My life would suck without you - 2. rész

Sziasztok!!!

Legelőször szeretném megköszönni: Juditnak, Bellsnek(2x is), Rosellának, Ágikának, Reninek, Zenonak, Dinussnak, Orsinak, MaryAnn-nek, Lizzykének, Szandrának, Kittinek, Miának és Connie-nak, akik voltak olyan aranyosak és szóban adták a tudtomra, hogy tetszik nekik a fejezet! ^^
Köszönöm lányok, ez irtó sokat jelent.
A 71 tetszik pipáért is hálás vagyok!
Na, most, hogy lefutottuk a tiszteletköröket, jöhet a fejezet.
1 nappal előbb hoztam nektek, mivel pénteken kaptok majd a 3. részből egy kis részletet, mert jövőhéten minden bizonnyal nem tudok hazajönni, ezért nem is lesz friss!! :/
Bocsánat, előre is!!

Jó olvasását!

Lilluci

U.i: örömmel láttam, hogy az olvasók száma elérte a 46-ot!!! Ez elképesztő! Thanks ^^

Kettő

/Robert/

Ez a Kristie, Kirsten vagy a csuda tudja kicsoda, igen csak zabos teremtés. Kedvelem az ilyen természetű lányokat. Nem omlanak elsőre a karjaim közé, kicsit dolgozni kell rajtuk, csak aztán hajlandóak beadni a derekukat.
Azonban lobbanékony természetén kívül, a szépsége is felkeltette az érdeklődésemet. Ügyetlen topogása a magas sarkúban mégis elárulta, a divatos, trendi öltözködés távol áll tőle. Pedig az a rózsaszín testhez simuló ruha, nem bízott semmit a képzeletre. Formás fenekére úgy tapadt a vékonyka textil, mint a vizes ruha az ember bőréhez. Kicsiny, ám annál kerekebb mellei észvesztően mutattak a szolidan dekoltált ruhácskában. És a kecses hosszú lábai…...az ember örül, ha nem robban fel a nadrágjában egy ilyen nőt látva.
Azért egy kissé mégis meglepett visszautasító viselkedésével. Alex azt mondta, bármire kapható. Remélem nem egy frigid liba, aki fent hordja az orrát. De ha az is lenne, egy menet erejéig kibírnám.
Ó Rob, ismét a farkad beszél helyetted! De hát, mit van mit tenni, én már csak ilyen vagyok. A szerelem számomra egy visszataszító és gyenge dolog. Hogy valaki tulajdonát képezzem, és minden percemet csak vele töltsem, kizárt! Előbb mennék diliházba, minthogy párkapcsolatra adjam a fejem.
Persze kamasz koromban sokat ábrándoztam az igaziról, meg a családalapításról, de ezek egy idő után kihaltak belőlem. Nem kellett hozzá sok idő, hogy rájöjjek, a lányok nincsenek rászorulva a szerelemre. Nem, nekik valami igazán más kell! Amint kezdtem híressé, és elismertté válni, ráeszméltem, a nők úgy sem látnak semmi mást, csak a csillogó-villogó hitelkártyámat, a menő autóimat, és ezeknek az eszetlen csitriknek a leghőbb vágyuk, hogy a címlapon viríthassanak. Hát megkapják, ha én is megkapom, ami nekem jár.
Nyugodtan hívhat mindenki hímringyónak. Megvannak a magam szükségletei, és amíg léteznek üresfejű, a szexen kívül semmire sem hasznosítható nők, addig ezt a jelzőt bóknak veszem.
De ez a csaj, ez a….baszki, hogy is hívják?, más, mint ezek a kis csitrik. Ahogy erőtlenül próbálta hárítani a közeledésemet, s mikor a képembe nyomta a süteményt, valósággal elkápráztatott. Pedig mikor kápráztatott el utoljára engem egy lány?! Kábé tizenkét éves koromban!
De észnél vagyok. Ez a csaj nem fog eltéríteni. Megszerzem magamnak egy éjszakára és slussz passz, úgy teszünk, mint akik nem is ismerik egymást.

- Ezt a hülyeséget most azonnal verd ki a fejedből, Rob! – csukta be az ajtót magunk mögött Bradley. Arckifejezése dühtől égett.
- Csak szórakozni akarok vele egy kicsit – vettem elő egy cigarettát a zsebemből, majd kiültem vele az erkélyre. Jó mélyet szippantottam az égő csikkből. Talán rossz ötlet volt, beavatnom egyetlen unokabátyámat – aki a menedzserem is egyben – kis elgondolásomba, miszerint a lehető leghamarabb megfektetem újdonsült szponzorom lányát.
- Rob, felfogtad, hogy a munkaadód gyerekéről van szó?! – trappolt mellém idegesen, s kitépte a számból az égő szálat.
- Ugyan, hányszor csináltam már ehhez hasonlót? – vigyorogtam, mert nagyon jól emlékeztem, hogy számtalanszor csaltam az ágyamba a főnökeim lány rokonait.
- Mikor fogsz már végre megváltozni, és nem folyton a szexre gondolni? – kérdezte fejcsóválva, miközben a csillagokat tanulmányozta, a feltűnően tiszta égbolton.
- Soha? – húztam elő egy újabb szálat a zsebemből, s szemtelenül újra rágyújtottam. Bradley szemei lángokat szórtak, legszívesebben megfojtott volna egy kanál vízben, éreztem.
- Elmegyek letusolni, te addig tegyél le erről a nevetségesen hülye elképzelésedről – fenyegetett meg halálosan a mutatóujját rám szegezve.
- Persze, persze – bólintottam szorgosan.

A lábamat felpakoltam a szemben elhelyezett székre, s csukott szemmel hallgattam az égő cigaretta sercegését. Ennél nyugtatóbb hang kevés létezik. Csak egy ezen kívül, az autó motorja, mely indulásra készen dörren fel.
Az autóversenyzés olyan lételemem, mint a víz, vagy a levegő. E nélkül aligha élném túl a dolgos hétköznapokat. Szerencsés fickónak mondhatom magam, a hobbim a hivatásom is egyben. Kiváltságos helyzetben vagyok, amiért éjt nappallá téve vért izzadva gürcölök. De nem panaszkodom, ezt az életet én választottam magamnak, holott teljes mértékben tisztában vagyok vele, hogy egy-egy verseny mennyi veszélyt hordoz magában. Sokszor keveredtem kisebb összekoccanásokba, de a nagy katasztrófa szerencsére ez idáig elkerült. Szerencsés csillagzat alatt születtem, mondogatta mindig megboldogult nagymamám, aki kis híján szívinfarktust kapott, mikor megtudta mire adom a fejem.
De sem ő, sem pedig a sok firkász - akik még a gokartos karrierem elején leírtak -, nem tudták kiölni belőlem a versenyzés iránti vágyat. Tudni, hogy a pályán nincs nálam gyorsabb, és hogy mindenki azon van, hogy legyőzzön, nagy renomé, és rohadtul nagy önbizalmat ad.

Az utolsókat szívtam a bagóból, s sajnálatomra a doboz is kiürült. Visszacsuktam a szemeimet, próbáltam pihenni, de a torkom szárazsága megakadályozott ebben. Felsóhajtottam, aztán elhagyva kényelmes helyemet, a konyhába vezetett az utam. Nem ismertem a járást, de egy kósza fénycsóva mutatta az utat. Mikor kiértem, örömmel konstatáltam, hogy legújabb kiszemeltem, egy alig takaró pólóban issza szexisen a tejet, vagy valami ahhoz hasonló fehér folyadékot. Egyből perverz képek ugrottak be, túl beteg elmémbe.
- No lám, milyen szomjas itt valaki – szóltam hozzá nevetve az ajtófélfának támaszkodva. A fenekéről egy percig sem vettem le a tekintetem. Ha csak egyszer érinthetném!
- Húzz innen! – jött a kedves visszavágó.
- Ne légy már ilyen haragtartó, végtére is, kihúztalak a slamasztikából – magyaráztam. Még ebben a szűrt fényben is láttam, hogy idegesen megforgatja a szemeit.
- Baromi nagy segítséget nyújtottál, mondhatom – dobta vissza – szó szerint – a tejet a hűtőbe, majd becsapta annak ajtaját. Ellöktem magam az ajtótól, s vészesen közel masíroztam a megjegyezhetetlen nevű lányhoz. Hátrálni kezdett, de a márványlap megakadályozta a további meneküléstől. Szórakoztató látványt nyújtott, mintha én magam lennék a darabolós gyilkos.
- Nem kell elmenekülnöd előlem – simítottam végig fényes haján. Elrántotta a fejét, és nem túl kedvesen hozzám szólt:
- Nem fogod fel, hogy nem jössz be nekem?!
- Ne nevettesd ki magad – hajoltam hozzá közelebb, míg nem az utolsó szót, a fülébe suttogtam. Ismét a jól ismert reszketés járta át egész testét.
- Én nem… - próbált szabadkozni, ügyetlenül.
- Sss – csitítottam. – Nem a kezedet kértem meg, egy éjszakát kívánok csupán – mondandóm befejeztével egyik kezemmel végigsimítottam combja felső részén. Bőre puha és bársonyos tapintású volt, pont, ahogy azt elképzeltem. Halk sóhaj szakadt fel belőle, ami engedélyt adott a folytatáshoz. Először csak lágyan cirógattam a lábát, aztán kissé szétfeszítettem azokat, s kezemmel végigsimítottam középpontján. Az arcáról mindeközben le sem vettem a szemem, látni akartam az összes kis rezdülést, amit érintéseim következtében kiváltok belőle. Alsó ajkát beharapta, szemeit szorosan lezárta, kezeivel úgy szorította a márványlapot, hogy az majd’ széttörött.
Egyre energikusabban simogattam ott lent. Munkám nem maradt megtorlatlanul, a lány kezei is felfedezőútra indultak a felsőtestemen. Megcsókolni még nem akartam, vártam, hogy ő kezdeményezzen.
- Rob?! Totálisan meghibbantál? – hallottam meg Bradley vészjósló hangját a hátam mögül. Nem akartam elhinni, hogy ez a balfácán, pont a döntő pillanat előtt rontja el a játékomat!
A lány ijedten kezdte húzogatni a pólóját, aztán a mellkasomnál fogva tolt el magától. Mielőbb szabadulni akart a közelemből, de én visszarántottam magamhoz a karjánál fogva.
- Ez még csak a kezdet – figyelmezettem vágytól elhomályosult tekintettel.
- Eressz el! – sziszegte mélyen a szemembe nézve. Kérésének eleget tettem. Pár pillanat múlva eltűnt.
- Rob, te megbolondultál! – kezdett kiabálni velem egyetlen unokabátyám.
- Hagyj már – néztem rá flegmán. – Ha nem láttad volna a csaj is benne volt a dologban, de most kezdhetem előröl a puhítását. Kösz szépen – néztem rá szúrós szemekkel.
Bradley hevesen masszírozni kezdte az orrcsontja felső részét. Nyugtatni próbálta magát, holott én lehetnék felpaprikázott idegállapotban.
- Nem fogok neked az erkölcsről prédikálni, hiszen már nem vagy gyerek, de ezt a viselkedést, amit a lányokkal szemben tanúsítasz, mihamarabb abba kell hagynod.
- Ahhoz képest, hogy nem fogsz prédikálni, ez egy igen csak gyér próbálkozásnak hangzott – untam a folytonos kioktatásait. Mintha ő olyan felelősségteljes lenne. Minden héten új barátnővel henceg, ilyenkor meg beállítja magát hercegnek, aki megvédi tőlem a szegény lányok becsültét.
- Rob, nem viccelek! Egyszer csúnyán megégeted magad ezzel a viselkedéssel – fogott meg a karomnál fogva. Kirántottam magamat a szorításából.
- Ha most megbocsátasz, lehűteném magam – néztem le a férfiasságomra. A kidudorodó kis bumszli a nadrágom elején igen egyértelmű jele volt annak, mire lettem volna képes a csajjal.
- Kristen nem az a fajta, aki egy estére odaadja magát neked – kiabált még utánam.
Végre, megtudtam a csaj nevét. Kristen. De mit kezdjek most ezzel?! Semmit, az égvilágon semmit.

Dühödten léptem be a nekem szánt, gyönyörűen berendezett hatalmas szobába. Ledobáltam magamról a ruhákat – közben elképzeltem, amint Kristen szabadít meg ezektől –, s egyenesen a fürdőszobába mentem. Vágyam, az elképzelt képeknek köszönhetően csak még elviselhetetlenebbé vált, s alig bírtam valami elvontra gondolni. Kutyasétáltatás, fagyizás – amitől megint csak Kristen ugrott be, ahogy nyelvével érzékien megérinti a hűs gombócot. A hideg vízsugarat egyenesen a férfiasságomra irányítottam, bízva abban, talán ettől sikerül normalizálódnia. Fejemet a csempének támasztottam, és vártam a csodát. Húszpercnyi jéghideg zuhanynak hála, a testem újra helyre állt.
Ezt a Kristent mielőbb hanyatt kell döntenem, különben megőrülök.



/Kristen/

A vacsora csigalassúsággal telt. Mintha az óra számlálója az én vesztemet kívánná. Szüntelenül csak a konyhai incidens kínos részleteire tudtam gondolni. Ahogy az a pojáca tenyérbe mászóan próbál bevágódni anyámnál, holott még öt másodperccel a találkozásuk előtt, engem próbált meg behálózni. Léteznek még ennyire gusztustalan férfiak? Ezek szerint, igen, és nekem egy levegőt kell szívnom egy ilyen példánnyal.
Szerencsétlenségemre az ültetésnél mellé kerültem. Ezt, a drágalátós édesanyám büntetésnek szánta, otromba viselkedésem miatt, amit Roberttel szemben tanúsítottam a konyhában. Ennél nyomorultabb már nem is lehettem volna. Már vártam, mikor mozdul rám megint, de meglepő mód semmit sem tett. Se egy obszcén beszólás, se egy undorító próbálkozás az asztal alatt. Talán hatásos volt a hárító reakcióm?
Igen, ekkor még azt hittem hatnak rá a szép szavak és a kicsivel drasztikusabb megoldások, de pár órával később, bebizonyította, ő is egy, a farkával gondolkodó tipikus férfiak sorából.
A legrosszabb az egészben mégis az, hogy nem tudtam ellenállni neki. Mikor hozzám ért, egyfajta földöntúli érzéssel árasztotta el a testemet.

A szobámba érve, hangosan becsaptam magam után az ajtót, s vártam, hogy megnyíljon alattam a föld, magába szippantva így engem. Nem lehetek ennyire gyenge! Nem kívánhatom ezt a szemetet.
Nem, ez az egész biztosan csak azért történik velem, mert jó pár hónapja nem voltam együtt férfival.
Gusztustalannak tartom azt, aki a szexet használja, hogy behálózza a mit sem sejtő, védtelen lányokat. Olvastam róla, nem is egy cikket, melyben azt taglalták, hogy ennek a bizonyos Mr. Pattinsonnak, több barátnője volt, mint egy arab sejknek felesége és szeretője együttvéve. Azért az ilyen életstílushoz már pofa kell. Gondolom lelkiismeret-furdalás nélkül hajtja az ágyába ezeket a nőket, majd miután kiélvezte őket – szó szerint -, úgy tesz, mintha mi sem történt volna. Éli tovább a kényelmes kis agglegény életét, elszórakozgatva mindennap más lányokkal. De mi a csudáért érdekel ez engem ennyire? Miért kapom fel a vizet? Ha azoknak a nőknek annyi eszük van, hogy beveszik ennek a kreténnek a csajozós dumáját, hát megérdemlik a rájuk váró sorsot.

Befészkeltem magamat a kényelmes dunyha közé, s próbáltam valami másra gondolni Robon kívül. Nem sok sikerrel jártam, becsukott szemeimen keresztül, az agyam újra és újra levetítette nekem a konyhai képeket. Egész testemben remegtem, ahogy elképzeltem mit tettünk volna, ha Bradley nem szakítja félbe kis flörtünket. Erősen szorítottam a lepedőmet, az ajkamat beharaptam, a hátam pedig ívbe feszült az erotikus képek láttán.
Ezt hosszú távon nem fogom tudni kibírni. Rob próbálkozásait, pedig egy idő után nem lesz erőm hárítani, sem pedig kedvem.
Kiugrottam az ágyamból, és minden mindegy alapon elindultam az ajtó felé, hogy elkövessem életem – talán – egyik legnagyobb baklövését.
Szükség törvényt bont, ahogy szokták volt mondani. Az én esetemben a szükség egyenlő volt a szexszel, amit csak Robtól kaphatok meg.
Ezzel a tettel ugyanoda süllyedek, mint ő. Biztos, hogy ezt akarom?!

Hát ennyi lenne a 2. felvonás :) Remélem szolgáltam némi új információval, és továbbra is tetszik a történet!
Örülnék ha írnátok pár szót, de ha nem teszitek, akkor nyomkodjátok serényen a 3 gomb egyikét. Köszönöm! (L)