Sziasztok!
Igen, tudom, hogy péntek és nem szombat van, de mivel holnap nem leszek itthon, és nem szerettem volna, ha vasárnapig kell várnotok, előbb jött a friss! :)
Remélem nem baj! :D
Köszönöm szépen a sok pipát és a két komit a kis részletnyúlványka alá! (L)
Ez a rész igazából nem tudom honnan jött, egyet biztosan mondhatok, rohadtul nem volt belekalkulálva a történetbe. :D Komolyan, magamnak generálom a bonyodalmat xD
Sebaj, így nem kellett lesokkolnom Benneteket már most :P
Jó olvasást!
Lilluci
U.i: Komizni és pipálni még mindig nem tilos!!! ^.^
Enyhén +18as a fejezet!!
Huszonöt
/Kristen/
- Megölik egymást! Szedjétek már szét őket! – ordítottam, de közben próbáltam Robot leszedni Timről, nem sok sikerrel.
Teljesen elvesztette a fejét, és minden erejét beleadva püfölte ellenfele arcát. Tim vérben úszott már, én pedig féltem, hogy Rob esetleg maradandó károsodásokat okoz neki. Félreértés ne essék, egy percig se aggódtam Tim testi épségéért, csupán az aggasztott, hogy Robot esetleg felelősségre vonhatják ezért. Nem tenne jót a hírnevének, ha börtönbe kerülne emiatt a féreg miatt.
- Rob, elég legyen! – fogta meg a karját Bradley, de Rob dühösen lerázta magáról.
Eszét vesztve verte tovább a magatehetetlen Timet. Kétségbeestem és remegtem a félelemtől. Soha nem láttam még ennyire kivetkőzni önmagából Robot. Úgy festett, mint egy eszelős.
- Fiam, hagyd abba! Gondolj Kristenre – üvöltött rá az édesapja, ami egy percre kizökkentette Robot, majd a tekintetével egyből engem kezdett keresni.
Én elszörnyedve a szám elé kaptam a kezemet, és próbáltam magamba fojtani a kikívánkozó sírást. Nehezemre esett, ugyanis látni Timet, ahogy vérbe fagyva fekszik a földön, Rob pedig fölé magasodva szikrákat szóró szemmel bámul, eléggé sokkoló látvány volt.
Rafael odalépett Robhoz, majd a karjánál fogva felhúzta. Ekkor többen is közé és Tim közé álltak, ám legnagyobb meglepetésemre Alex volt az, aki felsegítette a szétvert Timet. Súgott valamit a fülébe, mire Tim észhez tért és kótyagosan bólintott.
Tétován álltam az anyakönyveztető asztala előtt és onnan szemléltem az eseményeket. Minden ízemben remegtem, és leghőbb vágyam volt elmenni innen.
Alex rántott egyet Tim karján, mire az követte őt a kijárat felé, ám az ajtóból még visszafordult.
- Ezt még nagyon megkeserülöd – bökött az ujjával Rob felé, aki a sérült kezét tanulmányozta. – Ott kapsz, ahol a legjobban fáj – tette még hozzá fölényesen, s aztán Alexszel együtt távoztak a teremből.
A többiek mind egy emberként sóhajtottak fel, én azonban megkövülten álltam egy helyben. A sírás fojtogatta a torkomat, de tartottam magam.
Anyám lépett mellé, majd biztatólag megfogta a kezeimet.
- Nem lesz semmi baj – bíztatott, én pedig hálásan pillantottam rá. Mindennél többet jelentett, hogy itt van mellettem és támogat. Ilyen helyzetben persze nehéz megtalálni a megfelelő vigasztaló szót, nekem viszont elegendő volt a jelenléte.
- Köszönöm – nyögtem halkan, de azonnal megdermedtem, ahogy megéreztem a derekam köré kulcsolódó kezeket.
Ki akartam tépni magam a szorításából, de ő görcsösen szorított magához. Felnéztem rá, de a tekintete üres és megtépázott volt. Szomorú bevallani, de abban a percben féltem tőle. A saját férjemtől!
- Menjünk – rántott rajtam egyet Rob, én azonban nem mozdultam.
Tudom, hogy miattam tette az egészet, de még sosem láttam, hogy ennyire elvesztette volna a fejét. Mintha nem is ő irányította volna a cselekedeteit, hanem egy sokkal gonoszabb és erőszakosabb oldala.
- Rob, jó lenne, ha most nem haza mennétek, hanem az én lakásomba – lépett mellénk idegesen Bradley, majd egy kulcsot nyomott a kezébe. Rob biccentett és erőteljesen húzni kezdett magával. Az agyam azt ordította, hogy maradjak biztonságos terepen, messze tőle, ám a szívem nagyon is jól tudta, hogy ez a Rob, ugyanaz a kedves és szerető férfi, aki kétségbeesetten ragaszkodik hozzám és a szerelmemhez. Az előbbi csak egy kis kisiklás volt.
Megadóan mentem utána egészen az autójáig.
- Így nem vezethetsz – közöltem vele, mire halványan rám mosolygott.
Kinyitotta nekem a vezető oldalon lévő ajtót, majd beült mellém. Síri csendben tettük meg az utat Bradley garzonjáig. Én nem tudtam mit mondhatnék neki, amivel nem bántom meg, ő pedig egyszerűen félt kommunikálni velem.
Láttam rajta, hogy rettegve figyeli minden egyes mozdulatomat. Mintha azt várná, mikor fogom magam és lépek le. De eszem ágában sem volt elhagyni őt. Mindennél jobban szerettem, még így, a hibáival együtt is.
Megálltam a ház előtt és egymás mellett lépkedve mentünk fel az emeltre. Kellemes hangulatú másfél szobás lakás volt, amolyan tipikus legénylakás. Gondolom ez volt Bradley szentélye, mielőtt megismerte volna Kathy-t.
Rob letette a bőröndjeinket a kanapéra és bevonult a fürdőszobába. Hangosan magára csapta az ajtót, én pedig nagyot sóhajtva inkább a konyhába száműztem magam. A hűtőben találtam több féle bort, illetve pezsgőt, de most nem volt gusztusom az alkoholhoz, így inkább töltöttem egy nagy pohár narancslevet.
Szépen lassan szürcsölgettem a kellemesen hideg üdítőt, mikor is karok kulcsolódtak körém.
- Van valami erősebb is ennél? – utalt a kezemben szorongatott narancslére.
A lehelete súrolta a nyakamat, én pedig azonnal hátrahajtottam a fejemet, egyenesen a vállgödrébe. Felszabadult sóhajt hallatott, olyan volt, mintha most lélegzett volna fel igazán. Talán attól tartott, hogy elfordulok tőle, és máshogy tekintek rá a mai nap után? Jogosan gondolhatta, és egy pillanatig meg is inogtam, de aztán eszembe jutott az az elmúlt három hónap, amit együtt töltöttünk és minden balsejtelmem szertefoszlott. Rob volt a legjobb barátom és a társam. Nem tudnék rá másképp gondolni. Egyszerűen belevéste magát a szívembe. Szerettem, és ezt nem tudta felülírni semmi sem.
- Mit szeretnél? – kérdeztem és egy kissé elfordítottam a fejemet, hogy láthassuk egymás arcát. Ő megcsapzott volt és fáradtnak látszott. A jobb kezemmel megérintettem az arcát, mire lehunyta a szemeit és belesimult a tenyerembe. Kiszolgáltatottnak tűnt.
- Téged – lehelte a fülembe, majd puszit nyomott az arcomra.
Újra kinyitotta a szemét és ekkor kapcsolódott össze a tekintetünk. Mindketten ugyanarra vágytunk és gondoltunk.
Teljes testemmel felé fordultam, ő pedig kivette a kezemből a poharat. Fürkészően nézett bele a szemeimbe, de én egyből lábujjhegyre álltam és szerelmesen megcsókoltam. Először végignyaltam az alsó ajkát, majd egy picit beleharaptam. Felszisszent, de a szemei elsötétedtek, ami biztos jele volt a vágyának. Erősen szorította magához a csípőmet, én pedig a nyakába kapaszkodva húztam egyre közelebb az arcát.
A szánk egyre vadabb ritmust vett fel, a nyelveink pedig perverz játékba kezdtek. Felváltva nyögtünk bele egymásmás ajkába, Rob kezei pedig felkúsztak a gerincem mentén, amitől kirázott a hideg, mégis felforrósította az egész testem. Elementáris erejű vágy lett úrrá rajtam, és azonnal Rob öve után kaptam. Túl vehemens voltam, mert nem sikerült egykönnyen kioldanom, Rob mindeközben belenevetett a csókunkba.
- Ennyire felizgultál? – kérdezte rekedtes hangon és egyből áttért a nyakam csókolgatásához. A lábaim megremegtek, bele kellett kapaszkodnom erős vállaiba, nehogy összerogyjak. Néha gyengéden beleharapott a nyakamnál lévő érzékeny bőrbe, amit én elégedett sóhajokkal nyugtáztam. Beletúrtam barna hajába, miközben egyik kezemmel a sliccénél tevékenykedtem.
- Olyan finom vagy – lehelte Rob a fülembe, majd beleharapott egy kicsit a fülcimpámba. Ez a frenetikus érzés végigszáguldott a testemen és egy bizonyos pontomban összpontosult. Iszonyatosan vágytam már rá.
Akartam, hogy jó mélyen bennem legyen, és úgy szeretkezzen velem, hogy még a nevemet is elfelejtsem.
Rob kezei a ruhán keresztül kezdték el kényeztetni a melleimet, amit már tényleg nem bírtam idegekkel. Szétfeszített a vágy.
- A picsába! – szitkozódott Rob, és elszakított magát tőlem.
Kótyagos tekintettel néztem felé, de ő a mosogató felé fordult, így nem láthattam az arcát. Azonnal mellé léptem és végighúztam a kezemet a hátán, de ő csak dörmögött valamit a bajsza alatt.
- Mi a baj? – kérdeztem és próbáltam magam felé fordítani, de ő csökönyösen tartotta magát.
- Semmi, egy perc és vége – közölte nyers hangon.
Meglepődtem ettől a hangnemtől, mivel semmi előjele nem volt a rosszkedvének. Nem tettem semmi rosszat, és ő se cselekedett semmi helytelent. Akkor mi a gond?
- Rob, a feleséged vagyok, jogom van tudni! – dacoskodtam.
Felém fordult és gúnyosan mosolygott le rám.
- Csak annyi van, hogy a férjed egy balfasz – válaszolta egyszerűen és el akart lépni mellettem, de én egy jól irányzott mozdulattal nekilöktem a hűtőnek. Ne gondolja, hogy ennyivel el van intézve a kettőnk dolga!
- Én épp nem ezt a szót használnám rád – mondtam neki, mire felvonta a szemöldökét. – Inkább vágylohasztó vagy – folytattam, mire hangosan felnevetett, de már át is kulcsolta a derekamat az egyik kezével. Megtámasztottam magam a mellkasán, úgy vizsgálgattam tovább az arcát. – Nos?
- Makacs egy nőszemély vagy, tudod-e? – megpöckölte egyik ujjával az államat, majd belefúrta az arcát a hajamba.
- Igen, úgyhogy jobb lesz, ha hozzászoksz, most pedig mondd el mi a bajod! – erősködtem.
- Kibaszottul fáj a kezem – húzódott el tőlem annyira, hogy megmutathassa a szóban forgó testrészét.
Ahogy megpillantottam lila öklét, a szám elé kaptam a kezeimet. Sokkal rosszabbul nézett ki, mint amire számítottam. Hogy is feledkezhettem meg erről?
- Azonnal tennünk kell rá hideg borogatást – téptem ki magam az öleléséből és eszeveszett módjára téptem fel a fagyasztó ajtaját.
Szerencsére tele volt pakolva mirelit kajával – most az egyszer örültem neki, hogy Bradley is a kényelmes férfiak táborát erősíti -, így kivettem egy fagyasztott kukoricát és azonnal Rob sérült kezéhez nyomtam. Fájdalmában felszisszent, de láttam az arcán végbemenő pozitív változásokat.
- Lehet, hogy jobb lenne, ha bemennénk a kórházba – aggodalmaskodtam.
- Nem szükséges – válaszolta lazán és szexin rám mosolygott. Ezek után még ehhez is van lelkiereje? Ez a pasi agyalágyult, de tényleg!
- Rob, nem kell eljátszanod az acélembert, oké?
- Szivi, nem fogom a nászéjszakánkat egy kórházban eltölteni.
- Rendben, de ha emiatt nem tudsz hétvégén megfelelően a versenyzésre koncentrálni, akkor ne lepődj meg – orroltam vele, ugyanis nagyon felhúzott ezzel a felelőtlen viselkedéssel. Nem látja, mekkora szükség van a jó kondíciójára, ha világbajnok akar lenni?
- Bébi, aranyos, hogy így aggódsz értem, de tudom kezelni a helyzetet. Ez nem az első eset, hogy… - de mielőtt befejezte volna, inkább magába fojtotta a mondatot.
- Mi nem az első eset? – érdeklődtem kíváncsian.
- Semmi – legyintett és elvette a kezéről a borogatást. Visszaadta nekem, de én képtelen voltam elvonatkoztatni az előbb hallottaktól.
- Hol is hagytuk abba? – kérdezte és csábosan felém lépett, de én szigorúan, összefont karral meredtem rá. – Ne csináld! – lemondóan sóhajtott egyet, és ellépett mellettem, ki a nappaliba.
- Szeretném tudni – közöltem vele szelíden.
Mérgesen nézett fel a bőröndje pakolgatása közben.
- Mi a francnak?! Nem lényegesen, és különben is régen volt – közölte eléggé ingerülten.
Egyszerűen nem tudtam mire vélni ezt a titkolózást. Mi van a múltjában, amit ennyire el akar rejteni előlem? A felesége elől!
- Szeretném, ha nem lennének titkaid előttem – tettem a vállára a kezemet, amit dühösen lerázott magáról. Fordult a kocka, most ő volt az, aki elhúzódott, nem pedig én. Szép kilátások a nászéjszakát illetően!
- Én pedig szeretném, ha felfognád, hogy én nem vagyok egy ömlengős pasi, és nem fogom minden piszlicsáré ügyemet az orrodra kötni. Különben sem tartozik rád!
Nagyokat pislogva hátráltam egy-két lépést és próbáltam nem elbőgni magam. Ezt komolyan kimondta? Nem tartozik rám? Akkor kire tartozik? Miért nem bízik meg bennem annyira, hogy elárulja ezt a titkot? Lehet, hogy nem a világ legnagyobb dolga, én mégis szeretném, ha beavatna a legbensőbb életébe és érzéseibe. Ki más érthetné meg, ha nem én? Ő mégis eltaszít magától. Pont most, mikor már házastársak vagyunk.
- Rendben. Ahogy akarod – húztam ki magam büszkén és elindultam a háló irányába, ám a szemem sarkából még láttam, hogy ő is ezt szándékozik tenni. – Te ma a kanapén alszol, drágám – mondtam bűbájosan egyenesen a szemei közé.
Megrökönyödve állt egy helyben, még a száját is kitátotta.
- Ne butáskodj – kezdte, de én közbevágtam.
- Amúgy is ostoba vagyok, hogy hozzámentem egy ilyen érzéketlen jégcsaphoz, szóval… - néztem keserűen végig rajta.
- Kristen… - szólt még utánam, de én hangosan bevágtam magam mögött az ajtót.
Jó éjt, férjecském!
/Robert/
Ezt rohadtul elbasztam! – morogtam magamba vagy ezredjére, ahogy átfordultam egyik oldalamról a másikra ezen a kényelmetlen kanapén. Egyáltalán nem akartam Kristen érzéseibe gázolni, csupán szépen a tudtára akartam adni, hogy akadnak olyan dolgok az életemben, amiről jobb, ha ő nem tud. Elvetettem a sulykot belátom, de akkor sem érdemlem ezt a száműzetést.
Ó, dehogynem, apám! – duruzsolta a lelkiismeretem, aki még tisztában volt a dolgok helyességével kapcsolatban.
Már azt csodálnom kellene, hogy Kristen nem menekült visítva előlem, miután helybenhagytam Timet. Soha többé nem akartam ennyire elveszíteni a fejemet, de nem tűrhettem, hogy az a gerinctelen mocsok megalázza – még, ha csak szavakban is – Kristent. Móresre akartam tanítani, de túl brutálisra sikeredett a művelet. Szinte megöltem.
Saját magamtól is iszonyodtam utána, de Kristen rémült, szinte sokkos tekintete rosszabb volt mindennél. Félt tőlem, a tulajdon férjétől. Ezt…nem akartam. És, ahelyett, hogy a bocsánatáért esedeztem volna, inkább még egyet belerúgtam.
Komolyan, milyen tehetséggel vagyok megáldva, hogy a legszebb napunkat csak úgy, egyik percről a másikra elbaszom? Nem akartam, hogy haragudjon rám, de per pillanat egyetlen jó mentőötlet se jutott eszembe, amivel kiengesztelhetném.
Megérdemelném, hogy elhagyjon! Na, jó, azért ilyen drasztikusnak nem kell lennem. Elég, ha egy kis ideig büntet. De én még ebbe is belepusztulok!
Azt akartam, hogy a mai esténk felejthetetlen legyen. Hát, azt hiszem sikerült is azzá varázsolnom, igaz nem pozitív értelemben. Hatökör vagyok! Egy orbitális barom!
Rob, nyugalom, úgy sem képes huzamosabb ideig haragudni rád - nyugtattam magam, de tisztában voltam vele, hogy most nagyon messzire rúgtam azt a bizonyos pöttyös labdát.
A legjobban mégis az utolsó mondatával vágott szíven:
„Amúgy is ostoba vagyok, hogy hozzámentem egy ilyen érzéketlen jégcsaphoz…”
Tényleg ezt gondolja? Máris megbánta, hogy hozzám jött? Nem csodálkoznék rajta. Néha még nekem is elmegy saját magamtól a kedvem. Ez szomorú, de így van.
Kinyílt a hálószoba ajtaja én pedig szorosan lehunytam a szemeimet, alvást mímelve. Kristen somfordált oda hozzám és gondosan rám terített egy takarót. Akkor csak nem utálhat annyira, igaz?
Sokáig nem mozdult, ami arra engedett következtetni, hogy engem néz, miközben „alszok”. Azonnal cselekedtem és megragadva a karját magamra rántottam.
- Mi a…? – lepődött meg.
- Kösz a pokrócot – hálálkodtam és egy kissé feljebb tornásztam magam, aztán egyből a nyakába csókoltam. Próbált szabadulni tőlem, de erősen magamhoz szorítottam a testét.
- Eressz el! – sziszegte ellenségesen, de közben éreztem, hogy jól esnek neki a puha csókjaim, amivel behintem az arcát és a nyakát.
- Sajnálom, hogy egy fasz voltam veled – suttogtam halkan, és azonnal bevezettem a kezeimet a pólója alá. Hm, nem viselt melltartót!
- És ezzel el is van intézve? – kérdezte akadozva, mert ritmikusan elkezdtem simogatni kezembe illő mellét.
- Ühüm, egyenlőre – válaszoltam én is fojtott hangon, ugyanis eszemet vesztettem már csak attól is, ha hozzáértem. A kis fickó akarata sajnos ilyenkor erősebb bármi másnál. Csak a kielégülés számít, a többivel majd ráérek később foglalatoskodni.
- Haragszom rád – mondta és egyenesen belenézett a szemeimbe. Az ő gyönyörű zöld szemei csillogtak, ami biztosított affelől, hogy még nem ástam el magam nála teljesen.
- Megengeded, hogy kiengeszteljelek? – kérdeztem udvariasságból, mert a következő pillanatban már alattam feküdt.
Mélyen a szemébe néztem, ő pedig átkulcsolta a kezeit a nyakam körül. Enyhén belemarkolt hátulról a hajamba, ami jelzés volt arra, hogy kezdhetem. Vadul és szenvedélyesen megcsókoltam, mire teljesen nekem dörgölte magát. A bokszerem így is kínzóan szűkké vált, de előbb neki akartam örömet szerezni.
Megfogtam a pólóját és elkezdtem felhúzni a mellkasán. Elszakadtam a szájától és a póló útját a számmal kísértem. Először belecsókoltam a köldökébe, amit kéjes sóhajjal fogadott, majd lassan araszoltam feljebb. A melle közötti kis részt sokáig puszilgattam, de annyira megrészegített félmeztelen profiljával, hogy nem bírtam türtőztetni magam, és vadul az egyik mellére tapadtam. Kristen megvonaglott ettől, de közben szüntelenül markolászta a hajamat. Szívtam és haraptam a mellbimbóját, míg a másikat a kezemmel ingereltem. Nem tudom a többi pasi, hogy van vele, de én imádtam a nő melleket. Kristenét különösen. Pont a kezembe illő, lágy, selymes és puha.
- Rob… - nyöszörögte a nevemet, ami számomra felért egy orgazmussal.
Nagy nehezen elszakítottam magam a melleitől és lehúztam róla teljesen a felsőjét. Ekkor vettem csak észre, hogy egy falatnyi csipke bugyi fedi előlem altestét. A nyál is összefutott a számban, de türelemre intettem magam. Előbb kellően felingerlem, aztán megy csak maci a málnásba.
Visszafeküdtem rá és végigcsókoltam a nyakát, aminek utánozhatatlan Kristen illata volt. Égette a bőrömet, ahol egymáshoz simultunk, mégis, semmi pénzért nem cseréltem volna el ezt az érzést.
Kristen türelmetlenül feljebb tolta a csípőjét, egyenesen kemény férfiasságomhoz. Belenyögtem a nyakába és le kellett néznem magunkra. Elevenen égjek el, de két ilyen összepasszoló test, mint a miénk, nincs még egy.
- Kristen, ezt…ne – nyögtem kín szenvedve, ugyanis az altestem a kielégülésért kiáltott, viszont az ő gyönyöre előbbre való volt.
- Hagyjuk a formaságot. Dugj meg…nem bírom tovább – követelte, aztán benyúlt kettőnk közé, és azonnal rátalált tettre kész férfiasságomra. Többször végigsimított rajtam a bokszeren keresztül, de nekem már ez is elég volt.
- Bébi, hagyd abba, különben a gatyában fogok elmenni – közöltem vele rekedten.
- Az nem lenne túl jó. Bennem kell elmenned – felhajolt és szenvedélyesen megcsókolt.
A nyelve szinte megerőszakolta a számat, de én sem voltam rest viszonozni ezt a buja csókot. Téptük, haraptuk egymás ajkát, de közben elkezdtem lehúzni magamról az alsógatyámat. Félig sikerült is leszenvednem magamról, de ahhoz, hogy teljesen megszabadítsam magam tőle, fel kellett állnom.
Kristen mérgesen fújtatott egyet, de azonnal belé fagyott a szó, ahogy benyúltam a lábai közé és végigsimítottam nedves középpontján. A bugyija teljesen át volt ázva.
- Mitől vagy ennyire nedves? – kérdeztem vágytól átitatott hangon.
Felült a kanapén és úgy nézett fel rám beharapott ajakkal. Úristen, ez a nő önmagában kész ajzószer!
- A puszta gondolat, hogy nemsokára tövig bennem leszel és megdugsz, igen izgató – válaszolta remegő hangon és megragadott.
Hangosan felkiáltottam a meglepetéstől, ám felocsúdni sem volt időm, már éreztem is magamon nedves ajkait. Hátravetettem a fejemet úgy élveztem a szája által gerjesztett „kínzást”. Lassan mozgatni kezdtem a csípőmet, persze ügyeltem rá, hogy ne legyen számára kellemetlen. Lenéztem rá, az ő tekintete pedig az enyémbe kapcsolódott.
Egyre gyorsabban kezdte mozgatni a fejét rajtam, én pedig hátrafogtam a haját, hogy ne zavarja közben. Karmolászta a hasamat, illetve néha belemarkolt a fenekembe. Teljesen kész állapotban voltam, éreztem, hogy nemsokára elsülök, ha így folytatja.
Nem is sejtettem, hogy a következő sokk pár pillanaton belül következik. Kristen ugyanis benyúlt a bugyijába és elkezdte magát izgatni. Lehunyta a szemeit és élvezte a saját érintéseit. Én szüntelenül csak nyögtem, és hol a szájában lévő péniszemet néztem, hol pedig a magában tüsténkedő ujjait. Egyik izgatóbb volt a másiknál, a kettő együtt pedig elviselhetetlenül vadító.
Kristen hirtelen elengedett az ajkával, de a kezei ezután sem maradtak tétlenek. Kíméletlenül mozgatta rajtam karcsú kezét, és közben elégedetten nyögött. Látszott rajta, hogy közel jár már a csúcshoz, így rásegítettem a kielégülésére.
Lejjebb hajoltam és a hónalja alá nyúlva feljebb emeltem. Térdelt a kanapén, ami számomra pont ideális testhelyzetet eredményezett. Újból lejjebb ereszkedtem és a számat rátapasztottam az egyik mellére. Kristen vonaglott és szüntelenül csak nyögött, a keze pedig bilincsként tapadt a férfiasságomra.
Alig kaptam levegőt, csak a lüktetést éreztem odalent, de mikor megéreztem, hogy Kristen erőteljesen megrándul, az nekem is kielégülést hozott. A hangom egy üvöltő oroszlánéhoz hasonlított, Kristen kétségbeesett sikolya pedig egy elejtett állatéhoz. Igen, azok a bizonyos állatias ösztönök!
Lihegve dőltem rá Kristen vállaira, ő pedig nyugtatóan simogatta a hátamat. Csillagokat a láttam, a füleim zúgtak, de még így se lehettem volna jobban.
- Ez jobb volt, mint amire számítottam – szólalt meg nagy sokára Kristen.
Elhúzódtam egy kicsit tőle, hogy szemügyre vehessem. Csapzott volt, a haja a homlokára tapadt, a teste verítékben úszott, de még így is ő volt a legtökéletesebb nő a földön.
- Egyszer ez lesz a halálom – nevettem le rá és a kezem közé fogtam az állát, majd szerelmesen megcsókoltam. Azonnal átkulcsolta a kezeivel a tarkómat, a mellkasát pedig az enyémhez nyomta.
Rögtön újra beindultam, holott köztudottan a férfiaknak kell egy bizonyos idő a regenerálódáshoz. Úgy látszik, ha Kristennel szeretkezem, még erre sincs szükség.
- No, lám, Mr. Pattinson, csak nem újra kanosak vagyunk? – nézett le rám.
Elégedetten fektettem a kanapéra, mire készségesen felhúzta a lábait. Erőszakosan húztam le róla a bugyiját, majd gondolkodás nélkül beléhatoltam. Egyszerre szisszentünk fel a jóleső érzéstől.
- Jobb, ha megszokja, Mrs. Pattinson, mert mától egy perc nyugta sem lesz tőlem és a kielégíthetetlen vágyamtól – mondtam és gyors ritmusban elkezdtem benne mozogni.
- Remélem is – szenvedélyes csókban forrtunk össze, és aznap este még számtalanszor elháltuk a házasságunkat.
Bárcsak minden ilyen kedvezően alakult volna a jövőben is!
