My life would suck without you - 20. rész + Warm Bodies előzetes ^.^

Sziasztok!

Mint láthatjátok, sikerült teljesítenem a Nektek tett ígéretem, és megírtam az új fejezetet. Elképesztő, hogy folyton sikerül teljesen máshová kilyukadnom, mint ahogy azt eredetileg elterveztem :D

No, de ez van, remélem tetszeni fog a kissé elvadult elmém!

Szeretném megköszönni annak a 7 emberkének, akik írtak nekem kommentet(L)(L) Drágák vagytok!!

A 41 pipálgatós személynek is hatalmas köszönet!!! (L)

Nem is húzom tovább az időt, jó olvasást!

Lilluci 

U.i: a fejezet végén a Warm Bodies előzetesét tekinthetitek meg! ;)

Szerintem érdemes, főleg, ha Alkonyat rajongók vagytok.

Húsz

/Kristen/

- Üdv, itthon! – lökte be az ajtót jókedvűen Rob, majd illedelmesen előreengedett. Megkönnyebbülve sóhajtottam fel, ahogy beléptem a szépen berendezett lakásba. 
Szinte rögtön arcul csapott a biztonság érzete. Tudtam, ha mostantól Robbal fogok lakni, nem érhet semmilyen kellemetlenség vagy fájdalom. Nem kell mindennap azon agyalnom, hogy az apám vajon miért gorombáskodik velem, és miért megint én vagyok mindenki közellensége. Hihetetlen, de ma új időszámítás kezdődik, és ez az új időszámítás a boldogság fényében fog telni.

- Bocs a kupiért, de nem számítottam vendégre – esdeklett, és előrerohant, hogy összeszedje a nappaliban maradt koszos tányérjait, és a szanaszét dobált ruháit. Engem egyáltalán nem zavart, hisz ez mégiscsak az otthona, nem holmi luxus hotel lakosztálya, ahol mindig kifogástalan rend uralkodik és tisztaság fogadja a vendéget. 
Vicces volt őt nézni, ahogy lányos zavarában azt sem tudta hirtelen mit hová tegyen.

- Abbahagynád a pakolást! – kértem. 
Szégyenkezve nézett rám, ám én elé álltam és kiszedtem a kezéből a ruháit, amit épp elpakolni készült. 
– Majd én ezt elintézem – mondtam, és egy kupacot kezdtem képezni a használt ruhákból. Elnézve a stócot úgy tűnhetett, hogy Rob összes ruhadarabja a nappaliban hever. -–Maradt még valami a szekrényedben, vagy minden itt fekszik? -–kérdeztem viccesen.

- Elfelejtettem felhívni a tisztítót, hogy jöjjenek el a ruháimért – válaszolta halkan. – De azt hiszem akad egy-két elnyűtt farmer és kifakult póló a gardróbban – megvakarta a fejét és rosszallóan csóválni kezdte azt.

- Tisztítóba hordatod a ruháidat? – kérdeztem meglepetten.

- Nem mindig. Néha Constancia van olyan kedves és elintézi a mosást. Én eléggé analfabéta vagyok ebben.

- Kicsoda?

Soha életemben nem hallottam még erről a bizonyos Constanciáról. De, mivel idefele jövet megígértem Robnak, hogy nem mindig a legrosszabbat feltételezem róla, eszembe se jutott olyanokat gondolni, hogy ez a nő talán egy attraktív szomszédja.

- Constancia a bejárónőm, bár elég ritkán hívom. Jó, ha egy hónapba egyszer benéz - összefogta a szennyesét és elindult a mosókonyha irányába. Követtem őt, és nem is fecséreltem több szót erre a bizonyos bejárónőre. Ha nincs mit mesélnie róla, engem sem érdekel. Bár nagyon szeretném megismerni!

Rob ügyetlenül próbálta meg a halomnyi ruhát egyszerre begyömöszölni a gépbe. Még nézni is szörnyű volt, ahogy a fekete pólókat rádobta a fehér ingeire.

- Hagyd csak ezt rám! – szépen arrébb löktem őt a csípőmmel és kiszedegettem a ruhákat, majd szín szerint rendszereztem őket, és elindítottam az első mosást. Végezetül összecsaptam a tenyereimet és büszkén fordultam Rob felé, aki a szárítóra könyökölve nézett engem elbűvölten.

- Mi az? – kérdeztem tőle és egyenesen a karjaiba fészkeltem magam. Olyan jó volt őt érezni. Biztonságot és szeretetet adott, mindazt, amit már rég nem kaptam meg senkitől.

- Olyan vagy, mint egy házi tündér – csókot nyomott a hajamra, és közben a kezeivel cirógatta a derekamat. Megborzongtam tőle, ugyanis az érzékeim azonnal felébredtek, és azt kívánták, bárcsak máshol is tevékenykedne azokkal a férfias kezekkel.

- A nő dolga az, hogy rendbe tartsa a háztartást, nem? – néztem fel rá igézően, és próbáltam minél kihívóbban viselkedni, ám úgy vettem észre, hogy ez elkerülte Rob figyelmét.

- Ez egy idióta sztereotípia, amit valami hatalom és egómániás gyökér talált ki! Szerintem egy kapcsoltban mindkét fél egyenrangú, legyen szó akár a házimunkáról, akár a…

- Szexről – fejeztem be helyette a mondatot. Rob csillogó szemekkel nézett le rám, és ekkor éreztem, hogy megfogtam. Innen nincs menekvés.

- Pontosan – súgta rekedtes hangon. Teljes testemmel felé fordultam és jelentőségteljesen rántottam egyet a pólóján. Hamiskás mosollyal az ajkán, felvont szemöldökkel némán tudakolta mit szeretnék. Tudta ő azt nagyon is jól, pusztán játékból incselkedett velem.

- Á, szóval játszani akarsz. Akkor játszunk – végighúztam a tenyeremet a mellkasán, majd elléptem tőle. Kitágult pupillával figyelte minden egyes mozdulatomat. Úgy festett, mint egy ragadozó, aki épp becserkészi áldozatát, ám ő még csak nem is sejtette, hogy most én fogok prédát ejteni. Éreztem magamban az erőt, és szükségem volt rá, hogy én irányítsak.

- Mit művelsz, Kristen? – kérdezte akadozó lélegzettel, és azon volt, hogy levegye a pólóját, ám én rácsaptam a kezeire.

- Megbüntetlek, amiért megvárakoztattál – adtam meg neki a kegyelemdöfést. – Szenvedni fogsz, Mr. Pattinson! – azzal megragadtam a pólójánál fogva és elkezdtem húzni a háló irányába. Rob mormogás szerű hangot hallatott és megannyiszor próbálta megfogni a fenekemet, ám én ügyesebbnek bizonyultam, így sikerült kitérnem a kezei elől. 
A szobába érve félhomály fogadott minket, ami csak még erotikusabbá varázsolta az amúgy is perzselő hangulatot. Egészen az ágyig masíroztam Robbal, majd gyengédség nélkül lelöktem rá. Hanyatt esett rá az ágyra és egyből felkönyökölt, hogy lássa mire készülök. Letérdeltem elé és először kioldottam a cipőjét. Levettem őket, aztán a zoknijait is, majd következett a pólója. Erőszakosan, szinte leszaggattam róla az anyagot és elhajítottam jó messzire. Csupasz felsőteste láttán majdnem sutba vágtam a tervemet, ám kacér nevetése visszazökkentett a bosszú édes bugyrába.

- Meglátjuk meddig lesz ilyen jó kedved – erősen visszalöktem a felsőtestét az ágyra. Persze, ha akarta volna, egyszerűen maga alá fordíthatott volna, de nagyon is izgatta, hogy mire készülök. Engem is felkorbácsolt ez a hatalomérzet, így kihúztam a sálat a farmerzsebemből, amit még a mosodából hoztam el. Rob szemei jól láthatóan felcsillogtak a félhomályban és a csípője is meg-megrándult néha. Nem szerettem volna elsietni a dolgokat, előtte örömet akartam szerezni neki, és persze magamnak is. Mert, ami neki örömet okoz, az nekem is jóleső érzés.

- Tedd a kezeidet a fejed fölé! – utasítottam határozott hangon, bár az én keménységem is megingott, mikor éreztem nekem feszülni kemény férfiasságát a nadrágon keresztül. Ó, édes Istenem, és nemsokára bennem lesz! Héj, hűtsd le magad kislány, arra még várnod kell! – utasítottam magam, még mielőtt elrontanám mindkettőnk örömét.

Rob szó nélkül engedelmeskedett nekem, én pedig azonnal a rákötöttem a csuklóira a sálat, majd szorosan az ágytámlához rögzítettem őket.

- Nézd meg, hogy erősen tart-e – kértem, ő pedig rántott egyet a kezein, de a sál rögzítette őket.

Rob előttem feküdt, teljesen kiszolgáltatottan. Ennél őrjítőbb látványban még nem volt részem. A mellkasa észvesztően gyorsan emelkedett fel és le, pedig még hozzá sem láttam a kényeztetéséhez. Lovagló ülésben ráültem a csípőjére, gondosan ügyelve, hogy ne érjek a férfiasságához. Nem azért, hogy késleltessem a gyönyört, hanem mert tudtam, ha hozzáérnék akkor feladnám az elhatározásomat és hagynám őt irányítani.

Lehajoltam hozzá és a lehető legvadabbul csókoltam meg. Erőszakosan szívtam az ajkait, sőt egy picikét bele is haraptam az alsóba. Felhördült, de ezen kívül semmi jelét nem mutatta, hogy kellemetlen lenne számára. Beletúrtam kócos hajába, így még közelebb húztam a fejét. Mindketten hangosan lihegtünk, ő pedig próbálta volna a kezeit szabaddá tenni, ám a sál erősen tartotta. Nagy nehezen sikerült elszakítanom magam a szájától és egyből rávetettem magam a nyakára, amit gyengéden szívni kezdtem. Nem voltunk már tizenévesek, hogy dedós jeleket hagyjunk egymáson, de én is rendkívül szerettem, ha egy picikét megszívja a nyakamat, és ezzel ő sem volt másképp. A nyakáról aztán a kulcscsontjára vándoroltam, amit rendkívül szerettem. Mondjuk nem volt egyetlen olyan porcikája sem, amin változtattam volna. Ő így volt tökéletes és szuper szexi. Az én Adoniszom!

A kulcscsontja után a mellkasa következett, amin szépen lassan húztam végig a nyelvemet, közben le sem véve róla a pillantásomat. A nézése elégedettséggel töltött el, ugyanis érzéki vágy volt kiolvasható szürkéskék szemeiből. A köldökénél elidőztem egy kicsit, de épp csak annyit, hogy felkészülhessek a végső bevetésemre. Felálltam Rob csípőjéről, majd lehajolva hozzá, kigomboltam a nadrágját, és kínzóan lassan húztam le róla a boxszerével együtt. Rob megemelte a csípőjét, segítve így a könnyebb levételt. Mikor már a kezemben volt a két ruhadarab, letettem őket az ágy mellé és elkápráztatva néztem az előttem fekvő gyönyörű férfitestet. A nyál is összefutott a számba, ahogy végigvezettem rajta a tekintetemet. Kócos haja, meggypiros ajkai, szépen metszett kulcscsontja, gusztusosan kockás hasa és a nem elhanyagolható férfiassága adta a legcsodásabb kontrasztot a világon. Ujjongtam magamban a szerencsémért, ám nem volt megfelelő sem az idő, sem pedig a hely ahhoz, hogy elérzékenyüljek. Amúgy is le kéne szoknom erről a sok lelkizésről, és csak arra kellene koncentrálnom, ami itt és most történik. Ez lesz az új filozófiám: Élj, a mának, és felejts el minden mást! Koncentrálj a jó dolgokra, és meglátod, te magad is sokkal boldogabb leszel!

- Kristen, nagyon szépen kérlek ne húzd tovább az idegeimet! – Rob elfúlt hangja húzott vissza a valóság gyönyörteljes valójába. -–Vetkőzz le, bébi -–kérte. Dévai mosolyt küldtem felé, és szépen egymás után kezdtem el megszabadulni a ruháimtól. Mikor már csak egy bugyi és egy melltartó választott el a teljes meztelenségtől, visszatérdeltem mellé az ágyra és közel hajoltam hozzá. Láttam, ahogy a kezei ismét megindulnak felém, de újból útját állta a sál.

- Ne rosszalkodj! -–súgtam a fülébe, ám legnagyobb meglepetésemre oldalra fordította az arcát, így a szánk találkozott egymással. Erőszakosan vette birtokba ajkaimat, nekem pedig egy tized másodpercem volt, hogy elszakítsam magam tőle, különben itt lett volna a vége.

Nem vártam tovább, különben nem jutottunk volna sehova sem. Ráültem a sípcsontjára, majd kézbe vettem tekintélyt parancsoló férfiasságát. Felszisszent az érzéstől és lehunyt szemmel nagyokat sóhajtott, miközben a kezemmel módszeresen kényeztettem. Elképesztően jó érzés volt látni, hogy miattam kerül ilyen állapotba, és engem is alaposan felizgatott férfias nyögéseivel. – Szeretném, ha néznél közben – mondtam neki, és lejjebb csúsztam a lábán, majd a hajamat átdobtam a baloldalra és ráhajoltam.

- Bassza meg, Kristen! – kiáltott fel, ahogy mélyen elnyeltem. Az íze összehasonlíthatatlan volt bármivel is, mégis ezer eszencia közül is felismerném, hogy ez Ő. Csak neki van ennyire ellenállhatatlan íz és illat kombinációja.

Miközben a nyelvemmel nyaltam végig gerjedelmét a kezeim sem maradtak tétlenek. Módszeresen simogattam és nyaltam, aztán újból elnyeltem és így mozgattam rajta az ajkamat. Rob káromkodott, és egyre jobban mozgatta a csípőjét fel és le. A lüktetése érződött a számban, de nem akartam leállni. Nem tudtam leállni. Akartam a gyönyörét. Érezni szerettem volna, ahogy elélvez.

- Állj le, különben elmegyek – mondta bele egyenesen a szemeimbe, az én válaszom azonban csak egy fejrázás volt. – Ne csináld…ez…ez…ahh Istenem, ez kibaszott jó – a feje visszahanyatlott a párnára, és szüntelenül csak nyögött. Gyorsabb tempót vettem fel a fejemmel, és a kezemmel sem álltam meg. Rob egy picit feljebb húzta a lábait, a kezei ökölbe szorultak és egy hatalmas kiáltás közepette elöntötte a számat. Egy ideig még közre zártam őt az ajkaimmal, s miután lenyeltem számba rekedt élvezetét, eleresztettem. Kifulladva feküdt az ágyban, úgy nézett ki, mint egy halott, azzal a különbséggel, hogy a mellkasa gyorsan ereszkedett le és fel.

Fölé hajoltam és puszit nyomtam az arcára, mire résnyire nyitotta a szemeit. Kioldottam a sálat és megsimogattam a csuklóit, amiken egy-egy piros folt húzódott.

- Élsz még? – kérdeztem és mellé feküdtem, aztán elkezdtem a mellkasát cirógatni.

- Ühüm – válaszolta fáradtan. – Minek köszönhetem ezt a frenetikus menetet? – kérdezte és szorosan a karjaiba zárt.

- Ez egy „Köszi, hogy befogadtál” volt – mosolyogtam rá szerelmesen.

- Ha ezt tudom, már előbb ideköltöztettelek volna – a hatás kedvéért beleharapott a fülcimpámba.

- Nem vagy kidőlve? – érdeklődtem.

- De. Totálisan kicsináltál! – azzal magunkra húzta a takarót. Oldalra fordultam, ő pedig egyből követett, hátulról simult hozzám a testével, a kezével pedig közre fogta az enyémet. Kéz a kézben aludtunk el.

/Robert/

Fogalmam sincs meddig lehettünk tudatlan helyzetben Kristennel, ám a hasam korgása és a karom zsibbadtsága arra kényszerített, hogy elhagyjam ezt a szép nyugalmi állapotot. Fáradtan nyitottam ki a szemeimet, és a világ talán legszebb látványa tárult elém. Kristen feküdt rajtam, majdnem meztelenül. Hosszú barnahaja fátyolként terült el a mellkasomon, az arca pedig gyermeki nyugalmat sugárzott. A legcsodásabb nő volt, akit csak ismertem. Az a nő, akit egyszer a feleségemnek és a gyermekeim anyjának akarok. Bradley oltári büszke lenne rám, ha most látna, és hallaná a gondolataimat. Én, aki világ életemben csapodár és felelőtlen életet éltem, most házasságon és gyerekekről ábrándozom. Ilyen rövid idő alatt milyen nagyot fordult velem a világ. Megtaláltam életem biztos pontját, akit mostantól szeretnem és védenem kell. Mindenkitől, aki fájdalmat akar okozni neki! Kezdve azzal a sunyi és gerinctelen apjával, aki nem érdemli meg, hogy Kristen akár egy pillantásra is méltassa. Gyűlölnie kellene, ennek ellenére szereti és megbocsát neki. Mert az édesapja. Legalább is ezt mondta nekem, mikor erről kérdeztem. 
Ép ésszel fel nem tudtam fogni, hogy mi vezérelhet egy apát, mikor kezet emel a saját lányára. Nem létezik olyan indok, ami megbocsájthatóvá teszi a tettét.

Ügyelve rá, hogy Kristent ne keltsem fel, óvatosan kikeltem az ágyból, aztán magamra húztam egy tiszta bokszert – még találtam egyet-kettőt a fiókomban -, és lementem a konyhába készíteni valami vacsorafélét. Idő közben besötétedett és a lenti óráról leolvashattam a pontos időt. 19:30. 
Betettem pár kenyeret a pirítóba, és míg azok pirultak, készítettem teát. Ennyi volt nagyjából a főzési tudományom, de bíztam benne, hogy Kristen ezt is értékelni fogja. Ha megnézzük, hogy mit kaptam azért cserébe, hogy „befogadtam”, akkor jó esélyeim vannak.

Miközben szorgosan kenegettem a kenyérszeleteket, csengettek. Félbehagyva a munkát mentem ajtót nyitni, de legszívesebb a nem várt látogatóra csaptam volna az ajtót.

- Mi a francot akarsz te itt? – kérdeztem indulatosan, ám megpróbáltam visszafogni magam, mert a legkevésbé se szerettem volna, ha Kristen felébred és meglátja Megant.

- Tim küldött, hogy hozzam el Kristen szerződését, és a sajátomat is – válaszolta nyugodtan és zavartan nézett végig az öltözetemen, vagyis annak hiányán.

- Á, szóval már futárokat küldd, és nem is akármilyet – néztem rá ellenségesen. – A legbecstelenebbet!

- Nem veszekedni jöttem, csupán a munkámat szeretném elvégezni – tette csípőre a kezeit. – Beengednél, akkor talán hamarabb szabadulsz tőlem?

Megadóan kitártam előtte az ajtót, ő pedig belépett a nappaliba.

- Had lássam azokat a papírokat – intettem felé a kezemmel, ő pedig azonnal előhúzott két szerződésszerűséget a táskájából.

- Ez Kristen szerződése, amiben te lemondasz a szolgálatairól – elém tolta őket, az arcán pedig undorító mosoly ült. Ha nem nő lenne biztosan megütném, így viszont visszafogtam az indulataimat és kitéptem a kezéből a papírt.

- És mi van akkor, ha ezt nem írom alá? – kérdeztem.

- Akkor könnyen kint találhatod magad a csapatból kedves Rob – mindezt könnyedén, szinte boldogan közölte velem. Latba vetettem a lehetőségeimet, és úgy határoztam, inkább aláírom, mintsem még ők nyerjenek. Így legalább Tim körmére tudok nézni néhanapján. Elvettem tőle a tollat, amit oly’ készségesen nyújtott felém, és aláírtam Kristen elbocsájtását. Keserű pirula volt, de ez volt az egyetlen lehetőségem. Nem akartam még nagyobb fájdalomnak kitenni, ezért inkább tisztes távolba helyeztem őt az apja elől.

- Kész is! Remélem, ma este örömtáncot jártok azzal a szarházival – sziszegtem felé. Megan fel sem vette a sértésemet, inkább az orrom alá dugott még egy papírt. – Ez mi?

- Ez az én szerződésem.

- Mi van?! Mi közöm nekem ehhez a… - még mielőtt befejezhettem volna a mondatot minden összeállt. Hát persze! Hogy én mekkora egy gyökér vagyok. Hogy nem vettem ezt előbb észre?

- Ügyes fiú vagy, hogy rájöttél – szüntelenül csak mosolygott rám, de nem kedves értelemben. Ez bosszú volt. Megan és Tim bosszúja. – Most pedig írd alá!

- Mióta? – kérdeztem, miközben a kezembe vettem újfent a tollat.

- Nagyjából azóta, hogy te kedvesen lapátra tettél. Azt hitted megúszod? Azt képzelted, hogy elmegyek egy szó nélkül amellett, hogy ejtettél?! Nem, drága Rob, engem nem ilyen fából faragtak. Ott ütök, ahol a legjobban fáj – a vége egy harsány kacagásba fulladt.

- Takarodj innen! – hozzávágtam a szerződést és viharos léptekkel indultam az ajtó irányába. – Megkaptad, amit akartál, úgyhogy tünés! – kitártam előtte az ajtót, ám ő nem lépett ki rajta.

- Tudod melyik volt a kedvenc részem? Mikor az a hülye elhitte nekem, hogy megdugtál. Istenem, milyen könnyű manipulálni ezt a kis szerencsétlent – a sajnálat legkisebb jele nélkül adta mindezt a tudtomra.

- Ha még egyszer bántani mered őt, esküszöm, hogy kicsinállak. Nem viccelek, Megan. Nagyon megkeserülöd, ha Kristen közelébe mersz menni – fenyegettem meg.

- Ú, most nagyon megijedtem Rob. Komolyan egy ilyen ostoba és ronda csaj kell neked, mint ez a Kristen? Nem lenne sokkal jobb, ha mi újrakezdenénk a románcunkat? – közel lépett hozzám, túlságosan is közel. Megcsapott a parfümje irritáló szaga. Hányingert kaptam a puszta jelenlététől. – Azok az éjszakába nyúló szexmaratonok, amiket mindig rendeztünk. Hm…

- Igaz, azok frenetikusak voltak, de tudod mit Megan, Kristennel ez ezerszer jobb, mivel őt szeretem, téged viszont egy fikarcnyira sem becsültelek. Belőled csak a tested kellet, semmi más. Tim is csak emiatt van veled, nem veszed észre? Te soha senkinek nem fogsz kelleni – ekkor erőteljesen pofon vágott, én pedig megragadtam a csuklóját és kirántottam a lakásból. Soha nem szoktam a testi fölényemet használni egy nővel szemben, de Megan már kívül esett ebből a kategóriából. Egy lelketlen szörnyeteget láttam benne. Egy minden velejéig romlott nőszemélyt. Hangosan becsaptam utána az ajtót, és erősen belevertem az öklömet a faborításba.

- Hogy az Isten bassza meg! – káromkodtam. Nem csupán a kezem fájt, hanem a szívem is. Kártyavárként dőlt össze minden, amit eddig biztosnak hittem. Olyan emberek szúrtak hátba, és köptek szembe, akikről nem is feltételeztem volna. Mindközül én vagyok a legrosszabb. Elszakítottam Kristent a családjától, ezzel tönkre teszem az ő életét is, és a családjáét is. Tisztában voltam Tim helyzetével. Adósága van George részére, amit miattam nem fog tudni megadni. Egyetlen döntésemmel a mélybe taszítom a többieket.

- Ne emészd magad – jött az utánozhatatlanul gyengéd hang. Hátrafordultam, Kristen pedig ott állt egy karnyújtásnyira tőlem egy szál pólóban.

- Bocs, nem akartalak felébreszteni – mosolyommal próbáltam palástolni pillanatnyi mérgemet. – Feküdj vissza, különben oda a meglepetésem – megsimogattam az arcát, ő pedig belesimult a kezembe.

- Ne akarj kedves lenni velem, mikor látom, hogy majd’ felrobbansz a méregtől – ő is megfogta az arcomat, mire jólesően felsóhajtottam. Egyetlen érintése elegendő volt ahhoz, hogy lenyugodjak.

- Mennyit hallottál?

- Az egészet – vallotta be.

- Sajnálom, kicsim. Nem akartam, hogy ezt megtudd. Az apád… - idegesen túrtam bele a hajamba, nem akartam semmi rosszat mondani Timre, hisz mégis csak Kristen apjáról van szó, még akkor is, ha egy utolsó szemétláda, aki azt élvezi, ha mások - legfőképp a lánya - szenved.

- Egy mocskos rohadék!

Összevont szemöldökkel néztem rá, ő viszont nem tűnt se szomorúnak, se dühösnek. Olyan…érzelemmentes volt.

- Szeretnél róla beszélni? – kérdeztem, ám ő nemlegesen megrázta a fejét, és mérgesen meredt rám. – Mi az?

- Mondtam, hogy ne akarj kedves lenni! – ellökte a kezemet magától. - A volt barátnőd épp az imént közölte veled, hogy az apámmal hál, aztán volt képe megkérni téged, hogy újra legyetek szeretők. A pont az i-n pedig az, hogy mostantól ő lesz az asszisztensed! Itt nem nekem, hanem neked kéne kibeszélned a fájdalmadat, nem gondolod?

- Ez az egész vérlázító, de nem érdekel. Egy a fontos, hogy az apád ne tudjon többé bántani téged.

- Hagyd már ezt, kérlek! Mit tettél volna Megan-nel legszívesebben?

Nem akartam az orrára kötni, hogy férfihoz nem méltón, legszívesebben kitörtem volna egy nálamnál jóval gyengébb nő nyakát. Vagy szimplán lelöktem volna egy lépcsőről. Mindegy csak szenvedjen, úgy, ahogy én szenvedek.

- Már elment, szóval ne rágódjunk rajta többet – próbáltam diplomatikus lenni, ám Kristen gyógyszerei mintha elgurultak volna.

- Nem! Nem győzhetnek mindig ők! – makacskodott.

- Kristen, nyugodj meg.

- Öltözz, elmegyünk az apámhoz – adta ki a parancsot, majd sarkon fordulva visszament a hálóba és magára kapta a ruháit. Megfogtam a vállánál és magam felé fordítottam.

- Mi ütött beléd? Ez nem te vagy…mármint, mikor lettél ennyire bosszúszomjas és eltökélt? – kérdeztem, bár az igazat megvallva nagyon bejött ez az új oldala. Rohadt szexi, ha mérges.

- Te mondtad, hogy ne rohanjak el mindig a problémák elől, hanem harcoljak. Megfogadom a tanácsodat. A kezembe veszem a sorsomat. Jöjjön, aminek jönnie kell.

- Biztos vagy benne? – kérdeztem, de már húztam is magamra a nadrágomat.

- Ennél biztosabb nem is lehetnék. Menjünk.

Fél óra múlva már ott parkoltunk a Stewart ház előtt. Kristen magabiztossága egy pillanatra meginogni látszott, ám, ahogy összekulcsoltam a kezeinket ismét összeszedetté és bátorrá vált.  

- Ha ezzel végeztünk, szeretném, ha mesélnél nekem Meganról – nézett rám ellentmondást nem tűrően. Már megint ez az ostoba téma? Mégis mit mondhatnék egy olyan nőről, akivel csak azért voltam együtt, hogy lefeküdjek vele. Ez engem se tűntetne fel valami jó fényben, de mivel Kristen számára fontos, hogy mindent megtudjon rólam, hát nem bánom, elmesélek neki mindent, amire kíváncsi. Aztán utánam a vízözön! Bár, amíg csak Meganról szeretne tudni, szerencsém van. Ha a másik dolog kiderül, akkor arra is rájön, hogy nem olyan régen – pontosan akkor, mikor először voltunk együtt – hazudtam neki. Ezzel azonban ráérek később foglalkozni, most az a fontos, hogy itt legyek vele és biztosítsam afelől, hogy rám bármilyen körülmények között számíthat.

- Rendben, úgy lesz, de most itt az idő – mondtam, ahogy megálltunk a bejárati ajtó előtt. Kristen nagy levegőt vett és megnyomta a csengőt. Kis idő múlva kitárult az ajtó és megpillantottuk Julest, aki kisírt szemmel el sem akarta hinni, hogy a lányát látja.

- Édesem, hát hazajöttél! – borult a nyakába megtört édesanyja. Kristen nem eresztette el a kezemet, én viszont eléggé kényelmetlenül éreztem magam a két nő között. Ez egy bensőséges anya-lánya pillanat volt, amibe nem volt illendő belerondítani. Mégis álltam némán és néztem a két nő ölelkezését.

- No lám, a tékozló kislány hazatért, és hozott magával egy nem kívánatos vendéget is – jelent meg a háttérben Tim szarkasztikusan.

Kristen és Jules azonnal elváltak egymástól, és mindketten Tim felé fordultak.

- Tim, inkább örülnöd kellene, hogy a lányunk hazajött – törölte meg a szemeit Jules. Tim erre a mondatra elhördült, majd ördögi vigyorra váltott. Pont úgy festett, mint nem sokkal ezelőtt Megan. Fölényben érezte magát, úgy gondolta, Kristen a bocsánatáért esedezik majd. Milyen rosszul hitte.

- Nem, anya! Nem jöttem haza – húzta ki magát Kristen. Csodáltam az elszántságát és bátorságát. Úgy vélem kevés embernek lett volna mersze szembenézni egy ilyen félelemkeltő emberrel, mint Tim, Kristen azonban bízott magában, és persze bennem is.

- De azt hittem, hogy… - Jules kétségbeesetten nézett hol a férjére, hol a lányára.

- A dolgaimért jöttem, és apával is van egy-két megbeszélnivalóm – Kristen állta az apja megvető pillantását.

- Miről akarsz bájcsevegni Kristen? – érdeklődött szárazon Tim.

- Arra szeretnék választ kapni, hogy miért vagy folyton azon, hogy pokollá tedd az életem? Mi érdeked fűződik ahhoz, hogy tönkretedd a boldogságom? Miért érzem azt mindig, mikor veled vagyok, hogy megvetsz engem? – Kristen hangja megbicsaklott a kérdései felénél, ám nem hagyta, hogy az érzelmei visszatartsák.

Jules kétségbeesetten kapta a fejét a férjére, ő azonban mindenfajta érzelmet nélkülözve a világ legtermészetesebb módján közölte a választ:

- Mert nem vagy a lányom!

Kristen megmerevedett, akárcsak én. Felkészültem a legrosszabbra, ám egy opció sem volt olyan szörnyű, mint az a tény, hogy Kristen nem Tim Stewart vérszerinti lánya. 

Íme a Warm Bodeis című film előzetese. Ez szerintem nagyjából az Alkonyat mintájára épül, bár jóval viccesebb és kevésbé szenvedtető, mint az előbb említett alkotás. Nekem így elsőre nagyon is bejön, de majd meglátjuk mit hoznak ki belőle az alkotók. :) 

My life would suck without you - 19. rész + BD 2. DOWNLOAD

Sziasztok!

Bocsánat, hogy itt bénáskodom, de valami gebasz van a blogspottal!! :S

Köszönöm szépen a chatbe írt pozitív reakciókat!! (L) 

Remélem most már jó lesz ;) 

Jó olvasást!

Lilluci

U.i: még kell egy kis idő mire visszarázódom ebbe a történetbe, úgyhogy elnézést a hibákért, vagy a fejezet eseménytelensége, esetleg rossz megfogalmazása miatt!

Más: szeretnétek, ha feltenném a BD 2. részét kamerás változatban?? Én nem bírtam ki, ezért letöltöttem :D 

Pixy, már teljesítem is a kérésed ;)
Íme a FILM!!

LETÖLTÉS
(az összeset töltsétek le, majd csomagoljátok ki...remélem működni fog)

Ha túl hosszadalmas kivárni ezt a letöltést, akkor linkelem nektek a torrent oldalt, ahonnan én leszedtem!!

LETÖLTÉS
(a get this torrent-re menjetek rá)




Tizenkilenc

/Kristen/

- Biztos, hogy nem látott meg senki? – kérdeztem aggódva.

- Vagy hússzor körülnéztem, de nem láttam senkit sem. Nyugi! – behúzta maga után az ajtót, majd kulcsra zárta.

Nem tudott teljes mértékben megnyugtatni. Féltem, hogy apám, vagy valamelyik pályamunkás rajtakap minket, amint együtt vagyunk. Ha ez bekövetkezne, nem is tudom mi történne. Apám kirúgná Robot, engem pedig zárdába küldene, vagy még rosszabb…

Ez az örökös bujkálás és hazudozás nem könnyítette meg egyikünk életét sem. Ha valaki más is ott volt rajtunk kívül, nem szólhattunk egymáshoz, nem érinthettük meg a másikat, szóval teljes mértékben gúzsba voltunk kötve. És ez így ment, már három kínzó hete.

Maradtak a titkos találkák, és lopott percek kettesben. Ez is több volt a semminél, úgyhogy nem cirkuszoltam miatta. És jogom se lett volna kiakadni, mivel nekem kellett eljátszanom Alex barátnőjét, nem pedig fordítva állt a helyzet.

Tudtam, hogy Robot ez totálisan kikészíti, ő mégsem tette szóvá. Tűrte a megaláztatást, és ha kettesben voltunk, olyan szenvedélyesen szeretett, hogy elfeledkeztem minden negatív dologról. Csak ő és én léteztünk.

- Bocs, hogy ideges vagyok, de ez a helyzet… - elém állt, és befogta a számat, majd vágytól átitatott tekintettel végigmért.

- Most nem akarok erre szót fecsérelni. Egészen más terveim vannak – lehúzta a ruhapántomat, és megpuszilta a vállamat. Kellemesen felsóhajtottam az érzéstől.

Ő aztán tudja, hogy kell elfeledtetni az emberrel az aggodalmát.

Felültetett az asztalra, mire én beletúrtam kissé izzadt és kócos hajába, és némán követeltem, hogy csókoljon meg. Felnézett rám és egyből teljesítette a kérésemet. Szenvedélyesen vette rá az ajkait az enyémre. Szívta az alsó ajkam, én pedig enyhén beleharaptam az övébe. Belefúrta az ujjait a hajamba, majd gyengéden hátrafeszítette a fejemet, hogy a szemébe tudjak nézni. A tekintete égetett, éreztem, hogy ez a menet nem lassú és kimért, hanem szenvedélyes és vad lesz. Pont a kedvencem.

- Mit akarsz, mit csináljak veled? – kérdezte rekedtes hangon és megfogta a melleimet. Ismét felnyögtem, szinte gondolkodni sem tudtam, nemhogy beszélni, de azért összeszedtem magam és kimondtam, amit hallani akart.

- Dugj meg! – a mondatom vége egy halk nyöszörgésbe fulladt, ugyanis Rob teljesen hozzám préselte magát, így érezni véltem az izgalmát. Felhevített a tudat, hogy ennyitől képes volt felizgulni.

- Helyes válasz, szivi – dévai mosolyt küldött felém és azonnal rátért a lényegre.

Még egyszer vadul megcsókolt, aztán rátért a nyakamra, ahol végighúzta a nyelvét, közben a keze benyomult a ruhám alá, és megmarkolta tenyerébe illő kebleimet. Önkívületi állapotba kerültem, és azonnal a nadrágja után nyúltam. Gyors, és gyakorlott mozdulattal oldottam ki az övét és húztam le a sliccét. Rob már hangosan lihegett a fülembe, ami még felizgultabbá tett. Imádtam, ha nem kellett finomkodnunk egymással. Persze néha jól esett egy kis becézgető szó, vagy lágyabb érintés, de mi inkább az állatias szex hívei voltunk. Jobban passzolt az egyéniségünkhöz a vadulás.

Kiszabadítottam szűk börtönéből Rob férfiasságát és elkezdtem a kezemmel kényeztetni őt. Hangosan felnyögött, mikor vagy negyedszerre ismételtem meg a műveletet.

- Ahh, te vagy a legjobb, édes – nézett bele a szemembe újfent, és tudtam mi fog következni. Levettem róla a kezemet és vártam, hogy cselekedjen. Megragadta mindkét combomat és közelebb húzott magához. Feltűrte a szoknyámat egészen a csípőmig, a bugyimat pedig játszi könnyedséggel tolta félre az útból. Felgyorsult az én légzésem is, és vártam, hogy végre bennem legyen. Jó mélyen, ahogy szokott.

Végigsimított rajtam, mire hátravetettem a fejem, de mire felocsúdhattam volna, már magára is húzott. Egyszerre nyögtünk fel a kéjes érzéstől. Imádtam érezni őt. Kitöltötte a bensőmet, egyszerűen tökéletesen passzolt egymáshoz a testünk.

Először egy kimért és határozott mozdulatot tett, aztán már nem volt megállj. Vadul, szinte már erőszakosan kezdett el mozogni bennem, de ez ellen egyáltalán nem volt kifogásom. Imádtam, ha ő irányít. Azért voltak olyan alkalmak, mikor én vettem kezembe a gyeplőt, és azok az együttlétek is legalább ilyen kielégülést hoztak.

Megtámasztottam a kezeimet a hátam mögött és hátravetett fejjel nyögtem minden egyes lökésnél. Rob homlokán gyöngyözni kezdtek az izzadságcseppek, de nem lassított a tempón.

- Még…ahh, Rob…még – kértem és megsimogattam a hasát, mire megragadta a kezeimet és magához szorított. Belemarkoltam a fenekébe, ő pedig elégedetten morgott. Felemeltem az arcomat, kérve, hogy csókoljon meg. Néha olyannyira sietünk, hogy elfelejtünk még csókolózni is. Pedig Rob aztán tudja mitől döglik a légy. Néha elég megcsókolnia és végem van.

Kicsit lassított, mikor a szánk egymáshoz ért. Éreztem a szeretetet ebben a csókban, ezért lágyan simogatni kezdtem a hátát illetve a tarkóját. A nyelvét a legnagyobb előtekintettel bocsátotta a számba. Ha nem szexelnénk közben, biztosan elbőgöm magam.

- Hogy szeretnéd befejezni? – szakadtam el a szájától. Ködösen nézett bele a szemeimbe, szinte kiolvastam a választ a tekintetéből.

- Benned – nyögte. Várta a reakciómat, de én csak feljebb toltam magam és beleharaptam a fülcimpájába.

Szorosabban fogott meg, éreztem, hogy nem sok kell ahhoz, hogy elélvezzünk. Ismét gyors tempóra váltott, én pedig már felkészültem a robbanásra. Hangosan lihegtünk egymás fülébe, Rob pedig abban a pillanatban feszült meg bennem, mikor engem is elért az orgazmus. Magához szorított, míg csillapodni nem látszott a remegésem. Az ő lábai se voltak biztosnak mondhatók, ezért egy kicsit rádőlt a mellkasomra.

Percekig pihegtünk, de az idillt hangos kopogtatás zavarta meg. Ijedten kaptam fel a fejemet, de Rob semmi jelét nem mutatta, hogy nyugtalan lenne. Tényleg nincs tisztában vele, hogy mi történne, ha ez a „viszony” kitudódna?

- Rob, itt vagy? – kérdezte egy markáns férfihang. Úristen, lehet, hogy az apám az!

- Ja – kiabált ki lazán. - Egy perc és megyek.

- Rendben, a rajtrácson várunk – azzal a férfi eloldalgott.

- Ne parázz már, Kristen – szólt rám erélyesen, és meg akarta simogatni az arcomat, de én elütöttem a kezét.

- Bocs, de én nem vagyok olyan hidegvérű, mint egyesek – ellöktem magamtól, majd leszálltam az asztalról.

- Figyelj, én is ideges vagyok, és kibaszottul rühellem ezt a helyzetet, amiben vagyunk, de ha folyton ezen agyalnék, szerintem már megbolondultam volna – előhúzott a zsebéből egy cigit és rágyújtott. Nem szerettem, ha dohányzik, de állítása szerint ez az egyetlen, ami képes lenyugtatni, úgyhogy már nem is tettem szóvá, ha rágyújtott.

- Ezek szerint én bolond vagyok? – kérdeztem tréfásan, mert egyet kellett értenem abban, amit mondott. Ha folyton attól rettegek, hogy rájönnek a kapcsolatunkra, tényleg az őrület határára sodrom magam. És a végén még bevonzom ezt a katasztrófát a negatív hozzáállásommal. Nagyon csodáltam Robban ezt a racionalitást. Sosem agyal túl sokat, és ettől sokkal kiegyensúlyozottabb és boldogabb az élete. Lehet nem ártana pár leckét vennem tőle.

- Az, de nekem így is kellesz, szóval… - kacsintott rám csibészesen. Áh, lehetetlen nem imádni ezt a pasit!

- Még szerencse – visszaléptem hozzá és átöleltem.

- Mi ez a hirtelen kedvesség? – kérdezte nevető hangon. Morcosan pillantottam fel rá, de a haragom azon nyomban elszállt, ahogy megláttam szürkéskék szeme csillogását.

Annyira felfoghatatlan számomra, hogy ilyen rövid idő alatt ennyire beleszerettem. Néha azt hiszem, hogy Robot csupán a képzeletem szülte. Lehetséges, hogy két ember ennyire megszeresse egymást? Valahogy hittem abban, hogy mi ketten nem csupán egymás szeretői vagyunk, hanem támaszok is, lelki társak és egyben a legjobb barátok. Mindig is ilyen kapcsolatra vágytam, és most Rob személyében kaptam is egy ekkora főnyereményt.

- Megérdemled, Mr. Pattinson – dörgöltem az arcomat a mellkasához. A szíve még mindig hevesen dobogott, ami igen nagy elégedettséggel töltött el. Miattam kalapál ennyire a szíve!

Rob lassan elszívta a cigijét, majd a füstöt gondosan a másik irányba fújta. Én, mint egy kismajom csimpaszkodtam belé, és nem szerettem volna az elkövetkezendő két órában elengedni őt. De sajnos kötelezettségei vannak, amit én természetesen megértek. Bár dühít!

- Az időmérő után elmegyünk hozzám? – kérdezte izgatottan. Latba vetettem minden eshetőséget, és bár tisztában voltam vele, hogy nagy rizikót vállalunk ezzel, igent mondtam a kérdésére. – Akkor találkozzunk az autómnál, rendben?

- Ott leszek – a számat csókra tartottam, és ő azonnal teljesítette is a kérésemet. Lágy csókot nyomott az ajkaimra, majd visszahúzta magára a ruháit és távozott is.

Ledőltem a kanapéra, ami a helységben volt és nagyot sóhajtottam. Úgy éreztem, most élem életem fénykorát.

Halk kopogás hallatszott odakintről, én pedig rémületemben majdnem elsikoltottam magam. Szerencsére sikerült kordában tartanom a félelmemet. Illedelmes testhelyzetbe küzdöttem magam, ám a hangom remegését nem tudtam palástolni.

- Szabad! – kiáltottam, de még számomra is egércincogásnak hatott a hangom.

- Bocs Kris, de az apád rohadt pipa – jött be az ajtón Alex. Az arcán aggodalom ült, de mikor megpillantott nagyot sóhajtott.

- Mi miatt ideges? – kérdeztem, bár sejtettem az okát.

- Látta, hogy eljöttél velem, de eléggé kiborult amiatt, hogy nem lát minket együtt. Keresett téged, én pedig alig tudtam feltartóztatni, nehogy idejöjjön – elém állt, majd a kezét nyújtotta felém.

Alex mintha száznyolcvan fokos fordulatot tett volna. Nem ismertem rá ezek alatt a napok alatt. Figyelmes volt, mindig meghallgatta, amit mondtam neki, és sokszor adott tanácsot, ha bizonytalan voltam. Sőt, néha ő volt az alibim, ha Robhoz mentem. Régen mindezek ellenkezője volt. Agymosáson esett át, vagy csak egyszerűen rádöbbent, hogy az akkori életvitele helytelen volt, és nem kis fájdalmat okozott azoknak, akik szeretik őt. Bárhogy is legyen, Hilarie mellett őt tartottam az egyik legjobb barátomnak.

- Köszönöm Alex. El se tudod képzelni, mekkora szívességet teszel Nekünk – felálltam és lesimítottam a ruhámat. Eléggé összegyűrődött a nem sokkal ezelőtti akció során. – Te nem versenyzel ma? – kérdeztem, mikor becsuktam magam mögött Rob öltözőjének ajtaját.

- Nem. Technikai gondokkal küzd a csapat, szóval holnap a legutolsó helyről küzdhetek jobb helyezésért.

- Ez pech – mondtam az elsőt, ami eszembe jutott. Bíztam Alex képességeiben, de azért örültem, hogy nem jelent fenyegetést Robra nézve.

- Az, de majd csak megoldom.

Felsétáltunk a kilátóra, és ott elfoglaltuk a legjobb helyet. Több autó már kint kőrözött, de Robot sehol sem láttam. Biztosan még csapatigazítást tartanak.

Felhúztam a napszemüvegemet, és kényelmesen hátradőltem a székemben. Ütemre doboltam a lábammal, de mikor megjelent előttem az apám, minden jókedvem elszállt.

- Hol a fenébe kujtorogtál, Kristen?! – kérdezte ingerülten és már le is telepedett mellém. Egyáltalán nem akartam vele veszekedni, de éreztem, hogy bármit is felelek, bármilyen hangsúllyal is teszem meg ezt, ő ugrani fog rá.

- Egy-két szerződés még át kellett rágnunk Robbal – ahogy kimondtam, gondolatban fejbe csaptam magam. Mi a fészkes fenének kevertem bele Robot? Hát hülye vagyok én?  Alex alig észrevehetően megrúgta a bokámat, egyértelmű figyelmeztetésnek szánva, hogy veszélyes vizek felé eveztem.

- Nem ez a legmegfelelőbb idő, hogy ilyenekkel fáraszd! Úgy látom nemigen érted ennek a munkának a lényegét, édes kislányom – az édes kislányom szót csupa gúnnyal és undorral ejtette ki a száján. Ez teljesen szíven ütött, de nem akartam, hogy észrevegye rajtam, hogy megbántott. Bár, ha észrevenné, akkor sem érdekelné.

- Máskor nem fordul elő, ígérem – mondtam alávetett hangon.

- Igen, ebben biztos vagyok, ugyanis találtam egy szakképzett asszisztenst, akit ma délután be is mutatok Robnak – közölte velem nemes egyszerűséggel.

A szemeim kigúvadtak, a levegőt szaggatottan bírtam csak venni, a szívem pedig ezer fordulaton pörgött. Elvesztettem a gondolataim felett az irányítást, sőt talán az egész testem felett. Nem! Nem! Nem! Valaki mondja azt, hogy ez egy oltári nagy félreértés, vagy egy kibaszottul szar vicc! Ha az apám elveszi tőlem annak a lehetőségét, hogy azokban a lopott percekben találkozzunk Robbal, mikor „dolgozunk”, én esküszöm világgá megyek. Nem lehet ennyire könyörtelen.

- Tessék? – kérdeztem remegve. Alex biztatólag megfogta a kezeimet, de most nem tudott megnyugtatni ezzel. Képtelen voltam bármit is felfogni a külvilágból, csupán azt ismételgettem magamban, hogy ennek vége. Itt és most. Az apám gondoskodik róla, hogy ne lehessünk boldogok.

- Jól hallottad, más lesz helyetted Rob asszisztense. Most miért vágsz ilyen fancsali képet, Kristen? Nem olyan régen még a gondolatát is utáltad, hogy Robnak dolgozz – mondandója végén vetett rám egy győzelemittas pillantást.

Jól mondta, régen. Azóta viszont rengeteg dolog változott, de ha ezt elmondanám neki, akkor vége az üzletének, vége az életének. Egy élet munkáját tenném tönkre azzal, hogy elárulom a Robbal való kapcsolatomat. Viszont, ha csendben tűröm mindezt, akkor az én életemnek lesz vége.

- Megszerettem ezt a munkát – és Robot is -, és szerintem jó vagyok benne – erőtlenül próbáltam meggyőzni őt, de már láttam a tekintetében, hogy ez egy eldöntött kérdés. A saját apám rúg ki.

Közelebb ült hozzám, olyannyira, hogy az oldalunk összeért. Lehajolt hozzám és annyira lehalkította a hangját, hogy csak én hallhassam, amit mond.

- Mindketten tudjuk, hogy miféle érdeked fűződik ahhoz, hogy Robbal maradj! Én azonban nem fogom hagyni, hogy ti ketten összeálljatok. Szégyellem magam miattad, Kristen - sziszegte indulatosan. – Láttam a reklámfilmeteket.

Ijedten kaptam el róla a tekintetemet, de ő erőszakkal visszarántotta az arcomat. Alex tehetetlenül ült mellettem, ő sem mert ujjat húzni a nagy Tim Stewarttal.

- Milyen gátlástalan és olcsó nőszemély vagy te kislányom! Undorodom már csak a gondolatától is, hogy megdugattad magad azzal az utolsó szarházival – kíméletlenül vágta mindezt a fejemhez, én pedig kétségbeesésemben nem bírtam mit reagálni. Mindent tudott rólunk és elítélt minket. Sőt, tiszta szívéből gyűlölte azt, ami kialakult köztünk. Megvetett és szégyellt.

- Apa, nem úgy van, ahogy gondolod… - elgyötörten próbáltam tiltakozni, de ekkor fellendült a keze és megpofozott. A fülem csengett és teljesen elzsibbadt az arcom jobb fele. Könnyek hullottak a szemeimből, a szívem pedig millió kis darabra tört.

A következő kép, amire emlékszem, hogy Alex támogat le engem a nézőtérről. A lábaim nem akartak a helyes irányba mozdulni, ezért kénytelen voltam a vállára támaszkodni.

- Ülj le, mindjárt hozok neked egy borogatást – mondta aggódva, de mire utána szóltam volna, hogy nem hagyjon egyedül, már el is tűnt a szemem elől.

Rettegtem attól, hogy az apám újra kezet emel rám, ezért elindultam Rob öltözője felé. Mindenki kérdőn nézett rám, én viszont ügyet sem vetettem kíváncsi nézőközönségemre. Egy biztos helyre vágytam, egy olyanra, amit az apám nem tud bemocskolni.

Kinyitottam az ajtót és azonnal megéreztem a számomra oly’ kellemes illategyveleget. Férfitusfürdő és Rob illat terjengett a szobában, és hallottam a zuhany egyenletes csobogását is.

Egy kissé megnyugodtam ettől, de biztos, ami biztos alapon magunkra zártam az ajtót. Leültem a kanapéra, amit nem sokkal ezelőtt hagytam el, majd halk sírásba kezdtem.

Mindig is voltak köztem és az apám között kibékíthetetlen ellentétek, de sosem feltételeztem volna róla, hogy a mérge irányomba a tettlegességig fajulhat. Az előbb nem az apámat láttam benne, hanem egy őrült és kiszámíthatatlan embert. Mi történt vele? Mitől lett ennyire agresszív?

Vidám fütyörészés szakította félbe kusza gondolatmenetemet. Próbáltam magam összeszedni, hogy Rob ne lássa meg rajtam a csalódottságot, de ahogy jókedvűen kilépett a fürdőből, ismét összefacsarodott a szívem. Elég volt egy pillantást vetnie rám és a mosoly azonnal az arcára fagyott. Odasietett hozzám, és leguggolva elém ölelt magához, és nagyon gyengéden csitítani próbált. Szorosan magamhoz húztam, a vállára hajtottam a fejem és megállíthatatlanul zokogtam. Talán most utoljára lehetünk így kettesben.

/Robert/

Kristen olyan kétségbeesettnek és riadtnak tűnt, mintha egy hatalmas trauma érte volna. Képtelen volt megszólalni, hiába próbáltam kihúzni belőle a dolgot. Megértettem, hogy nem képes beszélni róla, ezért türelmesen vártam, míg lecsillapodik. Pár perc elteltével szipogva húzódott el tőlem, és megpaskolva maga mellett a helyet némán kérte, hogy üljek mellé.

- Tudja – ennyi is elég volt, hogy tudjam, kire gondol. Az lehetetlen! Honnan a fenéből jött rá? Mi mindig nagyon elővigyázatosak és körültekintőek voltunk. Egyetlen ember jutott eszembe, akinek érdekében állhatott ártani nekünk.

- Kinyírom Alexet! – szűrtem a fogaim között feldúltan. Rohadt kis szemétláda. Eljátssza előttünk a szentet, aztán a legelső adandó alkalommal hátba szúr bennünket. 

- Nem ő árulta el neki – szipogta Kristen. Annyira fájt érte a szívem, hogy így kell őt látnom. Megfogadtam magamban, hogy megvédem és nem hagyom, hogy bárki is fájdalmat okozzon neki. Erre tessék. Egy percre veszem csak le róla a szememet és máris itt a baj.

- Akkor? Kristen, kérlek! – nem akartam sürgetni, de rohadtul érdekelt, hogy Tim kitől szerzett tudomást rólunk.

- Azt hiszem csak úgy rájött. Lehet, hogy én voltam neki túl feltűnő. Nem tudom, egyszerűen nem…nem értem – ijesztő volt, ahogy a szemei elfelhősödtek és ringatta magát előre-hátra.

- Oké, nem lesz semmi baj, érted? Tudja, na és? Mindketten felnőttek vagyunk, és ez nem a 15. század, hogy a szülők szabják meg kivel házasodhat meg a gyerekük – próbáltam egy kicsit másfelől megközelíteni a problémánkat, de nem tudtam Kristent kizökkenteni ebből a kattant állapotból. Egyre jobban ringatta magát és csak a fejét rázta. – Kristen, hagyd abba! – erőteljesen megráztam, hátha ettől észhez tér. Szerencsére sikerült. Nagyokat pislogott rám, és csak ekkor vettem észre a jobb orcáján a hatalmas piros foltot. – Ez meg mi? – kérdeztem és óvatosan megérintettem a foltot.

- Semmiség – megfogta a kezemet, hogy eltávolítsa, de én megmakacsoltam magam, és addig nem tágítottam, míg meg nem vallotta nekem mi is történt.

- Az apád megütött téged?! Megölöm! Esküszöm, hogy megölöm – felálltam a kanapéról és észvesztve kezdtem magamra rángatni a tiszta ruháimat.

- Ne, Rob! Azzal csak rontanál a helyzeten, ha nekimennél. Téged is kirúgna – megfogta hátulról a vállaimat, de én oly’ mód ideges voltam, hogy csak fújtattam, mint egy dühödt bika. Senkinek nincs joga kezet emelni Kristenre. Erre nincs mentség. Egyszerűen péppé kellett volna vernem Tim arcát, de tisztában voltam vele, hogy azzal csak magamat alacsonyítanám az ő szintjére. Én pedig egyáltalán nem akarok olyan emberré válni, mint Tim Stewart. Helyette lenyeltem a haragomat és rákérdeztem egy számomra érthetetlen dologra.

- Hogy érted, hogy engem is kirúgna? Kit rúgott ki? – érdeklődtem, de elegendő volt egy pillantást vetnem Kristen falfehér arcára, hogy megkapjam a választ. – Ez már tényleg több a soknál. Kirúgott?! Mégis milyen indokkal?

- Nem elegendő indok, hogy együtt vagyunk?

- Nem, számomra nem. Ez kész elmebaj. Most mit fogunk csinálni?

- Éljük tovább az életünket, Rob – mosolya keserűségről és megbántottságról árulkodott. Ismertem már ezt a nézését, és egyáltalán nem tetszett.

- Ezzel mire akarsz célozni? – vontam fel a szemöldökömet. Rossz érzés kerített hatalmába. Szinte éreztem a szorítást a szívemnél.

- Te járod a magad útját, és én is folytatom a sajátomat. Külön.

- Ezt most azonnal verd ki a fejedből, értetted?! Nem fogom hagyni, hogy az apád valami őskori hagyomány miatt elválasszon minket. Kurvára nincs köze hozzá, hogy mi mit érzünk egymás iránt – megfogtam Kristen arcát és lágy puszit nyomtam a homlokára.

- Rob… - súgta szomorúan a nevemet.

- Nem! Elég a drámából. Észrevetted, hogy folyton ez van? Ha bármi nehézség áll elénk, te egyszerűen bedobod a törülközőt. Miért? Nem éri meg neked a szerelmünk, hogy harcolj érte? Igen, lehet, hogy fájdalommal és veszteséggel jár kivívnunk a boldogságunkat, de engem kibaszottul nem érdekel, hogy mit vagy kit veszítek el Érted! – egészen belejöttem a szónoklásba, ám Kristen kuncogása megállásra késztetett.

- Hűha, ez nagyon hatásos volt. Még egy atyai pofonnál is kijózanítóbb – próbálta elviccelni a helyzetet, de én komoly maradtam.

- Most tényleg itt az ideje, hogy eldöntsd mit is akarsz. Engem, vagy inkább a családodat, a megszokott életedet? – tudtam, hogy önzőség arra kényszeríteni, hogy válasszon a családja és köztem, de olyan tarthatatlan állapotok uralkodtak, hogy lehetetlen volt elkerülni ezt a szituációt. – Kristen, mit akarsz? – kérdeztem utoljára, és az idegeim pattanásig feszültek.

- Téged – súgta és felhajolt hozzám, majd szenvedélyesen megcsókolt. Magamhoz öleltem törékeny testét és áhítattal túrtam bele barna hajába. Kristen átfogta a nyakamat, így még közelebb kerültünk egymáshoz. Belemarkoltam a fenekébe, mire belenyögött a számba, ami igen csak szűkössé varázsolta a nadrágomat. Kifulladva toltam aztán el őt magamtól. Nem itt akartam újra elveszteni a fejemet. Főleg nem úgy, hogy Tim most már egyértelműen tud rólunk.

- Költözz hozzám – mondtam neki, még mindig levegő után kapkodva. Kristen elkerekedett szemmel meredt rám. Azt hihette, hogy elment az eszem, pedig ennél józanabb és megfontoltabb nem is lehettem volna.

- Komolyan beszélsz? Mármint, ez egy nagyon fontos döntés, amit… - nem engedtem, hogy tovább fecsegjen, inkább újra megcsókoltam. Ezzel talán bebizonyíthatom, hogy komolyak a szándékaim.

- Szóval, igen vagy nem? – kérdeztem és már nyúltam is be a pólója alá.

- Igen, határozott igen!