Unaloműző 2.

Sziasztok!!

Nos itt a 2. rész a Karácsonyi fejezetből;)
Megszeretném köszönni az eredeti történethez kapott 8 kommentet!! Nagyon sokat jelent a számomra, hogy szeretitek a történetet^^
Sajnálom, hogy egy hülye napnak köszönhetően majdnem mindent eldobtam, de az egész hetem egy katasztrófához lehetett volna hasonlítani:/
De most nem erről akarok beszélni, hanem arról, hogy ti nagyon értékesek vagytok, és nélkületek biztosan nem csinálnám ezt:) (L)
Jó olvasást a fejezethez!!

Lilluci

U.i: jövőhétre megpróbálom összehozni az Almost Lovers legújabb részét^^
Ja igen, ha még valakinek esetleg kellene a rengeteg BD kép, az adjon mail címet és már küldöm is:)

2010. december 24.

Karácsony napja van, nekem még sincs Mikulás hangulatom.

- Kristen, ha nem törlöd le azt a fancsali ábrázatot a képedről, esküszöm nem kapsz az idén semmit! – fenyegetett meg halálosan Ashley. Az utolsó simításokat végeztük a házunkban felállított, csaknem öt méter magas fenyőfán. Ashley és anyám ragaszkodtak hozzá, hogy nagy fánk legyen, de ez, a hatalmas kategóriát súrolta nálam. Három napja mit se csinálunk, csak ezt a zöld bökdöső izét csinosítgatjuk, illetve a ház minden egyes négyzetcentiméterét feldíszítettük karácsonyi díszekkel. A Karácsony valahogy soha nem tartozott a legkedvesebb ünnepeimhez. Semmi másról nem szól csakis arról, hogy ki tud a másiknak drágább és menőbb ajándékot vásárolni. Hova tűnt a szeretet?
- Kris, kapcsold már be a rádiót! Végtére is, Karácsony van – utasított Ash. Pufogva trappoltam a kandallóra helyezett magnóhoz, és bekapcsoltam azt. Megszólalva, valami nyálas karácsonyi zene szólt. Elhúzott szájjal és káromkodva sétáltam vissza a már teljesen feldíszített fához.
- Kész is! Hát nem gyönyörű? – egyenesedett fel a fa alól barátném, hogy megnézze egybe az elkészült remekművét. Mert jórészt ő díszített, én csak álltam a létra mellett és adogattam a díszeket, meg az égőket.
- De, csodaszép – mondtam nem túl lelkesen, mire egy felnyársaló pillantást kaptam. – Bocs, tudod, hogy nem vagyok ezért annyira oda – vontam vállat, majd elkezdtem egyesével visszapakolászni a szekrénybe az üresen maradt díszdobozokat.

- Neked most nem a Karácsonnyal van a bajod, hanem Robbal – találta fején a szöget. Rob. Két hónapja nem hallottam felőle semmit. Szerencsésnek mondtatom ugyan magam, mert a bál után rendszeresen leveleztünk, illetve hol ő, hol én utaztunk el a másikhoz. Nagyon jó barátokká kovácsolódtunk össze, ennél több azonban nem alakult ki köztünk. És semelyikünk nem is vágyott a barátságnál többre, legalább is ezzel hitegettem magam. Két hónapja azonban nem ad életjelet magáról. Utolsó nekem írt e-mailjében, azt írta, ha legközelebb találkozunk egy nagyon fontos dolgot kell mondania nekem, ami kihathat mindkettőnk életére. Ez mi a rákot jelent? A férfiak esetében, vagy ezer dolgot. Ashley persze rögtön kombinálni kezdett és elültette a bogarat a fülemben, miszerint Rob ezzel azt akarja mondani, felőle összejöhetünk. Véleményem szerint azonban ilyenről szó sincs.

- Kérlek, jegeljük ezt a témát egy időre.
- Felőlem. Nekem most úgy is mennem kell. Este hétre Xavi és én itt leszünk, és addigra boldognak akarlak látni, értetetted? – adta az utasításait Ashley tábornok.
- Igen is – szalutáltam.
- Hülye – azzal elment, én pedig egyedül maradtam a hatalmas házban. Anyám egy üzleti úton van és legjobb esetben is csak holnap estére ér haza, én addig viszont nem voltam hajlandó egyedül maradni, ezért hívtam meg – Ashley unszolására-, mára kedvenc szerelmespáromat vacsira. Lehet ez egy elhamarkodott döntés volt!

Délután lévén nem csináltam semmit, csupán a tévé előtt töltöttem el teljesen hasztalanul a tengernyi időmet. Megnéztem vagy tíz CSI részt, meg pár Született feleségeket, mire elérkezetnek láttam az időt a készülődésre. Első utam a fürdőbe vezetett, ahol egy jó forró fürdő után, gyantáztam – a jó ég tudja minek -, majd hosszas keresgélés után felöltöztem. Nem vittem túlzásba, ugyanazt a ruhát viseltem, mint a 2008-as bulin. Azóta úgy se volt rajtam, talán Ashnek nem szúr szemet, a kétszer felvett ruhadarab. Ő ugyanis nem volt az a fajta, aki egy ruhát többször is felvesz. A hajammal nem csináltam semmi extrát, beletúrtam, és már kész is volt. A sminkkel még ennyit se vacakoltam, sőt, egyáltalán nem sminkeltem.

Hét órára teljes harci díszben feszítettem a konyhában, hogy megmelegítsem a mirelit kaját. Nyolc óra is elmúlott, de Xavieréknek se híre, se hamva nem volt. Tárcsáztam hát, mindig túl pontos barátnőmet, hogy érdeklődjek hollétük felől..

- Kristen? – kérdezte Ash.
- Igen én vagyok. Mégis hol vagytok? – kérdeztem kissé ingerülten. Ő találta ki ezt az egész „ vacsizzunk együtt a szingli barátnőmmel” dolgot, erre ide se tolja a képét. Szép!
- Ne haragudj, de teljes képtelenség, hogy odaérjünk hozzád – kért elnézést.
- Miért?
- Nézz ki az ablakon – mondta. Rögtön a konyhaablakhoz mentem, majd elhúztam a függönyt, és kis híján megvakultam olyannyira fehér volt minden.
- Már értem. Elakadtatok a hóban?
- Igen. Nagyon sajnálom Stew – hangja szomorúan csengett.
- Semmi gond. Csak azt nem tudom, mit csináljak ezzel a rengeteg kajával, amit csináltam – vakartam meg a fejem, hátha kiötlök valami okosat.
- Amiatt ne aggódj – nevetett fel a vonal túlsó oldaláról barátnőm. Nem értettem ezt a hirtelen hangulatváltozást, de ezt rá is hagytam.
- Akkor holnap beszélünk. Vigyázzatok magatokra! – búcsúzkodtam.
- Rendben. Tényleg bocs Kris.

Kinyomtam a telefont és elkáromkodtam magam. Mi a jó fenét csináljak ezzel a rakás kajával? Borítsam netán a fejemre?
A semmiből szólalt meg a csengő, éles hanggal. Ki az ilyenkor? Unott arccal indultam el a bejárati ajtó felé, majd nem túl kedvesen feltéptem azt.

- Nem veszek semmi ócskaságot ha ez…. – a vér is megfagyott bennem, amiért jelen esetben nem a csont vacogtató hideg felelt, minél inkább az ajtóban ácsorgó alak.
- Már meg is feledkeztem a kedvességedről KStew – mosolyodott el az én kedvenc angol barátom.
- Rob! – visítottam, és egy határozott mozdulattal a nyakába ugrottam. Olyannyira nekivetődtem, hogy kis híján mindketten a hatalmas hóban landoltunk.
- Hú, nem gondoltam, hogy ennyire örülni fogsz nekem. Ha ezt tudom, előbb jövök – ölelt magához szorosan. Annyira hiányzott, hogy azt szavakkal ki sem tudom fejezni. – Nem akarok ünneprontó lenni Kris, de nem mehetnénk inkább be? Idekint megfagyok.

Teljesen megfeledkeztem magamról, annyira boldog voltam legjobb barátom viszontlátása miatt. Lehámoztam magam róla, majd a kezénél fogva húztam beljebb. Már értettem Ashley kis beszólását. Ezt még megkeserüli!
Rob a lakásba érve, hajáról lerázta a havat, minek következtében vizes haja a homlokára ragadt. Vicces látványt nyújtott.

- Hol vannak a többiek? – kérdezte, mikor a konyhába lépve meglátta a sok érintetlen ételt.
- Nem tudnak jönni, mert elakadtak a hóban – válaszoltam, miközben hellyel kínáltam.
- Rendesek, hogy szóltak – morgott Rob. Olyan édes ilyenkor, mint egy durcás kisfiú. Az egész arca megváltozik, olyan….olyan. Miken járnak a gondolataim?! A legjobb barátomról van szó! – ismételgettem magamban.
- Nem vagy éhes? – mutattam a kajákra, amik egymás mellett sorakoztak.
- Ami azt illeti, de, mint a farkas – bólogatott. Felpattantam a székről, és sürögni-forogni kezdtem a konyhába, hogy újra felmelegítsem az ételt. Aztán lábujjhegyre állva próbáltam levenni a legfelső polcról az ünnepi tányérokat, nem sok sikerrel.

- Had segítsek – szólalt meg a bársonyos hang közvetlenül mögöttem. Beleborzongtam, ahogy elképzeltem, közvetlenül mögöttem áll. Megfordultam, így arcunk majdnem egy magasságban volt. Jól sejtettem, testünk majdnem összeért. Farkasszemet néztünk egymással, és mindkettőn légzése hirtelen felgyorsult. Észrevettem, hogy Rob hol a szememet, hol a számat nézi. Nagyot nyelve utasítottam magam arra, hogy mielőbb távolodjak el a közeléből.
- Köszönöm – súgtam, ahogy eljöttem mellette. Míg ő a tányérokkal bajlódott, én meggyújtottam pár gyertyát, és kikészítettem az étkezőasztalra az újra felmelegített ételeket.

- Itt is vannak – tette le a két tányért Rob. Megtörölgettem őket, hisz lassan egy éve porosodnak a szekrényben, majd letettem Rob elé az egyik, magam elé pedig a másikat, és szép csendben enni kezdtünk. A konyhában történt incidens, remélhetőleg nem nyomja rá a bélyegét az egész estére.
- Finomat főztél – mondta az utolsó falat lenyelése után.
- Igazából, én csak melegítettem – vallottam be, eme aljas húzásom. Rob pontosan tudta, hogy nem vagyok egy konyhatündér, soha nem is várta el, hogy főzzek.
- De azt remekül csináltad – kacsintott. Ezen röhögnöm kellett, olyan bugyután csinálja. Nem tud kacsintani, csak két szemmel, az pedig nagyon vicces.
- Nem ér kinevetni, héj! – ugrott fel az asztaltól, majd csiklandozni kezdett. Majd’ bepisiltem, annyira csikált. Az álnok, tudta, hogy ez az egyik gyengepontom, és előszeretettel ki is használta.
- Rob, kérlek…kérlek, hagyd abba – fuldokoltam a nevetéstől. Hangos szakadáshang hallatszott. Ebben a pillanatban levette rólam zongorista ujjait, és kétségbeesetten nézett.

- Semmi gond, csak a ruhám szakadt el – nyugtattam meg.
- Végre! – csapta össze a kezeit.
- Ezt mire érted?
- Arra, hogy végre elszakadt ez a ruha – magyarázta zavartan a haját túrva.
- Ezt nem igazán értem. Talán valami bajod van, vagyis volt a ruhámmal? – a hangom két oktávval feljebb csúszott. Nem lehet, hogy nem tetszett neki ez a ruha!
- Igen, méghozzá az, hogy ebben eszméletlenül szexi vagy, pardon voltál – lesütött szemmel indult el a nappaliban lévő kanapéhoz, melyre leült. Követtem. Leesett az állam, az imént hallottaktól.
- Rob, bocsáss meg, de még mindig zavaros a kép. Te az imént, szexinek neveztél?
Fájdalmas pillantást vettet rám.

- Pontosan. Kristen, hát nem vetted észre? – kérdezte szomorúan.
- Mégis mit, Rob? – értetlenkedtem, holott sejtettem mit akar kihozni ebből az egész dologból.
- Kezdettől fogva tetszettél nekem, sőt, talán még több is volt, mint szimpla vonzalom – temette az arcát a kezei közé. Úgy éreztem, menten elájulok. Ő is mindvégig azt érezte, amit én? Istenem, két ekkora gyökeret, mint mi. Leültem mellé, és megfogtam egyik kezét, így kénytelen volt rám nézni.
- Én is kezdettől fogva éreztem azt, amit te – vallottam be, elpirulva. Az arca a szomorúból, döbbentté, majd azt hiszem boldoggá vált.
- Tudod mióta várok erre? – kérdezte és láttam rajta, hogy majd’ kicsattan az örömtől.
- Hát még én – vigyorogtam, mint a vadalma. Nem lehet, hogy annyi éven át, mindketten vonzódtunk egymáshoz, de túl gyávák voltunk lépni ez ügyben!
- Két ekkora szerencsétlent, mint mi – vigyorgott ő is.

Majd a tekintete komollyá változott, amivel kellő kép megijesztett. De a kezdeti ijedségem azon nyomban elpárolgott, mihelyt felfedeztem szándékát. Rob arca ugyanis vészesen közeledett az enyémhez. Két éve várok erre a pillanatra, és most végre eljött. Gyengéden két tenyere közé vette az arcomat, és ahogy a filmekben szokták, megcsókolt. Olyan lágyan és gyöngéden érintkeztek ajkaink, hogy ki kellett nyitnom a szemem, hogy lássam, valóban megtörténik-e ez a csoda. És megtörtént. Itt ültünk a nappalink kellős közepén, és csókolóztunk. Kezeim a nyaka köré kulcsoltam, ezzel is közelebb vonva őt magamhoz. Ha már ennyi évig – a hülyeségünknek köszönhetően – távol voltunk egymástól, most egy centit se voltam hajlandó engedélyezni. A lágy és gyengéd csók átment valami mássá, valami vaddá és szenvedélyessé. Egyik kezemet levéve a tarkójáról, végighúztam a felsőtestén.
Emlékszem, mikor egyszer nyáron eljött meglátogatni, én hülye pedig felvetettem, hogy menjünk el strandolni. Egy szál úszónaci volt rajta, nekem pedig majd kifolytak a szemeim a csupasz felsőteste láttán. Most pedig még érinthetem is, ez maga volt a főnyeremény. Rob a hátamon simított végig, melynek köszönhetően a jól ismert bizsergés szalad végig rajtam. Ha hozzám ér, mindig így reagálok.

-Kristen, mondanom kell valamit – szakadt el a számtól egy pillanatra, ugyanis én nem hagytam, hogy holmi hasztalan fecsegés elvegye az időnket. – Kris!
- Sssssss, Rob….ne most – könyörögtem elfúló hangon. Majdnem felgyulladtam, annyira kívántam, ő meg leállna beszélgetni.
Nem is próbálkozott tovább, azután, hogy megérintettem a nadrágon keresztül kidudorodó vágyát. Belenyögött a csókba, majd szorosan a karjaiba zárt, és felfutott velem az emeletre.

Ott két lábra állított, majd egy lépést hátrált, hogy jól szemügyre vehessen. A szexi mosoly, melyért nők milliói ölni tudtak volna, ismét ott csücsült az arcán. Számat beharapva, lesütött szemmel vártam a következő lépést. Mert tudtam, hogy lesz! Rob határozottan lépett elém, majd egy még határozottabb mozdulattal tépte le rólam, az amúgy is szakadt ruhát.
- Ebben túl kívánatos voltál! Nem akarom, hogy más is szemet vessen rád – magyarázta, iménti tettét, a ruhámmal a kezében szenvedélytől elhomályosult tekintettel. Lábujjhegyre állva követeltem, hogy ajándékozzon meg egy csókkal. Kimondatlan kérésemet rögvest teljesítette. Szenvedélytől fűtve faltuk egymás ajkait, míg a levegőnk teljesen ki nem ürült a tüdőnkből. Elvesztünk egymás tekintetében, Rob úgy nézett rám, mint ezelőtt még senki. Nem csak szenvedély lappangott a szemeiben, hanem valami más, valami számomra megmagyarázhatatlan. Ilyet eddig csak Xavier szemeiben láttam, mikor ránézett Ashleyre.

Kezeimnek szabad utat engedve elkezdtem kigombolni Rob ingét, majd miután megszabadítottam tőle, lehúztam róla az atlétáját is, amiket egy határozott mozdulattal a szoba sarkába dobtam.
Rob mindeközben a nyakamat csókolgatta, és haladt egyre lejjebb. Melleimre tévedt, és óvatosan megharapta egyik mellbimbómat. Felsikítottam a kellemes érzéstől. Nem állt meg, hasam után leguggolt elém és végighaladt mindkét combomon, kezével közben vészesen közeledett nőiességem pontjához. A légzésem szaporábbá vált, mikor kezeit a bugyim két oldalába akasztotta és lehúzta rólam azt. Szájával, mindeközben alhasamra tévedt, én pedig kis terpeszben vártam a megsemmisülést. Nem is tétlenkedett, egyik kezével gyengéden végigsimított nedves középpontomon, mire egy kéjes nyöszörgés hagyta el a számat. Ennél többet nem tett. Felrántottam hát magamhoz, hogy újra egy csókban forrjunk össze. Kezemet bevezettem kettőnk közé, és elkezdtem kioldani az övét, ami nem volt olyan könnyű feladat. Sokszor magamra kellett parancsolnom, hogy annál lejjebb ne menjek. Mikor sikerült kioldanom a csatot, a gombok következtek, de Rob nem engedte, hogy ezt én csináljam. Óvatosan lelökött az ágyra, és villámgyorsan kibújt a nadrágjából illetve a boxeréből.

Lélegzet visszafojtva vártam a következő lépést. Rob valami eszméletlenül nézett ki pucéran. Eddig csak a fantáziámban élt ez a kép, de a valósághoz semmi köze nem volt azoknak a tévképzeteknek.
Feltérdeltem az ágyon, és követeltem, hogy csókoljon meg. Nyelveink őrült ritmust jártak a szánkban. Kezemmel eközben megragadtam Rob, hasamnak feszülő vágyát. Felszisszent érintésem következtében. Hol lassú, hol kicsivel gyorsabb mozdulatokkal próbáltam őt az őrületbe kergetni. Mikor vélhetőleg érezte, hogy közel a beteljesülés, bilincsként szorította kezeit az enyémekre. Szorosan magához ölelt, egyik kezét a hátamra helyezte, így fektetett le ismételten az ágyra, csakhogy most ő is velem tartott. Fölém tornyosulva mélyen a szemembe nézett, majd egy hajtincset a fülem mögé simított. Apró puszit nyomott a számra, majd egyik kezével szétfeszített a térdeimet és végre a magáévá tett. Ahogy megéreztem őt magamban sikítanom kellett, de ő is átadta magát az ösztöneinek, egy férfis nyögés kíséretében. Lassan, érzékien mozgott bennem, én meg, mint egy hal vergődtem alatta. Hirtelen ötlettől vezérelve a hátára löktem. Ezen először meglepődött, de egy csókkal biztosítottam, nem kell semmi rosszra gondolnia. Elmosolyodott, mikor lovagló ülésbe ültem rá csípőjére. Kezembe vettem férfiasságát, és újra magamba vezettem. Fejemet hátravetve kezdtem intenzíven mozogni rajta. Rob eközben, hol a nyakamat, hol a melleimet hintette be apró puszikkal. Halk sikolyaim egyre gyakrabban követték egymást, éreztem közel a végkifejlet. Rob a fenekem alá nyúlva segített még gyorsabban mozognom. Nyaka köré kulcsoltam kezeimet, és a beteljesülésem előtt megcsókoltam őt, elnyomva ezzel vágyam hangjait. Mikor testem remegni kezdett, Rob erősebben szorított magához. Nem állt szándékomban megállni, azt akartam, hogy ő is élje át azt, amit néhány másodperce én. Nem kellet sokáig várnom, pár pillanat múlva ő is követett engem. Csípőmet leszorította, így lövellt belém. Eszméletlen érzés volt, azt hittem mentem újra én is elélvezek.
Még mindig öleltük egymást, Rob pedig velem a karjaiban lefeküdt az ágyra. Pihegve hajtottam a fejem, gyorsan emelkedő mellkasára.

- Hogy tudtam ezt eddig kihagyni? – kérdezte nevetve az alattam fekvő félisten.
- Ezt én is kérdezhetném – csillogó szemekkel néztem fel rá. Arcomat lágyan cirógatni kezdte, majd megcsókolt. Ennél boldogabb nem is lehettem volna, végre megkaptam azt a férfit, akire mindig is vágytam. Most csak és kizárólag az enyém!
- Boldog Karácsonyt – mondta a csókunkat megszakítva. Elpirulva fúrtam az arcomat izmos mellkasába.
- Ennél boldogabb sose lehet – válaszoltam. Éreztem, ahogy testem kipihenve az előbb történteket, repetáért kiált. Egy kezem kalandozni kezdett Rob testén, miközben ő felismerhetetlen alakzatokat rajzolgatott a vállamra.

Aznap este nemhogy nem aludtunk, de nem is váltunk el egymástól. Az egész estét végig szeretkeztük. Egy új fejezet kezdődött az életünkben.

A véleményetekre kíváncsi vagyok^^

Jövőhét szombaton jön a kövi rész ebből:P