Almost Lovers - 9. rész

Sziasztok!!!

Na, megint megszültem a soron következő 9. részt:)
Mivel a kitett szavazás eredménye az lett, hogy ezentúl legyen Kristen szemszög is, most azt kaptok:P
Nem kell megijedni, nem a történet elejétől fogom őt berobbantani, hanem az előző részben abbahagyott kis konfliktust viszi tovább!
Köszönöm az előző részhez írt kommenteket, megint aranyosak voltatok(L)
És hatalmas köszönet a 17 rendszeres olvasó miatt is!!!! ^^
Hihetetlen boldog vagyok, ezért most egy kicsivel hosszabb részt kaptok(3 és fél oldal).
Jó olvasást!

Lilluci




9. rész

Mint egy idegbeteg fúria, téptem fel a szálloda szobájának ajtaját. Rob egy faszkalap! – állapítottam meg magamban. Miért tette el azt a tetves papírt? Tudhatta nagyon jól, hogy ez engem mennyire kikészít!
Ideges voltam, a fejem lüktetett a sok méregtől. Legszívesebben ordítottam volna, hátha az segít enyhíteni a dühömet. Tudom, hogy úgy viselkedem, mint egy házas, féltékeny nő, aki nem bízik a párjában, de az önbizalmam mindig a béka segge alatt volt. Főleg most, hogy Rob a „barátom”, még inkább jelentéktelenek érzem magam. Minden lányt megkaphatna, ő mégis engem akar. Miért? – zakatolt folyamatosan a fejemben ez az egy árva kérdés.
Kimondhatatlanul boldog voltam, mikor bevallotta nekem, szerelmes belém, ki tudja már hány éve. Szemernyi kétségem se volt afelől, hogy viszonzom ezt a csodás érzelmet, mégis valami meggátol, hogy önfeledten élvezni tudjam a vele eltöltött időt. Fusztrálva érzem magam a közelében, valamiféle megfelelési kényszer lesz úrrá rajtam. Tiszta röhej, de magamat „alacsonyabb rendűnek” tartom Robnál. Persze, ő ezt soha sem érzékelteti velem. A bajt pedig csak tetőzi, hogy nem vállalhatjuk föl a nyilvánosság előtt a szerelmünket. Megértettem az okát, amiért nem hajlandó telefonon szakítani a barátnőjével, de legbelül ez engem, igen is kínoz. Én szó nélkül képes lennék ejteni Mike-ot, még ha ez együtt is jár azzal, hogy egy életre meggyűlöl. Minek áltassam még egy hónapig szerencsétlent?
És ekkor egy megsemmisítő dolog kúszott a tudatomba. Rob, azért nem akar szakítani Camilla-val, mert még mindig érez iránta valamit. Nem szerelmet, de valami mélyet, amitől nem akar megválni. Ez a felismerés kutyául gyötört. És akkor ne beszéljünk az étteremben történ „kis” incidensről sem. Szerintem, még élvezte is a mocsok, hogy évődöm a történtek miatt. De ezt még kamatostul visszakapod Pattinson! – fogadtam meg magamban.
Ledobáltam magamról a ruháimat, és a fürdőbe indultam. Ott, megnyitva a jó meleg vizet, áztattam magam vagy húsz percet, aztán a törülközőt magamra tekerve dobtam le magam a Tv elé. Végigfutottam a csatornákon, ahol rosszabbnál rosszabb filmeket vetítettek. Mégis, hogy ne unjam halálra magam, megálltam az egyik elviselhetőbbnek tűnő filmnél, és a lábamat a dohányzóasztalra pakolva, elmélyülten nézni kezdtem. Olyannyira belemerültem, hogy észre se vettem, a könnyeim patakokban folynak. A film elképesztő volt. Reese Witherspoon és Joaquin Pheonix valami csodálatosat vitt a vászonra. A zenés film, ami Johnny Cash életét volt hivatott bemutatni, pontos képet mutatott az akkori világról. Bemutatta, hogy a híres emberek is egy szempillantás alatt válhatnak senkivé. Tanulságos.
Kopogás zavarta meg, bőgő magánszámomat. Kikapcsoltam a Tv-ét és köntösben indultam ajtót nyitni.
Meg se lepődtem azon, hogy ki néz velem farkasszemet. Vagyis, én nem nagyon tudtam ránézni, mivel a könnyek még mindig megállíthatatlanul folytak a szememből. Mintha kinyitották volna a csapot, és nem tudnák elzárni.
- Kristen, minden rendben? – kérdezte Rob aggodalmas hangon.
- Aha – szipogtam, miközben az orromat fújtam.
- Történt valami? Bántott valaki? – kíváncsiskodott, és kezdett egyre feszültebbé válni.
- Nem, csak filmeztem – mutattam a Tv-re.
- Értem – könnyebbült meg. – Bemehetek? – kérdezte félszegen.
- Nem! – vágtam rá határozottan.
- Kérlek! – vette fel a szenvedő „Bambi vagyok, aki most veszítette el az anyukáját” nézést.
- Mi van, a kis ribancod nem ért rá? Vagy netalántán ejtett? – kérdeztem bunkón.
- A kicsodám?
- A pincércica.
Nagyot sóhajtott, és belökte az ajtót, nem zavartatva magát attól, hogy nem vagyok rá kíváncsi. Ledobta magát a kanapéra és meredten bámult maga elé.
- Ha jól emlékszem, nem engedtelek be – csaptam be az ajtót felhívásképp.
- Meglehet – vonta meg a vállait. – Mostantól mindig ez lesz?
- Mi? – értetlenkedtem és tisztes távolba álltam meg tőle.
- Ha egy lány hozzám szól, te kikelsz magadból és faképnél hagysz?
Egy percig gondolkodtam ezen, és magam számára is világossá vált, milyen nevetségesen viselkedtem.
- Nem…..legalább is próbálkozni fogok, hogy ne tépjem szét őket azonnal – hajtottam le a fejem. Ekkor egy meleg kar kulcsolódott a derekam köré.
- Azt meg kell hagyni, piszkosul szexi vagy, mikor elveszíted az önkontrolt – csibészes mosolyától a nem létező bugyim is lefolyni készült.
- Hogy te mekkora egy szemét vagy! – bokszoltam bele a mellkasába.
- De ez a szemét megérdemel egy békülő csókot, nem?
Nem válaszoltam, inkább cselekedtem. Tarkójánál fogva vontam magamhoz közelebb enyhén borostás arcát, de még mielőtt megcsókoltam volna, mélyen a szemeibe néztem. Csillogása nem hagyott kétséget afelől, csak én létezem a számára. Aztán nem volt megállás. Szenvedélyesen kezdtük falni egymás ajkát. Rob lágyan cirógatta a csípőmet, én pedig hajába túrva élveztem nyelveink érzéki játékát. A csókja mindig bódító hatással van rám. Mintha fejbe kólintanának egy ütővel, csillagokat látok.
Rob kezei a csípőmről a fenekemre siklottak, és belém markoltak. Felszisszentem a váratlan, ám annál kedvemre valóbb érzésre. Éreztem, hogy kezd jócskán megcsappanni az oxigén készletem, ezért kénytelen voltam elválni Robtól. Mindketten hangos zihálással hoztuk a másik tudtára, mennyire beindultunk már megint.
Rob ujjai egyszer csak az arcomat simogatták, vagyis a könnyeim pontos útvonalát járták be.
- Milyen film volt képes ennyire felzaklatni? – kérdezte, és puszikkal hintette be az arcom minden egyes kis négyzetcentiméterét. Néhol csiklandozott a borostája.
- A nyughatatlant néztem. Tudod Reese Witherspoon és Joaquin Pheonix játszanak benne – adtam pontos választ a kérdésére.
- Láttam. Még a Vizet az elefántnak kezdetén néztem meg. Mindig szeretek tisztában lenni azzal, kivel is játszom együtt – mosolygott. Valóban, abban a filmben Reese volt a partnere, ez már teljesen ki is ment a fejemből.
- Engem is megnéztél, ugye? – incselkedtem vele.
- Ha jól emlékszem, az Út a vadonba című filmben láttalak meg először – miközben ezt mondta, kezdte kioldozni a köntösöm csomóját.
- Héj, mit művelsz? – kérdeztem, és próbáltam elhúzódni tőle.
- Szeretnék szeretkezni veled. Talán baj?
- Már kaptál békülő csókot, elégedj meg annyival – toltam el a mellkasánál fogva, csakhogy ő nem tágított.
- De a békülő szex sokkal izgalmasabb – hangját viccesen elváltoztatta. – És különben is, azt ígérted, még visszakapom a liftes kis akciómat – kacsintott rám.
- De telhetetlen vagy – csóváltam a fejem. – Szerencséd, hogy én is.
- Ez azt jelenti, hogy…?
- Kuss Pattinson! – azzal kioldottam a köntösöm csomóját, amit Rob lélegzetvisszafojtva nézett végig. A fehér anyag alatt nem volt semmi, s mikor ez tudatosult Robban, nagyot nyelve lépett oda hozzám és azonnal egy vérpezsdítő csókra invitált. Meztelen testem nekinyomódott az ő túlöltözött testéhez. Azonnal orvosoltam ezt a problémát. Csigalassúsággal húztam le róla a pólóját, de közben végigcsókoltam tökéletes felsőtestét. Mikor a póló sikeresen landolt a földön, a nadrágját vettem célba. Végig tartva vele a szemkontaktust, gomboltam ki a farmerja gombjait. Miután végezetem, lehúztam róla a nadrágot, majd újra a szájára vetettem magam, de ördögi módon megmarkoltam legféltettebb kincsét. Felnyögött az érzésre, és éreztem a kis fickó már akcióra kész, csakhogy ragaszkodva az ígéretemhez -miszerint kényeztetni fogom őt-, nem rontottam ajtóstul a házba. Először jól meggyötröm!
Párszor még végigsimítottam tettre kész férfiasságán, majd letérdelve elé, lassan lehúztam róla a bokszerjét. Még nem is csináltam semmit, mire Rob már hátravetett fejjel utat engedett férfias nyögéseinek.
- Hozzád sem értem – nevettem el magam. Fátyolos tekintettel nézett le rám.
- Ha csak elképzelem, hogy mi fog történni… - kezdte, de nem tudta befejezni, mivel közben kézbe vettem őt. Pár precíz mozdulattal - hol gyorsabban, hol lassabban -, húztam végig rajta a kezeimet. Rob szüntelenül csak zihált, és az arcomat simogatta. Kezeimet aztán a szám váltotta fel. Nyelvemmel párszor végigízleltem őt, majd teljesen eltűntettem merev szervét a számban.
- Kristen…elég – próbált erőtlenül tiltakozni, minden vágyam megtestesítője. Megesett rajta a szívem – valójában pedig nem akartam, hogy idő előtt vége legyen a mókának-, ezért egy utolsó simítás után felálltam és egy halovány csókot leheltem a szájára. Még mindig erőteljesen zihált, de szorosan tartott a karjaiban. Mikor így fogott, úgy éreztem nem eshet semmi bajom, hisz Ő oltalmaz engem. Elválva meggypiros ajkaitól, a mellkasára hajtottam a fejem, hogy halljam szívének idilli dallamát. Ő egyik kezével lágyan cirógatta a hajamat, másikkal pedig a csípőmre rajzolt felismerhetetlen alakzatokat. A tűz ismét elárasztotta a bensőmet, és kínlódva vártam, hogy végre az övé legyek. Megfogtam a csípőmön játszó kezét, és az alhasamra irányítottam. Rob kérdőn nézett le rám, de mikor onnan is lejjebb vezettem a kezét, rájött mit forgatok a fejemben. Nem volt többé szükség az én irányításomra, tudta ő a dolgát a nélkül is. Gyengéden végigsimított nedves középpontomon, mire én hangos sikításban törtem ki.
- Érzem, hogy te is úgy vágysz rám, ahogy én rád – nyomott egy puszit a homlokomra. Kár lett volna válaszolnom, hisz ez egyértelmű ténymegállapítás volt.
Rob óvatosan a karjába vett. Egyik keze a hátamon, míg másik a térdhajlatomon pihent. Így vitt egészen a franciaágyig, ahol letett és azonnali kényeztetésbe kezdett. Végigcsókolta az egész testem, kiindulva a nyakamtól egészen a bokámig. Azt hittem, menten felgyullad alattam az ágy! Nyelvét végighúzta a combom belső vonalán, s én rögtön széttártam előtte a lábaimat. Hangos nevetésben tört ki.
- Mi olyan nevetséges? – kapkodom kellett a levegőt, hogy ezt a kérdést fel tudjam tenni.
- Azt hitted, hogy rögtön a lényegre térek?
Ha megkérdezi, akkor a válasz tutira: NEM.
Visszahelyezkedett a lábaim közé, s újból végigcsókolta a combom belső részét. Tudtam mi következik, ezért már előre belemarkoltam a lepedőbe.
Aztán megéreztem Rob nyelvét, ahogy gyengéden megízlelte nőiességem pontját. A szemeimet szorosan lezártam, és átadtam magam a - szavakba nem önthető -, kéjnek. Hangos sikításaimat nem is akartam magamba fojtani. Hallania kell mit vált ki belőlem.
A következő percek összefolytak a számomra. Annyira emlékszem csupán, hogy Rob nyelvét az ujjai váltják föl, amik kíméletlenül sodornak az orgazmus felé. A hátam ívbe feszült, ahogy elért a megsemmisítő élvezet. Lihegve feküdtem a párnák között. Ilyet még soha nem éreztem. Ez valami elképesztően jó volt! Felülmúlta minden eddigi tapasztalatomat, beleértve azt is, mikor az autóban szeretkeztünk. Pedig az se volt piskóta!
Rob felkúszott hozzám, majd egy bódító csók után elővigyázatosan rám feküdt. Újból széttártam a lábaimat, ő pedig egy kissé megemelte a csípőmet, hogy gond nélkül egyesülni tudjunk. Mindketten hangos sóhajjal konstatáltuk testünk eggyé válását. Rob arcon puszilt, én pedig a karjára adtam egy apró csókot.
Mivel így is rohadtul vágytam rá, nem akartam több időt elpazarolni, ezért megmozdítottam a csípőm, cselekvésre késztetve így őt. Vette a célzást, s őrjítő tempót kezdett diktálni, minek következtében hamar kifáradt. Jó, fél óra talán nem rövid idő, de ennél én jóval többet akartam!
Egy hirtelen ötlettől vezérelve a hátára fordítottam. Meglepetten szemlélte a kialakult helyzetet, de csibészes mosolya elárulta, igen is kedvére van a pózváltás. Lehajoltam hozzá, újra érezni akartam ajkának émelyítő ízét. A tarkómnál fogva vadul vetette rám magát. Melleim mindeközben nekinyomódtak tökéletes mellkasának. Nyelveink heves csatározásba kezdek a szánkban, majd elválva tőle, végignyaltam a felső és alsó ajkam, amit ő ködös tekintettel nézett végig.
A hajamat gondosan a fülem mögé tűrtem, s elkezdtem én is behinteni őt puszikkal. A kulcscsontjánál kezdtem, és a köldökénél hagytam abba. Rob ekkor már nagyon nem bírt magával, és a fenekemnél fogva buzdított a mielőbbi cselekvésre.
Szerencséje volt, én is újra intenzíven érezni akartam őt magamban. Megmozdítottam hát a csípőmet. Rob hátravetette a fejét a párnába, úgy tűrte a mozgásomat. Kezeimmel a vállára támaszkodtam, így még gyorsabban tudtam rajta mozogni, amit ő férfias nyögésekkel viszonzott.
Észleltem, hogy a testemnek nem kell sok az újbóli kielégüléshez. Rob is tisztában lehetett ezzel, és gondolom ő is elérkezettnek látta az időt a kitörésre. De még mielőtt bármelyikkőnk is elélvezhetett volna, Rob az ujjaival újra érintette legérzékenyebb pontomat. Fülsüketítő sikolyt hallattam, és robbanásszerűen jutottam a csúcsra.
Mivel Robnak még kellett pár pillanat a katarzis eléréséhez, nem hagytam abba a csípőm mozgását. Hirtelen megragadva a csípőmet magához szorított, s elélvezett bennem.
A pusztító tűz mindkettőnk testét felemésztette. Fáradtan hevertem le mellé az ágyba.
- Kicsim ez…. – ő se találta a szavakat.
- Tudom – bújtam szorosan hozzá. Rob gondosan magunkra húzta a takarót, és lágyan simogatni kezdte a hajamat. Én mellkasát cirógattam közben.
- Sajnálom, hogy egy agyatlan, hisztis liba voltam ma – kértem elnézést ostoba viselkedésem miatt.
- A most történtek minden mást kitöröltek az emlékezetemből – mosolyodott el.
- Ez azt jelenti, ha máskor is hülye leszek, ezzel mindent semmisé tehetek? – kérdeztem hasra fordulva, hogy jobban lássam tökéletes arcát.
- Azt azért nem mondtam. Nem szeretném, ha olyan apróságokon, mint az a cetli, összevesznénk.
Miután befejezte, váratlanul kipattanta az ágyból és a földön heverő nadrágjához lépett. Értetlenül szemléltem az eseményeket.
- Mit művelsz? – kérdeztem és magam köré tekertem a takarót.
- Elégetem – mondta a kezében díszelgő papírról. A mosolyom a fülemig ért.
Rob magára húzta a bokszerét, majd kilépett az erkélyre, velem szorosan a nyomában. Az asztalon hagyott öngyújtóért nyúlt. A lángba tette az aprócska papír fecnit, aztán a hamutartóba dobta. Átkarolva a derekát, néztem végig, ahogy annak a ribancnak semmivé foszlik a vágya, miszerint sikerül behálóznia Robot.
- Ugye most már megnyugodtál? – kérdezte.
- Igen, és köszönöm – suttogtam halkan. Akármennyire is tudtam, hogy egy idióta voltam, boldoggá tett a tudat, hogy Rob képes volt ezt megtenni értem. Tényleg igazán fontos vagyok neki és arra törekszik, hogy boldoggá tegyen engem, és én is próbálkozni fogok, hogy azzá tegyem őt!
- Szeretlek – leheltem pár centire az ajkaitól.
- Én is téged, te őrült, kiszámíthatatlan nőszemély – elnevettük magunkat, majd ott folytattuk a napot, ahol néhány perce abbahagytuk.

És meg kell, hogy mondjam, kezdett furcsa lenni ez a tökéletesség!

A komiknak nagyon örülnék, és a pipálgatásnak is^^ (L)