My life would suck without you - 13. rész

Sziasztok!!

Azt hiszem már mondanom sem kell, hogy még mindig nincs internetem! :D
Szerintem totál vicces kezd lenni ez a helyzet.
Mivel a héten is volt ZH-m így nem igazán volt lehetőségem írni, amit ma szerencsésen bepótoltam. ;)
Nagyjából 10 perce lettem kész, szóval átnézni nem igazán volt időm, csak gyorsan átfutottam, úgyhogy a lehetséges hibák miatt a felelősséget természetesen vállalom!!
Köszönet jár nektek, amiért a trehányságom miatt, még mindig vissza-visszajártok a blogra, és szebbnél szebb komikat gyártotok nekem!! (L)
Ennyit szerettem volna dióhéjban elmondani :)
Jó olvasást!

Lilluci

U.i: Kellemes őszi szünetet mindenkinek!!! (Jó nektek, hogy még van ilyen. :D)

Tizenhárom

/Robert/

Kőszoborrá dermedtünk mindketten, ám hezitálásnak helye nem volt. Gyorsan kattogott az agyam, hogy valami ésszerű magyarázattal tudjak előhozakodni. Hisz, valljuk be, nem megszokott látvány, hogy én, A nagy nőfaló, egy lányt csak úgy ölelgessek. Lebukni nem lenne a legszerencsésebb, mivel Kristen felvilágosított a szülei nézőpontját illetően. Vagyis, ne merészeljünk egymásra a munkán kívül gondolni!
Sajnos kelepcébe kerültem, mind magamat, mind a szüleit illetően. Kezdem ugyanis egyre jobban megkedvelni őt, ami annyit tesz, hogy bármikor munkanélkülivé válhatok. El kéne kezdenem bevágódni valahogy após pajtásnál. Tudom, hogy csíp engem, mint befektetést, hisz jó pénz hozok neki a konyhára, de azt akarom, hogy emberileg is érjek számára valamit. Ezen azonban még ráérek dolgozni, bár az igazat megvallva, ha most nem jut eszembe valami hihető magyarázat, nem kell senki jó véleményéért kepesztenem.
- Mi a csudát műveltek ti idekint?! – kért számon minket ingerülten Tim. Kristen remegni kezdett a karjaim között, és látszott rajta, halálra rémült a lebukás lehetősége miatt. Egy tized másodperc alatt játszódott le minden az agyamban. Lehet, hogy dedós kifogás jutott az eszembe, de be kellett dobnom a mentőövet, ha én is Kristen menekülni akartunk.
- Kérdeztem valamit! – idegeskedett tovább feleségével és Megannal az oldalán, Tim. A két nő karba tett kézzel várta a fejleményeket.
- Nyugi – súgtam Kristennek. Értetlenül felnézett rám. Ijesztően fehérré vált az arca, s nyugtalanul rágcsálta az alsó ajkát. – Kristent megtámadta egy kóbor kutya – próbáltam magabiztosan előadni magam. Tim és Jules egymásra sandítottak, s összeráncolt szemöldökkel kezdték méregetni, a még mindig összeölelkezett testünket.
- Valóban? – kérdezte gyanakvóan Jules. Megan értetlenül állt az eseményeket hallgatva.
- Igen, mikor elbúcsúzott Alextől, és indult volna befelé, a semmiből előbukkant egy hatalmas fekete jószág, ami egyenesen felé tartott vicsorogva. Kristen megrémült, és ezzel egy időben megszaporázta a lépteit, de az a dög vérszomjasabban kezdett közeledni felé. Szerencsére én épp idekint cigarettáztam – itt magam elé mutattam, ahol a még mindig égő csikk hevert -, ezért észrevettem, hogy bajban van. Sikerült elkergetnem a kutyát, de Kristen annyira sokkos állapotba került, hogy át kellett őt ölelnem, hogy megnyugodjon kissé – szorítottam meg gyengéden Kristen karját, aki hálásan biccentett egyet. – Még egy kicsit remeg az izgalmak miatt, de hamarosan megnyugszik – ezzel befejeztem hazugságom hálójának szövését.
- Kristen, így történt? – érdeklődött bizalmatlanul az édesapja.
- Pontosan úgy volt minden, ahogy azt Rob az imént elmesélte – erősítette meg a hazugságomat.
- Akkor mindezek függvényében köszönettel tartozunk neked Robert. Ha te nem vagy, ki tudja mit művel az az állat Kristennel – sétált hozzánk Tim, majd kezet nyújtott felém. Huzakodva ugyan, de elfogadtam a „békejobbot”. Bármit megtettem volna, csak hagyjon minket békén. – Na, de ne ácsorogjunk idekint, folytassuk a vacsorát – invitált minket a házba szívélyesen. Ha nem a saját szememmel látom, akkor nem hiszem el, ha azt mondják, hogy egy embernek több személyisége is lehet. Tim kevesebb, mint 5 perc alatt bebizonyított, hogy ez a megállapítás márpedig helytálló.
Kristen lassan elengedett engem, majd ellépett a közelemből.
Egyetlen ok miatt örültem, hogy ránk nyitottak. Ez pedig nem más, minthogy megakadályozták, hogy elhamarkodott kijelentést tegyek. A nyelvem hegyén volt a szeretlek szó. Igen is kedvelem Kristent, de arra még nem vagyok felkészülve, hogy ezt a hatalmas jelentőséggel bíró vallomást kimondjam. Azzal túlságosan kiszolgáltatnám magam, amit ennyire a kapcsolatunk elején még nem engedhetek meg. Idővel eljön az a pillanat, mikor már nem fogok semmitől, és senkitől tartani, és az égbe kiálthatom az érzéseimet.
- Kristen, talán bölcs dolog lenne, ha te most szépen lefeküdnél. Ennyi izgalom épp elég volt mára – tanácsolta lányának, Tim. Kristen megtorpant Megan mellett, s épp csak egy pillantást vetettek egymásra, de ez elegendő volt ahhoz, hogy patthelyzet alakuljon ki.
- Kösz apa a törődést, de ha már az este elején nem lehettem jelen, akkor azt hiszem úgy illendő, ha most csatlakozom – dacosan mindezt Megan szemébe mondta. Én magamban jót derültem féltékeny viselkedése láttán, de aggasztott is, nehogy túlságosan magunkra vonjuk a figyelmet.
Az asztalnál még frusztrálóbb lett a helyzet, ugyanis a két lány közé kerültem. Mintha így akarnának minket tesztelni, ami tudom, teljes képtelenség.
- És milyen volt a randevúd Alexszel? – kérdezte Jules, miközben rágyújtott az asztalnál. Szívesen felvilágosítottam volna, hogy egy csepp lány nem randevún volt, és ezt vésse jól a fejébe.
Kristen nagyot sóhajtott, gondolom neki is valami hasonló játszódhatott le a fejében.
- Jól éreztük magunkat – adott kitérő választ.
- Megismétlitek még? – kíváncsiskodott tovább a pletykára éhes nő.
- Igen, jövő héten megint találkozunk – jelentette ki büszkén. Az asztal alatt, észrevétlenül belerúgtam a lábába. – Aúú – kapott a bokájához. Mivel mindenki felfigyelt erre, gyorsan reagált. – Meghúzódott a bokám, ahogy futottam a kutya elől – pirult el.
- Igen, nos nagyon örülünk, hogy ismét találkozgattok Alexszel. Olyan jóravaló fiú - ömlengett Jules.
- És nagyon helyes is. Irigyellek Kristen, bár, igaz, ami igaz, nekem itt van Rob, aki szintén szuper – karolt belém Megan. Kristen fintorogva elmosolyodott, majd egy jó nagyot kortyolt a vörösborából. Ez az este kezdett egy kissé szürreálisan festeni.
- Épp mondani akartam, hogy gyönyörű párt alkottok Robbal, Megan – dicsért minket tovább az asszony. Kristen mellettem öklendezést imitált. Féloldalasan elmosolyodtam gyermeki viselkedése láttán. Annyira szerettem volna vele négyszemközt beszélni. Meg kellett volna tárgyalnunk ezt az Alex ügyet, és ki kellett volna térnünk Meganra is.
- Asszem nekem ennyi elég volt ebből a családi vacsiból – húzta ki a székét Kristen. Kicsit billegve sikerült felkelnie, holott egy pohár boron kívül nem ivott mást. Persze azt nem tudom, hogy a „randiján” miből, és mennyit sikerült elfogyasztania.
- Mielőtt elmennél, közölni szeretném veled, hogy jövő héten meglátogat minket Teresa. Szeretném, ha nem lennél vele undok – mondta Tim.
- Szuper hír! Még valami? Esetleg álljak fejre? – gúnyolódott Kristen.
- Inkább menj lefeküdni! – intette szponzorom.
- Felkísérjelek? – kérdeztem, s már álltam is fel a helyemről.
- Hagyd csak Robert, megoldja egyedül is, nem igaz? – nézett rá szúrós tekintettel az apja.
- Naná! – szalutált.
Tim meglögybölte a pohara tartalmát, majd egy elbocsájtó kézmozdulattal útjára engedte Kristent. Én a tekintettemmel követtem a lépteit, mígnem eltűnt a lépcsőfordulóban.
Az este további része számomra izgalommentesen telt. Hallgattam a dicshimnuszokat, amik mind nekem szóltak és az aznapi teljesítményemnek. El kellett viselnem Megan ácsingózó tekintetét is, és a tapogatózását úgyszintén. Kezdett dühíteni, hogy azt képzeli, én az ő tulajdona vagyok. Szívesen felvilágosítottam volna, hogy semmi esélye nálam, és keressen magának egy másik pojácát, akit még el tud bűvölni a sekélyes személyiségével.
- Tim, nagyon köszönjük a meghívást, de nekünk lassan mennünk kéne – húztam ki a székemet. Megan arca egyből felderült, gondolom azt hitte, hogy az éjjel további részében is igényt tartok „sziporkázó” társaságára. Pedig rohadtul nem! Alig vártam, hogy levakarhassam magamról.
- Számunkra a megtiszteltetés, hogy eljöttetek – állt fel a helyéről Tim is. – Főleg, hogy megmentett Kristen attól az állítólagos kutyától – a hanghordozásából, és a tekintetéből is valamiféle fenyegetést véltem kiolvasni, kihallani.
- Igen, ez csak természetes – köszörültem meg a torkom. Rob, elég legyen már! Pont most nem veszíthetem el a magabiztosságom. – Ki kell mennem a mosdóba, ha megbocsájtotok – kértem elnézést, majd elindultam a mosdó irányába, hogy kissé leöblítsem az idő közben kipirult arcomat. Tim metsző hangja azonban megállásra késztetett.
- A lenti mosdó nem működik, úgyhogy azt javaslom, használd az emeleten lévőt – intett fel.
- Rendben – bólintottam, s amilyen gyorsan csak tudtam felfutottam az emeletre. A mosdó felé igyekezve elhaladtam Kristen szobája előtt, ahonnan még látszódott kiszűrődni a fény. Egy pillanatra megtorpantam, és megfontoltam, hogy nem kéne-e bemennem, de ezt a kósza ötletet azonnal el is vetettem. Nem lenne túl szerencsés épp az ő házukban lebukni, ezért inkább tovább haladtam eredeti úti célom irányába.
Belépve rögtön megnyitottam a hideg vizes csapot, és jó párszor leöblítettem vele az arcomat. Kész elmebaj, hogy ennyire berosálok Tim Stewarttól. Ki ő, hogy így megfélemlítsen? Oké, a főnököm, de ettől még nem kéne rettegnem attól, hogy bármelyik pillanatban rám törheti az ajtót és belefojthat egy kanál vízbe! Tutira elmentek otthonról, mikor kikezdtem az egy szem lányával. De ez van, szeretem kihívni magam ellen a sorsot.
Egy valamit azonban nem értek. Miért akarják annyira, hogy Kristen újra Alex oldalán feszítsen? Oké, el kell ismernem, hogy Alex tényleg kivételes személyiséggel van megáldva. Valahogy képes mindenkit az ujja köré csavarni, akár egyetlen szavával is. Ritka az ilyen ember, de ő – sajnálatomra – ilyen. Megértem, ha a szülők visszasírnak egy ilyen férfit a lányuk mellé, de azért én se vagyok Isten csapása. Rendben, nekem azért köztudottan voltak viselt dolgaim, de attól még én is lehetek szerethető. Valahogy be kell bizonyítanom a Stewartoknak, hogy igen is érdemes vagyok arra, hogy a lányuk velem legyen. Tepernem kell, és elő kell vennem a legelőnyösebb oldalamat, ha azt akarom, hogy áldásukat adják ránk. Persze ezt csak képletesen értem, eszem ágában sincs megnősülni!
Mire a kis gondolatmenetem végére értem, elöntött a nyugalom. Nem remegett a kezem, és a szívem nem dobogott a torkomban az izgalomtól.
Megtöröltem az arcomat, és magabiztosan indultam vissza a földszintre. Kristen ajtaja előtt ismét elidőztem, és most volt merszem hozzá, hogy benyissak. El akartam búcsúzni tőle.
Lenyomtam a kilincset, de az ajtó nem nyílt ki. Halkan bekopogtam, mire utálatosan kiszólt.
- Nem vagyok itt!!
- Kár, mindössze egy búcsúcsókot akartam csenni tőled, de ha nem vagy itt, akkor meg kell kérnem Megant, hogy kárpótoljon – mondtam. Egy perc se telt el, és már nyílt is a szobaajtó. Kristen állt előttem egy lenge hálóingben, ami szinte semmit sem takart belőle, és a tetejében még roppant átlátszó is volt. Nagyot nyeltem, ahogy végigpásztázott rajta a tekintetem. Irtó szexi és kívánatos volt.
- Na, már nem is akarsz megcsókolni? – kérdezte kacéran, ahogy végigsimított a mellkasomon. Ez volt az egyik gyenge pontom. Olyan gyengéd, mégis olyan felkavaró tud lenni, hogy őrületbe kerget.
Elővigyázatosságból körülnéztem, nehogy valaki rajtakapjon minket, s csak aztán léptem a tettek mezejére. Átfogtam a derekát és határozottan magamhoz húztam. Láttam rajta, hogy nagyon is bejön neki, ha egy kicsit erőszakosabb és határozottabb vagyok. Bár, melyik törékeny nő ne szeretné, hogy a párja határozottan lépjen fel egy ilyen szituációban?
Beleszagoltam dús, barna hajába, amit utánozhatatlan Kristen illat lengett körül. Belecsókoltam a nyakába, s csak ezután tértem át csábosan szétnyílt ajkaira. Mindketten felsóhajtottunk, ahogy nyelveink lassú, majd egyre fokozódó táncba kezdtek a szánkban. Szédülni kezdtem, éreztem, amint a vérem rekordgyorsasággal száguldozik az ereimben. Kristen teljes testét nekem nyomta, mire én belemarkoltam a fenekébe. Éreztem, ahogy belenevet a csókba, s még vadabbul kezdi ostromolni az ajkamat. Téptük egymás száját, most nem volt helye gyengédségnek, se racionális gondolkodásnak. Az elemi erejű vágy mindkettőnk elméjét elborította, s csak az ösztöneink buja szavát hallottuk a fejünkben csengeni. Egy lépést tettem felé, mire mindketten a szobában tartózkodtunk. Kristen ügyetlenül próbálta becsukni mögöttem az ajtót, de a távolság miatt ez nem sikerült neki. Nem szakadva el mézédes ajkától, határozott mozdulattal berúgtam az azt átkozott ajtót, s gondolkodás nélkül araszoltam vele az ágy irányába.
A vágyam elviselhetetlen volt. Bármit megadtam volna azért, hogy szeretkezhessem vele. Érezni akartam őt, benne akartam lenni mélyen. Vágytam rá, hogy a haja fátyolként omoljon a mellkasomra, s őrült szenvedéllyel szeressen engem egész éjszakán át.
De nem lehet. Most még nem! – gyúlt fel a piros lámpa a fejemben. Mikor már Kristen félig az ágyon ült, és azon mesterkedett, hogy magával húzzon a „Paradicsomba”, én kővé dermedve álltam.
- Gyere! – súgta ártatlan hangon, majd széttárta a karjait. Ha akarta volna, akkor akár magamévá is tehettem volna, hisz teljesen kiszolgáltatta magát nekem. Azt tehettem volna vele, amit csak akarok, és nem szégyellek. De nem így akartam az első alkalmat. Nem ezt érdemli. Nem egy gyors numerát akarok vele lerendezni, hanem egy hosszú és szenvedélyes éjszaka keretén belül akarom neki megmutatni mennyire fontos a számomra.
- Ezt most nem lehet – mondtam neki nyúzott hangon. Baromira kívántam, ezt le se tagadhatnám.
- Miért? Talán nem izgatlak fel, vagy…? – esett kétségbe.
- Majd’ szétdurranok a nadrágomban, úgyhogy azzal a részével nincs gond, csak… - haboztam, mire felkelt az ágyáról, és maga köré csavarta a köntösét. Ezzel egy kicsit könnyített a helyzeten.
- Csak meggondoltad magad – hajtotta le a fejét. – Értem én.
- Végighallgatnál? – kérdeztem kissé idegesen. Bólintott. – Nem lenne tisztességes veled szemben, ha hagynám, hogy 3 perc alatt lerendezzük a dolgokat. És főleg rossz, hogy a szüleid és Megan odalent várnak rám. Semmit se akarok jobban, mint veled szeretkezni – fogtam a kezeim közé az arcát.
- Tényleg? – csillantak fel a szemei.
- Igen butus, tényleg – viccelődtem vele. Lehajoltam hozzá, majd fuvallatszerű csókot váltottunk.
- Sajnálom a ma estét – mondta esdeklőn.
- Eléggé elcseszett volt, az egyszer biztos – helyeseltem.
- Azért voltak jó pillanatok – kacsintott. Az arcom egyik pillanatról a másikra elkomorult, ahogy az eszembe ötlött az egyik mondata. – Mi a baj? – kérdezte, amint végigsimított a szemem alatt húzódó karikán.
- Volt egy megjegyzésed az este, ami reményeim szerint nem igaz.
- Melyik volt az?
- Hogy jövő héten újra találkozol Alexszel – juttattam újra eszébe. Eddig fogalmam se volt a féltékenységről, most pedig percenként mardos belülről ez az érzés. Sajnos dolgozik bennem a tulajdonvédő vágy. – Igaz?
- Igen, igaz – ellépett tőlem, s elkezdett kifelé kémlelni az ablakon.
- Megkérdezhetem, hogy miért egyeztél bele még egy találkába? – kicsit felelősségre vonás szaga volt a kérdésemnek, holott csak félek attól, hogy Alexnek ismét sikerül nagy benyomást tennie rá, amitől én elveszítem őt.
- Rob, azt hittem ezen már túl vagyunk – sóhajtott. – Én barátként tekintek Alexre, akivel jó egy kicsit elbeszélgetni erről-arról.
- Gondolom én is terítékre kerültem – mondtam gúnyosan.
- Ha annyira tudni akarod, igen.
- Á, biztosan mindenféle hülyeséggel etetett téged velem kapcsolatban – gyanakodtam.
- Nem, egyáltalán nem. Sőt, drukkol, hogy működjön köztünk a dolog. Nem mindenki csak a rosszat látja az emberekben Rob – fordult szembe velem. – Nem értelek. Az előbb kis híján letepersz, most meg megint jön ez az elmebaj. Azt hittem megbeszéltük lent a dolgainkat – tette csípőre a kezeit.
- Meg is beszéltük, csak kissé váratlanul ért, hogy már meg is egyeztetek egy újbóli találkozásról – magyaráztam kifakadásom okát.
- El kell fogadnod, hogy Alex mindig is az életem része lesz.
- Keserű pirula, de megpróbálom lenyelni – ígértem.
- Köszönöm – halványan elmosolyodott, de aztán ő is komoly arcra váltott. – Én se kérdezgetlek Meganról, meg a többi nődről.
- Mert nincs is mit kérdezni. Tudod jól, hogy apád hívta meg és nem én.
- Persze, de az a nő úgy tekint rád, mint egy bálványra – kezdte. – Vagy inkább, mint a személyes tulajdonára. Kikaparnám annak a viperának a szemét – húzta fel magát.
- Hm, imádom, ha harcos amazonná válsz – húztam magamhoz megint a csípőjénél fogva. – A legjobban a sütis akciód tetszett, emlékszel? – juttattam eszébe az első találkozásunkat.
- Hogy is felejthetném el?! – temette az arcát a mellkasomba. – Megérdemelted, mivel túl rámenős voltál.
- Már akkor megbolondultam érted – pusziltam meg a feje búbját.
- Hiszi a piszi! Akkor csak a bugyimba akartál bemászni, semmi más nem motivált – mondta rosszallóan.
- És mitől vagy olyan biztos benne, hogy most nem ez a szándékom? – kérdeztem kíváncsian.
- Érzem – lehelte pár centire a számtól. – Itt lett volna a lehetőség, de te a rám való tekintettel megálljt parancsoltál magadnak. Énnél több bizonyosság nem kell – átható tekintete lenyűgözött.
- Bravó! – dicsértem. – Viszont, ha legközelebb is egy falat semmiben nyitsz ajtót, akkor nem lesz megállj – figyelmezettem.
- Talán nem is akarom, hogy következő alkalommal leállj – a szemében mintha vágy, és szerelem kettőse villant volna meg.
- És mikor legyen a következő alakalom?
- Az majd adja magát, mi pedig boldogan fogunk élni vele – kulcsolta át a kezeit a tarkóm körül.
- Megőrjítesz, ugye tudod? – néztem farkasszemet vele.
- Te is kellőképp felcsigázol engem, úgyhogy egálban vagyunk.
Magam se tudom meddig állhattunk összeölelkezve, de mérhetetlen boldogságot, és nyugalmat éreztem vele a karjaimban. Mintha hazaértem volna egy hosszú és kimerítő útból, s végre érzem, hogy élek!
- Sajnos mennem kell – bontakoztam ki a kezei közül. Szomorúan bólintott, s elkísért egészen az ajtajáig. Óvatosan kinyitotta, majd jelezte, kimehetek, mivel tiszta a levegő. – Holnap látjuk egymást, ugye?
- Persze. Holnap lesz a reklámfilm forgatás – juttatta eszembe azt a borzalmat. A fotózásnál már csak egy rosszabb van, a reklámforgatás. Az a sok eszelős hülye, akik fel-alá futkároznak, és parancsokat osztogatnak egyfolytában. Kész őrület!
- Akkor reggel jövök érted – csókoltam arcon.
- Alig várom! – bújt hozzám búcsúzóul.
Nagy nehezen sikerült elválnunk egymástól, majd rossz szájízzel ugyan, de lesétáltam a többiekhez. Megan már útra készen ácsorgott az ajtóban, mellette Julesszal és Timmel.
- Azt hittük elnyelt a föld – vihogott ostobán Megan. Inkább meg se szólalna, azzal legalább szolgálná a köz érdekeit, de az enyémet mindenképpen.
- Nem, csak kaptam egy telefont, az tartott ennyi ideig – magyaráztam ki maradásom okát.
- Remek este volt Robert, remélem lesz alkalmunk rá, hogy megismételjük – nyújtotta a kezét Tim.
- Én is bízom benne – válaszoltam, bár reméltem, hogy többé nem kell ilyen kínos szituációba keverednünk.
Miután mindenki mindenkitől elbúcsúzott, Megannal az oldalamon indultam el az autóm felé. Nem ittam sokat, csupán egy pohár vörösbor volt bennem, ami nem akadályoz meg abban, hogy biztonságban hazafuvarozzam Megant, aztán magamat. Miután illedelmesen kinyitottam Megan előtt az ajtót, átsétáltam a saját térfelemre, de még egy utolsó pillantást vetettem Kristen szobája felé. Nem bíztam benne, hogy leskelődik, de hála Istennek azt tette, így még egyszer láthattam őt. Mosolyt váltottunk egymással, aztán beszálltam és indítottam is.
Megan megállás nélkül locsogott, én azonban egy teljesen más dimenzióban jártam. Kristen érintéseit éreztem magamon, az ő hangja csengett a fülemben. Nem is ismerek magamra. És nem is értem magam. Miért voltam ennyire ellene ezeknek az érzéseknek? Hisz annyira csodálatos, és kellemes. Tudni, hogy valaki feltétel nélkül szeret, és te vagy a világot jelentő személy a számára, felemelő és felettébb megható gondolat.
- Nyuszi, olyan jó volt az este – lelkendezett Megan, ahogy leparkoltam a háza előtt. Utáltam, ha valaki kisállat néven szólított. Minek néz, egy lökött tinédzsernek?
- Aha, klassz volt – válaszoltam, és alig vártam, hogy kiszálljon a kocsimból. Totál elviselhetetlen, és idegesítő. Pedig volt idő, hogy majd’ megvesztem érte. Mondjuk akkor sem a személyisége miatt kavartam vele, sokkal inkább lyukra játszottam. Most már tudom, semmit sem jelentett, csak egy volt a sok közül. Egy szürke pont, semmi más.
- Nincs kedved meginni egy italt? – burkolt célzást tett, ami nevetséges volt.
- Kösz, de nem. Mennék haza, ha nem gond?– rá se néztem, úgy mondtam.
- Ugyan, Rob! Tudom, hogy te is akarod – azzal elkezdte simogatni a combom belső felét. Egy kicsit se mozgatott meg, sőt irritált az érintése.
- Megan, kérlek! – toltam el a kezeit. – Menj most be szépen – átnyúltam rajta, s kinyitottam az ajtaját. Kérdőn nézett rám. Persze, nincs hozzászokva a visszautasításhoz, főleg nem tőlem.
- Most hülyéskedsz velem?! – a hangja, ha lehetséges 6 oktávval feljebb csúszott. Hangtompító kéne hozzá, mert így halálos.
- Eszem ágában sincs – csóváltam a fejem.
- Kristen az oka, igaz? – erre már ránéztem. Egy mérhetetlenül visszataszító grimasz terült el az arcán.
- Nem tudom miről beszélsz – kezdtem. – Nincs kedvem ma hozzád!
- Olyan átlátszó vagy, mint a többi férfi. Az ujjai köré csavart a kis nebáncsvirág – nevetett rajtam jóízűen.
- Kurvára nincs közöd hozzá! – megragadtam a karját, s vérben forgó szemmel rivalltam rá. Nem hagyom, hogy így beszéljen Kristenről!
- Lehet, hogy nekem nincs, de Tim papának annál inkább – lett egyre magabiztosabb a mosolya.
- Mire megy ki ez az egész? – érdeklődtem.
- Én csak nem akarom, hogy fájdalmat okozz Kristennek. Mindketten tudjuk, hogy te nem vagy jó ebben a párkapcsolat nevezetű dologban. Én csak meg akarom óvni őt egy újabb csalódástól – ártatlanra vette a figurát, miközben belül örvendett magának. Gusztustalan egy hiéna!
- Gyalázatosan viselkedsz! – eresztettem el a karját.
- Inkább te vagy gyalázatos, és a kis titkod. Azt hiszed nem tudom mit műveltetek odakint?
- Már mondtam, hogy megvédtem Kristent egy veszett kutyától – ismételtem el megint.
- Én meg maga vagyok Szűz Mária, nem?!Ugyan kérlek! Épp segítettem behordani a süteményeket Julesnak, mikor hangokat hallottam a bejárat felől. Odaléptem az ablakhoz és láttam, amint beszélgettek, majd megölelitek egymást. Nem volt ott semmilyen veszett kutya, csupán két szerelmes idióta – fröcsögte antipatikusan. – Ha ezt apuci és anyuci megtudja, ott lesz ám nemulass – vigyorgott gyomorforgatóan.
- Nem hinnének neked! – vágtam rá, ezzel elárulva magunkat. Sajnos elöntötte a szar az agyamat, és ilyenkor képtelen vagyok ésszerű döntéseket hozni.
- Nem olyan biztos az drágám. Tim egész este gyanakodott, ha nem vetted volna észre. Nem lennék meglepve, ha eltávolítaná Kristent a közeledből – folytatta vérlázító lejárató darabját.
- Te vagy a legaljasabb nőszemély, akivel valaha találkoztam!
- Ú, ez most szíven ütött Rob – gúnyolódott nevetségesen. – Ugye nem szeretnéd, ha Tim megint drágalátós Kristenen verné el a port?
- Nem… - válaszoltam. Kristennek így is pokol a szülei mellett az élete, nem kell, hogy még emiatt is csesztessék.
- Én hallgatok, ha… - zsarolt meg.
- Mit akarsz?
- Szerintem nagyon jól tudod, mi a kívánságom – súgta a fülembe sejtelmesen.
Amilyen jó volt pár perccel ezelőtt az estém, most olyan szinten vált pokollá. Két lehetőségem van. Vagy hagyom a csudába Megan gyerekes zsarolási kísérletét, kockára téve így Kristen és az én sorsomat, vagy engedve a kicsinyes bosszújának belemegyek az alkuba, elárulva így Kristen érzéseit. Akárhogy döntök, mindenképp ő lesz a kárvallottja a dolognak.
Veszítse el a szülei, vagy veszítse el a férfiakba vetett hitét? Mert biztos vagyok benne, ha lefekszem ma Megannal, azzal érzelmi ronccsá változatom őt.
- Ketyeg az óra, szépfiú! – sürgetett Megan.
Döntöttem, s ha ezzel megóvhatom őt, vállalom. Mindegy mekkora fájdalmat fogok érezni utána!

Ma ennyi fért csak bele ma!
Remélem azért kellőképp felcsigáztam mindenkit. :)
Örülnék, ha a szokott kis csapatom ismét írna nekem, bár az sincs ellenemre, ha új nevek kerülnek terítékre!!
Köszönöm (L)