Eddig bírtam..... :( + Almost Lovers 10.rész

Sziasztok!!

Most jött el a pillanat, mikor is el kell gondolkoznom azon, akarom e folytatni ezt az egész blogos dolgot!
Ne értsetek félre, imádok írni, de a kezdeti lelkesedésem kezd elmúlni:S
Hihetetlenül nagy öröm volt a számomra, hogy az előző részt közel 40en olvasták el....ennél nagyobb elismerés nem is kell, csak úgy érzem az egész történet hitelét vesztette.
Hisz, nézzetek körül hány RS blog létezik manapság.....több száz, és úgy gondolom, én semmit újat nem tudok nektek nyújtani ezentúl:/
Szóval most nagyon elgondolkozok, hogy írjak e még egyáltalán. Én nem mondom magam olyan hű, de nagyon jó írónak, természetesen vannak nálam kimagaslóbb tehetségek is, de nem állítom azt sem, hogy -már bocsánat-, de szart adok ki a kezemből:S Mégse kapok túl sok visszajelzést.
Annak az 5 embernek, aki folyamatosan kifejti a véleményét, hálás vagyok, és el se hiszik mennyit jelent nekem, akár egy szó is:)(L)
De azt most kijelentem, hogy csak azért, mert ezt kiírtam nem várom el, hogy az is írjon komit, aki eddig még nem tette meg. Nem! Én nem bírom az ilyen kényszer dolgokat...ha van kedvetek írjatok, ha nem akkor nem, csak azt ne tessék elfelejteni, én nektek írok, a ti véleményeitek alapján tudom leszűrni merre kéne vinni a történetet, mi hiányzik stb.
Rohadt sokat dumáltam, és mindennek az egésznek az a lényege, lehetséges, hogy ez az utolsó rész, amit tőlem olvastok.....elfáradtam, vagy inkább belefáradtam.
Sok embernek, úgy vélem nem fogok "álmatlan éjszakát" okozni, hisz a piros x megnyomásával el is felejtődik az egész blogosdi:)

Ehhez a részhez, jó olvasást kívánok, és köszönöm azoknak, akik folyamatosan olvastak, pipáltak, és főleg a kommentelőknek!!!!(L)(L)(L)

Lilluci

10. rész

Hirtelen riadtam fel leggyönyörűbb álmomból. Kristennek hűlt helye volt mellettem az ágyban. Hova tűnhetett éjnek évadján? Körülnéztem a szobában és örömmel konstatáltam, hogy a ruhái a földön hevernek.
Fáradtan keltem ki az ágyból, holott már jócskán a délutánt tapostuk. Te jó ég, a rajongói találkozó! – jutott eszembe legfontosabb kötelességem. Kipattantam az ágyból, és rögtön Kristen keresésére indultam. Nem volt sok alternatíva, hogy hova mehetett, így egyből az erkély felé vettem az irányt. Szépséges kedvesem ott ült, felpakolt lábakkal az egyik széken, és egymás után szívta a cigiket. Percekig bámultam káprázatos lényét. Pont, mikor ki akartam lépni hozzá, megszólalt a telefonja. Először megnézte a kijelzőt, majd egy hatalmas mosoly terült szét az arcán. Elnyomta a cigarettáját, s csak aztán vette fel a készüléket.
- Szia! – suttogta a telefonba. Gondolom azt hitte még húzom a lóbőrt, ezért vette halkabbra a hangját.
- Te is nagyon hiányzol nekem… - mondta sokat sejtető hangon. Kivel beszélhet? Próbáltam nagyon fülelni ahhoz, hogy elcsípjek legalább egy-két szót, amiből táplálkozni tudok.
- Ez eléggé bonyolult, de mindent elmagyarázok ha hazaértem – mondta és idegesen dobolni kezdett a lábával. Ugye nem azzal beszél, akire gondolok?!
- Én is szeretlek, és már alig várom, hogy újra találkozzunk….ott folytathatjuk, ahol abbahagytuk, ugye? – kérdezte kíváncsian. Alig vártam, hogy letegye azt a kibaszott telefont, hogy aztán tisztázni tudjuk a helyzetet. Most már egyértelmű volt, hogy azzal a csúszómászó Mike-kal beszél. De miért csinálja ezt? Most engem szeret, vagy még mindig azt a kretént? Sajgott a fejem, le kellett ülnöm a kanapéra. Leszartam, hogy mit beszélgetnek még egymással!
A fejemet a kezeim közé temettem. Egy idióta barom vagyok! Hogy hihettem akár egy percig is, hogy Kristen boldog lehet mellettem? Rob, mikor tanulsz már a hibáidból?!
- Te már fent is vagy? – kérdezte Kristen meglepetten, ám feltörő lelkesedéssel.
- Fent – válaszoltam rekedt hangon. Annyira nehéz volt beszélnem. Éreztem, hogy csak percek kérdése és örökre kisétál az életemből….megint. Nem akartam ezt, de ha ő Mike mellett boldog, akkor nem tartóztathatom fel. Ennyire nem lehetek önző, még akkor sem, ha én közben kutyául szenvedek.
- Rob, minden rendben? – lépett oda hozzám, és leguggolt elém, majd végigsimított gondterhelt arcomon. Belesimultam bársonyos tenyerébe, élveztem utolsó érintését.
- Essünk túl rajta hamar! – sóhajtottam fel, és megfogtam a kezeit. Kristen zavartan nézett rám.
- Min essünk túl? Miről beszélsz? – értetlenkedett.
- A szakításon… - magyaráztam. Felugrott és kétségbeesetten zihálni kezdett.
- Te….te szakítani akarsz….velem? – nyüszítette. Felálltam, majd odasétálva hozzá szorosan a karjaimba zártam. Tudom, hogy magam alatt vágom a fát, de ennyi még igazán jár nekem.
- Nem, te akarsz szakítani – húztam végig egyenletesen az ujjaimat csillogó haján.
- Megőrültél! – lökött el a mellkasomnál fogva. A szemei lángoltak.
- Kristen, hallottam a telefonbeszélgetést közted és Mike között – magyaráztam.
- De én… - kezdett volna a magyarázkodásba, csakhogy én közbevágtam.
- Semmi baj, megértem, hogy őt választod helyettem. Ezért a pár napért is hihetetlenül hálás vagyok neked. Álmomba sem gondoltam volna, hogy egyszer a karjaimban tarthatlak és igaz, ha titokban is, de szerethetlek.
- Befejezted? – kérdezte kuncogva. Szép, kitárulkozok neki, sőt, nem is haragszom rá azért, amiért ejt seggfej Mike miatt, erre ő csak úgy a képembe nevet.
- Kristen, kérlek ne légy ennyire kegyetlen! Legalább valami együttérzést mutathatnál. Életem legnehezebb tette lesz elengedni téged.
- Rob, amennyire jóképű, annyira buta is vagy! – csóválta a fejét. – Komolyan azt hiszed, hogy ejteni akarlak? – vonta fel egyik szemöldökét.
- Erre enged következtetni a párbeszéd, amit Mike-kal bonyolítottál le.
- Honnan veszed, hogy Mike-kal beszéltem? – kérdezte idegesen.
- A „Te is nagyon hiányzol nekem” és az „Én is szeretlek, és már alig várom, hogy újra találkozzunk….ott folytathatjuk, ahol abbahagytuk, ugye?” foszlányok erre engednek következtetni – ismételtem meg előbbi szavait.
- Pontosan, csak foszlányokat hallottál! – nagyot sóhajtott. - Rob, az anyámmal beszéltem.
Egy kis idő kellett mire felfogtam szavai jelentését. Szóval, én az imént előadtam egy szánalmas kis melodrámát, mivel azt hittem elveszítem őt örökre, erre kiderül, hogy csak az anyával beszélt? Basszus! Na, ha eddig nem akart dobni, most biztosan megteszi. Ki akarna együtt lenni egy ilyen szánalomra méltó alakkal?
- Sss….sajnálom – dadogtam. Rohadtul szégyelltem magam.
- Hogy jutott eszedbe egyáltalán feltételezni is, hogy elhagynálak Mike miatt?
- Félreértettem a beszélgetést….én nem gondolkoztam.
- Nem, csak hittél a saját fejedben kialakult képnek – csóválta szüntelenül a fejét. Most nagyon mérges rám, ezzel maximálisan tisztában voltam.
- Igen, de ez csak azért van, mert minden percben rettegek attól, hogy csak úgy kisétálsz az életemből – magyaráztam lehetetlen viselkedésem okát.
- Jaj, két ilyen szerencsétlent, mint mi – nevette el magát végül. Ránéztem és boldog arcát látva, én is elengedtem magam és vele együtt nevettem.
- Hát az önbizalmunk valahol a -1000 és a 0 között ingadozik – vontam magamhoz csípőjénél fogva, majd egy puszit nyomtam a feje búbjára.
- Igen. De azért jó volt látni, hogy mennyire beparáztál a lehetséges szakítás miatt.
- Még jó! Soha nem akarok elválni tőled – arcomat lassan közelítettem az övéhez, aztán gyengéd csókot leheltem enyhén szétnyílt ajkaira. Kristen karjait átkulcsolta a nyakam körül, s egész testével nekem nyomódott. Átkaroltam karcsú derekát és így folytattuk érzéki csókcsatánkat. Elszakadva tőle, rákérdeztem egy, még mindig nem igazán tiszta dologra.
- Mégis mit kell folytatnotok anyukáddal? – kíváncsiskodtam.
- A K-11-et.
Emlékeztem erre a filmre. Még az Alkonyatot forgattuk, mikor szárnyra keltek a pletykák, miszerint Kristen szerepelni fog az anyukája által rendezett filmben.
- A szereplőválogatás folyik éppen, és anya ragaszkodik hozzá, hogy én is jelen legyek, mikor meghallgatjuk a jelentkezőket – mondta, és már kezdte is feltűrni a pólómat.
- Értem – mosolyodtam el, és lehajolva hozzá újra birtokba vettem csábos ajkait. Kristen mindeközben a pólóm alatt kezdett matatni, ami felettébb izgató volt, de számomra még mindig nem volt világos, hogy miért itt, és miért nem a könyvesboltban vagyunk, ahol vagy több ezren várnak ránk.
- Steph ügynöke felhívott, hogy valami interjúra kell utazniuk, és nem tudták máskorra besűríteni, csak mára – magyarázta, és már tépte is le rólam a fehér pólómat.
- Ez esetben, ma semmi kedvem elhagyni az ágy területét – vigyorodtam el, s már fel is emeltem, hogy úgy vigyem el őt egészen az ágyig.

Este hétkor idejét láttam valamiféle táplálékhoz hozzájuttatni a szex következtében kimerült testünket. Kristen kócosan kecmergett ki az ágyból, de közölte velem, ő egyáltalán nem éhes ételre. Értettem ezt a fajta kis célzást, de én teljesen kimerültem. Ha nem ehetek meg egy egész marhát, meghalok!
Míg én csendben elfogyasztottam a húsz főnek elegendő ételemet, addig Kristen szépen sorjában szívta el a cigarettákat mellettem ülve az erkélyen. Olyan jó volt így látni magunkat. Békében, feszültségmentesen, mint egy igazi szerelmespár. Kimondhatatlanul boldog voltam, amiért az élet megajándékozott engem egy második eséllyel, amivel –igaz hezitálva, de – éltem.
- Mihez lenne ma kedved? – kérdezte Kristen, ahogy elnyomta, vagy a harmincadik szálát.
- Azt gondoltam, ne gubbasszunk egész nap a szobába, szóval elmehetnénk egy pub-ba, vagy valami – fejeztem be a királyi étket.
- Benne vagyok – csillantak fel fáradt szemei.

Mindketten lazára vettük a figurát. Egyikőnk se akarta felhívni túlságosan az emberek figyelmét. Így is örülhetünk, ha tíz percig nyugtunk lesz.
Hívtam egy taxit, amit elláttam azzal az utasítással, hogy kizárólag a hátsó kijáratnál álljon meg. A sárga autó, mire leértünk ott várt minket, és szerencsére egy árva léleknek sem tűnt fel, hogy két napszemüveget viselő egyén száll be.
A taxisnak megmondtuk, hogy vigyen minek a legközelebbi kocsmaszerűségbe, amit ő örömmel teljesített is.
Kitett minket, én pedig elkértem a privát számát, hogy az este végeztével ő fuvarozzon haza bennünket.
Kristennel betértünk a Joe’s pub-ba, ami már este nyolckor dugig volt részeg fazonokkal.
- Lehet, hogy máshová kéne mennünk – súgtam Kris fülébe, miután feltérképeztem a terepet.
- Nekem tetszik – vont vállat és egyenesen a pult felé vette az irányt. Követtem őt, de még nem igazán tudtam megbarátkozni a hellyel. A Londonban található kocsmák ehhez képest egy leány nevelde.
Kristen kikért nekünk két sört, amit azonnal el is tűntettünk. Ezt így folytattuk egészen addig, míg vagy tíz üres üveg nem sorakozott fel előttünk fejenként. Éreztem, hogy kezd a fejembe szállni a barna nedű, így én inkább úgy döntöttem, abbahagyom a piálást. Kristennek velem ellentétben nem volt e fajta elhatározása és folytatta az esztelen ivászatot.
A tekintettem eközben a táncparkettre siklott. Néztem, ahogy az alkoholmámorban úszó emberek ritmustalanul ringnak a fülsüketítő zenére.
Éreztem, hogy egy kéz simít végig legbecsesebb testrészemen. A sok mogyoró, amit betermeltem kezdte felszívni az alkoholt, így már nem voltam olyan kótyagos, mint az elején. Kristenről ez nem volt elmondható, ugyanis ő taperolt.
- Bírj magaddal kicsim – toltam el a kezét magamról, hisz mégis csak egy kocsmában vagyunk.
- Kívánlak Rob! – üvöltötte. Azt hittem mentem gutaütést kapok. Ha egy lerészegedett este miatt bukunk le, én nem tudom mit teszek!
- Halkabban! – intettem csendre.
- Basszák meg Rob! Hallod?! Bassza meg mindenki, aki nem fogadja el a szerelmünket – dülöngélt a széken, alig bírta megformálni a szavakat.
- Kristen, kérlek! – könyörögtem neki, majd elhúztam előle a sört.
- Rob, leszarom, hogy ki mit gondol! Szeretlek, érted? – dőlt felém és csókra nyújtotta a száját. Nagyon is vágytam a csókjára, de a lebukástól való félelem nagyobb volt bennem.
- Értem, de ez nem a megfelelő hely, hogy ezt megvitassuk.
Kristen durcás arcot vágva felkelt a helyéről, s csípő riszálva indult a táncparkett felé. Nem hívott magával, ezért én a helyemen maradtam és onnan szemléltem az eseményeket.
Először csak magában táncolt, vagyis dobálta magát ide-oda, de ezt is rohadt erotikusan hajtotta végre. Azonnal lehűtöttem magam egy hideg sörrel. A következő kép, egy részeg férfi volt, aki Kristen csípőjébe kapaszkodva invitálta kedvesemet „táncba”. Inkább úgy nézett ki az egész jelenet, mint egy vadabb előjáték. A férfi hol Kristen csípőjét, hol pedig a fenekét markolászta. Elfogyott a türelmem. Az én barátnőmet ne fogdossa senki!
Idegesen vágtattam át a párok között, hogy Kristent végre kiszabadítsam annak a majomnak a karjai közül.
- Lekérhetném a hölgyet? – kérdeztem és jelentőségteljesen a férfi vállára tettem a kezem.
- Nem hinném, hogy bejössz neki haver – söpört le magáról. Hülye fasz!
- Kristen, lennél szíves? – nyújtottam felé a kezem, de ő levegőnek nézve, folytatta erkölcstelen táncát a piaszagú fickóval.
- Rendben. Ha keresnél, én a pultnál leszek – mutattam a bár irányába. Kristen vállat vont, s hátat fordítva nekem önfeledten bulizott tovább.
Visszasétáltam a pulthoz, ahol kikértem egy szíverősítőt. Közben persze le nem vettem a szememet szerelmemről és új hódolójáról. Legszívesebben kinyírnám azt a piócát. Mi jogon ér hozzá Kristenhez?! És Kristen ezt miért hagyja?! Számtalan kérdés, amire nem érkezett válasz. De, hogy is érkezhetett volna, magammal beszélgetek. A vég kezdete Rob!
A sok ital, amit az este folyamán elpusztítottam, meghozta a várt hatást. Pisilnem kellett, de istentelenül. Láttam, hogy Kristen még mindig a táncparketten tartózkodik, ezért nem aggódtam miatta.
Benyitottam a mellékhelysége, ami meglepő módon üres volt. Könnyítettem magamon, aztán kezet mostam, csakhogy közben valaki hátulról átölelt. Belenéztem a tükörbe és meglepetten vettem észre, hogy ez az ismeretlen, az én tüneményes és totál részeg szerelemem. Megfordultam, hogy szembe legyek vele. Láttam rajta, szinte fel se fogja mi történik, de azért egy halvány csókot lehelt ajkaimra. De nem állt meg ennyinél, a nadrágomon is végigsimított, ami ettől a pár kósza érintéstől is kezdett önálló életre kelni.
- Ne itt – nyögtem.
- Az előbb leállíthattál, de most véghez viszem a tervem – kuncogott és elindult az egyik fülke irányába. Útközben lehúzta magáról a felsőjét, ami alá nem vett fel melltartót. A nadrágjától is egy szempillantás alatt megszabadult, így már teljesen meztelen volt. Nagyot nyeltem és gondolkodás nélkül siettem be az aprócska helységbe. Kristen lehajtotta a Wc ülőke tetejét, majd leültetett rá. Megragadtam a csípőjénél fogva és lehúztam magamhoz. Haját eltűrve kezdtem a nyakát szívogatni, mire hangos nyögdécselésbe kezdett, és kezével már el is kezdte kioldani a nadrágomat. Én eközben bevezettem a kezemet Kristen nedves középpontjához, s simogatni kezdtem forrón lüktető nőiességét. Kristen is kiszabadított börtönömből és azonnal végsimított rajtam. A nyakába temetkezve adtam hangot elégedettségemnek. Férfias nyögések szakadtak fel egymás után a torkomból. Nem akartam megtorlatlanul hagyni ezt az egészet, ezért egyik ujjamat már el is tüntettem Kristenben. Hangos sikollyal hozta a tudtomra, ez igen is tetszik neki. Olyannyira, hogy szaporán mozogni kezdett az ujjamon. Már a látvány is a kielégülés felé sodort, de tartani akartam magam még egy ideig. Elég volt pár perc Kristen teljes kielégüléséig. Remegő testét szorosan magamhoz vontam, s vártam, hogy lecsillapodjon.
- Most te jössz nagyfiú – súgta a fülembe, majd beleharapott.
Kristen a kínzásom érdekében a száját is bevetette. Leszállt rólam, majd elém térdelve vett kezelésbe. A fejemet hátravetetettem, a szemeimet szorosan lezártam és csak élveztem kedvesem érzéki nyelvjátékát.
A testem elérkezettnek látta a pillanatot a mielőbbi kitörésre, ezért elengedtem magam, és hagytam sodródni magamat az árral.
Kristen gondosan letörölt, aztán egy újabb vérpezsdítő csókban részesítettük egymást. Soha nem gondoltam volna, hogy lehetek annyira részeg, hogy egy ilyen dologba belemenjek!
Nem bírtam magammal, azonnal érezni akartam Kristent magamon. Felálltam, s mögé lépve hátulról hatoltam belé. Felsikkantott a kellemes érzésre, majd a kezeivel a csempére támaszkodott. Iszonyatos tempót diktáltam. Ez esetben nem a szerelem, mint inkább a szenvedély dominált kettőnk között. De kellenek ilyen pillanatok is egy kapcsolatban, nemde?
Mikor éreztem, hogy közeledik a második mámorító pillanat, Kristen csípőjét szorosan magamhoz szorítottam, s úgy adtam át magam a vágyaimnak. Kristen szüntelenül csak remegett, alig bírtam lefogni épp kielégült testét.
- Látod, te is vágytál rá – simított végig csábosan meztelen mellkasomon.
- Te mindig kihozod belőlem az állatot – kacsintottam rá.
Felöltöztünk, majd jobbnak láttuk ha lelépünk. Így is túl feltűnő volt, hogy a férfimosdóból egy nő társaságában távozom.
Felhívtam a kedves sofőrt, akivel idejöttünk. Pár percet kellett csupán rá várnunk. Kristen a hazafele vezető úton elszenderedett. A fejét a vállamra hajtotta, és édesen szuszogott a fülembe.
Mikor megérkeztünk fizettem, majd a karomba vettem elalélt szerelmemet, s úgy támolyogtam be vele a szállodába. A recepciós igen furcsán szemlélte esetlen belépőmet. Nem tudom ő mit csinálna ha egy holtrészeg csajt kéne hurcibálnia?!
Beszálltam Kristennel a liftbe, majd nagy nehezen megnyomtam az emeletünkhöz tartozó gombocskát.
Felérve azonnal a hálóba indultam, s miután megszabadítottam Kristent a ruháitól – hozzá kell tennem, többször is meg kellett állnom, mert rettentően megkívántam fedetlen testét -, aztán betakargatva őt, bújtam hozzá közel, és a karomba vonva, szépen lassan álomba merültem.

Reggel, még mielőtt Kristen felébredt volna rendeltem magunknak reggelit. A szobapincér hamar kopogtatott.
- Uram, a kért reggeli, illetve egy üzenet érkezett magának még tegnap – nyújtotta át a tálcát a pincér.
- Köszönöm – vettem át tőle az íncsiklandozó reggelit. Becsukva az ajtót egy kézzel egyensúlyoztam a tálcát, másikkal az üzenetet kezdtem olvasni. Ahogy a végére értem a tálca kicsúszott a kezemből, így a temérdek sok finomság a földön landolt. Alig akartam elhinni, hogy ilyen dolog történt.
Ha bármi történik vele, nem tudom mit teszek! Most azonnal oda kell utaznom! Kristen vajon mit fog szólni mindehhez?

Ennyi lenne! Véleményt, mint mindig, nyilváníthattok^^