My life would suck without you - 9. rész (Részlet)

Sziasztok!

Köszönhetően a 135 tetszik pipának(és persze az 5 elmegynek), illetve a 72 rendszeres olvasónak, úgy döntöttem - már tegnap este -, hogy ma hozok nektek egy falatnyi részletet a legújabb fejezetből.

Remélem péntekig elegendő lesz ez a kis csemege! ^^

Puszillak titeket, jó olvasást!

Lilluci

U.i: nagyon sokat jelent nekem a ti támogatásotok! Köszönöm, hogy itt vagytok és hétről -hétre támogattok :) (L)

És annak is rendkívül örülök, hogy kezdtek olvasni a sorok között.

Kilenc - RÉSZLET

...

/Kristen/

- Mégis mit szeretnél kérdezni apa? – idegesen tördeltem az ujjaimat. Láttam, hogy Rob ezt nézi, de nem engedtem, hogy ez a tény kizökkentsen. Nyílván sejti, hogy zavar az előbbi eset. De kit érdekel, most apára kell összpontosítanom, azt a förmedvényt pedig jó alaposan el kell zárnom az elmémben!
- Érdekel, hogy hogyan jöttök ki egymással? – fú, csak ennyi, hála Istennek!
- Jól – adtam tömör választ.
- Kicsivel bővebben, ha kérhetném? Mit gondolsz magáról Robról? – érdeklődött, mire a szóban forgó gusztustalanság izgatottan fészkelődni kezdett a helyén. Nem adom meg neki azt az örömöt, hogy lássa mennyire epekedem érte.
- Nem gyakorolt rám különösebben nagy benyomást – válaszoltam apának egyszerűen. Megrökönyödött ezen, ám ami a legjobban meglepett, az Rob reakciója volt. Egyáltalán nem hozta zavarba, hogy eképp vélekedem róla, sőt mi több, féloldalas mosolyra görbítette a száját, amivel kellően feldühített. De ez mind semmi volt, ugyanis a következő pillanatban mézes-mázas hangon megszólalt:
- Pedig én kitartóan és régóta próbálkozom, hogy jó benyomást tehessek rád.
Mi a fene?! Ez most komoly?! Tényleg nyíltan kijelentette az apám előtt, hogy folyamatosan azon ügyködik, hogy megfektessen? Robert Pattinsonnál arcpirítóbb és gusztustalanabb embert keresve sem találni.
És a legszomorúbb az egészben, hogy mindezek ellenére se tudom őt utálni. Most mondja valaki, hogy a szerelem nem tesz vakká! Olyan világtalan vagyok, hogy a legfeltűnőbb gödörbe is könnyűszerrel belezuhannék. Hogy a fene vinné el!
- Kristen, kérlek tedd félre az előítéleteidet és barátkozz össze Robbal! – parancsolta apa. És ebből is ő jön ki győztesen. Én vagyok lehurrogva, amiért nem fekszem össze ezzel a szarházival. Kész komédia az életem, de tényleg! – Kristen?
- Rendben – nyögtem ki fogcsikorgatva. Apa derűsen kezet rázott Robbal. Azt hittem végre kiszabadulhatok ennek az állatnak a szobájából, de apa lelombozó kijelentést tett.
- Te maradj itt kislányom. Az asszisztensnek a munkaadója mellett a helye.
Köpni-nyelni nem tudtam, és mire kettőt pislogtam, apa már ránk is csukta az ajtót. Klafa, kettesben maradtam a „közellenségemmel”.
Mivel nem úgy tűnt, hogy akár egy szót is szólna hozzám, ezért én voltam a kezdeményező.
- Nagyon vicces vagy, de a szexista hajlamaidat valaki máson éld ki, ha kérhetem – élcelődtem vele.
- Nyugi puffancs, még a végén szétdurransz itt nekem a méregtől – jókedvűen megborzolta a hajamat, de én szikrázó szemmel löktem el a kezét.
- Most rohadt poénosnak hiszed magad, igaz?
- Ami azt illeti… - kacsintott rám, ami olaj volt a tűzre. Nem is attól paprikázódtam fel, ahogy velem beszélt, hisz máskor is gúnyolódott velem, hanem azon, hogy egy fikarcnyi megbánást sem tanúsított a kis afférja miatt. – Ugyan Kris, csak szórakozom veled – játékosan megpacskolta a vállaimat.
Legbelül éreztem, hogy mindvégig csak játszadozott velem, és számára nem bír nagy jelentőséggel a kettőnk kapcsolata, de hogy most hangosan is kijelentette mindezt, nagyon is kínzott belülről a fájdalom.
- Szórakozz azzal a hülye libával, aki az előbb is olyan jól elmulatott veled! – ismét túlságosan kivetkőztem magamból, és talán túllőttem a célon. Nem akartam, hogy meglássa mennyire kényelmetlenül érint annak a nőnek a felbukkanása. Méltósággal, emelt fővel akarom tudomásul venni, hogy veszítettem, de ha ennyire lazán kezeli a szituációt, akkor nehéz visszafognom az indulataimat.
- Megint féltékenykedsz – villant meg valami érdekes fény a szemeiben.
- Azt te csak szeretnéd! – tettem csípőre a kezeimet. Ne lásson már ennyire át rajtam!
- Akárhogy is próbálod nekem beadni, hogy hidegen hagy, ha egy másik nőt simogatok, vagy csókolok, te is tudod, hogy majd’ beleőrülsz, hogy veled tegyem meg mindezt. Csakis veled, Kristen…
- Tudod mit, igazad van – ismertem el. Ő erre győzelemittasan összecsapta a tenyereit. - Féltékeny vagyok, mert azokra a nőkre egyel több alkalommal nem nézel rá, nekem viszont 3 napja el kell viselnem az ocsmány stílusodat – megszeppent arcát látva végre én is megeresztettem egy kisebb mosolyszerűséget. Nem mindig én leszek a behúzott farokkal elkullogó vesztes! – Na mi az Mr. Magabiztosság, elvitte a cica a nyelvedet? - kekeckedtem vele, és el kell ismernem jó volt. Piszkosul jó.
- Szerinted nekem leányálom folyton veled lenni?! Nem drága Kristen. Kurvára elegem van már a kibaszott okoskodásodból, és a folytonos nyavalygásodból!!! – a szemei vérben forogtak, és vészjóslóan közel lépett hozzám. Én a hirtelen rám törő rémülettől képtelen voltam megmozdulni. Letaglózott ez az undok hangnem. Ha eddig bíztam abban, hogy talán idővel megkedvelhet, és közel engedhet magához, nos ez a reményem most szertefoszlott.
Dühösen nézett rám, én pedig alig bírtam visszafogni a kitörni készülő sírásomat. De tartottam magam. Nem törhet el a mécses! Nem láthatja, mennyire megbánt a puszta szavaival is.
- Engedj ki! – kértem, és azon voltam, hogy ellépjek mellette, csakhogy ő a vállamnál fogva nekilökött a falnak. A fejem egy kissé nekikoccant a hideg felületnek, de ez a fájdalom eltörpült a szívemet szorító kín mellett.

...

Ennyi lenne a szerda esti kis meglepetésem :) Remélem kicsit megzavartalak titeket!

Legyetek jók péntekig babák! Puszi