Tiszta paranoiás vagyok. Azt hittem, hogy lebuktunk, azért blokkoltam le – csóválta a fejét.
- Semmi baj, ez csak a szokásos rajongói őrület – legyintettem.
- Igen, azzal a különbséggel, hogy most már van alapja, és ha ez kiderül az Isten tudja mit csinálnak velünk – aggodalmaskodott.
- Szerintem örülni fognak nekünk – megpróbáltam pozitívan hozzáállni az egészhez.
- Én is szeretném ezt hinni, de valahogy rossz előérzetem van.
Hogy kiűzzem belőle ezeket a rémképzeteket, óvatosan a füle mögé simítottam a haját és lágy puszikkal hintettem be a nyakát.
- Hm, jó az elterelő hadműveleted – vigyorgott, mint a vadalma. Ezt szeretem, mikor boldog és fesztelen. – Viszont, amíg nem tisztázzuk a dolgokat Mike-kal és Camilla-val, óvatosnak és körültekintőnek kell lennünk – jött elő újra az aggódó énje.
- Tudom – sóhajtottam.
Ez lesz a legnehezebb. Távol tartani magam tőle a nyilvánosság előtt. Hisz már így is olyan sokáig nélkülöznöm kellett.
Ez van Rob, az élet mindig igazságtalan!

A véleménynyilvánítás megengedett;) (L)

*Water for the elephants*

Én most visongok, mint egy 5 éves kislány:D
Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de engem ez a film olyan szinten lázba hoz, mint még ezidáig talán semmi(még az Alkonyat sem)!!!!
Ma reggel óvatlanul feljöttem megnézni a leveleimet, erre mit találok?
Egy vadiúj trailert, Tv spotot és ezt a csodálatos új képet*.*
Nekem se kellett több, fel lett dobva a napom:)
Most pedig veletek is megosztom ezeket a csodákat;)

A Trailerért katt IDE, a Tv spottért pedig IDE!!!

Ha esetleg meg szeretnétek osztani velem, hogy ti miért várjátok, vagy esetleg miért nem várjátok a filmet, azt a komiba nyugodtan leírhatjátok, válaszolok rájuk^^

Jó szórakozást!!!!(L)

* A videókat a Twinform oldal által találtam!!

Almost Lovers - 6. rész

Sziasztok!!!

Ezer bocsánat, amiért ilyen sokat késtem a frissel, de ha egy nap nem 24, hanem 48 órából állna, akkor talán utol tudnám érni magam:D
Bízom benne, hogy ezzel a résszel kiengesztellek titeket és szent lesz a béke köztünk;)
Hálás vagyok a 10 rendszeres olvasómnak, és azoknak is, akik esetleg nem iratkoztak fel, de fel-fel járnak a blogra(L)
Nem is húzom tovább az időt, jó olvasást.......azt hiszem nem lesz/nem lehet panasz:P
Ezt a részt egyébként egy új olvasómnak ajánlanám, aki nem más, mint Emma!!!! (L)
Természetesen még vannak egy páran, aki már nagyon várták az új részt, nekik is ajánlom és köszönöm a biztatást ^^

Lilluci



6.rész

- Sajnálom – mondtam őszintén és engesztelésképp végigsimítottam az arcán.
- Sss….nem számít, az a fontos, hogy most itt vagy velem, és végre mindent tisztáztunk – mosolygott és egyre közelebb lépdelt hozzám. A légzésem szaggatottá vált, ahogy fel fogtam mi fog következni pár pillanat múlva. Kristen igézően a szemembe nézett, majd lágyan ajkait hozzá érintette az enyémhez, egy gyengéd csókban egyesültünk. Mióta várok erre a percre, és most végre teljesült. Nem haboztam viszonozni a csókot, és ennek következtében kezdte elönteni a testemet a pusztító tűz, amitől már nem dideregtem annyira.
Hevességem következtében Kristent odanyomtam a kocsi oldalához, s megmarkolva formás fenekét adtam tudtára, mit is szeretnék most vele csinálni. Egy nem várt pillanatban aztán Kristen óvatosan a nyakamba harapott. Teljesen megőrjített, a nadrágom kezdett egyre szűkösebbé válni. Fordult a kocka és helycserés támadást hajtott végre, szinte egy szempillantás alatt. Most én nyomódtam neki az autónak, Kristen pedig matatni kezdett odalent. Én se teketóriáztam a vizes ruhákon keresztül markoltam meg a melleit, mire belenyögött - a nem épp visszafogott - csókba. Már szinte téptük egymás száját, de ez a fajta szenvedély nagyon is a kedvemre való volt, és úgy érzékeltem neki is.
Egyik lábát a csípőm köré kulcsolta, így vont magához még közelebb. Ördögi mosoly ült az arcán, és kihasználva a helyzetet elkezdett nekem dörgölőzni. Én majd’ szétrobbantam, de ez őt egy cseppet se zavarta, csak folytatta kínzóan gyönyörű tevékenységét. Nem bírtam tovább várni, minden egyes csípőmozdulata a vég felé kísért, így amilyen gyorsan csak tudtam kinyitottam a kocsi hátsó ajtaját és magammal húzva őt, már bent is ültünk a meleg járműben. Kristen azonnal leszaggatta rólam a vizes pólómat, én addig a nadrágját vettem célba. A csókunkat persze ez idáig se hagytuk abba. De egy icuri-picuri hang a fejemben megszólalt, hogy ezt talán még se kéne megtennünk. Erőt vettem magamon, hogy megszólalhassak.
- Kristen még…..még meggondolhatod magad – mondtam neki elfúló hangon, és lefogtam a nadrágomnál matató kezeit.
- Eszem ágában sincs! – kérte ki magának az előbbi kijelentésemet. Elmosolyodtam ezen, és újból az ajkára vetettem magam, de ekkor megint felrémlett valami. Baszki Rob, nem tudnád takarékra állítani magad, mikor életed szerelmével készülsz épp szeretkezni?! Barom!
Eszembe jutott, hogy Mike mit mondott nekem a reggel. Azzal hencegett, hogy Kristen kielégíthetetlen volt, és még tisztán élt az emlékezetemben a kép, mikor megérkeztem a szobájukba, ami szemernyi kétséget se hagyott afelől, hogy az illetők, akik ott laknak, mit csináltak nem sokkal a megérkezésem előtt.
Elhúzódtam tőle, és a szerelem és a vágy helyét, amit éreztem, most a csalódottság váltotta fel.
- Mi a baj? – kérdezte rémülten.
- Nem akarom, hogy csak azért feküdj le velem, mert, ahogy azt a drágalátós Mike is mondta, kielégíthetetlen vagy! – válaszoltam egy kissé talán gúnyosan.
- Hogy gondolhatsz ilyet? Mike hülyeségeket beszélt. Már vagy egy hónapja nem feküdtem le vele, csak nem akartam szerencsétlent beégetni – simított végig végül enyhén borostás arcomon. – Figyelj rám! – arcomat a két tenyere közé vette, úgy folytatta. – Azért akarok szeretkezni veled, mert sokat jelentesz nekem, és mert veled is át akarom élni ezt az érzést. Senkivel se lennék most szívesebben, mint veled! – hogy nyomatékosítsa szavait, szerelmesen megcsókolt. Nem is kellett több érv, hogy higgyek neki. Akkora hülye vagyok! Én vádaskodom, mikor én az utazást megelőző nap szexeltem Cammila-val. Egy undorító, mocskos féreg vagyok!
Nem volt több időm ezen rágódni, Kristen minden figyelmemet és eszemet elvette. Nyakát kezdtem csókolni, miközben hideg kezeim a melleit kényeztették a vizes anyagon keresztül. Lefektettem az ülésre és így csókoltam végig minden apró pici porcikáját. Kristen nyöszörgései, amit apró puszijaimmal váltottam ki belőle, dallamként csengtek a fülemben. Már csak a bugyija és a pólója választotta el őt a teljes meztelenségtől, ezért felhúztam az ülésről, így szembe kerültünk egymással. Pár pillanatig csak egymás szemébe néztünk. Annyira szép volt, vizes haja az arcára simult, fehér pólója teljesen átázott, ezzel rálátást nyertem formás kebleire. Minden porcikám kívánta, ezt a percet vártam a megismerkedésünk óta, és most végre eljött.
Lehúztam róla a pólóját, így már nem csak a szemeim, de a kezeim is megbizonyosodhattak róla, milyen tökéletes mellei is vannak valójában. Finoman simogatni kezdtem őket, de a szememet nem vettem le Kristen arcáról. Ő is engem figyelt fátyolos tekintete mögött, de az én vágytól izzó szemeim is csak árulkodó jelek voltak arra, hogy mindketten mire is vágyunk. Ideje cselekednem.
Egyik kezemet elszakítottam a melléről és az oldalát végigsimítva, megérkeztem az utolsó akadályhoz, a bugyijához. Kissé felemelte a csípőjét, segítve ezzel, hogy egy kézzel is sikerüljön lehúznom róla a zavaró anyagocskát. Kínzó lassúsággal szabadítottam meg tőle, ő erre válaszul az ölembe mászott és lerángatta rólam, az idő közben igen csak szűkössé vált alsónadrágomat. Vágyamnak szemmel látható jele volt, amit Kristen ha akart volna se tudott volna figyelmen kívül hagyni. Meg fogta égnek meredő férfiasságom és kezeivel kényeztetni kezdett. Egyszerre éreztem magam a menyben és a pokolban. A tűz, úgy éreztem, felemészt.
Fejemet hátravetettem az ülésen és a felszínre törő morgásaimat már nem tudtam kontrollálni. Hihetetlenül jól csinálta a dolgát. Egyszerre volt gyengéd, de eközben kínzóan űzött a beteljesülés felé.
Bár nem akartam elképzelni, hogy Mike hányszor érezhette azt, amit most én jelen pillanatban átélek, a tudatalattim ismét sziklát gördített a boldogságom útjába. Kissé eltoltam magamtól Kristent, de ő rögtön lecsapott az ajkaimra és szó szerint kicsókolta belőlem ezeket a rémképeket.
Mivel az előbb ő kényeztetett engem, most rajtam volt a sor, hogy földöntúli élvezetekben részesítsem szívem választottját. Leemeltem a csípőmről és visszafektettem őt az ülésre. Elég szűkös volt a hely, és nem is itt képzeltem el az első együttlétünket, de ez nem hátráltatott a tervem kivitelezésében, hisz lehet, hogy ez lesz az első és utolsó alkalmam, hogy együtt legyek vele.
Fölé hajoltam és olyan szenvedélyesen csókoltam meg, mint még soha senkit azelőtt. Persze, mert ezelőtt még soha nem éreztem így senki iránt.
Egyik kezem a melléről egyre lejjebb és lejjebb vándorolt, míg végül megérkezett nőiessége pontjához, és amilyen gyöngéden csak tudtam, végigsimítottam rajta. Kristen megszakítva a csókot, levegő után kapkodott, majd megragadta feltérképező kezemet és magába vezette. Hatalmasat sikított, mikor ujjaimat mozgatni kezdtem benne.
Még jó, hogy nem járt erre a kutya sem, mert csendháborításért tuti, hogy egy rendőrőrsön landoltunk volna.
Éreztem, hogy nem kell Kristennek sok, hogy a csúcsra érjen, de nem akartam, hogy a kezeim által élje át a gyönyört. Kihúztam hát belőle az ujjaimat, majd felültem, magammal húzva őt is. Érezni akartam magamon, érezni azt, amit az imént az ujjaim éltek át. Eggyé akartam válni vele.
Kristen mintha olvasott volna a gondolataimban, lassan a csípőmre ereszkedett és végre valahára a testünk egyesült.
Egy percig mozdulatlanul szemléltük egymást, mindketten tisztában volt azzal, hogy a ezután a kapcsolatunk teljesen más szintre lép majd. Biztos voltam benne, hogy neki más elképzelései vannak velem kapcsolatban, mint nekem ővele. Hisz én vele akartam lenni, mostantól mindig.
Kalandozásomból a nyakam köré kulcsolódott karcsú kezek térítettek vissza. Kristen halk sikolyokat hallatott, én pedig megsemmisülve néztem azt a pontot, ahol testünk egyesült egymással. Ekkor Kristen kör-körös mozdulatokat tett a csípőjével, amitől úgy éreztem, menten elélvezek, de azért megpróbáltam tartani magam.
Számmal mindeközben nem csak az ajkait, de a melleit is becézgetni kezdtem. Kőkemény mellbimbói szinte vágyták, hogy a nyelvemmel ostromoljam őket.
Kristen eszméletlen tempót diktált rajtam. Észrevettem, hogy kezd fáradni, mert apró verejtékcseppek kezdtek gyöngyözni a homlokán.
Én se akartam kihúzni magam eme csodás munka alól, így, hogy ne szakadjunk el egymástól, magamhoz szorítottam és visszahelyeztem az ülésre, ezzel ismét fölé kerekedtem.
A vágy egészen megrészegített, és lehet, hogy kissé vadabbul mozogtam benne, mint kellett volna. Aggódva néztem rá, hogy még idejében le tudjam magam állítani, de vágytól izzó szemei biztosítottak afelől, hogy minden a lehető legnagyobb rendben van, és neki sincs ellenére az intenzívebb tempó. A vak sötétben alig láttam valamit, de a száját minden körülmények között megtalálom. Nyelveink régi ismerősként köszöntötték egymás, és buja táncot jártak a szánkban. Kezeimmel kőkeményre duzzadt mellbimbót kényeztettem, ő pedig a fenekembe markolt.
Majd hirtelen eltolt magától, minek következtében teljes mértékben elszakadtunk egymástól. Nem értettem ezt a reakciót. Persze rögtön felszínre tört a kétségbeesésem és pánik közeli állapotba kerültem. Tipikus Rob reakció! Talán túl heves voltam?
A következő percben, ahogy megláttam, hogy mire készül, egy képzeletbeli pofonban részesítettem magamat.
Négykézlábra helyezkedett, és úgy mosolygott rám. Ő is az élvezetnyújtás mellett voksolt, de én akarva, akaratlanul is, de éreztem, hogy közel a saját beteljesülésem. Ezért se tétlenkedtem tovább, hátulról hatoltam belé, de ezt már sokkal gyengédebben hajtottam végre, mint korábban. Egy hatalmas sikollyal ajándékozott meg ismételten. Megragadtam a csípőjét és belé kapaszkodva kezdtem el benne mozogni. Kristen néha hátranézett rám és megérintette a mellkasomat.
Nem tudtam türtőztetni magam, éreztem közel a vég, ezért az én nyögéseim is szaporodni kezdtek, csak úgy, mint Kristennek. Mikor szinte teljesen eltűntettem magam benne, eljött a robbanás pillanata, mind nekem, mind szerelmemnek. A katarzis ugyanakkor ért el bennünket, és egymás nevét kiáltva rogytunk a másik karjaiba.
Mindketten jóval szaporábban vettük a levegőt és szívünk is őrült tempóban dobogott. Ölelkezve csókoltuk egymást, én hol a homlokára, hol az ajkára adtam egy-egy gyengéd puszit.
- Szeretlek – mondtam ki azt az egyetlen szót, ami miatt a mai napig magamban szenvedtem. De, ahogy ez a nagy jelentőséggel bíró szó elhagyta a számat, mélységesen megbántam. Nyilvánvaló, hogy ő nem érez így irántam. Az, hogy most lefeküdt velem, nem jelenti azt, hogy rögtön belém is szeretett. Épp bocsánatot akartam kérni, ami miatt ilyen gyors tempóban haladok, mikor megelőzve engem, megszólalt.
- Én is szeretlek – suttogta. Azt hittem rosszul hallok, vagy legalább is hallucinálok. Ez a három szó a világot jelentette a számomra.
Mélyen a szemébe néztem és megbizonyosodtam róla, hogy valóban komolyan gondolta mindazt, amit az imént mondott nekem. Nem úgy nézett rám, mint régen a forgatásokon. Nem! Akkor baráti szeretet bujkált a szemeiben, de most valódi szerelemmel nézett rám, amitől a világ legboldogabb férfijává váltam.
A szavak hatására a nem sokkal ezelőtt kielégült testem újra életre kelt és repetáért kiáltott. Óvatosan Kristenbe vezettem magam, lábait kissé felemelte, segítve ezzel a könnyű bejutást a mennyek kapuján. Ő is ugyanarra vágyott, mint én. Most nem az elsöprő szenvedély, mint inkább a szerelem dominált. Meg akartam mutatni neki, hogy mennyire csodálom és szeretem őt. Éreztem hajának mézédes illatát, a bőre selymes tapintását pedig semmihez se tudtam hasonlítani.
Lassú és kimért mozdulatokat tettem benne, de ezzel is pillanatok alatt eljutattam magunkat, ma már másodjára a csúcsra.
Az eső odakint szüntelenül csak esett. Ki akartam nézni az ablakon, de azok a leheletünk hatására teljesen bepárásodtak. Ezen elmosolyodtam.
Kristen végigsimított a karomon, én pedig az arcán. Annyira szép volt, maradéktalanul megbabonázott engem.
Érzékeltem, hogy az érintésemtől megremegett, ezért visszahúztam hideggé vált kezemet. Találnom kell valamit, ami felmelegíti!
A ruháim után kaptam, és öltözködni kezdtem. Fogvacogtatóan hideggé váltak azok is, de nem volt más választásom, fel kellett vennem őket.
- Mit művelsz? – ölt fel rémülten.
- Csak hozok neked egy pokrócot a csomagtartóból és bekapcsolom a fűtést. Nem akarom, hogy megfázz! – kacsintottam rá, és megcirógattam az arcát. Kinyitottam egy ernyőt, amit az ülés alatt találtam, majd gyorsan kiszaladtam a szakadó esőbe. Kinyitottam a csomagtartót, ahol két, igen csak melegnek tűnő takaró hevert. Kivettem őket, majd villámgyorsan kinyitottam az ajtót és odaadtam Kristennek.
Csalódott volt, hogy még nem ülök be mellé, de előbb a fűtést akartam beindítani. A fűtéssel együtt a rádiót is halkan bekapcsoltam, így teremtettem kicsit romantikusabb légkört.(zene)
Csak bízni tudtam benne, hogy reggeli kibírja az aksi, mert ha nem, akkor az szívás!
Visszasiettem Kristenhez, aki aranyos látványt nyújtott, ugyanis teljesen bebugyolálta magát az egyik pokrócba. Levetettem nedves ruháimat és amennyire csak tudtam, közel bújtam hozzá, ezzel is még jobban melegítve őt, és magamat. Én is betakaróztam, de a kezét egy percre se engedtem el.
- El se tudom mondani, mennyire boldog vagyok most veled! – megint csak előbukott belőlem a „legyünk minél őszintébbek” Rob.
Hátrafordult hozzám és megérintette az arcomat, ezzel egy időben én puszit nyomtam a kézfejére.
- Én pedig el se tudom mondani, mennyire odavagyok érted! – kuncogott. Ismét egy csókban forrtunk össze, majd egymás karjai között ért utol minket a hajnal.
Soha többé nem akarom őt elengedni. Ezek után bármire képes vagyok, hogy Ő velem maradjon!

Komizni most se tilos;) Tényleg kíváncsi vagyok a véleményekre, mert ezek a részek a gyenge pontjaim.....képtelen vagyok khm-öt írni:/