Díj + Meglepi tőlem, nektek, engesztelésül ;)

Először is szeretném megköszönni ezt a csodást díjat, 3 fantasztikus emberkének!!!!
Liának, Noéminek és Ariának :) Köszi csajok(L)

U.i: majd görgessetek lejjebb, egy kis meglepit hoztam nektek;)


Szabályok:

1. Köszönd meg a díjat annak, akitől kaptad (belinkelve a blogját)!
2. Tedd ki a logót a blogodra!
3. Írj magadról 7 dolgot!
4. Add tovább 7 embernek (ne felejtsd el linkelni a blogjukat)!
5. Hagyj megjegyzést náluk, hogy tudjanak a díjazásról.

7 dolog rólam:
1: Kedvenc elfoglaltságom az olvasás
2: Az utolsó dolog, amit csinálni szeretek az a tanulás(pedig nem ártana)
3: Visszahúzódó vagyok, ezért nehezen találom a hangot az idegenekkel :S
4: Inkább Rob fan vagyok, mint Kristen (ne utáljatok azért, légyszi)
5: Szeretem az olyan filmeket, amiken sírni lehet(enyhén mazochista vagyok)
6: Megveszek a Forma 1-ért (Hajrá Vettel!)
7: Imádom a Glee című sorozatot

Jézus, még soha nem volt ilyen nehéz 7 dolgot összeszednem magamról :D

Akiknek tovább adom:

1: Bells
2: Lexi
3: Sarah
4: Beus

Most hirtelenjében ők jutottak eszembe. Természetesen én mindenkinek odaadom ezt a díjat, aki benne van a bloglistáim egyikében;)

Még 1x nagyon szépen köszönöm!!!




Na és akkor most jöjjön egy HATALMAS BOCSÁNATKÉRÉS!!!!
El sem tudom mondani, mennyire sajnálom, hogy majdnem 2 hete nem volt friss:S
Mint azt sokan tudjátok, jövőhéten lesz az érettségim és most gőzerővel arra készülök, szóval a történetírást sajnos hanyagolnom kell :(
Amint vége, és egy kissé fellélegeztem, újra jelentkezem az Almost Lovers-szel;)
És még adós vagyok egy Unaloműzővel is!! Nem felejtettem ám el :D
Na, de ezeket a dolgokat félretéve úgy gondolom jár nektek egy kis engesztelő "ajándék".
Mivel a szavazás lezárult, és ti 110(!) szavazatot adtatok le(ami rendkívül hatalmas szám), úgy döntöttem kaptok egy kis ízelítőt a győztes történetből!!
Szóval, most jön egy kis részlet a My life would suck without you 2. részéből;)
Remélem ezzel kiengesztellek titeket!

Lilluci

/Robert/

...

Az utolsókat szívtam a bagóból, s sajnálatomra a doboz is kiürült. Visszacsuktam a szemeimet, próbáltam pihenni, de a torkom szárazsága megakadályozott ebben. Felsóhajtottam, aztán elhagyva kényelmes helyemet, a konyhába vezetett az utam. Nem ismertem a járást, de egy kósza fénycsóva mutatta az utat. Mikor kiértem, örömmel konstatáltam, hogy legújabb kiszemeltem, egy alig takaró pólóban issza szexisen a tejet, vagy valami ahhoz hasonló fehér folyadékot. Egyből perverz képek ugrottak be, túl beteg elmémbe.

- No lám, milyen szomjas itt valaki – szóltam hozzá nevetve az ajtófélfának támaszkodva. A fenekéről egy percig sem vettem le a tekintetem. Ha csak egyszer érinthetném!
- Húzz innen! – jött a kedves visszavágó.
- Ne légy már ilyen haragtartó, végtére is kihúztalak a slamasztikából – magyaráztam. Még ebben a szűrt fényben is láttam, hogy idegesen megforgatja a szemeit.
- Baromi nagy segítséget nyújtottál, mondhatom – dobta vissza – szó szerint – a tejet a hűtőbe, majd becsapta annak ajtaját. Ellöktem magam az ajtótól, s vészesen közel masíroztam a megjegyezhetetlen nevű lányhoz. Hátrálni kezdett, de a márványlap megakadályozta a további meneküléstől. Szórakoztató látványt nyújtott, mintha én magam lennék a darabolós gyilkos.
- Nem kell elmenekülnöd előlem – simítottam végig fényes haján. Elrántotta a fejét, és nem túl kedvesen hozzám szólt:
- Nem fogod fel, hogy nem jössz be nekem?!
- Ne nevettesd ki magad – hajoltam hozzá közelebb, míg nem az utolsó szót, a fülébe suttogtam. Ismét a jól ismert reszketés járta át egész testét.
- Én nem… - próbált szabadkozni, ügyetlenül.
- Sss – csitítottam. – Nem a kezedet kértem meg, egy éjszakát kívánok csupán – mondandóm befejeztével egyik kezemmel végigsimítottam combja felső részén. Bőre puha és bársonyos tapintású volt, pont, ahogy azt elképzeltem. Halk sóhaj szakadt fel belőle, ami engedélyt adott a folytatáshoz. Először csak lágyan cirógattam a lábát, aztán kissé szétfeszítettem azokat, s kezemmel végigsimítottam középpontján. Az arcáról mindeközben le sem vettem a szemem, látni akartam az összes kis rezdülést, amit érintéseim következtében kiváltok belőle. Alsó ajkát beharapta, szemeit szorosan lezárta, kezeivel úgy szorította a márványlapot, hogy az majd’ széttörött.
Egyre energikusabban simogattam ott lent. Munkám nem maradt megtorlatlanul, a lány kezei is felfedezőútra indultak a felsőtestemen. Megcsókolni még nem akartam, vártam, hogy ő kezdeményezzen.

- Rob?! Totálisan meghibbantál? – hallottam meg Bradley vészjósló hangját a hátam mögül. Nem akartam elhinni, hogy ez a balfácán, pont a döntő pillanat előtt rontja el a játékomat!
A lány ijedten kezdte húzogatni a pólóját, aztán a mellkasomnál fogva tolt el magától. Mielőbb szabadulni akarta a közelemből, de én visszarántottam magamhoz a karjánál fogva.
- Ez még csak a kezdet – figyelmezettem vágytól elhomályosult tekintettel.
- Eressz el! – sziszegte mélyen a szemembe nézve. Kérésének eleget tettem. Pár pillanat múlva eltűnt.

- Rob, te megbolondultál! – kezdett kiabálni velem egyetlen unokabátyám.
- Hagyj már – néztem rá flegmán. – Ha nem láttad volna a csaj is benne volt a dologban, de most kezdhetem előröl a puhítását. Kösz szépen – néztem rá szúrós szemekkel.
Bradley hevesen masszírozni kezdte az orrcsontja felső részét. Nyugtatni próbálta magát, holott én lehetnék felpaprikázott idegállapotban.
- Nem fogok neked az erkölcsről prédikálni, hiszen már nem vagy gyerek, de ezt a viselkedést, amit a lányokkal szemben tanúsítasz, mihamarabb abba kell hagynod.
- Ahhoz képest, hogy nem fogsz prédikálni, ez egy igen csak gyér próbálkozásnak hangzott – untam a folytonos kioktatásait. Mintha ő olyan felelősségteljes lenne. Minden héten új barátnővel henceg, ilyenkor meg beállítja magát hercegnek, aki megvédi tőlem a szegény lányok becsültét.
- Rob, nem viccelek! Egyszer csúnyán megégeted magad ezzel a viselkedéssel – fogott meg a karomnál fogva. Kirántottam magamat a szorításából.
- Ha most megbocsátasz, lehűteném magam – néztem le a férfiasságomra. A kidudorodó kis bumszli a nadrágom elején igen egyértelmű jele volt annak, mire lettem volna képes.
- Kristen nem az a fajta, aki egy estére odaadja magát neked – kiabált még utánam.

Végre, megtudtam a csaj nevét. Kristen. De mit kezdjek most ezzel?! Semmit, az égvilágon semmit.
Dühödten léptem be a nekem szánt, gyönyörűen berendezett hatalmas szobába. Ledobáltam magamról a ruhákat – közben elképzeltem, amint Kristen szabadít meg ezektől –, s egyenesen a fürdőszobába mentem. Vágyam, az elképzelt képeknek köszönhetően csak még elviselhetetlenebbé vált, s alig bírtam valami elvontra gondolni. Kutyasétáltatás, fagyizás – amitől megint csak Kristen ugrott be, ahogy nyelvével érzékien megérinti a hűs gombócot. A hideg vízsugarat egyenesen a férfiasságomra irányítottam, bízva abban, talán ettől sikerül normalizálódnia. Fejemet a csempének támasztottam, és vártam a csodát. Húszpercnyi jéghideg zuhanynak hála, a testem újra helyre állt.
Ezt a Kristent mielőbb hanyatt kell döntenem, különben megőrülök.

Tudom, hogy kevés, de ez majd csak nyáron fog beindulni. Véleményt már kérni sem merek :$