My life would suck without you - 5. rész

(köszönet a képért Fanninak!!!)


Sziasztok!!

Nagyon izgatott vagyok, mert holnap megyek beiratkozni Dunaújvárosba, szóval ne várjatok tőlem semmi értelmeset ^^
Köszönöm a sok csodás komit, amit írtatok nekem, és ezúton szeretném azt a 6 elmegy emberkét felhívni arra, hogy írjanak komit, vagy mailt, ahol közlik velem mi a bajuk!!
Ha senki nem ír semmit, minden marad így ahogy van....ennyi!!
Nem is dumálok tovább, jó olvasást!!

Lilluci

U.i: köszönöm a bétáskodást Fanninak!! (L)

Öt

/Robert/

Nem is hittem volna, hogy a jól kifundált kis tervem ennyire káprázatosan fog sikerülni. Kristen szemmel láthatóan ideges, amiért nem őt tüntetem ki a figyelmemmel. Éppen az volt a célom, hogy felébresszem a benne szunnyadó oroszlánt. Kíváncsi vagyok meddig képes elmenni azért, hogy rá fókuszáljak, ne pedig a barátnőjére. Mondjuk így is nagyon kellett koncentrálnom, hogy ne minden másodpercben tekintsek felé. Nem szabad nyíltan a tudtára adnom, hogy csorgatom utána a nyálamat. Bár kissé késő ezen rágódnom, hisz ha kettesben vagyunk, nem tudom türtőztetni magam. Reggel is szó szerint letepertem a konyhában. Bármennyire is erkölcstelen a viselkedésem, nagyon beindít a kicsike. Soha nem történt még velem ilyen! Egy nő sem volt képes ilyen szinte felébreszteni a vágyaimat.
Viszont megijedtem, mikor feltette nekem a kérdést, hogy miért is szedtem ki az apjából, hogy hova szokott eljárkálni. Magam sem tudom mi vezérelt, mikor rákérdeztem Timnél. Egyszerűen természetesnek hatott, hogy este is együtt szórakozzunk. El akartam kezdeni a hadműveletemet, és Kristen barátnője, Hilarie pont kapóra jött ehhez. Mi ugrasztaná ki jobban a nyulat a bokorból, mint az, hogy a srác, aki eddig neki csapta a szelet, most a legjobb barátnőjére hajt. Az este eddigi felében is jól észrevehető volt, hogy idegesíti a tudat, hogy a barátnője jobban felkeltette az érdeklődésemet, mint ő, és nem is sejti, hogy Hilarie csupán egy eszköz, hogy őt megszerezzem.
A legnevetségesebb mégis az volt, mikor nyíltan flörtölni kezdett egy nála jóval fiatalabb esetlen pincérfiúval. A gyereknek esélye sincs ellenem, hiába meresztgeti Kristenre a szemeit. Nem ő lesz az, akivel ma este távozni fog innen, erről magam fogok kezeskedni.

- Szóval, miért kéne Hilarie-nek távolt tartania magát tőlem? – kérdeztem újra a megszeppent Kristentől. Máris féltékeny, ami nagyon jó jel, holott még be se vetettem magam igazán.
- Mert köztudott, hogy neked csak arra kellenek a nők, és nem szeretném, ha Hilarie is az áldozatod lenne – mondta, de közben nem nézett rám.
- Ha kölcsönös megegyezésen alapul a dolog, akkor nem hiszem, hogy bűnt követek el azzal, ha lefekszem egy szépséges lánnyal – bókoltam Hilarie-nek, amivel Kristent újból felhúztam. Imádom játszani ezt a játékot!
- Csakhogy az én barátnőm nem olyan ostoba, hogy bedőljön a kisded trükkjeidnek! – állt fel a helyéről, s már bökdösni kezdte a mellkasomat. Iszonyatosan feltüzelt ezzel a harcias viselkedéssel. Szeretem ha egy nő szenvedélytől fűtött.
- Akkor nincs mitől tartanod. De majd meglátjuk, hogy alakul az este – néztem rá áthatóan, amitől egy pillanatra hátrahőkölt.
- Sehogyan sem fog, megértetted! Ne merészeld őt behálózni – fortyogott, mint a tyúkhúsleves.
- Héj, állítsátok már le magatokat, oké?! – szólított fel minket az érintett. – Én is itt vagyok ám, szóval ne beszéljetek úgy rólam, mintha szellem alakot öltöttem volna! Komolyan olyanok vagytok, mint a dilinyós tinédzserek! – karba tette a kezeit, s tüntetőleg elfordult tőlünk. Kristen még mindig megvetően nézett engem, amit én nem tudtam megállni nevetés nélkül. Ettől, ha lehetséges, még jobban vörös lett a feje.
- Bocs, Hil, kissé elragadtattam magam – kért elnézést barátnőjétől, de közben mindvégig a szemembe nézett. Kedvem lett volna szorosan magamhoz ölelni és most azonnal mindenki szeme láttára megcsókolni. Eszeveszettül kívántam.
- Semmi gáz, de jó lenne, ha ezt többé nem adnátok elő a közelemben.
- Nem fordul elő többet, ígérem – összeszorított ajkakkal mondta mindezt. Én még mindig jót mulattam a történteken, de aztán visszaültem Hilarie mellé és gyengéden végigsimítottam a karján. Megrázkódott, ami egy cseppet sem ért váratlanul. Mindig ezt a hatást váltom ki.
- Kérlek bocsáss meg, amiért ilyen illetlen voltam – kértem tőle elnézést mézédes hangon. Azonnal enyhült feszes testtartása és melegen rám mosolygott.
- Nincs gáz – legyintett. Kristen közben fogta magát és szó nélkül eloldalgott a pulthoz, ahol már várt rá a pincérfiú, akit egyébként Jesse-nek hívnak, és éppen hogy leesett a fenekéről a tojáshéj, tudtam meg a másik felszolgálótól. Nem izgattam magamat miatta, hisz labdába se rúghat mellettem az a pisis.
- Úgy sejtem, hogy a randinkból sajnálatos módon nem lesz semmi – biggyesztettem le a számat a szerep kedvéért.
- Nem akarom még jobban felhúzni Kristent. Tudod, nem igazán loptad be magadat a szívébe – mondta, miközben kortyolt egyet az általam hozott koktélból.
- Pedig ugyanúgy viselkedtem vele is, mint veled – áltattam.
- Kristen kissé visszahúzódó típus, főleg mióta történt az a dolog Alex és közte – látott el némi információval. Nem is volt rossz ötlet több vodkát kevertetni az italába, így legalább kérdezés nélkül megered a nyelve Kristennel kapcsolatban.
- Mégis mi történt? Nem csak jártak egymással? – érdeklődtem nem túl feltűnően, legalábbis neki nem volt tolakodó.
- Már el is jegyezték egymást – csuklott egyet. Na, ez ám a meglepő fordulat. Kedves Alex barátom ezt a nem elhanyagolható tényt elfelejtette közölni velem.
- És mi miatt szakítottak? – puhatolóztam tovább, hátha a dolgok mélyére áshatok. Nekem Alex azt mesélte, hogy ő dobta Kristent mivel ráunt, mert már nem nyújtott neki semmi meglepetést ágyon kívül és belül.
- Hát karamboloztak, illetve megcsalta Kristent pont a diplomaosztójának éjjelén – habogta. Hát ez rohadtul kusza volt, de jobbnak láttam visszavonulót fújni, még mielőtt túl feltűnővé válik a viselkedésem. Nem jutottam előrébb, bár az érthető, hogy Kristen ejtette Alexet, amiért az megcsalta. Kris nem olyan lány, aki tűri, hogy a vőlegénye más lányokat hajkurásszon, miközben jegyben jár. Engem inkább ez a karambol sztori érdekelt. Alex az egyik legjobb pilóta, eddig soha nem volt közúti balesete. Valami nagyon sántít, és én kibaszottul nem értem, hogy ez miért foglalkoztat! Hagynom kéne a csudába az egészet, hisz hónapokkal ezelőtt történt, és különben sem kéne, hogy foglalkoztasson mások magánélete. Nekem csak Kristen kell egy őrületes menetre, aztán viszlát. Egyszóval vissza kell térnem a tervemhez, és ki kell vernem a fejemből a most hallottakat.
- Lenne kedved táncolni? – kérdeztem Hilarie-től, bár szegény lány már szinte tudatánál sem volt.
- Aha – biccentette. Megragadtam a kezénél fogva és a tömeg belsejébe vezettem.(ZENE) Először távol álltunk egymástól úgy táncoltunk erre a fülsüketítő zenére, majd ahogy a távolból kiszúrtam, amint Kristen feldúltan minket pásztáz, megragadtam az alkoholmámorban úszó barátnője csípőjét, és teljesen magamhoz láncoltam őt. Átkulcsolta a kezeit a nyakam körül, s engedte, hogy én vezessem a zene ritmusára. Csókolgatni kezdte a nyakam, én pedig tétlenkedés és finomkodás nélkül belemarkoltam a fenekébe. Élvezte nagyon, mivel folyamatosan nekem dörgölőzött, én pedig köztudottan nem vagyok fából, így elég hamar reagált a testem. Engem nem zavart, de ő pirultan sütötte le a szemeit, ahogy tudatosult benne, hogy nem a telefonom nyomódik a combjához.
A következő képkocka még ennél is szórakoztatóbb volt. Kristen megragadta Jesse kezét, és egyenesen a táncoló tömegbe húzta a megszeppent fiút. Kisvártatva én is „odatáncoltam” hozzájuk. Kristen nem fogta vissza magát. Hátat fordított a srácnak, és úgy dörgölőzött hozzá. Jesse bambán állt, nem tudta mit is kéne reagálnia, ám Kristen megtette helyette a következő lépést. Megragadta a gyerek kezeit és a fenekére helyezte. Iszonyat erotikusan vonaglott, én majd’ felrobbantam a gatyámba. Elég volt egy-két mozdulatot tennie és máris harcra kész állapotba kerültem.
Kristen aztán arccal visszafordult Jesse felé, és nem zavartatva magát semmitől, végigsimított a fiú mellkasán, meg sem állva az övéig.
- Azt hiszem hányni fogok – mondta Hilarie, s kissé kibontakozott a karjaimból. Kristen rémülten nézett rá barátnőjére, majd egy szende mosoly kíséretében ellépett táncpartnerétől.
- Gyere drágám, kikísérlek a mosdóba – botorkált ki vele a mosdóig.
Gondolkodás nélkül követtem őket, hisz mégis csak az én partnerem lett rosszul. Hogy nézne már ki, ha szemernyi aggódást se mutatnék?
Betámolyogtak a kicsinyke helységbe, én pedig a falnak dőlve vártam a fejleményeket. Kis idő múlva nyílott a WC ajtaja, de nem kettő, csupán egy lány jött ki rajta, méghozzá az, akire vártam.
- Hogy van? – kérdeztem a fülke felé biccentve.
- Megmarad, de azt hiszem haza kell őt vinnem. Az apja így is ki lesz bukva, hogy ennyire lerészegedett – sóhajtott fel Kristen.
- Hazaviszem szívesen, amúgy is kocsival jöttem – ajánlottam fel, és direkt ügyeltem, hogy csak Hilarie-nek ajánljak fuvart.
- Inkább taxit hívnék, ha nem bánod – morogta. Megfogtam!
- Ha attól félsz, hogy karambolozunk, akkor megnyugtatlak, hogy ez a veszély nem áll fent, mivel egy kortyot sem ittam – fürkészve néztem az arcát, vártam, hogy valamit hozzátesz ehhez a karambol témához.
- Nem szívesen bíznám rád – nézett rám jelentőségteljesen.
- Féltékeny vagy? – incselkedtem vele, és elindultam az irányába. Azonnal hátrálni kezdett, de beleütközött egy dísznövénybe, ahonnan nem volt tovább.
- Abszolút nem! – rivallt rám.
- Pedig nagyon is annak látszol– mosolyodtam el, majd végigsimítottam az arcán, csakhogy ő ellökte a kezemet.
- Túl sokat képzelsz magadról Rob – nem mert rám nézni, s kihallottam a hangjából a bizonytalanságot.
- Meglehet, de azt mindig kiszúrom, ha valakinek bejövök, és neked igenis tetszem – magyaráztam neki, és már meg is ragadtam a csípőjét, hogy magamhoz szoríthassam.
- Nem tagadom, hogy jóképű vagy, de ezen kívül egy nagy nulla – azt hitte megsért ezzel az arroganciával, de épp ellenkező hatást ért el vele.
- Tetszik a szókimondásod. Tudod, épp ezzel izgatsz fel annyira – suttogtam, és kezeimet lassan feljebb csúsztattam, egészen a melléig.
- Undorító vagy… - fúlt el a hangja egy sóhajtásba, ugyanis megmarkoltam kezembe illő kebleit.
- Jól esik az érintésem? – kérdeztem tőle, majd kicsivel erőteljesebben markoltam meg a melleit. Halkan felsikkantott. – Mondd, hogy vágysz rám, és azonnal eltűnünk innen – persze felesleges volt kimondania, én mégse szeretek megerősítés nélkül tovább lépni egy fokozatot.
- Rob… én… - küszködött a szavakkal, ugyanis a számat is bevetettem a puhítás érdekében. Végighúztam a nyelvemet a nyakán, s majd’ elbódultam az ízétől. – Atyám!
Egyik kezemet belefúrtam a hajába, majd gyengéden belemarkolva hátrahajtottam a fejét, hogy egyenesen a szemembe tudjon nézni.
- Mondd ki, és a ma éjszaka felejthetetlen lesz.
- Kris? – jött elhalóan Hilarie hangja. Kristen rögtön kiszabadult a fogságomból, majd remegő lábakkal tipegett vissza barátnőjéhez. Elkáromkodtam magam, s nyugtatásképp előhúztam a farzsebemből egy cigarettát és azonnal rágyújtottam.
Harmadszorra akadályozzák meg, hogy a tettek mezejére lépjek Kristennel. Nem bírok már tovább uralkodni magamon, mielőbb meg kell őt kapnom, különben felrobbanok a kéjtől. Ha pár napon belül nem teszi szét nekem a lábát, keresnem kell valaki olyat, aki feleennyi erőfeszítéstől önként odaadja magát nekem. Mégis valami beteges hajlam Kristenhez vonz, és egy belső késztetésnek engedve türelemre intem magam vele szemben. Meghülyültem az egyszer biztos!
- Várj még 15 percet, a taxi csak ekkorra ér ide – jutott el a tudatomig Kristen hangja, ám nem hozzám beszélt, hanem félkába barátnőjéhez. Elnyomtam a majdnem elégett csikket és a lányokhoz léptem.
- Mondtam, hogy majd én hazaviszem, nem? – förmedtem rá Kristenre, bár javarészt magamra voltam mérges, ami miatt ennyire betegesen vágyódom utána.
- Nem akarok kellemetlenséget okozni neked – motyogta még mindig bódultan.
- Azzal okozol kellemetlenséget, hogy itt szabadkozol, miközben már rég úton lehetnénk Hilarie házához! – durci Rob ismét a fedélzeten.
- Oké, nem kell letépned a fejemet – mordult ő is rám.
- Bocs, de eléggé nyúzott vagyok, szeretnék én is mielőbb hazamenni.
- Jó, akkor megmondom Hilarie címét, aztán hazaviheted.
- Semmi szükség rá, te is velünk jössz, majd útközben navigálsz – jelentettem ki.
- Azt hittem csak őt akarod hazavinni – pirult el.
- Hogy egész úton egy félholt lány ábrázatát kelljen bámulnom? Annál még te is szórakoztatóbb társaság vagy – bókoltam a magam módján.
- Ez bazi kedves volt! – grimaszolt nekem.
Azzal a kis szócsatánk véget ért. Nagy nehezen kicipeltem Hilarie-t a kocsimhoz, ami nem volt könnyű feladat, mivel egész végig belém csimpaszkodott és csókolgatni akarta a nyakamat. Alig bírtam lefejteni magamról. Bezzeg ha Kristen csinálná ezt, az ellen nem lenne kifogásom. Kezdek nagyon veszélyes játékot játszani, ezért rendre intettem túl élénk fantáziámat.
Kristen megtorpant, ahogy meglátta az autómat. Egyedül kellett kinyitnom az ajtót, előrehajtani az ülést, és hátratuszkolni Hilarie-t.
- Kösz a segítséget! – cinikus megjegyzésemet meg se hallva, fogta magát és körbejárta az autócsodámat.
- Ezt nem hiszem el! – képedt el teljesen.
- Mi a baj? Valaki esetleg meghúzta? – ijedtem meg, és azonnal tüzetesen kezdtem vizsgálgatni a kicsikémet.
- Nem – hebegte. – Ez a te autód? – hitetlenkedett.
- Igen. Mi olyan meglepő ezen? – érdeklődtem felvont szemöldökkel. A csajok általában nem szeretik a régi autókat, mindig azt várják, hogy a legújabb trendet követve én is Laborghinivel, meg Ferrarival járjak, ám engem azok az autók taszítanak. Jobb szeretem a klasszikus vonalvezetésű és megjárt darabokat, persze szépen kipofozva.
- Nem ilyen autót képzeltem hozzád – magyarázta őszintén.
- Ez nem lep meg – túrtam bele a hajamba. – Gondolom te is valami sport micsodáról ábrándoztál – húztam el a számat.
- Hát, ami azt illeti – mosolyodott el. – De ez sokkal jobban tetszik – ütögette meg óvatosan a karosszériát.
- Valóban? – meglepődtem, persze pozitív értelemben. Végre egy nő, aki nem hisztizik, ami-ért ezzel kell furikáznia.
- Igen, ezek a régi Mustangok olyan dinamikusak és roppant figyelemfelkeltőek. Mindig is szerettem volna egy ilyenben utazni.
- Hát, akkor itt a lehetőség – magam sem értem, hogy mi vitt rá a következő lépésre, de azon kaptam magam, hogy kitárom Kristen előtt az ajtót. Ő is ugyanúgy meglepődött, mint én.
- Kösz – mormolta.
Ahogy visszasétáltam a saját oldalamhoz, jól megráztam a fejem, hogy végre észhez térítsem magam. Beültem, bekötöttem magam, majd beindítottam a kocsit. A motor hangos dorombolással felcsendült, ami mindig zene volt füleimnek. Lehunytam egy pillanatra a szemeimet, s csak hallgattam ezt az eszményi hangot. Mikor kapcsoltam, hogy most nem egyedül tartózkodom az autóban, azonnal felpattantak a szemeim, s vetetettem egy pillantást Kristenre. Jól láthatóan mulatatta a sajátos rituálém.
- Mióta van meg ez az autód? – kíváncsiskodott Kristen.
- Nagyjából 3 éve. Amikor beindult az autóversenyes karrierem, nem akartam egy csotrogánnyal járni, de a luxus járművek sem vonzottak túlzottan – magyaráztam neki, ő pedig lelkesen hallgatott. – Bradley jóvoltából jutottam hozzá ehhez a páratlan szépséghez. Első generációs a kicsike – büszkélkedtem.
- Az mit takar? Ez volt az első Mustang? – pirult bele a kérdésébe. – Bocsi, de autók terén örülök, ha egy Kispolszkit meg tudok különböztetni egy Jeeptől.
- Semmi gond – vigyorodtam el, ugyanis nagyon imponált, hogy érdeklődik a kocsim iránt. Bár irántam tenné ezt! – Pontosan, ez volt a legelső kiadás. 1964-ben látott napvilágot, szóval igen csak benne van már a korban a drágám.
- Úgy beszélsz róla, mintha szerelmes lennél belé.
- Nem állsz messze az igazságtól. Ő az egyetlen nő, aki mindennap képes levenni a lábamról – kacsintottam rá. – Bár, ami azt illeti, most versenytársa akadt – néztem rá félreérthetetlenül. Zavartan igazgatni kezdte a haját, és el is fordult tőlem. Kifelé kémlelt az ablakon. Miért ilyen őrülten szexi?!
- Itt fordulj balra! – utasított szelíden, én pedig készséggel eleget tettem a kérésének. Lassan araszoltam, mert gondoltam, hogy a közelben járhatunk.
- Milyen messze vagyunk még? – kérdeztem.
- A 3. ház lesz az – mondta, s rá is mutatott egy hatalmas hófehér házra. Lefékeztem a kúria előtt, majd kiszálltam, hogy ismét kiemeljem Hilarie-t a kocsimból. Nagy nehezen sikerült elvinni őt a bejárati ajtóig, de jó pár percet kellett várnunk, mire valaki ajtót nyitott.
- Szentséges ég! Mi történt Miss Burton-nel?! – rikkantott fel az ajtóban álló néger, igen dundi szobalány.
- Kissé felöntött a garatra, Marie – mondta Kristen, majd esdeklő pillantást vetett barátnőjére. – Felkísérné a szobájába? Nem lenne túl szerencsés, ha az apja ilyen állapotban meglátná.
- Természetesen Miss Stewart – azzal a néger nőci átvette tőlem Hilarie-t, s már el is indult az emelet irányába.
Kristen becsukta magunk mögött az ajtót, aztán visszasétáltunk a kocsihoz, hogy végre mi is hazatérhessünk.
Csendben tettük meg az otthonáig vezető utat, mindketten a gondolatainkba révedtünk. Nekem azon járt az agyam, hogy miért van rám más hatással Kristen jelenléte. Valamiért túlzottan vonzódom hozzá, de az okát nem tudom megfejteni. Olyan ez, mintha eddig nem szerettem volna kimondottan a puncs fagyit, de mikor egyszer újból rászántam magam és megízleltem, csak az jár a fejemben, hogy minél többet pusztítsak el belőle. Beteges, de valami ilyesmi megy most végbe bennem is.
Leparkoltam az ismerős háznál.
- Köszi szépen, hogy hazahoztál – hálálkodott, s már azon volt, hogy kiszálljon, csakhogy én megelőztem.
- Nem kell búcsúzkodnod, én is itt alszom ma éjjel – leállítottam a motort, és mit sem törődve Kristen halálravált arcával, holt lazán kiszálltam.
- Nem csak tegnap estére szólt a meghívás?!
- Milyen vendégszerető vagy! – megsimogattam az arcát, de ő elrántotta a fejét. – Nos, apád úgy látta ésszerűnek, ha ma éjjel is tiszteletemet teszem nálatok, hisz holnaptól állsz munkába, így reggel együtt tudunk menni a versenypályára – magyaráztam. – És különben sincs még kész a lakásom – vontam vállat és elindultam befelé, de Kristen nem mozdult. Visszafordultam felé, és ijedt arca láttán újra előtört belőlem a nevetés. – Ne állj ott úgy, mint aki szellemet látott. Nyugi, ma este jó kisfiú leszek, ígérem – a hecc kedvéért a szívemre szorítottam a kezemet. Kristen megforgatta a szemeit és végre valahára elindult befelé, de azért még az ajtóból visszaszólt nekem.
- A biztonság kedvéért bezárom az ajtómat – azzal felszaladt az emeletre és hangos csattanás kíséretében valóban magára zárta az ajtót.
Furcsa mód, de lelkesített a tudat, hogy mostantól nap mint nap találkozhatok ezzel a rendkívüli teremtéssel. Ebből még bajok lesznek, ha nem vigyázok, de az évek során meg tanultam a tűzzel játszani, egyszóval: No para, Rob!

Kristen és Jesse

Rob autója

Na, hát ennyi lenne a móka mára :D Remélem mindenki elégedett, aki pedig nem, az úgy járt :P
Ha tetszett a rész, akkor elmondhatjátok azt nekem egy komi keretén belül, illetve azzal is a tudtomra adhatjátok a véleményeteket, ha pipálgattok!! ^^
Köszönöm!(L)