My life would suck without you - 3. rész

Sziasztok!!

Nagy boldogság volt arra hazajönnöm, hogy 11 komi, 75 pipa és 54 rendszeres olvasó várt!!! :)
Köszönöm szépen nektek ezt a lelkesedést, el se tudjátok képzelni, hogy ezek a dolgok mennyit lendítenek a 0 önbizalmamon! (L)
Úgy éreztem, nem lenne tisztességes veletek szemben ha még 1 hetet kellene várnotok az új részre.
Ma megkapjátok, ám ez a fejezet még nincs kijavítva Fanni által, szóval ha az is megvan akkor cserélve lesz;)
Nagyon örültem egyébként, hogy sokatoknak bejön ez az új Robci:P
Most ki is derül, hogy kinek volt igaza az éjszakai látogatót illetően:D

Jó olvasást!

Lilluci

Három

/Robert/

Vagy az új fekhely, vagy a kielégítetlenségem az oka annak, hogy egy órája szüntelenül csak forgolódom, és egyszerűen képtelen vagyok lehunyni a szememet. Szinte még mindig magamon érzem Kristen kezeit, amint gyengéden simogatnak, és hallom vágyakozó hangját, mellyel arra buzdít, tegyem a magamévá. De hála Bradley-nek ebben az élményben ma nem lehetett részem.
Akárhogy is, de el kell ismernem, Alexnek igaza volt. Kristen valóban képes felkavarni az ember érzékeit, még ha a klasszikus értelemben nem is szép. Kívánatos és nagyon is vonzó teremtés, de az eddigi „barátnőim” messzemenőleg csinosabbak voltak nála. Van benne valami rejtett szenvedély, ami ha kiszabadul elképzelhetetlen örömöket tud okozni egy férfinak. Hogy volt képes Alex mindezt eldobni magától? Oké, én sem vagyok a hűség mintaképe, sőt egyenesen taszít a párkapcsolat gondolata, de elgondolkodtató, hogy Alex mindezt veszni hagyta. De mit rágódok én ezen, örülnöm kéne, hogy Kristen szabad, ezáltal behálózható a kicsike. Igaz, az sem jelentene akadályt ha foglalt lenne! – mosolyodtam el, mivel nagyon jól emlékszem hány férjes asszonnyal volt már dolgom.
Észrevettem persze rajta, hogy nem egykönnyen megközelíthető. Kissé tartózkodó típus, de ha egy kicsit törődsz vele, azonnal kezes báránnyá szelídül. Valamilyen úton módon közel kell férkőznöm hozzá, hogy aztán egy éjszaka erejéig megkaphassam. Iszonyatosan vágyom rá, és majd’ beleőrülök, hogy ma este nem lehetett az enyém. Taktikát kell változtatnom vele szemben, mivel jól láthatóan nem csípi az olyan típusú férfiakat, mint én. A közelébe kell férkőznöm úgy, hogy azt higgye hidegen hagy engem. Eljátszom, hogy számomra nem jelent semmit, nem találom vonzónak és inkább más hölgyek társaságát keresem az ő közelében. Azonnal ráharap majd a csalira, és nem telik bele sok idő, mire ő jön hozzám könyörögni, hogy feküdjek le vele.
Istenem, mekkora egy zsáner vagyok! Kissé elcsépelt taktika, de az ilyen jégkirálynőknél (bár Kristenre ez a szó nem igazán illik, hisz ha kell igen is tüzes katlanná tud válni) mindig beválik. Fáj az önérzetüknek, ha egy számukra unszimpi, mégis szexi pasi az orruk előtt fűz egy másik nőt.
Ősi trükk, ami mindig beválik.
Kikászálódtam az ágyamból, mivel ez a kis agyszülemény igen csak fellelkesített. Előhalásztam a farmergatyámból a cigarettámat, aztán szép komótosan kisétáltam az erkélyre, hogy elszívhassam a doboz egész tartalmát. Nincs is jobb, mikor egy agyafúrt tervet követően az egészet megspékelem egy doboz bagóval.
Kikönyököltem az erkélyen, majd nagyot szippantottam a slukkból. Szinte éreztem, amint a füst a tüdőmig hatol. Ennél jobb nincs is. Na jó van, de jelen pillanatban ez felér egy orgazmussal.
Oldalra tekintve észrevettem, hogy a mellettem lévő szobában még ég a villany. Szokatlan, gondoltam magamban, hisz már hajnali kettő is elmúlt. Elgondolkodtam, vajon ki helyezkedhet el mellettem. Tim és a felesége, ha jól láttam az alsó szinten alszanak, az emeleten csak a vendégszobák vannak, illetve Kristen. Kissé előrehajoltam, hátha így beláthatok a szobába, de nem jártam sikerrel. Már szinte kiestem az erkélyről, mikor is meghallottam nyílni a szobám ajtaját. Tarzan mozdulattal visszaléptem az erkélyre, majd szemügyre vettem éjszakai látogatómat.
A konyhai incidens után nem gondoltam, hogy újra látni akar. Eléggé ki volt rám bukva, most mégis önként és dalolva jön be hozzám, bár nem tudom honnan feltételezte, hogy bármiféle mondandóm van a számára azok után, hogy keresztülhúzta a számításaimat.
- Csak nem Kristen után leskelődsz? – kérdezte fejcsóválva, s már le is ült az ágyam szélére. Válaszra sem méltattam, inkább meggyújtottam egy újabb szálat. Pökhendi módon fújtam ki a számba rekedt füstöt.
- Rob… - kezdte újra, csakhogy én leintettem.
- Rohadtul nincs szükségem a kioktatásodra! – förmedtem rá, mivel mérges voltam, amiért újra megzavart. De neki hála tudom, hogy Kristen fekszik mellettem. Persze képletesen…..sajnos.
- Nem is kioktatni akarlak, csupán figyelmeztetni a viselkedésed helytelenségére – újra előbukott belőle a szent lélek. Hányinger, de komolyan!
- Ki szerint helytelen? Szerinted? – mutattam rá, és alig bírtam visszafogni a nevetést. – Jó vicc, Brad! Komolyan te prédikálsz nekem, miközben ugyanolyan vagy, mint én. Nap, mint nap más nőid vannak, most hirtelenjében mégis zavar, hogy rányomulok Kristenre. Nem ért… - megálltam a magyarázás közben. Hogy én mekkora hülye vagyok!
- Rob, én csak védeni akarlak – sétált közelebb hozzám.
- Vagy csak magadnak akarod a nőt! Erről van szó? – förmedtem rá.
- Mi van?! – hüledezett egyetlen unokabátyám. Idegesen járkáltam fel s alá az erkélyen. Nem szeretem, ha az én felségterületem közelében szaglásznak a férfiak. Kristent magamnak szemeltem ki, és még Bradley kedvéért sem mondanék le az egy éjszaka nyújtotta örömökről.
- Nevetséges, hogy ilyet feltételezel rólam – könyökölt ki az erkélyen, s megkínálta magát egy slukkal. Brad csak néha nyúl a cigihez, akkor, mikor kissé feszült állapotban van.
- Akkor rohadtul nem értem, hirtelen miért lettél Kristen védőszentje. Eddig soha nem zavart ha egy lányt megakartam kapni magamnak – világítottam rá, számomra érthetetlen viselkedésére.
- Aggódom érted, Rob – fújta kis a füstöt.
- Értem ugyan nem kell aggódnod – nevettem el magam. – Lefekszem Kristennel, és ezzel az ügy lezárul.
- És neked ez elegendő? – kérdezte.
- Már, miért ne lenne elég? Kölcsönösen örömet szerzünk egymásnak. Ezzel mindenki jól jár – magyaráztam.
- De nem tesz boldoggá hosszútávon.
- Mire célzol? – vontam fel a szemöldökömet kérdőn. Kezd becsavarodni!
- Kéne találnod valakit, akit nem csak ideig óráig használsz.
- Meggárgyultál, vagy mi bajod van? – a vicc kedvéért még a tenyeremet is ráhelyeztem a homlokára, hogy meggyőződhessem róla, van e láza.
- Nem, én csak… - nagy levegőt vett, majd folyatta. – Megnősülök.
Hitetlenkedve néztem rá, azt hittem csak tréfál, de elszánt tekintete nem ezt támasztotta alá.
- Mi? – ocsúdtam fel első megdöbbenésemből.
- Jól hallottad, megnősülök – mosolyodott el, de merev testtartásából nem engedett.
- Mikor, és egyáltalán kivel? – döbbenten támasztottam a korlátot, a cigi magától égett le, mert még ahhoz is kába voltam, hogy beleszívjak.
- Másfél hónap múlva, és az egyik szponzorunk lányával. A neve Kathy, 25 éves és rendkívül csinos és okos is – mondta szégyenlősen.
- Én nem tudom, hogy mit mondjak… - dadogtam. Sokkolt a hír, mit ne mondjak. – Ez…Brad, biztos vagy benne?
Felnevetett.
- Gondoltam, hogy megkérdezed – bokszolt oldalba, én azonban álltam, mint egy partra vetett hal. Még a tátott száj is stimmelt. – Soha nem voltam még ennyire biztos semmiben. Kathy az a nő, akit feleségemnek akarok. 32 éves vagyok, itt az ideje megállapodni.
- És most mégis mit vársz, hogy öröm ujjongjak, amiért igába hajtod a fejed, ahelyett, hogy élveznéd még az életet? – förmedtem rá. Nem akartam elhinni, hogy Bradley tényleg képes megházasodni. Soha nem volt az a fajta ember, aki becsülné a házasság szentségét…..most meg… Kész elmebaj!
- Szeretném ha örülnél a boldogságomnak, igen – vetette a szememre, amiért öröm helyett, pattogok neki.
- Bocsi, de ez nem fog menni. Szerintem oltári nagy marhaságot művelsz, tesó!
- Sajnálom, ha ezt gondolod. Lesz rá egy hónapod, hogy átértékeld a dolgokat – mondta, majd elindult befelé.
- Egy hónap alatt sem fog változni semmi, csak az, hogy mindennap szembesítelek majd a hülyeségeddel – hecceltem szándékosan.
- Nem fogsz tudni, ugyanis két nap múlva elutazom Bostonba, Kathy-hez – mondta ezt csak úgy mellékesen.
- Mivan?! – képedtem el teljesen. – És mégis mi a jó büdös francot kezdek én nélküled?! – támadtam rá, ugyanis ő volt a menedzserem.
- Már intézkedtem ez ügyben, ne aggódj. Szereznek melléd egy személyi asszisztenst, aki rendezi a kisebb ügyeidet. Természetesen én a háttérből ugyanúgy irányítani fogok, mint eddig – zárta le a témát.
- Nem akarom elhinni, hogy csak úgy lelépsz – motyogtam.
- Csak nem hiányozni fogok? – viccelődött. Gúnyosan ránéztem, és egyenesen bemutattam neki.
- Kivel megyek ezután csajozni?
- Jaj, Rob! – csóválta a fejét, aztán odajött hozzám, majd megölelt. – Furcsa mód, de szerintem hiányolni foglak.
- Én is téged, mivel nem lesz itt senki, aki kihúzna a bajból, ha egy nővel elszabadulna a helyzet – veregettem hátba.
- Örülnék neki, ha te is végre megállapodnál.
- Na jó, asszem itt a dumaparty vége – tereltem az ajtó felé.
- Holnap még veled leszek, szóval benézhetünk a pályára, de utána csomagolnom kell.
- Rendben. Jó éjt, te mazochista – köszöntem el tőle.
- Jó éjt.
Becsukta maga mögött az ajtót, én pedig még mindig nem akartam elhinni, hogy Bradley, a jó öreg csajozós Bradley megnősül. Hova fajul ez a világ? A végén még én is találok magam mellé egy normális nőt, akit talán többre fogok értékelni egy éjszakánál?
Nem, az kizárt! Én Robert Pattinson vagyok, az örök agglegény, és ez így is marad, jöhet akármilyen nő az életembe!

/Kristen/

Legszívesebben fejbe kólintottam volna magamat, amiért egyáltalán eszembe jutott, az a nevetségesen abszurd ötlet, hogy este átmegyek Robhoz, és minden mindegy alapon lefekszem vele. Hogy tudott egyáltalán ez a gondolat felötlődni bennem?! Én nem vagyok cafka, aki csak úgy odadobja magát egy férfinak, mint egy darab húst. Mindig is józan gondolkodású és ízléses ember voltam, nem holmi agyatlan csitri, akit a hormonjai könnyűszerrel képesek befolyásolni. Nem hagyhatom, hogy ez a gyengeség még egyszer felülkerekedjen rajtam. Rob egy szemétláda, akit emberszámba sem veszek, szóval meg kell őriznem a hidegvéremet a közelében. Nehéz lesz, mivel az otromba stílusa sem képes elfedni ellenállhatatlan vonzerejét. Egyszerűen szívdöglesztő a pasi, olyan igazi belevaló férfi, akinek elég egyetlen egyszer csábosan ránéznie egy nőre, és az máris elalél a látványtól. Én is ilyen gyenge lennék?
Bármennyi próbálom tagadni, de akkor sem hazudhatok magamnak, hogy Rob igenis tetszik, mint férfi. Kinek ne jönne be, egy közel 190 centiméteres, kisportolt, iszonyúan jóképű felívelő csillagban lévő autóversenyző? Aki azt mondja, hogy ő nem kér egy ilyen példányt, az hazudik, vagy nem komplett!
Este, mikor elhatároztam, hogy átmegyek hozzá, már az ajtaja előtt álltam, mikor is neszeket hallottam a lépcső felől. Inamba szállt a bátorságom és visszafutottam a saját szobámba. Ott nekidőlve az ajtónak elkáromkodtam magam, amiért éppen most akartam magamat tálcán felkínálni egy érzéketlen tuskónak. Önként és dalolva sétáltam volna be az oroszlán barlangjába. De mostantól észnél leszek, és nagyívbe elkerülöm Robert Pattinsont!

Nyúzottan, félig még alva indultam le a konyhába, hogy ételhez juttathassam kába szervezetemet. Nyújtóztam egyet, minek következtében az alig takaró pólóm felcsúszott majd’ a köldökömig, rálátást engedve így a szívecskés francia bugyimra.
- Szép darab – szólalt meg a csúszómászó. Rögtön húzogatni kezdtem a pólót, csakhogy az túl rövid volt, hogy elfedje a combomat. – Előttem nem kell szégyenlősködnöd. Láttam én már ennél többet is nőből – mondta teljes természetességgel, majd belekortyolt a kávéjába, s olvasni kezdte a mai újságot. Legszívesebben betörtem volna azt a nyájas képét, de türtőztettem magam, hisz Rob kivételes ember apa számára, és nem lenne szerencsés, ha összetűzésbe kerülnék vele.
- A többiek hol vannak? – érdeklődtem, miközben odamentem a hűtőhöz, hogy szemügyre vegyem a tartalmát.
- Megbeszélnek valamit apád irodájában – jött a hang közvetlenül mögülem. Összerezzentem, ahogy meleg lehelete a nyakamnak csapódott. Olyan kellemes érzés és….Állj! Ezt nem csinálhatom.
- Értem – motyogtam alig hallhatóan, mivel még mindig mögöttem állt, s éreztem, amint a farmerja súrolja a lábamat. – Kérsz valamit a hűtőből, vagy csak szimpla szórakozásból nyomsz neki teljesen? – erőt vettem magamon és cinikusan ránéztem, mivel sikerült nagy nehezen megfordulnom. Most már nem csak a lába, de a mellkasa is nekem nyomódott. Ó, te jó ég!
- Én nagyon is élvezem – féloldalas mosoly jelent meg a szája szegletében, majd elkezdte simogatni a hajamat. Óhatatlanul is lecsukódtak a szemeim, élveztem lágy érintését. Nem vagyok normális az tutifix. – Milyen bársonyos a hajad. A bőrödről már nem is beszélve. Kedvem lenne megízlelni téged, mivel az illatod is őrjítő – a hangja lágy tónust vette fel, amitől kirázott a hideg, s majd felgyulladtam a vágytól, hogy ez a csábos ajak érintse meg a számat. – Nem akarsz feljönni a szobámba? – kérdezte búgó hangon. Ekkor kapcsoltam és azonnal felpattantak a szemeim. A mellkasánál fogva taszítottam el őt a közelemből. Mit csinálok, te jó isten?!
- Én ugyan nem megyek veled sehová! – rivalltam rá.
- Felőlem itt is csinálhatjuk, engem nem zavar – mosolygott folyamatosan, amivel kivívta teljes ellenszenvemet.
- Se itt, se sehol nem fogjuk csinálni, megértetted?!
- Én erre nem vennék mérget, Kristen – a nevemet suttogva ejtette ki, amitől újra ellágyultam. Görcsösen szorítottam a konyhapultot, de az sem segített leküzdeni azt a mérhetetlen és fojtogató vágyat, amit Rob képes kiváltani akárcsak egyetlen szavával is. Elalélok, ha rám néz, és eszemet vesztem ha megszólal. Ez nem normális reakció egy olyan férfi társaságában, akit szívből megvetek.
Rob látva a bizonytalanságomat ismét közel lépett hozzám, majd megragadta a csípőmet és egész testemet az övéhez szorította.
- Annyira kívánatos vagy! – mondta vágytól elhomályosult szemekkel. Én csak álltam, mint egy rongybaba a karjaiban, és vártam a következő lépést. Teljesen kiszolgáltattam magam neki, nem volt uralmam a cselekedeteim felett.
Rob a fülem mögé simította a hajamat, majd csókot nyomott a torkomra.
- Eszeveszettül dobog a szíved, érzem az ütőerednél – fogta két keze közé az arcomat, s fürkészően nézett engem. Gondolom várta, hogy ismét valami epés megjegyzéssel illettem, de annyira akartam ezt a csókot, hogy inkább csendben maradtam, és hagytam, hogy ő irányítson.
Lassan, nagyon lassan kezdett közelíteni a szám felé, s mikor ajkaink érintkeztek, mindkettőnk torkából jóleső sóhaj szakadt fel. Először gyengéden, szinte érintés nélkül csókolóztunk, majd mindkettőnket elkapott a hév, és szinte már haraptuk, téptük egymás ajkát. Még jobban hozzásimultam Rob testéhez, érezni akartam férfias testét, amint az nekem nyomódik. Beletúrtam enyhén kócos hajába, így még közelebb vontam magamhoz a száját, őt magát. Rob belemarkolt a fenekembe, majd cirógatni kezdte a combom külső, aztán belső részét. Nem tudtam gondolkodni, minden racionális lépés törlődött az agyamból, s csak az járt a fejemben, hogy Rob azonnal ültessen fel a konyhapultra és finomkodás nélkül tegyen a magáévá.
Az eddig a hajában turkáló kezem elindult lefelé, s a mellkasán végigvezetve elértem a hőn áhított célt, az övét. Már épp azon voltam, hogy kioldom a csatját, mikor harsány férfinevetés töltötte meg a nappalit, ami vészesen közel volt a konyhához. Kétségbeesetten szakadtam el Robtól, akinek az arcán újra ott virított az a hamiskás félmosoly. Hogy tud ilyen nyugodt lenni, mikor majdnem rajtakaptak minket, amint a konyha kellős közepén szexelünk?!
- Szedd össze magad, ha nem akarod, hogy rájöjjenek – utasított teljesen higgadtan. Felforrt az agyvizem és legszívesebben lekevertem volna neki egy jókora maflást, csakhogy apám és Bradley ebben a pillanatban léptek a konyhába.
- Jó reggelt, Robert! – köszöntötte legféltettebb kincsét apa. – Á, édesem, te is fent vagy már – nem kérdés volt, inkább ténymegállapítás. Kurtán bólintottam, majd odasétáltam a kávéfőzőhöz és töltöttem belőle magamnak egy hatalmas bögrébe.
A férfiak ügyet sem vetve rám, elkezdtek mindenféle hülye autós dologról beszélgetni, ami engem egy cseppet sem érdekelt, ezért inkább jobbnak láttam, ha szépen csendben magukra hagyom őket, had éljék ki a szenvedélyüket.
- Várj csak, Kristen! – állított meg apa éles hangja. Imádkoztam, hogy ne fogjon gyanút, hogy mi történt nem rég köztem és Rob között. Mikor Alex-szel zátonyra futott a kapcsolatunk, világosan megmondta, hogy ne merjem még egyszer összeszűrni a levet az egyik versenyzőjével. Alex-nek így is távoznia kellett a csapattól a botrány elkerülése végett, és ezt nem szeretné még egyszer megkockáztatni. Én mind ezidáig tartottam is magam a megállapodáshoz, és ha ez a mihaszna Rob fel nem bukkan, ment is volna a dolog. De így…
Visszafordultam és egyből Rob elégedett képét láttam meg. Fú, de viszket a tenyerem!
- Igen? – kérdeztem kissé bizonytalanul, s a bögre tartalma is majdnem a padlón végezte, olyannyira remegett a kezem az idegességtől.
- Van számodra egy meglepetésem – mondta derűsen, csillogó szemekkel. Apa soha nem volt az az ajándékozós fajta, így nagyon kíváncsivá tett mivel készül meglepni.
- És mi volna az? – érdeklődtem, mire Rob mosolya még nagyobbá vált. Remélem nem egy gyertyafényes vacsorát nyertem ezzel az ürgével.
- Bradley sajnálatos módon holnap elutazik Bostonba a kedveséhez, ezért keres maga helyett egy asszisztens Rob mellé, aki a kisebb ügyeit intézné, mint a reklámfilmesekkel való egyezkedés, szponzorokkal való tárgyalás és a többi.
- Értem – bólintottam. – És mi közöm nekem mindehhez? Esetleg segítsek kiválasztani az illetőt? – találgattam.
- Nem. Mi hárman a fiúkkal arra gondoltunk, hogy te lehetnél Rob személyi asszisztense – ahogy kiejtette ezeket a szavakat a száján, a bögre kicsúszott a kezemből és hangos csattanás kíséretében ért földet.
- Sssajnálom – kértem elnézést, és azonnal nekiálltam feltakarítani a törött szilánkokat.
Miután végeztem, apa fürkésző pillantást vetett rám.
- Mit szólsz, tetszik az ajánlat? – kérdezte feltörő lelkesedéssel. Nem apa, ez egy elbaltázott gondolat!
- Nem hiszem, hogy én vagyok a legalkalmasabb erre – szabadkoztam.
- Ugyan Kristen, nálad jobb szervezőt nem ismerek, és különben is, te mondtad nekem a minap, hogy szeretnél munkába állni, hogy a saját lábadra állhass végre, és legyen önálló lakásod és kereseted – apa teljesen csőbe húzott ezzel.
- Igen, de akkor sem hiszem, hogy ez jó ötlet.
- Miért?
Csak ezt a kérdést ne tette volna fel.
- Mert Rob és én nem biztos, hogy jól kijönnénk egymással – mondtam lehajtott fejjel.
- Nekem más a véleményem – szólt közbe az említett egyén. – Úgy hiszem, pár nap alatt összeszoknánk. Hisz ma reggel is olyan zökkenőmentesen ment az ismerkedés – nyájas hangja hallatán felállt a hátamon a szőr. Most az egyszer nem a vágyakozástól, hanem a mérhetetlen ellenszenvtől.
- Látod? Nem mondhatsz nemet – apa határozott volt, és tudtam, bármilyen érvet állítok is fel a munka ellen, ő meg fogja találni a kiskaput, ami miatt mégis el kell vállalnom az állást.
- Rendben. Elfogadom – sóhajtottam fel beleegyezően.
- Ez nagyszerű, akkor holnaptól már munkába is állhatsz – lelkesedett teljesen apa.
- Reggeli után beavatlak pár fontos dologba, illetve odaadom neked azoknak a reklámcégeknek a listáját, akikkel szerződést kötöttünk, illetve akikkel még folyamatban van az ügylet – mondta Bradley barátságosan.
- Oké, addig én felöltözöm – nyögtem nem túl lelkesen. – Ja, és apa? – fordultam vissza a lépcsőről.
- Hm?
- Ma elmegyek Hilarie-vel egy buliba, ha nem baj?
- Felnőtt vagy Kristen, azt csinálsz, amit akarsz.

Na ja, felnőtt vagyok, akinek a szájába rágják, hogy márpedig együtt fogsz dolgozni azzal a kretén Robbal. Holnaptól egy nyugodt percem sem lesz, ezért a mai estét a fékezhetetlen buli fogja kitölteni!

Tudom, le akartok fejezni, amiért Kristen helyett Bradley látogatta meg Robcit :S Higgyétek el, lesz még elég sok Rob-Kris találka a történetben :P
ha leírnátok a véleményeteket, azt nagyon megköszönném! Illetve pipálhattok is, ha az egyszerűbb nektek:) Köszönöm(L)

U.i: a szokásos kis bandámnak - ahova néha új tagok is csatlakoznak - szeretném ismét megköszönni a komikat!!!(L)