Love is just a game 2/2 (Kristen szemszög)

Sziasztok!!

Hát én - közismertebb nevemen - a disznó, újra jelentkezik. :/
Szánom bánom a késést, de válságban voltam. Azaz írói válságban vagy miben, ugyanis a történet egész végig megvan a fejemben, de egyszerűen képtelen vagyok normálisan megfogalmazni. :S
Nem akarom itt magamat mentegetni, de néha rám jön ez a rossz passz állapot és akkor K.O.
Viszont már nem volt pofám várakoztatni benneteket, ezért elhoztam a Kristen szemszöget (amit megint tanulás helyett írtam).
Mától egészen vasárnapig nem leszek elérhető állapotban, ugyanis pénteken vizsga, szombaton pedig utazom nővéremhez Ausztriába :) Utána viszont megpróbálok kicsivel többet lenni az oldalon és beszélgetni veletek!
Megint sokat pofázok, kérlek üssetek már le! :D
Jó olvasást.

Lilluci


Love is just a game

/Kristen/

Még nem láttam ennyire feldúltnak Robot, mint most. Nem értettem mi ütött belé hirtelen, hisz olyan jól megvoltunk eddig. Talán kár volt elmondanom neki, hogy szeretem. Biztosan ez ütötte ki nála a biztosítékot. Felkészültem rá, hogy ő nem fogja viszonozni a vallomásomat, de arra nem számítottam, hogy ennyire padlóra küld. Butaság volt a részemről a hazautazásom előtt megnyílni előtte, de nem bírtam magamban tartani az érzéseimet. De ahogy utána nézett rám, az kínzó volt. Olyan volt, mintha undorodna tőlem, és a puszta ténytől, hogy szeretem. Sajnálom, de ez van!
Sokáig vártam rá az este, de nem jött vissza. Gondoltam, hogy inkább a megfutamodást választja, mint a nyílt beszédet. A hazautazásomról szerettem volna vele beszélni, illetve arról, hogy akkor most mi is van kettőnkkel.
Napokig nem láttam, és Claire-től megtudtam, hogy az egyik barátjánál tölti az egész hetet. Befejezettnek gondoltam a kettőnk kapcsolatát, hisz egyszer sem üzent vagy hívott. Szomorú voltam nyilván, de azt mondogattam magamban, hogy talán így lesz a legjobb. Én úgy se maradok itt februárnál tovább, nem lenne értelem addig kínoznunk egymást. Térjen csak vissza a megszokott életéhez, én is elleszek még két hónapig. Nem nagy szám! – áltattam magam.

- Nem készülődsz? – jött be a szobámba Victoria. Épp egy romantikus vígjátékot néztem, vagyis csak háttérzajnak volt bekacsolva, mert egyáltalán nem követtem nyomon az eseményeket.
- Nem érzem jól magam – füllentettem, ugyanis semmi kedvem nem volt elmenni arra a bulira. Különben sincs kísérőm, egyedül meg nem égetem magam.
- Pedig Josh már türelmetlenül vár – mosolygott rám negédesen. Erre felkaptam a fejem.
- Tessék?
- Josh Baker a kísérőd, nem? – kérdezte unottan.
- Nem, én R… - kettéharaptam a mondatot. Victoria semmit se tud a kis románcunkról, és azt szerettem volna, ha ez így is marad. – Elfelejtettem – csaptam a homlokomra. Ez egy újabb pofon volt Robtól. Érthetően a tudtomra adta, hogy nem akar semmit se tőlem.
- Ilyet elfelejteni – horkant fel. – Öltözz, tíz perc múlva indulunk – utasított, majd dáma módjára távozott.
Felkeltem és a ruhásszekrényemhez léptem. Nem találtam egy normális ruhadarabot sem. Legalább is nem olyat, ami illő lenne egy ilyen karácsonyváró bulihoz. Egyetlen használható göncöm volt csupán. Elővettem a piros, biztosítótűkkel díszített extrém ruhámat és felvettem. Elég rövid volt, nem takarta még a combomat sem.
Emlékszem, ezt a szüleimtől kaptam pont az elutazásom napján. Azt mondták – szó szerint -, hogy ebben tutira tarolni fogok. Majd meglátjuk.
Gyorsan megfésülködtem és kentem magamra némi szemhéjfestéket, és egy kis piros rúzst is felvittem az ajkaimra.
- Remélem elkészültél, mert nem akarunk rád várni – jött be a szobámba Victora teljes harci díszben. Gyönyörű volt a földig érő, csillogó ezüst ruhájában. A haja hullámosan omlott a vállára, és szolid smink fedte az arcát. Mellette én labdába se rúghattam, de megvallom, nem is akartam. – Ebben fogsz jönni? – mutatott rám fintorogva. Lenéztem magamra, majd magabiztosan bólintottam.
- Igen. Imádom ezt a ruhát – nevettem.
- Felőlem. Na, gyere, a fiúk már türelmetlenek.
Követtem őt egész le a nappaliig. Ott megtorpantam, ugyanis nem két fiú ácsorgott az ajtó előtt, hanem három. Egy pillanatra találkozott a tekintetem Robéval, de ő közömbös arcot vágva elnézett rólam. Legszívesebben levetettem volna magam az emeletről.
- Váó, Victoria, eszméletlen szexi vagy! – dicsérte Vic külsejét Ralf, a ma esti gardedámja. Victoria pörgött-forgott a ruhájában, látszott rajta, hogy élvezi, ha ő lehet a középpontban. Én gyorsan leballagtam mögötte, ám nem tudtam észrevétlen maradni.
- Meg se ismertelek hirtelen Kristen – lépett elém Josh. – Gyönyörű vagy – bókolt nekem udvariasan, és kezet is csókolt.
Josh nagyon rendes srác volt, de különösen nem mozgatott meg bennem semmit. Nem úgy, mint a mellette ácsorgó Rob. A szemem sarkából figyeltem őt, de mintha ott se lennék, keresztülnézett rajtam.
- Megyünk már? Kurvára unom ezt – nézett az órájára jelentőségteljesen Rob.
Mind beszálltunk a Pattinson család hatalmas terepjárójába és elindultunk.
A Wight sziget eléggé közel volt Southamptonhoz, ám így is beletelt két órába, míg odaértünk. Kiszálltunk az autóból és a hátralévő utat komppal tettük meg. Gyönyörű szép volt a kilátás, és ahogy elhagytuk a szigetet, hirtelen honvágyam támadt. Még akkor se éreztem ekkora ürességet, mikor New Yorkból jöttem ide.

- Had segítsek – ajánlotta Josh, mikor megérkeztünk. Készséggel nyújtottam felé a kezemet, mire lesegített a kompról.
Egymás mellett sétáltunk. Victoria és Ralf előttünk gusztustalanul fogdosták egymást, míg Rob szótlanul mögöttünk caflatott. Szívesen lemaradtam volna vele, és megérdeklődtem volna, mi miatt ennyire bosszús, de inkább hagytam, hogy magában fortyogjon. Előbb-utóbb csak elmondja mi bántja.
- És, hogy érzed magad itt Britanniában? – kérdezte szinte a semmiből Josh.
- Nagyon jól. Nagyon szép hely – válaszoltam az illemnek megfelelően.
- Gondolom, New Yorkhoz képest igen csak visszafogott város a mi Southamptonunk? – érdeklődött tovább.
- Való igaz, de én amúgy se szeretem a nyüzsgést, szóval ez pont ideális hely az olyan magányos embereknek, mint én.
- Magányos, te? Azt nem hiszem. Olyan embernek tűnsz, akinek kismillió barátja van.
- Pedig nem így van. Elég nehezen kötök barátságokat. Sok idő kell ahhoz, hogy valakiben maradéktalanul megbízzak – vallottam be az igazat, és a kelleténél kicsivel hangosabban mondtam ezt, hogy a mögöttünk jövő Rob is tisztán hallhassa.
De ő csak menetelt tovább, rá se hederítve a mondandómra.
Lassan látni véltem a ház körvonalait, ahová tartottunk. Hangos zene szólt, és rengeteg ember lézengett a ház körül.

Metsző szél támadt, ami megdideregtetett. Szorosabban húztam össze magamon a kabátot.
- És engem a barátodnak tartasz, Kristen? – kérdezte érdekes hangsúllyal Josh. Félve néztem fel rá. A szeme szokatlanul csillogott, és úgy tekintett rám, mint egy bálványra.
- Nem igazán ismerlek még – motyogtam lesütött szemmel. Nem voltam hozzászokva ugyanis, hogy egy fiú érdeklődik irántam. Otthon folyton olyanba szerettem bele, aki levegőnek nézett. Szinte vonzottam a lehetetlen fiúkat. Plusz emellett a tény mellett még az is zavart, hogy Rob ott áll mögöttem és mindent kristálytisztán látott és hallott. Bár az eddigi viselkedése nem arról árulkodik, hogy úgy érdekelném. Csupán jó időtöltést jelentettem számára.
- Nos, én azon vagyok, hogy ez megváltozzon. Persze, csak ha te is benne vagy? – kacsintott rám Josh, és már épp felelni akartam neki valamit, mikor Rob meglökött engem.
- Bocs – nézett rám dühösen, majd hátat fordítva nekem, Josh-hoz fordult. – Van tüzed? – kérdezte és előhúzott a zsebéből egy cigarettát.
- Nincs – válaszolta flegmán Josh. Hűha, nagyon feszült volt a légkör a srácok között.
- És neked, tündérke? – fordult felém cinikusan. Én csak meglepetten tátogtam. – Ó bocsánat, félbeszakítottam a kurva érdekes diskurzusotokat?
- Jobb lenne, ha lelépnél – figyelmeztette éles hangon Josh.
Rob a szemembe nézve válaszolt.
- Oké, amúgy se csípem a szentfazekak társaságát – azzal fogta magát és elment.
Köpni-nyeli nem tudtam hirtelen. Megint kezdi a bunkózást?! Most akkor melyik az ő valódi énje? Ez, vagy az a kedves és törődő, aki pár napja volt? Nem tudok kiigazodni rajta. Olyan, mint egy összekuszálódott gombolyag. Tudod, hogy ki kéne gobóznod, de nem éri meg a fáradságot, és inkább egy olyat keresel, ami nem jár ennyi vesződséggel. De, ha egyszer nekem az ő kicseszett gombolyagja tetszik! Azt hiszem erre szokták azt mondani, hogy patt helyzet. Szívás!
Meghökkenve fordultam vissza Josh irányába. Ő is elég feszültnek látszott, és Rob előbbi beszólása csak tetőzte a bajt.
- Ne is törődj vele – próbáltam jókedvűen előadni magam, de a hangom remegése elárult.
- Rob akkora tapló lett mostanság. Komolyan, lassan már rá se ismerek – csóválta a fejét.
- Eddig se volt túl kedves – motyogtam a bajszom alatt.
- Igaz, de most mintha kicserélték volna. Puffog állandóan mindenen. És még itt van a te kérdésed is.
- Miféle kérdés? – érdeklődtem.
- Tisztában volt vele, hogy el akarlak hívni erre a bulira, de szinte megfenyegetett, hogy ez eszembe se jusson. Majd, mikor találtam valaki mást, akivel jöhetnék, közli, hogy mégis az enyém vagy. Te érted ezt?
Nem értettem én már semmit. Amiről azt hittem, hogy világos, teljes sötétségbe veszett. Úgy éreztem az eltelt napok alatt, hogy Rob nyitott felém, és valamilyen szinten kedvel. (Sőt ezt hangosan ki is mondta, mikor én szerelmet vallottam neki.) Aztán villámcsapásra újra felvette ezt az alpári stílust és magasról tojik a fejemre, de közben azt látom rajta, mintha féltékeny lenne. Persze ez badarság. Miért lenne féltékeny, ha egyszer ő passzolt át Josh-nak? Jó lenne, ha végre valaki tiszta vizet öntene a pohárba, mert kezd elegem lenni ebből a komédiából!
- Tudod mit? – meg se várva a reakcióját folytattam. – Ne törődjünk Robbal, rendben?
Élvezzük a mai estét – ajánlottam kedvesen.
Nincs értelme Robon rágódnom. Ha valami eget rengető baja van velem, úgy is elmondja. Ismerem már annyira.
Josh szemei felcsillantak az ajánlatomra.
- Támogatom az ötletet – nyújtotta felém a karját, én pedig készséggel elfogadtam. – Szép hölgy, van kedve táncolni?
- Megtisztelő az ajánlata uram, és szívesen elfogadom – mentem bele ebbe a kissé bárgyú játékba.

A házba lépve rettentő nagy tumultus fogadott. Ember ember hátán volt, és mindenki majdnem tiszta részegen riszálta magát. Érdekes, hisz alig múlt tíz óra.
Josh egyenesen a táncparkettre vezetett. A csípőmre helyezte a kezeit és szorosan magához húzott – ez érdekes, mert gyors számot játszottak. Kissé feszélyezett ez a közelség, és próbáltam magamtól finoman eltolni, csakhogy ő egyfolytában jött utánam. Egy idő után feladtam a próbálkozást és beletörődve táncoltam a karjai között.
A táncunk közbe egyre több ember jött nekem, ami kezdett idegesíteni. Egy tűt se lehetett volna elejteni a parketten, annyi ember tobzódott ott egyszerre. Melegem is volt, és a lábam is megfájdult, mivel Josh nagyon sokszor – persze óhatatlanul – rálépett. Legszívesebben sikítva rohantam volna el, de nem akartam megbántani Josh-t, így jó képet vágva folytattam a táncot.
Josh megragadta a kezemet és meglepetésemre megpörgetett. Ahogy megálltam, forogni kezdett velem a világ, de amint megpillantottam a velem szemközt álló Robot, még a gyomrom is liftezni kezdett. Összeszűkült szemmel bámult az irányukba, és mereven állt egy helyben. Az se nagyon érdekelte, hogy a szinte fél pucér Andy hadonászva beszél hozzá. Csak engem bámult, megfejthetetlenül.
- Ő, szomjas vagyok – álltam le a táncolással.
- Azonnal hozok egy kis puncsot – és már el is tűnt a táncoló tömegben.
Nagyot sóhajtva átverekedtem magam az embereken és megálltam a lépcsőkorlát mellett. Nem állhattam ott tíz másodpercnél többet, mikor csodák csodájára Rob lépett mellém. Enyhe cigi és alkohol szaga volt, de nem látszott részegnek. Inkább zabos volt.
- Hol hagytad a lovagodat? – kérdezte csúfondárosan.
- Innivalóért ment.
- Igazán szép leépítés – súgta közel hajolva hozzám. Váratlanul ért ez a bensőséges gesztus.
- Nem leépítettem, csak kimelegedtem és szükségem van egy italra – magyarázkodtam, bár felesleges volt. Egyáltalán minek magyarázkodom neki? Hülye vagyok? Határozottan, igen!
- Hát persze. Tudod, nagyon szenvedélyes volt az a tánc, amit előadtatok – kuncogott rosszmájúan. – Főleg, hogy egyfolytában rád taposott, te meg próbáltad ellökni magadtól – folytatta.
- Képzeld, Josh igen is nagyon jó táncos – vettem a védelmembe, még ha nem is az igazságnak megfelelő dolgot mondtam. – Szeretem a társaságát, és hálás vagyok, amiért vele jöhettem – vetettem oda mindezt a szemébe nézve és mosolyogva. Rob arcáról lefagyott a mosoly, és megragadva a kezemet elkezdett felfele húzni. Kapálóztam és ütöttem a kezét, de minden erőfeszítésem hiábavaló volt. Erősebb volt nálam, így azt tehetett velem, amit csak akart.
Végigvezetett egy folyosón, majd benyitott egy szobába és belökött. Becsukta az ajtót és még a kulcsot is ráfordította. Idióta vagyok, ha ez még tetszett is?
Koromsötét volt odabent, de egyikünk se akarta felkapcsolni a villanyt. Az ágyon és a földön is kabátok ezrei sorakoztak, feltehetőleg ez volt a „ruhatár”.
Rob az ajtónak dőlve nézett engem és hangosan lélegzett. Én pontosan vele szemközt álltam az ablak előtt.
- Nem kellett sok, hogy péppé verjem Josh-t, amiért fogdosott téged – közölte síri hangon. Na tessék, megint jön a féltékenység. Nem tudok mit kezdeni ezzel. Ilyen téren sincs tapasztalatom. Istenem, miért vagyok ennyire elcseszett?
- Nem fogdosott – nyomatékosítottam.
- Nem? – kérdezte Rob, majd megindult felém. A földbe gyökerezett a lábam, ahogy elém magasodva magához rántott és belemarkolt a fenekembe. Felszisszentem gyönyörömben.
- Nem is…nem is így ért hozzám – dadogtam és megfogtam a mellkasát.
- Akkor így? – csúsztatta a kezeit a combomra. Behunytam a szememet és csak az érintésére koncentráltam. Valami idegen érzés kezdett lüktetni bennem. Csak nem a szívemben, hanem jóval lejjebb. Ez az, amire gondolok? Jézus, én most…?
- Hagyd ezt abba – tiltakoztam erőtlenül.
- Kár a gőzért. Van már némi tapasztalatom a nők terén. Tudom, hogy a nem, ilyen esetekben nagyon is igent jelent – finoman végighúzta a nyelvét a nyakam vonalán, míg a kezével feltűrte a ruhámat a fenekemnél.
- Lehet, hogy azoknál a lányoknál, akikkel eddig együtt voltál ez így működött, de nálam nem – léptem el tőle. – Én nem fekszem le veled – remegett a hangom és a testem is. Hazudtam. Hát persze, hogy az övé akartam lenni, csak nem így. Különleges akartam lenni a számára, nem csak egy a sok közül.
- Vicces, úgy emlékszem a múltkor te akartad, hogy lefeküdjünk – csöpögött a hangja az iróniától.
- Az más volt.
- Miért? Mert akkor még leállíthattál a szüzességedre hivatkozva.
- Tessék? Én nem hivatkoztam semmi ilyesmire. Nem akarok lefeküdni veled, mert tudom, ez neked az égvilágon semmit se jelentene! Nem vagyok holmi olcsó kis játékszer – kértem ki magamnak. Kész, hogy állandóan képes taccsra vágni a jókedvemet a hülyeségeivel.
- Mert te emlékeznél rá, miután hazamész, igaz? Olyan álszent vagy. Eljátszod, hogy szeretsz, miközben otthon vár a barátod. Álnok vagy, és közben te becsmérelsz engem. Vicces.
- Mi? Mi a fenéről beszélsz? – kérdeztem megütközve. Miről hadovál ez itt nekem? Miféle barátot emleget? Komolyan össze voltam zavarodva.
- Semmiről. Csupa lényegtelen kis apróságról. De tudod mit? Ő fele annyira se jó neked, mint én! – ragadta meg vadul a kezemet és kavargó tekintettel nézett le rám. Minden erőmet összeszedve farkasszemet néztem vele.
- Miért viselkedsz így?
- Mert…kétségbe vagyok esve – engedett el végül összetörten. Leült az ágyra és a kezei közé temette az arcát. Nem láttam soha ennyire kiszolgáltatottnak, mint akkor abban a percben. Ez nem az a magabiztos és semmivel se törődő Rob volt, akit megismertem. Ez egy félnénk kisfiú volt, aki még a saját érzéseivel sincs tisztában.
- Az lehetetlen! – suttogtam. – Nincs az az Isten, ami megingathatna.
- Tévedsz. Te nagyon is sebezhetővé teszel.
Kiguvadt szemmel meredtem rá. Egyszerűen nem akartam hinni a fülemnek.
- Azt akarom, hogy mással légy, közben meg ölni tudnék, amiért Josh birtokol téged. Utálni akarlak, de közben ellenállhatatlan vágyat érzek arra, hogy szeresselek. Mindenhogyan. Testestől-lelkestől. Ez az, ami megrémiszt, és ami kétségben tart – mondta teljesen őszintén.
- Rob, ez pusztán testi vágy, semmi több – magyaráztam neki, de közben majd’ megszakadt a szívem.
- Igen, eleinte tényleg csak az volt, de most…
- Most, mi? – kérdeztem izgatottan.
- Magam sem tudom. Csak annyi bizonyos, hogy veled akarok lenni. Én akarok lenni az egyetlen az életedben – határozottnak tűnt, de nekem ez a vallomás, vagy minek nevezzem, nem volt elegendő. - Mondanál valamit esetleg?
- Mit vársz? Először odavetsz Josh karjaiba, most meg ez. Én…én lennék a legboldogabb, ha igaz volna és hihetnék annak, amit mondasz, de…
- De ott van az a másik, aki biztosabb. Persze, ez mindig kényelmesebb – közölte keserűen.
- Már megint nem tudom miről beszélsz? Azt hiszem félreértjük egymást.
- Nem hiszem, de mindegy is. Elmondtam, amit akartam – menni készült, de nem hagytam. Én is meghallgattam őt, hát ő is tiszteljen meg a figyelmével.
- Persze, egyszerűbb lelépni, mint megoldani a problémákat, igaz?! – vetettem a szemére zaklatottan.
- Mit vársz tőlem? Hogy fogadjak örök hűséget, hogy magasztaljalak. Mi a lószart akarsz, hm? – ő is, és én is feldúltak voltunk, ami nem volt épp jó egy ilyen ügy megbeszéléséhez.
- Hogy végre állj a sarkadra, és a kendőzetlen igazságot mond. Ne azt az olcsó szart dumát, amit a többi agyatlan csitrinek!
- Oké, felőlem játszhatunk így is. Tudni szeretnéd, mit akarok? Hát jó. Meg akarlak dugni Kristen. És nem csak most, hanem holnap is, és még azután is. Mindig. Birtokolni akarom a testedet és a lelkedet. És legfőképp arra vágyom, hogy szeress! Na, ez elég őszinte és nyílt volt?
Képen kellett volna, hogy töröljem az arcátlansága miatt, de ehelyett odamentem hozzá és megöltem.
Úgy hiszem, én vagyok a világon az egyetlen nő, aki ezt az arcátlan nyilatkozatot egy szerelmi vallomásnak véli. Úgy akartam, hogy viszont szeressen, hogy bármibe beleláttam ezt az érzést.
Rob némi teketóriázás után visszaölelt, majd lehajolt hozzám. Megint titokzatosan pásztázott engem, de nem hagytam, hogy a kétségeim megállítsanak. Egyszer az életben kockáztatni akartam. Mindent egy lapra pakoltam, fittyet hányva a következményekre. Jöjjön hát, aminek jönnie kell!
Lábujjhegyre állva, először játékosan megharaptam az állát, mire jólesően felsóhajtott. Bennem, a hang hatására valami új keletű érzés kezdett szétáradni. A két kezem közé fogtam az arcát és lejjebb húzva a fejét, enyhén szétnyílt ajkára helyeztem az enyémet. Lágyan megcsókoltam, amit ő meglepő gyengédséggel fogadott. Szorosan a karjaiba zárt és finoman kóstolgatta az ajkamat. Nyoma sem volt annak a vad és szenvedélyes férfinak, aki pár nappal ezelőtt szinte a magáévá tett a szőnyegen. Nekem az is felettébb tetszett, de ez a szelíd oldala is megnyerő volt számomra.
Mikor éreztem, hogy enyhe levegőhiánnyal küszködök, elszakítottam magamat tőle.
- Ez meg mi volt? – kérdezte rekedtes hangon. Szégyen vagy sem, de én már a puszta hanghordozásától felizgultam. Mindig is a gyengém volt a brit akcentus. Nem hiába volt tele a szobám Hugh Grant poszterekkel. Ha meghallottam beszélni, onnantól kezdve végem volt.
- Olyasmi, hogy én is arra vágyom, amire te – kuncogtam pajkosan. Kérdőn tekintett le rám. Folyton az az érzésem támadt ilyenkor, hogy ő sokkal jobban analizálja magában a dolgokat, mint én. Többet agyal egy lépés előtt vagy után, mint az normális lenne. Vagyis a férfiak körében. Az átlagos férfi előbb cselekszik, csak aztán gondolkodik. Robnál viszont pont a fordítottját veszem észre. Jó alaposan átgondolja a dolgot, mielőtt tenne valamit.
Megfogtam a kezét és az ágyhoz vezettem. Egymással szemben álltunk meg, és érzékelni lehetett a vibrálást kettőnk között. Tudhatta, mire készülök, mert egyáltalán nem érte váratlanul, mikor elkezdtem kigombolni az ingét. Áhítattal vegyes izgalommal nézte végig, ahogy szépen lassan lehúzom róla a felsőrészt. Ő közben ügyesen kitapogatta a ruhám cipzárjának pontos helyét, és egy határozott mozdulattal lehúzta azt. Kábé a derekamig tartott a cipzár csíkja, onnan már kézzel kellett levennem a ruhát, ám Rob nem akart ilyen egyszerű módon levetkőztetni. Elütötte a kezemet, ami épp a mellkasán nyugodott, majd letérdelt elém és a csípőm vonaláig lehúzta a ruhámat. Szégyenlősen kaptam a kezeimet a mellem elé, mivel annyira azért nem voltam bátor, hogy buján mutogassam magam.
- Mit művelsz? – kérdezte felnézve rám.
Éreztem, hogy ég az egész arcom és legszívesebben kifutottam volna a szobából.
- Én csak…nem akarom, hogy elmenjen tőle a kedved – motyogtam zavartan és a szememmel gyorsan átvizsgáltam a szobát egy lehetséges lepel után kutatva.
- Butus, már így is totálisan felizgattál. Az pedig már csak hab lenne a torán, ha láthatnálak – és kegyetlenül becsókolt a köldökömbe. Felnyögtem az érzéstől, ami felettébb kellemes volt, és nem kicsit erotikus. – Kérlek, vedd el onnan a kezeidet – és haladt egyre feljebb a szájával, mígnem megtört az ellenállásom és lehullottak a kezeim a mellemről. – Úristen! – csodálkozó hangját nem tudtam mire vélni.
Úristen, mint, szánalmasan rusnya vagy és inkább tényleg takard el magad, vagy épp a másik véglet?
A tapasztalatlanságom megbénított és csak álltam lefagyva, egészen addig, míg megéreztem Rob kezeit a mellemen. Erősen megmarkolta őket, aztán pedig harapdálni kezdte a mellbimbóimat. Erősen belekapaszkodtam a vállaiba, mert ez a kéjes érzés, ami odalenn kezdett lüktetni bennem, majd’ ledöntött a lábamról.
- Ahh – szakadt fel a torkomból ez a hang.
Miért nem mondta nekem soha senki, hogy ez ennyire kibaszott jó érzés?
- Hallom élvezed – állapította meg Rob jókedvűen. – Sőt, érzem is – mire észbe kaphattam volna az egyik keze már a bugyimban tevékenykedett. Megijedtem hirtelen, és ellöktem őt magamtól. A múltkor is ennél a pontnál szállt inamba a bátorságom. Túl intim az a hely ahhoz, hogy ott magamon kívül valaki más is megérintsen. Mármint csak mosdás közben szoktam ott magamhoz nyúlni a félreértések elkerülése végett.
Leültem az ágyra és próbáltam a szapora légzésemet normalizálni. Nehezen ment, mikor Rob elém térdelve szétfeszítette a combjaimat és csókolgatni kezdte azok belső felét.
- Ne…ezt igazán nem…nem kell – próbáltam eltolni a fejét, persze sikertelenül.
- Ne félj, tudom mit csinálok – kacsintott rám magabiztosan.
Igen, abban teljesen biztos voltam, hogy tudja, hogyan kell csinálni, de akkor is ez olyan…fura.
A szájával egyre közeledett a rettegett testrészem felé.
- Nem értem miért kell ezt? – buggyant elő belőlem a kérdés. Kristen kussolj már, így is elég gáz, hogy fogalmad sincs róla, mit kell ilyen helyzetben csinálni!
Rob morcosan nézett fel rám, ám a hangjában nyoma sem volt a felháborodásnak. Inkább mulattatta a bizonytalanságom.
- Hogy kellően felizgulj, még mielőtt szeretkezünk – közölte velem, mint valami rossz pedagógus.
- Azt hiszem, így is épp eléggé izgatott vagyok – morogtam.
- Csak bízd rám magad. Meglátod, nagyon fogod élvezni. És különben is, nekem is ez az egyik kedvenc részem, ne fossz meg ettől, kérlek – már majdnem megsajnáltam. De csak majdnem.
- Rendben – egyeztem bele végül, mire felcsillant a szeme. Épp újra elhelyezkedni készült odalent, mikor hozzátettem. – De utána én is szeretném neked csinálni – hogy ez honnan jött azt ne kérdezzétek. Fogalmam sincs. Talán már annyira felspannoltam magam, hogy ez laza kijelentésnek tűnt.
Rob lélegzete elakadt és akadozva nézett le magára. Igen, én is láttam, hogy az a nadrág szokatlanul dudorodik ott elől.
- Nem biztos, hogy az szükséges lesz – nyelt egy nagyot.
- Ha én sem, akkor te sem – zártam össze a lábaimat. A kezdeti félénkségemet levetkőzve, mintha átváltoztam volna egy szex amazonná. Komolyan nem tudom mi hozta ezt ki belőlem, de tetszett.
- Oké – fújta ki a levegőt. – De nem csinálhatsz semmit túl sokáig, mert így is csak nagy erőfeszítések árán nem megyek el rögtön.
Biccentettem és újra zöld utat engedtem neki. Szétfeszítette a lábaimat újfent, és végigcsókolta a combjaimat, mígnem megállt a cél előtt. Megfogta a bugyim két oldalát, majd elkezdte lehúzni rólam. Egy kicsit felemelkedtem az ágyról, hogy megszabadíthasson a fekete csipke alsóneműmtől. Csókolta a lábamat is, miközben lehúzta rólam az anyagot. Szorítottam a takarót, mert eszméletlen milyen érzések szánkáztak közben végig a testemen. A bugyit elhajította egy sötét sarokba, majd visszatért hozzám. Újra megmarkolta a melleimet, mire nyögtem egyet. Ezután, mintha kikapcsolták volna az áramot, sötétség lepte el az elmémet. Először csikált odalent, és azt hittem röhögő görcsöt kapok, de egy kis idő után mást kezdtem érezni. Azt, hogy ez kurva jó, és még, még, még!
Erősebben kapaszkodtam a lepedőbe, Rob pedig a vállaira helyezte a lábaimat, így még közelebb férkőzött hozzám. Leírhatatlan ez az érzés, ami ilyenkor úrrá lesz az emberen.
Intenzív tempóban nyalt, én pedig nem bírtam tovább kontrollálni a testemet. A csípőm önkéntelenül is néha-néha megrándult, és olyan hangokat adtam ki magamból, hogy az ember kintről azt hiheti, kínoznak idebent. Pedig szó se volt itt kínzásról, vagy ha igen, akkor ez volt a legédesebb mind közül.
- Ah, Rob…ez – nyögtem önkívületemben.
- Tetszik? – kérdezte elszakadva tőlem egy pillanatra. Nem bírtam megszólalni, ezért csak bólintottam és a hajába kapva ösztökéltem a folytatásra. Kérdezés nélkül folytatta, és olyan ritmusban kezdett a nyelvével játszadozni velem, hogy nem kellett sok a felrobbanáshoz. A kezével akadályozta meg, hogy a combjaimmal megfojtsam, olyannyira képtelen voltam kordában tartani a testem mozgását.
Még jobban beletúrtam a hajába, ahogy érzetem a kellemes bizsergés, ami egészen a lábam ujjától indult, majd a gerincem mentén jött tovább, mígnem megérkezett a legérzékenyebb pontomba. Hangosan felsikoltottam és rázkódtam.
Zúgott a fülem és csillagokat láttam magam előtt, mikor sikerült normalizálódnom kissé. Rob nyugtatólag simogatta a hasamat és csókot nyomott a combomra is.
- Jól vagy? – kérdezte lihegve. Ő mitől liheg?
- Aha – válaszoltam a kifulladás szélén.
- Ez volt életed első orgazmusa? – érdeklődött.
- Igen – vágtam rá hezitálás nélkül. Láttam a megdöbbenést az arcán. – Ez gáz szerinted?
- Nem, egyáltalán nem, csak meglepő, hogy a bar… - nem fejezte be a mondatot, inkább szívmelengetően rám mosolygott. – Egy élmény volt hölgyem – hajolt meg előttem ügyetlenül.
Felálltam az ágyról és felé nyújtottam a kezemet, hogy őt is felhúzhassam. Megint álltunk egymással szembe, és egy végtelennek tűnő percig néztük egymást. Ahogy rám nézett tudtam, hogy jó döntést hoztam. Csakis vele akartam lefeküdni. Szerettem őt teljes szívemből, és mindig is arra vágytam, hogy a szerelmemmel történjen meg először. Készen álltam, bíztam benne.
- Most akkor… - haraptam be az alsó ajkam és a kezeim már el is indultak lefelé. Szépen végigcirógattam a mellkasát, ami férfiasan kidolgozott volt, és némi szőr is fedte, ám rendkívül izgató látványt nyújtott. A köldöke alatt húzódó szőrcsík pedig egyszerűen fenomenális volt. Eddig a percig nem is sejtettem, hogy bukom az ilyesmire.
Megfogtam a farmere gombját és kigomboltam. Közben persze le se vettem róla a szememet. Csodálattal fürkészett, és némiképp felgyorsult a légzése, ahogy lehúztam a sliccét. Egy apró puszinak beillő csókot nyomtam a szájára, majd én is letérdeltem elé.
Nem tudtam mit, és hogyan kell csinálni, de bíztam az ösztöneimben. Lehúztam róla a farmert és azzal együtt az alsónadrágjától is megszabadítottam. Ahogy elém tárult teljes valójában, megint teketóriáztam. Egyáltalán nem szorult izgatásra, már teljesen kész és merev volt, én mégis ki akartam próbálni magam ebben az új szerepkörben.
Remegő kézzel érintettem meg. Csak egy ujjammal mertem végigsimítani rajta, nem voltam biztos benne, hogy ez most jó-e neki, vagy sem.
- Várj, segítek – ajánlotta kedvesen Rob, és a kezemet megfogva ráhelyezte a péniszére. Beharaptam az alsó ajkamat és csak hagytam, hogy mozgassa a kezemet. Egyenletesen le és fel. Nem tűnt nagy kunsztnak, és felbátorodva elvettem a kezét az enyémről. Egyedül kényeztettem, és közben néztem az arcát. Behunyta a szemeit és kissé hátravetette a fejét, és a levegőt a száján át vette. Ezek szerint jól csinálom.
Egyre gyorsult a kezem munkája, amit már Rob se bírt hangok nélkül. Hangosan nyögött minden egyes simogatást követően. Iszonyatosan élveztem, hogy én csikarom ki belőle ezeket a hangokat, így még egy lépcsőfokot feljebb akartam lépni. A kezem mellett a nyelvemmel is hozzáértem a csúcsához, de ő tiltakozóan ellökte a fejemet.
- Ezzel majd máskor kísérletezünk – közölte elfúlt hangon. – Jézusom, kurva jó vagy – közölte lihegve. Örültem, hogy örömet szerezhetek neki.
Éreztem, hogy egyre jobban kezd lüktetni a kezeim között, és mikor ő is felocsúdott a mámor hatása alól, lefogta a kezeimet.
- Jobb szeretnék benned elmenni – nézett rám jelentőségteljesen. Megremegett a bensőm ettől a kijelentéstől. Én is mindennél jobban akartam, hogy végre mélyen bennem legyen. Hogy erősen szorítson magához és együtt jussunk a csúcsra.
Felkeltem a földről és lefeküdtem az ágyra.
- Szeretkezz velem, Rob - kitártam a karomat ő pedig egyből rám feküdt.
Gondosan ügyelt arra, hogy ne nyomjon össze, mégis mindenhol összesimult a testünk. Olyanok voltunk, mint két jól összeillő puzzle darabka. Mindenhol kiegészítettük egymást, és csak párban mutattunk jól. Legalább is én így éreztem abban a pillanatban.
Elhelyezkedett rajtam, én pedig izgalommal vártam, hogy végre megtörténjen. Felkészítettem magam, hogy az első alaklom fájdalmas lesz, és talán nem fogom élvezni. Minden tudtam az elsőről, de ahogy ránéztem Robra, tudtam, hogy az én elsőm tökéletes lesz. Ha eleinte fájni is fog, a tudtad, hogy vele tettem meg először, gyógyírként fog hatni rám. És különben is, oly’ hosszú az este…
- Felkészültél? – kérdezte körültekintően Rob. Annyira meghatott a figyelmessége.
- Igen – válaszoltam határozottan.
- Ez most egy kicsit kellemetlen lesz. Ha bármifajta fájdalmat érzel, akkor csak szólj és én leállok, oké? - majdnem elbőgtem magam ettől a féltő hangnemtől. Hát tényleg fontos vagyok neki! Istenem, köszönöm!
- Bízom benned – súgtam neki, majd szenvedélyesen megcsókoltam. Jobban széttártam a combjaimat és éreztem, hogy lent matat valamit. Teljesen felkészültem a szexre, ám ekkor egy nem elhanyagolható tény jutott eszembe. Még mielőtt belém hatolt volna, megkérdetem:
- Van nálad óvszer?
Ekkor érzékeltem Rob döbbenetét. Furán nézett rám, mintha leforrázták volna. Sejtettem a választ.
- Nincs – válaszolta összetörten. – De te szedsz fogamzásgátlót, nem? – kérdezte szinte biztosra véve az igen választ.
Ki kellett, hogy ábrándítsam.
- Nem – motyogtam szendén.
- Az meg, hogy lehet?! – emelkedett fel rólam.
- Úgy, hogy ezidáig nem akartam senkivel se lefeküdni, és nem gondoltam, hogy itt szükségem lehet rá! – válaszoltam erélyesebben. Miért húzta fel magát ennyire? Ennyire nagy baj, hogy 19 évesen nem akartam lefeküdni fűvel-fával? Komolyan az emberiség szégyenének érzem magam.
- A picsába! – káromkodta el magát. – Oké, akkor mindjárt szerzek egyet, te addig maradj itt, rendben? – és már el is kezdte felrángatni magára a farmerjét.
- Oké, és Rob…? – visszafordult az ajtótól, bár magam sem tudtam mit mondhatnék neki. Ha még egyszer megvallom neki az érzéseimet, akkor lehet, hogy megint sikítva rohan el tőlem. Nem szerettem volna, hogy ismét olyan fagyos és közömbös lenne irántam, ezért ezzel fejeztem be:
- Ne csak egyet hozz.
- Háromnál kevesebbel vissza se jönnék, szivi – azzal fogta magát és rám csukva az ajtót távozott.

Kis idő múlva újra kinyílt a szoba ajtaja.
- Ez meglepően gyorsan ment – mondtam vidáman, ám lefagyott az arcomról a mosoly, ahogy megláttam a szobában ácsorgó személyt.
Rosszat sejtettem. Nagyon-nagyon rosszat!

Josh Baker, Kristen kísérője :)

Ralf, Rob "barátja"


Nos, most az egyszer nem fogom kérni, hogy írjatok komit, vagy pipáljatok, ugyanis nem érdemlem meg. Köszi, hogy elolvastátok a részt, igyekszem a befejezéssel most már!!!(L)