My life would suck without you - 23. rész

Sziasztok!

Tudom, tudom, azt mondtam, hogy csak a jövőhéten lesz friss, de annyira megjött a kedvem, hogy leültem és két óra múlva ez született. :D

Lehet, hogy meg is látszik rajta! :/

Itt szeretném megköszönni először, hogy az új történethez ennyien írtatok kommentet!! (L)

Jesszus gyerekek, marha nagy öröm ám, hogy tetszik Nektek az elképzelésem, és hogy szerintetek nem vagyok - annyira - elmebeteg! :D Tényleg baromira jól esik a sok pozitív visszajelzés, és megígérhetem, amint vége van ennek a sztorinak azt fogom elkezdeni! ;)

Azt hiszem nincs más hátra, minthogy jó olvasást kívánjak!

Lilluci

U.i: a komik és a pipák most is jöhetnek! ;)

                                                                        

                                                                 
                                                                 Huszonhárom 



/Kristen/



- Miért nézel rám, ilyen mérgesen? – kérdezte, ahogy az autó felé sétáltunk. Megtorpantam és az égre emeltem a szemem hitetlenségemben.

- Okos fiú vagy te, majd rájössz – sziszegtem és hangosan magamra csaptam a kocsiajtót. Rob beült mellém, de ahogy indítani akartam, ő lefogta a kezemet és némán kérte, hogy nézzek rá. Még mindig felpaprikázottan állapodott meg rajta a tekintetem, s az arcán megbánás és szégyen ült. Nem csodálom!

- Én is csak az események áldozata vagyok, ezt lásd be – mondta finoman és gyengéden simogatta a kézfejemet. Nagyot fújtam és magamban elszámoltam tízig. Az utóbbi öt percben hatalmasat fordult velem a világ, és megfogadtam, ha Bradley még egyszer az életben a szemem elé kerül, én kettérúgom a hátsóját.

- Tudom Rob, de ez az egész sztori… - nagyot sóhajtottam – sántít – fejeztem be, mire eleresztette a kezemet. Dühösen csapott a műszerfalra, mire rémülten kapta el róla a szemeimet. Ki nem állhatom, ha mérgében ennyire kivetkőzik magából. Van más módja is a frusztráció levezetésének. Ó, te jó ég, már megint hova kalandoztam?

- Felőlem visszamehetünk, és te magad kérdezheted meg Kathy-t!! – sziszegte ellenségesen.

- Héj, álljunk csak meg, itt nekem kéne háborognom, nem pedig fordítva – böktem meg az ujjammal a vállát, mire szikrákat szóró szemmel meredt az arcomra. Ajaj, talán bajban vagyok!

- Jó, akkor legyél rám ok nélkül dühös, mit bánom én! Kibaszott hülye vagy! – ordította és azon volt, hogy kiszáll a kocsiból, csakhogy én előbb cselekedtem. Megragadtam a karját, erre egy pillanatra elbizonytalanodott és rám nézett. Pontosan ezt a fél percet használtam föl arra, hogy közelebb hajolhassak hozzá és mindenfajta teketória nélkül szenvedélyesen megcsókoltam. Először ledöbbent, majd kis idő múlva a kezeivel átfogta a csípőmet és a hely adta lehetőségekhez képes nagyon közel húzott magához. Erőszakosan túrtam bele kócos hajába, minek következtében belenyögött a nem épp visszafogott csókba. Nyelveink élet-halál harcot vívtak a szánkban, s én oly’ mértékben bepörögtem, hogy egyik kezemmel lejjebb vándoroltam, méghozzá Rob nem elhanyagolható férfiasságáig. Felszisszent, ahogy megmarkoltam, de a csókot egyikünk se volt hajlandó abbahagyni.

Ez a szép a szerelemben. Egyszer kígyót-békát kiabálunk a másikra, mire a következő percben már gondolkodás nélkül cibáljuk le egymás ruháit.

Erősen megmarkoltam Rob éledező erekcióját, amit már nem bírt szó nélkül hagyni.

- Mi a fenét művelsz? Azt hittem… - kezdett volna ügyetlen beszélgetést kezdeményezni, de én nem hagytam, hogy ezt az erotikus és eléggé bizarr szituációt megtörje felesleges monológjával. Újra rávetettem magam a szájára, s gyengéden beleharaptam az alsó ajkába, ahonnan kiserkent a vére. Óvatosan szívni kezdtem a kicsiny sebet, mire elkezdte feltűrni a pólómat, és benyúlva alá, rátalált épp a kezébe illő melleimre.

- Nem húztál melltartót – állapította meg, ahogy megmarkolta az egyiket. A fejemet hátravetettem, ugyanis kéjes érzéssel töltött el, ahogy lágyan cirógatta a keblem. A csípőm óhatatlanul is megrándult. – Egy rugóra jár az agyunk – suttogta a fülledt levegőjű autóban, s már rá is vetette magát a nyakamra. Apró csókokkal hintette be, de volt, hogy néhány szegletét megszívta. Nem durván, épp csak annyira, hogy az az őrületbe kergessen. Mindeközben az én kezeim se voltak tétlenek, elkezdtem kioldani Rob övét, majd kigomboltam a nadrágját és lehúztam a cipzárt. Rob egy kicsit felemelte a csípőjét, hogy akadály nélkül lejjebb húzhassam a farmerjét. Miután ez megtörtént, bokszeren keresztül simítottam végig rajta. Beharaptam az alsó ajkam, ahogy többször végigvezettem rajta a kezeimet. Nem fogom tudni soha megszokni ezt az érzést. Rob lehunyta a szemeit és szaggatottan kezdte el venni a levegőt.

- Jobb lenne, ha levennéd az alsógatyádat is – súgtam a fülébe pajkosan. Gonosz fény villant a szemeiben, de tette, amire kértem. Levette magáról a bokszer, így teljes valójában csodálhattam meg tettre kész férfiasságát. – Mitől vagy ennyire felizgulva? – kérdeztem, de közben ujjaimmal a csúcsát ingereltem. Rob egész testével az ülésbe préselődött és hangosan nyögött, ahányszor hozzáértem.

- Miattad van, bébi – mondta rekedten. – Nem vagy kicsit túlöltözve hozzám képest? - kérdezte és már azon volt, hogy levegye a pólómat, de én elütöttem a kezét.

- Sajnos vörös kód van, úgyhogy ez most csak a te estéd – közöltem vele vajmi egyszerűen. A szemei a mondat végére teljesen elfelhősödtek, talán most tudatosult benne igazán, mire is készülök. Lejjebb hajtottam a fejem és gyengéd puszit nyomtam a csúcsára. Rob megmarkolta a hajamat és egy kicsit feljebb tolta a csípőjét. Türelmetlen volt, én pedig túlságosan bepörögtem ahhoz, hogy tovább kínozzam, ezért gyorsan ráhajoltam. Rob tüdejéből az összes levegő kiszorulhatott, ugyanis szaggatottan kezdte venni a levegőt. Amennyire csak tudtam eltüntettem őt a számban. Isteni íze volt, holott előtte undorodtam az ilyesmitől. Senki nem tudott rávenni az előző párjaim közül, hogy ezt tegyem, Robbal viszont meg se fordult a fejemben, hogy ezt kihagynám. Örömet akartam szerezni neki.

Az ajkammal szorosan közrezártam lüktető péniszét, s a nyelvemmel jártam körbe. Rob egy ideig mozgatta a fejem, mutatva azt a ritmust, ahogy szeretné, hogy csináljam, de egy idő után rám hagyta az irányítást.

- Ahh, kurva jó vagy, bébi – nyögte és mindvégig a szemembe nézett. Eleresztettem az ajkammal és elszakadtam tőle, hogy egy kis levegőhöz jussak, de a kezem munkája egy percre sem állt meg. Kíméletlenül sodortam őt az élvezet felé. Éreztem a kezem között a lüktetését, és a tekintetén is láttam, hogy nemsokára vége van.

- Hogy akarod befejezni? – kérdeztem és szorítottam rajta egyet. Rob szinte vergődött alattam, de nem volt kegyelem.

- A szádban – nyögte és erősen szorította az ülést. Elmosolyodtam és puszit nyomtam a nyakára, majd visszahajoltam rá és addig ingereltem, míg meg nem éreztem a forró és egyben keserű folyadékot a torkomban. Gondolkodás nélkül lenyeltem, Rob pedig totálisan szétesve, szinte feküdt az ülésben. Kuncognom kellett ezen a kiszolgáltatottságon.

- Megöltél, te bestia – lihegte és magához húzott. Készséggel bújtam hozzá és megnyugtatóan simogattam a mellkasát. Imádom, ha miattam csúszik szét ennyire. Ilyenkor a kezemben érzem az erőt, csaknem legyőzhetetlennek és sérthetetlennek érzem magam.

- Ezek szerint többet nem kérsz ilyen felmentést? – kérdeztem tetetett durcáskodással. Rob halványan elmosolyodott és a hajamba puszilt. Elolvadok tőle, de tényleg.

- Bármikor szívesen vétkezem, ha tudom, hogy ez lesz a vége – kacsintott rám rosszfiúsan, de én belebokszoltam a mellkasába. – Viccet félretéve, ezek szerint hiszel nekem? – kérdezte reménykedve. Felültem és nagyot sóhajtva megadtam magam. Nem adott rá okot, hogy ne higgyem el, amit állít. Meg kell tudnom bízni benne!

- Igen – mondtam nem túl meggyőzően. Összeráncolta a homlokát és szó nélkül rendbe szedte magát. Visszahúzta a bokszert és a farmert is.

- Rágyújtok egy szálra, aztán indulhatunk – közölte szomorúan, és kiszállt a kocsiból.

Egy percig magamba roskadva ültem a helyemen, de aztán észbe kaptam és fejbekólintottam magam. Mi kell még, ahhoz, hogy felfogjam, Rob igen is szeret engem és nem akar mellettem mással is lefeküdni? Tényleg irtó szánalmas, hogy ennyire a béka segge alatt van az önbecsülésem, és az még inkább szánalomra méltó, hogy nem vagyok képes bízni a szerelmemben.

Kikecmeregtem a kocsiból és odasétáltam Rob mellé, aki csöndesen szívta a cigarettáját. Meglepődötten húzta fel a szemöldökét és bizonytalanul tárta szét a karjait. Gondolkodás nélkül vetettem magam a karjai közé és engedtem, hogy szorosan átöleljen. Idióta, Kristen, látod, hogy mennyire szeret téged?!

- Szeretlek – súgtam a nyakába, mire az ölelése még szilárdabbá vált a testem körül. Védőburokban éreztem magam. Sérthetetlenné váltam általa.

- Én is szeretlek, de úgy érzem felesleges ezt mondanom, úgy sem hiszed el – válaszolta elgyötörten, s eldobta a cigijét, majd az ellenkező irányba fújta a füstöt.

- Elhiszem, és bocs, amiért hisztis picsaként viselkedem – kértem elnézést ostoba, már-már gyerekes viselkedésem miatt.

- Ez a hisztis picsa, azért eléggé belevaló néha – humorizált. Felnéztem az arcárba és ő is engem tanulmányozott. Két ilyen elcseszett embert, mint mi. Én folyton megkérdőjelezem az irántam való érzelmeit, ő pedig egy perc alatt képes átmenni agybeteggé. Szép páros vagyunk mi ketten!

- Csak néha? – kérdeztem vissza játékosan. Megfogta az államat és szűzies csókot nyomott az ajkaimra. Lehunytam mindkét szememet és átadtam magam az érzéseimnek.

- Menjünk haza, jó? – kérte, én pedig csak bólintottam beleegyezésül.

Olyan jó volt az ő szájából hallani, a haza szót. Mert az én otthonom most már ott van, ahol Robé. Sőt, ő maga az én otthonom!

- Rafaelt nem kéne magunkkal hozni? – jutott eszembe a teljesen elázott pilóta.

- Nem hiszem, hogy van olyan állapotban, hogy belássa, mi a jó neki – érvelt Rob. Igaz, szegény Rafael eléggé el volt az ázva, és én se gondolom, hogy rátudnánk venni szép szóval a távozásra.

- Akkor legalább Evangeline-nek szóljunk.

- Hogy szemtanúja legyen, amint a barátja pénzt dugdos majdnem meztelen nők bugyijába? – Rob úgy nézett rám, mint egy értelmi fogyatékosra. Erre nem tudtam mit mondani, a tekintetem nálam is beszédesebb volt. Senki nem akarja így viszontlátni a párját, ezért ejtettem is a témát. Hülye ötlet volt!

A hazafele vezető úton csendbe burkolóztunk. Láttam Robon, hogy a mai este igen csak elvette az energiáit, ezért nem akartam a felesleges locsogásommal nyaggatni. Bőven elég volt a mai napi fejmosásokból.

Leparkoltam a ház előtt, majd kézen fogva halkan felmentünk az emeletre. Rob gyorsan elment zuhanyozni, ami meg kell, hogy valljam, rá is fért. Cigi, pia, hányás és persze nekem köszönhetően szex szaga volt.

Mire visszatért a fürdőből én már kényelemesen elhelyezkedtem a takaró között és szinte elbóbiskoltam, mígnem Rob szeretetteljesen át nem ölelt a karjával. Hátulról teljesen nekem préselődött, nem volt köztünk egy milliméternyi hely sem.

- Jó éjt, édes – köszönt el halkan, puszit nyomva a nyakamra.

- Hmm – ennyit bírtam csak válaszolni és már el is nyomott a jóleső álom a szerelmem karjaiban.


                                                                             * 

Másnap sokkal előbb felébredtem, mint Rob. Hosszú órának tűnő percig bámultam helyes ábrázatát. Olyan békésen aludt, hogy nem volt szíven felébreszteni, ezért egyedül indultam a konyhába reggelit készíteni. Már javában szorgoskodtam, mikor Hugh tűnt fel teljesen fitten és kipihenten az ajtóban.

- Nem ismertem még nőt, akit ilyen korán kivetett volna az ágy – nevetett rám jóízűen és beljebb lépett. Azonnal töltöttem neki egy csésze kávét és elé toltam az asztalon.

- Én se ismerek magamra – közöltem vele jókedvűen.

- Robert elég elviselhetetlenül tud horkolni. Ne tudd meg, mennyire örültem, mikor elköltözött az egyszobás lakásunkból – folytatta a humorizálást, én pedig könnyhullásig nevettem a Robról előadott történetein.

- Tegnap este hallottam, hogy elmész – tért át másik témára, amitől azonnal az arcomra fagyott a mosoly. – Csaknem a legénybúcsún voltál? – kérdezte érdekes hangsúllyal. Ez most számonkérés akar lenni?

- De – ismertem el ajak rágcsálva. Miért jöttem hirtelen zavarba? Nem tettem semmi törvényellenes dolgot. – Ő hívott, hogy menjek érte.

Hugh csodálkozó arcot vágott.

- Csakugyan? Bár, szó mi szó, nem érezte túl jól magát. A fiúk eléggé ellehetetlenítették az estéjét – közölte, majd leült az asztalhoz és maga elé vette a csütörtök reggeli lapot. Nekem nagyon is felkeltette az érdeklődésemet, ugyanis Rob az este csak a rejtélyes nő felbukkanását magyarázta el. Mit műveltek ezek este?

- Mi történt? – kérdeztem érdeklődve. Hugh felvonta a szemöldökét és beleegyezően felsóhajtott. A napokban megismerhette eltántoríthatatlan énemet, ezért meg se próbált kihátrálni a beszélgetésből.

- Mennyit mesélt el?

- Semmit – vágtam rá gondolkodás nélkül, Hugh pedig rosszallóan csóválta a fejét.

- Akkor lehet, hogy nem tőlem kéne hallanod mindezt – próbált jobb belátásra bírni, de köztudott, hogy csökönyösebb vagyok, mint egy öszvér. Várakozásteljesen néztem rá. – A fiúk, beleértve Bradley-t is, csúnyán a pohár fenekére néztek – kezdte. Mi? Neki ez a durva dolog? Szegény Hugh, tényleg elég régen lehetett fiatal, ha ennyitől kiborul.

- Az hiszem ez egy legénybúcsún megbocsájtható – magam sem akartam elhinni, hogy még én mentegetem azt a részeges, erkölcstelen bandát.

- Igen, de ők nem szimplán alkoholt ittak, hanem raktak bele valami mást is.

- Ó – jött a megdöbbent válaszom. – Már az este elején telenyomták magukat anyaggal?

- Igen, aztán már nem volt megállás. Jöttek a füves cigik, a por és valakinél még tűt is láttam – sorolta a borzalmasnál borzalmasabb dolgokat Hugh. Elkerekedett szemmel hallgattam a mondókáját. Eszement barmok!

- Rob is beállt közéjük? – kérdeztem remegve. Nem örülnék neki, ha kiderülne, hogy drogozott. Persze fiatalabb koromban én is kipróbáltam ezt-azt, de felnőtt fejjel belátom mekkora hülye voltam anno. Ezek a szerek teljesen elkábítanak és megszüntetik a józan ítélőképességet. Ja, tök jó muri, hogy semmi felelősséged nincs egy este erejéig, de miután kikerülsz ebből a kiütött állapotból ismét szembesülnöd kell a szar életeddel. Megéri?

- Nem! Ő volt az egyetlen, aki próbálta őket jobb belátásra bírni, de a többiek eléggé agresszíven léptek föl ellene - Hugh Robos mozdulattal túrt bele a hajába. -–Az egyik ürge a tettlegességig ment és megütötte, mire Rob visszaütött. Nekem kellett szétszednem őket.

Hogy mi van?! Én erről, miért nem tudok?

- És ezután? – teljesen bepörgetett a históriájával, tudni akartam a sztori végét.

- Miért nem engem kérdezel? – lépett be Rob a konyhába igen csak másnapos fejjel. – Kösz apa a felvilágosítást, innentől átveszem – nézett az apjára megsemmisítően.

- Te meg miért nem mondtad el, hogy inzultáltak? – kérdeztem csípőre tett kézzel.

- Éppen ezért – mutatott rám. – Ti nők, mindig mindent túldramatizáltok. Mi van abban, hogy egy drogos hülye nekem esett? Itt vagyok, nem? – holt laza volt, amivel még inkább feldühített.

- Valóban, de akkor is elmondhattad volna – kötözködtem vele.

- Bébi, most megint veszekedni fogunk? – kérdezte hamis mosollyal. Tudtam mire céloz. Tegnap este, vagyis ma hajnalban is így kezdődött a kis kalandunk az autóban, de ezúttal nem hagyom magam elcsábítani. Kiszedem belőle az esti történéseket, ha tetszik neki, ha nem!

- Nem veszekszem, csupán tudni szeretném mit műveltetek.

- Oké – adta meg magát. – Akkor leszel szíves leülni ide? – csapott a térdére. Engedelmesen azt tettem, amit kért és jó kislány módjára vártam a mese folytatását. – Miután az a barom Andy behúzott, jött Rafael és a kis magánszáma. Majdnem megdugott egy táncosnőt a többiek előtt, alig bírtuk apával elrángatni egy másik szobába - Rob elfintorodott, csakúgy, mint én. Ez gusztustalan! Tessék, ezt teszik a drogok a jó emberekkel. Kivetkőznek önmagukból és utánuk a vízözön. Lesz egy-két keresetlen szava Rafaelhez.

- Apa, te ezután jöttél haza, ha jól emlékszem – próbálta magában felidézni az est eseményeit, Rob. Hugh bólintott és ő is kíváncsian várta a folytatást. – Visszamentem a többiekhez, akik totálisan elvoltak ázva. Mindenki nyál csorgatva nézte a táncosnőket, én pedig olyan fáradt voltam, hogy ledőltem az egyik díványra. Nem sokkal később az egyik alulöltözött hölgy – itt nem bírtam megállni és felhorkantam. Még hogy hölgy? Ugyan már! – bepróbálkozott nálam. Teljesen rám mászott, én pedig alig tudtam leszedni magamról. Mikor egyértelműen a tudtára adtam, hogy hagyjon békén, mert egy fikarcnyit sem érdekel, arcul öntött egy korsó sörrel – nevetni kezdett saját magán, én pedig megsimogattam a tarkóját. Fényesen csillogó szemmel nézett rám, amitől teljesen elpirultam.

- Én hősöm – mondtam neki és puszit nyomtam az arcára.

- Ja. Ekkor írtam neked az sms-t. Nem bírtam tovább egy légtérbe tartózkodni ezekkel az őrültekkel. Hihetetlen, hogy egykor nekem is ilyennek számított egy jó buli. Fogalmam sincs mit szerettem ezekben a partykban – csóválta a fejét értetlenül. Olyan kis cuki volt, ahogy összeráncolta a szemöldökét és korholta magát. – A következő sokk ezután jött. Ezt már neked meséltem Kristen – megsimogatta a combomat, de az apjára való tekintettel újra előadta Bradley kis cirkuszát. – Az egyik szállodai alkalmazott felhívta a figyelmemet, hogy a vőlegény az emelet egyik erkélyén lóg kifele. Rögtön megkerestem a barom unokatestvéremet és visszahúztam a korlátról, ahol azt üvöltözte teli torokból, hogy végre elveheti élete szerelmét, és hogy soha nem volt még ilyen boldog. Persze cső részeg volt és benne is volt némi anyag, úgyhogy eltudjátok képzelni hogy festett félig kilógva a párkányon. Nagy veszekedések árán sikerült berángatnom azt a hülyét, de nem volt hajlandó velem jönni a szobájába, ezért azt az egy személyt hívtam, aki jobb belátásra tudja őt bírni. Kathy-t – itt jelentőségteljesen rám nézett, én pedig majd’ elsüllyedtem szégyenemben. Talán tényleg minden igaz, amit tegnap este állított. Csupán én vagyok ilyen rosszmájú és hiszem az ellenkezőjét mindannak, amit mondd. De az a nő olyan szép és... Áh, kész katasztrófa vagyok!

- Kathy pár percen belül megérkezett, mert az ő leánybúcsúját nem sok utcával arrébb rendezték. Szerencsére! Ketten együtt sikerült Bradley-t betámogatnunk a szobába, csakhogy az a majom éppen azt a percet választotta a gyomra kiürítésére, mikor egyedül próbáltam lefektetni az ágyra. Lehányta az ingemet és a cipőmet is – fintorodott el Rob. – Kathy volt olyan kedves és lemosta a cipőmet, az ingemet pedig kérte, hogy had moshassa ki. Nagyjából ennyi, ezután érkeztél meg – fejezte be végül.

- Hát, ezek a srácok aztán nem puhányok – füttyentette el magát Hugh. Rob nevetne nézett az apjára én pedig megszégyenülten ültem az ölében.

Istenem, jobban kéné őt becsülnöm! Rob tényleg hős. Nem hiszem, hogy más huszonéves képes lett volna kontrollálni magát és a buli hevében lemondani az ingyen piáról, anyagról és persze egy vissza nem térő numeráról. Ezzel szemben Rob pontosan bebizonyította, hogy benőtt a feje lágya és tud értelmes felnőtt módjára viselkedni. Mekkorát nőt most a szememben, és ha lehet ilyet mondani, most még jobban szeretem, mint előtte, holott ez már így is lehetetlenség, mivel fülig bele voltam zúgva eddig is.

- Azért megnézném őket most reggel. Nem hiszem, hogy legények a gáton – humorizált.

- Kik voltak egyébként meghívva? – érdeklődtem halkan. Rob kíváncsian fordult vissza hozzám és az arcomat tanulmányozta.

- Bradley pár bostoni haverja, Kathy fiú rokonai, Rafael és pár srác a csapatból, illetve apa meg én. Miért? – kérdezte, mert látta rajtam, hogy zavar valami.

- Semmi csak tegnap… - beharaptam a nyelvem. Talán nem kéne elmondanom neki, de ha egyszer ő is ilyen őszinte volt, akkor megérdemli, hogy én is az legyek vele. Így fair play!

- Igen? – sürgetett.

- Amikor megérkeztem és elkezdtelek keresni rossz szobába mentem. Ott voltak azok a bizonyos „hölgyek” és pár férfi – Rob ekkor erősen belemarkolt a combomba. Érezte, hogy nem valami muris sztorit mesélek el. – Az egyikük eléggé tisztességtelen ajánlatot tett nekem – lehajtott fejjel fejeztem be. Rohadtul szégyelltem magam, holott tisztában voltam vele, hogy semmiről sem tehetek. Rossz helyen voltam, rossz időben!

- Bántott téged? – kérdezte Rob sisteregve. Ajaj!

- Nem, mielőtt bármit is tehetett volna én faképnél hagytam és elküldtem melegebb éghajlatra – feleltem az igazságnak megfelelően.

- Miért nem mondtad el? Megkerestem volna azt az aljas csúszómászót és a szart is kivertem volna belőle – dühöngött. Úristen, de szexi, mikor felhúzza magát. Átkozott havibaj, ha most nem lennél…

- Bocs, de eléggé le voltam sokkolva ahhoz, hogy ez eszembe jusson – ismertem be. - Különben is, megtudom védeni magam.

- Lehet, de azt akkor sem tűröm el, hogy a barátnőmre valaki más is szemet vessen! Majd az esküvőn megmutatod melyik bájgúnár akart a bugyidba férkőzni!

- Rob! – szóltam rá, ugyanis nem kettesben voltunk. Hugh zavartan köhintett egyet, mire Rob bocsánatkérően rám nézett.


/Robert/ 

Vasárnap hajnalban hullafáradtan rogytam az ágyra. Még ahhoz is kimerült voltam, hogy a szememet nyitva tartsam, de nagy erőfeszítések árán sikerült ébren maradnom. Ki hitte volna, hogy egy esküvő ennyire kimerítő lehet? Persze ehhez még az is hozzájárult, hogy majdnem péppé vertem Kathy nagybátyját, akiről kiderült, ő volt az a szarházi, aki szerdán rástartolt Kristenre. Egy szerencséje volt csak, nem akartam jelenetet rendezni az esküvő kellős közepén. Tekintettel voltam az ifjú párra, és persze Kristenre. Ők fontosabbak, mint egy tetű lelkiismeretének tisztázása. A faszi természetesen nem is emlékezett a történtekre, a felesége pedig nem értette miért üvöltözöm az ő kedves és hűséges urával. Köcsög!

- Fáradt vagy? – jött be a szobába Kristen. Olyan gyönyörű volt a testhez simuló ruhájában, kiengedett hajával, ami fátyolként omlott a vállaira. Ha így látom, mindig elcsodálkozom rajta. Meseszép, és engem akar. Megfogtam az Isten lábát az biztos!

- Nagyon – feleltem álmosan és elkezdtem kioldani a nyakkendőmet. Kristen mosolyogva csukta be maga mögött az ajtót és ő maga is elkezdett levetkőzni, amitől egyből éberré váltam. Tipikus pasi vagyok én is.

- Nem akarsz idejönni? – kérdeztem és hívogatóan kinyújtottam érte a kezemet.

- Álmos vagy, nem? – viccelődött.

- Annyira nem, hogy ne tudnálak jól megd… - rátapasztotta a száját az enyémre és szenvedélyesen megcsókolt. Ráült a combomra és izgatóan kezdett el mozogni, amivel teljesen beindított, ugyanis csípőjével épp hozzáért éledező férfiasságomhoz.

- Jól érezted ma magad? – kérdezte elszakadva tőlem. Alig kaptam levegőt a csók után, és majd’ felrobbantam annyira kívántam, ő pedig a közérzetemről faggat. Kész elmebaj!

- Aham – válaszoltam és már rá is tértem a nyaka csókolgatásához, de ő elhúzta a fejét. Értetlenül néztem rá, ő pedig csak csillogó szemekkel bámult. Most mi van?

- Nem vagy beindulva rám? – kérdeztem kétségbeesetten, Kristen pedig hangosan felnevetett, a tekintete pedig azt üzente, hogy „ te teljesen lökött vagy”.

- Én mindig rád vagyok hangolódva – felelte kéjesen. – De még mindig megvan, szóval nem tudunk semmi olyat művelni – folytatta lemondóan.

- Semmi gond – azzal hirtelen felkaptam az ölemből. Kristen hangosan sikított és nevetett. Lefektettem az ágyba és gondosan betakartam, és én is szorosan melléfeküdtem. Olyan jó volt érezni őt magam mellett. Biztonságot adott a tudat, hogy itt van velem. Nem is értem eddig, hogy voltam képes meglenni nélküle. Fizikai fájdalmat okoz, ha nincs a közelemben, ha nem láthatom, vagy érinthetem. Nagyon jól tudtam, hogy Kristenben megtaláltam mindazt, amit eddig olyan agresszíven elleneztem . Ő volt minden. Ő voltam én, én voltam ő.

- Min gondolkodsz? – kérdezte hirtelen a semmiből, megszakítva ezzel gondolataim menetét.

- Csak kettőnkön elmélkedtem – válaszoltam, mire kíváncsian fordult hátra.

- Igen? És most félnem kellene?

- Lehet, hogy nem ártana – húztam az agyát.

- Tegyek róla, hogy ne kellejen gondolkodnod? – kihívás volt a javából és iszonyatosan feltüzelt, de most csak a közelségére vágytam.

- Ne, szeretném, ha most csak hozzám bújnál.

- Ki vagy te, és mit műveltél Robbal? – fogta meg a homlokom a vicc kedvéért.

Felhajtottam a takarót, ő pedig ráhajtotta a fejét a mellkasomra. Felismerhetetlen alakzatokat rajzolt rám, és én is cirógattam meztelen vállát.

- Szeretlek, mondtam már? – lehelte a mellkasomra.

- Ma még nem – felnézett és sugárzóan rám mosolygott. A szívem ezer fordulaton pörgött és ekkor kiszaladt a számon a nagy kérdés:

- Hozzám jössz feleségül?

 

Kathy és Bradley :)