Sziasztok!
Most álltam neki az írásnak, és arra gondoltam, mivel ilyen sokáig nélkülöznötök kellett, jár Nektek egy kis részletnyúlvány! :D
Ez tényleg az lesz.
A teljes rész szerintem szombaton fog felkerülni! :)
Jó olvasását!
Lilluci
Huszonöt - RÉSZLET
/Kristen/
...
- Így nem vezethetsz – közöltem vele, mire halványan rám mosolygott.
Kinyitotta nekem a vezető oldalon lévő ajtót, majd beült mellém. Síri csendben tettük meg az utat Bradley garzonjáig. Én nem tudtam mit mondhatnék neki, amivel nem bántom meg, ő pedig egyszerűen félt kommunikálni velem.
Láttam rajta, hogy rettegve figyeli minden egyes mozdulatomat. Mintha azt várná, mikor fogom magam és lépek le. De eszem ágában sem volt elhagyni őt. Mindennél jobban szerettem, még így, a hibáival együtt is.
Megálltam a ház előtt és egymás mellett lépkedve mentünk fel az emeltre. Kellemes hangulatú másfél szobás lakás volt, amolyan tipikus legénylakás. Gondolom ez volt Bradley szentélye, mielőtt megismerte volna Kathy-t.
Rob letette a bőröndjeinket a kanapéra és bevonult a fürdőszobába. Hangosan magára csapta az ajtót, én pedig nagyot sóhajtva inkább a konyhába száműztem magam. A hűtőben találtam több féle bort, illetve pezsgőt, de most nem volt gusztusom az alkoholhoz, így inkább töltöttem egy nagy pohár narancslevet.
Szépen lassan szürcsölgettem a kellemesen hideg üdítőt, mikor is karok kulcsolódtak körém.
- Van valami erősebb is ennél? – utalt a kezemben szorongatott narancslére.
A lehelete súrolta a nyakamat, én pedig azonnal hátrahajtottam a fejemet, egyenesen a vállgödrébe. Felszabadult sóhajt hallatott, olyan volt, mintha most lélegzett volna fel igazán. Talán attól tartott, hogy elfordulok tőle, és máshogy tekintek rá a mai nap után? Jogosan gondolhatta, és egy pillanatig meg is inogtam, de aztán eszembe jutott az az elmúlt három hónap, amit együtt töltöttünk és minden balsejtelmem szertefoszlott. Rob volt a legjobb barátom és a társam. Nem tudnék rá másképp gondolni. Egyszerűen belevéste magát a szívembe. Szerettem, és ezt nem tudta felülírni semmi sem.
- Mit szeretnél? – kérdeztem és egy kissé elfordítottam a fejemet, hogy láthassuk egymás arcát. Ő megcsapzott volt és fáradtnak látszott. A jobb kezemmel megérintettem az arcát, mire lehunyta a szemeit és belesimult a tenyerembe. Kiszolgáltatottnak tűnt.
- Téged – lehelte a fülembe, majd puszit nyomott az arcomra.
Újra kinyitotta a szemét és ekkor kapcsolódott össze a tekintetünk. Mindketten ugyanarra vágytunk és gondoltunk.
...
2 megjegyzés:
Szia!
Nekem nagyon tetszett a részlet, és már nagyon várom a teljes fejezetet!
Marcy R.
Min mindig a legjobb részletbe kezdtél bele és hagytad abba teeee :D de szuper lett és nagyon nagyon várjuk a szombatot.
És sok sok szuper ötletet és ihletet neked, remélem valamikor nemcsak RS re hanem Declanékre is akad ötleted mert igaz csak 2 fejezet van eddig de azt IS imádom.
Pusszantás <3
Megjegyzés küldése