My life would suck without you - 6. rész

(Köszönet a képért Fanninak!!)

Sziasztok!!

Hát ismét hétfő, egyszóval itt a jól megérdemelt fejezetecske :)
Jelentem, hogy a méhecske tetemét - ami pénteken volt olyan kedves és megcsípte a kezemet, ami miatt még most is kissé zsibbad az egész - , nem találtam meg, egyszóval lehetséges, hogy még mindig veszélyben vagyok :S xD

Más! Kérdeztétek a chatben, hogy ezt a pipa dolgot, hogyan kell megcsinálni.
Nos: Beléptek a Tervezőbe, aztán Blogbejegyzések, azon belül pedig a Szerkesztés. Arra rámentek, és ott kinyílik egy kis ablak, ahol keressétek meg azt a rubrikát, hogy Vélemények. Pipáljátok be, aztán írjátok át a szavakat nektek tetszőre, és már kész is van a pipátok! ;)

Térjünk is vissza a fejezethez. Nem tudom, hogy jövőhéten hogy lesz a frisselés, mivel hétköznap nem vagyok itthon, ezért lehet, hogy maradnak a hétvégék :/ Válaszok most lesznek utoljára pénteken, mert ezt sem tudom kivitelezni (egyenlőre) a koleszban!!

Jó olvasást!!

Lilluci


U.i: köszönöm a bétázást Fanninak!!! (L)

Hat

/Kristen/

Felfutottam a lépcsőn, és azonnal magamra zártam az ajtómat. Hátulról nekidőltem a fa ajtónak, majd lehunyt szemekkel nagyon sóhajtottam. Mi a csuda történik velem? – kérdeztem magamtól, mivel a szívem eszeveszett módjára kalimpált a mellkasomban, a lábaim pedig furcsa mód remegtek az idegességtől. Szokatlan, nem emlékszem, hogy az elmúlt 24 évem alatt egyszer is történt volna velem hasonló. Rob jelenlétének tudtam be az egészet. Biztosan ideges vagyok amiatt, hogy ilyen nyíltan próbálkozik nálam. Igen, ez az oka mindennek!
Lassan odasétáltam az ágyamhoz, majd kezembe véve az alvó pólómat kimentem a szobámból egyenesen a fürdőszoba felé véve az irányt. Halkan fütyörésztem magamban, s gondolkodás nélkül nyitottam be a kicsiny helysége.
Párás volt az egész szoba, hallottam a víz csobogását is. Úristen, Rob éppen zuhanyzik! És feltehetőleg meztelen!
Ó, fejezd már be Kristen! Persze, hogy meztelen, talán te nagykabátban szoktál fürdeni?!
Akaratom ellenére nem tudtam megmozdulni. Úgy álltam az ajtóban, mintha betonnal lennék odatapasztva. A számat enyhén beharaptam és próbáltam valamit kivenni a tükörből, ami pont átellenben volt a zuhanykabinnal, de csalódnom kellett, mivel azt is vastag páraréteg fedte. Még elképzelni is rohadt izgató volt azt a csodásan edzett férfitestet, amint a meleg víz lecsorog izmos mellkasáról egészen a….
- Ideadnád a törölközőt? – hozott vissza a valóságba Rob rekedtes hangja. Basszus, lebuktam! Épp azon voltam, hogy kiviharzok a helységből, és úgy teszek, mint aki ott sem járt, de ekkor Rob kihúzta a kabin ajtaját, így jól elém tárva tökéletes testét. Nyitott szájjal, bambán bámultam bele a szemeibe. Nagyon ügyeltem rá, hogy lejjebb ne kalandozzon a tekintetem. Pedig kíváncsi lettem volna milyen méretekkel van megáldva. Pokolra fogok jutni!
- Ideadod még ma a törcsit, vagy megvárod, amíg halálra fagyok? – nevetett játékosan. Ide-oda kapkodtam a fejemet, hirtelen azt sem tudtam hol keressem azt az átkozott törülközőt. Kinyitottam hát az egyik szekrényajtót és előhalásztam onnan egy hófehér anyagot, amit gyorsan, lesütött szemmel nyújtottam át Robnak.
- Kösz – mondta, de ahogy az ujjaink összeértek, megcsapott egyfajta áramszerűség.
- Aú – gyorsan elhúztam a kezemet, és a számba vettem a mutatóujjamat, mivel az eléggé csípett az előbbi miatt. Rob maga köré csavarta – hála istennek – a törölközőjét, aztán odalépett hozzám, és vizsgálgatni kezdte a „sérült” ujjamat.
- Fáj még? – kérdezte, ahogy óvatosan simogatta. Tőlem csupán egy fejrázásra futotta, ugyanis majdnem összeestem, ahogy vizes hajáról egyenesen a mellkasára szánkázott a víz.
- Csak nem zavarban vagy? – érintette meg kipirult arcomat. Gondolom úgy nézhettem ki, mint egy cékla.
- Nem, dehogy – találtam rá a hangomra, bár jóformán így is csak nyüszíteni tudtam. Elképesztő ereje van.
- Tied a terep – engedett el végül, de azért kegyelemdöfésként még egy, szinte fuvallatnyi puszit adott az ujjhegyemre. Már meg se lepődtem a testem remegésén.
Zavartan toporogtam, aztán erőt vettem magamon és a csaphoz léptem. Rob mosolyogva követte a lépteimet a szemével.
- Ő, most már kimehetsz – mutattam az ajtó fele, egyértelmű jelzésképp.
- Azt hiszem úgy igazságos, ha én is megcsodálhatlak – fittyet hányva megrökönyödött ábrázatomra, becsukta maga mögött az ajtót, s két lépéssel átszelve a kettőnk közti távolságot, már neki is nyomott a mosógépnek. Mohón rávetette magát az ajkaimra, s finomkodás nélkül cibálta le rólam a farmerkiskabátomat. Az agyam teljesen tompa lett ettől a hirtelen párfordulástól, s egyetlen szó zakatolt a fejemben. Még!
Hangosan ziháltunk a fürdőben, és már az sem zavart volna, ha az apám rajtakap minket. Annyira kívántam az érintését és a csókját, hogy minden épeszű gondolatot hátrahagyva a vágyaim által engedtem magam irányítani.
Végigsimítottam Rob csupasz, és még kissé nedves mellkasán, melytől össze-összerándultak a hasizmai. Jóleső érzéssel töltött el a tudat, hogy én is képes vagyok ezt kiváltani belőle. Morgott valamit a számba, amit nem értettem, de közben kíméletlenül simogatta ruhán keresztül a melleimet. Ajkaink tépték egymást, és még többet és többet követeltek, csakúgy, mint jómagam. Megfogtam Rob törölközőjének a sarkát. Ekkor Rob elszakadt tőlem és hangosan zihálva próbálta magát észhez téríteni. Én azonban rohadtul beindultam és újra közelebb lépve hozzá, ismét megkíséreltem az előbbit, csakhogy most már egyértelműen elutasított. Elütötte a kezemet és hátrált egy lépést. Alig kaptam levegőt, de azért megkérdeztem:
- Most meg mi a franc van?! – förmedtem rá.
Elfordult tőlem, nem akart válaszolni.
- Hát jó! – kezdtem – Itt volt az esélyed, de te elbaltáztad! – magyaráztam neki. – Soha többé ne merészelj hozzám érni, megértetted? – sziszegtem, és hátulról egy kicsikét meg is löktem. Szikrázó szemekkel fordult felém, majd nem túl gyengéden megragadta a csuklómat és magához szorított. Hiába kapálóztam, ő nem eresztett.
- Olyan mérhetetlenül ostoba vagy! – nézett rám gyilkos indulattal a tekintetében. Összerezzentem érzelemmentes hangjától. – Mint ahogy azt az első napon is mondtam, ez csak a kezdet – hirtelen belenyalt a fülembe, aztán se szó se beszéd otthagyott a fürdőben kérdések kereszttüzében.
Visszatántorodtam a mosdókagylóhoz, aztán ránehezedve kémleltem magamat a tükörben. Az arcom még mindig tűzpirosan festett, az ajkam feldagadt a nem túl gyengéd csók következtében, a hajam pedig zilált lett a bent keringett pára miatt. Megnyitottam a hideg vizes csapot és jó párszor leöblítettem vele az arcomat. Nem értettem, miért vagyok ennyire mérges. Hisz örülnöm kellene, hogyha már nekem nem is, de Robnak volt annyi esze és megállított még mielőtt őrültséget követtem volna el, amit minden bizonnyal egész életemben bántam volna. Ez őrület! Miért kellett éppen az én életembe belecsöppennie ennek a pökhendi alaknak? Olyan jól elvoltam, amíg ez a szoknyapecér fel nem bukkant, és nem kezdett el oltogatni. Nem hiányzott, meg kell, hogy mondjam, az meg főleg nem, hogy egész álló nap csak ő járjon a fejemben, és úgy kívánjam, mint eddig senkit.
Le kell küzdenem magamban ezt a vágyat, mert egyértelmű, hogy ő csak játszadozik velem. Nekem pedig a legkevésbé sincs arra szükségem, hogy újra átéljem azt a fajta csalódást, ami Alex oldalán ért öt hónappal ezelőtt. Nem leszek Robert Pattinson játékszere, akit kénye-kedve szerint használhat, aztán eldobhat! Megemberelem magam, és elébe nézek!


/Robert/

Kész elmebaj! Meghibbantam az már bizonyos. Itt volt a vissza nem térő alkalom, erre én ostoba mód elszalasztom a nagy lehetőséget. Tálcán kínálta magát a csaj, én meg a lelkiismeretemre hallgatva inkább leállítottam. Mi a fene? Még most is remeg az egész testem, és lüktet egy bizonyos pontom az újbóli kielégítetlenségtől. Ha emiatt a baki miatt kell lemondanom erről a fantasztikus numeráról, tökön döföm magam. Nem süllyedhetek vissza ennyire kezdő szintre, ez egyszerűen nem vall rám. Hiába próbálok valami kézzelfogható magyarázatot találni, nem megy. Megőrjít ez a nő, éjjel-nappal csak rá gondolok és az előttünk álló éjszakára. Itt volt az éjszaka, csak én jártam valahol igazán másutt.
Szedd össze magad Rob! – utasítottam kissé romokban heverő mivoltomat. Holnap újult erővel vágok neki a napnak, és nem lesz semmi zavaró tényező, ami megállíthat a tervem kivitelezésében. Csak reménykedni tudok benne, hogy tudok akkora hatást gyakorolni Kristenre, hogy a kijelentését, miszerint elbaltáztam a lehetőséget, és soha többé ne érjek hozzá, elfelejti, vagy csupán korrigálja kissé.
Ledobtam magamról a törölközőt, majd magamra húztam egy új boxert, és befészkeltem magam a kényelmes párnák közé, aztán átadtam magam a jól megérdemelt alvásnak. De álmomban is azon törtem a fejem, hogy mi miatt jöttem ki a sodromból ennyire.

/Kristen/

A zombi közérzetemhez idomulva zombi külsővel indítottam a szerda reggelt. Tudtam nagyon jól, hogy a nyúzottságomnak köze van Robhoz, de megfogadtam magamban, hogy ezentúl soha többé nem fogok a tegnap éjjel miatt fejfájást okozni saját magamnak. Nem éri meg egy ilyen férfi miatt rosszul éreznem magam. Feltehetőleg ő sem emészti magát, akkor én minek tenném? Felfogtam, hogy tényleg nem kellek neki, csupán erőfitogtatás volt a részéről a közeledés. Látni akarta, hogy még mindig olyan nagymenő-e, hogy egy magamfajta lányt is könnyűszerrel el tud-e csábítani. Én barom hagytam magam, és most gyötörhet a bűntudat, amiért engedtem egy gazember csábításának.
A bajt pedig csak tetőzi, hogy mostantól - kis túlzással - a nap huszonnégy órájában össze leszünk zárva a versenyek miatt. Ha tehetném, visszamondanám ezt a megbízást, de apa és Bradley számítanak rám, ezért nem léphetek vissza bármennyire is nem fűlik a fogam Rob önelégült ábrázatát bámulni nap mint nap.
Tanulva a tegnapi hibámból ma már felöltözve mentem le a konyhába, hogy ehessek valamit a nagy nap előtt. Elképzelésem sem volt mi csinálunk mi szerda délelőttől egészen estig a versenypályán, de annyira azért nem furdalta az oldalamat a kíváncsiság, hogy a helyiség egyetlen emberpéldányát megkérdezzem. Majd elválik mi jót csinálunk.
- Kérsz kávét? – kérdezte meg tőlem Rob udvariasan, és már öntötte is volna a fekete italt a bögrémbe, csakhogy én elhúztam azt előle.
- Nem, kösz – morogtam, aztán beleharaptam egy lekváros pirítósba. Kissé dühített, hogy ilyen könnyen kezeli a tegnap történteket. Jaj ne, már megint kezdem az agyalást. Kristen, mikor fejezed már be ezt az önsanyargatást?!
- Á, Kristen! – jött be apa a konyhába. Hátrafordultam, hogy köszönni tudjak neki, de ő nem velem, hanem Robbal volt elfoglalva. Megint valami autós szarságról folyt az eszmecsere, amibe én nem akartam belefolyni. Kiittam a bögre tejemet, aztán indultam is az ajtóhoz, hogy felhúzhassam a cipőmet, de apa megállított.
- Kérlek, segíts megkötni a nyakkendőmet – lépett oda elém, majd felhúzta az állát, hogy könnyítse a csomó megkötését. Bezzeg ilyenkor jó vagyok neki! – puffogtam magamban.
- Anya hol van? – érdeklődtem, ahogy meghúztam rajta a fekete anyagot.
- Bement a kórházba – mondta, aztán arcon puszilt és már el is tűnt a dolgozószobájában.
- Kész vagy? – kérdezte tőlem Rob, s meglobogtatta a kezében a slusszkulcsot. Megforgattam a szemeimet és kelletlenül feleltem neki.
- Ja, úgyhogy mehetünk – tártam ki előtte az ajtót, és már tereltem is ki rajta. Jókedvűen sétált oda a tűzpiros kocsijához, és legnagyobb meglepetésemre kitárta előttem az ajtót. Meghökkenésemben még egy kedves szót sem tudtam kipréselni magamból.
Beindította a motort, de a tegnapi kis vicces relaxációja ma sajnálatos módon elmaradt. Néma csendben ültünk, alig vártam, hogy végre vége szakadjon ennek a napnak. Rossz kilátások Kristen, épphogy elkezdődött a szerda reggel!
- Úgy nézel ki, mint akit akasztásra visznek – pillantott felém Rob, s jóízűen nevetett is a poénján, ami szerintem szánalmas volt, mintsem szellemes.
- Valahogy úgy is érzem magam – mondtam teljesen őszintén, s elkezdtem inkább a kinti tájat csodálni az ő bárgyú képe helyett.
- Nem ártana, ha megbarátkoznál velem, hisz mostantól sokat leszünk együtt – mondta szinte parancsolóan.
- Majd az emberek előtt megjátszom, hogy mennyire kedvellek, de ha kettesben vagyunk, légyszi hanyagoljuk még a kommunikációt is, jó? – fordultam felé határozottan. Rácsapott a kormánykerékre, amitől kissé felsikkantottam, hisz eddig nem volt kimondottan agresszív.
- Nem fog menni! – dohogta.
- Már, miért ne menne? – érdeklődtem kíváncsian.
- Kénytelen leszel velem beszélni, anélkül nem tudunk dolgozni – felelte, bár mintha nem igazán ezt a választ akarta volna adni a kérdésemre. Feltűnően ideges volt, amit nem tudtam minek a számlájára írni. Rob maga a megtestesült magabiztosság, most mégis mintha bizonytalan lenne.
- Majd megoldjuk valahogy, de akkor is tartanunk kell a két lépés távolságot – nem voltam hajlandó engedni neki, bármennyire is furán viselkedik.
- Ne szórakozz, kérlek! – csattant fel ismét. – Hogy akarod ezt kivitelezni, hm? Én állok, te pedig 20 méterre tőlem magyarázol nekem? Ne légy nevetséges – úgy nézett rám, mint egy véres rongyra. Ez már aztán több a soknál!
- Igazad van – adtam meg magam, amitől láttam, hogy megereszt egy félmosolyt. Nagyon nyeregben érzi magát a fiú. – Az lesz a legjobb, ha keresel magad mellé egy olyan személyt, aki el is tud téged viselni hosszútávon – csaptam le a magas labdát, amire ő sem számított. Fékcsikorgatva leállította az autót az út szélére, majd kikötötte magát és áttrappolt az én felemre. Megijedtem tőle.
Szinte felszakította az ajtómat, és nem túl gyengéden kirángatott a járműből. Remegtek a lábaim a rémülettől, de hangot nem adtam az aggodalmamnak.
Mire kettőt pisloghattam volna, Rob szája már az enyémen volt, és kíméletlenül szívogatta a tehetetlenségtől szétvált ajkaimat. Teljes súlyával nekinyomott az autónak, én pedig azonnal átkulcsoltam a kezeimet a nyaka körül. Itt szarvashibát követtem el, ugyanis rögtön el kellett volna őt löknöm a közelemből, csakhogy a józan ész ismét elpárolgott a tudatomból.
Rob nekitámaszkodott mindkét kezével a kocsijának, így lezárta a menekülési utat, igaz, eszembe se jutott menekülni, csak még többet akartam érezni belőle. Mikor már érezte, hogy én is jócskán benne vagyok a játékban, nyelvét átbocsátotta a számba, s így kezdtünk el az előbbinél is izgatóbban csókolózni. Alig kaptam levegőt, de még ez a tény se tántoríthatott el attól, hogy teljesen birtokba vegyem Rob ajkait. Óhatatlanul nekidörgölőztem, mire belenyögött a csókunkba. Ettől a hangtól még inkább felpezsdült a vérem, de tudatában voltam annak, hogy ennél tovább nem mehetünk. Azt hiszem benne is tudatosult ez, mert a következő percben lelassult, majd két keze közé fogta az arcomat, úgy nézett le rám. Mindketten kapkodva vettük a levegőt, ő pedig a homlokomnak támasztotta a sajátját.
Mi volt ez?
- Remélem letettél arról a hülye ötletről, hogy felmondasz – mondta szaggatottan. Nem válaszoltam egyből, mire ismét a kezébe vette az arcomat, s fürkészően kémlelni kezdett. Belepirultam a puszta nézésébe. Ez tiszta röhej!
- Oké…maradok – suttogtam, ugyanis a hangos beszéd jelen állapotomban nem igazán ment volna zökkenőmentesen.
- Helyes – vigyorodott el. – Most pedig siessünk, különben lemaradunk az interjúkról – lépett el előlem, hogy aztán újra némaságba burkolózva tegyük meg azt a jó félórás utat, ami a versenypályára vezetett.
Nyakig ülök a szarban!

Ezt a képet is Fanni csinálta, külön az én kérésemre ^^^Köszönöm!!! (L)


Remélem mindenki elégedett a fejezettel! :)
Tudjátok milyen módokon tudjátok közölni velem a véleményeiteket ;)
Előre is köszönöm!! (L)

Válaszok - 2.

Sziasztok!!

Újra péntek, újra válaszok ;)
Nagyon örültem a rengeteg kedves hozzászólásnak!! El se hiszitek, milyen boldogság olvasni a kis feltételezéseiteket :D
Köszönöm a 119 pipát is!! (L)
Csapjunk is a lovak közé :)

U.i: már 65 rendszeres olvasónál járunk o.O OMG, gyerekek.....thanks!! (L)

Bells: Hát, Robra bármit lehet mondani csak azt nem, hogy egy megszokott szájhős. Már unom a hősszerelmes típusú Robcit, ezért is kapott új köntöst a drága :D
Bizony kész őrület, hogy ezek ketten mennyire képesek húzni egymás idegeit....na meg mást is :P
Lucas eszembe se jutott, mikor kiválasztottam a kocsit, de ha már Hilarie is onnan való, akkor fogjuk rá, hogy ez Lucas járgánya ;)
Lehet, hogy meglepő lesz számodra, de én még nem láttam a Kalandparkot. Barátnőm azt mondta, hogy ne nézzem meg, mert borzalmas :D Te viszont azt állítod, hogy a kedvenc filmed....kinek kell hinnem? Egyébként Jesse nekem nem szimpatikus valami miatt, de ha már találtam ezt a képet, felhasználtam :D
Nem terveztem, hogy a többiek szerepet kapnak. Remélem nem baj!
Annyit elárulok, hogy a kövi rész még nem az első munkanapról fog szólni :P ;)
Nagyon szépen köszönöm az újbóli komidat!!! Olyan drága vagy Bells (L)(L) ^^

Orsi: Kristen nagyon bizonygatja magának, hogy őt ugyan nem érdekli Rob, de hidd el, ez nem így van. Miért enné a sárga irigység a barátnője miatt, ha nem érezne semmit?
Hamarosan kiderül (9.-10. rész környékén), hogy mi is volt valójában Alexszel, meg ezzel a balesettel. Legyen annyi elég, hogy Kris szülei nem tudnak semmit a dologról, csupán annyit, hogy Kristen dobta a biztos jövőt ígérő férjjelöltet.
Rob tényleg jó kisfiú lesz....Bár, nem hiszem, hogy ti ezt fogjátok mondani róla :D
Nagyon szépen köszönöm a komidat Orsi, és a képet a gyönyörűséges kislányodról!! ^^ (L)

Netty: Robci eléggé nehezen vallja be még saját magának is az érzéseit. De ő is érzi, hogy valami most más, mint az eddigi lányokkal.
A közös munka nem lesz zökkenőmentes, de lesznek szép pillanatok is :P
Olyan nagyon kíváncsiak vagytok erre a balesetre, hogy félek, csalódás lesz a végén az egész :/ Lehet, hogy túlságosan be van reklámozva, aztán amit kitaláltam csak langyos víz lesz. De már kitaláltam, szóval meg is lesz írva. (9.-10. részben derül rá fény)
Köszönöm a kedves hozzászólásodat!!! ^^ (L)

Noémi: Nicsak, megváltozott a véleményed Robról?? :D Ennek igazán örülök! Hát, lehet, hogy Rob most "kedves", de lesznek még olyan részek, ahol elküldenéd melegebb éghajlatra ;)
Egy napig tartó csoda, ahogy te mondod. Sőt, kb. a buli idejéig volt jó arc.
A beiratkozás zökkenőmentesen zajlott hála Istennek! :)
Hálás vagyok a véleményedért!!! ^^ (L)

Dorszíí: Legyen még WC-s jelenet?? :D Hát, meglátom mit tehetek az ügy érdekében ;) Azt elárulhatom, hogy ez a kis macska-egér harc még folyni fog köztük egy ideig. Nem rontunk ajtóstul a házba.
Szerinted jó lenne, ha rögtön a 3. részben szexelnének egymással? Azt hiszem, akkor kissé vontatott lenne az egész, bár azzal, hogy így húzzák egymást, lehet, hogy ugyanezt érem el, de nekem ez most nagyon tetszik. Mármint, hogy Rob életében először nem kapja meg azt, amit szeretne, hanem küzdenie kell érte :D
Limó....jááááj, nem! Rob nem egy sznob hülye, hanem egy ízléses sportember :)
Köszi szépen a kedves hozzászólást!!! ^^ (L)

veca: Én pedig csak annyit tudok válaszolni neked, hogy ez a pár kedves szó is iszonyatosan jól esik tőled!!!
Köszönöm, hogy írtál nekem!! ^^ (L)

ˇSilvianaˇ(Dorisz) : Egyáltalán nem kell bocsánatot kérned, amiért eddig nem írtál. Figyelj, én tudom, hogy nem mindig van kedve az embernek bepötyögni a véleményét, szóval emiatt soha ne kérj bocsánatot!! :)
Nekem is jobban bejön ez a Rob, mint az AL-ben megformált. Ő közelebb is áll hozzám, vele jobban tudok azonosulni, mikor írom.
Igen autóversenyző, bár ez kissé el lesz hanyagolva a történetben, de azért próbálok némi információt szolgáltatni a Nascarról is. Ugye, hogy milyen gyönyörűséges ez a Mustang? Én is szívesen furikáznék vele, Robbal a vezetőülésen :P
Kristen tényleg féltékeny volt, és abban is igazad van, hogy Robot is kissé zavarta Jesse, hisz miért érdeklődött volna utána, ha hidegen hagyja a srác? Jó megfigyelő vagy! ;)
A szexre még várni kell, de akkor már Rob is megváltozik. Nem lesz egy nyomorék, romantikus férfi, csupán belátja majd, hogy talán rosszul ítélte meg a helyzetet.
Lesz féltékenykedés is, mindkét félnél még :D
Nagyon jól esik, hogy ennyire tetszik ez a sztori. Azt hittem bakot lőttem, mikor feltettem nektek a 2. fejezetet, de kellemes csalódás, hogy ez nem így van.
Nincs harag, soha nem is volt!!!! Köszönöm szépen ez a rendkívül hosszú, és tartalmas kommentet!! ^^ (L)

Dinuss: Ez a bunkó Rob(deszeretem) igen lényegre törő :D
Kristen bizony, hogy féltékeny volt, de ki ne lett volna az a helyében? Az az igazság, ha figyelmesen olvastad a fejit, akkor észreveheted, hogy Hil csupán két koktél ivott. Féltem, hogy ezt valaki szóvá teszi, de úgy látszik nem tűnt fel......bár én sztem 1 koktéltól is be tudnék nyomni xD
Igen Hilarie is gazdag, azt hiszem az előző részben volt említés a családjára. Az apukája egy jól menő ingatlanügynök, úgyhogy van mit a tejbe aprítaniuk.
Rob nem szerelmes Kristenbe!!!!! Ezt szögezzük le. Vonzónak találja, de még nem jutottunk el a szerelemig.
Kristen valamivel közelebb áll ehhez, mint Robci :)
Igen a Kalandpark című filmből van a kép, bár én még nem láttam :D Megtaláltam ezt a képet, és megíródott a fejemben ez a rész.
Ha Robcit limóval szállítaná az inasa, akkor azt hiszem már a ficsúr kategóriába tartozna, amit nem szeretnék. Legyen csak egy bunkó szexi sportoló!
Drága vagy, hogy ismét megörvendeztettél a véleményeddel!! ^^ (L)

Andi: Te és én ugyanolyanok vagyunk bunkó pasi téren, ahogy olvasom. Pontosan ugyanaz a véleményem, mint amit leírtál. Élőben elküldeném, de írni - és olvasni - annyira élvezetes, hogy húúúú :D
Bizony Rob igazi rosszfiú, aki méltó ellenfélre talált Kristen személyében.
Tudom én, hogy a népek szexet akarnak, de arra még várni kell....sokat!!! :D Nem ugrasztom őket rögtön össze, abban nem lenne izgalom Andim. Ha viszont sor került az első szexre, onnantól nem lesz megállás :P Szóval, nyugalom.
Köszi szépen a komidat, és ígérhetem, hogy rossz leszek, de te is légy az!!!! ^^ (L)

Kata: mikor írom ezeket a részeket, nagyon hosszúnak tűnnek. Mintha soha nem akarna vége lenni :D
Köszönöm!!! Neked is jobban bejön, mint a nyálgép!!! Úristen már milyen sokan vagyunk így ezzel. Ígérhetem, hogy az elkövetkezendőkben sem fog átmenni nyálasba a drága! :D
Hát nagyon szépen köszönöm az elismerő szavakat, igazán jól esik hallani, hogy valaki gyöngyszemnek hívja az általam kitalált történetet. És főleg, hogy érdemesnek tart rá, hogy csatlakozzon az olvasóim közé!!!
Nagyon szépen köszönöm a komidat is, és a követésedet egyaránt!!! ^^ (L)

Reni:) : Rob mindig kanos, ha Kristen közelében van xD Jól sejted, várnotok kell, míg az igazi elcsábítás megtörténik ;) De addig se teszem lapossá a történetet, bekeverek még 1-2 szereplőt, fény derül egy-két titokra, szóval lesz mit olvasni addig.
Én is így vagyok. Robnak kérdeznie se kellett volna, már húztam volna a kocsi felé xD
Rob egyenlőre csak nagyon vonzódik Kristenhez, de ez még nem szerelem. Ahhoz azért idő kell :)
Rob maga is észreveszi, hogy valami nem kóser. Értem ezt a kedveskedésre, és hogy mostanában kicsivel többet gondol Kristenre, mint kéne.
Nagyon szépen köszönöm a kommentetdet, ismét örömet szereztél vele!! ^^ (L)

Rosella: Robot mindig felemelőbb írni. Hil valóban kissé naiv, de majd meglátod benne mi játszódott le az este alatt. Lesz majd egy beszélgetés közte és Kris között, szóval abból látni lehet majd, mit is gondolt, ő mit látott az estéből. (A wc-n kívül persze)
Jesse nem csak ebből a nézőpontból tűnik szerencsétlennek, szegényem eléggé nyomorék. :D
Te vagy az egyetlen aki megemlítette a tyúkhúslevet :D Pedig szerintem az poénos volt, de úgy látszik másoknak nem volt az.
Robci még nem mondott le az egy éjszakás kalandról Krisrennel, de valóban jobban foglalkoztatja, mint más lányok.
Örülök, hogy bejön ez a felállás, mert egy ideig még elvezheted ;) Nekem is jobban tetszik, mint rögtön összehozni őket.
Köszönöm ismét a kedves komidat!!!! ^^^(L)

Kitti: ne légy telhetetlen drága!!! :) Szeretnéd ha a fejezetek 20 oldalasak lennének, semmilyen tartalommal? Nem, nem hiszem.
Annyira bírom a komikat, amiket írsz. Olyan kis lelkes vagy, hogy az ember ilyenkor jön rá, miért is érdemes ezt csinálni :)
A baleset témát, majd csak a 9.-10. részben fogom boncolgatni, addig gondolkozhattok, hogy mi is lehet a háttérben :D
Tudom melyik a L.O.S, azt én is nagyon szeretem!!! Érdemes is olvasnod.
Elárulom, hogy a következő rész még nem az első munkanapot fogja leírni :P Alex és Kristen párosa meglepő fordulatot fog hozni szerintem mindenki számára.
Tudom én, hogy kibírod a következő részig, hisz gondoskodtam róla, hogy ne maradj olvasnivaló nélkül, nem igaz? :)
Sikeres volt a beiratkozásom, köszönöm. Kissé félek az új környezettől, de majd csak megszokom.
Tényleg te is így alakítanád a történetet? Ez érdekes :D Azt hittem te már összehoztad volna őket. Örülök, hogy ebben is egy hullámhosszon vagyunk ;)
Annyira édes vagy, és már komolyan nem tudom, hogy mit kéne adnom neked ezekért a csodás hozzászólásokért. Nagyon sok önbizalmat adnak nekem ezek a komi, amiért külön hálás vagyok neked!!! ^^ (L) (L)

Szandra: és még mik fognak kiderülni a múltban történt dolgokról :S A balesetről a 9.-10. részben lesz szó. Lehet, hogy számotokra nem lesz nagy szám a dolog, de én úgy érzem, hogy eléggé megrázó esemény volt ez Kristen életében, és ki is ábrándult Alexből egy életre.
Hát szegény Kristen tényleg nem tudja valami ügyesen palástolni az érzelmeit. De érthető! :D
Köszi szépen, hogy megtiszteltél a véleményeddel!! ^^ (L)

Connie: a Rob szemszögek mindig élvezhetőbbek véleményem szerint, mint a Kristen szemszögéből íródott fejezetek. Eléggé sokat fog agyalni Kristenen, igen, és szép lassan majd belátja, hogy nem csak 1 éjszakát akar tőle. Lehet, hogy kettőt. xD (csak hülyülök)
Még egyenlőre nem gondolkodik ilyenről, most csak megakarja kapni és kész!
Robnak nem állt szándékában leitatni Hil-t, szegény lány csupán 2 koktélt ivott, de az elegendő volt ahhoz, hogy kiüsse magát. Rob csak jókor volt jó helyen, mikor az óvatlan barátnő dalolni kezdett.
Te is szeretnél még mosdós szituációt........hát, meglátom mit tehetek ennek érdekében :P
Rob eléggé magabiztos, ezért is érzi ennyire nyeregben magát. Kristen próbálkozása elég gyér, de valamibe kapaszkodni kell :D
Ki fogja használni, hogy Robnak bejön, nyugalom ;)
Alex nem dicsekedett a történtekkel, szóval igen, lesz eltérés a dolgok igazáról. Kristen tényleg csúnyán ráfázott, ezért se kell félni, hogy Alex potenciális jelölt lenne az elkövetkezendőkben a számára.
Még nem az első munkanap fog következni :P
Köszi szépen, hogy egy ilyen hosszúságú komit írtál nekem, ezeknek mindig nagyon örülök!! ^^ (L)

Ágika: ugye milyen jó ez a kis huzavona? :D Kicsit még várni kell a "változásra", bár az igazat megvallva, Rob nem is fog megváltozni. Lesz majd egy rész (8.), amiben Rob monológjából kiderül, hogy ő lehet szerelmes is akár, akkor sem tudna megváltozni. Ő ilyen, csak az változna, hogy van egy nő az életében! Úgy értem, nem lenne hősszerelmes.
Rob és Hilarie nem járnak egymással, csupán Robnak kapóra jött, hogy Kristen nem egyedül tartózkodott a szórakozóhelyen. Nem akar járni vele, csak Kristen orra alá akarta dörgölni, hogyha őt nem érdekli, akkor inkább ő is másra hajt. Hilarie nem lesz pipa senkire, de majd írok egy Hil-Kris beszélgetést, amiben ezt jobban kifejtem :)
Na igen, a Volvo szent és sérthetetlen!!! :D Azt hiszem az Alkonyat óta nagyon meglódult a szekere a gyártónak :)
Köszi szépen a hozzászólásodat!!! ^^ (L)

Remélem mindenki elégedett a kapott válasszal! :)
Nos, ezúton szeretnék mindenkinek nagyon kellemes hétvégét kívánni! Menjetek strandra, mert úgy hallom ez lesz az év legmelegebb hétvégéje(bár nem mindig lehet hinni a meteorológusoknak) .
Kedvcsinálónak, hoztam nektek egy kis zenét :D
Figyelem, nem RS se a zene, se a videó, szóval úgy tessék hallgatni! :D
Puszillak titeket (L)(L)

My life would suck without you - 5. rész

(köszönet a képért Fanninak!!!)


Sziasztok!!

Nagyon izgatott vagyok, mert holnap megyek beiratkozni Dunaújvárosba, szóval ne várjatok tőlem semmi értelmeset ^^
Köszönöm a sok csodás komit, amit írtatok nekem, és ezúton szeretném azt a 6 elmegy emberkét felhívni arra, hogy írjanak komit, vagy mailt, ahol közlik velem mi a bajuk!!
Ha senki nem ír semmit, minden marad így ahogy van....ennyi!!
Nem is dumálok tovább, jó olvasást!!

Lilluci

U.i: köszönöm a bétáskodást Fanninak!! (L)

Öt

/Robert/

Nem is hittem volna, hogy a jól kifundált kis tervem ennyire káprázatosan fog sikerülni. Kristen szemmel láthatóan ideges, amiért nem őt tüntetem ki a figyelmemmel. Éppen az volt a célom, hogy felébresszem a benne szunnyadó oroszlánt. Kíváncsi vagyok meddig képes elmenni azért, hogy rá fókuszáljak, ne pedig a barátnőjére. Mondjuk így is nagyon kellett koncentrálnom, hogy ne minden másodpercben tekintsek felé. Nem szabad nyíltan a tudtára adnom, hogy csorgatom utána a nyálamat. Bár kissé késő ezen rágódnom, hisz ha kettesben vagyunk, nem tudom türtőztetni magam. Reggel is szó szerint letepertem a konyhában. Bármennyire is erkölcstelen a viselkedésem, nagyon beindít a kicsike. Soha nem történt még velem ilyen! Egy nő sem volt képes ilyen szinte felébreszteni a vágyaimat.
Viszont megijedtem, mikor feltette nekem a kérdést, hogy miért is szedtem ki az apjából, hogy hova szokott eljárkálni. Magam sem tudom mi vezérelt, mikor rákérdeztem Timnél. Egyszerűen természetesnek hatott, hogy este is együtt szórakozzunk. El akartam kezdeni a hadműveletemet, és Kristen barátnője, Hilarie pont kapóra jött ehhez. Mi ugrasztaná ki jobban a nyulat a bokorból, mint az, hogy a srác, aki eddig neki csapta a szelet, most a legjobb barátnőjére hajt. Az este eddigi felében is jól észrevehető volt, hogy idegesíti a tudat, hogy a barátnője jobban felkeltette az érdeklődésemet, mint ő, és nem is sejti, hogy Hilarie csupán egy eszköz, hogy őt megszerezzem.
A legnevetségesebb mégis az volt, mikor nyíltan flörtölni kezdett egy nála jóval fiatalabb esetlen pincérfiúval. A gyereknek esélye sincs ellenem, hiába meresztgeti Kristenre a szemeit. Nem ő lesz az, akivel ma este távozni fog innen, erről magam fogok kezeskedni.

- Szóval, miért kéne Hilarie-nek távolt tartania magát tőlem? – kérdeztem újra a megszeppent Kristentől. Máris féltékeny, ami nagyon jó jel, holott még be se vetettem magam igazán.
- Mert köztudott, hogy neked csak arra kellenek a nők, és nem szeretném, ha Hilarie is az áldozatod lenne – mondta, de közben nem nézett rám.
- Ha kölcsönös megegyezésen alapul a dolog, akkor nem hiszem, hogy bűnt követek el azzal, ha lefekszem egy szépséges lánnyal – bókoltam Hilarie-nek, amivel Kristent újból felhúztam. Imádom játszani ezt a játékot!
- Csakhogy az én barátnőm nem olyan ostoba, hogy bedőljön a kisded trükkjeidnek! – állt fel a helyéről, s már bökdösni kezdte a mellkasomat. Iszonyatosan feltüzelt ezzel a harcias viselkedéssel. Szeretem ha egy nő szenvedélytől fűtött.
- Akkor nincs mitől tartanod. De majd meglátjuk, hogy alakul az este – néztem rá áthatóan, amitől egy pillanatra hátrahőkölt.
- Sehogyan sem fog, megértetted! Ne merészeld őt behálózni – fortyogott, mint a tyúkhúsleves.
- Héj, állítsátok már le magatokat, oké?! – szólított fel minket az érintett. – Én is itt vagyok ám, szóval ne beszéljetek úgy rólam, mintha szellem alakot öltöttem volna! Komolyan olyanok vagytok, mint a dilinyós tinédzserek! – karba tette a kezeit, s tüntetőleg elfordult tőlünk. Kristen még mindig megvetően nézett engem, amit én nem tudtam megállni nevetés nélkül. Ettől, ha lehetséges, még jobban vörös lett a feje.
- Bocs, Hil, kissé elragadtattam magam – kért elnézést barátnőjétől, de közben mindvégig a szemembe nézett. Kedvem lett volna szorosan magamhoz ölelni és most azonnal mindenki szeme láttára megcsókolni. Eszeveszettül kívántam.
- Semmi gáz, de jó lenne, ha ezt többé nem adnátok elő a közelemben.
- Nem fordul elő többet, ígérem – összeszorított ajkakkal mondta mindezt. Én még mindig jót mulattam a történteken, de aztán visszaültem Hilarie mellé és gyengéden végigsimítottam a karján. Megrázkódott, ami egy cseppet sem ért váratlanul. Mindig ezt a hatást váltom ki.
- Kérlek bocsáss meg, amiért ilyen illetlen voltam – kértem tőle elnézést mézédes hangon. Azonnal enyhült feszes testtartása és melegen rám mosolygott.
- Nincs gáz – legyintett. Kristen közben fogta magát és szó nélkül eloldalgott a pulthoz, ahol már várt rá a pincérfiú, akit egyébként Jesse-nek hívnak, és éppen hogy leesett a fenekéről a tojáshéj, tudtam meg a másik felszolgálótól. Nem izgattam magamat miatta, hisz labdába se rúghat mellettem az a pisis.
- Úgy sejtem, hogy a randinkból sajnálatos módon nem lesz semmi – biggyesztettem le a számat a szerep kedvéért.
- Nem akarom még jobban felhúzni Kristent. Tudod, nem igazán loptad be magadat a szívébe – mondta, miközben kortyolt egyet az általam hozott koktélból.
- Pedig ugyanúgy viselkedtem vele is, mint veled – áltattam.
- Kristen kissé visszahúzódó típus, főleg mióta történt az a dolog Alex és közte – látott el némi információval. Nem is volt rossz ötlet több vodkát kevertetni az italába, így legalább kérdezés nélkül megered a nyelve Kristennel kapcsolatban.
- Mégis mi történt? Nem csak jártak egymással? – érdeklődtem nem túl feltűnően, legalábbis neki nem volt tolakodó.
- Már el is jegyezték egymást – csuklott egyet. Na, ez ám a meglepő fordulat. Kedves Alex barátom ezt a nem elhanyagolható tényt elfelejtette közölni velem.
- És mi miatt szakítottak? – puhatolóztam tovább, hátha a dolgok mélyére áshatok. Nekem Alex azt mesélte, hogy ő dobta Kristent mivel ráunt, mert már nem nyújtott neki semmi meglepetést ágyon kívül és belül.
- Hát karamboloztak, illetve megcsalta Kristent pont a diplomaosztójának éjjelén – habogta. Hát ez rohadtul kusza volt, de jobbnak láttam visszavonulót fújni, még mielőtt túl feltűnővé válik a viselkedésem. Nem jutottam előrébb, bár az érthető, hogy Kristen ejtette Alexet, amiért az megcsalta. Kris nem olyan lány, aki tűri, hogy a vőlegénye más lányokat hajkurásszon, miközben jegyben jár. Engem inkább ez a karambol sztori érdekelt. Alex az egyik legjobb pilóta, eddig soha nem volt közúti balesete. Valami nagyon sántít, és én kibaszottul nem értem, hogy ez miért foglalkoztat! Hagynom kéne a csudába az egészet, hisz hónapokkal ezelőtt történt, és különben sem kéne, hogy foglalkoztasson mások magánélete. Nekem csak Kristen kell egy őrületes menetre, aztán viszlát. Egyszóval vissza kell térnem a tervemhez, és ki kell vernem a fejemből a most hallottakat.
- Lenne kedved táncolni? – kérdeztem Hilarie-től, bár szegény lány már szinte tudatánál sem volt.
- Aha – biccentette. Megragadtam a kezénél fogva és a tömeg belsejébe vezettem.(ZENE) Először távol álltunk egymástól úgy táncoltunk erre a fülsüketítő zenére, majd ahogy a távolból kiszúrtam, amint Kristen feldúltan minket pásztáz, megragadtam az alkoholmámorban úszó barátnője csípőjét, és teljesen magamhoz láncoltam őt. Átkulcsolta a kezeit a nyakam körül, s engedte, hogy én vezessem a zene ritmusára. Csókolgatni kezdte a nyakam, én pedig tétlenkedés és finomkodás nélkül belemarkoltam a fenekébe. Élvezte nagyon, mivel folyamatosan nekem dörgölőzött, én pedig köztudottan nem vagyok fából, így elég hamar reagált a testem. Engem nem zavart, de ő pirultan sütötte le a szemeit, ahogy tudatosult benne, hogy nem a telefonom nyomódik a combjához.
A következő képkocka még ennél is szórakoztatóbb volt. Kristen megragadta Jesse kezét, és egyenesen a táncoló tömegbe húzta a megszeppent fiút. Kisvártatva én is „odatáncoltam” hozzájuk. Kristen nem fogta vissza magát. Hátat fordított a srácnak, és úgy dörgölőzött hozzá. Jesse bambán állt, nem tudta mit is kéne reagálnia, ám Kristen megtette helyette a következő lépést. Megragadta a gyerek kezeit és a fenekére helyezte. Iszonyat erotikusan vonaglott, én majd’ felrobbantam a gatyámba. Elég volt egy-két mozdulatot tennie és máris harcra kész állapotba kerültem.
Kristen aztán arccal visszafordult Jesse felé, és nem zavartatva magát semmitől, végigsimított a fiú mellkasán, meg sem állva az övéig.
- Azt hiszem hányni fogok – mondta Hilarie, s kissé kibontakozott a karjaimból. Kristen rémülten nézett rá barátnőjére, majd egy szende mosoly kíséretében ellépett táncpartnerétől.
- Gyere drágám, kikísérlek a mosdóba – botorkált ki vele a mosdóig.
Gondolkodás nélkül követtem őket, hisz mégis csak az én partnerem lett rosszul. Hogy nézne már ki, ha szemernyi aggódást se mutatnék?
Betámolyogtak a kicsinyke helységbe, én pedig a falnak dőlve vártam a fejleményeket. Kis idő múlva nyílott a WC ajtaja, de nem kettő, csupán egy lány jött ki rajta, méghozzá az, akire vártam.
- Hogy van? – kérdeztem a fülke felé biccentve.
- Megmarad, de azt hiszem haza kell őt vinnem. Az apja így is ki lesz bukva, hogy ennyire lerészegedett – sóhajtott fel Kristen.
- Hazaviszem szívesen, amúgy is kocsival jöttem – ajánlottam fel, és direkt ügyeltem, hogy csak Hilarie-nek ajánljak fuvart.
- Inkább taxit hívnék, ha nem bánod – morogta. Megfogtam!
- Ha attól félsz, hogy karambolozunk, akkor megnyugtatlak, hogy ez a veszély nem áll fent, mivel egy kortyot sem ittam – fürkészve néztem az arcát, vártam, hogy valamit hozzátesz ehhez a karambol témához.
- Nem szívesen bíznám rád – nézett rám jelentőségteljesen.
- Féltékeny vagy? – incselkedtem vele, és elindultam az irányába. Azonnal hátrálni kezdett, de beleütközött egy dísznövénybe, ahonnan nem volt tovább.
- Abszolút nem! – rivallt rám.
- Pedig nagyon is annak látszol– mosolyodtam el, majd végigsimítottam az arcán, csakhogy ő ellökte a kezemet.
- Túl sokat képzelsz magadról Rob – nem mert rám nézni, s kihallottam a hangjából a bizonytalanságot.
- Meglehet, de azt mindig kiszúrom, ha valakinek bejövök, és neked igenis tetszem – magyaráztam neki, és már meg is ragadtam a csípőjét, hogy magamhoz szoríthassam.
- Nem tagadom, hogy jóképű vagy, de ezen kívül egy nagy nulla – azt hitte megsért ezzel az arroganciával, de épp ellenkező hatást ért el vele.
- Tetszik a szókimondásod. Tudod, épp ezzel izgatsz fel annyira – suttogtam, és kezeimet lassan feljebb csúsztattam, egészen a melléig.
- Undorító vagy… - fúlt el a hangja egy sóhajtásba, ugyanis megmarkoltam kezembe illő kebleit.
- Jól esik az érintésem? – kérdeztem tőle, majd kicsivel erőteljesebben markoltam meg a melleit. Halkan felsikkantott. – Mondd, hogy vágysz rám, és azonnal eltűnünk innen – persze felesleges volt kimondania, én mégse szeretek megerősítés nélkül tovább lépni egy fokozatot.
- Rob… én… - küszködött a szavakkal, ugyanis a számat is bevetettem a puhítás érdekében. Végighúztam a nyelvemet a nyakán, s majd’ elbódultam az ízétől. – Atyám!
Egyik kezemet belefúrtam a hajába, majd gyengéden belemarkolva hátrahajtottam a fejét, hogy egyenesen a szemembe tudjon nézni.
- Mondd ki, és a ma éjszaka felejthetetlen lesz.
- Kris? – jött elhalóan Hilarie hangja. Kristen rögtön kiszabadult a fogságomból, majd remegő lábakkal tipegett vissza barátnőjéhez. Elkáromkodtam magam, s nyugtatásképp előhúztam a farzsebemből egy cigarettát és azonnal rágyújtottam.
Harmadszorra akadályozzák meg, hogy a tettek mezejére lépjek Kristennel. Nem bírok már tovább uralkodni magamon, mielőbb meg kell őt kapnom, különben felrobbanok a kéjtől. Ha pár napon belül nem teszi szét nekem a lábát, keresnem kell valaki olyat, aki feleennyi erőfeszítéstől önként odaadja magát nekem. Mégis valami beteges hajlam Kristenhez vonz, és egy belső késztetésnek engedve türelemre intem magam vele szemben. Meghülyültem az egyszer biztos!
- Várj még 15 percet, a taxi csak ekkorra ér ide – jutott el a tudatomig Kristen hangja, ám nem hozzám beszélt, hanem félkába barátnőjéhez. Elnyomtam a majdnem elégett csikket és a lányokhoz léptem.
- Mondtam, hogy majd én hazaviszem, nem? – förmedtem rá Kristenre, bár javarészt magamra voltam mérges, ami miatt ennyire betegesen vágyódom utána.
- Nem akarok kellemetlenséget okozni neked – motyogta még mindig bódultan.
- Azzal okozol kellemetlenséget, hogy itt szabadkozol, miközben már rég úton lehetnénk Hilarie házához! – durci Rob ismét a fedélzeten.
- Oké, nem kell letépned a fejemet – mordult ő is rám.
- Bocs, de eléggé nyúzott vagyok, szeretnék én is mielőbb hazamenni.
- Jó, akkor megmondom Hilarie címét, aztán hazaviheted.
- Semmi szükség rá, te is velünk jössz, majd útközben navigálsz – jelentettem ki.
- Azt hittem csak őt akarod hazavinni – pirult el.
- Hogy egész úton egy félholt lány ábrázatát kelljen bámulnom? Annál még te is szórakoztatóbb társaság vagy – bókoltam a magam módján.
- Ez bazi kedves volt! – grimaszolt nekem.
Azzal a kis szócsatánk véget ért. Nagy nehezen kicipeltem Hilarie-t a kocsimhoz, ami nem volt könnyű feladat, mivel egész végig belém csimpaszkodott és csókolgatni akarta a nyakamat. Alig bírtam lefejteni magamról. Bezzeg ha Kristen csinálná ezt, az ellen nem lenne kifogásom. Kezdek nagyon veszélyes játékot játszani, ezért rendre intettem túl élénk fantáziámat.
Kristen megtorpant, ahogy meglátta az autómat. Egyedül kellett kinyitnom az ajtót, előrehajtani az ülést, és hátratuszkolni Hilarie-t.
- Kösz a segítséget! – cinikus megjegyzésemet meg se hallva, fogta magát és körbejárta az autócsodámat.
- Ezt nem hiszem el! – képedt el teljesen.
- Mi a baj? Valaki esetleg meghúzta? – ijedtem meg, és azonnal tüzetesen kezdtem vizsgálgatni a kicsikémet.
- Nem – hebegte. – Ez a te autód? – hitetlenkedett.
- Igen. Mi olyan meglepő ezen? – érdeklődtem felvont szemöldökkel. A csajok általában nem szeretik a régi autókat, mindig azt várják, hogy a legújabb trendet követve én is Laborghinivel, meg Ferrarival járjak, ám engem azok az autók taszítanak. Jobb szeretem a klasszikus vonalvezetésű és megjárt darabokat, persze szépen kipofozva.
- Nem ilyen autót képzeltem hozzád – magyarázta őszintén.
- Ez nem lep meg – túrtam bele a hajamba. – Gondolom te is valami sport micsodáról ábrándoztál – húztam el a számat.
- Hát, ami azt illeti – mosolyodott el. – De ez sokkal jobban tetszik – ütögette meg óvatosan a karosszériát.
- Valóban? – meglepődtem, persze pozitív értelemben. Végre egy nő, aki nem hisztizik, ami-ért ezzel kell furikáznia.
- Igen, ezek a régi Mustangok olyan dinamikusak és roppant figyelemfelkeltőek. Mindig is szerettem volna egy ilyenben utazni.
- Hát, akkor itt a lehetőség – magam sem értem, hogy mi vitt rá a következő lépésre, de azon kaptam magam, hogy kitárom Kristen előtt az ajtót. Ő is ugyanúgy meglepődött, mint én.
- Kösz – mormolta.
Ahogy visszasétáltam a saját oldalamhoz, jól megráztam a fejem, hogy végre észhez térítsem magam. Beültem, bekötöttem magam, majd beindítottam a kocsit. A motor hangos dorombolással felcsendült, ami mindig zene volt füleimnek. Lehunytam egy pillanatra a szemeimet, s csak hallgattam ezt az eszményi hangot. Mikor kapcsoltam, hogy most nem egyedül tartózkodom az autóban, azonnal felpattantak a szemeim, s vetetettem egy pillantást Kristenre. Jól láthatóan mulatatta a sajátos rituálém.
- Mióta van meg ez az autód? – kíváncsiskodott Kristen.
- Nagyjából 3 éve. Amikor beindult az autóversenyes karrierem, nem akartam egy csotrogánnyal járni, de a luxus járművek sem vonzottak túlzottan – magyaráztam neki, ő pedig lelkesen hallgatott. – Bradley jóvoltából jutottam hozzá ehhez a páratlan szépséghez. Első generációs a kicsike – büszkélkedtem.
- Az mit takar? Ez volt az első Mustang? – pirult bele a kérdésébe. – Bocsi, de autók terén örülök, ha egy Kispolszkit meg tudok különböztetni egy Jeeptől.
- Semmi gond – vigyorodtam el, ugyanis nagyon imponált, hogy érdeklődik a kocsim iránt. Bár irántam tenné ezt! – Pontosan, ez volt a legelső kiadás. 1964-ben látott napvilágot, szóval igen csak benne van már a korban a drágám.
- Úgy beszélsz róla, mintha szerelmes lennél belé.
- Nem állsz messze az igazságtól. Ő az egyetlen nő, aki mindennap képes levenni a lábamról – kacsintottam rá. – Bár, ami azt illeti, most versenytársa akadt – néztem rá félreérthetetlenül. Zavartan igazgatni kezdte a haját, és el is fordult tőlem. Kifelé kémlelt az ablakon. Miért ilyen őrülten szexi?!
- Itt fordulj balra! – utasított szelíden, én pedig készséggel eleget tettem a kérésének. Lassan araszoltam, mert gondoltam, hogy a közelben járhatunk.
- Milyen messze vagyunk még? – kérdeztem.
- A 3. ház lesz az – mondta, s rá is mutatott egy hatalmas hófehér házra. Lefékeztem a kúria előtt, majd kiszálltam, hogy ismét kiemeljem Hilarie-t a kocsimból. Nagy nehezen sikerült elvinni őt a bejárati ajtóig, de jó pár percet kellett várnunk, mire valaki ajtót nyitott.
- Szentséges ég! Mi történt Miss Burton-nel?! – rikkantott fel az ajtóban álló néger, igen dundi szobalány.
- Kissé felöntött a garatra, Marie – mondta Kristen, majd esdeklő pillantást vetett barátnőjére. – Felkísérné a szobájába? Nem lenne túl szerencsés, ha az apja ilyen állapotban meglátná.
- Természetesen Miss Stewart – azzal a néger nőci átvette tőlem Hilarie-t, s már el is indult az emelet irányába.
Kristen becsukta magunk mögött az ajtót, aztán visszasétáltunk a kocsihoz, hogy végre mi is hazatérhessünk.
Csendben tettük meg az otthonáig vezető utat, mindketten a gondolatainkba révedtünk. Nekem azon járt az agyam, hogy miért van rám más hatással Kristen jelenléte. Valamiért túlzottan vonzódom hozzá, de az okát nem tudom megfejteni. Olyan ez, mintha eddig nem szerettem volna kimondottan a puncs fagyit, de mikor egyszer újból rászántam magam és megízleltem, csak az jár a fejemben, hogy minél többet pusztítsak el belőle. Beteges, de valami ilyesmi megy most végbe bennem is.
Leparkoltam az ismerős háznál.
- Köszi szépen, hogy hazahoztál – hálálkodott, s már azon volt, hogy kiszálljon, csakhogy én megelőztem.
- Nem kell búcsúzkodnod, én is itt alszom ma éjjel – leállítottam a motort, és mit sem törődve Kristen halálravált arcával, holt lazán kiszálltam.
- Nem csak tegnap estére szólt a meghívás?!
- Milyen vendégszerető vagy! – megsimogattam az arcát, de ő elrántotta a fejét. – Nos, apád úgy látta ésszerűnek, ha ma éjjel is tiszteletemet teszem nálatok, hisz holnaptól állsz munkába, így reggel együtt tudunk menni a versenypályára – magyaráztam. – És különben sincs még kész a lakásom – vontam vállat és elindultam befelé, de Kristen nem mozdult. Visszafordultam felé, és ijedt arca láttán újra előtört belőlem a nevetés. – Ne állj ott úgy, mint aki szellemet látott. Nyugi, ma este jó kisfiú leszek, ígérem – a hecc kedvéért a szívemre szorítottam a kezemet. Kristen megforgatta a szemeit és végre valahára elindult befelé, de azért még az ajtóból visszaszólt nekem.
- A biztonság kedvéért bezárom az ajtómat – azzal felszaladt az emeletre és hangos csattanás kíséretében valóban magára zárta az ajtót.
Furcsa mód, de lelkesített a tudat, hogy mostantól nap mint nap találkozhatok ezzel a rendkívüli teremtéssel. Ebből még bajok lesznek, ha nem vigyázok, de az évek során meg tanultam a tűzzel játszani, egyszóval: No para, Rob!

Kristen és Jesse

Rob autója

Na, hát ennyi lenne a móka mára :D Remélem mindenki elégedett, aki pedig nem, az úgy járt :P
Ha tetszett a rész, akkor elmondhatjátok azt nekem egy komi keretén belül, illetve azzal is a tudtomra adhatjátok a véleményeteket, ha pipálgattok!! ^^
Köszönöm!(L)

Válaszok - 1.

Sziasztok!!

Nem tudom, hogy ki mennyire szerette a komikra való válaszolgató posztomat, de egy kedves olvasóm, név szerint natika, szeretné ha újra válaszolnék az általatok írt komikra.
Nekem nincs ellenemre a dolog;)

Maja: Igen, Rob akcióba lendült, és mivel lehetne a legjobban ingerelni Kristent? Hát persze, hogy azzal ha a legjobb barátnőjére hajt rá :P Rob érti a dolgát, de most kissé ő is bizonytalan.
A nyaralásom jól telt, sokat pihentem, illetve olvastam és ötleteket merítettem a történethez :)
Nagyon szépen köszönöm a komidat! ^^

Poncsi: Kristen egyenlőre nincs oda Robért, csupán nagyon vonzónak találja. Szerintem minden lánynak bejönne ha egy ilyen menő srác csapná neki a szelet ;) Bár lehet, hogy ezzel csak én vagyok így :D
Rob nagy játékos ez tény, de néha köztudottan visszacsapnak a dolgok.
A legjobb barátnő a legjobb fegyver, ezzel biztosan célt ér.
Köszi szépen a komidat! ^^

Bells: neked drága szívecském már válaszoltam egy mail keretén belül, szóval nem ismétlem önmagam :D Egy angyal vagy, hogy folyton írsz nekem!!! Köszönöm szépen (L)(L)

Reni: Kristen igazából nincs kiéhezve egy újabb kapcsolatra, sőt....utálja a helyzetet, amiért újra egy autóversenyző keresztezi az útját. Robnak pedig tényleg az a célja, hogy megkapja Krist egy éjszakára.
Nem durva szerintem, hogy a cél érdekében bármit bevetne Rábört. A 3. részben a belső kis monológjában el is mondja, hogy ez lesz az új taktikája ;) Ő eléggé tapasztalt férfi, szóval tudja mi a nők gyenge pontja.
Nyugi, csak egy valaki koppan a buli végére, de az sem lesz nagy dolog.
Köszi szépen, hogy ismét írtál nekem!!! ^^

Lizzyke: Inkább Kristen apja akarta, hogy a lánya dolgozzon, Bradley csak beadta a derekát, mivel azt képzelte, hogy így Rob leszáll szerencsétlen csajról. Örülök, hogy neked bejön ez a Rob. Szerintem a ma létező férfitípust írtam le a személyében.
Nem lesz nyálas papaucsállat a lelkem, mivel az nagyon nem jön be nekem sem, és Rob stílusából kifolyólag se lenne túl előnyös olyanná változtatnom. Hogy szerelmes lesz-e? Hát.... :D
Te vagy azt hiszem az egyetlen, aki nem ítéli el Robot, illetve Hilarie-t, amiért szimpatizálnak egymással. Hilarie pont azért hagyja magát, mert tudja, hogy Kristennek nem jön be, neki viszont annál inkább az esete. Rob pedig játékba lendült.
Lesznek még akciók, nem kell emiatt aggódnod.
Annyira nem voltam gonosz sztem verébtárs :P
A talit privibe megbeszéljük drága ;)
Köszönöm szépen, hogy ismét elkápráztattál a véleményeddel!! (L)

Netty: Kicsit később fog kiderülni, hogy Alex és közte mi volt, de tényleg eléggé megviselte szegényt. Robnak idővel megjön az esze, de ugye tudod, hogy szeretem azért kicsit bonyolítani a dolgokat, szóval bonyodalom lesz rendesen(nem lesz sok, nem kell félni) :P
Köszi szépen a komidat!!! ^^

Ágika: Rob egyszerűen tudja, hogy bejön Kristennek, most kicsit húzza az agyát szegény lánynak. Lesznek itt még szócsaták és miegymás, szóval a jövőben is tudsz rajtuk mulatni ;)
Hilarie annak ellenére, hogy "tudja" milyen Rob, bejön neki. Szabadon flörtölhet is vele, mivel a barátnője nyíltan kijelentette, hogy nem kér Rábörtből.
A pincérfiú még visszatér közénk, nyugalom :P
A képen tényleg Hilarie Burton látható, és valóban hasonlít Kristenre, de ez csupán szerintem erre a képre mondható el, a többi nagyon más.
Köszi szépen a véleményedet!!!! ^^

Dinuss: Rob anyukájára majd csak később fogok kitérni. Igen, felzaklatja a dolog, és ez nagyban közrejátszik abban, hogy ilyen lett.
Jó, hogy korrigáltad magad, mert szerintem is inkább Rob mászott rá Hilarie-re, bár őt sem kellett azért annyira nyaggatni, hogy flörtöljön Robbal :D (megtudom érteni egyébként)
Rob nem csak Kristennel fog kicseszni, hanem saját magával is.
Bradley valóban egy igazi unokatestvér, akinek fontos, hogy a rokona boldogan éljen. Most egy időre elbúcsúzunk tőle :(
Hasonlít a képen Hilarie Kristenre, de ő tényleg nem Kris, csupán véletlen a hasonlóság, a többi képen ég és föld a két lány.
Köszönöm szépen az aranyos hozzászólásodat!!! ^^

Kitti: őszintén, te ellen tudtál volna állni Robnak? Engem még az sem érdekelne ha egy sorozatgyilkos lenne, csak nézzen rám :P
Kitti, azt hiszem, hogy a vesémbe látsz, ami kissé ijesztő :D Majd megtudod, hogy ezt mire értettem. Parafenomén vagy!!! :D
Igazán elkezdődni a dolgok nem is tudom mikor fognak....egyfolytában történik velük valami, szóval nem tudok konkrét időpontot megnevezni.
Robci már rutinos nő ügyekben, úgyhogy nem volt nehéz bevetnie magát. Kristen pedig tényleg féltékeny, bár még nem szerelmes Robba, csupán vonzódik hozzá.
Megint pirulásig dicsérsz te nőszemély!!!! (L) Nagyon szépen köszönöm azt a rengeteg biztatást, amit tőled kapok, egyszerűen létszükséglet lett már a számomra a komid! :)
Olyan aranyos vagy, hogy mindig ilyen lelkes vagy. KÖSZÖNÖM (L)

Noémi: te totál antiRobertes vagy ebben a történetben xD Ami, teszem azt hozzá, egyáltalán nem baj. Képes volt bizony kikezdeni a legjobb barátnővel, csak azért, hogy Kristen bugyijához közelebb férkőzhessen :P
El kell, hogy szomorítsalak, ez a Rob nem egy romantikus hős, szóval lesznek még kedves dolgai.
Köszönöm szépen a komidat, egy angyal vagy!!!! ^^ (L)

Szandra: szar műsor vagy sem, de Hilarie volt kéznél Robnak, és a szemét még örül is, hogy Kristen eszi a kefét a dolog miatt. Rob direkt szivatja Kristent, az a célja, hogy felhúzza. Kristen pedig nem akar lefeküdni vele(vagyis akarna), de kordában tartja a vágyait, mivel nem szimpatizál Rob erkölcstelenségével.
Kristen nem fogja hagyni magát.....vagyis erősen próbálkozik, hogy ne lágyuljon el!
Köszi szépen a kedves hozzászólásodat!!! ^^

waltex: pontosan, Rob elkezdte a kis tervét a gyakorlatban is megvalósítani. A legjobb barátnő a legjobb gyenge pont. Kristen most eléggé kivan, azt meg kell hagyni :/
Nagyon szépen köszönöm a komidat és a meglepit szintén!!!!!!! ^^^(L)

Remélem mindenki okosabb lett, vagy nem xD
Köszönet ismét a pipálgatós anonim emberkéknek!!!! (L)
Viszont, azt az 5 emberpéldányt, akik az elmegy rubrikát pipálták, megkérném, hogy írják is le a véleményüket!
És ha már itt tartunk, mindenkit megszeretnék kérni, hogy az írás MÓDJA, ne pedig a történet ALAKULÁSA szerint pipálgasson!!!!! Thanks.

My life would suck without you - 4. rész

Sziasztok!!!

Jaj gyerekek, már komolyan nem tudom nektek hogy meghálálni ezt a rengeteg kedvességet :)
Köszönöm: Noéminek, Nettynek, Reninek, Bellsnek, Majának, Ágikának, Dorszíínak, Dinussnak, Szandrának, Orsinak, Rosellának, Connie-nak és Mucikának, amiért újból, szebbnél szebb komikkal örvendeztettek meg!!! (L)
A 109 jó, illetve 6 elmegy pipálgatós emberkének is köszönöm az igyekezetét ^^
Hatalmas hála Fanninak, akik bétáskodik nekem, és felhívja a figyelmemet a hibáimra!! (L)(L)
Nem is húzom tovább az időt, jó olvasást!

Lilluci

Négy

/Bradley/

Először nem tartottam valami jó ötletnek azt, amit Tim felvetett megoldás gyanánt. Ő ugyanis - miután közöltem vele, hogy személyes okok miatt Rob mellé szereznem kell egy személyi asszisztenst -, rögtön a lányát, Kristent ajánlotta. Nem repestem az örömtől, mivel tisztában voltam azzal, hogy Rob nem tisztességes szándékkal közelít a lány felé. Csupán egy éjszakát akar vele eltölteni, aztán felírná a kis képzeletbeli listájára, mint legújabb hódítást. Ez egyáltalán nem tetszett nekem, holott három hónappal ezelőtt még én is efajta életfelfogás szerint éltem.
Aztán hosszas gondolkodás után beláttam, mégis csak jó ötlet, ha Kristen mindig Rob közelében lesz. Rob nem fog kikezdeni vele, mivel nem bírja elviselni, ha meghódított nő körülötte lebzsel az éjszakai szex után is. Neki csupán egy estére kellenek ezek a lányok, és ha Kristent meg is kapná, de utána a munkakapcsolat miatt mindennap találkoznának, azt hosszú távon nem tudná elviselni. Ezért nem túl lelkesen, de beleegyeztem, hogy Kristen legyen mostantól egy hónapig Rob személyi asszisztense. Hogy ebből mi fog kisülni azt nem tudom, de Rob feltűnően lelkes volt, mikor közöltük vele a hírt.
- Ez egy remek elgondolás, Tim – derült fel egyből a felkelés utáni nyúzott állapotából, Rob. Gyanakvóan méregettem, mivel nem hittem, hogy boldogsággal fogja eltölteni a tudat, hogy Kristen és közte kizárólag munkakapcsolat lesz. Amikor kimentünk a konyhába, és Tim magunkra hagyott minket pár percre, rögtön rá is kérdeztem furcsa viselkedésének okára.
- Nem örülhetek, hogy új kolléganőt kapok? – kérdezte tettetett komolysággal.
- Valamit forgatsz a fejedben, tudom – néztem rá szúrós tekintettel. Mint aki meg se hallotta a megjegyzésemet, szépen beleharapott az almájába, és jó kisfiú módjára majszolni kezdte.
- Rob, nagyon szépen kérlek, hagyd békén Kristent. Így is volt szerencséje egy elbaltázott kapcsolatra egy másik autóversenyzővel, nem kell, hogy még te is kínozd őt – fogtam le a kezét, amivel az almát ette, mivel abszolút nem akart rám figyelni.
- Nem akarok tőle semmit – vont vállat flegmán, ám engem nem tudott átejteni. Túl régóta ismerem őt ahhoz, hogy tudjam, nem egykönnyen mond le a kiszemeltjéről.
- Hazudsz! De jól vigyázz, Kristen nem olyan ostoba liba, mint akiket a verseny alkalmával szedsz fel. Ha kell, túljár az eszeden, és talán te húzod a rövidebbet – figyelmeztettem a kis játéka ellenpontjaira.
- Jól van már, megértettem. Nem közelítek Kristen felé, mint nő, csupán munkakapcsolat lesz köztünk. Most boldog vagy? – kérdezte idegesen és kitépte a kezét a szorításomból.
- Igen – válaszoltam.
- Ez az esküvő totál kifordított önmagadból – morogta a bajsza alatt, ám így is kristálytisztán hallottam.
- Nem, csupán észhez térített.
- Tényleg? Szerintem inkább agymosásod volt, mert ez nem normális viselkedés – fordult felém teljes testével, a szemében gyilkos düh égett.
- Mi nem normális?!
- Az, hogy játszod a védőszentet, és próbálod megvédeni tőlem Kristent, holott nem jelentek rá veszélyt!
- Rosszul látod a helyzetet, Rob – csóváltam meg a fejem.
- Szerintem rohadtul nem!
- Én nem Kristent védem, hanem téged akarlak észhez téríteni – ismételtem tegnapi szavaimat.
- Már megint ez a lemez – nagyot sóhajtott és letette a kezéből a félig megevett gyümölcsöt. – Nem kell engem észhez téríteni. Bármilyen különösen is hangzik, én szeretek így élni, nem változtatnék semmin. Érted, semmin!
- Gondoltál már arra, hogy valakivel beszélgess anyádról? – érdeklődtem finoman, tudom, hogy ez kényes téma neki.
- A szádra nem vedd őt többé! – bőszült fel teljesen, és mint egy mérges bika fújtatott.
- Ki kéne beszélned magadból az általa ért fájdalmadat – tanácsoltam neki.
- Az anyám halott, nincs miről beszélni! Ne merészeld felhozni még egyszer!
- Rendben – emeltem fel a kezeimet védekezésképp. Ha egyszer valakinek megnyílna és kibeszélné magából ezt a kínt, talán tudna értelmes kapcsolatot kialakítani másokkal. De ő hallani sem akar róla, hiába hozza fel a témát Phil, az édesapja, vagy én. Amint meghallja, hogy az édesanyjáról akarunk beszélni vele, begubózik és mérhetetlenül dühös lesz.
Pedig ez a kulcs, ha valaki meg akarná változtatni Robot.
- Bradley, bejönnél egy pillanatra a dolgozószobámba, meg kéne tárgyalnunk egy-két dolgot – állt meg a konyhaajtóban Tim. – Esetleg megzavartam valamit? – kérdezte, ahogy ránézett mindkettőnk gondterhelt arcára.
- Dehogy! Megyek – válaszoltam, és már indultam is utána, de azért visszafordultam Rob felé. – Sajnálom ha felbosszantottalak, de te vagy az egyetlen rokonom, ezért fontos vagy nekem – Rob döbbent arcot vágott, de nem szólt semmit, inkább csendben tovább majszolta az almáját.

Miután közöltük a hírt Kristennel, kellően jó hangulat lett úrrá mindenkin, beleértve engem és Robot is. Mintha a reggeli kis afférunk nem is lett volna, olyannyira felszabadultan cseverésztünk, mindaddig, míg Kristen felöltözve csatlakozott hozzánk a nappaliba.
- Ha neked most jó, akkor beszélhetnénk az üzletről, Bradley – mosolygott rám kedvesen, de látszott rajta, hogy zavarban van, ugyanis az ujját tördelte, vagy épp a hajába túrt. Az sem kerülte el a figyelmemet, hogy nagyon ügyel arra, hogy még véletlenül se kelljen Robra néznie. Rob viszont gátlástalanul mustrálta szegényt. Szinte levetkőztette a puszta tekintetével, ezért egy jól irányzott mozdulattal oldalba löktem.
- Aú! – kezdte dörzsölgetni „ajándékom” helyét. – Ezt miért kaptam?
- Viselkedj! Az apja is a szobában tartózkodik – súgtam oda neki.
- Rendicsek. Már úgy sem leszel itt sokáig, hogy parancsolgathass – huncutul elnevette magát, én pedig megforgattam a szemeimet, ahogy felálltam és átkísértem Kristent az apja dolgozószobájába, hogy csendes és nyugodt körülmények között tudjuk megbeszélni a dolgokat.
Mindent szépen elmagyaráztam neki, ő pedig szorgosan jegyzetelt és figyelmesen követte az utasításaimat. Elmondtam neki, hogy Robnak ezen a héten lesz egy fotózása, illetve jövő héten egy reklámfilm forgatása és még egy fotózás. Abba is beavattam, hogy nemsokára egy gumiforgalmazó cég fogja őt felkeresni, akik feltehetőleg szerződést akarnak kötni Robbal. Azt tanácsoltam neki, hogyha tud, akkor minden versenyen legyen ott, hisz egy jól sikerült futam után általában megrohamozzák a versenyzőket különféle ajánlatokkal.
- Itt van a privát számom, amin bármikor elérhetsz, legyen szó akár a versenyről, vagy épp Robról – nyújtottam át neki a névjegyemet.
- Sok gond szokott vele lenni? – bár nem mondta ki a nevét, tudtam kire gondol.
- Nem. Rob nagyon elszánt pilóta és nem ismer tréfát, ha versenyzésről van szó. Ez az élete, szóval nem vállal semmiféle rizikót – nyugtattam meg. – Nem kell attól tartanod, hogy rád mászik a futam előtt, ugyanis nagyon rákoncentrál a feladatára – biztosítottam.
Kristen zavartan felnevetett, és egy kicsit el is pirult.
- Mondd csak, történt köztetek valami? – érdeklődtem finoman.
- Nem – vágta rá, szinte gondolkodás nélkül.
- Hm… - tűnődtem el.
- Mi az?
- Rob nem hagyna ki egyetlen alkalmat sem egy gyönyörű nő behálózására.
- Úgy látszik, én nem vagyok az esete – vont vállat, de az arca elárulta. Idegesen mosolygott és ide-oda pislogott.
- Azt kétlem. Robnak mindenki az esete. De ne aggódj, mivel munkatársak lesztek, nem fog zaklatni.
Úgy láttam, mintha ez a hír nem éppen felvillanyozó hatással lenne rá, hanem épp ellenkezőleg, elszomorítja. Lehetséges, hogy nem hoztunk ésszerű döntést, mikor kineveztük Kristent Rob asszisztensének?
- Azt hiszem minden fontosabb dolgot megbeszéltünk.
- Oké, akkor én megyek is. Kösz mindent, Bradley – hálálkodott.
- Nincs mit. És Kristen? – szóltam még utána, mire félénken visszafordult. – Rob nem rossz ember, csupán kissé elveszett.
Kristen bólintott, s már el is tűnt. Ráültem az asztalra, és a kezeim közé temettem az arcomat. Istenem add, hogy Rob ne baltázzon el semmit!

/Kristen/

Lázasan készülődtem a bulira, bár a reggeli lelkesedésem kezdett lanyhulni kissé. Nem akartam még magamnak se bevallani, de az rontotta el a kedvemet, amit Bradley apám dolgozószobájában mondott, miszerint Rob többé nem fog közeledni felém, ugyanis – ezt ugyan nem mondta ki, de sejtem, hogy ez van a háttérben – tilos bármilyen kapcsolatba bonyolódnunk egymással. Oké, Rob amúgy sem akarna velem kapcsolatot kialakítani, de kissé frusztrált a tudat, hogy az egyetlen férfi, aki lassan öt hónap elteltével vonzódik hozzám, képletesen el van tiltva tőlem.
Nem baj! – próbáltam nyugtatni magam. Egyszer már megjártam egy ilyen önjelölt sztárpilótával, nem kell nekem még egy ahhoz hasonló elbaltázott viszony.
Minden Robhoz fűződő kósza gondolatot próbáltam kizárni a fejemből és csak az előttem álló estére összepontosítottam.
Nem vittem túlzásba az öltözékemet, mivel nagyon jól tudtam, hogy a férfiak figyelmét így se, úgy se igazán keltem fel. Nem vagyok megáldva valami hű, de telt idomokkal, szóval kár erőfeszítést is tenni az ügy érdekében. Egy fehér trikót kaptam magamra, amire ráhúztam egy rövidujjú farmer kiskabátszerűséget, illetve egy farmerszoknyát, ami láttatni engedte hófehér combjaimat. A cipőre még ennyi gondot sem fektettem, a jól bevált és igen elnyűtt fekete Converse dorkót kaptam magamra.
A sminkem annyiból állt, hogy szempillaspiráloztam és egy kis szájfényt vittem föl az ajkaimra. Ennyi bőven elegendő ahhoz, hogy ma matt részegre igyam magam, nevettem magamban.
Meghallottam, hogy a taxi, amivel én és Hilarie megyünk dudál nekem. Felkaptam az ágyamra dobott táskámat és villámgyorsan kiszaladtam a szokatlanul csendes házból. Ja persze, apáék elmentek a versenypályára, jutott eszembe esti programjuk. Épp kiviharozni készültem a házból, mikor is összetalálkoztam az ajtóban anyámmal.
- Hát te hova mész? – érdeklődött. Észrevettem, hogy Hilarie türelmetlenül integet a taxiból.
- Bulizni – zártam rövidre a beszélgetést, ám mielőtt elléphettem volna mellőle, megragadta a karomat.
- Remélem nem olyan részegen fogsz hazaesni, mint legutóbb – sziszegte.
- Akkor a szülinapomat ünnepeltük, ha nem zavarna – rántottam ki a kezemet a szorításából. – Amúgy se vagyok már kislány – vetettem a szemére ezt a nem elhanyagolható tényt.
- De néha nagyon is úgy viselkedsz – vágott vissza.
- Meglehet. Akarsz még valamit, vagy elmehetek végre? – kérdeztem unottan. Összeráncolt homlokkal biccentett a taxi felé, amit én engedélynek vettem a távozásra.
Behuppantam a kényelmes ülésre, és azonnal hátrahajtottam a fejemet. Nem fogja elrontani az estémet! – fogadtam meg magamban.
- Valami baj van, Kristen? – kérdezte Hilarie, miután bediktálta a sofőrnek a szórakozóhely címét, ahová tartottunk.
- Nem, csak az anyám megint rám förmedt – mondtam. – De ne is beszéljünk róla, mert csak kiborít – kértem.
- Felőlem – vont vállat nevetve.
Hilarie és én nagyjából négy éve vagyunk barátok. Az egyetemen ismertük meg egymást, és azonnal szimpatizáltunk egymással. Ő nem az a nyafka lány, holott nyugodtan nagyzolhatna és játszhatná a méhkirálynőt, mivel az apjának van a város legnagyobb ingatlanközvetítő cége. Van mit a tejbe aprítaniuk, Hilarie mégse szállt el magától, sőt egyenesen irtózik a feltűnési viszketegségben szenvedő emberektől. Négy éve töretlen a barátságunk, minden jót és rosszat megosztunk egymással.
- Milyen volt a tegnapi pofavizites vacsora? – kérdezte, utalva a tegnapi vacsorára.
- Pff, katasztrófa – fintorogtam.
- Na, mesélj! – kérte.
- Igazából semmi különös, de ez a Rob egy kiállhatatlan alak – és hozzá szenvtelenül jóképű, tettem hozzá magamban.
- Rob az új felfedezett?
- Igen, ő az – nyögtem a szavakat.
- El van teljesen szállva magától a hapsi, gondolom.
- El-e? Azt hiszi ő szarta a spanyolviaszt! – erre mind a ketten hangos nevetésben törtünk ki.
- Ennyire gáz az ürge?
- Nem, csak… - most hogy mondjam el neki, hogy két nap alatt, majdnem sikerült kétszer megfektetnie? Kissé rossz színben tűnnék fel a barátnőm előtt. – cinikus megjegyzéseket tesz, és azt gondolja, hogy ha már jóképű, akkor mindent szabad.
- Ezt úgy értsem, hogy bepróbálkozott nálad? – felcsillant a szeme. Igen, ha pletykáról van szó, akkor szeretett barátnőm az élen jár.
- Mondhatni – motyogtam zavarba esetten.
- Mondhatni?! Kristen, ki vele, mi történt?
- Semmi az égegyadta világon, csupán csak el akart csábítani egy éjszaka erejéig – mondtam és ezzel lezártnak tekintettem a témát, de Hilarie nem.
- És te hagytad magad? – somolygott.
- Dehogy! Olyannak ismersz, aki odaadja magát egy férfinak, akit csak pár órája ismert meg?! – igen Kristen, majdnem ezt tetted!
- Hát ha annyira jól néz ki, ahogy mondod, azt hittem engedtél neki – a hangja bocsánatkérően csengett, ami miatt én legszívesebben kivetettem volna magam a mozgó járműből. Rárivallok, miközben pontosan úgy áll a helyzet, ahogy azt lefestette. Készséggel odaadtam volna magam Robnak, ha Bradley az este nem zavar meg minket, sőt reggel se voltak gátlásaim, csupán apa zavart közbe. Egy cafka vagyok!
- Nem, és nem is fogok! – ezzel inkább magamat hitegettem. Azt már közölni se mertem vele, hogy egy hónapig Rob szolgálatában állok. Kezdené a kombinálást, amit nagyon nem szeretnék most végighallgatni.
Végre valahára megérkeztünk a szórakozóhelyre. Bent dugig volt a terem emberekkel, akiknek a jó része már magáról sem tudott. Leültünk egy boxba, és vártuk, hogy egy pincér felfigyeljen ránk. Nem is telt sok időbe, mire egy fiatal srác hozzánk nem lépett. Nagyon elesettnek tűnt, látszott, rajta, hogy nem rég kezdhetett. A tálca majd’ kiesett a kezéből és csak dadogva tudott megszólalni. Gondolom zavarban volt, de hogy mitől, az rejtély.
- Mit…mit hoz…hozhatok? – csak megszültük azt az egyetlen árva mondatot.
- Én egy Cosmpolitant kérek – adta le a rendelését Hilarie. A fiú aztán rám nézett, de ahogy én is ráemeltem a tekintetemet, elpirult. Csak nem bejövök neki? Ez hízelgett. Legalább egy normális pasi nem olyan, mint… Kristen, fejezd be a Robon való töprengést! – dorgáltam le magam.
- Én pedig egy Purple Passiont – csábosan rákacsintottam a srácra, aki csak szendén vigyorgott vissza rám.
- Megengedik a szép hölgyek, hogy csatlakozzam? – azt hittem menten elájulok, mikor megjelent az asztalunk sarkánál Rob. Elképesztően jól nézett ki. Egy fehér V kivágású póló volt rajta, ami teljesen kiemelte edzett felsőtestét, illetve látni lehetett milyen napbarnított a bőre. A haja most enyhén fel volt zselézve, de nem annyira, hogy csöpögjön belőle. Az illata pedig bódító volt. Csábítani jött, ez nem kérdés.
- Persze – csúszott odébb Hilarie, hiába kapálóztam, hogy nem kéne engednünk, hogy ez az alak letelepedjen közénk. Bambán bámultam bele a messzeségbe, mivel nagyon nem akartam Robbal szóba elegyedni.
- Ha már Kristen olyan tapintatlan és nem mutat be minket egymásnak, azt hiszem rám hárul a feladat, hogy közöljem a kilétemet önnel, kisasszony – fordult Hilarie felé, és majd’ felfalta a szemével. – Robert Pattinson, nagyon örvendek – nyújtotta felé a kezét.
- Hilarie Burton – fogadta a kézfogást. Rob csábos mosollyal jutalmazta újdonsült ismerősét, aki erre fülig pirult. Meg tudom érteni, Rob eléggé zavarba ejtő figura.
- Tudtam, hogy maga Robert! – csapott az asztalra Hilarie.
- Tényleg, és ha szabad tudnom, akkor honnan? – érdeklődött. Ne, csak el ne mondja miről beszélgettünk a taxiban! – imádkoztam.
- Kristen említette, hogy nagyon helyes – atyaég!
Rob felvont szemöldökkel nézett rám, én azonban majd’ elsüllyedtem szégyenemben. Miért teszi ezt velem a legjobb barátnőm? Hát nem látja, hogy milyen kínba hoz engem ezelőtt a majom előtt?!
- Valóban? – kérdezte tőlem Rob diadalittasan.
- Csak annyit mondtam, hogy jóképű vagy. Nem nagy szám – próbáltam szabadulni a gázos szituációból.
- A jóképű sokkal kifejezőbb a helyesnél – fasza! Épp visszavágni akartam azzal, hogy tulajdonképpen nekem be se jön, mint pasi, de a pincérfiú beelőzött.
- Az italok a hölgyeknek – tette le elénk a kért koktélokat. Hogy egy kicsit eltereljem a figyelmemet Robról - aki még mindig engem bámult, bár néha-néha összenézett Hilarie-vel, akinek jól láthatóan nem volt közömbös Rob -, kacérkodni kezdtem a fiúval.
- Mikor jár le a műszakod? – kérdeztem tőle, és kivettem a fogpiszkálóra szúrt meggyet, majd csábosan szopogatni kezdtem.
- Nagyjából tíz…khm, tíz perc múlva – jött zavarba teljesen.
- Akkor feltétlenül csatlakozz hozzánk utána, rendben? – kacsintottam rá.
- Oké, mindenképpen – nevette el magát. Egyáltalán nem volt helyes, és nekem fogalmam sincs mi ütött belém, mikor ide hívtam őt, de úgy éreztem, meg kell mutatnom Robnak, hogy igen is képes vagyok elcsábítani egy férfit. Még ha ez a gyerek nem is több 20nál.
A fiú visszamasírozott a pulthoz, és jól láthatóan beszámolt a kollégájának a meghívásról. Dagadt a mellem a büszkeségtől, de mikor visszafordultam az asztalunkhoz és ránéztem Robra és Hilarie-re, az arcomra fagyott a mosoly. Ügyet sem vetettek az előbbi kis akciómra, mivel túlságosan is el voltak foglalva egymással. Rob, Hilarie fülébe súgott valamit, aki erre felvihogott, mint egy hülye tinédzser. Azt is láttam, hogy Rob egyik keze eltűnik az asztal alatt, szóval nem kellett hozzá túl nagy ész, hogy rájöjjek, a barátnőm combját fogdossa éppen. Remélhetőleg csak azt!
Abszolút kirekesztettek engem, csak egymással voltak elfoglalva. Nagyon idegesített, hogy Hilarie azok után amit Robról meséltem neki, ilyen felszabadultan flörtöl vele a szemem láttára.
- Bocs Rob, szavad ne feledd, de most sürgősen ki kell mennem a mosdóba – kért elnézést Hilarie. Rob legyintett, és illedelmesen felkelt, hogy Hilarie gond nélkül kicsusszanhasson a helyéről. Ahogy visszaült leplezetlenül végigmustrálta a barátnőmet hátulról. Milyen arcátlan!
- Kristen, nem kísérsz el? – kérdezte.
- Nem – szögeztem le. Ha most elmennék vele, biztosan belefujtanám az egyik wc csészébe.
Ahogy elment, én szinte egy húzásra bedöntöttem az igen erős koktélt. Égette a torkomat a vodka, de most csakis erre vágytam.
- Hú, te aztán bírod a piát – nézett rám elismerően Rob.
- Aha – böfögtem oda neki. Éreztem, hogy ital némiképp fejbe csap.
- Nem is gondoltam volna, hogy neked ilyen dögös barátnőid vannak – nézett a wc irányába jelentőségteljesen.
Szóval most burkoltan, de közölte velem, hogy rusnya vagyok és adjak hálát, amiért egy szép lány a barátjának tekint. Mit ne mondjak, ezek egy igazi úriember szavai.
- Egyébként hogy kerülsz te ide? – kérdeztem csak úgy mellékesen.
- Gyakran járok ide – mondta, persze én nem hittem neki.
- A-a, gyakran én járok ide, és téged még soha nem láttalak – állítottam kész tények elé.
- Oké, lebuktam – emelte fel a kezeit, de közben jót nevetett. – Kiszedtem apádból, hogy te merre szoktál eljárni, és gondoltam lecsekkolom a helyet.
- Hogy tudtad kiszedni apámból? – érdeklődtem, mivel apának halvány lila fogalma sincs merre fele járok bulizni. Hiába számolok be neki egy-egy party után, ő soha nem figyel rám.
- Tudod, a konyak csodákra képes – kacsintott rám.
- Úgy értsem, hogy leitattad apámat, csakhogy megtudd, merre járok esténként? – kissé jól esett az önérzetemnek, hogy miattam van itt.
- Valami olyasmi – vont vállat lazán. Hosszan a szemébe néztem.
- És miért tennél te ilyet? – láttam rajta, hogy összeráncolja a szemöldökét, és mintha viaskodott volna magával, hogy beavasson-e ebbe a kis részletbe. Nagyon akartam, hogy megtegye, de Hilarie felbukkanása keresztülhúzta a számításaimat.
- Gyors voltam? – kérdezte, és nem zavartatva magát, átbújt Robon keresztül a helyére. Nem szemérmes, az már biztos!
- Igen, már épp hiányoltalak – bókolt neki hányingerkeltően Rob.
Ezután újra felöltöttem magamra a csendes megfigyelő szerepét, mivel nem állt szándékukban engem is bevonni az idilli kis beszélgetésükbe. Ez a Pattinson tényleg egy szar alak. Tegnap meg tegnapelőtt még engem próbál behálózni, most meg a gyanútlan barátnőmet. Van rendesen bőr a képén! De mi a fészkes fenéért idegesít fel, hogy simogatja a vállat, vagy épp bizalmasan sugdolóznak egymással?
- Elfogyott az italom – biggyesztette le a száját Hilarie.
- Azonnal hozok neked egy újat. Milyet kérsz? – tőrt elő Robból a gáláns lovag. Fúj!
- Rád bízom, válassz te.
- Egy Sex on the beach megfelel? – érdeklődött, majd végigmérte tetőtől talpig a barátnőmet, jó hosszan elidőzve a melleinél, sőt még volt pofája a száját is megnyalni utána. Hilarie fülig pirult, és csak bólintani tudott neki.
Rob felvette a féloldalas mosolyát, majd eltűnt a tömegben. Én már nem is lepődtem meg azon, hogy engem meg se kérdezett.
- Ez a Rob iszonyatosan aranyos! – lelkesedett. – Nem is olyan beképzelt, mint mondtad – vetett rám egy megrovó pillantást. Én csak hanyagul vállat vontam, nem akartam szót fecsérelni rá. – Képzeld, elhívott egy randira.
- Tessék?! – szinte felugrottam a helyemről. – És mit válaszoltál? – majd’ meghaltam, hogy tudjam a választ.
- Hogy még gondolkodom rajta – tűrte a füle mögé a haját zavarában. Igent fog mondani ez nem vitás.
- Jobban tennéd, ha távol tartanád magad tőle – figyelmeztettem metsző hangon.
- Miért? – kérdezte.
- Igen, miért is, Kristen? – felnéztem egyenesen abba a kábulatba ejtő szürkéskék szempárba, s majdnem elolvadtam, mert ugyanaz a lágy tónus volt kihallható a hangjában, mint ma reggel.
Most légy okos, Kristen!

Hilarie Burton, Kristen barátnője

Nos, ennyi lenne a mese már :) Remélem mindenki elégedett!
Tudjátok, az író legjobb barátja a komi, de ha nem írtok, akkor pipálgassatok :)
Köszönöm(L)

U.i: egy kérdés, aki múltkor az elmegy rubrikát pipálta, az miért tette? Soha nem tudom, hogy az írásmóddal van bajotok, vagy a történettel :/
Valaki - akár névtelenül is - válaszoljon!! Thanks.

My life would suck without you - 3. rész

Sziasztok!!

Nagy boldogság volt arra hazajönnöm, hogy 11 komi, 75 pipa és 54 rendszeres olvasó várt!!! :)
Köszönöm szépen nektek ezt a lelkesedést, el se tudjátok képzelni, hogy ezek a dolgok mennyit lendítenek a 0 önbizalmamon! (L)
Úgy éreztem, nem lenne tisztességes veletek szemben ha még 1 hetet kellene várnotok az új részre.
Ma megkapjátok, ám ez a fejezet még nincs kijavítva Fanni által, szóval ha az is megvan akkor cserélve lesz;)
Nagyon örültem egyébként, hogy sokatoknak bejön ez az új Robci:P
Most ki is derül, hogy kinek volt igaza az éjszakai látogatót illetően:D

Jó olvasást!

Lilluci

Három

/Robert/

Vagy az új fekhely, vagy a kielégítetlenségem az oka annak, hogy egy órája szüntelenül csak forgolódom, és egyszerűen képtelen vagyok lehunyni a szememet. Szinte még mindig magamon érzem Kristen kezeit, amint gyengéden simogatnak, és hallom vágyakozó hangját, mellyel arra buzdít, tegyem a magamévá. De hála Bradley-nek ebben az élményben ma nem lehetett részem.
Akárhogy is, de el kell ismernem, Alexnek igaza volt. Kristen valóban képes felkavarni az ember érzékeit, még ha a klasszikus értelemben nem is szép. Kívánatos és nagyon is vonzó teremtés, de az eddigi „barátnőim” messzemenőleg csinosabbak voltak nála. Van benne valami rejtett szenvedély, ami ha kiszabadul elképzelhetetlen örömöket tud okozni egy férfinak. Hogy volt képes Alex mindezt eldobni magától? Oké, én sem vagyok a hűség mintaképe, sőt egyenesen taszít a párkapcsolat gondolata, de elgondolkodtató, hogy Alex mindezt veszni hagyta. De mit rágódok én ezen, örülnöm kéne, hogy Kristen szabad, ezáltal behálózható a kicsike. Igaz, az sem jelentene akadályt ha foglalt lenne! – mosolyodtam el, mivel nagyon jól emlékszem hány férjes asszonnyal volt már dolgom.
Észrevettem persze rajta, hogy nem egykönnyen megközelíthető. Kissé tartózkodó típus, de ha egy kicsit törődsz vele, azonnal kezes báránnyá szelídül. Valamilyen úton módon közel kell férkőznöm hozzá, hogy aztán egy éjszaka erejéig megkaphassam. Iszonyatosan vágyom rá, és majd’ beleőrülök, hogy ma este nem lehetett az enyém. Taktikát kell változtatnom vele szemben, mivel jól láthatóan nem csípi az olyan típusú férfiakat, mint én. A közelébe kell férkőznöm úgy, hogy azt higgye hidegen hagy engem. Eljátszom, hogy számomra nem jelent semmit, nem találom vonzónak és inkább más hölgyek társaságát keresem az ő közelében. Azonnal ráharap majd a csalira, és nem telik bele sok idő, mire ő jön hozzám könyörögni, hogy feküdjek le vele.
Istenem, mekkora egy zsáner vagyok! Kissé elcsépelt taktika, de az ilyen jégkirálynőknél (bár Kristenre ez a szó nem igazán illik, hisz ha kell igen is tüzes katlanná tud válni) mindig beválik. Fáj az önérzetüknek, ha egy számukra unszimpi, mégis szexi pasi az orruk előtt fűz egy másik nőt.
Ősi trükk, ami mindig beválik.
Kikászálódtam az ágyamból, mivel ez a kis agyszülemény igen csak fellelkesített. Előhalásztam a farmergatyámból a cigarettámat, aztán szép komótosan kisétáltam az erkélyre, hogy elszívhassam a doboz egész tartalmát. Nincs is jobb, mikor egy agyafúrt tervet követően az egészet megspékelem egy doboz bagóval.
Kikönyököltem az erkélyen, majd nagyot szippantottam a slukkból. Szinte éreztem, amint a füst a tüdőmig hatol. Ennél jobb nincs is. Na jó van, de jelen pillanatban ez felér egy orgazmussal.
Oldalra tekintve észrevettem, hogy a mellettem lévő szobában még ég a villany. Szokatlan, gondoltam magamban, hisz már hajnali kettő is elmúlt. Elgondolkodtam, vajon ki helyezkedhet el mellettem. Tim és a felesége, ha jól láttam az alsó szinten alszanak, az emeleten csak a vendégszobák vannak, illetve Kristen. Kissé előrehajoltam, hátha így beláthatok a szobába, de nem jártam sikerrel. Már szinte kiestem az erkélyről, mikor is meghallottam nyílni a szobám ajtaját. Tarzan mozdulattal visszaléptem az erkélyre, majd szemügyre vettem éjszakai látogatómat.
A konyhai incidens után nem gondoltam, hogy újra látni akar. Eléggé ki volt rám bukva, most mégis önként és dalolva jön be hozzám, bár nem tudom honnan feltételezte, hogy bármiféle mondandóm van a számára azok után, hogy keresztülhúzta a számításaimat.
- Csak nem Kristen után leskelődsz? – kérdezte fejcsóválva, s már le is ült az ágyam szélére. Válaszra sem méltattam, inkább meggyújtottam egy újabb szálat. Pökhendi módon fújtam ki a számba rekedt füstöt.
- Rob… - kezdte újra, csakhogy én leintettem.
- Rohadtul nincs szükségem a kioktatásodra! – förmedtem rá, mivel mérges voltam, amiért újra megzavart. De neki hála tudom, hogy Kristen fekszik mellettem. Persze képletesen…..sajnos.
- Nem is kioktatni akarlak, csupán figyelmeztetni a viselkedésed helytelenségére – újra előbukott belőle a szent lélek. Hányinger, de komolyan!
- Ki szerint helytelen? Szerinted? – mutattam rá, és alig bírtam visszafogni a nevetést. – Jó vicc, Brad! Komolyan te prédikálsz nekem, miközben ugyanolyan vagy, mint én. Nap, mint nap más nőid vannak, most hirtelenjében mégis zavar, hogy rányomulok Kristenre. Nem ért… - megálltam a magyarázás közben. Hogy én mekkora hülye vagyok!
- Rob, én csak védeni akarlak – sétált közelebb hozzám.
- Vagy csak magadnak akarod a nőt! Erről van szó? – förmedtem rá.
- Mi van?! – hüledezett egyetlen unokabátyám. Idegesen járkáltam fel s alá az erkélyen. Nem szeretem, ha az én felségterületem közelében szaglásznak a férfiak. Kristent magamnak szemeltem ki, és még Bradley kedvéért sem mondanék le az egy éjszaka nyújtotta örömökről.
- Nevetséges, hogy ilyet feltételezel rólam – könyökölt ki az erkélyen, s megkínálta magát egy slukkal. Brad csak néha nyúl a cigihez, akkor, mikor kissé feszült állapotban van.
- Akkor rohadtul nem értem, hirtelen miért lettél Kristen védőszentje. Eddig soha nem zavart ha egy lányt megakartam kapni magamnak – világítottam rá, számomra érthetetlen viselkedésére.
- Aggódom érted, Rob – fújta kis a füstöt.
- Értem ugyan nem kell aggódnod – nevettem el magam. – Lefekszem Kristennel, és ezzel az ügy lezárul.
- És neked ez elegendő? – kérdezte.
- Már, miért ne lenne elég? Kölcsönösen örömet szerzünk egymásnak. Ezzel mindenki jól jár – magyaráztam.
- De nem tesz boldoggá hosszútávon.
- Mire célzol? – vontam fel a szemöldökömet kérdőn. Kezd becsavarodni!
- Kéne találnod valakit, akit nem csak ideig óráig használsz.
- Meggárgyultál, vagy mi bajod van? – a vicc kedvéért még a tenyeremet is ráhelyeztem a homlokára, hogy meggyőződhessem róla, van e láza.
- Nem, én csak… - nagy levegőt vett, majd folyatta. – Megnősülök.
Hitetlenkedve néztem rá, azt hittem csak tréfál, de elszánt tekintete nem ezt támasztotta alá.
- Mi? – ocsúdtam fel első megdöbbenésemből.
- Jól hallottad, megnősülök – mosolyodott el, de merev testtartásából nem engedett.
- Mikor, és egyáltalán kivel? – döbbenten támasztottam a korlátot, a cigi magától égett le, mert még ahhoz is kába voltam, hogy beleszívjak.
- Másfél hónap múlva, és az egyik szponzorunk lányával. A neve Kathy, 25 éves és rendkívül csinos és okos is – mondta szégyenlősen.
- Én nem tudom, hogy mit mondjak… - dadogtam. Sokkolt a hír, mit ne mondjak. – Ez…Brad, biztos vagy benne?
Felnevetett.
- Gondoltam, hogy megkérdezed – bokszolt oldalba, én azonban álltam, mint egy partra vetett hal. Még a tátott száj is stimmelt. – Soha nem voltam még ennyire biztos semmiben. Kathy az a nő, akit feleségemnek akarok. 32 éves vagyok, itt az ideje megállapodni.
- És most mégis mit vársz, hogy öröm ujjongjak, amiért igába hajtod a fejed, ahelyett, hogy élveznéd még az életet? – förmedtem rá. Nem akartam elhinni, hogy Bradley tényleg képes megházasodni. Soha nem volt az a fajta ember, aki becsülné a házasság szentségét…..most meg… Kész elmebaj!
- Szeretném ha örülnél a boldogságomnak, igen – vetette a szememre, amiért öröm helyett, pattogok neki.
- Bocsi, de ez nem fog menni. Szerintem oltári nagy marhaságot művelsz, tesó!
- Sajnálom, ha ezt gondolod. Lesz rá egy hónapod, hogy átértékeld a dolgokat – mondta, majd elindult befelé.
- Egy hónap alatt sem fog változni semmi, csak az, hogy mindennap szembesítelek majd a hülyeségeddel – hecceltem szándékosan.
- Nem fogsz tudni, ugyanis két nap múlva elutazom Bostonba, Kathy-hez – mondta ezt csak úgy mellékesen.
- Mivan?! – képedtem el teljesen. – És mégis mi a jó büdös francot kezdek én nélküled?! – támadtam rá, ugyanis ő volt a menedzserem.
- Már intézkedtem ez ügyben, ne aggódj. Szereznek melléd egy személyi asszisztenst, aki rendezi a kisebb ügyeidet. Természetesen én a háttérből ugyanúgy irányítani fogok, mint eddig – zárta le a témát.
- Nem akarom elhinni, hogy csak úgy lelépsz – motyogtam.
- Csak nem hiányozni fogok? – viccelődött. Gúnyosan ránéztem, és egyenesen bemutattam neki.
- Kivel megyek ezután csajozni?
- Jaj, Rob! – csóválta a fejét, aztán odajött hozzám, majd megölelt. – Furcsa mód, de szerintem hiányolni foglak.
- Én is téged, mivel nem lesz itt senki, aki kihúzna a bajból, ha egy nővel elszabadulna a helyzet – veregettem hátba.
- Örülnék neki, ha te is végre megállapodnál.
- Na jó, asszem itt a dumaparty vége – tereltem az ajtó felé.
- Holnap még veled leszek, szóval benézhetünk a pályára, de utána csomagolnom kell.
- Rendben. Jó éjt, te mazochista – köszöntem el tőle.
- Jó éjt.
Becsukta maga mögött az ajtót, én pedig még mindig nem akartam elhinni, hogy Bradley, a jó öreg csajozós Bradley megnősül. Hova fajul ez a világ? A végén még én is találok magam mellé egy normális nőt, akit talán többre fogok értékelni egy éjszakánál?
Nem, az kizárt! Én Robert Pattinson vagyok, az örök agglegény, és ez így is marad, jöhet akármilyen nő az életembe!

/Kristen/

Legszívesebben fejbe kólintottam volna magamat, amiért egyáltalán eszembe jutott, az a nevetségesen abszurd ötlet, hogy este átmegyek Robhoz, és minden mindegy alapon lefekszem vele. Hogy tudott egyáltalán ez a gondolat felötlődni bennem?! Én nem vagyok cafka, aki csak úgy odadobja magát egy férfinak, mint egy darab húst. Mindig is józan gondolkodású és ízléses ember voltam, nem holmi agyatlan csitri, akit a hormonjai könnyűszerrel képesek befolyásolni. Nem hagyhatom, hogy ez a gyengeség még egyszer felülkerekedjen rajtam. Rob egy szemétláda, akit emberszámba sem veszek, szóval meg kell őriznem a hidegvéremet a közelében. Nehéz lesz, mivel az otromba stílusa sem képes elfedni ellenállhatatlan vonzerejét. Egyszerűen szívdöglesztő a pasi, olyan igazi belevaló férfi, akinek elég egyetlen egyszer csábosan ránéznie egy nőre, és az máris elalél a látványtól. Én is ilyen gyenge lennék?
Bármennyi próbálom tagadni, de akkor sem hazudhatok magamnak, hogy Rob igenis tetszik, mint férfi. Kinek ne jönne be, egy közel 190 centiméteres, kisportolt, iszonyúan jóképű felívelő csillagban lévő autóversenyző? Aki azt mondja, hogy ő nem kér egy ilyen példányt, az hazudik, vagy nem komplett!
Este, mikor elhatároztam, hogy átmegyek hozzá, már az ajtaja előtt álltam, mikor is neszeket hallottam a lépcső felől. Inamba szállt a bátorságom és visszafutottam a saját szobámba. Ott nekidőlve az ajtónak elkáromkodtam magam, amiért éppen most akartam magamat tálcán felkínálni egy érzéketlen tuskónak. Önként és dalolva sétáltam volna be az oroszlán barlangjába. De mostantól észnél leszek, és nagyívbe elkerülöm Robert Pattinsont!

Nyúzottan, félig még alva indultam le a konyhába, hogy ételhez juttathassam kába szervezetemet. Nyújtóztam egyet, minek következtében az alig takaró pólóm felcsúszott majd’ a köldökömig, rálátást engedve így a szívecskés francia bugyimra.
- Szép darab – szólalt meg a csúszómászó. Rögtön húzogatni kezdtem a pólót, csakhogy az túl rövid volt, hogy elfedje a combomat. – Előttem nem kell szégyenlősködnöd. Láttam én már ennél többet is nőből – mondta teljes természetességgel, majd belekortyolt a kávéjába, s olvasni kezdte a mai újságot. Legszívesebben betörtem volna azt a nyájas képét, de türtőztettem magam, hisz Rob kivételes ember apa számára, és nem lenne szerencsés, ha összetűzésbe kerülnék vele.
- A többiek hol vannak? – érdeklődtem, miközben odamentem a hűtőhöz, hogy szemügyre vegyem a tartalmát.
- Megbeszélnek valamit apád irodájában – jött a hang közvetlenül mögülem. Összerezzentem, ahogy meleg lehelete a nyakamnak csapódott. Olyan kellemes érzés és….Állj! Ezt nem csinálhatom.
- Értem – motyogtam alig hallhatóan, mivel még mindig mögöttem állt, s éreztem, amint a farmerja súrolja a lábamat. – Kérsz valamit a hűtőből, vagy csak szimpla szórakozásból nyomsz neki teljesen? – erőt vettem magamon és cinikusan ránéztem, mivel sikerült nagy nehezen megfordulnom. Most már nem csak a lába, de a mellkasa is nekem nyomódott. Ó, te jó ég!
- Én nagyon is élvezem – féloldalas mosoly jelent meg a szája szegletében, majd elkezdte simogatni a hajamat. Óhatatlanul is lecsukódtak a szemeim, élveztem lágy érintését. Nem vagyok normális az tutifix. – Milyen bársonyos a hajad. A bőrödről már nem is beszélve. Kedvem lenne megízlelni téged, mivel az illatod is őrjítő – a hangja lágy tónust vette fel, amitől kirázott a hideg, s majd felgyulladtam a vágytól, hogy ez a csábos ajak érintse meg a számat. – Nem akarsz feljönni a szobámba? – kérdezte búgó hangon. Ekkor kapcsoltam és azonnal felpattantak a szemeim. A mellkasánál fogva taszítottam el őt a közelemből. Mit csinálok, te jó isten?!
- Én ugyan nem megyek veled sehová! – rivalltam rá.
- Felőlem itt is csinálhatjuk, engem nem zavar – mosolygott folyamatosan, amivel kivívta teljes ellenszenvemet.
- Se itt, se sehol nem fogjuk csinálni, megértetted?!
- Én erre nem vennék mérget, Kristen – a nevemet suttogva ejtette ki, amitől újra ellágyultam. Görcsösen szorítottam a konyhapultot, de az sem segített leküzdeni azt a mérhetetlen és fojtogató vágyat, amit Rob képes kiváltani akárcsak egyetlen szavával is. Elalélok, ha rám néz, és eszemet vesztem ha megszólal. Ez nem normális reakció egy olyan férfi társaságában, akit szívből megvetek.
Rob látva a bizonytalanságomat ismét közel lépett hozzám, majd megragadta a csípőmet és egész testemet az övéhez szorította.
- Annyira kívánatos vagy! – mondta vágytól elhomályosult szemekkel. Én csak álltam, mint egy rongybaba a karjaiban, és vártam a következő lépést. Teljesen kiszolgáltattam magam neki, nem volt uralmam a cselekedeteim felett.
Rob a fülem mögé simította a hajamat, majd csókot nyomott a torkomra.
- Eszeveszettül dobog a szíved, érzem az ütőerednél – fogta két keze közé az arcomat, s fürkészően nézett engem. Gondolom várta, hogy ismét valami epés megjegyzéssel illettem, de annyira akartam ezt a csókot, hogy inkább csendben maradtam, és hagytam, hogy ő irányítson.
Lassan, nagyon lassan kezdett közelíteni a szám felé, s mikor ajkaink érintkeztek, mindkettőnk torkából jóleső sóhaj szakadt fel. Először gyengéden, szinte érintés nélkül csókolóztunk, majd mindkettőnket elkapott a hév, és szinte már haraptuk, téptük egymás ajkát. Még jobban hozzásimultam Rob testéhez, érezni akartam férfias testét, amint az nekem nyomódik. Beletúrtam enyhén kócos hajába, így még közelebb vontam magamhoz a száját, őt magát. Rob belemarkolt a fenekembe, majd cirógatni kezdte a combom külső, aztán belső részét. Nem tudtam gondolkodni, minden racionális lépés törlődött az agyamból, s csak az járt a fejemben, hogy Rob azonnal ültessen fel a konyhapultra és finomkodás nélkül tegyen a magáévá.
Az eddig a hajában turkáló kezem elindult lefelé, s a mellkasán végigvezetve elértem a hőn áhított célt, az övét. Már épp azon voltam, hogy kioldom a csatját, mikor harsány férfinevetés töltötte meg a nappalit, ami vészesen közel volt a konyhához. Kétségbeesetten szakadtam el Robtól, akinek az arcán újra ott virított az a hamiskás félmosoly. Hogy tud ilyen nyugodt lenni, mikor majdnem rajtakaptak minket, amint a konyha kellős közepén szexelünk?!
- Szedd össze magad, ha nem akarod, hogy rájöjjenek – utasított teljesen higgadtan. Felforrt az agyvizem és legszívesebben lekevertem volna neki egy jókora maflást, csakhogy apám és Bradley ebben a pillanatban léptek a konyhába.
- Jó reggelt, Robert! – köszöntötte legféltettebb kincsét apa. – Á, édesem, te is fent vagy már – nem kérdés volt, inkább ténymegállapítás. Kurtán bólintottam, majd odasétáltam a kávéfőzőhöz és töltöttem belőle magamnak egy hatalmas bögrébe.
A férfiak ügyet sem vetve rám, elkezdtek mindenféle hülye autós dologról beszélgetni, ami engem egy cseppet sem érdekelt, ezért inkább jobbnak láttam, ha szépen csendben magukra hagyom őket, had éljék ki a szenvedélyüket.
- Várj csak, Kristen! – állított meg apa éles hangja. Imádkoztam, hogy ne fogjon gyanút, hogy mi történt nem rég köztem és Rob között. Mikor Alex-szel zátonyra futott a kapcsolatunk, világosan megmondta, hogy ne merjem még egyszer összeszűrni a levet az egyik versenyzőjével. Alex-nek így is távoznia kellett a csapattól a botrány elkerülése végett, és ezt nem szeretné még egyszer megkockáztatni. Én mind ezidáig tartottam is magam a megállapodáshoz, és ha ez a mihaszna Rob fel nem bukkan, ment is volna a dolog. De így…
Visszafordultam és egyből Rob elégedett képét láttam meg. Fú, de viszket a tenyerem!
- Igen? – kérdeztem kissé bizonytalanul, s a bögre tartalma is majdnem a padlón végezte, olyannyira remegett a kezem az idegességtől.
- Van számodra egy meglepetésem – mondta derűsen, csillogó szemekkel. Apa soha nem volt az az ajándékozós fajta, így nagyon kíváncsivá tett mivel készül meglepni.
- És mi volna az? – érdeklődtem, mire Rob mosolya még nagyobbá vált. Remélem nem egy gyertyafényes vacsorát nyertem ezzel az ürgével.
- Bradley sajnálatos módon holnap elutazik Bostonba a kedveséhez, ezért keres maga helyett egy asszisztens Rob mellé, aki a kisebb ügyeit intézné, mint a reklámfilmesekkel való egyezkedés, szponzorokkal való tárgyalás és a többi.
- Értem – bólintottam. – És mi közöm nekem mindehhez? Esetleg segítsek kiválasztani az illetőt? – találgattam.
- Nem. Mi hárman a fiúkkal arra gondoltunk, hogy te lehetnél Rob személyi asszisztense – ahogy kiejtette ezeket a szavakat a száján, a bögre kicsúszott a kezemből és hangos csattanás kíséretében ért földet.
- Sssajnálom – kértem elnézést, és azonnal nekiálltam feltakarítani a törött szilánkokat.
Miután végeztem, apa fürkésző pillantást vetett rám.
- Mit szólsz, tetszik az ajánlat? – kérdezte feltörő lelkesedéssel. Nem apa, ez egy elbaltázott gondolat!
- Nem hiszem, hogy én vagyok a legalkalmasabb erre – szabadkoztam.
- Ugyan Kristen, nálad jobb szervezőt nem ismerek, és különben is, te mondtad nekem a minap, hogy szeretnél munkába állni, hogy a saját lábadra állhass végre, és legyen önálló lakásod és kereseted – apa teljesen csőbe húzott ezzel.
- Igen, de akkor sem hiszem, hogy ez jó ötlet.
- Miért?
Csak ezt a kérdést ne tette volna fel.
- Mert Rob és én nem biztos, hogy jól kijönnénk egymással – mondtam lehajtott fejjel.
- Nekem más a véleményem – szólt közbe az említett egyén. – Úgy hiszem, pár nap alatt összeszoknánk. Hisz ma reggel is olyan zökkenőmentesen ment az ismerkedés – nyájas hangja hallatán felállt a hátamon a szőr. Most az egyszer nem a vágyakozástól, hanem a mérhetetlen ellenszenvtől.
- Látod? Nem mondhatsz nemet – apa határozott volt, és tudtam, bármilyen érvet állítok is fel a munka ellen, ő meg fogja találni a kiskaput, ami miatt mégis el kell vállalnom az állást.
- Rendben. Elfogadom – sóhajtottam fel beleegyezően.
- Ez nagyszerű, akkor holnaptól már munkába is állhatsz – lelkesedett teljesen apa.
- Reggeli után beavatlak pár fontos dologba, illetve odaadom neked azoknak a reklámcégeknek a listáját, akikkel szerződést kötöttünk, illetve akikkel még folyamatban van az ügylet – mondta Bradley barátságosan.
- Oké, addig én felöltözöm – nyögtem nem túl lelkesen. – Ja, és apa? – fordultam vissza a lépcsőről.
- Hm?
- Ma elmegyek Hilarie-vel egy buliba, ha nem baj?
- Felnőtt vagy Kristen, azt csinálsz, amit akarsz.

Na ja, felnőtt vagyok, akinek a szájába rágják, hogy márpedig együtt fogsz dolgozni azzal a kretén Robbal. Holnaptól egy nyugodt percem sem lesz, ezért a mai estét a fékezhetetlen buli fogja kitölteni!

Tudom, le akartok fejezni, amiért Kristen helyett Bradley látogatta meg Robcit :S Higgyétek el, lesz még elég sok Rob-Kris találka a történetben :P
ha leírnátok a véleményeteket, azt nagyon megköszönném! Illetve pipálhattok is, ha az egyszerűbb nektek:) Köszönöm(L)

U.i: a szokásos kis bandámnak - ahova néha új tagok is csatlakoznak - szeretném ismét megköszönni a komikat!!!(L)