My life would suck without you - 4. rész

Sziasztok!!!

Jaj gyerekek, már komolyan nem tudom nektek hogy meghálálni ezt a rengeteg kedvességet :)
Köszönöm: Noéminek, Nettynek, Reninek, Bellsnek, Majának, Ágikának, Dorszíínak, Dinussnak, Szandrának, Orsinak, Rosellának, Connie-nak és Mucikának, amiért újból, szebbnél szebb komikkal örvendeztettek meg!!! (L)
A 109 jó, illetve 6 elmegy pipálgatós emberkének is köszönöm az igyekezetét ^^
Hatalmas hála Fanninak, akik bétáskodik nekem, és felhívja a figyelmemet a hibáimra!! (L)(L)
Nem is húzom tovább az időt, jó olvasást!

Lilluci

Négy

/Bradley/

Először nem tartottam valami jó ötletnek azt, amit Tim felvetett megoldás gyanánt. Ő ugyanis - miután közöltem vele, hogy személyes okok miatt Rob mellé szereznem kell egy személyi asszisztenst -, rögtön a lányát, Kristent ajánlotta. Nem repestem az örömtől, mivel tisztában voltam azzal, hogy Rob nem tisztességes szándékkal közelít a lány felé. Csupán egy éjszakát akar vele eltölteni, aztán felírná a kis képzeletbeli listájára, mint legújabb hódítást. Ez egyáltalán nem tetszett nekem, holott három hónappal ezelőtt még én is efajta életfelfogás szerint éltem.
Aztán hosszas gondolkodás után beláttam, mégis csak jó ötlet, ha Kristen mindig Rob közelében lesz. Rob nem fog kikezdeni vele, mivel nem bírja elviselni, ha meghódított nő körülötte lebzsel az éjszakai szex után is. Neki csupán egy estére kellenek ezek a lányok, és ha Kristent meg is kapná, de utána a munkakapcsolat miatt mindennap találkoznának, azt hosszú távon nem tudná elviselni. Ezért nem túl lelkesen, de beleegyeztem, hogy Kristen legyen mostantól egy hónapig Rob személyi asszisztense. Hogy ebből mi fog kisülni azt nem tudom, de Rob feltűnően lelkes volt, mikor közöltük vele a hírt.
- Ez egy remek elgondolás, Tim – derült fel egyből a felkelés utáni nyúzott állapotából, Rob. Gyanakvóan méregettem, mivel nem hittem, hogy boldogsággal fogja eltölteni a tudat, hogy Kristen és közte kizárólag munkakapcsolat lesz. Amikor kimentünk a konyhába, és Tim magunkra hagyott minket pár percre, rögtön rá is kérdeztem furcsa viselkedésének okára.
- Nem örülhetek, hogy új kolléganőt kapok? – kérdezte tettetett komolysággal.
- Valamit forgatsz a fejedben, tudom – néztem rá szúrós tekintettel. Mint aki meg se hallotta a megjegyzésemet, szépen beleharapott az almájába, és jó kisfiú módjára majszolni kezdte.
- Rob, nagyon szépen kérlek, hagyd békén Kristent. Így is volt szerencséje egy elbaltázott kapcsolatra egy másik autóversenyzővel, nem kell, hogy még te is kínozd őt – fogtam le a kezét, amivel az almát ette, mivel abszolút nem akart rám figyelni.
- Nem akarok tőle semmit – vont vállat flegmán, ám engem nem tudott átejteni. Túl régóta ismerem őt ahhoz, hogy tudjam, nem egykönnyen mond le a kiszemeltjéről.
- Hazudsz! De jól vigyázz, Kristen nem olyan ostoba liba, mint akiket a verseny alkalmával szedsz fel. Ha kell, túljár az eszeden, és talán te húzod a rövidebbet – figyelmeztettem a kis játéka ellenpontjaira.
- Jól van már, megértettem. Nem közelítek Kristen felé, mint nő, csupán munkakapcsolat lesz köztünk. Most boldog vagy? – kérdezte idegesen és kitépte a kezét a szorításomból.
- Igen – válaszoltam.
- Ez az esküvő totál kifordított önmagadból – morogta a bajsza alatt, ám így is kristálytisztán hallottam.
- Nem, csupán észhez térített.
- Tényleg? Szerintem inkább agymosásod volt, mert ez nem normális viselkedés – fordult felém teljes testével, a szemében gyilkos düh égett.
- Mi nem normális?!
- Az, hogy játszod a védőszentet, és próbálod megvédeni tőlem Kristent, holott nem jelentek rá veszélyt!
- Rosszul látod a helyzetet, Rob – csóváltam meg a fejem.
- Szerintem rohadtul nem!
- Én nem Kristent védem, hanem téged akarlak észhez téríteni – ismételtem tegnapi szavaimat.
- Már megint ez a lemez – nagyot sóhajtott és letette a kezéből a félig megevett gyümölcsöt. – Nem kell engem észhez téríteni. Bármilyen különösen is hangzik, én szeretek így élni, nem változtatnék semmin. Érted, semmin!
- Gondoltál már arra, hogy valakivel beszélgess anyádról? – érdeklődtem finoman, tudom, hogy ez kényes téma neki.
- A szádra nem vedd őt többé! – bőszült fel teljesen, és mint egy mérges bika fújtatott.
- Ki kéne beszélned magadból az általa ért fájdalmadat – tanácsoltam neki.
- Az anyám halott, nincs miről beszélni! Ne merészeld felhozni még egyszer!
- Rendben – emeltem fel a kezeimet védekezésképp. Ha egyszer valakinek megnyílna és kibeszélné magából ezt a kínt, talán tudna értelmes kapcsolatot kialakítani másokkal. De ő hallani sem akar róla, hiába hozza fel a témát Phil, az édesapja, vagy én. Amint meghallja, hogy az édesanyjáról akarunk beszélni vele, begubózik és mérhetetlenül dühös lesz.
Pedig ez a kulcs, ha valaki meg akarná változtatni Robot.
- Bradley, bejönnél egy pillanatra a dolgozószobámba, meg kéne tárgyalnunk egy-két dolgot – állt meg a konyhaajtóban Tim. – Esetleg megzavartam valamit? – kérdezte, ahogy ránézett mindkettőnk gondterhelt arcára.
- Dehogy! Megyek – válaszoltam, és már indultam is utána, de azért visszafordultam Rob felé. – Sajnálom ha felbosszantottalak, de te vagy az egyetlen rokonom, ezért fontos vagy nekem – Rob döbbent arcot vágott, de nem szólt semmit, inkább csendben tovább majszolta az almáját.

Miután közöltük a hírt Kristennel, kellően jó hangulat lett úrrá mindenkin, beleértve engem és Robot is. Mintha a reggeli kis afférunk nem is lett volna, olyannyira felszabadultan cseverésztünk, mindaddig, míg Kristen felöltözve csatlakozott hozzánk a nappaliba.
- Ha neked most jó, akkor beszélhetnénk az üzletről, Bradley – mosolygott rám kedvesen, de látszott rajta, hogy zavarban van, ugyanis az ujját tördelte, vagy épp a hajába túrt. Az sem kerülte el a figyelmemet, hogy nagyon ügyel arra, hogy még véletlenül se kelljen Robra néznie. Rob viszont gátlástalanul mustrálta szegényt. Szinte levetkőztette a puszta tekintetével, ezért egy jól irányzott mozdulattal oldalba löktem.
- Aú! – kezdte dörzsölgetni „ajándékom” helyét. – Ezt miért kaptam?
- Viselkedj! Az apja is a szobában tartózkodik – súgtam oda neki.
- Rendicsek. Már úgy sem leszel itt sokáig, hogy parancsolgathass – huncutul elnevette magát, én pedig megforgattam a szemeimet, ahogy felálltam és átkísértem Kristent az apja dolgozószobájába, hogy csendes és nyugodt körülmények között tudjuk megbeszélni a dolgokat.
Mindent szépen elmagyaráztam neki, ő pedig szorgosan jegyzetelt és figyelmesen követte az utasításaimat. Elmondtam neki, hogy Robnak ezen a héten lesz egy fotózása, illetve jövő héten egy reklámfilm forgatása és még egy fotózás. Abba is beavattam, hogy nemsokára egy gumiforgalmazó cég fogja őt felkeresni, akik feltehetőleg szerződést akarnak kötni Robbal. Azt tanácsoltam neki, hogyha tud, akkor minden versenyen legyen ott, hisz egy jól sikerült futam után általában megrohamozzák a versenyzőket különféle ajánlatokkal.
- Itt van a privát számom, amin bármikor elérhetsz, legyen szó akár a versenyről, vagy épp Robról – nyújtottam át neki a névjegyemet.
- Sok gond szokott vele lenni? – bár nem mondta ki a nevét, tudtam kire gondol.
- Nem. Rob nagyon elszánt pilóta és nem ismer tréfát, ha versenyzésről van szó. Ez az élete, szóval nem vállal semmiféle rizikót – nyugtattam meg. – Nem kell attól tartanod, hogy rád mászik a futam előtt, ugyanis nagyon rákoncentrál a feladatára – biztosítottam.
Kristen zavartan felnevetett, és egy kicsit el is pirult.
- Mondd csak, történt köztetek valami? – érdeklődtem finoman.
- Nem – vágta rá, szinte gondolkodás nélkül.
- Hm… - tűnődtem el.
- Mi az?
- Rob nem hagyna ki egyetlen alkalmat sem egy gyönyörű nő behálózására.
- Úgy látszik, én nem vagyok az esete – vont vállat, de az arca elárulta. Idegesen mosolygott és ide-oda pislogott.
- Azt kétlem. Robnak mindenki az esete. De ne aggódj, mivel munkatársak lesztek, nem fog zaklatni.
Úgy láttam, mintha ez a hír nem éppen felvillanyozó hatással lenne rá, hanem épp ellenkezőleg, elszomorítja. Lehetséges, hogy nem hoztunk ésszerű döntést, mikor kineveztük Kristent Rob asszisztensének?
- Azt hiszem minden fontosabb dolgot megbeszéltünk.
- Oké, akkor én megyek is. Kösz mindent, Bradley – hálálkodott.
- Nincs mit. És Kristen? – szóltam még utána, mire félénken visszafordult. – Rob nem rossz ember, csupán kissé elveszett.
Kristen bólintott, s már el is tűnt. Ráültem az asztalra, és a kezeim közé temettem az arcomat. Istenem add, hogy Rob ne baltázzon el semmit!

/Kristen/

Lázasan készülődtem a bulira, bár a reggeli lelkesedésem kezdett lanyhulni kissé. Nem akartam még magamnak se bevallani, de az rontotta el a kedvemet, amit Bradley apám dolgozószobájában mondott, miszerint Rob többé nem fog közeledni felém, ugyanis – ezt ugyan nem mondta ki, de sejtem, hogy ez van a háttérben – tilos bármilyen kapcsolatba bonyolódnunk egymással. Oké, Rob amúgy sem akarna velem kapcsolatot kialakítani, de kissé frusztrált a tudat, hogy az egyetlen férfi, aki lassan öt hónap elteltével vonzódik hozzám, képletesen el van tiltva tőlem.
Nem baj! – próbáltam nyugtatni magam. Egyszer már megjártam egy ilyen önjelölt sztárpilótával, nem kell nekem még egy ahhoz hasonló elbaltázott viszony.
Minden Robhoz fűződő kósza gondolatot próbáltam kizárni a fejemből és csak az előttem álló estére összepontosítottam.
Nem vittem túlzásba az öltözékemet, mivel nagyon jól tudtam, hogy a férfiak figyelmét így se, úgy se igazán keltem fel. Nem vagyok megáldva valami hű, de telt idomokkal, szóval kár erőfeszítést is tenni az ügy érdekében. Egy fehér trikót kaptam magamra, amire ráhúztam egy rövidujjú farmer kiskabátszerűséget, illetve egy farmerszoknyát, ami láttatni engedte hófehér combjaimat. A cipőre még ennyi gondot sem fektettem, a jól bevált és igen elnyűtt fekete Converse dorkót kaptam magamra.
A sminkem annyiból állt, hogy szempillaspiráloztam és egy kis szájfényt vittem föl az ajkaimra. Ennyi bőven elegendő ahhoz, hogy ma matt részegre igyam magam, nevettem magamban.
Meghallottam, hogy a taxi, amivel én és Hilarie megyünk dudál nekem. Felkaptam az ágyamra dobott táskámat és villámgyorsan kiszaladtam a szokatlanul csendes házból. Ja persze, apáék elmentek a versenypályára, jutott eszembe esti programjuk. Épp kiviharozni készültem a házból, mikor is összetalálkoztam az ajtóban anyámmal.
- Hát te hova mész? – érdeklődött. Észrevettem, hogy Hilarie türelmetlenül integet a taxiból.
- Bulizni – zártam rövidre a beszélgetést, ám mielőtt elléphettem volna mellőle, megragadta a karomat.
- Remélem nem olyan részegen fogsz hazaesni, mint legutóbb – sziszegte.
- Akkor a szülinapomat ünnepeltük, ha nem zavarna – rántottam ki a kezemet a szorításából. – Amúgy se vagyok már kislány – vetettem a szemére ezt a nem elhanyagolható tényt.
- De néha nagyon is úgy viselkedsz – vágott vissza.
- Meglehet. Akarsz még valamit, vagy elmehetek végre? – kérdeztem unottan. Összeráncolt homlokkal biccentett a taxi felé, amit én engedélynek vettem a távozásra.
Behuppantam a kényelmes ülésre, és azonnal hátrahajtottam a fejemet. Nem fogja elrontani az estémet! – fogadtam meg magamban.
- Valami baj van, Kristen? – kérdezte Hilarie, miután bediktálta a sofőrnek a szórakozóhely címét, ahová tartottunk.
- Nem, csak az anyám megint rám förmedt – mondtam. – De ne is beszéljünk róla, mert csak kiborít – kértem.
- Felőlem – vont vállat nevetve.
Hilarie és én nagyjából négy éve vagyunk barátok. Az egyetemen ismertük meg egymást, és azonnal szimpatizáltunk egymással. Ő nem az a nyafka lány, holott nyugodtan nagyzolhatna és játszhatná a méhkirálynőt, mivel az apjának van a város legnagyobb ingatlanközvetítő cége. Van mit a tejbe aprítaniuk, Hilarie mégse szállt el magától, sőt egyenesen irtózik a feltűnési viszketegségben szenvedő emberektől. Négy éve töretlen a barátságunk, minden jót és rosszat megosztunk egymással.
- Milyen volt a tegnapi pofavizites vacsora? – kérdezte, utalva a tegnapi vacsorára.
- Pff, katasztrófa – fintorogtam.
- Na, mesélj! – kérte.
- Igazából semmi különös, de ez a Rob egy kiállhatatlan alak – és hozzá szenvtelenül jóképű, tettem hozzá magamban.
- Rob az új felfedezett?
- Igen, ő az – nyögtem a szavakat.
- El van teljesen szállva magától a hapsi, gondolom.
- El-e? Azt hiszi ő szarta a spanyolviaszt! – erre mind a ketten hangos nevetésben törtünk ki.
- Ennyire gáz az ürge?
- Nem, csak… - most hogy mondjam el neki, hogy két nap alatt, majdnem sikerült kétszer megfektetnie? Kissé rossz színben tűnnék fel a barátnőm előtt. – cinikus megjegyzéseket tesz, és azt gondolja, hogy ha már jóképű, akkor mindent szabad.
- Ezt úgy értsem, hogy bepróbálkozott nálad? – felcsillant a szeme. Igen, ha pletykáról van szó, akkor szeretett barátnőm az élen jár.
- Mondhatni – motyogtam zavarba esetten.
- Mondhatni?! Kristen, ki vele, mi történt?
- Semmi az égegyadta világon, csupán csak el akart csábítani egy éjszaka erejéig – mondtam és ezzel lezártnak tekintettem a témát, de Hilarie nem.
- És te hagytad magad? – somolygott.
- Dehogy! Olyannak ismersz, aki odaadja magát egy férfinak, akit csak pár órája ismert meg?! – igen Kristen, majdnem ezt tetted!
- Hát ha annyira jól néz ki, ahogy mondod, azt hittem engedtél neki – a hangja bocsánatkérően csengett, ami miatt én legszívesebben kivetettem volna magam a mozgó járműből. Rárivallok, miközben pontosan úgy áll a helyzet, ahogy azt lefestette. Készséggel odaadtam volna magam Robnak, ha Bradley az este nem zavar meg minket, sőt reggel se voltak gátlásaim, csupán apa zavart közbe. Egy cafka vagyok!
- Nem, és nem is fogok! – ezzel inkább magamat hitegettem. Azt már közölni se mertem vele, hogy egy hónapig Rob szolgálatában állok. Kezdené a kombinálást, amit nagyon nem szeretnék most végighallgatni.
Végre valahára megérkeztünk a szórakozóhelyre. Bent dugig volt a terem emberekkel, akiknek a jó része már magáról sem tudott. Leültünk egy boxba, és vártuk, hogy egy pincér felfigyeljen ránk. Nem is telt sok időbe, mire egy fiatal srác hozzánk nem lépett. Nagyon elesettnek tűnt, látszott, rajta, hogy nem rég kezdhetett. A tálca majd’ kiesett a kezéből és csak dadogva tudott megszólalni. Gondolom zavarban volt, de hogy mitől, az rejtély.
- Mit…mit hoz…hozhatok? – csak megszültük azt az egyetlen árva mondatot.
- Én egy Cosmpolitant kérek – adta le a rendelését Hilarie. A fiú aztán rám nézett, de ahogy én is ráemeltem a tekintetemet, elpirult. Csak nem bejövök neki? Ez hízelgett. Legalább egy normális pasi nem olyan, mint… Kristen, fejezd be a Robon való töprengést! – dorgáltam le magam.
- Én pedig egy Purple Passiont – csábosan rákacsintottam a srácra, aki csak szendén vigyorgott vissza rám.
- Megengedik a szép hölgyek, hogy csatlakozzam? – azt hittem menten elájulok, mikor megjelent az asztalunk sarkánál Rob. Elképesztően jól nézett ki. Egy fehér V kivágású póló volt rajta, ami teljesen kiemelte edzett felsőtestét, illetve látni lehetett milyen napbarnított a bőre. A haja most enyhén fel volt zselézve, de nem annyira, hogy csöpögjön belőle. Az illata pedig bódító volt. Csábítani jött, ez nem kérdés.
- Persze – csúszott odébb Hilarie, hiába kapálóztam, hogy nem kéne engednünk, hogy ez az alak letelepedjen közénk. Bambán bámultam bele a messzeségbe, mivel nagyon nem akartam Robbal szóba elegyedni.
- Ha már Kristen olyan tapintatlan és nem mutat be minket egymásnak, azt hiszem rám hárul a feladat, hogy közöljem a kilétemet önnel, kisasszony – fordult Hilarie felé, és majd’ felfalta a szemével. – Robert Pattinson, nagyon örvendek – nyújtotta felé a kezét.
- Hilarie Burton – fogadta a kézfogást. Rob csábos mosollyal jutalmazta újdonsült ismerősét, aki erre fülig pirult. Meg tudom érteni, Rob eléggé zavarba ejtő figura.
- Tudtam, hogy maga Robert! – csapott az asztalra Hilarie.
- Tényleg, és ha szabad tudnom, akkor honnan? – érdeklődött. Ne, csak el ne mondja miről beszélgettünk a taxiban! – imádkoztam.
- Kristen említette, hogy nagyon helyes – atyaég!
Rob felvont szemöldökkel nézett rám, én azonban majd’ elsüllyedtem szégyenemben. Miért teszi ezt velem a legjobb barátnőm? Hát nem látja, hogy milyen kínba hoz engem ezelőtt a majom előtt?!
- Valóban? – kérdezte tőlem Rob diadalittasan.
- Csak annyit mondtam, hogy jóképű vagy. Nem nagy szám – próbáltam szabadulni a gázos szituációból.
- A jóképű sokkal kifejezőbb a helyesnél – fasza! Épp visszavágni akartam azzal, hogy tulajdonképpen nekem be se jön, mint pasi, de a pincérfiú beelőzött.
- Az italok a hölgyeknek – tette le elénk a kért koktélokat. Hogy egy kicsit eltereljem a figyelmemet Robról - aki még mindig engem bámult, bár néha-néha összenézett Hilarie-vel, akinek jól láthatóan nem volt közömbös Rob -, kacérkodni kezdtem a fiúval.
- Mikor jár le a műszakod? – kérdeztem tőle, és kivettem a fogpiszkálóra szúrt meggyet, majd csábosan szopogatni kezdtem.
- Nagyjából tíz…khm, tíz perc múlva – jött zavarba teljesen.
- Akkor feltétlenül csatlakozz hozzánk utána, rendben? – kacsintottam rá.
- Oké, mindenképpen – nevette el magát. Egyáltalán nem volt helyes, és nekem fogalmam sincs mi ütött belém, mikor ide hívtam őt, de úgy éreztem, meg kell mutatnom Robnak, hogy igen is képes vagyok elcsábítani egy férfit. Még ha ez a gyerek nem is több 20nál.
A fiú visszamasírozott a pulthoz, és jól láthatóan beszámolt a kollégájának a meghívásról. Dagadt a mellem a büszkeségtől, de mikor visszafordultam az asztalunkhoz és ránéztem Robra és Hilarie-re, az arcomra fagyott a mosoly. Ügyet sem vetettek az előbbi kis akciómra, mivel túlságosan is el voltak foglalva egymással. Rob, Hilarie fülébe súgott valamit, aki erre felvihogott, mint egy hülye tinédzser. Azt is láttam, hogy Rob egyik keze eltűnik az asztal alatt, szóval nem kellett hozzá túl nagy ész, hogy rájöjjek, a barátnőm combját fogdossa éppen. Remélhetőleg csak azt!
Abszolút kirekesztettek engem, csak egymással voltak elfoglalva. Nagyon idegesített, hogy Hilarie azok után amit Robról meséltem neki, ilyen felszabadultan flörtöl vele a szemem láttára.
- Bocs Rob, szavad ne feledd, de most sürgősen ki kell mennem a mosdóba – kért elnézést Hilarie. Rob legyintett, és illedelmesen felkelt, hogy Hilarie gond nélkül kicsusszanhasson a helyéről. Ahogy visszaült leplezetlenül végigmustrálta a barátnőmet hátulról. Milyen arcátlan!
- Kristen, nem kísérsz el? – kérdezte.
- Nem – szögeztem le. Ha most elmennék vele, biztosan belefujtanám az egyik wc csészébe.
Ahogy elment, én szinte egy húzásra bedöntöttem az igen erős koktélt. Égette a torkomat a vodka, de most csakis erre vágytam.
- Hú, te aztán bírod a piát – nézett rám elismerően Rob.
- Aha – böfögtem oda neki. Éreztem, hogy ital némiképp fejbe csap.
- Nem is gondoltam volna, hogy neked ilyen dögös barátnőid vannak – nézett a wc irányába jelentőségteljesen.
Szóval most burkoltan, de közölte velem, hogy rusnya vagyok és adjak hálát, amiért egy szép lány a barátjának tekint. Mit ne mondjak, ezek egy igazi úriember szavai.
- Egyébként hogy kerülsz te ide? – kérdeztem csak úgy mellékesen.
- Gyakran járok ide – mondta, persze én nem hittem neki.
- A-a, gyakran én járok ide, és téged még soha nem láttalak – állítottam kész tények elé.
- Oké, lebuktam – emelte fel a kezeit, de közben jót nevetett. – Kiszedtem apádból, hogy te merre szoktál eljárni, és gondoltam lecsekkolom a helyet.
- Hogy tudtad kiszedni apámból? – érdeklődtem, mivel apának halvány lila fogalma sincs merre fele járok bulizni. Hiába számolok be neki egy-egy party után, ő soha nem figyel rám.
- Tudod, a konyak csodákra képes – kacsintott rám.
- Úgy értsem, hogy leitattad apámat, csakhogy megtudd, merre járok esténként? – kissé jól esett az önérzetemnek, hogy miattam van itt.
- Valami olyasmi – vont vállat lazán. Hosszan a szemébe néztem.
- És miért tennél te ilyet? – láttam rajta, hogy összeráncolja a szemöldökét, és mintha viaskodott volna magával, hogy beavasson-e ebbe a kis részletbe. Nagyon akartam, hogy megtegye, de Hilarie felbukkanása keresztülhúzta a számításaimat.
- Gyors voltam? – kérdezte, és nem zavartatva magát, átbújt Robon keresztül a helyére. Nem szemérmes, az már biztos!
- Igen, már épp hiányoltalak – bókolt neki hányingerkeltően Rob.
Ezután újra felöltöttem magamra a csendes megfigyelő szerepét, mivel nem állt szándékukban engem is bevonni az idilli kis beszélgetésükbe. Ez a Pattinson tényleg egy szar alak. Tegnap meg tegnapelőtt még engem próbál behálózni, most meg a gyanútlan barátnőmet. Van rendesen bőr a képén! De mi a fészkes fenéért idegesít fel, hogy simogatja a vállat, vagy épp bizalmasan sugdolóznak egymással?
- Elfogyott az italom – biggyesztette le a száját Hilarie.
- Azonnal hozok neked egy újat. Milyet kérsz? – tőrt elő Robból a gáláns lovag. Fúj!
- Rád bízom, válassz te.
- Egy Sex on the beach megfelel? – érdeklődött, majd végigmérte tetőtől talpig a barátnőmet, jó hosszan elidőzve a melleinél, sőt még volt pofája a száját is megnyalni utána. Hilarie fülig pirult, és csak bólintani tudott neki.
Rob felvette a féloldalas mosolyát, majd eltűnt a tömegben. Én már nem is lepődtem meg azon, hogy engem meg se kérdezett.
- Ez a Rob iszonyatosan aranyos! – lelkesedett. – Nem is olyan beképzelt, mint mondtad – vetett rám egy megrovó pillantást. Én csak hanyagul vállat vontam, nem akartam szót fecsérelni rá. – Képzeld, elhívott egy randira.
- Tessék?! – szinte felugrottam a helyemről. – És mit válaszoltál? – majd’ meghaltam, hogy tudjam a választ.
- Hogy még gondolkodom rajta – tűrte a füle mögé a haját zavarában. Igent fog mondani ez nem vitás.
- Jobban tennéd, ha távol tartanád magad tőle – figyelmeztettem metsző hangon.
- Miért? – kérdezte.
- Igen, miért is, Kristen? – felnéztem egyenesen abba a kábulatba ejtő szürkéskék szempárba, s majdnem elolvadtam, mert ugyanaz a lágy tónus volt kihallható a hangjában, mint ma reggel.
Most légy okos, Kristen!

Hilarie Burton, Kristen barátnője

Nos, ennyi lenne a mese már :) Remélem mindenki elégedett!
Tudjátok, az író legjobb barátja a komi, de ha nem írtok, akkor pipálgassatok :)
Köszönöm(L)

U.i: egy kérdés, aki múltkor az elmegy rubrikát pipálta, az miért tette? Soha nem tudom, hogy az írásmóddal van bajotok, vagy a történettel :/
Valaki - akár névtelenül is - válaszoljon!! Thanks.