Love is just a game 2/1 (Rob szemszög)

Sziasztok!

Ugyebár arról volt szó, hogy a történet két részt foglal majd magába és azzal vége. Hát, nem! :D
Nagyon durván belejöttem az írásba, és ma azt vettem észre, hogy a 15. vagy 16. oldalt kezdem meg....és még nagyon nincs vége!!
Elhatároztam, hogy a ti agyatokat se húzom tovább, megkapjátok a Rob szemszöget, ami nem sok újdonságot fog tartalmazni, csupán tisztában lesztek Rob érzéseivel is. ;)
Még hátra van a "Nagy bonyodalom" illetve a kibékülés rész.
Tehát egy szó, mint száz, valamikor a héten még számíthattok a befejezésre.
Bocsánat az egy napos csúszás miatt, de így is írtam, mint a gép. :)
(Hozzáteszem, hogy közgázra kéne tanulnom, mert jövőhéten vizsgázom belőle, de valahogy most ez tölti ki minden időmet)
És be is fejezem, mert megint sok a duma! :D
Jó olvasást!

Lilluci

u.i: Még egyszer mindenkinek BOLDOG ÚJÉVET!!!

Love is just a game

- Minden rendben? – kérdezte furcsa ábrázattal.
- Persze, csak fáradt vagyok – válaszoltam tettetett mosollyal. Még egy lépést beljebb jött a szobámban, majd becsukta maga után az ajtót. Túl jó emberismerő volt ahhoz, hogy higgyen nekem.
- Engem nem versz át, húgi – állt meg az ágyam lábánál. – Mondd el mi történt? – kérte szelíd hangon. Hangosan felsóhajtottam és felültem. Akartam neki mesélni, de nem most. Még túl fájó a seb, idő kell, míg képes leszek róla fájdalommentesen beszélni.
- Jól esik az aggodalmad Cam, de majd máskor sztorizgatok, rendben? – mosolyogtam rá halványan.
- Tudod, hol találsz – azzal fogta magát és kiment a szobámból, ám az ajtóból még visszafordult. – A szilveszteri buli azért még áll?
Néhány másodpercnyi magammal folytatott tanakodást követően, határozottan rávágtam:
- Naná!
Többet nem kérdezett, csak ismét becsukta maga után az ajtót. Újra elterültem az ágyamon és hagytam, hogy az utolsó könnycsepp legördüljön az arcomon. Szigorúan ez volt az utolsó csepp! Erős vagyok, ezzel is megbirkózom – biztattam magam.
Talán a 2012-es év nekem kedvez majd!

/Robert/

SZEPTEMBER

Utálat. Ezt éreztem Kristen iránt, mikor legelőször megláttam. Egy semmitmondó, minden lében kanál, idegesítő csajt láttam benne. Ahová mentem, ő mindig ott volt. Victoria mindenhová hurcolta magával, mint egy ölebet, Kristen pedig hűséges kutyaként követte.
Már vártam a pillanatot, mikor ő is kicicomázva lép majd a suli nagyközönsége elé, de meglepő mód, Kristen nem hódolt be az itteni trendnek.
- Ez a csaj tutira kettyós – mondta idétlenül röhögve Sam, az egyik csapattáram. Mi többiek szintén hangos röhögésbe kezdtünk. Ez igen gyakori volt mostanság. Ugyanis legújabb elfoglaltságunk volt Kristenen nevetni.
- Még csak nem is jó nő – közölte Ralf a legjobb haverom. Igen, Kristenről bármit ellehetett mondani csak azt nem, hogy fantáziamozgató. Előbb gerjednék a konyhás nénire, mint rá.
- Haver, láttad már pucéran? – kérdezte Toby.
- Úristen, dehogy! Tuti kidobnám a taccsot, ha meztelenül látnám – szórakoztattam a többieket öklendezést imitálva.
- Mekkora faja lenne már, ha meghúznád Rob. Te lennél a suli császára – lelkesedett tovább Toby.
- Már így is én vagyok a király. Nem kell ahhoz ez a frigid liba - legyintettem.
Ekkor, ha jobban odafigyeltem volna a jelekre, észrevehettem volna, ahogy Ralf fogaskerekei működésnek indulnak. De túl öntelt voltam ahhoz, hogy olvasni tudjak más emberekben. Elvoltam én magamban. Leszartam, hogy ki kedvelt, vagy utált, az volt a fontos, hogy mindig legyen egykét ember, aki körülöttem van és istenít. A lányok, különösebb erőfeszítés nélkül így is százával jöttek, szóval éltem a gazdag gyerekek gondtalan életét, fütyülve a többiekre.

*

- Meddig marad nálunk a béka? – érdeklődtem, majd rádobtam magam Vic ágyára. Ő egyből sipákolni kezdett.
- Most ágyaztam be, te vadmarha! Szállj le, de rögtön! – utasított magas hangon. Néha azt kívántam, bárcsak egyke lehetnék.
Rendes testvér módjára felültem, úgy vártam, hogy végre válaszoljon.
- Nos? – türelmetlenkedtem.
- Februárig azt hiszem – mondta, és folytatta az orra púderezését. Nagy levegőt vettem, majd odasétáltam a székéhez. Gyilkos tekintettel meredtem rá. – Ne rám légy kiakadva, hanem anyára. Ő akarta, hogy beiratkozzak erre a hülye cserediák programra.
Na igen, anya és az ő remek, világmegváltó gondolatai. Ránk erőlteti az akaratát, és közben elvárja, hogy jó képet vágva tapsikoljunk az ötleteit hallva. Elvből utálom, ha idegen jön a házunkba, de az egyenesen kiakaszt, hogy ez a Kristen februárig – vagyis fél évig – itt tengődik nálunk. Ha legalább egy jó csaj lenne, de nem, ő maga a borzalom. Kösz szépen anya!
- Valamivel rá kéne vennünk, hogy előbb hordja el magát – törtem a fejem hangosan.
- Mégis mire gondolsz? – csillant fel a szeme az ördögi terv hallatán Victoriának.
- Még nem tudom, de ide valami ütős kell.
- Még jó, hogy a bátyám vagy. Nem szeretnélek ellenségemnek – közölte sunyi kis vigyorral a képén, egyetlen hőn szeretett kishúgom.

Miután ezt jól kibeszéltük, elindultam a szobám felé, csakhogy Kristen hálója előtt megtorpantam. Résnyire nyitva volt az ajtaja, így jól hallható volt a telefonbeszélgetése. Közelebb léptem az ajtóhoz, hogy mindet jobban hallhassak.
- Kész rémálom ez a család – mondta Kristen elkeseredetten. – Az anyukájuk kedves, de a két gyerek… - itt felhorkant, majd nevetett valamin. – Egy lány és egy fiú – válaszolta. Hosszú hatásszünet következett, majd ismét megszólalt. – Még ha úgy is lenne, én nem illek az ő világukhoz. Látnod kéne, hogy fennhordják az orrukat – nevetett újfent. – Te is nekem Cameron. Szeretlek te bolond! – suttogta sejtelmesen a telefonba. Mi, ennek a csajnak van barátja?! Biztosan vak a csávó. – Vigyázok, megígérem. De te is! Majd még hívlak, szia – azzal letette a telefont, majd rádőlt az ágyra. Legalább is az ágy megreccsent, amiből arra következettem, hogy lefeküdt rá. Sóhajtott egyet, és valami ocsmány szerelmes számot kezdett dúdolni. Erre már abszolút nem voltam kíváncsi, így inkább tovább álltam.

*

Legújabb felfedezésemet, miszerint Kristennek barátja van, másnap megosztottam Ralfal is. Ő is ugyanolyan sokkos lett, mint én.
- Frankón, azt mondta neki, hogy szereti – bizonygattam, mert Ralf nem akart hinni nekem, hiába ismételgettem neki vagy ötvenszer.
- Basszus, ez undorító! Hát nem?
- De-de – helyeseltem. Elképzelni is rémes azt az embert, aki szemet vet Kristenre. Elöl deszka, hátul léc a csaj, és még okoska is. Kinek kéne egy ilyen lány hosszútávon? Valami mazochista hajlamokkal megáldott férfi lehet a barátja.
- Tényleg, manapság minden rusnyaságnak lehet barátja – fintorgott tovább Ralf, majd felkelt az ágyamról és az ablakomhoz masírozott. – Te figyelj, nem lehet, hogy ez a Cameron nőnemű? – fordult felém kíváncsian.
- Azt azért nem hiszem – csóváltam a fejem. Kissé meredek lenne, ha kiderülne, Kristen leszbikus. Annyira azért nem rút, hogy ilyesmire kényszerüljön.
Ralf vállat vont, majd témát váltott.
- Úgy látom, a húgod megint medencés partyt ad – nézett meredten kifele az ablakon. Én már magasról szartam Victoria hülye programjaira. Minden héten rendezett valami hülyeséget, amire a fél évfolyamot meghívta. Nem elég ezeket a marhákat a suliban elviselnem, hála Vicnek még itthon is boldogítanak. – Nem lessük meg őket?
- Minek? Csomó unalmas, üresfejű liba – húztam el a számat. Nem voltak már kedvemre valóak. Mind megvolt, akkor meg mit egyek rajtuk?
- Lehet, de akkor is félmeztelenül fognak flangálni a házban – érvelt tovább – szerintem ügyetlenül – Ralf. Nagyot sóhajtva beadtam a derekamat.
Felmentünk egy emeletet, merthogy a házunk három emelet magas volt. A legfelső emeleten volt a zárt úszómedencénk, a jakuzzink, na meg pár szauna az azt kedvelőknek.
Az ajtó közelébe érve már hallottuk a vihogó lányhangot, meg a víz csobogását. Továbbmentem egy ajtóval, mire Ralf megtorpant.
- Nem a lányokhoz megyünk? – kérdezte értetlenül.
- Feltűnően akarod bámulni őket? Van itt egy titkos szoba, ahonnan minden kitűnően látszik – kinyitottam a szoba ajtaját és vártam, hogy Ralf bemenjen. Kétkedve lépett beljebb. Még soha nem hoztam őt ide, ez kizárólag az én titkos rejtekhelyem volt ilyen alkalmakra. Általában az ilyen medencés bulikon mi is ott ülünk a medence szélénél és flörtölünk az alig 17 éves csitrikkel. Most viszont nem volt kedvem a badarságaikhoz, így a leskelődés mellett döntöttem.
- Váó, ez nagyon fasza! – ült le egy fotelbe Ralf. Én is letelepedtem mellé, majd bekapcsoltam a kis monitorokat, amin keresztül jól látható volt a medencénél zajló eseményáradat. Semmi extra nem történt, csak a szokásos unalom. Egymást fröcskölték a lányok, mire sokan sipákolni kezdtek, hogy „ne, mert túl hideg a víz”, vagy „kárt teszel a hajamban”. Úristen!!!
Mások élvezettel úsztak, és voltak, akik napoztak(!).
- Ne legyél már ennyire szégyenlős – hallottam meg Victoria hangját. Azt a monitort kezdtem bámulni, amin ő volt. Nem láttam, hogy kihez beszél, mert az illető pont takarásban volt egy dísznövény miatt. – Nem voltál még strandon vagy mi? – nevette el magát gonoszul Vic.
- De, csak… - harapta el a mondatot, legnagyobb meglepetésemre Kristen. Azon voltam, hogy átváltok egy másik kamerára, de abban a pillanatban Kristen levette magáról a törölközőjét és kilépett a növény mögül. Először azt hittem, hogy rosszul látok. Nem hasonlított ahhoz a lányhoz, aki itt élt velem egy fedél alatt. Egyáltalán nem volt béka, ahogy én, az érkezésekor elneveztem. Eszméletlenül szexi volt. Alaposabban szemügyre vettem őt – már amennyire a kamera engedte persze. Karcsú derekú, rendkívül hosszú lábú, formás lány volt. A mellei igaz kicsik voltak, de a fürdőruha felső része szépen kiemelte őket. Leizzadtam, ahogy néztem őt a monitoron keresztül. Eddig azt gondoltam róla, hogy semmitmondó és szürke, de most… Éreztem, hogy az agyamból minden vérem egy bizonyos szervembe tódul. Nagyon megkívántam őt, holott egyfolytában azt mondogattam magamban, hogy ez csak Kristen, a ronda lakótársam. De hiába való volt a próbálkozásom. Nem láttam mást a szemem előtt csak azt a kívánatos nőt, aki sellőként merült el a vízben.
- Jól vagy, haver? – kérdezte Ralf, érdekes tekintettel. Csak le ne bukjak!
- Persze, csak ki kell mennem a mosdóba – dadogtam ügyetlenül. Mi a fene ütött belém?
Majd’ kiestem az ajtón, annyira siettem a fürdőszobába. Ahogy beértem, magamra zártam az ajtót és könnyítettem magamon. Igen, szó szerint azt tettem. Csak nagyon ritkán szoktam ehhez a módszerhez folyamodni, hisz általában van valaki, aki könnyít rajtam, de most magamra voltam utalva. A legrémesebb mégsem az volt, hogy ezt csinálom, hanem hogy közben Kristenre gondoltam egy szál fürdőruhában. Komplett elmebeteg vagyok, hogy felizgultam rá?
Miután végeztem, alaposan kezet mostam és visszamentem Ralfhoz. Égett az arcom, és nagy küzdelem árán tudtam csak elvonatkoztatni az előbb történtektől. Ott lebegett egyfolytában a szemem előtt Kristen vonzó alakja.
- Már azon voltam, hogy utánad megyek a klotyóra – mondta érdekes hangszínen Ralf. – Minden oké, Rob? – mért végig alaposan. Vajon észrevehető, hogy éppen most – jobb szó híján – maszturbáltam? Remélem ennyire nem éleslátó a barátom.
- Igen, csak rosszat ettem – vágtam ki magam.
- Aha. Képzeld Kristen is itt van – közölte velem. Mintha én azt nem tudnám te hülye!
- Klassz – visszaültem a helyemre különösebb érdeklődés nélkül, de Ralf csak nem tágított.
- Nem is olyan ronda a csaj. Megnézed?
Ne, csak ezt ne!! Nagyot nyelve fordultam a monitor irányába. Kristen pont most szállt ki a medencéből. A víz patakokban folyt róla. Ahogy egyenletesen lépkedett a törölközőjéhez, jól láthatóvá vált formás feneke. Itt újra végem volt.
Gyorsan elkaptam a fejem a képernyőről és idegesen álltam fel.
- Ennyi épp elég volt a lányokból. Mehetünk? – kérdeztem idegesen. Ralf megütközve bámult rám, de aztán egy laza vállvonás után követett vissza a szobámba.

Miután távozott én elrohantam fürdeni. Kristen szobája előtt újra megtorpantam, ám most nem volt nyitva az ajtaja. Hallottam, hogy megint énekel valamit és a ruha susogását is hallani véltem. Becsuktam a szememet és elképzelte, ahogy meztelenül áll a szoba közepén. A haja fátyolként omlik a vállára, karcsú teste pedig az érintésemre vár. Beharaptam az alsó ajkam, megakadályozva így a kikívánkozó nyögésemet.
Bódult állapotomból Victoria sipákolása ébresztett fel. Futólépésben bementem a fürdőszobába, és gyorsan levettem magamról a ruháimat. Beálltam a tus alá, majd hidegre állítva a hőfokot, a vízsugarat egyenesen tettre kész férfiasságomra irányítottam. De a belülről fűtött vágyamon ez már nem segített. A mai nap folyamán másodszor voltam kénytelen magam kézbe venni a dolgokat és csillapítani fájó lüktetésemen, amit Kristen miatt éreztem.
Elkészülve fogtam magam és visszamasíroztam a szobámba, majd befeküdtem az ágyamba.
Tanakodtam magammal. Mi miatt érzek ennyire erős vágyat Kristen iránt? Eddig nem tekintettem nőként rá, most pedig nem bírok az alsó fertájammal. Kívánom őt, már szinte beteges mód. Normális, ha egy nap kétszer is magamnak kell ellátnom a bajom? Persze, férfi volnék, akinek köztudottan igen nagyok a szükségletei, de egy lányt se akartam még ennyire. Ez puszta testi vágy semmi több, de engem ez is megőrjít. Tudtam, hogy csak egy ember van, akivel beszélhetek erről. Ralf, a legjobb barátom. Ő majd segít kitalálni valamit.

November

Valamilyen szinten jobb lett a helyzet, mint két hónappal ezelőtt volt, de azért még mindig kissé ingatag lábakon álltam. Már, ami a Kristen ügyet illette. Ralfal is megosztottam a gondomat, aki csak annyit reagált rá, hogy ez természetes és nem kell emiatt majréznom. Én mégis pánikoltam. Egyfolytában Kristenre gondoltam, és hogy mit csinálnék vele, ha egyszer megkaphatnám. Őrült, perverz gondolatok futottak át az agyamon. Az sem segített, hogy szinte mindennap más lányt cipeltem az ágyamba. Félreértés ne essék, nagyon jó volt velük, mindent megtettek, hogy élvezzem a dolgot. Egy bökkenő volt velük. Ők nem Kristen voltak.
Ralf és a többiek előtt próbáltam a lazát adni, de belül ordítottam. Kristennel is undokul bántam, őt hibáztattam az én vágyaim miatt. Cefetül szenvedtem és nem volt senki, aki megértette volna a gondomat. Én magam se értettem mi megy végbe bennem, csak azt akartam, hogy múljon el ez az agybaj.
- Túl vagy már Kristenen? – kérdezte Ralf, ahogy átöltöztünk az edzéshez. Körülnéztem, hogy ez hallotta-e valaki, de a többiek mind hallótávolságon kívül voltak.
- Nincs min túl lennem. Csak egy pillanatnyi elmezavar volt – vontam vállat semmitmondóan, és újból felvettem a pókerarcot. Mégse mondhatom el neki, hogy esténként mit csinálok Kristenre gondolva. Én lennék a suli szégyene. Ezt nem akarom.
- Ezt örömmel hallom, ugyanis támadt egy remek ötletem – közelebb jött hozzám, hogy a többiek még véletlenül se hallják.
- Mi? – kérdeztem kíváncsian.
Épp közölni akarta velem a fantasztikus tervét, ám az edző éles hangja belé fojtotta a szót.
- Majd edzés után beavatlak – sóhajtott lemondóan.

*

Hazafele menet egyre csak a Ralfal kötött alkun járt az eszem. Áldottam az ő találékonyságát. Nekem soha nem jutott volna eszembe ez az ördögien mesteri terv. Természetesen kapva kaptam az alkalmon, hogy megfektessem Kristent. Ha jól megdugtam, utána újra a régi Rob leszek. Ez kell csak. Egy jó dugás, semmi más.
Aznap este levakarhatatlan volt a mosolyom. Ez a családnak is feltűnt, és egyből kérdésáradatot zúdítottak rám.
- Hónapok óta nem láttalak ennyire boldognak kisfiam – mondta anya mosolyogva. – Történt esetleg valami?
- Nem, csak mostanában minden összejön – húztam ki magam büszkén. A szemem sarkából láttam, ahogy Kristen fintorog előbbi megjegyzésemen.
- Örülök neki, hogy minden jól megy – szorította meg bíztatólag a kezemet anya.
- Ennek van valami köze Rachel-höz? – kérdezte Vicoria. Keresztbe le tudtam volna őt nyelni. Pont most jön a volt nőmmel, mikor Kristen előtt akarok bevágódni. Agyatlan hülye!
- Nincs – feleltem talán túl gyorsan.
- Nem tegnap aludt itt nálunk? – kérdezősködött tovább. Mintha szánt szándékkal akarná elrontani a játékomat. Idegesen néztem rá, mire ő csak szendén mosolygott.
- De igen – morogtam fogcsikorgatva.
- Megint jártok? – lelkesedett anya. – Mindig is úgy szerettem őt. Tudod mennyire sajnáltam, hogy szakítottatok – szomorodott el egyből.
- Nem járunk, és végre zárjuk le ezt a témát, ha kérhetném! – intéztem ezt mindenkihez.
- Rendben – fintorgott Victoria. Kristen halkan nevetgélt, ám nem rajtunk. A telefonját szorongatta és nyomkodta serényen. Tiszteletlenségnek tartottam a részéről, hogy még evés közben is telefonozik. Lehet, hogy Amerikában ez a módi, de itt, a mi családunkban ez szigorúan tilos.
- Khm, jó lenne ha azt eltennéd – köszörültem meg a torkom és jelentőségteljesen bámultam rá. Először azt hitte, hogy nem is hozzá beszélek, de miután vagy öt percig néztem rá, kapcsolt.
- Elnézést – pirult el. Szigorú arckifejezésem egyből ellágyult tőle. Mi a picsa?!
- Nyugodtan folytasd csak drágám, minket igazán nem zavar – tette rá a kezeit Kristen kezére anya. A pofám leszakadt ettől. Bezzeg minket szobafogsággal fenyeget, ha csak magunk mellé merészeljük tenni a telefont. Kristennek meg hagyja, hogy nyomkodja és röhögcséljen hozzá. Újból gyilkos düh ébredt bennem iránta. Ez a csaj felforgatja az életemet. Mielőbb meg kell szabadulnom tőle, hogy több kárt már ne okozhasson. Így is épp elég az, amit eddig művelt.
Vacsora után mindenki elvonult a szobájába. Láttam, hogy Kristen fürdéshez készülődik és miután elhagyta a szobáját, én magamra csukva az ajtót, kutatni kezdtem a telefonja után. Fúrta az oldalamat a kíváncsiság, hogy kivel smsezgetett olyan önfeledten. Hosszas kutakodást követően megtaláltam az éjjeliszekrény egyik fiókjában a mobilt. Megnyitottam az üzeneteket és nem kellett csalódnom. Egytől egyig attól a bizonyos Camerontól jöttek az üzenetek. Találomra megnyitottam közülük egyet.
„Ma is a tőled kapott pólómban feszítettem. Annyira imádom, hogy az nem igaz! Te vagy a legjobb ajándékvásárló Kris ;) IMÁDLAK!!!”
Ebből nem sok minden derült ki, csupán annyi, hogy Kristen feltehetőleg innen küldött neki egy pólót, amit a csávó előszeretettel visel. Nem nagy cucc.
Megnyitottam egy újabb üzenetet, ami kicsivel részletesebb volt.
„Alig várom, hogy haza gyere drága! Tudod, itt semmi se olyan nélküled. Borzasztóan hiányzol. Tudom, hogy nyálas szöveg, de nagyon szeretlek és írj, amint lehetőséged nyílik rá <3”
Öklendezhetnék támadt ettől a ficsúrtól. Ez a legszánalmasabb lánynak írt sms, amit valaha olvastam. Kristennek tényleg egy ilyen nyálgép kell? Bár, amilyen visszafogott és egyszerű, gondolom nagyon is tetszik neki a csávó stílusa. Egy súlycsoportban lehetnek.
Több smsre nem is voltam kíváncsi, így inkább kiosontam a szobából. Leheveredtem az ágyra, és aznap este először sikerült gondtalanul azonnal elaludnom. Kellet is a pihenés, mivel másnap fontos meccsünk volt.

- Itt az ideje az első lépésnek – löktem oldalba Ralfot, aki felvont szemöldökkel meredt rám. A fejemmel Kristen irányába böktem, aki a lelátó legfelső sorában ült, kezében egy tankönyvvel.
- Mindent bele, haver! – biztatott, majd egy pacsit követően elindultam a pálya szélére.
Nem akartam túl feltűnően vizslatni őt, de így is megakadt pár ember szeme rajtam. Egyből kiszúrták, hogy Kristent nézem, mire neki is leesett a dolog. Zavartan kémlelte körbe, én pedig biccentettem egyet felé, hogy jöjjön le hozzám. Ügyetlenül verekedte le magát az emeletről.
- Szia – köszöntem neki behízelgő hangon. Ez volt a csajozáshoz jól bevált bársonyos hangom. Kristenen jól látható volt a zavartság. Én alaposan szemügyre vettem őt. Ismét felidéződött bennem a medencés kép, és ennek hatására csak és kizárólag a melleit tudtam nézni. Istenem, de megfognám őket a ruha alatt!
- Khm, a szemeim itt vannak – jól hallhatóan remegett a hangja. Á, talán nem is kell szilveszterig várnom. Meglesz a kicsike még hétvége előtt.
- Tudom, de a melleid érdekesebbek – közöltem vele csak úgy mellékesen. Most mit kerteljek, ha egyszer így gondolom.
Kristen megütközve nézett rám, talán még nyelni is elfelejtett. Vicces volt ez a meglepett ábrázat. Egy kicsit sajnáltam, amiért ennyire könnyű prédának bizonyul.
- Igen…nos, mit is akartál? – érdeklődött halkan. Ekkor ránéztem. Jó mélyen a szemébe. Meg akartam őt fejteni. Nem mintha olyan titokzatos személyiség volna, mégis volt benne valami más. Sokkal érdekesebbnek tartottam, mint az itteni lányokat. Láttam rajta, hogy meglepődik átható tekintetemen. Én magam is összezavarodtam egy pillanatra, ám nem engedtem, hogy ezt észrevegye rajtam.
- Csak érdeklődnék, hogy van-e már kísérőd a Wight szigeti bulira? – ez csak tiszteletkör volt, tisztában voltam vele, hogy senki nem hívta el. Josh Baker rajta volt az ügyön, de mivel nem potenciális ellenfél, csak egy szimpla megjegyzés kellett tőlem, hogy nagyon gyorsan mondjon le a csajról, mire odébbállt. Szívből sajnáltam. Ő talán tisztességes szándékkal közeledett volna Kristen felé, de ezt már soha nem fogjuk megtudni, hála nekem.
Egy nem várt pillanatban – magamat is meglepve – megfogtam egy tincset Kristen hajából és megszagoltam. Eper illatú volt a haja. Nagyon kellemes, sőt mi több a tapintása is jóleső volt.
- Ne…n…vagyis….öh…nincsen – nyögte. Elmosolyodtam bizonytalansága láttán.
- Akkor gyorsan orvosolnunk kell ezt a problémát – bátorkodtam eggyel közelebb lépni hozzá, mire megdermedt. Lehunyta a szemeit és csak várt. Kedvem lett volna megcsókolni, de tudtam, hogy azzal mindent elrontanék, így tovább folytattam. Persze direkt úgy, hogy kínozzam. – Lenne kedved esetleg velem eljönni? – észleltem, ahogy piros ajkai enyhén szétnyílnak. Ő is arra vágyott, amire én. Kelepcébe került, éreztem. - Kristen? – szóltam hozzá józanítólag.
- Nem megy – nézett rám kavargó tekintettel. Azt hittem, hogy rosszul hallok, vagy ő beszél félre.
- Tessék? Mi nem megy? – kérdeztem értetlenül. Eddig olyan jól alakultak a dolgok, nehogy már most makacsolja meg magát ez a liba!
- Nem megyek el veled sehová – közölte hűvösen. Nagyokat pislogtam és a röhögés szélén álltam. Ez tényleg megtörténik velem? Egy ilyen senki utasít vissza ENGEM?!
- Most csak viccelsz, ugye?
- Egyáltalán nem! Keress magadnak egy másik balekot – mire kettőt pisloghattam volna már ki is ment a teremből. Gondolkodásnak nem volt ideje. Olyannyira felhúztam magam, hogy fittyet hányva a sok száz nézőre, utánaeredtem. Engem aztán nem fog ilyen könnyen lerázni. Mit gondol, ki vagyok én, a hülye kis amcsi barátja? Lószart!
Könnyen utolértem, és nem túl gyengéden visszarántottam magamhoz a karjánál fogva. Nekiütközött a mellkasomnak, de egyből felnézett rám. Az én tekintetem vérben forgott, az övé bosszús volt.
- Hogy gondolod, hogy csak úgy otthagysz engem, ha? – kérdeztem üvöltve. Teljességgel kivetkőztem önmagamból, és utólag visszagondolva fogalmam sincs mitől rágtam be rá ennyire. Otthagyott, és aztán? Azzal tudom csak magyarázni, hogy csorba esett a férfiúi büszkeségemen. Akinek a kisujját se kell mozdítani a lányok miatt, az nem bír elviselni egy visszautasítást. Még akkor sem, ha a lány közömbös is számára.
- Szabad ember vagyok, azt teszek, amit akarok – válaszolta dacosan. Tetszett ez a magabiztosság, ez az erő, amit magából sugárzott.
- Egy kibaszottul ostoba ember vagy! – ösztönösen jöttek belőlem a szavak. Ordítottam vele, pedig inkább magamra voltam dühös. Magamra és a nevetséges vágyamra. Miért pont Kristen?
- Te pedig egy mérhetetlenül nagy bunkó – ezzel megütötte a mellkasomat, mire hátratántorodtam. Nem voltam felkészülve erre, de még így se tudott kibontakozni a kezeim közül. Az erőfölény nálam volt, akármennyire is küzdött.
- Egy jó indokot mondj, amiért visszautasítod a meghívásomat.
- Több ezret is fel tudnék sorolni – szikrákat szórtak a szemei, ahogy ezt a fejemhez vágta.
- Hallgatlak! – vettem vissza kissé az arcomból. Az üvöltözéssel nem érek el semmit.
- A legnyomósabb indok talán az, hogy utállak – húzta ki magát büszkén. Azt képzelte, hogy ezzel padlóra küldhet? Jaj drága Kristen, nem ismersz te még engem.
Hangosan felnevettem előbbi állításától.
– Mi olyan mulatságos? – kérdezte mérgesen.
- Olyan együgyű vagy Kristen – csóváltam meg a fejemet és közben próbáltam lágyabban beszélni hozzá. Ezt szeretik a nők.
- Igen? Miért is?
- Azt állítod utálsz, közben meg remegsz értem. Ne is próbáld tagadni, érzem – lehajoltam hozzá a hitelesség kedvéért. Kábé két centi volt az én, és az ő ajka között.
- Mi van? Butaság! – próbált még mindig ellenkezni ügyetlenül. Átláttam rajta. Ő is bedőlt nekem, reszketett értem a teste, hiába is próbálta tagadni.
- Tegyünk egy próbát, és meglátjuk, kinek van igaza – ajánlottam csibészesen.
- De én… - kezdett újfent ostoba motyogásba, de én egyből belé fojtottam a szót. Szorosan öleltem magamhoz törékeny testét. Érezni őt még jobb volt, mint messziről kémlelni. Teljesen beindultam rá, így szartam a gyengédségre, és egyből szenvedélyesen kezdtem őt csókolni. Azt akartam, hogy ő is érezze azt a vágyakozást, azt a kínt, amit én már hónapok óta kiállok. Ő is megérdemelné, hogy éjszakánként éberen forgolódjon a szenvedély miatt. Olyan tűz lobbant bennem iránta, aminek a csillapítása feloldozás lesz számomra.
Először nem akart visszacsókolni. Összeszorította a száját, így próbált meg leállítani, csakhogy én már megéreztem ajkai mézédes ízét, ami bódítólag hatott rám, és felkorbácsolta az érzékeimet. Pár perc múltán aztán az ellenállása alábbhagyott, és engedett a csábításnak. Ahogy résnyire szétnyíltak kívánatos ajkai én nem tétlenkedtem, a szájába bocsájtottam a nyelvemet. Kristen is ráérzett a dolog ízére és a következő pillanatban megragadta a tarkómat és még közelebb húzta az arcomat az övéhez. Ha pedig ez nem lenne elegendő a totális felizguláshoz, jött a következő lépés. Teljes testét hozzám préselte. Ott nyomódott nekem, ahol a legjobban fájt. Belenyögtem a szájába, és viszonzásképp én is belemarkoltam a fenekébe. Kristen ijedten próbált ellépni tőlem. A pasija tutira impotens, ha nem fogdossa. Egy ilyen lányt mindenhol érinteni kell. Olyan sok elfojtott szenvedély munkálkodik benne, hogy elképzelni is rohadt csodás, mi mindenre lenne képes szex közben.
- Nyugi – nyögtem a szájába. Azt hittem menten elélvezek, mikor újból csókolózni kezdtünk. Most nyoma sem volt bizonytalanságnak, sőt ő volt a kezdeményező. Kezeit a mellkasomra helyezte, mire érzetem, hogy megváltozik nála valami. Hagyta, hogy azt tegyek, amit akarok. Szinte elutasítóvá vált, amitől újra dühbe gurultam. Mit képzel, hogy csak úgy felhúzhat, aztán meg visszavonulót fúj?
- Megint mi van? – kérdeztem mérgesen. Rohadtul le akartam vele feküdni, erre meg hezitál. Mi olyan kurva nagy szám egy dugásban? Épp ésszel fel nem foghatom, hogy egyes nők, miért majréznak már csak a szex gondolatától is. Nem nagy kunszt.
- Te… - kezdte, de abba is hagyta. Tényleg elgondolkodtam, hogy vajon százas-e a csaj.
- Én, mi? – érdeklődtem nyersen. – Nyertem? – utaltam itt a kis évődésére, miszerint ő nem vonzódik hozzám.
- Ez nem egy kibaszott játék, te hülye! – teljesen eltorzult az arca, ahogy ellökött magától, majd elfutott.
Ott álltam, mint egy rakás szerencsétlenség. Mi a franc baja van ennek a lánynak? Egyszer eljátssza, hogy utál, aztán meg majd’ elolvad a közelemben, és szinte leteperjük egymást az iskola folyosóján, majd gondol egyet és hisztis picsává változva elrohan. Mintha csak egy elcseszett szappanoperában lennék.
Más eszközökhöz kell folyamodnom, ha eredményt szeretnék elérni szilveszterig. Rohadt jó, elő kell vennem a jó kisfiús énemet. Hogy én mennyire rühellem ezt!

December

Tényleg próbálkoztam. Tényleg minden tőlem telhetőt megtettem, de kudarcot vallottam. Nem vagyok képes közönyös lenni iránta. Túlságosan jó és tiszta ahhoz, hogy átverjem. Hányni tudnék magamtól, és a gusztustalan ötlettől, hogy kihasználjam Kristent. Reggelente tükörbe se tudok nézni, mert félek, hogy leköpném a puszta tükörképemet.
Amikor Ralf unszolására csokit meg virágot kezdtem küldözgetni Kristennek, még jó murinak tartottam, hogy megfektessem. De aztán történt valami, ami miatt visszakozni kezdtem az egész becserkésző hadművelettől. Ahogy kiszolgáltatottan feküdt alattam, készen bármire, amit kívánok tőle, megsajnáltam. Úgy tekintettem rá a hónapok alatt, mint egy darab húsra. Mint egy ócska használati tárgyra, amit miután jó alaposan kihasználtam, eldobom. Nem akartam ennél is jobban megbántani, annál ő sokkal jobb ember, mintsem roncsot csináljak belőle egy életre.
Áldottam, hogy volt ereje ellökni magától. Mert, ha nem teszi, én képtelen lettem volna megállni. Betegesen vágytam már rá. Szeretkezni akartam vele, fittyet hányva a következményekre. Csakhogy ő még tapasztalatlan és megijedt. Megijedt attól, hogy egy ilyen férfinak adja magát, mint én. Valahogy sejtettem, hogy Kristen még szűz, mert minden érintésemre meglepődve reagált. Mégis, mikor feltettem neki a kérdést, és ő őszintén válaszolt, először ledöbbentem, majd rohadtul boldog lettem. Annál nagyobb öröm egy férfi számára nincsen, minthogy egy lány vele akar lefeküdni elsőként. Mert Kristen ezt mondta. „Le akarok veled feküdni, Rob” – visszhangzott édes hangja a fülemben. Ha tudná, én mióta várok erre.
Megfogadtam, hogy semmit se fogok erőltetni. Amíg ő nem készült fel rá, addig nem támadom le. Nem tudom pontosan megmagyarázni mi történik velem, csak annyiban vagyok bizonyos, hogyha Kristennel vagyok végre önmagam lehetek. Nem egy öntelt, önimádó gazdag ficsúr, hanem egy felszabadult és boldog ember, akinek rengeteg terve van a jövőt illetően.
Két hete, hogy titokban randizgatunk egymással. Ő sem, én sem akarjuk világgá kürtölni a kapcsolatunkat. Milyen fura kapcsolatról beszélni, főleg az én esetemben. Örök életemben függetlenségre vágytam, gyűlöltem, ha egy lány párkapcsolatra vágyott velem. Most azonban én ragaszkodtam hozzá, hogy járjunk.
- Rob, lenne kedved ma este kocsmázni egyet? Úgy, mint a régi szép időkben – kérdezte a mellettem ülő Sam. Reflexszerűen a lányok asztalához siklott a tekintettem. Pont abban a pillanatban néztem oda, mikor Kristen is rám nézett. Egy percre találkozott a tekintetünk és némán üzentünk egymásnak.
Visszafordultam Sam felé.
- A ma este nem jó, segítenem kell anyámnak valamiben – húztam el a számat a hitelesség kedvéért.
- Már megint? – kérdezte szenvedve Toby.
- Aha. Vett egy csomó fitnesz gépet és azokat kell cipelnem.
Szinte rutinszerűen jöttek belőlem a hazugságok. Kezdett a fiúknak is feltűnni, hogy mostanában elég gyakran vágom ki magam a közös programok alól. Sajnos inkább töltöttem az időmet Kristennel, mintsem velük.

- És ma mit csinálunk? – érdeklődött Kristen és felnézett rám. Mindketten az ágyában feküdtünk és ő kényelmesen elhelyezkedett rajtam. Imádtam így lenni. Olyan bensőséges volt.
- Lenne egykét ötletem – kacsintottam rá pimaszul.
- Folyton csak a szex – fúrta az arcát a mellkasomba. Jól beszippantottam az illatát, amit rettentő mód kedveltem.
- Most kivételesen – ezidáig – eszembe se jutott a szex. De kösz, hogy felhoztad.
- Akkor mire gondoltál? – nézett fel rám újfent. Úgy csillogott a szeme a sötétben, hogy kétségem se lehetett afelől, hogy kedvel engem. Vagy talán többet is érez irántam, mint puszta szeretetet. Kíváncsi lettem volna, de féltem rákérdezni, mert akkor nekem is meg kellett volna nyílnom. Viszont még magam se tudtam, hogyan is érzek iránta. Az biztos, hogy imádtam a társaságában lenni, és ha tehettem volna, az egész napomat az ágyában fekve töltöm el, de nem voltam biztos benne, hogy ilyen érzés, ha szerelmes az ember.
- Mondjuk, elmehetnénk vacsorázni, vagy megint moziba.
Elhúzta a száját.
- Uncsi – ásított és felült az ágyában.
- Akkor mondj te valamit – ajánlottam. Egy ideig törte a fejét, majd sejtelmesen rám mosolygott.
- Hát… - harapta be az alsó ajkát. Úristen, úgy nézett rám, hogy menten leizzadtam. – Énekelhetnénk – jelentette ki játékosan. Azt hittem, hogy csak humorizál, de nagyon is komoly volt az arca. Miből hiszi, hogy tudok énekelni?
- Nem tudok énekelni – vallottam be.
- Ne hazudj! Hallottalak – bújt közelebb hozzám. A válla hozzáért az én vállamhoz.
- Mikor? – kérdeztem csodálkozva. Nem emlékszem, hogy valaha is énekeltem volna a szobámban. Kizárólag egyetlen helyen szoktam dalra fakadni, az pedig a… - Te hallgatóztál, miközben zuhanyoztam? – kérdeztem tágra nyílt pupillákkal.
- Csak egy picikét – pirult el. – Nagyon tehetséges vagy – ismerte el.
- Nem hinném, de azért kösz – átkaroltam a derekát és magamra húztam. Mindketten hangosan nevettünk, majd egyszer csak komolyan a szemembe nézett. Megfejthetetlen volt a tekintete. – Mi az?
Abban a pillanatban megcsókolt. Nagyon szenvedélyes volt, teljesen meglepett. Átkulcsolta a combjával a csípőmet és egy kicsit felemelkedett rólam. Nem értettem, hogy miért műveli ezt, de nagyon is tetszett. Elkezdte feltűrni a pólómat, mire lefogtam a kezét.
- Héj, állj! Nem kell semmit elsietni – súgtam neki lihegve. Nekem ennyi elegendő volt ahhoz, hogy teljesen kész állapotba kerüljek.
- Rob… - kezdte félénken. – Én azt hiszem… - nézett mélyen a szemembe -, szeretlek.
Azt kívántam bárcsak megnyílna alattam a föld. Ettől féltem. Most erre mit mondjak? Ha azt mondanám neki, hogy én is szeretem, hazudnék. Fogalmam sincs az érzéseim felől!
- Bocs, nem kellett volna ezt mondanom – felkelt az ágyból és az asztalához sétálva pakolgatni kezdett rajta.
Mögé léptem és elsimítottam a haját, hogy a nyakába csókolhassak. A fejét kissé hátradöntötte és elégedetten felsóhajtott.
- Én is nagyon kedvellek – súgtam a fülébe. Ennél több nem tellett tőlem. Hazudni nem akarok neki, de joga van tudni az igazat. Megfordult és szomorkásan rám mosolygott. Megszakadt a szívem őt látva, de nem hazudhattam a szemébe. Többet érdemel.
- Kösz az őszinteséget – fogta meg a kezeimet. Jéghidegek voltak az ujjai, a szemei pedig könnyel teltek meg. Ha én egyenlőre nem is szerelemmel szeretem, ott van neki Cameron, az amerikai barátja. Ezt sem feledhetem el.
Ahogy eszembe jutott fel tudtam volna robbanni. Kristen is észrevehette rajtam a dühöt, mert félénken átölelt. Én azonban eltoltam magamtól és komoran bámultam le rá. Szerelemről beszél, miközben párkapcsolata van egy másik fiúval is. Ezt nem bírom elviselni.
Elindultam az ajtaja felé.
- Hová mész? – kérdezte remegő hangon.
- Egy kicsit kiszellőztetem a fejemet – feleltem összeszorított ajakkal.
- Ha visszajöttél, szeretnék veled beszélni valamiről – újra ez a téma. Mostanság nagyon sokszor akart velem „valamiről” beszélgetni. Eddig sikerült hárítanom ezt a témát, de most kíváncsi voltam mit akarhat mondani. Talán most vallja be, hogy barátja van? Közli, hogy őt jobban szereti és fejezzük be? Csak a holtestemen keresztül! Nem hagyom, hogy az a nyálgép szétválasszon minket. Kristen az enyém lesz, és nem engedem át őt másnak! SOHA!

Tudom, hogy nem valami sok és nem is érdekes, ezért nagyon sietek a következő - utolsó - adaggal!!!
Örülnék a pipáknak és a komiknak! :)
Előre is köszönöm (L)