Almost Lovers - 18. rész

Sziasztok!!

Úgy gondoltam, hogy ezen a napon ne csak én, de ti is ünnepeljetek:D
Egy nappal előbb hoztam a frisst, szóval nem lehet ok panaszra!
A fejezet enyhén +18as tartalommal tűzdelt, úgyhogy a kiskorúak ne nagyon olvassák xD
Csak vicceltem, egész nyugodtan olvassátok el;)

Jó olvasást!

Lilluci

U.i: lehet, hogy valaki nem olvasta az előző bejegyzésemet, ezért még egyszer elmondom, hogy Fannival közösen indítunk egy blogot, és ha van kedvetek nézzetek be ;) KATT

18. rész

/Kristen/

Olyan hangon beszéltem vele, mintha egy félnótás lenne. Azt hittem, ha közönyös és bunkó vagyok, elenged és kiléphetek az életéből, de ahogy megláttam összetörten azon a széken ülve, képtelen voltam magára hagyni. Szükségem volt akár csak a látványára is. Hiába fogadtam meg Londonban, hogy az az utolsó találkozásunk, most mintha cementtel lennék idetapasztva, képtelen vagyok elmenni.
Fájt látnom, hogy szenved, azonban egy kis megnyugvást is éreztem, hisz ezek szerint nem tudott elfelejteni, sőt a féltékenykedése is imponált.

- Most már tényleg ideje mennem – törtem meg a köztünk kialakult csendet. Pár percig csak némán néztük egymást, a gondolatainkba merültünk.
Fájó szívvel, de megindultam az ajtó felé, csakhogy Rob megragadott a csuklómnál fogva és visszarántott magához. Kemény mellkasának ütköztem, ami rekordgyorsasággal emelkedett. Pár centire voltam csak az ajkaitól.
- Maradj velem, kérlek – kérlelt, s közben beleszagolt a hajamba. Gondolkodás nélkül rávágtam volna, hogy maradok, de az agyam figyelmeztetett, ez hibás döntés lenne.
Rob végigvezette a kezét a gerincem mentén, mire a jól ismert bizsergető érzés jelentkezett nálam.
Megszorítottam a pólóját.
- Tudod, hogy nem tehetem. Nem lenne helyes – válaszoltam, de a hangom bizonytalanul csengett, és képtelen voltam elszakadni a közeléből.
Az államnál fogfa emelte meg az arcomat, hogy a szemébe tudjak nézni.
- Kristen, szükségem van rád. Nem érdekel, ha helytelen amit teszünk, én nélküled beledöglöm ebbe – mondta felháborodottan, s eltűrte a hajamat a fülem mögé, aztán végigsimított az arcomon. Belesimultam bársonyos tenyerébe.
Elvesztettem a kontrolt az agyam felett, teljesen kikapcsoltam, csak MI számítottunk.
- Csókolj meg – kértem suttogva. Láttam rajta a meglepettséget, hisz pár perce még én akartam elmenni, de aztán teljesítette a kérésemet.

Benedvesítettem az ajkaimat, majd enyhén szétnyitottam azokat, s vártam, hogy Rob hozzáérintse az övéit. Kínzóan lassan közelített a szájával, mintha arra várna, mikor gondolom meg magam, de eszem ágában sem volt ilyet tenni. Forrt a vérem, a szívem dübörgött, a lábaim remegni kezdtek. Végre megéreztem Rob ajkát az ajkaimon. Azonnal átkulcsoltam a nyaka körül a kezeimet, ő pedig a derekamat simogatta közben. Nyelvével bebocsátást kért a számba, amit én kézséggel engedtem neki. Bódító íze volt, én pedig olyan kétségbeesetten szorítottam hozzá a testemet, mintha bármelyik pillanatban szétszakíthatnának minket.
Ezekben a percekben megszűnt forogni a föld, csak Rob és én léteztünk. Két test, amely ugyanolyan szenvedéllyel szereti a másikat, és akik egymás nélkül aligha élik túl.

Egyszer csak Rob a karjaiba kapott és felültetett a konyhapultra. Átkulcsoltam a lábaimmal a csípőjét, így faltuk tovább egymás száját. Libabőrös lettem, belülről viszont égtem. Minden érintése perzselte a bőrömet.
A számról aztán a nyakamra vándorolt és azt kezdte el csókolni, gyengéden bele is harapott, mire felszisszentem. Tudja, hogy kell az őrületbe kergetni.
Szüntelenül túrtam a haját, majd a pólója alá nyúltam és simogatni kezdtem hol a hasát, hol a hátát. Éreztem, ahogy rándulnak az izmok ezeken a területeken.
Egy kissé aztán eltoltam magamtól, de csak azért, hogy megszabaduljak a pólómtól. Rob csillogó szemekkel nézte végig a műveletet, majd visszalépett hozzám. Lesimította a vállamról a melltartópántomat, közben végigpuszilta a felszabadult területet. Halkan nyöszörögtem, éreztem, amint kemény mellbimbóim nekinyomódnak a mellkasának.
- Vedd le a pólód – kértem, mert én is érinteni akartam a csupasz bőrét. Csókokkal akartam elárasztani.
Pillanatok alatt eltüntette magáról, aztán erőszakosan kikapcsolta a melltartómat és egy határozott mozdulattal elhajította. Elmosolyodtam szenvedélyes viselkedésén. Ő is türelmetlen, csakúgy, mint én. Alig vártam, hogy egyesüljön a testünk, hogy eggyé olvadjunk.

Megmarkolta a mellemet, aztán a szájával ingerelt tovább. Lecsukott szemmel és hátravetett fejjel adtam hangot elégedettségemnek.
Újra érezni akartam az ajkát, ezért megragadtam a tarkóját, és nem túl gyengéden megcsókoltam. Olyannyira heves voltam, hogy beleharaptam az alsó ajkába, ami vérezni kezdett. Éreztem, hogy belemosolyog a csókba.
- Hm, imádom, mikor bevadulsz – nézett huncutul a szemembe.
- Kuss, inkább leápolom a szád – fojtottam belé a szót, és már szívogatni is kezdtem a kicsiny sebet. Sajnálom, ha vele vagyok, mindig az állatias ösztöneim kerekednek felül.
Nem tudom meddig csókolózhattunk, de már nem kaptam levegőt, szüntelenül csak lihegtem, de eszem ágában sem volt elválni tőle. Rob azonban egészen máshogy gondolta.
Lefektetett a pultra, én pedig véletlenül levertem egy cserepes virágot, ami hangos csattanással ért földet. Felkuncogtam. Csak én lehetek annyira béna, hogy egy ilyen érzéki pillanatot tönkre vágok.
- Hoppá – kaptam a szám elé a kezeimet. – Jövök neked egy virággal – néztem fel rá, de ő ügyet se vetett erre a kis incidensre, ehelyett elkezdett megszabadítani a farmeremtől. Szaporábban kezdtem venni a levegőt, ahogy egyre több szabad bőrfelületet csókolt meg. Lehúzta rólam a nadrágot, s végigpuszilta a combom külső felét, aztán kissé széttárta a lábaimat és a belső felén vezette végig a nyelvét. A combomról áttért a hasamra, én pedig újra beletúrtam kócos hajába, s lecsukott szemeimen keresztül élveztem mennyei kényeztetését. Mint egy partra vetett hal, vergődtem a pulton, várva a megsemmisítő csapást.

Felhúzott ülő helyzetbe, s egyenesen a szemembe fúrta szürkéskék tekintetét. Egy percig néma csendben bámultunk egymásra. Most éreztem először, hogy a szívem menten kiugrik a helyéről. Ilyen földöntúli szerelmet soha nem éreztem.
Gyengéden megfogta az arcomat és megpuszilta a homlokomat, az orromat aztán a számat. Szinte nem is éreztem, hogy hozzám ért, olyan rövid ideig tartott, de annál több érzelem lakozott benne.
A szívem csordultig telt boldogsággal.
Rob keze aztán egészen lekalandozott a testemen. Összerándultam, a gyomrom diónagyságnyira zsugorodott. Tudtam mi következik.
- Őrültséget csinálunk – súgtam a fülébe, miközben ő végigsimított rajtam a fehérneműn keresztül.
- Ha nem akarod, még megállhatok – csókolta meg a nyakamat. Égtem a vágytól, akartam őt.
- Ne – csóváltam meg a fejem és egy puszit nyomtam a szájára.
Amint elhagyta ez a szó a számat, megéreztem Rob ujját magamban. Elhúzta a bugyimat az útból, úgy kezdett izgatni. Hangosan felsikítottam, s ajkamat beharapva élveztem keze munkáját.
Kitámasztottam magamat a kezeimmel, felkínálva így a melleimet Robnak. Elhomályosult tekintettel nézte az arcomat, s egy mosolyt elejtve harapdálni kezdte a mellbimbómat.
- Ez ahz… - nyögtem megsemmisülten.
Egyre intenzívebben mozgatta bennem az ujját, minek hatására a sikolyaim sokszorosodtak, éreztem nem kell sok, hogy elérjem a beteljesülést.
Szorosan magamhoz öleltem Robot és megcsókoltam, majd elválva tőlem ő a nyakhajlatomba temette az arcát, úgy lihegett szüntelenül. Pokolian szenvedett már, a vágy majd’ szétfeszíthette, ezért el akartam távolítani a kezét.
- Még nem végeztem – nézett rám fátyolos tekintettel. Ismét lendületesebbé vált, minek következtében éreztem, elvesztem a testem felett az irányítást, s az őrült remegésbe kezd. Hangos sikolyt hallattam.
Rob szorosan ölelt magához, míg a remegésem enyhülni nem látszott.
Hangosan lihegtünk, én az előbb átéltektől, Rob pedig mert mindezt ő idézte elő. Egy férfinak ennél nagyobb kielégülés nem is nagyon létezik, de Rob megérdemel másfajta megkönnyebbülést is. Megfogtam azt a kezét, amivel az előbb juttatott el a csúcsra, s az ujját, amivel megsemmisített, a számba vettem.
Gondolkodás nélkül húzott le a pultról és kézen fogva futottunk a legelső ajtóig.

- Ez a háló? – kérdeztem, el-elakadozó lélegzettel. Ködös tekintettel bólintott.
Berontottam a szobába, ami hatalmas volt, de több figyelmet nem is szenteltem neki.
Rob odahúzott az ágyhoz, s finoman lelökött rá.
Láttam, hogy az övével bajlódik. Túl gyorsan akart megszabadulni tőle, de ez nem sikerült.
- Hagyd, majd én – keltem fel az ágyról és szembeállva vele, elkezdtem kioldani az övét. A szemkontaktust nem szakítottuk meg, de Rob folyamatosan harapdálta az alsó ajkát.
Az öv után egyesével gomboltam ki a nadrágja gombjait, utána a cipzár következett. Lehúzva megéreztem egyértelmű vágyát.
Letérdeltem elé úgy húztam le róla a nadrágjával együtt az alsógatyáját is. Felnéztem rá, de ő lecsukott szemmel várta a folytatást.

Végignéztem rajta, és újból elámultam teste tökéletességén. Széles vállai, enyhén kockás hasa vonzották a tekintetet, csak úgy, mint a köldöke alatt húzódó pihe-puha szőrcsík, aminek a látványától újra és újra megkívánom őt. És akkor a hajáról és lélegzetelállító arcáról már ne is beszéljünk. De nem csak a külsőségek miatt szerettem, hanem a belső értékei miatt is.
Nem akartam elbőgni magam, ezért visszatértem eredeti célomhoz.

Kézbe fogtam őt, mire felnyögött. Párszor végigsimítottam rajta, aztán a nyelvemmel jártam be a kezem útvonalát. A hajamba markolt, de ez egyáltalán nem fájt. Én sokkal durvábban szoktam beletúrni a hajába.
Egyre gyorsult a szám mozgása, és a kezemet is bevetettem az ügy érdekében, azonban Rob megmakacsolta magát. Elvált tőle a szám, csak a kezeim munkálkodtak, közben néztem az arcát. Minden érintésre megrándultak az arcizmai, azt is látni véltem, ahogy a fogát összeszorítja, nehogy idő előtt vége legyen az élvezetnek.
- Mire vársz? – kérdeztem halkan. Ekkor felnyitotta a szemeit és felrántott magához. Meglepődtem, és meg is ijedtem. Talán nem volt jó neki? A folytonos nyögéseiből nem ezt szűrtem le, de aztán ki tudja.
- Rosszul csináltam valamit? – kérdeztem félénken, mint valami szűzlány.
- Isteni volt, de nem így akarom – válaszolta. Nem értettem, ezért folytatta. – Benned akarok elélvezni.
Megdöbbentem, ilyen nyíltan még soha nem beszélt velem. Rendkívül tetszett a szókimondása, pontosan ezt kívántam én is.
- Akkor tégy a magadévá most azonnal – simítottam végig a mellkasán, és megcsókoltam a kulcscsontját.
A karjaiba zárt és gyengéden lehelyezett az ágyra. Újra egymásra találtak az ajkaink, és heves csókolózásba kezdtünk. Széttártam a lábaimat, hogy könnyedén belém hatolhasson. Egy kimért mozdulattal aztán a testünk eggyé vált. Egy pillanatig nem mozdult, csak nézte kínban lévő arcomat. Megmarkoltam a fenekét, ezzel is mozgásra buzdítva.
- Türelmetlen vagy? – kérdezte kaján vigyorral az arcán.
- Őrülten kívánlak, és nem tudok tovább várni, szóval csináld a dolgod – újra megharaptam a száját.
- Lehetetlen ellenállni neked – visszatért a nyakamhoz, és szívogatni kezdte, majd intenzív mozgásba lendült. Lábaimmal átkulcsoltam a derekát, ezzel is szorosabban hozzásimulhattam. Hol a mellemet markolászta, hol pedig bevezette a kezét kettőnk közé és újból az őrületbe kergetett. Az ágy támláját szorítottam, néha pedig belekarmoltam a hátába, amit férfias nyögéssekkel ajándékozott.
Nem kellett sok idő, mire mindkettőnknél elszakadt a cérna, és egymás nevét kiáltva el nem élveztünk.
Hangosan vettük a levegőt, szinte fel se fogtam mi történt, annyira eszméletlen volt.
Rob rám hanyatlott, és a vállamat harapdálta. Én simogattam a hátát, és a fülébe szerelmes szavakat suttogtam.
- Ha nem hagyod abba ezeket a szerelmi vallomásokat, újra kezdem – azt hitte, ezzel meg tud fenyegetni.
- És ha pont ez a célom? – kacéran ránevettem.
- Ó, igen?
Hasra fordított és végigcsókolta nedves hátamat. Kezével is bejárta a szája útját, míg újra megéreztem magamban az ujját. Egy párnát fogtam be hangtompítónak, de nem sokat segített.
- Hagyd azt a szart – tépte ki a kezemből a párnát. – Hallani akarom a hangod.
Készséggel mutattam ki neki, mennyire élvezem azt, amit csinál.

És ez ment egész álló nap. Hemperegtünk az ágyon, volt, hogy leestünk a földre, de az sem volt akadály, akkor ott estünk egymásnak. Összeszámolni se tudom, hányszor elégítettük ki egymás csillapíthatatlan vágyát.
Mikor aztán teljesen kifáradtunk és mozdulni se tudtunk - főleg, mert fájdalmas volt, mivel akrobatákat megszégyenítő pozitúrákban kényeztettük egymást -, csak csendben feküdtünk egymás karjaiban.
- Kristen? – szólított meg bizonytalanul.
- Igen? – felnéztem rá, láttam, hogy kínozza valami.
- Ez csodálatos volt, de… – simogatta szüntelenül a vállamat. Utálom a „de”-vel folytatódó mondatokat. Mindig baljós előérzetem támad.
- De nem ismétlődhet meg – sóhajtottam fel lemondóan. – Tudom – felkeltem, hogy magamra vegyem a pólómat, de az kint maradt a konyhában.
Fájdalmasan bólintott.
- Ennek se lett volna szabad – ült mögém. Puszilgatta a hátamat, én pedig eltűrtem a hajamat.
- Nem nagyon tiltakoztál – vetettem a szemére, kissé mérgesen.
- Hát nem – támasztotta a homlokát a vállamnak. – Nem bírok ki nélküled egy napot sem.
Hátranéztem, hogy milyen arcot vág, de bár ne tettem volna.
- Én sem. Minden percben hiányzol – simogattam meg az arcát.
- Ha tehetném, mindennap eljönnék ide veled – mosolyodott el szomorúan.
- Miért nem teszed? – kérdeztem. Erre felemelte a fejét és kérdőn nézett rám.
- Belemennél? – húzta fel az egyik szemöldökét.
- Érted bármire képes lennék – válaszoltam.
- Nem kérhetek tőled ilyet…az nagy önzőség lenne.
- Rob, nyilvánvaló, hogy mindketten szenvedünk, és boldogok csak együtt lehetünk…bár… - hajtottam le a fejem.
- Mi az? – fogta meg az arcomat.
- Neked ott van Camilla, akivel nyilvánvalóan lefekszel, szóval nincs szükséged rám, hogy kielégítsd a vágyaidat.
- Várj! Te azt hiszed, hogy csak a szex miatt akarok veled együtt lenni? – kérdezte felháborodott hangon.
Nem válaszoltam, csak bólintottam.
- Olyan csacsi vagy! – zárt szorosan a karjaiba. – Kristen, hát nem érzed azt, amit én? Nem látod, hogy kétségbeesetten és őrülten szeretlek? A szex csak másodlagos dolog, én nem a tested miatt szeretlek, hanem azért amilyen vagy, amilyenné én válok, mikor veled vagyok – megfogta a kezemet, és a szívére helyezte. Eszméletlen gyorsan dobogott, azt hittem kiszakad a mellkasából. Hálásan rámosolyogtam és én is megmutattam, hogy a szívem mennyire meglódul, mikor ő a közelemben van.
- A szívünk nem hazudik – suttogta a fülembe sejtelmesen.
- De Camilla…? – makacskodtam. Én hülye, mikor életem legszebb szerelmi vallomását kaptam meg!
- Camilla-t nem szeretem és nem is szándékozom lefeküdni vele – jelentette ki határozottan. Hittem neki, mégis ő az a nő, akivel együtt él, akit megcsókol néhanapján. Ezt nehéz elviselni. – Hiszel nekem?
- Persze, hogy hiszek. Csak ez a helyzet megőrjít!
- Találunk megoldást, ne félj. Nem vagyok köteles mellette maradni, a gyereket pedig anélkül is gondozhatom, hogy mi együtt élnénk.
- Igen, de a szüleid ebbe nem fognak belemenni.
- Nem érdekelnek. Ez az én életem, és én ezt veled szeretném leélni.
Hiába makacskodom, ha ő elhatároz valamit, akkor annak úgy kell lennie.

Felöltöztünk, mert tudtuk, nem maradhatunk itt tovább. Körbenéztem a lakásban, és titkon reméltem, hogy hamarosan újra itt lehetek, vele együtt.
Kilépve a házból egy fekete autó parkolt az utcán.
- Ezt neked rendeltem – kézen fogva sétáltunk el az autóig. Megálltunk és én szembefordultam vele.
- Mikor látlak megint? – kérdeztem, és lábujjhegyre állva csókolgattam az állát.
- Ezt nem csináld, mert visszarángatlak a lakásba – tolt el magától, majd rám kacsintott.
- Nem lenne ellenemre – nyaltam meg a szám szélét.
- Gondoltam – húzott magához a csípőmnél fogva. – Mit szólnál a holnaphoz? – nézett rám reménykedve.
- Uh, az nem jó, mert el kéne mennem erre a megbeszélésre, amit kihagytam ma miattad – pillantottam rá tetetett szigorral.
- Bocsásson meg hölgyem. Mivel tudnám kiengesztelni? – hajolt meg előttem színpadiasan.
- Hülye! – bokszoltam bele a mellkasába. – Azt hiszem ma már elég sokszor kiengeszteltél.
- Akkor mikor tudnánk találkozni?
- Holnapután – feleltem. Csibészes mosolyra húzta a száját, vadul magához rántott és szenvedélyesen megcsókolt.
- Csak bírjak addig várni – mormolta a nyakamba. Eltoltam magamtól, mert ha így folytatjuk, soha nem indulok el, és nem lenne szerencsés az első napon lebukni.
- Nem kell értem küldened senki, idetalálok magamtól is – szálltam be az autóba.
- Rendben – kedvesen becsukta nekem az ajtót. – Szeretlek – mondta.
- Én is téged – kihajoltam az ablakon és egy utolsó csókot még engedélyeztem magunknak, aztán elindultam haza.

Lehet, hogy őrültség volt belemennem ebbe a titkos viszony dologba, de hiába próbálom elfojtani magamban az érzéseimet, azok sokkal erősebbek az akaratomnál. Szeretem, vágyom rá, szükségem van rá!

Utoljára jól szemügyre vettem a közös szerelmi fészkünket, majd mosolyogva süppedtem bele a kényelmes ülésbe.

Remélem mindenki kiélte perverz vágyait!
Sajnos ezek a részek, mint mondottam nem az erősségeim, szóval....:/
Véleményt természetesen írhattok, de ha nem, akkor kérlek benneteket, hogy pipálgassatok!
Köszönöm(L)


És megmutatom nektek, hogy Fannitól mit kaptam a szülinapomra^^


és még ezt is

Nagyon szépen köszönöm!!! (L)(L)