Almost Lovers - 7. rész

Sziasztok!!!
Nagyon jószívű leszek most veletek, és nem szerdán, hanem ma kapjátok az új fejezetet^^
Ennek az oka, hogy sokan komiztatok/pipáltatok az előző részhez....nagyon köszönöm, el se tudjátok képzelni mekkora öröm a számomra, hogy tetszik nektek az, amit írok!! (L)
Nem is húzom tovább az időt, hagylak titeket olvasni:)
Szerintem most se lehet okotok panaszra;)
Lilluci

U.I: Tudom, hogy csak holnap esedékes, de előre is Boldog Névnapot szeretnék kívánni az egyik legkedvesebb olvasómnak és barátomnak, BEUSNAK!!!!(L)(L)



7. rész

A karomban megannyi hangya garázdálkodott, de ez mégse tudta elterelni a figyelmemet arról a tényről, hogy tegnap éjjel mit is éltem át a földkerekség leggyönyörűbb nőjével. Végre lefeküdtem azzal a személlyel, akibe több mint öt éve szerelmes vagyok. Még ahhoz is volt bátorságom, hogy bevalljam neki a legbensőbb érzéseimet, amit legnagyobb meglepetésemre ő is viszonzott.

- Ideje felkelni álomszuszék – hallottam meg Kristen édes hangját egyenesen a fülembe csengeni. Jó lenne minden reggel így ébredni, gondoltam magamban. De ne szaladjunk ennyire előre!
Lassan kinyitottam a szemem és Kristen kisimult arcával találtam szembe magam. A szívem őrült módjára dobogni kezdett, hihetetlen, hogy mi van velem.
- Szia – köszöntem vissza neki rekedtes hangon. Reggelente nem vagyok a toppon sajnos. Kisimítottam az arcából az éjszaka folyamán megszáradt haját.
Észrevettem, hogy az egyik pokróc az ülés alá van dobva, és abban a pillanatban megéreztem, amint Kristen meztelen teste nekem nyomódik.
- Érezni akartam a közelségedet – pirult el, ahogy észlelte, hogy a pokrócot bámulom. Megható volt, hogy ezt mondta, de most egy másik problémám akadt. Elvesztettem az uralmamat a testem felett, ami kezdett ismét önálló életre kelni. Pedig egy cseppet se akartam, hogy Kristen azt higgye, csak a szex miatt akarok vele lenni. Felültem, hogy gyorsan felöltözzek, még mielőtt Kristen észlelné, mennyire megkívántam őt. De elkéstem. Egy ilyen dolgot nem lehet eltitkolni.
Ahogy felültem, ő az ölembe helyezte magát és megmarkolva engem, saját magába vezetett. Egyszerre sóhajtottunk fel a kellemes érzésre. Kristen lassan mozogni kezdett rajtam, én pedig a feneke alá nyúlva ösztönöztem őt kicsivel gyorsabb tempóra. A levegőt egy negyed óra múlva már kapkodva szedtem, és ellazulva elélveztem benne, de őt is sikerült maradéktalanul kielégítenem, ezt a teste remegéséből szűrtem le.
A kis reggeli akciónk után mindketten felöltöztünk, hiszen ma lesz a rajongói találkozó, és nem lenne illendő pont nekünk elkésni.
Eléggé zavarban voltam, nem tudtam mit is mondhatnék neki ezután. Ahogy láttam rajta, ő se tud mit kezdeni a kialakult helyzettel.
- Rob…
- Kristen…
Mondtuk ki egyszerre egymás nevét, amin el is mosolyodtunk. Bár fogalmam se volt, hogy mit mondhatnék neki, azért megpróbáltam valamit összehozni. Legfeljebb egy szokásos Rob féle hablaty kerekedik ki az egészből!
Először is jobbnak láttam tisztázni a tegnap elhangzottakat.
- Kristen én….komolyan gondoltam, mikor azt mondtam neked, hogy szeretlek… - megakadtam.
- Rob, tudom. Hidd el, én is komolyan gondoltam. Ilyennel soha nem viccelnék – fogta meg a kezem bátorítólag.
- De neked ott van Mike, és most fogalmam sincs, hogy mit is akarsz valójában! – adtam hangot a legnagyobb kétségemnek. A félelem, hogy ejt az miatt a kis girnyó miatt, minden percben felemésztett.
- Én viszont jól tudom, hogy mit akarok. Csak is téged! – mondta és végigsimított az arcomon. Ezzel mindig képes lenyugtatni.
- Na és Mike? – én hülye, nemhogy örülnék, hogy ez a csoda engem akar, nem, tovább kínzom magam és arról a majomról faggatom. Egy barom vagy Pattinson!
- Mike-kal már rég nem működik semmi – válaszolta lehajtott fejjel, majd egy jó nagyot sóhajtott, gondolom neki is elege volt a lehetetlen viselkedésemből.
- De mégis kibékültél vele, és tudtommal megkérte a kezed – ez az, te hülye, tetőzd tovább a bajt!
- Igen kibékültem vele, mert azt hittem lehet belőlünk még valami, de ez a kapcsolat már rég zátonyra futott. És igen, megkérte a kezemet is, de nem adtam neki választ, ha emlékszel?
Ennek mind nagyon örültem, de közben én se játszhatom el a nagy áldozat szerepét. Nem tehetek úgy, mintha nekem nem lenne senkim, hisz otthon vár rám Camilla, akit valamilyen szinten szeretek. Ő volt velem a legnehezebb időkben, mikor semmi értelmét nem láttam az életemnek, és a hírnévvel járó megannyi elviselhetetlen szituációban kitartott mellettem. De még így se tudta feledtetni velem Kristent.
Joga van tudni, hogy nekem is van valakim a privát életemben.
- Tudod, én már egy éve járok valakivel – hadartam el gyorsan. Nem bírtam a szemébe nézni. Ha csak az eszembe jut, hogy most kértem meg Camillat, hogy költözzön oda hozzám, felfordul a gyomrom. A világ legundorítóbb embere vagyok!
- Tudok róla. Camilla Belle, a színésznő. Olvasok újságot Rob – mosolyodott el, de hangjából tisztán kihallatszott a szomorúság. – Akkor most mi lesz? – tette fel a kérdést, amin jómagam is agyaltam.
Fogalmam se volt, hogy ebből a helyzetből, hogy tudnánk úgy kijönni, hogy senkit ne bántsunk meg. Azt tudtam, hogy én csakis őt akarom, de Camilla-nak nem okozhatok ekkora fájdalmat. Megígértem neki az út előtt, hogy semmi se lesz Kristen és köztem, és tartottam volna magam a fogadalmamhoz, ha Kristen nem hozza világosan a tudtomra, ő is ugyanúgy szeret engem, mint ahogy én őt. Ilyenkor legyen okos az ember!
Lehunytam a szemeimet és csak a szívem szavára hallgattam, mert az agyam felsorakoztatott egy rakás érvet, hol az egyik, hol a másik lány mellett, de a szívem tudja kivel is kell lennem igazán.
- Annyit tudok, hogy veled akarok lenni és szeretlek, de semmire se akarlak rákényszeríteni.
Felemelte az arcomat az államnál fogva és egy szerelmes csókot adott.
- Robert Pattinson, te ugyanolyan bolond vagy, mint rég – kacagott. – Hogy gondolod, hogy bármire is rákényszerítesz?! – csóválta a fejét. – Ha Mike felhív, azonnal szakítok vele, rendben?
Ismét lehajtottam a fejem, ugyanis én nem akartam Camillaval telefonon, vagy e-mailben szakítani, annál azért többet érdemel.
- Mi az? – kérdezte Kristen.
- Nem vagyok képes ekkora fájdalmat okozni Camillanak! – vallottam be.
Kristen arca eltorzult és egy könnycsepp csordult ki a szeméből.
- Hát, ha máris meggondoltad magad, akkor ne erőltessük ezt a dolgot! – azzal dühösen kiszállt az autóból, és akkora erővel, hogy majdnem kettéhasadt a jármű, becsapta az ajtót, majd rágyújtott. Feszültség levezető, amit gyakran alkalmazunk. Kétségbe voltam esve az miatt, hogy miként tudnám ezt az egészet kíméletesen közölni Camillaval. Ez a szarság egy hónapra szól, addig ki kell találnom valamit.
Kiszálltam én is a kocsiból és odasétáltam Kristen mellé. A könnyei szüntelenül csak folytak. Soha életemben nem láttam még így sírni, és most mindezt miattam teszi.
- Kristen… -szóltam hozzá lágy hangon, és letöröltem a könnyeit a hüvelykujjammal. – Egyáltalán nem gondoltam meg magam, csak egy utolsó szemétládának érzem magam! – vallottam be neki a teljes igazságot. Végre rám nézett, és a sírást is abbahagyta. Kitártam a karjaimat, mire ő kézséggel simult közéjük. Szorosan öleltem magamhoz törékeny testét és mélyen beszívtam haja édeskés illatát. Enélkül már nem bírok létezni!
- Téged szeretlek a világon a legjobban, de vannak bizonyos kötelességeim, amiket nem hagyhatok figyelmen kívül. Camilla nem érdemel egy telefonos szakítást, úgy, ahogy… - ezt a nevet nehéz kiejtenem tetetett jókedvvel. – Mike sem – világítottam rá a lényegre. – Kicsim, ennyire nem lehetünk önzőek!
Felnézett rám és elmosolyodott.
- Milyen bölcs lettél – kuncogott. – Igazad van, de addig mi lesz? Hisz egy hónapig fogjuk járni az országot. Én nem tudom, és be kell vallanom, a tegnap és a ma után nem is akarom eljátszani, hogy semmi sincs köztünk! – hogy szavait hitelesítse egy jó nagyot dobbantott. Muris volt nézni, ahogy ennyire felszívja magát.
- Próbáljunk meg, minél kevesebbet beszélni velük, mi pedig, ez alatt az egy hónap alatt még nem vállaljuk fel nyíltan a….kapcsolatunkat – ennél a szónál egymásra néztünk és megcsókoltuk egymást. – Csak akkor tesszük hivatalossá, ha már mindketten szabadok vagyunk – ez volt számomra az egyetlen elfogadható megoldás, és csak remélni tudtam, hogy Kristennek sincs kifogása ellene.
- Rendben, ez tetszik! – kacsintott rám. – Nem csak bölcs, de agyafúrt is lettél – bokszolt oldalba, mint a régi szép időkben, de most nem barátilag tette, és ez volt benne a legcsodásabb.

Miután ezt megtárgyaltuk, beszálltunk a kocsiba(ami szerencsére működött, és nem merült le az aksi) és egyenesen a szálloda felé hajtottam, mivel kevesebb, mint egy óránk maradt a találkozóig. Addig persze nem ártana lefürödni és normális ruhát felvenni.
A liftbe egy szenvedélyes, csaknem tíz percig tartó csók után sikerült elválnunk, de csak egy kis időre. De ez a fél óra is kínszenvedés volt Kristen nélkül. Ha egyszer megkaparintottam, minden percemet vele akarom tölteni!
Felvettem az éjjeliszekrényemről a telefonomat, amit tegnap szerencsésen itt hagytam. Láttam, hogy közel harminc nem fogadott hívásom díszeleg a kijelzőjén, egytől-egyig Camillatól. Tartottam magam ahhoz, amit a reggel folyamán Kristennek ígértem, és csak egy sms-t engedtem meg magamnak, amiben leírtam, hogy minden a lehető legnagyobb rendben van, és hogy csak azért nem hívtam, mert rengeteg elintéznivalóm akadt. Ezután kikapcsoltam a kicsinyke készüléket és zsebre vágtam.
Mivel az illetékesek nem mondták, hogy a találkozón miben kell megjelenni, egy fehér V kivágású pólót és egy sötétkék farmert húztam fel, a jól bevált fekete-fehér Nike cipőmmel. Egyenesen Kristen szobája felé vettem az irányt, hogy együtt menjünk erre a cécóra.
Kopogtattam, de semmi. Ezt még vagy háromszor megismételtem, de ekkor se adott semmiféle életjelet magáról. Benyitottam hát a szobába, de Kristent sehol nem láttam, bizonyára még fürdik.
Ahogy elképzeltem meztelen testét a forró víz alatt, amint épp tusfürdővel mossa meg magát mindenhol, a vágy ismét elárasztotta egy bizonyos pontomat. Azt a kanos fajtádat Robert!
Odasiettem a hűtőhöz, és kivettem belőle egy jéghidegnek látszó sört. Ezt talán segít lehűteni, az idő közben igen csak felforrósodott testemet.
Egyszer csak Kristen kezeit éreztem összekulcsolódni a derekam körül. Megfordultam és ott állt előttem egy szál törülközőben. Kivette a kezemből az üveget és, miután ő is meghúzta – hozzá kell tennem, hogy nem láttam még senkit ilyen izgatóan sört inni – letette az asztalra, majd lecsapott az ajkaimra. Ismét szenvedélyesek lettünk, mert a sör, amit elmulasztott, azt most Kristen kétszázszorosan hozta vissza. Minden erőmre szükségem volt, hogy meg tudjak szólalni.
- Kristen….kérlek, ne kínozz….most nem….nem lehet – nyögtem, bár rohadtul nehezemre esett elutasítani őt. Elszakadt az ajkaimtól és fittyet hányva az előbbi tiltakozásomra, elkezdte kigombolni a nadrágomat, és a bokszeremmel együtt letolta rólam azt. A szemembe nézett és megszólalt:
- Belőled soha nem elég. Érezni akarlak most!
Azzal elrugaszkodott a földről és a nyakamba kapaszkodva lábait már körém is kulcsolta. Egy szenvedélyes csókot követően Kristen nem túl finoman megragadott engem és magába vezetett. Erősen tartottam a fenekénél és lassan mozogni kezdtem benne, mire kéjes nyöszörgéssel válaszolt. Én se tudtam tovább tartani magam, férfias morgások hagyták el a számat, de szüntelenül csókoltam vadul lihegő kedvesemet. Észrevettem, hogy a törülköző még mindig eltakarja előlem tökéletes testét, ezért egy határozott mozdulattal téptem le róla a felesleges fehér anyagot. Kemény mellbimbói a mellkasomat súrolták, az érzéstől egyre gyorsabb tempót diktáltam és pár pillanat múlva, ma már másodjára, együtt élveztünk el.
Pár pillanatig még nem eresztettem el őt, jó volt még csak a tudatában lenni annak is, hogy benne vagyok, ő már csak és kizárólag az enyém.
Lassan aztán letettem Kristent, aki lábujjhegyre állva adott egy utolsó csókot, mielőtt visszamasírozott volna a fürdőbe, hogy rendbe szedje magát. Én is megigazítottam az öltözékemet és lehúztam a maradék sörömet.
Úristen, mennyire élvezetes vele a szex! Ezt nem hittem volna, vagyis voltak elképzeléseim, de a valóság minden kósza illúziómat felülmúlta. Remélem én se okoztam neki csalódást!
Belegondolni is rohadt csodás, hogy még hány ilyen és ehhez hasonló alkalmunk lesz az együtt töltött napok, mit napok, hetek alatt, sőt, még azután is.
Persze tisztában vagyok vele, hogy ez a kapcsolat nem csak a testiségről szól, és el is határoztam, hogy megmutatom neki, tudok romantikus is lenni.
Pár perc múlva, felöltözve (végre) kijött a fürdőszobából. Megkövülve álltam a szoba közepén, ott, ahol az imént a magamévá tettem ezt a tüneményt, és csak bámultam rá.
- Rob, minden rendben? – kérdezte, miközben a cipőjét kötötte.
- Igen, csak nem tudom, hogy csinálod ezt?
- Mégis mit? – nézett rám kérdőn. Odajött hozzám és kezeivel lágyan végigsimított a mellkasomon. Ebben a mozdulatban most nem volt semmilyen szexuális töltet, csupán a szeretetét akarta kifejezni vele. Ám a légzésem így is egyre szaporábbá vált.
- Folyton elkápráztatsz, és egyszerűen nem tudok betelni veled – vallottam meg az érzéseimet. Rob, a legyünk romantikus dolognál ne a nyálas énedet vesd be, kérlek! – dorgáltam le magam. De, hogy szavaimat hitelesítsem, lehajoltam hozzá és csípőjénél foga magamhoz húztam őt, és finoman megcsókoltam. Szája egyből szétnyílt, és bebocsátást engedett a nyelvemnek. Majd eltolt magától és arcára furcsa, szomorú maszkot öltött.
- Rob, kérlek, ne mondj ilyeneket – hajtotta le a fejét.
- Miért ne? – kérdeztem értetlenül. Talán sok neki az ilyen nyálas maszlag.
- Mert ha egyszer vége szakad ennek az egésznek, ami most közöttünk van, akkor az még fájdalmasabb lesz amiatt, hogy ilyeneket mondasz nekem – kezdett el végül szipogni.
- De ennek soha nem lesz vége, ígérem! – tettem a kezét a szívemre, hogy érezhesse mennyire erős az, amit iránta érzek.
- Akkor szavadon foglak – végre ismét felszabadultan elmosolyodott.
Nem volt több időnk tovább erről diskurálni, az idő így is szorított bennünket. Nem csodálnám ha egy jó nagy adag fejmosásban részesítenének minket. Mi vagyunk a Twilight két főszereplője, és pont mi nem vagyunk képesek odavonszolni magunkat időre.
Kézen fogtam Kristent, és úgy siettünk a lift irányába. Belépve örömmel konstatáltam, hogy rajtunk kívül egy árva lélek se használja a felvonót, így bátorkodtam egy kis malackodást végrehajtani. Kristent a fülke oldalához szorítottam és kezemet már be is vezettem a pólója alá. A számmal próbáltam elnyomni feltörni készülő sikolyai hangját, de , hogy engem is kínozzon kicsit, minden egyes alkalommal beleharapott a számba. Nem fájt, inkább csak feltüzelt a viselkedése. Erőt vettem aztán magamon, és az első emelt előtt elszakadtam tőle. Mindketten hangosan ziháltunk és nevettünk ezen a képtelen helyzeten.
- Ha vége ennek a hülyeségnek, megkapod a magadét – fenyegetett meg Kristen.
- Már alig várom – kacsintottam.
Kinyílt a lift ajtaja és újra kezdetét vette az őrület. Vakuk fénye világított mindenfelől, és hangos sikítás hallatszott a bejárat irányából.
- Felkészültél? – kérdeztem Kristentől.
- Erre soha nem lehet felkészülni – válaszolta, majd egy lemondó sóhaj kíséretében lehajtott fejjel lépett az őrjöngő tömeg elé.
Igaza van. Ezek az emberek évről évre elvakultabbak. Az ember komolyan félti a testi épségét, mikor kimerészkedik egyedül az utcára.
Követtem Kristent és jó szokásunkhoz híven, kiosztottunk jó pár autógrammot, csináltunk vagy egy tucat képet, majd a nekünk rendelt autóhoz sétáltunk, mikor valaki elkezdte skandálni az évekkel ezelőtt, oly’ jól ismert kifejezést.
- ROBSTEEEEN!!!!! – üvöltötte egyszerre a megvadult, úgy húsz-harminc főből álló tömeg.
Kristen hirtelen ledermedt, mint akit épp tetten értek. Hogy ne hívjuk fel magunkra túlságosan a figyelmet, a tömeghez fordultam és udvariasan elköszöntem tőlük. Persze ez azonnal meghozta a várt hatást, sikítani kezdetek és jó páran szerelmet is vallottak. Ennyi idő elegendő volt ahhoz, hogy Kristen beszállhasson az autóba.
Mikor már én is bent ültem vele, nyugtatásképp végigsimítottam a combján.
- Minden oké? – kérdeztem tőle.
- Tiszta paranoiás vagyok. Azt hittem, hogy lebuktunk, azért blokkoltam le – csóválta a fejét.
- Semmi baj, ez csak a szokásos rajongói őrület – legyintettem.
- Igen, azzal a különbséggel, hogy most már van alapja, és ha ez kiderül az Isten tudja mit csinálnak velünk – aggodalmaskodott.
- Szerintem örülni fognak nekünk – megpróbáltam pozitívan hozzáállni az egészhez.
- Én is szeretném ezt hinni, de valahogy rossz előérzetem van.
Hogy kiűzzem belőle ezeket a rémképzeteket, óvatosan a füle mögé simítottam a haját és lágy puszikkal hintettem be a nyakát.
- Hm, jó az elterelő hadműveleted – vigyorgott, mint a vadalma. Ezt szeretem, mikor boldog és fesztelen. – Viszont, amíg nem tisztázzuk a dolgokat Mike-kal és Camilla-val, óvatosnak és körültekintőnek kell lennünk – jött elő újra az aggódó énje.
- Tudom – sóhajtottam.
Ez lesz a legnehezebb. Távol tartani magam tőle a nyilvánosság előtt. Hisz már így is olyan sokáig nélkülöznöm kellett.
Ez van Rob, az élet mindig igazságtalan!

A véleménynyilvánítás megengedett;) (L)