Love is just a game 2/2 (Kristen szemszög)

Sziasztok!!

Hát én - közismertebb nevemen - a disznó, újra jelentkezik. :/
Szánom bánom a késést, de válságban voltam. Azaz írói válságban vagy miben, ugyanis a történet egész végig megvan a fejemben, de egyszerűen képtelen vagyok normálisan megfogalmazni. :S
Nem akarom itt magamat mentegetni, de néha rám jön ez a rossz passz állapot és akkor K.O.
Viszont már nem volt pofám várakoztatni benneteket, ezért elhoztam a Kristen szemszöget (amit megint tanulás helyett írtam).
Mától egészen vasárnapig nem leszek elérhető állapotban, ugyanis pénteken vizsga, szombaton pedig utazom nővéremhez Ausztriába :) Utána viszont megpróbálok kicsivel többet lenni az oldalon és beszélgetni veletek!
Megint sokat pofázok, kérlek üssetek már le! :D
Jó olvasást.

Lilluci


Love is just a game

/Kristen/

Még nem láttam ennyire feldúltnak Robot, mint most. Nem értettem mi ütött belé hirtelen, hisz olyan jól megvoltunk eddig. Talán kár volt elmondanom neki, hogy szeretem. Biztosan ez ütötte ki nála a biztosítékot. Felkészültem rá, hogy ő nem fogja viszonozni a vallomásomat, de arra nem számítottam, hogy ennyire padlóra küld. Butaság volt a részemről a hazautazásom előtt megnyílni előtte, de nem bírtam magamban tartani az érzéseimet. De ahogy utána nézett rám, az kínzó volt. Olyan volt, mintha undorodna tőlem, és a puszta ténytől, hogy szeretem. Sajnálom, de ez van!
Sokáig vártam rá az este, de nem jött vissza. Gondoltam, hogy inkább a megfutamodást választja, mint a nyílt beszédet. A hazautazásomról szerettem volna vele beszélni, illetve arról, hogy akkor most mi is van kettőnkkel.
Napokig nem láttam, és Claire-től megtudtam, hogy az egyik barátjánál tölti az egész hetet. Befejezettnek gondoltam a kettőnk kapcsolatát, hisz egyszer sem üzent vagy hívott. Szomorú voltam nyilván, de azt mondogattam magamban, hogy talán így lesz a legjobb. Én úgy se maradok itt februárnál tovább, nem lenne értelem addig kínoznunk egymást. Térjen csak vissza a megszokott életéhez, én is elleszek még két hónapig. Nem nagy szám! – áltattam magam.

- Nem készülődsz? – jött be a szobámba Victoria. Épp egy romantikus vígjátékot néztem, vagyis csak háttérzajnak volt bekacsolva, mert egyáltalán nem követtem nyomon az eseményeket.
- Nem érzem jól magam – füllentettem, ugyanis semmi kedvem nem volt elmenni arra a bulira. Különben sincs kísérőm, egyedül meg nem égetem magam.
- Pedig Josh már türelmetlenül vár – mosolygott rám negédesen. Erre felkaptam a fejem.
- Tessék?
- Josh Baker a kísérőd, nem? – kérdezte unottan.
- Nem, én R… - kettéharaptam a mondatot. Victoria semmit se tud a kis románcunkról, és azt szerettem volna, ha ez így is marad. – Elfelejtettem – csaptam a homlokomra. Ez egy újabb pofon volt Robtól. Érthetően a tudtomra adta, hogy nem akar semmit se tőlem.
- Ilyet elfelejteni – horkant fel. – Öltözz, tíz perc múlva indulunk – utasított, majd dáma módjára távozott.
Felkeltem és a ruhásszekrényemhez léptem. Nem találtam egy normális ruhadarabot sem. Legalább is nem olyat, ami illő lenne egy ilyen karácsonyváró bulihoz. Egyetlen használható göncöm volt csupán. Elővettem a piros, biztosítótűkkel díszített extrém ruhámat és felvettem. Elég rövid volt, nem takarta még a combomat sem.
Emlékszem, ezt a szüleimtől kaptam pont az elutazásom napján. Azt mondták – szó szerint -, hogy ebben tutira tarolni fogok. Majd meglátjuk.
Gyorsan megfésülködtem és kentem magamra némi szemhéjfestéket, és egy kis piros rúzst is felvittem az ajkaimra.
- Remélem elkészültél, mert nem akarunk rád várni – jött be a szobámba Victora teljes harci díszben. Gyönyörű volt a földig érő, csillogó ezüst ruhájában. A haja hullámosan omlott a vállára, és szolid smink fedte az arcát. Mellette én labdába se rúghattam, de megvallom, nem is akartam. – Ebben fogsz jönni? – mutatott rám fintorogva. Lenéztem magamra, majd magabiztosan bólintottam.
- Igen. Imádom ezt a ruhát – nevettem.
- Felőlem. Na, gyere, a fiúk már türelmetlenek.
Követtem őt egész le a nappaliig. Ott megtorpantam, ugyanis nem két fiú ácsorgott az ajtó előtt, hanem három. Egy pillanatra találkozott a tekintetem Robéval, de ő közömbös arcot vágva elnézett rólam. Legszívesebben levetettem volna magam az emeletről.
- Váó, Victoria, eszméletlen szexi vagy! – dicsérte Vic külsejét Ralf, a ma esti gardedámja. Victoria pörgött-forgott a ruhájában, látszott rajta, hogy élvezi, ha ő lehet a középpontban. Én gyorsan leballagtam mögötte, ám nem tudtam észrevétlen maradni.
- Meg se ismertelek hirtelen Kristen – lépett elém Josh. – Gyönyörű vagy – bókolt nekem udvariasan, és kezet is csókolt.
Josh nagyon rendes srác volt, de különösen nem mozgatott meg bennem semmit. Nem úgy, mint a mellette ácsorgó Rob. A szemem sarkából figyeltem őt, de mintha ott se lennék, keresztülnézett rajtam.
- Megyünk már? Kurvára unom ezt – nézett az órájára jelentőségteljesen Rob.
Mind beszálltunk a Pattinson család hatalmas terepjárójába és elindultunk.
A Wight sziget eléggé közel volt Southamptonhoz, ám így is beletelt két órába, míg odaértünk. Kiszálltunk az autóból és a hátralévő utat komppal tettük meg. Gyönyörű szép volt a kilátás, és ahogy elhagytuk a szigetet, hirtelen honvágyam támadt. Még akkor se éreztem ekkora ürességet, mikor New Yorkból jöttem ide.

- Had segítsek – ajánlotta Josh, mikor megérkeztünk. Készséggel nyújtottam felé a kezemet, mire lesegített a kompról.
Egymás mellett sétáltunk. Victoria és Ralf előttünk gusztustalanul fogdosták egymást, míg Rob szótlanul mögöttünk caflatott. Szívesen lemaradtam volna vele, és megérdeklődtem volna, mi miatt ennyire bosszús, de inkább hagytam, hogy magában fortyogjon. Előbb-utóbb csak elmondja mi bántja.
- És, hogy érzed magad itt Britanniában? – kérdezte szinte a semmiből Josh.
- Nagyon jól. Nagyon szép hely – válaszoltam az illemnek megfelelően.
- Gondolom, New Yorkhoz képest igen csak visszafogott város a mi Southamptonunk? – érdeklődött tovább.
- Való igaz, de én amúgy se szeretem a nyüzsgést, szóval ez pont ideális hely az olyan magányos embereknek, mint én.
- Magányos, te? Azt nem hiszem. Olyan embernek tűnsz, akinek kismillió barátja van.
- Pedig nem így van. Elég nehezen kötök barátságokat. Sok idő kell ahhoz, hogy valakiben maradéktalanul megbízzak – vallottam be az igazat, és a kelleténél kicsivel hangosabban mondtam ezt, hogy a mögöttünk jövő Rob is tisztán hallhassa.
De ő csak menetelt tovább, rá se hederítve a mondandómra.
Lassan látni véltem a ház körvonalait, ahová tartottunk. Hangos zene szólt, és rengeteg ember lézengett a ház körül.

Metsző szél támadt, ami megdideregtetett. Szorosabban húztam össze magamon a kabátot.
- És engem a barátodnak tartasz, Kristen? – kérdezte érdekes hangsúllyal Josh. Félve néztem fel rá. A szeme szokatlanul csillogott, és úgy tekintett rám, mint egy bálványra.
- Nem igazán ismerlek még – motyogtam lesütött szemmel. Nem voltam hozzászokva ugyanis, hogy egy fiú érdeklődik irántam. Otthon folyton olyanba szerettem bele, aki levegőnek nézett. Szinte vonzottam a lehetetlen fiúkat. Plusz emellett a tény mellett még az is zavart, hogy Rob ott áll mögöttem és mindent kristálytisztán látott és hallott. Bár az eddigi viselkedése nem arról árulkodik, hogy úgy érdekelném. Csupán jó időtöltést jelentettem számára.
- Nos, én azon vagyok, hogy ez megváltozzon. Persze, csak ha te is benne vagy? – kacsintott rám Josh, és már épp felelni akartam neki valamit, mikor Rob meglökött engem.
- Bocs – nézett rám dühösen, majd hátat fordítva nekem, Josh-hoz fordult. – Van tüzed? – kérdezte és előhúzott a zsebéből egy cigarettát.
- Nincs – válaszolta flegmán Josh. Hűha, nagyon feszült volt a légkör a srácok között.
- És neked, tündérke? – fordult felém cinikusan. Én csak meglepetten tátogtam. – Ó bocsánat, félbeszakítottam a kurva érdekes diskurzusotokat?
- Jobb lenne, ha lelépnél – figyelmeztette éles hangon Josh.
Rob a szemembe nézve válaszolt.
- Oké, amúgy se csípem a szentfazekak társaságát – azzal fogta magát és elment.
Köpni-nyeli nem tudtam hirtelen. Megint kezdi a bunkózást?! Most akkor melyik az ő valódi énje? Ez, vagy az a kedves és törődő, aki pár napja volt? Nem tudok kiigazodni rajta. Olyan, mint egy összekuszálódott gombolyag. Tudod, hogy ki kéne gobóznod, de nem éri meg a fáradságot, és inkább egy olyat keresel, ami nem jár ennyi vesződséggel. De, ha egyszer nekem az ő kicseszett gombolyagja tetszik! Azt hiszem erre szokták azt mondani, hogy patt helyzet. Szívás!
Meghökkenve fordultam vissza Josh irányába. Ő is elég feszültnek látszott, és Rob előbbi beszólása csak tetőzte a bajt.
- Ne is törődj vele – próbáltam jókedvűen előadni magam, de a hangom remegése elárult.
- Rob akkora tapló lett mostanság. Komolyan, lassan már rá se ismerek – csóválta a fejét.
- Eddig se volt túl kedves – motyogtam a bajszom alatt.
- Igaz, de most mintha kicserélték volna. Puffog állandóan mindenen. És még itt van a te kérdésed is.
- Miféle kérdés? – érdeklődtem.
- Tisztában volt vele, hogy el akarlak hívni erre a bulira, de szinte megfenyegetett, hogy ez eszembe se jusson. Majd, mikor találtam valaki mást, akivel jöhetnék, közli, hogy mégis az enyém vagy. Te érted ezt?
Nem értettem én már semmit. Amiről azt hittem, hogy világos, teljes sötétségbe veszett. Úgy éreztem az eltelt napok alatt, hogy Rob nyitott felém, és valamilyen szinten kedvel. (Sőt ezt hangosan ki is mondta, mikor én szerelmet vallottam neki.) Aztán villámcsapásra újra felvette ezt az alpári stílust és magasról tojik a fejemre, de közben azt látom rajta, mintha féltékeny lenne. Persze ez badarság. Miért lenne féltékeny, ha egyszer ő passzolt át Josh-nak? Jó lenne, ha végre valaki tiszta vizet öntene a pohárba, mert kezd elegem lenni ebből a komédiából!
- Tudod mit? – meg se várva a reakcióját folytattam. – Ne törődjünk Robbal, rendben?
Élvezzük a mai estét – ajánlottam kedvesen.
Nincs értelme Robon rágódnom. Ha valami eget rengető baja van velem, úgy is elmondja. Ismerem már annyira.
Josh szemei felcsillantak az ajánlatomra.
- Támogatom az ötletet – nyújtotta felém a karját, én pedig készséggel elfogadtam. – Szép hölgy, van kedve táncolni?
- Megtisztelő az ajánlata uram, és szívesen elfogadom – mentem bele ebbe a kissé bárgyú játékba.

A házba lépve rettentő nagy tumultus fogadott. Ember ember hátán volt, és mindenki majdnem tiszta részegen riszálta magát. Érdekes, hisz alig múlt tíz óra.
Josh egyenesen a táncparkettre vezetett. A csípőmre helyezte a kezeit és szorosan magához húzott – ez érdekes, mert gyors számot játszottak. Kissé feszélyezett ez a közelség, és próbáltam magamtól finoman eltolni, csakhogy ő egyfolytában jött utánam. Egy idő után feladtam a próbálkozást és beletörődve táncoltam a karjai között.
A táncunk közbe egyre több ember jött nekem, ami kezdett idegesíteni. Egy tűt se lehetett volna elejteni a parketten, annyi ember tobzódott ott egyszerre. Melegem is volt, és a lábam is megfájdult, mivel Josh nagyon sokszor – persze óhatatlanul – rálépett. Legszívesebben sikítva rohantam volna el, de nem akartam megbántani Josh-t, így jó képet vágva folytattam a táncot.
Josh megragadta a kezemet és meglepetésemre megpörgetett. Ahogy megálltam, forogni kezdett velem a világ, de amint megpillantottam a velem szemközt álló Robot, még a gyomrom is liftezni kezdett. Összeszűkült szemmel bámult az irányukba, és mereven állt egy helyben. Az se nagyon érdekelte, hogy a szinte fél pucér Andy hadonászva beszél hozzá. Csak engem bámult, megfejthetetlenül.
- Ő, szomjas vagyok – álltam le a táncolással.
- Azonnal hozok egy kis puncsot – és már el is tűnt a táncoló tömegben.
Nagyot sóhajtva átverekedtem magam az embereken és megálltam a lépcsőkorlát mellett. Nem állhattam ott tíz másodpercnél többet, mikor csodák csodájára Rob lépett mellém. Enyhe cigi és alkohol szaga volt, de nem látszott részegnek. Inkább zabos volt.
- Hol hagytad a lovagodat? – kérdezte csúfondárosan.
- Innivalóért ment.
- Igazán szép leépítés – súgta közel hajolva hozzám. Váratlanul ért ez a bensőséges gesztus.
- Nem leépítettem, csak kimelegedtem és szükségem van egy italra – magyarázkodtam, bár felesleges volt. Egyáltalán minek magyarázkodom neki? Hülye vagyok? Határozottan, igen!
- Hát persze. Tudod, nagyon szenvedélyes volt az a tánc, amit előadtatok – kuncogott rosszmájúan. – Főleg, hogy egyfolytában rád taposott, te meg próbáltad ellökni magadtól – folytatta.
- Képzeld, Josh igen is nagyon jó táncos – vettem a védelmembe, még ha nem is az igazságnak megfelelő dolgot mondtam. – Szeretem a társaságát, és hálás vagyok, amiért vele jöhettem – vetettem oda mindezt a szemébe nézve és mosolyogva. Rob arcáról lefagyott a mosoly, és megragadva a kezemet elkezdett felfele húzni. Kapálóztam és ütöttem a kezét, de minden erőfeszítésem hiábavaló volt. Erősebb volt nálam, így azt tehetett velem, amit csak akart.
Végigvezetett egy folyosón, majd benyitott egy szobába és belökött. Becsukta az ajtót és még a kulcsot is ráfordította. Idióta vagyok, ha ez még tetszett is?
Koromsötét volt odabent, de egyikünk se akarta felkapcsolni a villanyt. Az ágyon és a földön is kabátok ezrei sorakoztak, feltehetőleg ez volt a „ruhatár”.
Rob az ajtónak dőlve nézett engem és hangosan lélegzett. Én pontosan vele szemközt álltam az ablak előtt.
- Nem kellett sok, hogy péppé verjem Josh-t, amiért fogdosott téged – közölte síri hangon. Na tessék, megint jön a féltékenység. Nem tudok mit kezdeni ezzel. Ilyen téren sincs tapasztalatom. Istenem, miért vagyok ennyire elcseszett?
- Nem fogdosott – nyomatékosítottam.
- Nem? – kérdezte Rob, majd megindult felém. A földbe gyökerezett a lábam, ahogy elém magasodva magához rántott és belemarkolt a fenekembe. Felszisszentem gyönyörömben.
- Nem is…nem is így ért hozzám – dadogtam és megfogtam a mellkasát.
- Akkor így? – csúsztatta a kezeit a combomra. Behunytam a szememet és csak az érintésére koncentráltam. Valami idegen érzés kezdett lüktetni bennem. Csak nem a szívemben, hanem jóval lejjebb. Ez az, amire gondolok? Jézus, én most…?
- Hagyd ezt abba – tiltakoztam erőtlenül.
- Kár a gőzért. Van már némi tapasztalatom a nők terén. Tudom, hogy a nem, ilyen esetekben nagyon is igent jelent – finoman végighúzta a nyelvét a nyakam vonalán, míg a kezével feltűrte a ruhámat a fenekemnél.
- Lehet, hogy azoknál a lányoknál, akikkel eddig együtt voltál ez így működött, de nálam nem – léptem el tőle. – Én nem fekszem le veled – remegett a hangom és a testem is. Hazudtam. Hát persze, hogy az övé akartam lenni, csak nem így. Különleges akartam lenni a számára, nem csak egy a sok közül.
- Vicces, úgy emlékszem a múltkor te akartad, hogy lefeküdjünk – csöpögött a hangja az iróniától.
- Az más volt.
- Miért? Mert akkor még leállíthattál a szüzességedre hivatkozva.
- Tessék? Én nem hivatkoztam semmi ilyesmire. Nem akarok lefeküdni veled, mert tudom, ez neked az égvilágon semmit se jelentene! Nem vagyok holmi olcsó kis játékszer – kértem ki magamnak. Kész, hogy állandóan képes taccsra vágni a jókedvemet a hülyeségeivel.
- Mert te emlékeznél rá, miután hazamész, igaz? Olyan álszent vagy. Eljátszod, hogy szeretsz, miközben otthon vár a barátod. Álnok vagy, és közben te becsmérelsz engem. Vicces.
- Mi? Mi a fenéről beszélsz? – kérdeztem megütközve. Miről hadovál ez itt nekem? Miféle barátot emleget? Komolyan össze voltam zavarodva.
- Semmiről. Csupa lényegtelen kis apróságról. De tudod mit? Ő fele annyira se jó neked, mint én! – ragadta meg vadul a kezemet és kavargó tekintettel nézett le rám. Minden erőmet összeszedve farkasszemet néztem vele.
- Miért viselkedsz így?
- Mert…kétségbe vagyok esve – engedett el végül összetörten. Leült az ágyra és a kezei közé temette az arcát. Nem láttam soha ennyire kiszolgáltatottnak, mint akkor abban a percben. Ez nem az a magabiztos és semmivel se törődő Rob volt, akit megismertem. Ez egy félnénk kisfiú volt, aki még a saját érzéseivel sincs tisztában.
- Az lehetetlen! – suttogtam. – Nincs az az Isten, ami megingathatna.
- Tévedsz. Te nagyon is sebezhetővé teszel.
Kiguvadt szemmel meredtem rá. Egyszerűen nem akartam hinni a fülemnek.
- Azt akarom, hogy mással légy, közben meg ölni tudnék, amiért Josh birtokol téged. Utálni akarlak, de közben ellenállhatatlan vágyat érzek arra, hogy szeresselek. Mindenhogyan. Testestől-lelkestől. Ez az, ami megrémiszt, és ami kétségben tart – mondta teljesen őszintén.
- Rob, ez pusztán testi vágy, semmi több – magyaráztam neki, de közben majd’ megszakadt a szívem.
- Igen, eleinte tényleg csak az volt, de most…
- Most, mi? – kérdeztem izgatottan.
- Magam sem tudom. Csak annyi bizonyos, hogy veled akarok lenni. Én akarok lenni az egyetlen az életedben – határozottnak tűnt, de nekem ez a vallomás, vagy minek nevezzem, nem volt elegendő. - Mondanál valamit esetleg?
- Mit vársz? Először odavetsz Josh karjaiba, most meg ez. Én…én lennék a legboldogabb, ha igaz volna és hihetnék annak, amit mondasz, de…
- De ott van az a másik, aki biztosabb. Persze, ez mindig kényelmesebb – közölte keserűen.
- Már megint nem tudom miről beszélsz? Azt hiszem félreértjük egymást.
- Nem hiszem, de mindegy is. Elmondtam, amit akartam – menni készült, de nem hagytam. Én is meghallgattam őt, hát ő is tiszteljen meg a figyelmével.
- Persze, egyszerűbb lelépni, mint megoldani a problémákat, igaz?! – vetettem a szemére zaklatottan.
- Mit vársz tőlem? Hogy fogadjak örök hűséget, hogy magasztaljalak. Mi a lószart akarsz, hm? – ő is, és én is feldúltak voltunk, ami nem volt épp jó egy ilyen ügy megbeszéléséhez.
- Hogy végre állj a sarkadra, és a kendőzetlen igazságot mond. Ne azt az olcsó szart dumát, amit a többi agyatlan csitrinek!
- Oké, felőlem játszhatunk így is. Tudni szeretnéd, mit akarok? Hát jó. Meg akarlak dugni Kristen. És nem csak most, hanem holnap is, és még azután is. Mindig. Birtokolni akarom a testedet és a lelkedet. És legfőképp arra vágyom, hogy szeress! Na, ez elég őszinte és nyílt volt?
Képen kellett volna, hogy töröljem az arcátlansága miatt, de ehelyett odamentem hozzá és megöltem.
Úgy hiszem, én vagyok a világon az egyetlen nő, aki ezt az arcátlan nyilatkozatot egy szerelmi vallomásnak véli. Úgy akartam, hogy viszont szeressen, hogy bármibe beleláttam ezt az érzést.
Rob némi teketóriázás után visszaölelt, majd lehajolt hozzám. Megint titokzatosan pásztázott engem, de nem hagytam, hogy a kétségeim megállítsanak. Egyszer az életben kockáztatni akartam. Mindent egy lapra pakoltam, fittyet hányva a következményekre. Jöjjön hát, aminek jönnie kell!
Lábujjhegyre állva, először játékosan megharaptam az állát, mire jólesően felsóhajtott. Bennem, a hang hatására valami új keletű érzés kezdett szétáradni. A két kezem közé fogtam az arcát és lejjebb húzva a fejét, enyhén szétnyílt ajkára helyeztem az enyémet. Lágyan megcsókoltam, amit ő meglepő gyengédséggel fogadott. Szorosan a karjaiba zárt és finoman kóstolgatta az ajkamat. Nyoma sem volt annak a vad és szenvedélyes férfinak, aki pár nappal ezelőtt szinte a magáévá tett a szőnyegen. Nekem az is felettébb tetszett, de ez a szelíd oldala is megnyerő volt számomra.
Mikor éreztem, hogy enyhe levegőhiánnyal küszködök, elszakítottam magamat tőle.
- Ez meg mi volt? – kérdezte rekedtes hangon. Szégyen vagy sem, de én már a puszta hanghordozásától felizgultam. Mindig is a gyengém volt a brit akcentus. Nem hiába volt tele a szobám Hugh Grant poszterekkel. Ha meghallottam beszélni, onnantól kezdve végem volt.
- Olyasmi, hogy én is arra vágyom, amire te – kuncogtam pajkosan. Kérdőn tekintett le rám. Folyton az az érzésem támadt ilyenkor, hogy ő sokkal jobban analizálja magában a dolgokat, mint én. Többet agyal egy lépés előtt vagy után, mint az normális lenne. Vagyis a férfiak körében. Az átlagos férfi előbb cselekszik, csak aztán gondolkodik. Robnál viszont pont a fordítottját veszem észre. Jó alaposan átgondolja a dolgot, mielőtt tenne valamit.
Megfogtam a kezét és az ágyhoz vezettem. Egymással szemben álltunk meg, és érzékelni lehetett a vibrálást kettőnk között. Tudhatta, mire készülök, mert egyáltalán nem érte váratlanul, mikor elkezdtem kigombolni az ingét. Áhítattal vegyes izgalommal nézte végig, ahogy szépen lassan lehúzom róla a felsőrészt. Ő közben ügyesen kitapogatta a ruhám cipzárjának pontos helyét, és egy határozott mozdulattal lehúzta azt. Kábé a derekamig tartott a cipzár csíkja, onnan már kézzel kellett levennem a ruhát, ám Rob nem akart ilyen egyszerű módon levetkőztetni. Elütötte a kezemet, ami épp a mellkasán nyugodott, majd letérdelt elém és a csípőm vonaláig lehúzta a ruhámat. Szégyenlősen kaptam a kezeimet a mellem elé, mivel annyira azért nem voltam bátor, hogy buján mutogassam magam.
- Mit művelsz? – kérdezte felnézve rám.
Éreztem, hogy ég az egész arcom és legszívesebben kifutottam volna a szobából.
- Én csak…nem akarom, hogy elmenjen tőle a kedved – motyogtam zavartan és a szememmel gyorsan átvizsgáltam a szobát egy lehetséges lepel után kutatva.
- Butus, már így is totálisan felizgattál. Az pedig már csak hab lenne a torán, ha láthatnálak – és kegyetlenül becsókolt a köldökömbe. Felnyögtem az érzéstől, ami felettébb kellemes volt, és nem kicsit erotikus. – Kérlek, vedd el onnan a kezeidet – és haladt egyre feljebb a szájával, mígnem megtört az ellenállásom és lehullottak a kezeim a mellemről. – Úristen! – csodálkozó hangját nem tudtam mire vélni.
Úristen, mint, szánalmasan rusnya vagy és inkább tényleg takard el magad, vagy épp a másik véglet?
A tapasztalatlanságom megbénított és csak álltam lefagyva, egészen addig, míg megéreztem Rob kezeit a mellemen. Erősen megmarkolta őket, aztán pedig harapdálni kezdte a mellbimbóimat. Erősen belekapaszkodtam a vállaiba, mert ez a kéjes érzés, ami odalenn kezdett lüktetni bennem, majd’ ledöntött a lábamról.
- Ahh – szakadt fel a torkomból ez a hang.
Miért nem mondta nekem soha senki, hogy ez ennyire kibaszott jó érzés?
- Hallom élvezed – állapította meg Rob jókedvűen. – Sőt, érzem is – mire észbe kaphattam volna az egyik keze már a bugyimban tevékenykedett. Megijedtem hirtelen, és ellöktem őt magamtól. A múltkor is ennél a pontnál szállt inamba a bátorságom. Túl intim az a hely ahhoz, hogy ott magamon kívül valaki más is megérintsen. Mármint csak mosdás közben szoktam ott magamhoz nyúlni a félreértések elkerülése végett.
Leültem az ágyra és próbáltam a szapora légzésemet normalizálni. Nehezen ment, mikor Rob elém térdelve szétfeszítette a combjaimat és csókolgatni kezdte azok belső felét.
- Ne…ezt igazán nem…nem kell – próbáltam eltolni a fejét, persze sikertelenül.
- Ne félj, tudom mit csinálok – kacsintott rám magabiztosan.
Igen, abban teljesen biztos voltam, hogy tudja, hogyan kell csinálni, de akkor is ez olyan…fura.
A szájával egyre közeledett a rettegett testrészem felé.
- Nem értem miért kell ezt? – buggyant elő belőlem a kérdés. Kristen kussolj már, így is elég gáz, hogy fogalmad sincs róla, mit kell ilyen helyzetben csinálni!
Rob morcosan nézett fel rám, ám a hangjában nyoma sem volt a felháborodásnak. Inkább mulattatta a bizonytalanságom.
- Hogy kellően felizgulj, még mielőtt szeretkezünk – közölte velem, mint valami rossz pedagógus.
- Azt hiszem, így is épp eléggé izgatott vagyok – morogtam.
- Csak bízd rám magad. Meglátod, nagyon fogod élvezni. És különben is, nekem is ez az egyik kedvenc részem, ne fossz meg ettől, kérlek – már majdnem megsajnáltam. De csak majdnem.
- Rendben – egyeztem bele végül, mire felcsillant a szeme. Épp újra elhelyezkedni készült odalent, mikor hozzátettem. – De utána én is szeretném neked csinálni – hogy ez honnan jött azt ne kérdezzétek. Fogalmam sincs. Talán már annyira felspannoltam magam, hogy ez laza kijelentésnek tűnt.
Rob lélegzete elakadt és akadozva nézett le magára. Igen, én is láttam, hogy az a nadrág szokatlanul dudorodik ott elől.
- Nem biztos, hogy az szükséges lesz – nyelt egy nagyot.
- Ha én sem, akkor te sem – zártam össze a lábaimat. A kezdeti félénkségemet levetkőzve, mintha átváltoztam volna egy szex amazonná. Komolyan nem tudom mi hozta ezt ki belőlem, de tetszett.
- Oké – fújta ki a levegőt. – De nem csinálhatsz semmit túl sokáig, mert így is csak nagy erőfeszítések árán nem megyek el rögtön.
Biccentettem és újra zöld utat engedtem neki. Szétfeszítette a lábaimat újfent, és végigcsókolta a combjaimat, mígnem megállt a cél előtt. Megfogta a bugyim két oldalát, majd elkezdte lehúzni rólam. Egy kicsit felemelkedtem az ágyról, hogy megszabadíthasson a fekete csipke alsóneműmtől. Csókolta a lábamat is, miközben lehúzta rólam az anyagot. Szorítottam a takarót, mert eszméletlen milyen érzések szánkáztak közben végig a testemen. A bugyit elhajította egy sötét sarokba, majd visszatért hozzám. Újra megmarkolta a melleimet, mire nyögtem egyet. Ezután, mintha kikapcsolták volna az áramot, sötétség lepte el az elmémet. Először csikált odalent, és azt hittem röhögő görcsöt kapok, de egy kis idő után mást kezdtem érezni. Azt, hogy ez kurva jó, és még, még, még!
Erősebben kapaszkodtam a lepedőbe, Rob pedig a vállaira helyezte a lábaimat, így még közelebb férkőzött hozzám. Leírhatatlan ez az érzés, ami ilyenkor úrrá lesz az emberen.
Intenzív tempóban nyalt, én pedig nem bírtam tovább kontrollálni a testemet. A csípőm önkéntelenül is néha-néha megrándult, és olyan hangokat adtam ki magamból, hogy az ember kintről azt hiheti, kínoznak idebent. Pedig szó se volt itt kínzásról, vagy ha igen, akkor ez volt a legédesebb mind közül.
- Ah, Rob…ez – nyögtem önkívületemben.
- Tetszik? – kérdezte elszakadva tőlem egy pillanatra. Nem bírtam megszólalni, ezért csak bólintottam és a hajába kapva ösztökéltem a folytatásra. Kérdezés nélkül folytatta, és olyan ritmusban kezdett a nyelvével játszadozni velem, hogy nem kellett sok a felrobbanáshoz. A kezével akadályozta meg, hogy a combjaimmal megfojtsam, olyannyira képtelen voltam kordában tartani a testem mozgását.
Még jobban beletúrtam a hajába, ahogy érzetem a kellemes bizsergés, ami egészen a lábam ujjától indult, majd a gerincem mentén jött tovább, mígnem megérkezett a legérzékenyebb pontomba. Hangosan felsikoltottam és rázkódtam.
Zúgott a fülem és csillagokat láttam magam előtt, mikor sikerült normalizálódnom kissé. Rob nyugtatólag simogatta a hasamat és csókot nyomott a combomra is.
- Jól vagy? – kérdezte lihegve. Ő mitől liheg?
- Aha – válaszoltam a kifulladás szélén.
- Ez volt életed első orgazmusa? – érdeklődött.
- Igen – vágtam rá hezitálás nélkül. Láttam a megdöbbenést az arcán. – Ez gáz szerinted?
- Nem, egyáltalán nem, csak meglepő, hogy a bar… - nem fejezte be a mondatot, inkább szívmelengetően rám mosolygott. – Egy élmény volt hölgyem – hajolt meg előttem ügyetlenül.
Felálltam az ágyról és felé nyújtottam a kezemet, hogy őt is felhúzhassam. Megint álltunk egymással szembe, és egy végtelennek tűnő percig néztük egymást. Ahogy rám nézett tudtam, hogy jó döntést hoztam. Csakis vele akartam lefeküdni. Szerettem őt teljes szívemből, és mindig is arra vágytam, hogy a szerelmemmel történjen meg először. Készen álltam, bíztam benne.
- Most akkor… - haraptam be az alsó ajkam és a kezeim már el is indultak lefelé. Szépen végigcirógattam a mellkasát, ami férfiasan kidolgozott volt, és némi szőr is fedte, ám rendkívül izgató látványt nyújtott. A köldöke alatt húzódó szőrcsík pedig egyszerűen fenomenális volt. Eddig a percig nem is sejtettem, hogy bukom az ilyesmire.
Megfogtam a farmere gombját és kigomboltam. Közben persze le se vettem róla a szememet. Csodálattal fürkészett, és némiképp felgyorsult a légzése, ahogy lehúztam a sliccét. Egy apró puszinak beillő csókot nyomtam a szájára, majd én is letérdeltem elé.
Nem tudtam mit, és hogyan kell csinálni, de bíztam az ösztöneimben. Lehúztam róla a farmert és azzal együtt az alsónadrágjától is megszabadítottam. Ahogy elém tárult teljes valójában, megint teketóriáztam. Egyáltalán nem szorult izgatásra, már teljesen kész és merev volt, én mégis ki akartam próbálni magam ebben az új szerepkörben.
Remegő kézzel érintettem meg. Csak egy ujjammal mertem végigsimítani rajta, nem voltam biztos benne, hogy ez most jó-e neki, vagy sem.
- Várj, segítek – ajánlotta kedvesen Rob, és a kezemet megfogva ráhelyezte a péniszére. Beharaptam az alsó ajkamat és csak hagytam, hogy mozgassa a kezemet. Egyenletesen le és fel. Nem tűnt nagy kunsztnak, és felbátorodva elvettem a kezét az enyémről. Egyedül kényeztettem, és közben néztem az arcát. Behunyta a szemeit és kissé hátravetette a fejét, és a levegőt a száján át vette. Ezek szerint jól csinálom.
Egyre gyorsult a kezem munkája, amit már Rob se bírt hangok nélkül. Hangosan nyögött minden egyes simogatást követően. Iszonyatosan élveztem, hogy én csikarom ki belőle ezeket a hangokat, így még egy lépcsőfokot feljebb akartam lépni. A kezem mellett a nyelvemmel is hozzáértem a csúcsához, de ő tiltakozóan ellökte a fejemet.
- Ezzel majd máskor kísérletezünk – közölte elfúlt hangon. – Jézusom, kurva jó vagy – közölte lihegve. Örültem, hogy örömet szerezhetek neki.
Éreztem, hogy egyre jobban kezd lüktetni a kezeim között, és mikor ő is felocsúdott a mámor hatása alól, lefogta a kezeimet.
- Jobb szeretnék benned elmenni – nézett rám jelentőségteljesen. Megremegett a bensőm ettől a kijelentéstől. Én is mindennél jobban akartam, hogy végre mélyen bennem legyen. Hogy erősen szorítson magához és együtt jussunk a csúcsra.
Felkeltem a földről és lefeküdtem az ágyra.
- Szeretkezz velem, Rob - kitártam a karomat ő pedig egyből rám feküdt.
Gondosan ügyelt arra, hogy ne nyomjon össze, mégis mindenhol összesimult a testünk. Olyanok voltunk, mint két jól összeillő puzzle darabka. Mindenhol kiegészítettük egymást, és csak párban mutattunk jól. Legalább is én így éreztem abban a pillanatban.
Elhelyezkedett rajtam, én pedig izgalommal vártam, hogy végre megtörténjen. Felkészítettem magam, hogy az első alaklom fájdalmas lesz, és talán nem fogom élvezni. Minden tudtam az elsőről, de ahogy ránéztem Robra, tudtam, hogy az én elsőm tökéletes lesz. Ha eleinte fájni is fog, a tudtad, hogy vele tettem meg először, gyógyírként fog hatni rám. És különben is, oly’ hosszú az este…
- Felkészültél? – kérdezte körültekintően Rob. Annyira meghatott a figyelmessége.
- Igen – válaszoltam határozottan.
- Ez most egy kicsit kellemetlen lesz. Ha bármifajta fájdalmat érzel, akkor csak szólj és én leállok, oké? - majdnem elbőgtem magam ettől a féltő hangnemtől. Hát tényleg fontos vagyok neki! Istenem, köszönöm!
- Bízom benned – súgtam neki, majd szenvedélyesen megcsókoltam. Jobban széttártam a combjaimat és éreztem, hogy lent matat valamit. Teljesen felkészültem a szexre, ám ekkor egy nem elhanyagolható tény jutott eszembe. Még mielőtt belém hatolt volna, megkérdetem:
- Van nálad óvszer?
Ekkor érzékeltem Rob döbbenetét. Furán nézett rám, mintha leforrázták volna. Sejtettem a választ.
- Nincs – válaszolta összetörten. – De te szedsz fogamzásgátlót, nem? – kérdezte szinte biztosra véve az igen választ.
Ki kellett, hogy ábrándítsam.
- Nem – motyogtam szendén.
- Az meg, hogy lehet?! – emelkedett fel rólam.
- Úgy, hogy ezidáig nem akartam senkivel se lefeküdni, és nem gondoltam, hogy itt szükségem lehet rá! – válaszoltam erélyesebben. Miért húzta fel magát ennyire? Ennyire nagy baj, hogy 19 évesen nem akartam lefeküdni fűvel-fával? Komolyan az emberiség szégyenének érzem magam.
- A picsába! – káromkodta el magát. – Oké, akkor mindjárt szerzek egyet, te addig maradj itt, rendben? – és már el is kezdte felrángatni magára a farmerjét.
- Oké, és Rob…? – visszafordult az ajtótól, bár magam sem tudtam mit mondhatnék neki. Ha még egyszer megvallom neki az érzéseimet, akkor lehet, hogy megint sikítva rohan el tőlem. Nem szerettem volna, hogy ismét olyan fagyos és közömbös lenne irántam, ezért ezzel fejeztem be:
- Ne csak egyet hozz.
- Háromnál kevesebbel vissza se jönnék, szivi – azzal fogta magát és rám csukva az ajtót távozott.

Kis idő múlva újra kinyílt a szoba ajtaja.
- Ez meglepően gyorsan ment – mondtam vidáman, ám lefagyott az arcomról a mosoly, ahogy megláttam a szobában ácsorgó személyt.
Rosszat sejtettem. Nagyon-nagyon rosszat!

Josh Baker, Kristen kísérője :)

Ralf, Rob "barátja"


Nos, most az egyszer nem fogom kérni, hogy írjatok komit, vagy pipáljatok, ugyanis nem érdemlem meg. Köszi, hogy elolvastátok a részt, igyekszem a befejezéssel most már!!!(L)

Love is just a game 2/1 (Rob szemszög)

Sziasztok!

Ugyebár arról volt szó, hogy a történet két részt foglal majd magába és azzal vége. Hát, nem! :D
Nagyon durván belejöttem az írásba, és ma azt vettem észre, hogy a 15. vagy 16. oldalt kezdem meg....és még nagyon nincs vége!!
Elhatároztam, hogy a ti agyatokat se húzom tovább, megkapjátok a Rob szemszöget, ami nem sok újdonságot fog tartalmazni, csupán tisztában lesztek Rob érzéseivel is. ;)
Még hátra van a "Nagy bonyodalom" illetve a kibékülés rész.
Tehát egy szó, mint száz, valamikor a héten még számíthattok a befejezésre.
Bocsánat az egy napos csúszás miatt, de így is írtam, mint a gép. :)
(Hozzáteszem, hogy közgázra kéne tanulnom, mert jövőhéten vizsgázom belőle, de valahogy most ez tölti ki minden időmet)
És be is fejezem, mert megint sok a duma! :D
Jó olvasást!

Lilluci

u.i: Még egyszer mindenkinek BOLDOG ÚJÉVET!!!

Love is just a game

- Minden rendben? – kérdezte furcsa ábrázattal.
- Persze, csak fáradt vagyok – válaszoltam tettetett mosollyal. Még egy lépést beljebb jött a szobámban, majd becsukta maga után az ajtót. Túl jó emberismerő volt ahhoz, hogy higgyen nekem.
- Engem nem versz át, húgi – állt meg az ágyam lábánál. – Mondd el mi történt? – kérte szelíd hangon. Hangosan felsóhajtottam és felültem. Akartam neki mesélni, de nem most. Még túl fájó a seb, idő kell, míg képes leszek róla fájdalommentesen beszélni.
- Jól esik az aggodalmad Cam, de majd máskor sztorizgatok, rendben? – mosolyogtam rá halványan.
- Tudod, hol találsz – azzal fogta magát és kiment a szobámból, ám az ajtóból még visszafordult. – A szilveszteri buli azért még áll?
Néhány másodpercnyi magammal folytatott tanakodást követően, határozottan rávágtam:
- Naná!
Többet nem kérdezett, csak ismét becsukta maga után az ajtót. Újra elterültem az ágyamon és hagytam, hogy az utolsó könnycsepp legördüljön az arcomon. Szigorúan ez volt az utolsó csepp! Erős vagyok, ezzel is megbirkózom – biztattam magam.
Talán a 2012-es év nekem kedvez majd!

/Robert/

SZEPTEMBER

Utálat. Ezt éreztem Kristen iránt, mikor legelőször megláttam. Egy semmitmondó, minden lében kanál, idegesítő csajt láttam benne. Ahová mentem, ő mindig ott volt. Victoria mindenhová hurcolta magával, mint egy ölebet, Kristen pedig hűséges kutyaként követte.
Már vártam a pillanatot, mikor ő is kicicomázva lép majd a suli nagyközönsége elé, de meglepő mód, Kristen nem hódolt be az itteni trendnek.
- Ez a csaj tutira kettyós – mondta idétlenül röhögve Sam, az egyik csapattáram. Mi többiek szintén hangos röhögésbe kezdtünk. Ez igen gyakori volt mostanság. Ugyanis legújabb elfoglaltságunk volt Kristenen nevetni.
- Még csak nem is jó nő – közölte Ralf a legjobb haverom. Igen, Kristenről bármit ellehetett mondani csak azt nem, hogy fantáziamozgató. Előbb gerjednék a konyhás nénire, mint rá.
- Haver, láttad már pucéran? – kérdezte Toby.
- Úristen, dehogy! Tuti kidobnám a taccsot, ha meztelenül látnám – szórakoztattam a többieket öklendezést imitálva.
- Mekkora faja lenne már, ha meghúznád Rob. Te lennél a suli császára – lelkesedett tovább Toby.
- Már így is én vagyok a király. Nem kell ahhoz ez a frigid liba - legyintettem.
Ekkor, ha jobban odafigyeltem volna a jelekre, észrevehettem volna, ahogy Ralf fogaskerekei működésnek indulnak. De túl öntelt voltam ahhoz, hogy olvasni tudjak más emberekben. Elvoltam én magamban. Leszartam, hogy ki kedvelt, vagy utált, az volt a fontos, hogy mindig legyen egykét ember, aki körülöttem van és istenít. A lányok, különösebb erőfeszítés nélkül így is százával jöttek, szóval éltem a gazdag gyerekek gondtalan életét, fütyülve a többiekre.

*

- Meddig marad nálunk a béka? – érdeklődtem, majd rádobtam magam Vic ágyára. Ő egyből sipákolni kezdett.
- Most ágyaztam be, te vadmarha! Szállj le, de rögtön! – utasított magas hangon. Néha azt kívántam, bárcsak egyke lehetnék.
Rendes testvér módjára felültem, úgy vártam, hogy végre válaszoljon.
- Nos? – türelmetlenkedtem.
- Februárig azt hiszem – mondta, és folytatta az orra púderezését. Nagy levegőt vettem, majd odasétáltam a székéhez. Gyilkos tekintettel meredtem rá. – Ne rám légy kiakadva, hanem anyára. Ő akarta, hogy beiratkozzak erre a hülye cserediák programra.
Na igen, anya és az ő remek, világmegváltó gondolatai. Ránk erőlteti az akaratát, és közben elvárja, hogy jó képet vágva tapsikoljunk az ötleteit hallva. Elvből utálom, ha idegen jön a házunkba, de az egyenesen kiakaszt, hogy ez a Kristen februárig – vagyis fél évig – itt tengődik nálunk. Ha legalább egy jó csaj lenne, de nem, ő maga a borzalom. Kösz szépen anya!
- Valamivel rá kéne vennünk, hogy előbb hordja el magát – törtem a fejem hangosan.
- Mégis mire gondolsz? – csillant fel a szeme az ördögi terv hallatán Victoriának.
- Még nem tudom, de ide valami ütős kell.
- Még jó, hogy a bátyám vagy. Nem szeretnélek ellenségemnek – közölte sunyi kis vigyorral a képén, egyetlen hőn szeretett kishúgom.

Miután ezt jól kibeszéltük, elindultam a szobám felé, csakhogy Kristen hálója előtt megtorpantam. Résnyire nyitva volt az ajtaja, így jól hallható volt a telefonbeszélgetése. Közelebb léptem az ajtóhoz, hogy mindet jobban hallhassak.
- Kész rémálom ez a család – mondta Kristen elkeseredetten. – Az anyukájuk kedves, de a két gyerek… - itt felhorkant, majd nevetett valamin. – Egy lány és egy fiú – válaszolta. Hosszú hatásszünet következett, majd ismét megszólalt. – Még ha úgy is lenne, én nem illek az ő világukhoz. Látnod kéne, hogy fennhordják az orrukat – nevetett újfent. – Te is nekem Cameron. Szeretlek te bolond! – suttogta sejtelmesen a telefonba. Mi, ennek a csajnak van barátja?! Biztosan vak a csávó. – Vigyázok, megígérem. De te is! Majd még hívlak, szia – azzal letette a telefont, majd rádőlt az ágyra. Legalább is az ágy megreccsent, amiből arra következettem, hogy lefeküdt rá. Sóhajtott egyet, és valami ocsmány szerelmes számot kezdett dúdolni. Erre már abszolút nem voltam kíváncsi, így inkább tovább álltam.

*

Legújabb felfedezésemet, miszerint Kristennek barátja van, másnap megosztottam Ralfal is. Ő is ugyanolyan sokkos lett, mint én.
- Frankón, azt mondta neki, hogy szereti – bizonygattam, mert Ralf nem akart hinni nekem, hiába ismételgettem neki vagy ötvenszer.
- Basszus, ez undorító! Hát nem?
- De-de – helyeseltem. Elképzelni is rémes azt az embert, aki szemet vet Kristenre. Elöl deszka, hátul léc a csaj, és még okoska is. Kinek kéne egy ilyen lány hosszútávon? Valami mazochista hajlamokkal megáldott férfi lehet a barátja.
- Tényleg, manapság minden rusnyaságnak lehet barátja – fintorgott tovább Ralf, majd felkelt az ágyamról és az ablakomhoz masírozott. – Te figyelj, nem lehet, hogy ez a Cameron nőnemű? – fordult felém kíváncsian.
- Azt azért nem hiszem – csóváltam a fejem. Kissé meredek lenne, ha kiderülne, Kristen leszbikus. Annyira azért nem rút, hogy ilyesmire kényszerüljön.
Ralf vállat vont, majd témát váltott.
- Úgy látom, a húgod megint medencés partyt ad – nézett meredten kifele az ablakon. Én már magasról szartam Victoria hülye programjaira. Minden héten rendezett valami hülyeséget, amire a fél évfolyamot meghívta. Nem elég ezeket a marhákat a suliban elviselnem, hála Vicnek még itthon is boldogítanak. – Nem lessük meg őket?
- Minek? Csomó unalmas, üresfejű liba – húztam el a számat. Nem voltak már kedvemre valóak. Mind megvolt, akkor meg mit egyek rajtuk?
- Lehet, de akkor is félmeztelenül fognak flangálni a házban – érvelt tovább – szerintem ügyetlenül – Ralf. Nagyot sóhajtva beadtam a derekamat.
Felmentünk egy emeletet, merthogy a házunk három emelet magas volt. A legfelső emeleten volt a zárt úszómedencénk, a jakuzzink, na meg pár szauna az azt kedvelőknek.
Az ajtó közelébe érve már hallottuk a vihogó lányhangot, meg a víz csobogását. Továbbmentem egy ajtóval, mire Ralf megtorpant.
- Nem a lányokhoz megyünk? – kérdezte értetlenül.
- Feltűnően akarod bámulni őket? Van itt egy titkos szoba, ahonnan minden kitűnően látszik – kinyitottam a szoba ajtaját és vártam, hogy Ralf bemenjen. Kétkedve lépett beljebb. Még soha nem hoztam őt ide, ez kizárólag az én titkos rejtekhelyem volt ilyen alkalmakra. Általában az ilyen medencés bulikon mi is ott ülünk a medence szélénél és flörtölünk az alig 17 éves csitrikkel. Most viszont nem volt kedvem a badarságaikhoz, így a leskelődés mellett döntöttem.
- Váó, ez nagyon fasza! – ült le egy fotelbe Ralf. Én is letelepedtem mellé, majd bekapcsoltam a kis monitorokat, amin keresztül jól látható volt a medencénél zajló eseményáradat. Semmi extra nem történt, csak a szokásos unalom. Egymást fröcskölték a lányok, mire sokan sipákolni kezdtek, hogy „ne, mert túl hideg a víz”, vagy „kárt teszel a hajamban”. Úristen!!!
Mások élvezettel úsztak, és voltak, akik napoztak(!).
- Ne legyél már ennyire szégyenlős – hallottam meg Victoria hangját. Azt a monitort kezdtem bámulni, amin ő volt. Nem láttam, hogy kihez beszél, mert az illető pont takarásban volt egy dísznövény miatt. – Nem voltál még strandon vagy mi? – nevette el magát gonoszul Vic.
- De, csak… - harapta el a mondatot, legnagyobb meglepetésemre Kristen. Azon voltam, hogy átváltok egy másik kamerára, de abban a pillanatban Kristen levette magáról a törölközőjét és kilépett a növény mögül. Először azt hittem, hogy rosszul látok. Nem hasonlított ahhoz a lányhoz, aki itt élt velem egy fedél alatt. Egyáltalán nem volt béka, ahogy én, az érkezésekor elneveztem. Eszméletlenül szexi volt. Alaposabban szemügyre vettem őt – már amennyire a kamera engedte persze. Karcsú derekú, rendkívül hosszú lábú, formás lány volt. A mellei igaz kicsik voltak, de a fürdőruha felső része szépen kiemelte őket. Leizzadtam, ahogy néztem őt a monitoron keresztül. Eddig azt gondoltam róla, hogy semmitmondó és szürke, de most… Éreztem, hogy az agyamból minden vérem egy bizonyos szervembe tódul. Nagyon megkívántam őt, holott egyfolytában azt mondogattam magamban, hogy ez csak Kristen, a ronda lakótársam. De hiába való volt a próbálkozásom. Nem láttam mást a szemem előtt csak azt a kívánatos nőt, aki sellőként merült el a vízben.
- Jól vagy, haver? – kérdezte Ralf, érdekes tekintettel. Csak le ne bukjak!
- Persze, csak ki kell mennem a mosdóba – dadogtam ügyetlenül. Mi a fene ütött belém?
Majd’ kiestem az ajtón, annyira siettem a fürdőszobába. Ahogy beértem, magamra zártam az ajtót és könnyítettem magamon. Igen, szó szerint azt tettem. Csak nagyon ritkán szoktam ehhez a módszerhez folyamodni, hisz általában van valaki, aki könnyít rajtam, de most magamra voltam utalva. A legrémesebb mégsem az volt, hogy ezt csinálom, hanem hogy közben Kristenre gondoltam egy szál fürdőruhában. Komplett elmebeteg vagyok, hogy felizgultam rá?
Miután végeztem, alaposan kezet mostam és visszamentem Ralfhoz. Égett az arcom, és nagy küzdelem árán tudtam csak elvonatkoztatni az előbb történtektől. Ott lebegett egyfolytában a szemem előtt Kristen vonzó alakja.
- Már azon voltam, hogy utánad megyek a klotyóra – mondta érdekes hangszínen Ralf. – Minden oké, Rob? – mért végig alaposan. Vajon észrevehető, hogy éppen most – jobb szó híján – maszturbáltam? Remélem ennyire nem éleslátó a barátom.
- Igen, csak rosszat ettem – vágtam ki magam.
- Aha. Képzeld Kristen is itt van – közölte velem. Mintha én azt nem tudnám te hülye!
- Klassz – visszaültem a helyemre különösebb érdeklődés nélkül, de Ralf csak nem tágított.
- Nem is olyan ronda a csaj. Megnézed?
Ne, csak ezt ne!! Nagyot nyelve fordultam a monitor irányába. Kristen pont most szállt ki a medencéből. A víz patakokban folyt róla. Ahogy egyenletesen lépkedett a törölközőjéhez, jól láthatóvá vált formás feneke. Itt újra végem volt.
Gyorsan elkaptam a fejem a képernyőről és idegesen álltam fel.
- Ennyi épp elég volt a lányokból. Mehetünk? – kérdeztem idegesen. Ralf megütközve bámult rám, de aztán egy laza vállvonás után követett vissza a szobámba.

Miután távozott én elrohantam fürdeni. Kristen szobája előtt újra megtorpantam, ám most nem volt nyitva az ajtaja. Hallottam, hogy megint énekel valamit és a ruha susogását is hallani véltem. Becsuktam a szememet és elképzelte, ahogy meztelenül áll a szoba közepén. A haja fátyolként omlik a vállára, karcsú teste pedig az érintésemre vár. Beharaptam az alsó ajkam, megakadályozva így a kikívánkozó nyögésemet.
Bódult állapotomból Victoria sipákolása ébresztett fel. Futólépésben bementem a fürdőszobába, és gyorsan levettem magamról a ruháimat. Beálltam a tus alá, majd hidegre állítva a hőfokot, a vízsugarat egyenesen tettre kész férfiasságomra irányítottam. De a belülről fűtött vágyamon ez már nem segített. A mai nap folyamán másodszor voltam kénytelen magam kézbe venni a dolgokat és csillapítani fájó lüktetésemen, amit Kristen miatt éreztem.
Elkészülve fogtam magam és visszamasíroztam a szobámba, majd befeküdtem az ágyamba.
Tanakodtam magammal. Mi miatt érzek ennyire erős vágyat Kristen iránt? Eddig nem tekintettem nőként rá, most pedig nem bírok az alsó fertájammal. Kívánom őt, már szinte beteges mód. Normális, ha egy nap kétszer is magamnak kell ellátnom a bajom? Persze, férfi volnék, akinek köztudottan igen nagyok a szükségletei, de egy lányt se akartam még ennyire. Ez puszta testi vágy semmi több, de engem ez is megőrjít. Tudtam, hogy csak egy ember van, akivel beszélhetek erről. Ralf, a legjobb barátom. Ő majd segít kitalálni valamit.

November

Valamilyen szinten jobb lett a helyzet, mint két hónappal ezelőtt volt, de azért még mindig kissé ingatag lábakon álltam. Már, ami a Kristen ügyet illette. Ralfal is megosztottam a gondomat, aki csak annyit reagált rá, hogy ez természetes és nem kell emiatt majréznom. Én mégis pánikoltam. Egyfolytában Kristenre gondoltam, és hogy mit csinálnék vele, ha egyszer megkaphatnám. Őrült, perverz gondolatok futottak át az agyamon. Az sem segített, hogy szinte mindennap más lányt cipeltem az ágyamba. Félreértés ne essék, nagyon jó volt velük, mindent megtettek, hogy élvezzem a dolgot. Egy bökkenő volt velük. Ők nem Kristen voltak.
Ralf és a többiek előtt próbáltam a lazát adni, de belül ordítottam. Kristennel is undokul bántam, őt hibáztattam az én vágyaim miatt. Cefetül szenvedtem és nem volt senki, aki megértette volna a gondomat. Én magam se értettem mi megy végbe bennem, csak azt akartam, hogy múljon el ez az agybaj.
- Túl vagy már Kristenen? – kérdezte Ralf, ahogy átöltöztünk az edzéshez. Körülnéztem, hogy ez hallotta-e valaki, de a többiek mind hallótávolságon kívül voltak.
- Nincs min túl lennem. Csak egy pillanatnyi elmezavar volt – vontam vállat semmitmondóan, és újból felvettem a pókerarcot. Mégse mondhatom el neki, hogy esténként mit csinálok Kristenre gondolva. Én lennék a suli szégyene. Ezt nem akarom.
- Ezt örömmel hallom, ugyanis támadt egy remek ötletem – közelebb jött hozzám, hogy a többiek még véletlenül se hallják.
- Mi? – kérdeztem kíváncsian.
Épp közölni akarta velem a fantasztikus tervét, ám az edző éles hangja belé fojtotta a szót.
- Majd edzés után beavatlak – sóhajtott lemondóan.

*

Hazafele menet egyre csak a Ralfal kötött alkun járt az eszem. Áldottam az ő találékonyságát. Nekem soha nem jutott volna eszembe ez az ördögien mesteri terv. Természetesen kapva kaptam az alkalmon, hogy megfektessem Kristent. Ha jól megdugtam, utána újra a régi Rob leszek. Ez kell csak. Egy jó dugás, semmi más.
Aznap este levakarhatatlan volt a mosolyom. Ez a családnak is feltűnt, és egyből kérdésáradatot zúdítottak rám.
- Hónapok óta nem láttalak ennyire boldognak kisfiam – mondta anya mosolyogva. – Történt esetleg valami?
- Nem, csak mostanában minden összejön – húztam ki magam büszkén. A szemem sarkából láttam, ahogy Kristen fintorog előbbi megjegyzésemen.
- Örülök neki, hogy minden jól megy – szorította meg bíztatólag a kezemet anya.
- Ennek van valami köze Rachel-höz? – kérdezte Vicoria. Keresztbe le tudtam volna őt nyelni. Pont most jön a volt nőmmel, mikor Kristen előtt akarok bevágódni. Agyatlan hülye!
- Nincs – feleltem talán túl gyorsan.
- Nem tegnap aludt itt nálunk? – kérdezősködött tovább. Mintha szánt szándékkal akarná elrontani a játékomat. Idegesen néztem rá, mire ő csak szendén mosolygott.
- De igen – morogtam fogcsikorgatva.
- Megint jártok? – lelkesedett anya. – Mindig is úgy szerettem őt. Tudod mennyire sajnáltam, hogy szakítottatok – szomorodott el egyből.
- Nem járunk, és végre zárjuk le ezt a témát, ha kérhetném! – intéztem ezt mindenkihez.
- Rendben – fintorgott Victoria. Kristen halkan nevetgélt, ám nem rajtunk. A telefonját szorongatta és nyomkodta serényen. Tiszteletlenségnek tartottam a részéről, hogy még evés közben is telefonozik. Lehet, hogy Amerikában ez a módi, de itt, a mi családunkban ez szigorúan tilos.
- Khm, jó lenne ha azt eltennéd – köszörültem meg a torkom és jelentőségteljesen bámultam rá. Először azt hitte, hogy nem is hozzá beszélek, de miután vagy öt percig néztem rá, kapcsolt.
- Elnézést – pirult el. Szigorú arckifejezésem egyből ellágyult tőle. Mi a picsa?!
- Nyugodtan folytasd csak drágám, minket igazán nem zavar – tette rá a kezeit Kristen kezére anya. A pofám leszakadt ettől. Bezzeg minket szobafogsággal fenyeget, ha csak magunk mellé merészeljük tenni a telefont. Kristennek meg hagyja, hogy nyomkodja és röhögcséljen hozzá. Újból gyilkos düh ébredt bennem iránta. Ez a csaj felforgatja az életemet. Mielőbb meg kell szabadulnom tőle, hogy több kárt már ne okozhasson. Így is épp elég az, amit eddig művelt.
Vacsora után mindenki elvonult a szobájába. Láttam, hogy Kristen fürdéshez készülődik és miután elhagyta a szobáját, én magamra csukva az ajtót, kutatni kezdtem a telefonja után. Fúrta az oldalamat a kíváncsiság, hogy kivel smsezgetett olyan önfeledten. Hosszas kutakodást követően megtaláltam az éjjeliszekrény egyik fiókjában a mobilt. Megnyitottam az üzeneteket és nem kellett csalódnom. Egytől egyig attól a bizonyos Camerontól jöttek az üzenetek. Találomra megnyitottam közülük egyet.
„Ma is a tőled kapott pólómban feszítettem. Annyira imádom, hogy az nem igaz! Te vagy a legjobb ajándékvásárló Kris ;) IMÁDLAK!!!”
Ebből nem sok minden derült ki, csupán annyi, hogy Kristen feltehetőleg innen küldött neki egy pólót, amit a csávó előszeretettel visel. Nem nagy cucc.
Megnyitottam egy újabb üzenetet, ami kicsivel részletesebb volt.
„Alig várom, hogy haza gyere drága! Tudod, itt semmi se olyan nélküled. Borzasztóan hiányzol. Tudom, hogy nyálas szöveg, de nagyon szeretlek és írj, amint lehetőséged nyílik rá <3”
Öklendezhetnék támadt ettől a ficsúrtól. Ez a legszánalmasabb lánynak írt sms, amit valaha olvastam. Kristennek tényleg egy ilyen nyálgép kell? Bár, amilyen visszafogott és egyszerű, gondolom nagyon is tetszik neki a csávó stílusa. Egy súlycsoportban lehetnek.
Több smsre nem is voltam kíváncsi, így inkább kiosontam a szobából. Leheveredtem az ágyra, és aznap este először sikerült gondtalanul azonnal elaludnom. Kellet is a pihenés, mivel másnap fontos meccsünk volt.

- Itt az ideje az első lépésnek – löktem oldalba Ralfot, aki felvont szemöldökkel meredt rám. A fejemmel Kristen irányába böktem, aki a lelátó legfelső sorában ült, kezében egy tankönyvvel.
- Mindent bele, haver! – biztatott, majd egy pacsit követően elindultam a pálya szélére.
Nem akartam túl feltűnően vizslatni őt, de így is megakadt pár ember szeme rajtam. Egyből kiszúrták, hogy Kristent nézem, mire neki is leesett a dolog. Zavartan kémlelte körbe, én pedig biccentettem egyet felé, hogy jöjjön le hozzám. Ügyetlenül verekedte le magát az emeletről.
- Szia – köszöntem neki behízelgő hangon. Ez volt a csajozáshoz jól bevált bársonyos hangom. Kristenen jól látható volt a zavartság. Én alaposan szemügyre vettem őt. Ismét felidéződött bennem a medencés kép, és ennek hatására csak és kizárólag a melleit tudtam nézni. Istenem, de megfognám őket a ruha alatt!
- Khm, a szemeim itt vannak – jól hallhatóan remegett a hangja. Á, talán nem is kell szilveszterig várnom. Meglesz a kicsike még hétvége előtt.
- Tudom, de a melleid érdekesebbek – közöltem vele csak úgy mellékesen. Most mit kerteljek, ha egyszer így gondolom.
Kristen megütközve nézett rám, talán még nyelni is elfelejtett. Vicces volt ez a meglepett ábrázat. Egy kicsit sajnáltam, amiért ennyire könnyű prédának bizonyul.
- Igen…nos, mit is akartál? – érdeklődött halkan. Ekkor ránéztem. Jó mélyen a szemébe. Meg akartam őt fejteni. Nem mintha olyan titokzatos személyiség volna, mégis volt benne valami más. Sokkal érdekesebbnek tartottam, mint az itteni lányokat. Láttam rajta, hogy meglepődik átható tekintetemen. Én magam is összezavarodtam egy pillanatra, ám nem engedtem, hogy ezt észrevegye rajtam.
- Csak érdeklődnék, hogy van-e már kísérőd a Wight szigeti bulira? – ez csak tiszteletkör volt, tisztában voltam vele, hogy senki nem hívta el. Josh Baker rajta volt az ügyön, de mivel nem potenciális ellenfél, csak egy szimpla megjegyzés kellett tőlem, hogy nagyon gyorsan mondjon le a csajról, mire odébbállt. Szívből sajnáltam. Ő talán tisztességes szándékkal közeledett volna Kristen felé, de ezt már soha nem fogjuk megtudni, hála nekem.
Egy nem várt pillanatban – magamat is meglepve – megfogtam egy tincset Kristen hajából és megszagoltam. Eper illatú volt a haja. Nagyon kellemes, sőt mi több a tapintása is jóleső volt.
- Ne…n…vagyis….öh…nincsen – nyögte. Elmosolyodtam bizonytalansága láttán.
- Akkor gyorsan orvosolnunk kell ezt a problémát – bátorkodtam eggyel közelebb lépni hozzá, mire megdermedt. Lehunyta a szemeit és csak várt. Kedvem lett volna megcsókolni, de tudtam, hogy azzal mindent elrontanék, így tovább folytattam. Persze direkt úgy, hogy kínozzam. – Lenne kedved esetleg velem eljönni? – észleltem, ahogy piros ajkai enyhén szétnyílnak. Ő is arra vágyott, amire én. Kelepcébe került, éreztem. - Kristen? – szóltam hozzá józanítólag.
- Nem megy – nézett rám kavargó tekintettel. Azt hittem, hogy rosszul hallok, vagy ő beszél félre.
- Tessék? Mi nem megy? – kérdeztem értetlenül. Eddig olyan jól alakultak a dolgok, nehogy már most makacsolja meg magát ez a liba!
- Nem megyek el veled sehová – közölte hűvösen. Nagyokat pislogtam és a röhögés szélén álltam. Ez tényleg megtörténik velem? Egy ilyen senki utasít vissza ENGEM?!
- Most csak viccelsz, ugye?
- Egyáltalán nem! Keress magadnak egy másik balekot – mire kettőt pisloghattam volna már ki is ment a teremből. Gondolkodásnak nem volt ideje. Olyannyira felhúztam magam, hogy fittyet hányva a sok száz nézőre, utánaeredtem. Engem aztán nem fog ilyen könnyen lerázni. Mit gondol, ki vagyok én, a hülye kis amcsi barátja? Lószart!
Könnyen utolértem, és nem túl gyengéden visszarántottam magamhoz a karjánál fogva. Nekiütközött a mellkasomnak, de egyből felnézett rám. Az én tekintetem vérben forgott, az övé bosszús volt.
- Hogy gondolod, hogy csak úgy otthagysz engem, ha? – kérdeztem üvöltve. Teljességgel kivetkőztem önmagamból, és utólag visszagondolva fogalmam sincs mitől rágtam be rá ennyire. Otthagyott, és aztán? Azzal tudom csak magyarázni, hogy csorba esett a férfiúi büszkeségemen. Akinek a kisujját se kell mozdítani a lányok miatt, az nem bír elviselni egy visszautasítást. Még akkor sem, ha a lány közömbös is számára.
- Szabad ember vagyok, azt teszek, amit akarok – válaszolta dacosan. Tetszett ez a magabiztosság, ez az erő, amit magából sugárzott.
- Egy kibaszottul ostoba ember vagy! – ösztönösen jöttek belőlem a szavak. Ordítottam vele, pedig inkább magamra voltam dühös. Magamra és a nevetséges vágyamra. Miért pont Kristen?
- Te pedig egy mérhetetlenül nagy bunkó – ezzel megütötte a mellkasomat, mire hátratántorodtam. Nem voltam felkészülve erre, de még így se tudott kibontakozni a kezeim közül. Az erőfölény nálam volt, akármennyire is küzdött.
- Egy jó indokot mondj, amiért visszautasítod a meghívásomat.
- Több ezret is fel tudnék sorolni – szikrákat szórtak a szemei, ahogy ezt a fejemhez vágta.
- Hallgatlak! – vettem vissza kissé az arcomból. Az üvöltözéssel nem érek el semmit.
- A legnyomósabb indok talán az, hogy utállak – húzta ki magát büszkén. Azt képzelte, hogy ezzel padlóra küldhet? Jaj drága Kristen, nem ismersz te még engem.
Hangosan felnevettem előbbi állításától.
– Mi olyan mulatságos? – kérdezte mérgesen.
- Olyan együgyű vagy Kristen – csóváltam meg a fejemet és közben próbáltam lágyabban beszélni hozzá. Ezt szeretik a nők.
- Igen? Miért is?
- Azt állítod utálsz, közben meg remegsz értem. Ne is próbáld tagadni, érzem – lehajoltam hozzá a hitelesség kedvéért. Kábé két centi volt az én, és az ő ajka között.
- Mi van? Butaság! – próbált még mindig ellenkezni ügyetlenül. Átláttam rajta. Ő is bedőlt nekem, reszketett értem a teste, hiába is próbálta tagadni.
- Tegyünk egy próbát, és meglátjuk, kinek van igaza – ajánlottam csibészesen.
- De én… - kezdett újfent ostoba motyogásba, de én egyből belé fojtottam a szót. Szorosan öleltem magamhoz törékeny testét. Érezni őt még jobb volt, mint messziről kémlelni. Teljesen beindultam rá, így szartam a gyengédségre, és egyből szenvedélyesen kezdtem őt csókolni. Azt akartam, hogy ő is érezze azt a vágyakozást, azt a kínt, amit én már hónapok óta kiállok. Ő is megérdemelné, hogy éjszakánként éberen forgolódjon a szenvedély miatt. Olyan tűz lobbant bennem iránta, aminek a csillapítása feloldozás lesz számomra.
Először nem akart visszacsókolni. Összeszorította a száját, így próbált meg leállítani, csakhogy én már megéreztem ajkai mézédes ízét, ami bódítólag hatott rám, és felkorbácsolta az érzékeimet. Pár perc múltán aztán az ellenállása alábbhagyott, és engedett a csábításnak. Ahogy résnyire szétnyíltak kívánatos ajkai én nem tétlenkedtem, a szájába bocsájtottam a nyelvemet. Kristen is ráérzett a dolog ízére és a következő pillanatban megragadta a tarkómat és még közelebb húzta az arcomat az övéhez. Ha pedig ez nem lenne elegendő a totális felizguláshoz, jött a következő lépés. Teljes testét hozzám préselte. Ott nyomódott nekem, ahol a legjobban fájt. Belenyögtem a szájába, és viszonzásképp én is belemarkoltam a fenekébe. Kristen ijedten próbált ellépni tőlem. A pasija tutira impotens, ha nem fogdossa. Egy ilyen lányt mindenhol érinteni kell. Olyan sok elfojtott szenvedély munkálkodik benne, hogy elképzelni is rohadt csodás, mi mindenre lenne képes szex közben.
- Nyugi – nyögtem a szájába. Azt hittem menten elélvezek, mikor újból csókolózni kezdtünk. Most nyoma sem volt bizonytalanságnak, sőt ő volt a kezdeményező. Kezeit a mellkasomra helyezte, mire érzetem, hogy megváltozik nála valami. Hagyta, hogy azt tegyek, amit akarok. Szinte elutasítóvá vált, amitől újra dühbe gurultam. Mit képzel, hogy csak úgy felhúzhat, aztán meg visszavonulót fúj?
- Megint mi van? – kérdeztem mérgesen. Rohadtul le akartam vele feküdni, erre meg hezitál. Mi olyan kurva nagy szám egy dugásban? Épp ésszel fel nem foghatom, hogy egyes nők, miért majréznak már csak a szex gondolatától is. Nem nagy kunszt.
- Te… - kezdte, de abba is hagyta. Tényleg elgondolkodtam, hogy vajon százas-e a csaj.
- Én, mi? – érdeklődtem nyersen. – Nyertem? – utaltam itt a kis évődésére, miszerint ő nem vonzódik hozzám.
- Ez nem egy kibaszott játék, te hülye! – teljesen eltorzult az arca, ahogy ellökött magától, majd elfutott.
Ott álltam, mint egy rakás szerencsétlenség. Mi a franc baja van ennek a lánynak? Egyszer eljátssza, hogy utál, aztán meg majd’ elolvad a közelemben, és szinte leteperjük egymást az iskola folyosóján, majd gondol egyet és hisztis picsává változva elrohan. Mintha csak egy elcseszett szappanoperában lennék.
Más eszközökhöz kell folyamodnom, ha eredményt szeretnék elérni szilveszterig. Rohadt jó, elő kell vennem a jó kisfiús énemet. Hogy én mennyire rühellem ezt!

December

Tényleg próbálkoztam. Tényleg minden tőlem telhetőt megtettem, de kudarcot vallottam. Nem vagyok képes közönyös lenni iránta. Túlságosan jó és tiszta ahhoz, hogy átverjem. Hányni tudnék magamtól, és a gusztustalan ötlettől, hogy kihasználjam Kristent. Reggelente tükörbe se tudok nézni, mert félek, hogy leköpném a puszta tükörképemet.
Amikor Ralf unszolására csokit meg virágot kezdtem küldözgetni Kristennek, még jó murinak tartottam, hogy megfektessem. De aztán történt valami, ami miatt visszakozni kezdtem az egész becserkésző hadművelettől. Ahogy kiszolgáltatottan feküdt alattam, készen bármire, amit kívánok tőle, megsajnáltam. Úgy tekintettem rá a hónapok alatt, mint egy darab húsra. Mint egy ócska használati tárgyra, amit miután jó alaposan kihasználtam, eldobom. Nem akartam ennél is jobban megbántani, annál ő sokkal jobb ember, mintsem roncsot csináljak belőle egy életre.
Áldottam, hogy volt ereje ellökni magától. Mert, ha nem teszi, én képtelen lettem volna megállni. Betegesen vágytam már rá. Szeretkezni akartam vele, fittyet hányva a következményekre. Csakhogy ő még tapasztalatlan és megijedt. Megijedt attól, hogy egy ilyen férfinak adja magát, mint én. Valahogy sejtettem, hogy Kristen még szűz, mert minden érintésemre meglepődve reagált. Mégis, mikor feltettem neki a kérdést, és ő őszintén válaszolt, először ledöbbentem, majd rohadtul boldog lettem. Annál nagyobb öröm egy férfi számára nincsen, minthogy egy lány vele akar lefeküdni elsőként. Mert Kristen ezt mondta. „Le akarok veled feküdni, Rob” – visszhangzott édes hangja a fülemben. Ha tudná, én mióta várok erre.
Megfogadtam, hogy semmit se fogok erőltetni. Amíg ő nem készült fel rá, addig nem támadom le. Nem tudom pontosan megmagyarázni mi történik velem, csak annyiban vagyok bizonyos, hogyha Kristennel vagyok végre önmagam lehetek. Nem egy öntelt, önimádó gazdag ficsúr, hanem egy felszabadult és boldog ember, akinek rengeteg terve van a jövőt illetően.
Két hete, hogy titokban randizgatunk egymással. Ő sem, én sem akarjuk világgá kürtölni a kapcsolatunkat. Milyen fura kapcsolatról beszélni, főleg az én esetemben. Örök életemben függetlenségre vágytam, gyűlöltem, ha egy lány párkapcsolatra vágyott velem. Most azonban én ragaszkodtam hozzá, hogy járjunk.
- Rob, lenne kedved ma este kocsmázni egyet? Úgy, mint a régi szép időkben – kérdezte a mellettem ülő Sam. Reflexszerűen a lányok asztalához siklott a tekintettem. Pont abban a pillanatban néztem oda, mikor Kristen is rám nézett. Egy percre találkozott a tekintetünk és némán üzentünk egymásnak.
Visszafordultam Sam felé.
- A ma este nem jó, segítenem kell anyámnak valamiben – húztam el a számat a hitelesség kedvéért.
- Már megint? – kérdezte szenvedve Toby.
- Aha. Vett egy csomó fitnesz gépet és azokat kell cipelnem.
Szinte rutinszerűen jöttek belőlem a hazugságok. Kezdett a fiúknak is feltűnni, hogy mostanában elég gyakran vágom ki magam a közös programok alól. Sajnos inkább töltöttem az időmet Kristennel, mintsem velük.

- És ma mit csinálunk? – érdeklődött Kristen és felnézett rám. Mindketten az ágyában feküdtünk és ő kényelmesen elhelyezkedett rajtam. Imádtam így lenni. Olyan bensőséges volt.
- Lenne egykét ötletem – kacsintottam rá pimaszul.
- Folyton csak a szex – fúrta az arcát a mellkasomba. Jól beszippantottam az illatát, amit rettentő mód kedveltem.
- Most kivételesen – ezidáig – eszembe se jutott a szex. De kösz, hogy felhoztad.
- Akkor mire gondoltál? – nézett fel rám újfent. Úgy csillogott a szeme a sötétben, hogy kétségem se lehetett afelől, hogy kedvel engem. Vagy talán többet is érez irántam, mint puszta szeretetet. Kíváncsi lettem volna, de féltem rákérdezni, mert akkor nekem is meg kellett volna nyílnom. Viszont még magam se tudtam, hogyan is érzek iránta. Az biztos, hogy imádtam a társaságában lenni, és ha tehettem volna, az egész napomat az ágyában fekve töltöm el, de nem voltam biztos benne, hogy ilyen érzés, ha szerelmes az ember.
- Mondjuk, elmehetnénk vacsorázni, vagy megint moziba.
Elhúzta a száját.
- Uncsi – ásított és felült az ágyában.
- Akkor mondj te valamit – ajánlottam. Egy ideig törte a fejét, majd sejtelmesen rám mosolygott.
- Hát… - harapta be az alsó ajkát. Úristen, úgy nézett rám, hogy menten leizzadtam. – Énekelhetnénk – jelentette ki játékosan. Azt hittem, hogy csak humorizál, de nagyon is komoly volt az arca. Miből hiszi, hogy tudok énekelni?
- Nem tudok énekelni – vallottam be.
- Ne hazudj! Hallottalak – bújt közelebb hozzám. A válla hozzáért az én vállamhoz.
- Mikor? – kérdeztem csodálkozva. Nem emlékszem, hogy valaha is énekeltem volna a szobámban. Kizárólag egyetlen helyen szoktam dalra fakadni, az pedig a… - Te hallgatóztál, miközben zuhanyoztam? – kérdeztem tágra nyílt pupillákkal.
- Csak egy picikét – pirult el. – Nagyon tehetséges vagy – ismerte el.
- Nem hinném, de azért kösz – átkaroltam a derekát és magamra húztam. Mindketten hangosan nevettünk, majd egyszer csak komolyan a szemembe nézett. Megfejthetetlen volt a tekintete. – Mi az?
Abban a pillanatban megcsókolt. Nagyon szenvedélyes volt, teljesen meglepett. Átkulcsolta a combjával a csípőmet és egy kicsit felemelkedett rólam. Nem értettem, hogy miért műveli ezt, de nagyon is tetszett. Elkezdte feltűrni a pólómat, mire lefogtam a kezét.
- Héj, állj! Nem kell semmit elsietni – súgtam neki lihegve. Nekem ennyi elegendő volt ahhoz, hogy teljesen kész állapotba kerüljek.
- Rob… - kezdte félénken. – Én azt hiszem… - nézett mélyen a szemembe -, szeretlek.
Azt kívántam bárcsak megnyílna alattam a föld. Ettől féltem. Most erre mit mondjak? Ha azt mondanám neki, hogy én is szeretem, hazudnék. Fogalmam sincs az érzéseim felől!
- Bocs, nem kellett volna ezt mondanom – felkelt az ágyból és az asztalához sétálva pakolgatni kezdett rajta.
Mögé léptem és elsimítottam a haját, hogy a nyakába csókolhassak. A fejét kissé hátradöntötte és elégedetten felsóhajtott.
- Én is nagyon kedvellek – súgtam a fülébe. Ennél több nem tellett tőlem. Hazudni nem akarok neki, de joga van tudni az igazat. Megfordult és szomorkásan rám mosolygott. Megszakadt a szívem őt látva, de nem hazudhattam a szemébe. Többet érdemel.
- Kösz az őszinteséget – fogta meg a kezeimet. Jéghidegek voltak az ujjai, a szemei pedig könnyel teltek meg. Ha én egyenlőre nem is szerelemmel szeretem, ott van neki Cameron, az amerikai barátja. Ezt sem feledhetem el.
Ahogy eszembe jutott fel tudtam volna robbanni. Kristen is észrevehette rajtam a dühöt, mert félénken átölelt. Én azonban eltoltam magamtól és komoran bámultam le rá. Szerelemről beszél, miközben párkapcsolata van egy másik fiúval is. Ezt nem bírom elviselni.
Elindultam az ajtaja felé.
- Hová mész? – kérdezte remegő hangon.
- Egy kicsit kiszellőztetem a fejemet – feleltem összeszorított ajakkal.
- Ha visszajöttél, szeretnék veled beszélni valamiről – újra ez a téma. Mostanság nagyon sokszor akart velem „valamiről” beszélgetni. Eddig sikerült hárítanom ezt a témát, de most kíváncsi voltam mit akarhat mondani. Talán most vallja be, hogy barátja van? Közli, hogy őt jobban szereti és fejezzük be? Csak a holtestemen keresztül! Nem hagyom, hogy az a nyálgép szétválasszon minket. Kristen az enyém lesz, és nem engedem át őt másnak! SOHA!

Tudom, hogy nem valami sok és nem is érdekes, ezért nagyon sietek a következő - utolsó - adaggal!!!
Örülnék a pipáknak és a komiknak! :)
Előre is köszönöm (L)