Almost Lovers - 21. rész

Sziasztok!

Itt is van a soron következő fejezet, a bűvös 21es.
Nem kell félni, minden jó, ha a vége jó;)

Jó olvasást!

Lilluci

21. rész

/Kristen/

A nap sugarai égetni kezdték a bőrömet, nekem mégse volt kedvem felkelni. Annyira kényelmes, és hatalmas volt ez az ágy, hogy legszívesebben az egész napomat fekvéssel ütném el. Persze nem egyedül képzeltem el ezt a jó kis időtöltést, hanem az én külön bejáratú Adoniszemmel.
Nyöszörögve keltem ki az ágyból, és indultam el a hatalmas fürdőszoba irányába.
- Baszki! – mondtam, ahogy megláttam magamat a tükörben. A hajam, mint egy szénaboglya meredezett a fejemen, a sminkem totál elfolyva az arcomon, a szemeim alatt pedig lila karikák éktelenkedtek. Mint, akit megerőszakoltak és jól helybenhagytak. Fasza!
Az arcomat megmostam a hűsítő hideg vízzel, levakartam a képemről a vakolatot, aztán magamra húztam egyet Rob illatos pólói közül. Fogalmam sem volt, hány óra lehetett, de a gyomrom korgása arra engedett következtetni, hogy igen csak itt az ideje táplálékhoz juttatni magamat.

Letámolyogtam az emeleti szobából, persze nagyon kellett ügyelnem rá, hogy ne essek hasra a lépcsőn, ugyanis még alig láttam ki a fejemből.
Épp a szememet dörzsölgettem, mikor megláttam, amint Rob a lépcsővel szemben elhelyezett kanapén üldögél, és meredten bámul egy képet. Megtorpantam, és mint egy drogos, percekig mosolyogva szemléltem elmélyült kedvesemet.

Még elképzelni is nevetséges, hogy annak idején csupán a barátomként tekintettem rá, pedig már akkor is fellelhető volt köztünk az a bizonyos szikra. De mivel fiatal és „szerelmes” voltam, nem foglalkoztam a dologgal. Most meg…létezni se tudok nélküle. Fizikai fájdalmat okoz ha nincs mellettem, ha nem láthatom az arcát, vagy hallom a hangját. Olyan vagyok, mint egy ostoba regény, csöpögős hősnője, de nekem Rob tényleg a Világot jelenti.

Miután alaposan kigyönyörködtem magam eszméletlen külsején, idejét láttam hozzászólni.
- Khm… - köszörültem meg a torkom, ezzel is felhívva magamra a figyelmet.
Rob ijedten kapta fel a fejét, s még idegesebben rejtette el a képet a farzsebében, ahogy felállt a kanapéról.
- Szia, édes – mosolyodott el zavartan, majd elindult felém.
Egyenesen a nyakába vetetettem magam és puszikkal borítottam be az arcát.
- Jó reggelt – néztem a szemeibe, aztán gyengéden szájon csókoltam, mire a szívem ismét a mellkasom helyett a torkomban kezdett dobogni.
Nevetve tolt el magától, de én a csípőjébe kapaszkodva, a fejemet a mellkasára hajtva, nem voltam hajlandó egy tapodtat sem mozdulni.
- A reggel kissé túlzás, inkább délután van – kacagott jóízűen. Erre felkaptam a fejem és a mikró órájára pillantottam. 13:47. Basszus!
- Miért nem keltettél fel? – kérdeztem tőle megrovóan. Minden vele eltöltött perc ajándék, ő pedig hagyja, hogy felesleges alvással üssem el az időt.
- Békésen aludtál, nem akartalak felverni – vont vállat lazán.
- Ezért még kapsz! – fenyegettem halálra, mire a csípőmnél fogva magához húzott és csókokkal hintett be a nyakamat. Belemarkoltam a pólójába és sóhajtozni kezdtem.
- Látod, ha…..ha felkeltesz, ezt már előbb csinálhattuk volna.
Nem válaszolt, csak folytatta tovább a kínzásomat.
- Mi…mi volt az…amit néztél az előbb? – alig bírtam kinyögni ezt a kérdést. Ha ezt csinálja a szájával, az ember összes gondolata elpárolog, a beszédkészsége pedig egy ötéves gyerek szintjére süllyed.
Megállt a nyakam csókolgatása közben, és tétovázás nélkül a fenekembe markolt, mire én jólesően felszisszentem.
- Megint nem húztál bugyit – a nyakamba mormolta mindezt, de közben a kezei szüntelenül simogatták a fenekemet, sőt lábával enyhén széttárta az enyémeket. Kis terpeszben álltam, és éreztem, amint egyik kezével végigsimít nőiességemen.
Összeszorított szemekkel és beharapott szájjal küzdöttem a kikívánkozó sikoly ellen.
Mielőtt még másra is vetemedett volna az érzéki simogatáson kívül, megismételtem a kérdést.
- Nem akarod elmondani mi volt az, hogy így eltereled a figyelmemet? – kérdeztem elfúló hangon. Biztos én vagyok az egyetlen nő, aki, mialatt Robert Pattinson a lábai közt matat, hülye kérdésekkel bombázza őt.
Rob morgott valamit, de nem értettem kristálytisztán. Vágytam rá, nagyon is, de a kíváncsiságom határtalannak bizonyult.

Benyúltam a farzsebébe és kivettem a képecskét.
- Kris, ne! – szakadt el tőlem, ahogy észlelte kis akciómat. Megpördültem, ahogy a zsákmányt a kezembe vettem, és hátat fordítva neki, szemügyre vettem a fotót.
Lefagytam, a légzésem szaggatottá vált. Ahogy néztem azt a képet, a szívem szilánkosra törött. Nem fogja elhagyni, SOHA! És én nem fogok haragudni rá emiatt.
A szemembe könnyek szöktek, és óhatatlanul is, de a kezemmel megérintettem a hasamat. Miért nem én vagyok várandós ezzel a picivel? Az élet mindig olyan igazságtalan!
- Kristen… - suttogta Rob, és a vállamra helyezte a kezeit. Megfordultam és a könnyfüggönyöm mögül rámosolyogtam. – Sajnálom – fogta a kezei közé az arcomat, s lecsókolta patakokban folyó könnyeimet.
Megráztam a fejem. Ez az egész nem az ő hibája. Én voltam a fő kolompos, amiért annyi éven át figyelmen kívül hagytam az érzéseimet, ezzel boldogtalanságot hozva rá, és magamra is.
- Gyönyörű szép – ismertem el az ultrahang képet nézve. Igaz, nem látszott több egy apró pici pontnál, de ez is meseszép volt.

Észrevettem, hogy a képen a mai dátum díszeleg. Rob is megláthatta, hogy felfedeztem ezt a tényt, mert azonnali magyarázkodásba kezdett.
- Elkísértem Camillát a vizsgálatra, bár ő nem akarta, hogy menjek, de… - megakadt.
- De az apai ösztöneid azt súgták, menned kell – fejeztem be helyette a mondatot. Mélyen hallgatott, ami egyenlő volt a beismeréssel.
- Már nem tart soká – zárt szorosan a karjai közé.
- Nem…mert ezt be kell fejeznünk – szorítottam magamhoz kétségbeesetten.
- Mi? – hitetlenkedve tolt el magától. Lecsukott szemmel mélyet sóhajtottam.
- Nem szakíthatlak el a gyerekedtől – mondtam, de nem bírtam ránézni.
- Fejezd ezt be! Nem kell eljátszanod a mártírt, ezt már egyszer megbeszéltük. Én csak veled lehetek boldog! – dühös lett, s újra át akart ölelni, csakhogy én elléptem tőle.
- Nem bírnék azzal a tudattal élni, hogy elszakítottalak a picitől.
- Én pedig nélküled nem bírnék élni! – makacskodott.
- Idővel elfelejtesz, és boldog leszel a családoddal – keserűen elmosolyodtam. Tudtam, hogy fordított esetben ez nem fog bekövetkezni. Soha nem leszek képes őt kiölni a szívemből.
- Soha! Érted, soha?! Nem hagyhatsz el! Kristen, szükségem van rád! – dühös volt és kétségbeesett. – Beszélek Camillával, elmondom neki a dolgot – bizonygatta.
Elhittem, hogy képes lenne rá, de én akkor sem tudnék együtt élni a tudattal, hogy szétzúztam egy családot.
Ő nem látta magát az imént, én viszont tisztán láttam, ahogy gyötrődik. Kötődik a kicsihez, és annak ellenére, hogy az anyját nem szereti, a pici sokat jelent számára. Soha nem tudná őt elhagyni, vagy ha mégis, gyötörné a bűntudat. Ismerem!
- Rob, elég! – szóltam rá erélyesen. – Befejeztük, ennek a viszonynak közöttünk, vége – néztem rá fagyosan. Most nem szabad elgyengülnöm, még ha pokolian fáj is.
- Nem, ennek nem lehet így vége! – hitetlenül állt, s mintha csak magát akarná meggyőzni, ismételte el újra és újra.
- Sajnálom, de nekem ez nem megy. Szép volt ez a pár nap, de nem tarthat tovább – minden szó égette a torkomat. Meg fogod bánni, meg fogod bánni!, zakatolt szüntelenül a fejemben, de ez a helyes lépés.

El akartam indulni az emelet felé, de megragadta a karomat, és nem túl gyengéden visszarántott magához.
- Rob, ez fáj. Engedj el – kértem tőle szelíden.
- Csak akkor engedlek el, ha a szemembe mondod, ez az egész nem jelentett számodra semmit, és hogy nem szeretsz engem – szemei fenyegetően csillogtak. A düh beszélt belőle, de komolyan gondolta, amit mondott. – Mondd! – rántott meg.
Szörnyen megijedtem, ilyennek még ezelőtt soha nem láttam, de ez volt az egyetlen esélyem arra, hogy kisétáljon az életemből.
Minden erőmet összeszedve érzelemmentesen ránéztem, és kimondtam:
- Nem jelentett nekem semmi mást ez a pár nap, csupán testi kielégülést – megrándultak az arcizmai, de az utolsó döfés még hátravolt. – Nem szeretlek, ez csupán vágy volt, semmi több – a hangom még számomra is hűvösen csengett. Egy percig farkasszemet néztünk, és én ez idő alatt sem törtem meg. Boldognak kell lennie, és ez a boldogság a gyermeke mellett van, nem pedig az én oldalamon.

Durván lökött el magától, a szemei vérben forogtak, ahogy fel s alá kezdett járkálni a szobában. Legszívesebben átöleltem volna, és megmondtam volna neki, hogy mindez hazugság, és emlékezzen, hányszor bizonyítottam neki feltétlen odaadásomat és szerelmemet.
- Megértettem – összerezzentem, ahogy bársonyos hangja belehasított a csendbe. – Nem kereslek többé, hagyom, hogy nélkülem éld az életed – elindult az ajtó felé, de még visszanézett rám. – Attól a naptól fogva szeretlek, hogy először megláttalak, és ez így is marad életem utolsó napjáig – becsukta maga mögött az ajtót.

Megsemmisülten álltam a szoba közepén. Helyesen cselekedtem, nyugtattam magam, ám a mellkasomat szorító érzés átjárta az egész testemet, szinte lebénított a fájdalom.
Ez rosszabb volt, mint a londoni távozásomkor, hisz most nagyon mélyen megsebeztem őt. Meghazudtoltam a szerelmet, melyet iránta érzek. De csak így engedett el, nem volt más választásom.

A telefon csörgése húzott vissza a rideg valóságba. Odasétáltam a dohányzóasztalhoz, ahol tegnap hagytam a kütyüt, s a kijelzőre pillantva elfacsarodott a szívem. Lizzy Pattinson.
Nagy levegőt vettem, majd a fülemhez emeltem a készüléket.
- Szia, Lizzy – nem tudtam elrejteni a hangom remegését.

/Lizzy/

Hosszas kutakodás követően ugyan, de sikerült kiderítenem az igazságot. A válasz majd’ kiszúrta mindannyiunk szemét, mi mégis szó nélkül túlléptünk az igazságon. A testvéremet súlyos mód átverték, de revansot nem az én tisztem venni. Nem is tudnék abból az okból kifolyólag, hogy Londonban vagyok, de őszintén szólva, már csak April miatt is kimaradnék a sárdobálásból. Az időmet a kislányommal szeretném tölteni, nem pedig folytonos aggódással.
Camillához azért lesz egy-két keresetlen szavam, és az is meglehet, hogy eljár a kezem, ha személyesen találkozom azzal a nőszeméllyel.
Döbbenet, hogy képes szemrebbenés nélkül a képünkbe hazudni, Rob pedig a jószívűsége miatt beveszi az egész jól kifundált kis tervet. Mert be kell vallanom, fejet hajtok Camilla leleményessége előtt.

Ha én nem lennék, az öcsém fejében meg sem fordul, hogy nem ő a gyerek apja.
De mégis, Camilla képes lenne elvenni a boldogság lehetőségét Kristentől és Robtól, csakhogy a saját beteges ragaszkodását ráerőltesse az öcsémre? Igen, és még az sem érdekli, hogy elválasztja a gyereket a vér szerinti apjától, pedig az a szerencsétlen flótás még szerelmes is abba a kígyóba. Hihetetlennek tartom ezt!
De mindezek ellenére sem tőlem kell megtudnia Robnak az igazságot. Egyrészt, mert biztosan nem hinne nekem. Tisztában van azzal, hogy én kezdettől fogva nem szimpatizálok Camillával, másrészt ő szentül meg van róla győződve, hogy Camilla egy rendes nő. Az öcsém okos ember, de emberismeretből van még mit tanulnia.
Előbb közölnöm kell a tényeket Kristennel, aztán ő azt kezd a kezében lévő információkkal, amit akar.

Fogtam is a telefont és tárcsáztam. Nem kellett sokat várnom, mire Kristen felvette, de valami nem igazán stimmelt.
- Szia, Lizzy – olyan hangja volt, mint aki épp próbálja elharapni a könnyeit.
- Kristen, minden rendben? – kérdeztem aggódva.
- Persze, a legnagyobb rendben. Miért kerestél? – terel, szóval nagy baj van.
- Robról van szó – ahogy kiejtettem az öcsém nevét, Kristen keservesen felsírt. Te jó ég, mi történt kettejük között?! – Kris, kérlek mondd el mi a baj – kértem szelíden.
- Én…szakítottunk Robbal – ezt nem igazán értettem, hisz már Londonban búcsút mondtak egymásnak. Ezt meg is említettem neki. – Azóta kibékültünk – szipogta.
- Szóval otthagyta Camillát – állapítottam meg, és örültem, hogy talán még sem kell felhasználnom a bizonyítékaimat ellene.
- Nem, mi…titokban találkozgattunk – szégyenkezve vallotta be. Nem ítéltem el őket. Miért is tenném, hisz szeretik egymást. – Tudom, most elítélsz, de én szeretem az öcsédet.
- Egyáltalán nem ítéllek el, sőt hálás vagyok, hogy mindazok ellenére, ami történt, te mellette maradtál. De akkor miért szakítottatok? – kíváncsiskodtam.
- Láttam rajta, hogy furdalja a lelkiismeret a pici miatt. Nem akarom őt elválasztani a gyerekétől, Lizzy – szegény lány keservesen zokogott.
- Kristen, most jól figyelj rám! Van valami, amit el kell neked mondanom Camillával és a gyerekkel kapcsolatban – kezdtem bele a leleplező hadműveletembe. – Nem Rob az apa – nem akartam tovább kertelni.
Hosszú, óráknak tűnő csend következett.
– Kristen? Ott vagy? – kezdtem aggódni érte.
- Én…igen, itt vagyok. De mit mondtál az imént? – hitetlenkedett.
- Camilla gyerekének, nem Rob az apja – ismételtem meg.
- Egészen biztos ez?
- Az információt első kézből szereztem. Nem kis munka volt, mire kiderítettem, de végül sikerült.
- Hogyan? – kíváncsiskodott.
- Már akkor gyanús volt az egész, mikor eljöttek hozzám, és én megkérdeztem Camillától, hány hetes terhes. Gondolkodás nélkül rávágta, hogy hét. Én azonnali kutakodásba kezdtem, és kiderítettem, hogy Robbal nem lehetett együtt, és ha mégis, akkor csak három, maximum négy hetes terhes lehetne. Tovább informálódtam, hogy mégis hol volt ő hét héttel ezelőtt. Kiderült, hogy egy filmet forgatott, valami „Az álmok netovábbja” vagy mi a címe… - itt megálltam, mert Kristen közbekiáltott.
- Úristen!
- Igen, abban a filmben szerepelt együtt Mike-kal, a te vőlegényeddel.
- Nem volt a vőlegényem, soha nem mondtam neki igen – javított ki.
- Ez most mellékes. Szóval felhívtam pár ott dolgozót, akik sminkesek, kellékesek vagy épp színészek voltak, és megérdeklődtem, hogy Camilla esetleg nem került e valakivel közelebbi viszonyba. Egytől egyik azt mondták, csak Mike-kal látták, és egyik este szépen felöntöttek a garatra, majd együtt távoztak. Senki nem tudja, mi történt azután, de szerintem nem nehéz kitalálni. Egyszóval egyértelmű, hogy nem Rob a gyerek apja, hanem feltehetőleg Mike, aki nem mellékesen - ezt is azok mondták, akiket felhívtam -, odáig volt Camilláért.
- Ezt nem hiszem el! Mike egy szóval sem említette ezt, mikor múlt héten találkoztunk. Bár nagyon furcsa volt, mert amint elmondtam neki, hogy Camilla terhes, elkezdte egymásután magába dönteni az italokat. Camilla, hogy volt képes ezt tenni?! – Kristen a kezdeti rosszkedvét levetkőzve, most ingerültté vált.
- Figyelj Kristen, nem vagyok benne biztos, hogy Mike a tényleges apa, csak azt tudom, hogy ők jóban voltak. Azért is hívtalak téged, mert te jóban vagy vele, és esetleg érdeklődhetnél, hogy mi az igazság – adtam neki tippet.
- Így is lesz! Jézusom Liz, ha te nem vagy ez soha nem derül ki.
- Nem hagyhattam, hogy egy vipera aljas módon behálózza Robot, miközben ti szenvedtek.
- Azonnal felhívom Mike-ot – lelkesült fel.
- Rendben, de aztán értesíts, hogy mi a helyzet – nevettem.
- Mindenképp. Köszönöm Lizzy – a hangja elvékonyult, gondolom meghatódott, amiért van még lehetőségük Robbal a boldogságra.
- Nincs mit. Szervusz.
- Szia – azzal letettük a telefont.
Már csak várnom kell a megnyugtató híreket.

Na ugye, hogy annyira nem is volt rossz? Tudom, hogy most kapni fogok jó pár nem tetszik, meg elmegy pipát, nem baj, a lényeg, hogy pipáljatok, vagy komizzatok!!
KÖSZÖNÖM (L)

Almost Lovers - 20. rész

Sziasztok!

Az érettséginek vége.....boldog vagyok, szóval ma friss!!! ^^
Ez az utolsó boldog, felhőtlen rész, szóval élvezzétek ki!

Jó olvasást!

Lilluci

20. rész

/Kristen/

Kinyitottam a szemeimet, és örömmel konstatáltam, hogy ez a mindent elsöprő szex nem csupán a képzeletem szüleménye volt, és nem is egy csodás álom, hanem maga a valóság.
Meztelenül feküdtem magányosan az ágyban, a takaró a földön hevert. Felültem és kinyújtózkodtam, majd magamra vettem egyet Rob ingei közül. Frissen mosott illata volt, mégis érezni lehetett rajta Rob utánozhatatlan illatát. Imádtam a ruháit hordani. Tudni, hogy előttem ő viselte, az ő testéhez simult a puha anyag, borzasztóan jó érzéssel tölt el. Lehet, hogy beteges, de ez van!

Kimentem a szobából, és gondolkodás nélkül indultam el a hatalmas erkély felé. Nem tévedtem, ugyanis Rob kint ült egy széken, épp cigarettázott.
Kihúztam a hatalmas tolóajtót, majd csendben odalopóztam az épp magában elmélkedő szerelmemhez, s hátulról öleltem át a nyakát és mélyen beszippantottam markáns férfiillatát. Kivette a cigit a szájából, egy kissé elfordította a fejét, aztán megcsókolt. Olyan lágyan, olyan finoman csókolt, hogy azt hittem menten elfolyok az aszfalton. A kezeimmel közben cirógattam a tarkóját. A szívem a torkomban dobogott, és sírni tudtam volna örömömben, hogy Rob – igaz titokban -, de az én párom. Ahhoz, hogy hivatalossá tegyük a kapcsolatunkat még várnunk kell egy kicsit. Nem akartam rögtön azt kérni tőle, hogy hagyja ott Camillát. Mégis csak a gyermekével várandós. Tudok várni még egy-két hetet, de annál tovább nem vagyok hajlandó nélkülözni a társaságát. Csak magamnak akarom őt!

Levegőhiány miatt kénytelenek voltunk elválni egymástól, pedig legszívesebben ott csüngtem volna az ajkán egészen estig. Vagy tovább…
- Hiányoztál mellőlem – csókoltam a nyakába, amitől megborzongott. Jól esett tudni, hogy nem csak ő van rám borzongató hatással.
- Ki kellett jönnöm. Nem bírtam tovább nézni a meztelen testedet.
Elmosolyodtam ezen. Olyan szenvedélyes lett hirtelen, de ez az oldala még jobban tetszett. Egyszerre gondoskodó és vad. A két legfőbb erény egy férfiban, és nekem van egy ilyen példányom. Hát mi ez, ha nem mázli?
Odaléptem az asztalhoz és kivettem egyet Rob cigarettái közül. Amióta hazajöttem alig szívtam, pedig előtte pöfékeltem, mint a gyárkémény.
Meggyújtva a szálat le akartam ülni a mellette lévő székre, de ő meglátva a szándékomat megragadott a csípőmnél fogva, és az ölébe rántott.
- Hé! – kiáltottam fel, annyira megijedtem.
- Bocs, de nem vagyok hajlandó lemondani a közelségedről – csillogó szemekkel nézett rám, amitől egyből megenyhültem. Olyan édes!
- Nem is kell – elkezdtem puszilgatni az állát, ami egy kissé szúrt. – Hm, imádom ha borostás vagy – haraptam meg a fülcimpáját, amitől éreztem, újraéled a vágya irántam.
- Tudom, épp ezért nem vágtam le – mormolta sejtelmes hangon, majd elkezdte kigombolni az ingemet.
- Mit művelsz? – érdeklődtem játékosan, de majd elepedtem érte.
- Minek tűnik?
- Előbb had szívjam el a cigimet – húztam az agyát, és emeltem a számhoz az idő közben feléig leégő csikket.
- Még mit nem! – kitépte a kezemből, majd elhajította a kertbe.
Mérgesen néztem rá, ő pedig ártatlan kiskutya szemekkel vállat vont.
- Sajnálom, túl érzékien szívtad. Nem nézhettem tovább – angyali hangon adta elő mindezt.

A száját csókra tartotta, de én durcásan elfordítottam a fejem. Hirtelen megragadta a tarkómat és szenvedélyesen megcsókolt. Kezemmel bejártam a felsőtestét, de közben vadul ostromoltuk egymás száját. Ismét megharaptam a száját, de most ő is viszonozta eme nemes gesztusomat. A vérem forrt, levegőt is csak alig kaptam, és majd’ szétrobbantam a vágytól. A fogaink összekoccantak olyannyira hevesek voltunk. Az a bizonyos kémia tényleg megvan köztünk.
Zihálva váltunk el.
A mellkasának támasztottam a homlokomat, s a tenyerem alatt éreztem, ahogy a szíve ide-oda kalimpál. Az enyém nem különben viselkedett.

Felnéztem rá, de ő hátrahajtott fejjel próbálta magát észhez téríteni. Végignéztem rajta, és csak ekkor tűnt fel, hogy egy fehér atlétát visel. Döglöttem, mikor ilyet hordott. Annyira jól kiemeli széles vállait, és enyhén izmos karját.
Beharaptam a számat. Hogy lehet valaki ennyire ellenállhatatlan?
- Mit nézel ennyire? – kérdezte Rob rekedtes hangon. Felkaptam a fejemet, és egyenesen belenéztem szürkéskék szemeibe.
- Csak azon ámuldoztam, hogy mennyire… – elgondolkodtam, hogy kimondjam-e, de végül megtettem. – tökéletes vagy.
Persze máskor is mondtam neki ilyet, de azt csak brahiból. Akkor még nem voltunk szeretők, hogy tudjam, mit rejt a sok textil. De most, hogy behatóan tanulmányoztam, előröl és hátulról, még ez a szó sem tudta igazán fedni a valóságot. Ezt élőben kell látni, na!
Rob arca komollyá és idegessé vált. Az előbb volt jókedvét, mintha a szél fújta volna el. Lemondóan sóhajtott is egyet.
- Valami rosszat mondtam? – kérdeztem félénken és végigsimítottam a homlokán.
- Mindig mindenki azzal jön, hogy milyen jól nézek ki. Sokak számára ez az egyetlen érdemem. A külsőm miatt szeretnek és ez kurvára zavar! – leemelt az öléből és idegesen járkált fel s alá, miközben egy újabb szálra gyújtott.
- Nem is tudtam, hogy így érzel – léptem hozzá, és átölelve a derekát egy puszit nyomtam a mellkasára. Azt tudtam, hogy sok millió lány rajong érte, és majd’ megvesznek egyetlen mosolyáért, de a legvadabb álmaimban sem gondoltam volna, hogy frusztrálja a szépfiú szerep. Még egy dolog, amit annyi évig nem tudtam Robert Pattinsonról.
- Senkit nem érdekel, hogy mit tettem, vagy fogok letenni az asztalra, csak azzal foglalkoznak, hogy mit viselek, hogy áll a hajam, és ehhez hasonló baromságok. Nem akarom, hogy te is csak ezt lásd bennem.

Mutatóujjamat a szájára helyeztem, s mélyen, igézően a szemébe néztem.
- Nem csak a külsőd miatt vagyok megveszve érted. Sokkal fontosabb, ami itt van – tettem a szívére a kezemet. – Csak tudod, én melletted egy rút kiskacsának érzem magam – zavaromban elpirultam. Megfogta az államat, s gyengéden megemelte az arcomat.
- Kristen, ne beszélj hülyeségeket! A legcsábosabb nő vagy, akivel eddigi életem során találkoztam. És elhiheted, találkoztam már kis millióval – olyan határozottan mondta mindezt, hogy a gyomrom görcsbe rándult.
- Ne ugrass, kérlek! – fordítottam el a fejemet tőle. Akit egy földnyi nő ostromol, ne mondja nekem azt, hogy én vagyok a legcsábosabb, mert úgy se hiszem el!
- Szerinted ugratás, hogy minden egyes alkalommal mikor csak meglátlak, ezt váltod ki belőlem? – megragadta a kezemet és az ágyékára helyezte. Éreztem, hogy mennyire kemény már. – Te vagy az a nő, akinek a puszta látványától, sőt illatától izgalomba jövök. És ezt hidd el!
Fejét a nyakhajlatomba hajtotta és szívogatni kezdte a bőrömet. Hangosan sóhajtoztam és nekidörgöltem magam, mire férfias morgás hagyták el a száját.
- Hiszek neked – alig hallhatóan ejtettem ki mindezt.
- Akkor többé hallani se akarok arról, hogy ki hogy néz ki. Én is csak egy átlagos srác vagyok – kezei felfedezőútra indultak a testemen. Az alhasamtól indult, egészen fel.
- Az átlagos azért kissé sértő rád nézve – kuncogtam, de ez a kuncogás hamar átváltott kétségbeesett nyöszörgésekké. Ahogy Rob megmarkolta épp a kezébe illő melleimet, elemi erővel csapott le rám a vágy, és azonnal megborzongtam.
- Akkor helyesbítek. Helyes vagyok, te pedig észveszejtő, így jobb?
- Elfogadhatóbb – túrtam a hajába, és már épp azon voltam, hogy leszaggatom róla azt az átkozott alsónadrágot, mikor a csengő éles hanggal megszólalt.

Ijedten léptem el Robtól, és visszagomboltam az ingemet.
- Úristen, remélem nem Camilla az! – estem teljesen pánikba.
- Nyugalom, ez biztosan csak a pizza.
Kifújtam a levegőt, de azért nem voltam száz százalékig nyugodt.
- Azért én itt maradok, biztos, ami biztos – a hangom remegett az idegességtől.
- Oké. Egy perc és visszajövök – puszit nyomott a homlokomra, majd bíztatólag rám mosolygott és bement a lakásba.
Pár perc elteltével egy hatalmas doboz társaságában tért vissza. Hegy nagyságú kőszikla gördült le a szívemről, mikor tudatosult bennem, nem kaptak rajta minket.
- Látod, mondtam – emelte magasba a dobozt, s egy győzelemittas mosolyt is elejtett. – Itt együnk, vagy inkább bent? – kérdezte.
- Bent, mert itt dög meleg van – válaszoltam és elindultam befelé.
- Ha levennéd az inget, nem lenne meleged – belecsípett a fenekembe.
- Arra várhatsz! – öltöttem ki rá a nyelvemet, de azért odatettem magam, mert fenék riszálva szambáztam be a nappaliba. Rob inkább mélyen hallgatott, amit meg tudtam érteni.

Lehuppantunk a kanapéra, Rob pedig hozott tányért a gigantikus pizza szeleteknek. Egymás után faltam őket. Már az ötödiknél tartottam, mikor Rob bizonytalanul megszólított:
- Kristen…?
- Hm? – épp beleharaptam a feléig megvett szeletbe, de mikor ránéztem, inkább letettem a tányéromat a dohányzóasztalra. – Mi a baj? – kérdeztem, mert láttam rajta, hogy valami igen csak aggasztja.
- Csak érdekelne valami – kezdte. – Persze nem kötelező válaszolnod, hisz magánügy, de nem bírom megállni.
- Oké Rob, nyögd ki mi az, mert kezdesz megrémíteni! – szólítottam fel és teljes testemmel felé fordultam.
Felsóhajtott.
- Csak az érdekelne, hogy Mike miért aludt ott nálad a múlt héten? – nem mert rám nézni.
- Mint azt már mondtam is neked, elmentünk egyet bulizni, hogy levezessük a felgyülemlett feszültséget. Kissé kifakadtam, és elkezdtem neki hablatyolni Camilláról meg a gyerekről, és csak azt vettem észre, hogy ő is és én is egymás után döntjük magunkba a keményebbnél keményebb alkoholokat. Hazakísért, de ő is elég ramaty állapotban volt, ezért nem akartam, hogy egyedül mászkáljon éjszaka. Felajánlottam, hogy aludjon ott nálam, ő pedig belement.
- Értem – bólintott, de még nem elégítette ki a kíváncsiságát, ezt a feszült testtartásából szűrtem le.
- Az is érdekel, hogy lefeküdtem-e vele, igaz? – kérdeztem és felhúztam magam elé a térdeimet.
- Ez tényleg magánügy. Nincs hozzá semmi közöm – próbált terelni.
- Rendben – visszavettem magam elé a tányéromat, de azért még odaszóltam neki. – A válasz egyébként, nem.

Fél szemmel láttam, ahogy ledermed, majd kapcsol, és szélesen elmosolyodik. Inkább kínozza magát, mintsem rákérdezzen a lényegre. Mazochista!
- Köszönöm – nézett engem megbűvölten. Nem tudtam pontosan mit köszön. Azt, hogy válaszoltam neki, holott nem kérdezett, vagy, hogy nem feküdtünk le Mike-kal. Inkább az utóbbi, mintsem az előbbi véleményem szerint.
- Csak nem féltékeny voltál? – kérdeztem incselkedve.
- Mindenkire az vagyok, aki csak rád néz, vagy hozzád ér. Ehhez csak nekem van jogom – jelentette ki határozottan. Jólesett az önérzetemnek, hogy egy picit elfogta a zöldszemű szörnyeteg.
Közelebb csúszott hozzám, kivette a kezemből a tányért, aztán hanyatt döntött, így fölém tornyosult.
- Héj, én még éhes vagyok! – néztem át a karja alatt, egyenesen rá a pizzára.
- Öt extra nagy szeletet pusztítottál el – nevetett és belecsókolt a hajamba.
- Csak azért, mert a délelőtt eléggé elvette minden erőmet – néztem farkasszemet vele.
- Nekem úgy rémlik, hogy a munka nagyobbik részét én végeztem – féloldalas mosoly jelent meg az arcán, aztán közel hajolt hozzám és belenyalt a fülembe. Úristen, kikészít ez az ember!
- Akkor itt az ideje, hogy lerójam a tartozásom – odanyúltam az ing elejéhez és elkezdtem kigombolni. Rob megnyalta a száját, úgy nézte végig a műsort. A lábaimat átkulcsoltam a dereka körül és máris éreztem nekem nyomódni kőkemény vágyát.
Rob végighúzta a nyelvét a felsőtestemen, én pedig már most orgazmus közeli állapotba kerültem. Lüktettem érte, érezni akartam mélyen magamban.
Erőszakosan kényszerítettem, hogy vegye le magáról az atlétáját. Miután megszabadult tőle, végre elém tárult csodás felsőteste. Beharaptam az alsó ajkamat. Végigszántott a kezem a nyakától, a kulcscsontján át, egészen az alhasáig. Rob megremegett minden érintéstől.
Az alhasáról aztán kicsit lejjebb vezetett az út. Benyúltam kettőnk közé, mielőbb el akartam távolítani róla a bokszerjét. Le is toltam róla, megmarkoltam és már épp magamba akartam vezetni, mikor megszólalt a telefonja.

- Ezt nem hiszem el – nyögött fel, mert még mindig a kezemben tartottam és nem is tétlenkedtem.
A telefon nem hagyta abba a folytonos csörgést.
- Vedd fel – csalódottan eleresztettem őt.
Lemondóan szállt le rólam és vette kézbe a mobilját. Nem is kellett mondania ki kereste, az arcára volt írva a válasz.
- Camilla volt, igaz? – kérdeztem és felültem a kanapén.
- Igen. Ideges, hogy hol vagyok.
Ekkor ránéztem a falra rögzített órára, ami este hetet mutatott. Így elszállt volna az idő? Ha Robbal vagyok, minden bizonnyal.
- Sajnálom, de mennem kell. Így is patáliát fog csapni – nézett rám összetörten és már magára is húzta szexi atlétáját.
- Nem mehetsz el így! – mutattam a hasának feszülő vágyára.
- Majd megoldom.
- Ja, majd Camilla otthon leápol. Na azt már nem!
Mielőtt tiltakozhatott volna, megragadtam a kezét és lehúztam, vissza a kanapéra.
- Erre nincs időnk – mondta nagyot nyelve.
- Most csak a te kielégülésed számít. Szóval engedd el magad! – utasítottam.
Letérdeltem elé, majd végigsimítottam rajta. Fejét azonnal, ahogy hozzá értem, a kanapé hátuljának vetette. A kezeim egyre gyorsabban mozogtak rajta, de nem akartam, hogy csak ennyi legyen.
Rob folyamatosan nyögött, illetve a nevemet suttogta. Megálltam a kezeimmel és felnéztem rá. Ilyen elgyötört férfiarccal nem mindennap találkozik az ember.
- Nem akarod nézni, ahogy eltüntetlek a számban? – incselkedtem vele.
- Ha nézem nem fog sokáig tartani, hogy elélvezzek – a tekintete már ennél fátyolosabb nem is lehetett volna.
- Amúgy is sietnünk kell – kuncogtam. Bólintott, tehát szabad volt az út.
A hajamat eltűrtem jobb oldalra. Először a nyelvemmel finoman végignyaltam őt, aztán már nyaltam és a kezemmel is besegítettem.
Ránéztem, de ő megsemmisülve bámulta, ahogy ebben a pillanatban tövig merítem a számban. Aztán megint végignyaltam, és simogattam.
Ezt még háromszor megismételtem. Rob aztán szorítani kezdte a kanapé karfáját, jelezve, mindjárt itt a kitörése ideje.
Újra a számba vettem forró gerjedelmét, s ekkor megéreztem, ahogy a számba lövell.
Az íze, mint az isteni manna olyan volt.

A mellkasa rekordgyorsasággal emelkedett fel és le. Gondosan letöröltem őt, illetve a számat is.
- Kristen…ez… – lihegett. – …én…meghaltam – lecsukta a szemeit.
- Ezek szerint jó volt? – kérdeztem, ahogy visszavettem magamra az inget.
- Jó?! – vonta fel a szemöldökét. – Ez leírhatatlanul fantasztikus volt – nézett rám kielégült arccal.
- Csak megháláltam a mait – huncutul rákacsintottam.
- Te vagy a legnimfománabb nő, akit csak ismerek – húzott magához egy szerelmes csókra.
- Te sem panaszkodhatsz csődör – dörgöltem az arcomat a mellkasához. Hangosan felnevettünk. – Tényleg ideje lenne mennünk - nyújtottam felé az alsóját. Felhúzta, de aztán visszafordult felém. Mintha eszébe jutott volna még valami.
- Várj, még hozok neked valamit! – visszaültetett a helyemre.
Izgatottan vártam, hogy mit szándékozik adni nekem. Visszajött és egy kulcsot csúsztatott a kezembe.
- Ennek a lakásnak a kulcsa. Tegnap unalmas perceimben kigondoltam, hogy csináltatok neked egyet, így akkor jössz ide, amikor csak akarsz – mondta kisfiús huncutsággal a hangjában. Egyenesen a nyakába ugrottam, és ott pusziltam, ahol értem.
- Köszönöm, köszönöm, köszönöm – hálálkodtam.
- Ugyan, ez semmiség – legyintett.
- De ez igen is sokat jelent, hisz ez a mi közös szerelmi fészkünk – nagyon szentimentálisan hangzott, de ki kellett mondanom, mert ezt éreztem. Szorosabban ölelt magához, mintha most tudatosulna benne is, hogy ez tényleg a közös „otthonunk”.
- Mennem kell – a hangja szomorúan csengett. Elengedtem, hagytam had öltözzön fel rendesen. Nekem nem kellett sietnem, sőt, ezek után, hogy kaptam egy kulcsot, el is döntöttem, itt töltöm az éjszakát. Az ötletet megosztottam Robbal is.

- Ha tehetném éjszaka elszöknék hozzád – belecsókolt a hajamba.
- De jó is lenne – tűnődtem. – De nem lehet. Még nem.
- Tudom. Holnap, amilyen korán csak lehet, eljövök hozzád – simogatta meg az arcomat.
- Várni foglak – lábujjhegyre állva öleltem át a nyakát, és adtam neki egy búcsúcsókot.
- Szép álmokat, kedves – lépdelt az autója felé.
- Neked is. Szeretlek – integettem boldogan. Csókot dobott a levegőbe, amit én gyerekes mód elfogadtam, aztán elhajtott.

Becsuktam magam mögött az ajtót, s hátulról nekidőltem. Mint egy szerelmes idióta, úgy vigyorogtam. Jaj, Robert Pattinson, mit tettél velem?
Beleszippantottam az ingbe, ami még mindig magán hordta Rob illatát.
Elhatároztam, hogy felfedezem a lakást, mert a hálón és a nappalin, meg persze az erkélyen kívül nem nagyon jutottam el sehova.
Mint egy szerelmes bakfis indultam el az emelet felé, hogy feltérképezhessem az otthonunkat.

Igen, újra kissé eseménytelenre sikeredett, de akartam még egy nyugis részt, mielőtt elszabadulna a dráma. Jó, annyira nem leszek drámai, csak egy icuri-picurit^^
A komiknak örülnék, de tudjátok, ha nem írtok akkor legalább pipálgassatok, az is sokat jelent.
Köszönöm(L)

Válaszok + Díj :D

Sziasztok!

Elnézést az egy napos késésért, de ma érettségiztem, és tegnap még gőzerővel tanultam! ^^

Friss, ennek örömére, HOLNAP várható!!!

Hanna: a "nem történt semmi"-t arra értettem, hogy semmi fontosabb esemény, vagy információ nem derült ki ebből a részből. Csak újból a perverz kicsapongásomat olvashattátok:D
Viszont nagyon örülök, hogy az tetszett ;) Az sms nekem is külön kedvencem!
Egyébként nem fognak lebukni, de majd meglátod mit terveltem ki.....kissé drasztikus leszek(de csak kicsit)
Köszönöm szépen a komidat ^^ (L)

Kitti: jól láttad, hogy péntek van kiírva, mint dátum, de ennek az a magyarázata, hogy akkor szerkesztettem meg. Szóval nem volt fent pénteken, de ezek szerint azt a dátumot írja ki, mikor először beteszem a szerkesztőbe.
Hát igen, erre a részre bármit lehet mondani, csak azt nem, hogy lényeges dolog történt:D Kell néha ilyen, én is nyugodtabb vagyok tőle, meg gondolom ti is jobb szeretitek, mikor konfliktusmentesítem a fejezetet;)
Mindig irulok, ahogy olvasom a komidat, olyan sok szépe írsz, amiért nagyon hálás vagyok!!
A szidás felfogtam, de sajna az önbecsülésem marad a régiben:D
Tudom, hogy nem hiába jártok ide, de azért na...... :D
Nagyon köszönöm az újbóli hozzászólásodat, te mindig erőt adsz nekem!!! ^^ (L)

Noémi: most mit mondjak, tudom, hogy perverz vagyok, pedig az egyik osztálytársam megvádolt prűdséggel. Enyhe röhögőgörcs jött rám(ő nem tud erről a történetről, pedig akkor eszembe jutott, hogy:"Baszki, olvasd el az egyik fejezetem, aztán beszélj!")
A remek író, egy rendkívül nagy túlzás, de köszönöm!
Én is sajnálom, hogy nem tudsz ősz előtt elolvasni, de nézd úgy, hogy akkor sok jön egyszerre+autóversenyes Robci :P
Te is hiányozni fogsz, és remélem, hogy egyszer adódik egy olyan lehetőség, hogy személyesen is találkozzunk! ^^ Én is szerizlek(L)
Igen, én szeretem a GG-t, igaz a 2. évadot hiányosan nézem, de Blair és Chuck az örök kedvenceim. Bár láttam, hogy nálad nem ők szerepelnek, de attól még olvasni fogom az új blogod.
Köszi a komidat! ^^ (L)

Bells: nagyon örülök, hogy a te tetszésedet is elnyerte ez a rész. Kissé túlzásnak érzem, hogy ennyi khm van benne:/ De ezt egy részbe nem akartam belesűríteni, az már durva lett volna:P
Camilla nem fog eltűnni, egészen a végéig elkísér minket. Lizzy épp nyomozásban van, mert amit csinál ahhoz idő kell, nem megy egyik napról a másikra. De a 21esben újra színre lép;)
Szerinted Rob nem túl nyálas a történetemben? Mármint, ahogy írtad, minden gondolatát a szerelemhez vezette vissza, szóval nem nyálgép a lelkem?
Jaj az smsek xD Imádtam írni, és olyan perverz dolgok jutottak eszembe.....:P
21.ben rossz is lesz, meg jó is:)
Megnyugtatlak, Kristen nem fog lelépni, ő a végsőkig kitart. Szereti Robot és ezt nem fogja csak úgy eldobni!
Még nem volt szóbelim, most lesz hétfőn-kedden-szerdán:/ Nagyon túl lennék már rajta. Azért köszönöm, hogy gondoltál rám, ez nagyon kedves tőled! (L)
Rettentő hálás vagyok a sok csodás hozzászólásért Bellsem! ^^ (L)

Reni: Igen, Robci cukipofa, egy igazi családcentrikus pasi! Irigylem is Kristent érte :P
Boldog vagyok, hogy tetszett az sms-es rész, illetve a viszontlátás szex!
Tőled is elkönyveltem az enyhe fejmosást:D Sajnálom, az önbecsülésem soha nem megy 0 fölé, bárhogy is próbálkoznék.
Köszi a kommentet ^^ (L)

Beus: hát, a legnagyobb baj, hogy nem is Kristen és Rob a nimfomániás, hanem ezek szerint énxD Mivel ezeket én álmodom meg(szó szerint). Kissé fusztráló:/ :D
Beus, én már nem merem leírni, hogy nem megy, mert jöttök majd a kaszákkal és nekem annyi :D Mint mondottam, élni akarok!
Sms, megint.....igen, én is azt szerettem a legjobban a rész alatt. Kicsit feldobta szerintem az egészet.
Robci mindig nagyon kis gondoskodó, bár szerintem az életben rohadtul nem ilyen. Mind1 az én képzeletemben ő így él!
Igen, 2 rész és leleplezem a dolgokat, de az igazi "akció" a 22., 23. részben lesz, aztán már nem lesz megállj! :D
Jaj Beus, olyan szépeket írsz mindig te is! Nem tudok mit mondani, minthogy KÖSZÖNÖM szívem!! ^^ (L)

Dinuss: kérlek, azért ne kérj bocsánatot, hogy nyaraltál! Neked is kijár a pihenés, és szerintem érthető, hogy a pihenésed ideje alatt nem ezzel a történettel vagy elfoglalva! :) Remélem jól érezted magad a nyaraláson^^
Nagyon örülök, hogy tetszett a fejezet....direkt akartam még egy ilyen kis nyugodt részecskét. Rob szerintem egy cukorpofa, én nagyon imádom őt! :$
Köszönöm a kedves bókot, és megnyugtatlak, hogy nem gondolkodtam még azon, hogy abbahagyom. Igaz, ebből a történetből nagyjából 4 rész van vissza, de ezután sem fogok eltűnni a köztudatból(ez jó vagy rossz, azt mindenki maga dönti el)
A másik komidra válaszolva: Valóban az S&M sokkal ideillőbb lett volna(értem a magyar szöveget, kis szadi számXD), de a választásomnak nagyon egyszerű oka van. Az S&M-et kezdem kissé megunni, és úgy gondoltam, hogy a Skin is kellőképp ideillő:P
Olyan aranyos vagy, hogy megint írtál!!! Köszönöm szépen (L) ^^

Szandra: úgy látom sokatoknak bejött ez a szex sms. Boldog vagyok, pedig ezt csak úgy kitaláltam, hogy azért mégis történjen valami a fejezetben:D Hát igen, én Robba ismételten beleszerettem, ahogy írtam a fejezetet^^
Mint, ahogy azt Belssnek is írtam, Lizzy épp nyomozásban van, és a dolog, amit épp művel nem egyperces meló, hanem komoly odafigyelést és utánajárást igényel. A 21. részben azonban színre lép a kedves nővér;)
Neked is köszönöm a kedves bókot, többé nem fogom hangsúlyozni, hogy nem mennek az ilyenek. Ha majd nem jó, akkor bejelölitek a nem tetszik rublikát.
Köszönöm, hogy megtiszteltél a komiddal (L) ^^

Majdnem szívinfarktust kaptam, ahogy megláttam a pipálgatás számát....107(!) emberke olvasta el a fejezetet!! ^^
Mit is mondhatnék.....KÖSZÖNÖM, IMÁDLAK TITEKET(L)


Köszönöm a díjat Ariának! (L)

3 dolog rólam(ez mindig olyan nehéz):

1: ha minden jól megy, akkor szeptembertől újságírást fogok tanulni.

2: imádok énekelni, még ha tudom is, fülsüketítő hangom van:D

3: rettentő lusta ember vagyok, és néha egy mail megírása is több napig tart :S (bocsi Orsi)


3 emberke, akiknek továbbadom a díjat:

1: Reni

2: Bells

3: Lizzyke

Almost Lovers - 19. rész

Sziasztok!

Szerda, szóval friss!
Még mindig maradunk a +18as feelingnél:D

Jó olvasást!

Lilluci

U.i: én ezt hallgattam, miközben írtam. KATT

19. rész

/Rob/

Még mindig alig mertem elhinni a több órával ezelőtti eseményeket. Kristen és én olyan szenvedéllyel szerettük egymást, mintha életünk utolsó szeretkezését élnénk át. Pedig erről szó sincs! Nem ez volt az utolsó együttlétünk.
Furcsállottam is, hogy belement ebbe a titkos találka dologba. Azt hittem a képembe röhög, és elmond minden szemétládának, de e helyett elfogadta, hogy úgymond a szeretőmként kezeljem. Sajnos ez addig így is lesz, míg nem találok valami elfogadható megoldást Camilla-val kapcsolatban. Azt biztosan tudtam, hogy egy percet se tudok meglenni Kristen nélkül. Képtelenség! Veszettül szerelmes vagyok belé, ezért mihamarabb düllőre kell jutnom Camillaval. Nem akarom, hogy nagyon felizgassa magát a szakítás miatt, és a babának valami baja legyen. Ezért kell várnom.

Mikor este hétkor hazaértem iszonyatosan mérges volt rám. Alig tudtam magamat kimagyarázni, de végül bevette azt a nevetségesen idióta magyarázatot, miszerint a fejeseknek tetszett a forgatókönyvötletem, és nagy valószínűséggel szerződtetni fognak. Kérdezés nélkül itta minden szavamat, még azt is bemeséltem neki, hogy emiatt reggeltől estig dolgoznom kell a stúdióban.
Természetesen ezeket a pásztorórákat Kristennel kettesben fogom tölteni és…..hm, voltak elképzeléseim. Nem is akármilyenek!

Most is nyitott szemmel szenvedek a hiánya miatt. Azt akarom, hogy a nap huszonnégy órájában velem legyen. Beteges!
Camilla órák óta húzza mellettem a lóbőrt, de én képtelen vagyok Kristenen kívül másra is koncentrálni. Elképesztő, hogy valaki képes ekkora hatást gyakorolni rám. Beitta magát a gondolataimba, uralta az egész tudatomat és szívemet. Valahogy úgy érzem magam, mint egy nyálas idióta, amiért ilyeneket gondolok, de sokan mondják, hogy az életben csak egy nagy szerelem létezik, és én biztosra veszem, hogy nekem ez a személy Kristenben testesül meg. Szégyen vagy sem, de így van!
És százszázalékosan biztos vagyok benne, hogy ő is ekképp vélekedik rólam. Hisz melyik épeszű nő menne bele egy titkos viszonyba? Semelyik, aki nem szereti annyira a férfit, hogy elviselje ezt a fajta „megaláztatást”. Ezért maradéktalanul boldoggá kell őt tennem, és amint lehetőségem nyílik rá, eljegyzem őt. Csak vele tudom elképzelni a hátralévő életemet. Vele szeretnék családot alapítani, gyermeket pedig csak három-négy év házasság után vállalnánk, hisz addig alaposan kitudnánk használni az egymással eltölthető időt.
Természetesen mindvégig gondoskodnék a Camilla-val közös gyermekemről, mert mégis csak az én vérem az a pici. Nem fogom elhanyagolni, és nem szenved hiányt majd semmiben. Igaz nem fogok tudni vele focizni, ha fiú lesz, mivel a sportokban kétbalkezes vagyok, ez a reszort a nagypapákra hárul majd. De rendszeresen járok vele játszótérre, vidámparkba és állatkertbe is szívesen elviszem, Kristennel együtt. Így ő is beletanulhat az anyaság rejtelmeibe, és nem lesz nehéz felnevelnünk a közös gyerkőceinket.

Nem bírtam tovább tehetetlenül feküdni az ágyban, ezért fogtam a telefonom és a cigimet, majd kiültem az erkélyre.
Hiába volt hajnali kettő, a hőmérséklet biztosan nem lehetett kevesebb 27°C-nál. Iszonyú!
Kivettem egy szálat a dobozból, s rágyújtottam. Kifújtam a füstöt és közben a csillagtalan égboltot pásztáztam. Ezért volt jobb Londonban, ott mindig látni lehetett a fényárban úszó eget. Ez az ára, ha a sztárvilág csillogását választod a valódi helyett. Valamit valamiért.
Pillanatok alatt elszívtam a cigit, s már gyújtottam is a következőt. Miközben a számban sercegett a bagó, bepötyögtem egy sms-t.

„Képtelen vagyok elaludni, ha becsukom a szemem csak téged látlak….pucéran!”

Megnyomtam a küldés gombot és kaján vigyorral a képemen vártam a választ. Kezdek hasonlítani egy elmebeteghez, aki nem bír ki a szeretett nő nélkül pár órát sem. Ez a szerelem! – vontam vállat.
Az álmélkodásomból az asztalra helyezett mobil rezgése ébresztett fel. Gyors volt!

„Disznó! Nem volt elég az a hét óra megállás nélküli kufircolás? Egyébként nekem is a szemem előtt lebeg a szexi hátsófertájad ;)”

Az ujjaim rekordgyorsasággal írták a választ.

„Édes, veled egy élet megállás nélküli szex is kevés lenne! Csak a hátsó felemről ábrándozol? Ugyan Kristen, enné azért te is kreatívabb vagy.”

Elképesztő, hogy ezt műveljük, de rohadtul élveztem. Mintha újra kamasz lennék. Bár nekem soha senki nem írogatott sms-eket, mivel az iskolában észre sem vettek, jobbára csak gúny tárgyát képeztem, szóval itt az ideje, hogy bepótoljam a lemaradásomat.
Jött is a válasz.

„Ha elmondanám jelen pillanatban mik járnak a fejemben, kénytelen lennél kielégíteni ezeket a perverz vágyakat! Egyébként lassan aludnom kell, mert reggel korán kelek. :(”

„Kösz, hogy ezt megosztottad velem, holnap egész nap egy hideg zuhany alatt próbálok nem felrobbanni. Nem venném a lelkemre ha miattam lennél nyúzott reggel, ezért nagy nehezen, de hagylak aludni. Szeretlek és epekedve várom a holnapot.”

A válasz másodperceken belül érkezett.

„Istenem, de imádlak! Holnap azt tehetsz velem, amit csak akarsz. :P Én is szeretlek. Csók.”

Vigyorogva nyomtam el az ötödik szál cigarettámat, s közben elnyomtam egy ásítást is. Visszamasíroztam a szobába és ügyelve arra, hogy ne csapjak zajt, bebújtam a takaró alá, de elalvás előtt még egyszer elolvastam Kristen nekem írt sms-eit.

Ha pár héttel ezelőtt azt mondja nekem valaki, hogy Kristen viszonozni fogja az érzéseimet, képen röhögöm. De most madarat lehetett volna fogatni velem, olyannyira felvillanyozott a tudat, hogy Kristen szívében csak és kizárólag én foglalok helyet.

Letettem a telefont az éjjeliszekrényre, és a lehető legboldogabban tértem nyugovóra.
Csak egy nap!

/Kristen/

Rob egész álló nap sms-ekkel bombázott, ami egyáltalán nem volt ellenemre, sőt hízelgett, hogy ennyire hiányzom neki. Én se tudtam egy percet eltölteni anélkül, hogy ne idéztem volna fel az arcát, a hangját, a tekintetét, az érintéseit. Amint alkalmam nyílik rá, elmegyek hozzá, de sajnos az egész napom egy dögunalmas stábgyűléssel telt, esélyem se volt elszabadulni idő előtt. Egy kisebb fejmosásban részesültem a tegnapi kimaradásom miatt, de nem különösebben érdekelt a dolog. Amíg én vagyok a főszereplő, addig hozzám igazodnak, és ez most mindenféle sztárallűr nélkül mondom. A fontossági listámon a filmmel kapcsolatos dolgok csakis a második helyen állnak, az első toronymagasan, Rob. Egyébként is, örüljenek, hogy ilyen hamar a rendelkezésükre állok, hisz a könyvbemutató még két hétig tartana.

Hullafáradtan roskadtam be az ágyamba este tizenegykor. Még levetkőzni is fáradt voltam, szóval ahogy voltam, ruhástól aludtam el.

Reggel tízkor már indulásra kész voltam. Igaz Robbal tizenegyre beszéltük meg a találkozót, de én képtelen voltam addig várni. Írtam is neki egy üzenetet, melyben közöltem vele, éhezem rá, és most azonnal találkoznunk kell. Erre a tömör, velős válasz egy „OKÉ!” volt. Ő is türelmetlen.
Elmosolyodtam lehetetlen viselkedésünkön. Huszonöt éves lennék vagy mifene, egy megfontolt nő, aki mégis az eszét hátrahagyva a szívét részesíti előnybe, szégyen nélkül.
Olyanok vagyunk Robbal, mint két eszeveszett tinédzser, akik minden szabad pillanatukat egymás társaságában óhajtják elölteni. Ezzel, véleményem szerint nincs is semmi baj.

Felvettem a táskámat, majd felhúztam a magas sarkúm, hisz egy miniszoknyához nem húzhatok dorkót, ne legyek már illúzióromboló. Beszálltam a Minimbe, és húsz perc elteltével már oda is értem a lakásához, vagyis a közös, titkos fészkünkhöz.
Beálltam az ő autója mögé a felhajtóra, s nagy levegőt véve indultam a bejárat felé.

Alighogy bekopogtam, kitárult előttem az ajtó, majd két erős kar berántott a lakásba. Rob azonnal rám vetette magát, egy vérpezsdítő csókban forrtunk össze. Átkulcsoltam a nyaka körül a kezeimet, úgy vontam közelebb magamhoz. Végignyaltam az alsó és felső ajkát, ő pedig markolászta a melleimet. Teljesen beindultam, ezért nekilöktem az ajtónak, és a nyakán húztam végig a nyelvemet, közben a kezeimmel beférkőztem a pólója alá és ott kezdtem őt simogatni. Össze-összerándult az érintéseimtől, s jóleső hümmögések hagyták el a száját. Számmal aztán puszit nyomtam a köldöke feletti részre, amitől összerezzent.
Felegyenesedtem, hogy újra érezhessem ajkai bódító ízét. Meggypiros szája teljesen szétnyílt és nyelvét erőszakosan küldte a számba. Miközben a nyelveink élet halál harcot vívtak a szánkban, Rob a szoknyán keresztül markolta meg a fenekemet. Belenyögtem a csókba, amin ő csak gonoszul elmosolyodott. Á, szóval játszani akarsz? Hát legyen.
Az egyik kezemet, mellyel inkább téptem, mintsem túrtam Rob haját, bevezettem kettőnk közé és végigsimítottam a dudoron, ami a nadrágja elején keletkezett. Rob zihálni kezdett. Imádtam, amikor a meleg lehelete a nyakamnak csapódott, csak még jobban felizgultam tőle.
Nem álltam meg a simogatásnál, enyhén meg is markoltam kemény vágyát. Nem bírta tovább, elszakította tőlem a száját, és a nyakhajlatomba morgott. Zene volt füleimnek rekedtes hangja.

- Ennyire hiányoztam? – kérdeztem kuncogva, de a kezem eközben sem állt meg, folytonos simogatásban volt.
- Rohadtul, édes! – lihegte. – De ha így folytatod, a nadrágomba fogok elmenni – csókolta végig a nyakamat és hergelésképp a vállamba harapott. Úristen, mindjárt felgyulladok!
- Azt nem engedhetem. Bennem kell elmenned – súgtam a fülébe sejtelmesen. Mire észbe kapott volna belekapaszkodva a vállaiba, elrugaszkodtam a földtől, és a csípője köré kulcsoltam a lábaimat. Szorosan tartott a fenekemnél fogva, és a következő pillanatban már az én hátam feszült neki az ajtónak.
A nyakát harapdáltam, miközben ő az egyik kezével a mellemet markolászta. A mellbimbóm a kéjes érzéstől, mely átjárta az egész testemet - és főleg egy bizonyos pontomban összpontosult -, kezdtek megkeményedni. Lent azonban kínzóan lüktettem.
Lehúztam magamról a pólót, amit Rob ködös tekintettel nézett végig.
- Nem húztál melltartót? – inkább megállapítás volt, mintsem kérdés. Nem teketóriázott, szívogatni kezdte a mellbimbóimat. Istenem, de csodásan csinálja!
- Nem csak azt felejtettem el – mondtam, de közben a szám szélét harapdáltam, és simogattam még mindig a póló alatt, pedig nagyon vágytam rá, hogy láthassam csupasz mivoltában.
A fejét a melleim közé temette, és kellett pár perc mire leeset neki a tantusz. A tekintetét egyenesen az enyémbe fúrta.
- Úgy érted…? – nézett le rám. Vállat vontam.
- Derítsd ki – biztattam.
Nem volt rest bevezetni az egyik kezét a szoknyám alá. A lábaimmal szorosabban öleltem, hisz csak egyik kezével tartott engem.
Végigsimított nedves középpontomon, mely sóvárogva várta a pillanatot, hogy Rob belém vezesse magát, de az még váratott magára.
Rob hol gyengéden, hol kicsivel erőteljesebben simított végig rajtam, mire én a fejemet az ajtónak vetettem, szorosan lecsuktam a szemeimet, az alsó ajkamat pedig beharaptam, szüntelenül csak sóhajtoztam. Erőtlen hangom, mégis hangosnak hatott a csendes lakásban.
Az ujját nem vezette belém, amiért most hálás voltam, mert nem akartam az ujjai által kielégülni.
- Érzem, hogy te is alaposan begerjedtél már – húzta a ki a kezét a szoknyám alól, majd felém nyújtotta, és én készséggel lenyaltam róla a saját ízemet. Közben mindvégig Rob arcát néztem, aki áhítattal szemlélte a műveletet.
- Igen begerjedtem, szóval hagyjuk a finomkodást. Érezni akarlak magamban, azonnal – nyomtam egy csókot szétnyílt ajkaira.
- Én is így gondoltam. Vágyom rád, őrülten – tűrte a hajamat a fülem mögé. – Segítenél kiszabadulnom? – nézett le a kis fickóra.
- Persze – mosolyodtam el, de már attól majdnem orgazmusom lett, hogy elképzeltem, pár másodpercen belül bennem lesz.
A kezeim remegtek, mintha az első szeretkezésemre készülnék, de azért sikerült kigombolnom azt a fránya két gombocskát, ami elzárta előlem kőkemény vágyát. Egy kissé lejjebb húzta magán a nadrágot és a bokszerjét, majd fogta magát, és belém vezette gerjedelmét. Hangosan felnyögtünk – én inkább sikítottam – mindketten.
Újra kerestük egymással a szemkontaktust, egy percig mozdulatlanul álltunk, csak élvezni akartuk, hogy elmerülhetünk egymásban.
Rob aztán a fenekemet fogva mozgatni kezdett magán, és amennyire tudtam én is próbáltam könnyíteni a helyzetét, néha átvettem az irányítást, de mivel nem volt egy stabil pont sem amibe bele tudtam volna kapaszkodni – csak Rob vállai - a munka nagy része rámaradt.
Gyorsan mozgott bennem, én pedig az élvezettől megrészegülve pólón keresztül haraptam bele a vállába.
- Ó, igen – nyögte Rob.
- Atyám! – ficánkoltam, és egyik kezemmel elkezdtem simogatni a mellemet.
- Kris… - temette a fejét a melleim közé, éreztem, ahogy megfeszül bennem, és magához szorít. De nem állt meg addig, amíg az én testem ki nem elégült. Szájára tapasztottam az enyémet, hogy elnyelje élvezetem hangjait. Mert ezt tuti a szomszédok is hallották volna!

- Ilyen hamar még soha nem élveztem el – lihegte Rob. A pólója a nagy munkától teljesen átnedvesedett.
- Én sem – nyögtem a nyakát átkulcsolva. – Ez eszméletlen volt.
- Az, és te elképesztő vagy – nézett rám egy halovány mosollyal az arcán.
- Te sem vagy semmi – pusziltam meg játékosan, de ő jobban nekidöntött az ajtónak és hevesen a számba bocsátotta a nyelvét.
Eleresztettem a lábaimmal, ő pedig letett a földre.

Nem akartam ennyinél megállni, ezért csípő riszálva indultam el a nappali irányába. Megtorpantam, visszafordultam felé, és incselkedve kértem a mutatóujjammal, hogy kövessen. Mosolyogva lépett ki a nadrágjából, és menet közben megszabadította magát a pólójától is. Annyira szexi! – haraptam be az alsó ajkamat, ahogy végigpásztázott rajta a tekintetem. Ennél tökéletesebb férfitest aligha létezik.
Odasétáltam az egyik fotelhez, s a háttámlájába kapaszkodva egy kissé előrehajoltam, kitolva így a fenekemet. Rob újra belemarkolt, de a szoknyát feltűrte, hogy csak a csupasz bőrömet érinthesse.
- Őrülten kívánatos vagy – súgta a fülembe hátulról, és végigcsókolta az egész hátamat, majd lehúzta rólam a szoknyát.
Letérdelt elém, én pedig sejtettem, mi fog következni.
Meg is éreztem Rob egyik ujját magamban, amint az kíméletlenül sodor az újabb gyönyörhullám felé.
- Igen – úgy szorítottam a fotelt, hogy az ujjaim kezdtek elfehéredni. – Rob, ne kínozz tovább. Hatolj belém! – szólítottam fel, de a kérést egy-két sikoly is követte.
- Az az egy szerencséd, hogy én is be vagyok indulva – mondta vágytól elrészegült hangon.
Felegyenesedett, én pedig jobban kitoltam a fenekemet. Rob megragadta a csípőmet és egy kimért mozdulattal egyesültünk. Ha nem fog meg a hasamnál, előreesem a fotelba. Mennyei érzés volt, mikor tövig merült bennem. Egy másik dimenzióba kerülök ezáltal, ahol a vágyak dominálnak.
Intenzíven mozogni kezdett bennem, de nem hagyta abba a melleim markolászását sem. Én is felegyenesedtem - bár a lábaim kissé remegtek-, aztán Robot a tarkójánál fogva húztam közel magamhoz, hogy egy tüzes csókot válthassunk.
Éreztem, ahogy a testemet elönti a mindent elsöprő vágy. Hangos sikollyal adtam a tudtára, ismét sikerült eljuttatnia a csúcsra. Rob még mozgott bennem pár percig - minek hatására én még egyszer elélveztem -, de aztán őt is utolérte az extázis. Magához szorított, és a fejét a hátamra hajtotta, puszikkal borította be a csupasz felületet.
A lábaim remegtek, a szoba forgott körülöttem, a gyomromban megannyi pillangó repdesett, várva a kiszabadulást.

Szembefordultam vele. Egy levakarhatatlan csibészes mosoly ült az arcán.
- Mi olyan mulatságos? – kérdeztem és puszikkal hintettem be a mellkasát. Imádom az illatát szex után, olyan férfias.
- Semmin, csak ennyire még soha nem volt jó a szex.
Kérdőn néztem rá. Azt hittem, hogy a múltkori volt élete legjobb szeretkezése.
- Ne érts félre – kezdett szabadkozni. – Az összes együttlétünk csodálatos volt, de én is csak pasiból vagyok, és jobb szeretem a gyors és vad meneteket – világosított fel.
- Nos, csak, hogy tudd, nekem is ez volt a legjobb, de azért néhanapján csináljuk kicsivel romantikusabban is, rendben?
- Semmi pénzért nem hagynám ki az élvezetnyújtós szexet, főleg veled – kacsintott rám.
Elnyomtam egy halovány ásítást.
- Álmos vagy? – kérdezte és végigsimított az arcomon, főleg a karikán, ami a szemem alatt húzódott.
- Dehogy – csóváltam a fejem. – Inkább csináljuk még egyszer – akartam húzni a kanapé felé, de ő nem mozdult.
Hangosan felnevetett, s mosolyogva rázta a fejét.
- Hogy közben elaludj alattam. Nem! – szögezte le.
- De… - próbáltam győzködni, de ő egy csókkal belém fojtotta a szót. Nyelvemet erőtlenül bocsátottam a szájába. Még a csókolózáshoz is fáradt voltam.
- Nincs apelláta, most alszunk, és ha felkeltünk innen fojtatjuk – biztosított. Beleegyezően bólintottam.

A karjaiba vett, és bevitt abba a szobába, ahol két napja szerelmeskedtünk. Letett az ágyra, majd szorosan mellém bújt, és a mellkasára vont. Pár percig éreztem, amint a vállamra felismerhetetlen alakzatokat rajzol, illetve dúdol nekem valamit, de túl fáradt voltam, hogy felismerjem a dalt.
Túláradó szerelemmel a szívemben aludtam el Rob oldalán.

Tudom, hogy ebben a részben nem történt semmi lényeges, de azért kíváncsi vagyok a véleményetekre! Tudjátok, ha nem írtok, akkor legalább pipálgassatok.
Köszönöm (L)

Válaszok again :D

Sziasztok!

Mivel vasárnap van, ezért itt az ideje a komikra való válaszolgatásnak;)
Nem is húzom az időt, lássuk a medvét :D

U.i: olyan édes ez a kép, annak ellenére is, hogy erőszakkal eltávolították Reese-t ^^

Dorszíí: hidd el, ezek a részek a fejemben sokkal részletesebbek, de valahogy nem tudom szavakba foglalni. Vagyis tudnám, de az alpári lenne, azt pedig nem szeretném. De örülök, hogy neked tetszett. Az a lényeg, hogy az olvasók ízlését eltaláljam:)
Nos, a 21. részig örülhetsz, de aztán tudom, hogy mindenki el fog küldeni melegebb éghajlatra :S
Köszönöm a komidat!! ^^ (L)

Reni: remélem nem petéztél le a végére :D Nem az erősségem, ha olvasol Brit, vagy Fannit, láthatod, hogy én nagyon megrekedtem :/ De ha azt mondod, hogy neked ez tetszett, annak én szívből örülök:)
Jól látod, Camillával vannak még terveim, de idő közben lecsökkentettem a bonyodalom faktort, mert nem akarom a végtelenségig húzni!
Nem sokára turbékolhatnak a galambok;)
Ismételten köszönöm a komidat, irtó aranyos vagy^^ (L)

Bells: tényleg nem erősségem, na! :D Ezt mindenfajta szerénység nélkül mondom, valahogy nem tudom elég jól kifejezni magam:S
Bellsem a 21. részt nem fogom neked ajánlani, mivel írtad ezt a búcsúzkodást stb., nos ott lesz.
A búcsúzkodást én is szerettem, valahogy olyan felszabadultak voltak, és már alig várták, hogy újra együtt legyenek:)
Én sem szeretem a bonyodalmat, de hidd el kell;)
Köszönöm a felköszöntést, angyal vagy(L) Remélem jól sikerül a szóbeli, köszi a biztatást!
Ismét nagyon hálás vagyok, amiért megtiszteltél a véleményeddel^^ (L)

Beus: na, ne túlozzunk azzal a ++18al. A héten olvastam el az RS Hot!-ot és az sztem +30, de lehet, hogy még azzal is keveset mondtam xD
Örülök, hogy kiélted perverz hajlamaidat a rész alatt, ez volt a cél;)
Nem kell megtépni Camillat, ő majd rájön néhány dologra....(erről nem mondok többet) A lábas felakasztós nem is rossz ötlet xD De nem, nem bántalmazunk egyetlen szereplőt sem, még ha gerinctelen tyúk is az illető.
Kristen ugyanolyan mazochista, mint Rob, szóval jól összeillenek. Persze érthető, hogy felemlegeti, hisz ő Rob hivatalos barátnője:S Nem fognak egyébként lebukni:)
Oké, befogom többé nem fogom felhozni, hogy nem mennek ezek a részek(pedig ez az igazság) xD Élni akarok!
Köszönöm a szülinapi köszöntőt!!!! (L)
21. részben csak kiderül, hogy ki az apa, meg egyéb dolgok is történnek ;)
Nem tudom már neked tényleg hogy meghálálni, hogy mindig írsz komit!! Köszönöm ^^ (L)(L)

Noémi: nem akarok azzal hencegni, hogy milyen vénség vagyok már! Ezért nem mondtam, hogy szülinapom volt 7.én. Köszönöm így utólag is a felköszöntést!(L)
Nem kell sokáig várnod, hogy Camilla lebukjon, de sztem ti mind máshogy képzelitek el ezt a lebukást, mint én, de majd meglátjuk;) Engem nem zavar a csúnya beszéd, ha én is felhúzom magam, akkor ontom magamból a káromkodás hegyeket. :D
Én is szerizlek, és köszi a kommentet ^^ (L)

Zeno: igen, kissé szenvedélyesek lettek Robék, de egy hét távollét és nélkülözés nagy idő! :D
Hát, hotnak nem mondanám, inkább langyos víz lett. Sajna nem lesznek együtt már sokáig, de a végére minden akadályt leküzdve újra egymással lehetnek;)
Köszi a felköszöntést neked is(L) És a komidat, mindig olyan szépeket írsz ^^ (L)

Lizzyke: Tudom a lustaság nagyon nagy úr. Én ezt teljes mértékben megértem, és megbeszéltük, hogy 1-1 az állás ;) Szóval no para!
Nagyon örülök, hogy tetszik a történet, én nem különben vélekedem a tiedről!
Camilla valahogy senki szívébe nem lopta be magát....nem is értem? :D Mike tényleg csak barátkozni akar Kristennel, neki van másvalakije.
Igen kellette egy szereplő, aki segít Krisszéknek Camilla ellen, és erre a feladatra a legalkalmasabb Lizzy volt. Kéznél volt, és én eltudom róla képzelni, hogy nem hagyja, hogy átverjék Robot.
Mindig próbálok a fejezethez kapcsolódó képet keresni, hogy azért mégis le lehessen szűrni mire lehet számítani:)
Csak újabb mosolyszünet következik, de hamarosan vége lesz a történetnek szóval semmi komolyat nem tervezek.
Még 2 rész van, hogy élvezzék egymás társaságát, aztán jön egy hideg zuhany :S
Köszönöm a kedves hozzászólást, én is igyekszem nálad aktívabb lenni! ^^ (L)

Dinuss: erre csak annyit tudok mondani, hogy KÖSZÖNÖM!!!! ^^ (L)

Kitti: jól sejtetted a titkos találka dolgot. Valamivel fel kellett dobnom a történetet és csak ez jutott eszembe xD Olyan kreatív vagyok, hogy az néha már fáj.
Igazad van, hogy az összes író kissé alábecsüli magát! Én nem érzem magam jónak, csak amolyan átlagosnak. Mert gondolom te is olvasol más történeteket, ahol az író tényleg a lelkedig hatol, én sajna csak szimplán leírom, ami eszembe jut, szép kis hasonlatok nélkül :/ Persze mindig próbálom szépen leírni a gondolataimat, de valahogy nem megy nekem a kertelés. És nem te vagy az első, aki leszid emiatt.....sok barátom mondja, hogy ne becsüljem alá magam, de én már csak ilyen vagyok:D
Nem is tudod milyen boldoggá tesz az, hogy neked tetszik a sztori. Éppen ezért csinálom, hogy adhassak valamit, amitől ti, olvasók boldogok lesztek:)
És az, hogy bekerültem a kedvenceid közé a legnagyobb bók, amit valaha kaphatok!
KÖSZÖNÖM!!! ^^ (L)

Ágika: neked is ünnepélyes fogadalmat teszek, hogy többé nem leszek kishitű;) Mármint nektek nem fogok nyavalyogni, hogy nem megy ez, meg ez a rész, inkább megtartom magamnak:D
Jó lenne, ha a való életbe is tojnának mások véleményére, és végre felvállalnák a kapcsolatukat! Ha a valóságban nem is, de legalább a történetbe kizárják a külvilágot;)
Épp most írom a 21. részt, szóval nem tudom meddig fog tartani egyenlőre a rész, de ha a 21ben nem is, akkor a 22ben mindenképp utoléri Camillát az igazság:/ (én meg fogom könnyezni)
Köszi szépen a kedves hozzászólást, te voltál a 10., amiért szintén hálás vagyok! ^^ (L)

Hálás vagyok annak a 63 emberkének is, akik pipálgattak!! (L)
Friss szerdán várható;)

Almost Lovers - 18. rész

Sziasztok!!

Úgy gondoltam, hogy ezen a napon ne csak én, de ti is ünnepeljetek:D
Egy nappal előbb hoztam a frisst, szóval nem lehet ok panaszra!
A fejezet enyhén +18as tartalommal tűzdelt, úgyhogy a kiskorúak ne nagyon olvassák xD
Csak vicceltem, egész nyugodtan olvassátok el;)

Jó olvasást!

Lilluci

U.i: lehet, hogy valaki nem olvasta az előző bejegyzésemet, ezért még egyszer elmondom, hogy Fannival közösen indítunk egy blogot, és ha van kedvetek nézzetek be ;) KATT

18. rész

/Kristen/

Olyan hangon beszéltem vele, mintha egy félnótás lenne. Azt hittem, ha közönyös és bunkó vagyok, elenged és kiléphetek az életéből, de ahogy megláttam összetörten azon a széken ülve, képtelen voltam magára hagyni. Szükségem volt akár csak a látványára is. Hiába fogadtam meg Londonban, hogy az az utolsó találkozásunk, most mintha cementtel lennék idetapasztva, képtelen vagyok elmenni.
Fájt látnom, hogy szenved, azonban egy kis megnyugvást is éreztem, hisz ezek szerint nem tudott elfelejteni, sőt a féltékenykedése is imponált.

- Most már tényleg ideje mennem – törtem meg a köztünk kialakult csendet. Pár percig csak némán néztük egymást, a gondolatainkba merültünk.
Fájó szívvel, de megindultam az ajtó felé, csakhogy Rob megragadott a csuklómnál fogva és visszarántott magához. Kemény mellkasának ütköztem, ami rekordgyorsasággal emelkedett. Pár centire voltam csak az ajkaitól.
- Maradj velem, kérlek – kérlelt, s közben beleszagolt a hajamba. Gondolkodás nélkül rávágtam volna, hogy maradok, de az agyam figyelmeztetett, ez hibás döntés lenne.
Rob végigvezette a kezét a gerincem mentén, mire a jól ismert bizsergető érzés jelentkezett nálam.
Megszorítottam a pólóját.
- Tudod, hogy nem tehetem. Nem lenne helyes – válaszoltam, de a hangom bizonytalanul csengett, és képtelen voltam elszakadni a közeléből.
Az államnál fogfa emelte meg az arcomat, hogy a szemébe tudjak nézni.
- Kristen, szükségem van rád. Nem érdekel, ha helytelen amit teszünk, én nélküled beledöglöm ebbe – mondta felháborodottan, s eltűrte a hajamat a fülem mögé, aztán végigsimított az arcomon. Belesimultam bársonyos tenyerébe.
Elvesztettem a kontrolt az agyam felett, teljesen kikapcsoltam, csak MI számítottunk.
- Csókolj meg – kértem suttogva. Láttam rajta a meglepettséget, hisz pár perce még én akartam elmenni, de aztán teljesítette a kérésemet.

Benedvesítettem az ajkaimat, majd enyhén szétnyitottam azokat, s vártam, hogy Rob hozzáérintse az övéit. Kínzóan lassan közelített a szájával, mintha arra várna, mikor gondolom meg magam, de eszem ágában sem volt ilyet tenni. Forrt a vérem, a szívem dübörgött, a lábaim remegni kezdtek. Végre megéreztem Rob ajkát az ajkaimon. Azonnal átkulcsoltam a nyaka körül a kezeimet, ő pedig a derekamat simogatta közben. Nyelvével bebocsátást kért a számba, amit én kézséggel engedtem neki. Bódító íze volt, én pedig olyan kétségbeesetten szorítottam hozzá a testemet, mintha bármelyik pillanatban szétszakíthatnának minket.
Ezekben a percekben megszűnt forogni a föld, csak Rob és én léteztünk. Két test, amely ugyanolyan szenvedéllyel szereti a másikat, és akik egymás nélkül aligha élik túl.

Egyszer csak Rob a karjaiba kapott és felültetett a konyhapultra. Átkulcsoltam a lábaimmal a csípőjét, így faltuk tovább egymás száját. Libabőrös lettem, belülről viszont égtem. Minden érintése perzselte a bőrömet.
A számról aztán a nyakamra vándorolt és azt kezdte el csókolni, gyengéden bele is harapott, mire felszisszentem. Tudja, hogy kell az őrületbe kergetni.
Szüntelenül túrtam a haját, majd a pólója alá nyúltam és simogatni kezdtem hol a hasát, hol a hátát. Éreztem, ahogy rándulnak az izmok ezeken a területeken.
Egy kissé aztán eltoltam magamtól, de csak azért, hogy megszabaduljak a pólómtól. Rob csillogó szemekkel nézte végig a műveletet, majd visszalépett hozzám. Lesimította a vállamról a melltartópántomat, közben végigpuszilta a felszabadult területet. Halkan nyöszörögtem, éreztem, amint kemény mellbimbóim nekinyomódnak a mellkasának.
- Vedd le a pólód – kértem, mert én is érinteni akartam a csupasz bőrét. Csókokkal akartam elárasztani.
Pillanatok alatt eltüntette magáról, aztán erőszakosan kikapcsolta a melltartómat és egy határozott mozdulattal elhajította. Elmosolyodtam szenvedélyes viselkedésén. Ő is türelmetlen, csakúgy, mint én. Alig vártam, hogy egyesüljön a testünk, hogy eggyé olvadjunk.

Megmarkolta a mellemet, aztán a szájával ingerelt tovább. Lecsukott szemmel és hátravetett fejjel adtam hangot elégedettségemnek.
Újra érezni akartam az ajkát, ezért megragadtam a tarkóját, és nem túl gyengéden megcsókoltam. Olyannyira heves voltam, hogy beleharaptam az alsó ajkába, ami vérezni kezdett. Éreztem, hogy belemosolyog a csókba.
- Hm, imádom, mikor bevadulsz – nézett huncutul a szemembe.
- Kuss, inkább leápolom a szád – fojtottam belé a szót, és már szívogatni is kezdtem a kicsiny sebet. Sajnálom, ha vele vagyok, mindig az állatias ösztöneim kerekednek felül.
Nem tudom meddig csókolózhattunk, de már nem kaptam levegőt, szüntelenül csak lihegtem, de eszem ágában sem volt elválni tőle. Rob azonban egészen máshogy gondolta.
Lefektetett a pultra, én pedig véletlenül levertem egy cserepes virágot, ami hangos csattanással ért földet. Felkuncogtam. Csak én lehetek annyira béna, hogy egy ilyen érzéki pillanatot tönkre vágok.
- Hoppá – kaptam a szám elé a kezeimet. – Jövök neked egy virággal – néztem fel rá, de ő ügyet se vetett erre a kis incidensre, ehelyett elkezdett megszabadítani a farmeremtől. Szaporábban kezdtem venni a levegőt, ahogy egyre több szabad bőrfelületet csókolt meg. Lehúzta rólam a nadrágot, s végigpuszilta a combom külső felét, aztán kissé széttárta a lábaimat és a belső felén vezette végig a nyelvét. A combomról áttért a hasamra, én pedig újra beletúrtam kócos hajába, s lecsukott szemeimen keresztül élveztem mennyei kényeztetését. Mint egy partra vetett hal, vergődtem a pulton, várva a megsemmisítő csapást.

Felhúzott ülő helyzetbe, s egyenesen a szemembe fúrta szürkéskék tekintetét. Egy percig néma csendben bámultunk egymásra. Most éreztem először, hogy a szívem menten kiugrik a helyéről. Ilyen földöntúli szerelmet soha nem éreztem.
Gyengéden megfogta az arcomat és megpuszilta a homlokomat, az orromat aztán a számat. Szinte nem is éreztem, hogy hozzám ért, olyan rövid ideig tartott, de annál több érzelem lakozott benne.
A szívem csordultig telt boldogsággal.
Rob keze aztán egészen lekalandozott a testemen. Összerándultam, a gyomrom diónagyságnyira zsugorodott. Tudtam mi következik.
- Őrültséget csinálunk – súgtam a fülébe, miközben ő végigsimított rajtam a fehérneműn keresztül.
- Ha nem akarod, még megállhatok – csókolta meg a nyakamat. Égtem a vágytól, akartam őt.
- Ne – csóváltam meg a fejem és egy puszit nyomtam a szájára.
Amint elhagyta ez a szó a számat, megéreztem Rob ujját magamban. Elhúzta a bugyimat az útból, úgy kezdett izgatni. Hangosan felsikítottam, s ajkamat beharapva élveztem keze munkáját.
Kitámasztottam magamat a kezeimmel, felkínálva így a melleimet Robnak. Elhomályosult tekintettel nézte az arcomat, s egy mosolyt elejtve harapdálni kezdte a mellbimbómat.
- Ez ahz… - nyögtem megsemmisülten.
Egyre intenzívebben mozgatta bennem az ujját, minek hatására a sikolyaim sokszorosodtak, éreztem nem kell sok, hogy elérjem a beteljesülést.
Szorosan magamhoz öleltem Robot és megcsókoltam, majd elválva tőlem ő a nyakhajlatomba temette az arcát, úgy lihegett szüntelenül. Pokolian szenvedett már, a vágy majd’ szétfeszíthette, ezért el akartam távolítani a kezét.
- Még nem végeztem – nézett rám fátyolos tekintettel. Ismét lendületesebbé vált, minek következtében éreztem, elvesztem a testem felett az irányítást, s az őrült remegésbe kezd. Hangos sikolyt hallattam.
Rob szorosan ölelt magához, míg a remegésem enyhülni nem látszott.
Hangosan lihegtünk, én az előbb átéltektől, Rob pedig mert mindezt ő idézte elő. Egy férfinak ennél nagyobb kielégülés nem is nagyon létezik, de Rob megérdemel másfajta megkönnyebbülést is. Megfogtam azt a kezét, amivel az előbb juttatott el a csúcsra, s az ujját, amivel megsemmisített, a számba vettem.
Gondolkodás nélkül húzott le a pultról és kézen fogva futottunk a legelső ajtóig.

- Ez a háló? – kérdeztem, el-elakadozó lélegzettel. Ködös tekintettel bólintott.
Berontottam a szobába, ami hatalmas volt, de több figyelmet nem is szenteltem neki.
Rob odahúzott az ágyhoz, s finoman lelökött rá.
Láttam, hogy az övével bajlódik. Túl gyorsan akart megszabadulni tőle, de ez nem sikerült.
- Hagyd, majd én – keltem fel az ágyról és szembeállva vele, elkezdtem kioldani az övét. A szemkontaktust nem szakítottuk meg, de Rob folyamatosan harapdálta az alsó ajkát.
Az öv után egyesével gomboltam ki a nadrágja gombjait, utána a cipzár következett. Lehúzva megéreztem egyértelmű vágyát.
Letérdeltem elé úgy húztam le róla a nadrágjával együtt az alsógatyáját is. Felnéztem rá, de ő lecsukott szemmel várta a folytatást.

Végignéztem rajta, és újból elámultam teste tökéletességén. Széles vállai, enyhén kockás hasa vonzották a tekintetet, csak úgy, mint a köldöke alatt húzódó pihe-puha szőrcsík, aminek a látványától újra és újra megkívánom őt. És akkor a hajáról és lélegzetelállító arcáról már ne is beszéljünk. De nem csak a külsőségek miatt szerettem, hanem a belső értékei miatt is.
Nem akartam elbőgni magam, ezért visszatértem eredeti célomhoz.

Kézbe fogtam őt, mire felnyögött. Párszor végigsimítottam rajta, aztán a nyelvemmel jártam be a kezem útvonalát. A hajamba markolt, de ez egyáltalán nem fájt. Én sokkal durvábban szoktam beletúrni a hajába.
Egyre gyorsult a szám mozgása, és a kezemet is bevetettem az ügy érdekében, azonban Rob megmakacsolta magát. Elvált tőle a szám, csak a kezeim munkálkodtak, közben néztem az arcát. Minden érintésre megrándultak az arcizmai, azt is látni véltem, ahogy a fogát összeszorítja, nehogy idő előtt vége legyen az élvezetnek.
- Mire vársz? – kérdeztem halkan. Ekkor felnyitotta a szemeit és felrántott magához. Meglepődtem, és meg is ijedtem. Talán nem volt jó neki? A folytonos nyögéseiből nem ezt szűrtem le, de aztán ki tudja.
- Rosszul csináltam valamit? – kérdeztem félénken, mint valami szűzlány.
- Isteni volt, de nem így akarom – válaszolta. Nem értettem, ezért folytatta. – Benned akarok elélvezni.
Megdöbbentem, ilyen nyíltan még soha nem beszélt velem. Rendkívül tetszett a szókimondása, pontosan ezt kívántam én is.
- Akkor tégy a magadévá most azonnal – simítottam végig a mellkasán, és megcsókoltam a kulcscsontját.
A karjaiba zárt és gyengéden lehelyezett az ágyra. Újra egymásra találtak az ajkaink, és heves csókolózásba kezdtünk. Széttártam a lábaimat, hogy könnyedén belém hatolhasson. Egy kimért mozdulattal aztán a testünk eggyé vált. Egy pillanatig nem mozdult, csak nézte kínban lévő arcomat. Megmarkoltam a fenekét, ezzel is mozgásra buzdítva.
- Türelmetlen vagy? – kérdezte kaján vigyorral az arcán.
- Őrülten kívánlak, és nem tudok tovább várni, szóval csináld a dolgod – újra megharaptam a száját.
- Lehetetlen ellenállni neked – visszatért a nyakamhoz, és szívogatni kezdte, majd intenzív mozgásba lendült. Lábaimmal átkulcsoltam a derekát, ezzel is szorosabban hozzásimulhattam. Hol a mellemet markolászta, hol pedig bevezette a kezét kettőnk közé és újból az őrületbe kergetett. Az ágy támláját szorítottam, néha pedig belekarmoltam a hátába, amit férfias nyögéssekkel ajándékozott.
Nem kellett sok idő, mire mindkettőnknél elszakadt a cérna, és egymás nevét kiáltva el nem élveztünk.
Hangosan vettük a levegőt, szinte fel se fogtam mi történt, annyira eszméletlen volt.
Rob rám hanyatlott, és a vállamat harapdálta. Én simogattam a hátát, és a fülébe szerelmes szavakat suttogtam.
- Ha nem hagyod abba ezeket a szerelmi vallomásokat, újra kezdem – azt hitte, ezzel meg tud fenyegetni.
- És ha pont ez a célom? – kacéran ránevettem.
- Ó, igen?
Hasra fordított és végigcsókolta nedves hátamat. Kezével is bejárta a szája útját, míg újra megéreztem magamban az ujját. Egy párnát fogtam be hangtompítónak, de nem sokat segített.
- Hagyd azt a szart – tépte ki a kezemből a párnát. – Hallani akarom a hangod.
Készséggel mutattam ki neki, mennyire élvezem azt, amit csinál.

És ez ment egész álló nap. Hemperegtünk az ágyon, volt, hogy leestünk a földre, de az sem volt akadály, akkor ott estünk egymásnak. Összeszámolni se tudom, hányszor elégítettük ki egymás csillapíthatatlan vágyát.
Mikor aztán teljesen kifáradtunk és mozdulni se tudtunk - főleg, mert fájdalmas volt, mivel akrobatákat megszégyenítő pozitúrákban kényeztettük egymást -, csak csendben feküdtünk egymás karjaiban.
- Kristen? – szólított meg bizonytalanul.
- Igen? – felnéztem rá, láttam, hogy kínozza valami.
- Ez csodálatos volt, de… – simogatta szüntelenül a vállamat. Utálom a „de”-vel folytatódó mondatokat. Mindig baljós előérzetem támad.
- De nem ismétlődhet meg – sóhajtottam fel lemondóan. – Tudom – felkeltem, hogy magamra vegyem a pólómat, de az kint maradt a konyhában.
Fájdalmasan bólintott.
- Ennek se lett volna szabad – ült mögém. Puszilgatta a hátamat, én pedig eltűrtem a hajamat.
- Nem nagyon tiltakoztál – vetettem a szemére, kissé mérgesen.
- Hát nem – támasztotta a homlokát a vállamnak. – Nem bírok ki nélküled egy napot sem.
Hátranéztem, hogy milyen arcot vág, de bár ne tettem volna.
- Én sem. Minden percben hiányzol – simogattam meg az arcát.
- Ha tehetném, mindennap eljönnék ide veled – mosolyodott el szomorúan.
- Miért nem teszed? – kérdeztem. Erre felemelte a fejét és kérdőn nézett rám.
- Belemennél? – húzta fel az egyik szemöldökét.
- Érted bármire képes lennék – válaszoltam.
- Nem kérhetek tőled ilyet…az nagy önzőség lenne.
- Rob, nyilvánvaló, hogy mindketten szenvedünk, és boldogok csak együtt lehetünk…bár… - hajtottam le a fejem.
- Mi az? – fogta meg az arcomat.
- Neked ott van Camilla, akivel nyilvánvalóan lefekszel, szóval nincs szükséged rám, hogy kielégítsd a vágyaidat.
- Várj! Te azt hiszed, hogy csak a szex miatt akarok veled együtt lenni? – kérdezte felháborodott hangon.
Nem válaszoltam, csak bólintottam.
- Olyan csacsi vagy! – zárt szorosan a karjaiba. – Kristen, hát nem érzed azt, amit én? Nem látod, hogy kétségbeesetten és őrülten szeretlek? A szex csak másodlagos dolog, én nem a tested miatt szeretlek, hanem azért amilyen vagy, amilyenné én válok, mikor veled vagyok – megfogta a kezemet, és a szívére helyezte. Eszméletlen gyorsan dobogott, azt hittem kiszakad a mellkasából. Hálásan rámosolyogtam és én is megmutattam, hogy a szívem mennyire meglódul, mikor ő a közelemben van.
- A szívünk nem hazudik – suttogta a fülembe sejtelmesen.
- De Camilla…? – makacskodtam. Én hülye, mikor életem legszebb szerelmi vallomását kaptam meg!
- Camilla-t nem szeretem és nem is szándékozom lefeküdni vele – jelentette ki határozottan. Hittem neki, mégis ő az a nő, akivel együtt él, akit megcsókol néhanapján. Ezt nehéz elviselni. – Hiszel nekem?
- Persze, hogy hiszek. Csak ez a helyzet megőrjít!
- Találunk megoldást, ne félj. Nem vagyok köteles mellette maradni, a gyereket pedig anélkül is gondozhatom, hogy mi együtt élnénk.
- Igen, de a szüleid ebbe nem fognak belemenni.
- Nem érdekelnek. Ez az én életem, és én ezt veled szeretném leélni.
Hiába makacskodom, ha ő elhatároz valamit, akkor annak úgy kell lennie.

Felöltöztünk, mert tudtuk, nem maradhatunk itt tovább. Körbenéztem a lakásban, és titkon reméltem, hogy hamarosan újra itt lehetek, vele együtt.
Kilépve a házból egy fekete autó parkolt az utcán.
- Ezt neked rendeltem – kézen fogva sétáltunk el az autóig. Megálltunk és én szembefordultam vele.
- Mikor látlak megint? – kérdeztem, és lábujjhegyre állva csókolgattam az állát.
- Ezt nem csináld, mert visszarángatlak a lakásba – tolt el magától, majd rám kacsintott.
- Nem lenne ellenemre – nyaltam meg a szám szélét.
- Gondoltam – húzott magához a csípőmnél fogva. – Mit szólnál a holnaphoz? – nézett rám reménykedve.
- Uh, az nem jó, mert el kéne mennem erre a megbeszélésre, amit kihagytam ma miattad – pillantottam rá tetetett szigorral.
- Bocsásson meg hölgyem. Mivel tudnám kiengesztelni? – hajolt meg előttem színpadiasan.
- Hülye! – bokszoltam bele a mellkasába. – Azt hiszem ma már elég sokszor kiengeszteltél.
- Akkor mikor tudnánk találkozni?
- Holnapután – feleltem. Csibészes mosolyra húzta a száját, vadul magához rántott és szenvedélyesen megcsókolt.
- Csak bírjak addig várni – mormolta a nyakamba. Eltoltam magamtól, mert ha így folytatjuk, soha nem indulok el, és nem lenne szerencsés az első napon lebukni.
- Nem kell értem küldened senki, idetalálok magamtól is – szálltam be az autóba.
- Rendben – kedvesen becsukta nekem az ajtót. – Szeretlek – mondta.
- Én is téged – kihajoltam az ablakon és egy utolsó csókot még engedélyeztem magunknak, aztán elindultam haza.

Lehet, hogy őrültség volt belemennem ebbe a titkos viszony dologba, de hiába próbálom elfojtani magamban az érzéseimet, azok sokkal erősebbek az akaratomnál. Szeretem, vágyom rá, szükségem van rá!

Utoljára jól szemügyre vettem a közös szerelmi fészkünket, majd mosolyogva süppedtem bele a kényelmes ülésbe.

Remélem mindenki kiélte perverz vágyait!
Sajnos ezek a részek, mint mondottam nem az erősségeim, szóval....:/
Véleményt természetesen írhattok, de ha nem, akkor kérlek benneteket, hogy pipálgassatok!
Köszönöm(L)


És megmutatom nektek, hogy Fannitól mit kaptam a szülinapomra^^


és még ezt is

Nagyon szépen köszönöm!!! (L)(L)

Válaszok + új történet :D

Sziasztok!

Mint azt mondottam, Fanni példájára, én is válaszolni fogok a kommentjeitekre.
Így nem kell a fejezet előtt sokat beszélnem - amit sztem ti sem kedveltek.
Ez a bejegyzés egyébként mindig vasárnap lesz közzétéve.
Na, akkor csapjunk is bele a lecsóba!

U.i: Fannival a nyáron kitaláltuk, hogy belevágunk egy közös Robsten történetbe:) Ha van kedvetek akkor benézhettek. Katt ;)

U.i.2: csak szerintem halálos ez a kép? :P

Beus: igazából nagyon sokat gondolkodtam, hogy mit is írhatnék, amivel elfogadható lesz Rob viselkedése. Valóban nem könnyű most az élete, villámcsapásként érte a gyerek híre, Kristen elhagyta stb.
Igazából nem a cikk ébresztett rá, hogy hiányzik neki Kristen, az csak egy plusz löket volt, hogy felkeresse. örülök, hogy ennyire kedveled Mikeot xD Rob elküldte volna, de Mike esélyt sem adott, mert lecsapta a telefont.
Nem csak te írtad a napszemüvegeset. igazából meglepett, hogy ennyire tetszett. Véletlenül írtam bele, mert előtte ha emlékszel épp Rob kinézetét dicséri Camilla, és miután leírtam döbbentem rá, hogy napszemüveget soha nem visel, az általam kreált Rob. Pedig valljuk be, Rob és a szemüveg lehetne a legújabb szerelmi történet, olyannyira elválaszthatatlanok xD
A perverz éned kiélheti magát a következő részekben, nyugi;)
Nagyon köszönöm a komidat, mindig olyan aranyosakat írsz!!! ^^ (L)

Noémi: Na, a te komijaidon mindig mosolygok. Olyan kis agresszív leszel, holott ez csak egy fanfic. :D
Ki fog derülni, hogy Camilla mit kavart és kivel, de ez csak a 21. részben következik be, és aott sem olyan formában, ahogy ti számítotok rá.
Nem csak sima "végignézem, ahogy nyalod az újjad és után elküldelek a büdös picsába" rész várható;) Most 3 részen keresztül szinte +18 lesz....szégyellem is magam :$
Nagyon köszönöm, hogy tetszik a történet! (L)
Camilla még nem most lesz kiiktatva:P

Dinuss: ne mondjál olyanokat, hogy hihetetlenül jó a történet, mert irulok-pirulok jobbra-balra :$ Egyébként köszönöm az elismerést, örülök, hogy elnyerte a tetszésedet a blog és a történet! ^^ (L)

Névtelen: én csak a magam nevében nyilatkozom. Én 19 éves vagyok (június 7.én leszek 20) És ezt nyugodtan megkérdezheted, nem titok:)

Ágika: Sajnos az a helyzet, hogy Rob utolsóként fog értesülni Camilla álnokságáról(és ezzel is sokat mondtam)
Lizzy most is akcióban van, de a 21. részig várnod kell, hogy kiderüljön mit talált;)
Igen, nos nem akartam, hogy szimplán legyen egy kis Kris-Rob telefoncsevej, ezért kevertem be Mike-ot. (akit én - halkan súgom meg -, de kedvelek)
Hát igen, Rob ha akar valamit, akkor tesz annak ügyében, hogy megszerezze. Camilla hiába próbálkozik Robbal zsákutcába hajtott:D
Köszönöm, hogy mindig megtisztelsz a véleményeddel! (L)

Bells: ne utáld Camillát, mert még terveim vannak vele:D Rob anyukája nem védi, csak az unokája érdekeit tartja szem előtt. Szerinte egy gyereknek családban kell felnőnie, ilyen szellemben nevelte Robot is és a nővéreit is. Ezért ellenzi, hogy Rob Kristennel legyen, egyébként nem rossz ember. Lizzy nem Robnak fog beszámolni, de ez csak a 21. részben fog kiderülni.
Megijedtem, mikor írtad, hogy meglepett a vége. Remélem nem rossz értelemben.
Igazad van a kívánós témával, de majd az is szépen ki lesz fejtve, hogy mi, miért történt;)
Napszemüveg...mindenkinek bejött, pedig tényleg véletlen volt xD
Te vagy az egyik törzsgárdás komi írom, és mindig várom, hogy olvashassam a véleményed! :) Köszönöm Bellsem! (L)

Kriszty: örülök, hogy a te tetszésedet is elnyerte a fejezet, legfőképp Rob magán akciója Kristen ellen :D Napszemcsi again xD
Nem mondom el, hogy jól tippelsz e a pici apukájával kapcsolatban:P Camilla valóban 7 hetes terhes, de a 21.ből tényleg minden kifog már derülni. Nem Rob számára, de végre tisztázódik a helyzet a gyerekkel kapcsolatban;)
Lizzy szemszög lesz a 21es és akkor majd megtudjátok, miért nem Robnak számol be azonnal.
Köszönöm a komidat, aranyos vagy! (L)

Névtelen(2): boldog vagyok, hogy megleptelek, méghozzá pozitívan! :D Camilla nem csak téged irritál, engem is szokott írás közben, de nem utálhatom, mert terveim vannak még vele:D
Imádkozz, hogy ne is legyenek ilyen emberek körülötted!
Minden lehetőséget ki kell használnom, hogy Rob és Kris az újabb bonyodalom előtt kicsit együtt legyen;)
Nyugi, a szerelmespár megoldja a találka dolgot. 3 rész lesz rá, hogy élvezzétek a pásztorórákat xD
Köszönöm a kedves hozzászólásod, remélem a jó szokásod megmarad! És remélhetőleg én is szolgálhatok még valami újjal. (L)

Reni: köszönöm szépen a bókot, örülök, hogy a történetem tetszik neked:)
Az a meglepő, hogy a legelején nem csak Camillát, de Mike-ot is negatív szereplőnek szántam. Camilla maradt is(bár majd lesznek változások), de Mike véleményem szerint nem gonosz...bár nem tudom ti, hogy látjátok őt!
A gyerek, hát.....majd meglátod, mit tervezek;)
Nem is gondoltam volna, hogy Lizzy-t ennyire megfogjátok szeretni, de örülök, hogy mindenki bízik a sikerében.
Ami a blogodat illeti, nekem nagyon tetszik, és ha nem haragszol ki is teszlek a bloglistámba;)
Köszi, hogy írtál nekem^^ (L)

A pipálgatás számomra megdöbbentő számmal "zárult". 88(!) emberke lájkolta be a fejezetet!! Ez irtó sok, és nem tudom már, hogy kifejezni a hálámat irányotokba:) Ez nagyon sokat jelent nekem^^
KÖSZÖNÖM ♥