Almost Lovers - 2. rész

2. rész

Ott feküdt az ágyamban az a nő, akibe több mint 4 éven keresztül szerelmes voltam. 2 éve nem láttam és azt hittem, már túl vagyok rajta, de úgy látszik tévedtem. Egyáltalán nem vagyok közömbös iránta, pedig annak kéne lennem, mivel van egy gyönyörű és értelmes barátnőm Cammille személyében.

- Szia – köszöntem vissza, de gyorsan le is vettem róla a tekintetem. Nem bírok ránézni, még a végén olyat tennék, amit megbánok.
A cigis dobozom után kutattam, mert ez volt az egyetlen dolog, ami most lenyugtatott volna. Az istenért se találtam sehol.

Kristen lépett mellém és megkínált a sajátjából. Mint a régi szép időkben.
- Kösz – motyogtam a bajszom alatt és elindultam az erkély felé. Ő bevetette magát a fürdőbe.
El se akarom hinni, hogy itt van. Lehet, hogy csak képzelődöm? Az agyam egyfajta tréfát űz velem? De miért? Ez nem jó tréfa, felszakítani a régi sebeket, nem valami jó érzés.

A telefonom eszeveszett csörgésbe kezdett. Tudtam, hogy csakis Cammille lehet az. Hát persze, hogy ráhibáztam. Nem tudom, hogy fölvegyem-e, vagy csak simán nyomjam ki? Kinyomtam. Ráérek később magyarázkodni.

Kristen kilépett a fürdőből a tegnapi ruhájában, de még így is irtó szexi volt. Mi az Pattinson, nem bírsz a gatyádban maradni? Mekkora egy kretén vagyok.
Lassan odasétált hozzám. Láttam rajta, hogy szégyelli magát az este miatt.

- Rob én nagyon köszönöm, hogy befogadtál az este! – mondta és ő is rágyújtott.
- Igazán nincs mit, ezért vannak a b… - a barátok, akartam mondani, de mi már rég nem voltunk azok. Ránéztem, és láttam, hogy akar még valamit mondani.
- Mi az? – kérdeztem.
- Hát csak eléggé megváltoztál – kezdte és a lakás fele fordult. – Új kéró, meg rend is van. Nem így emlékeztem rád – fejezte be végül.
- Egyszer meg kellett komolyodnom – na jó, ez még az én fülemnek is röhejesen hangzott, de valamit mondanom kellett.
Ő is elmosolyodott ezen, de tovább cigizett. Jó volt újra vele lenni, hiányzott a társasága. Mi olyanok voltunk, akik szavak nélkül is nagyon jól elvannak egymással, de most valahogy fusztrálva éreztem magam a közelében.

A telefonom ismét sípolni kezdett a farzsebemben. Kivettem és ismét Cammille keresett, épp kinyomni készültem mikor Kristen megszólalt.
- Vedd csak fel, lehet, hogy fontos – mosolygott ismét és kikönyökölt a párkányra.
Felvettem hát jöjjön, aminek jönnie kell.

- Szia – szóltam bele.
- Óóóó köszönöm, hogy megtisztelsz azzal, hogy felveszed a rohadt mobilod! – a hangjából sütött a düh, de ezt megértem. Ellenkező estben én is így reagálnék.
- Bocsáss meg, de közbejött valami – válaszoltam és közbe elnyomtam a cigimet, de Kristen már gyújtotta is a következőt. Hihetetlen, hogy még emlékszik rá, hogy vagy egy egész dobozzal elszívok egy reggel. Lefagytam, nem is hallottam Cammille kérdését.
- Őőő bocs, de mit is kérdeztél?
- Rob, te most szórakozol velem? Azt kérdeztem, hogy van-e valaki nálad? – nem is kiabált ez inkább hiszi volt. Most vagy soha Rob, el kell neki mondanod az igazat, ha később tudja meg az még rosszabb lesz.
- Igen van – vártam a gyors halált. De nem jött. Kezdtem megijedni, mert hosszú percekig nem válaszolt. – Cammille ott vagy még? – kérdeztem kétségbeesve.
- Csak azt ne mond, hogy Kristen az?!
Na azt hiszem itt a vége mindennek. Elveszítem azt a nőt, akit szeretek, azért mert tegnap nem volt szívem ott hagyni Kristent a mozi kellős közepén részegen.
- De igen Kristen az.
- És lefeküdtél vele? – kérdezte rögtön. Hát ennyire nem bízik bennem? Hogy feltételezhet rólam ilyet?
- Természetesen nem! – jött rögtön a válasz. Hátranéztem és láttam, hogy Kristen is a telefonjával babrál.
- Rendben, ezt majd még megbeszéljük, de jól gondold át, mit csinálsz Rob! – azzal lecsapta telefont.

Miért nem tud bízni bennem? Ha akartam volna már rég megcsalhattam volna. Volt nem is egy felkérésem, de én hűséges voltam hozzá mindvégig. Szerettem őt, de mikor behisztizik akkor fejjel, lefele tudnám kilógatni a 8. emeletről.

Kimentem ismét Kristenhez az erkélyre, aki szintén abban a pillanatban tette le a telefonját. Tekintet szomorú volt, szinte majdnem sírt. Meg akartam vigasztalni, karjaim közé zárni, hogy tudja, mellettem biztonságban van, de nem tehettem. Ő már nem az én Kristenem.

- Rob…. – kezdte. Nagyon ritkán láttam ilyennek. Ha sírt arra nyomos oka volt, de most nem tudtam semmilyen okról, ami miatt ilyen állapotban kellene lennie. Egy lépés tettem felé. – Hiányzol! – fejezte be a mondatot.

Ahogy kimondta ezt a szót, odarohantam hozzá és szorosan átöleltem. Tudtam, hogyha nem hülye, akkor neki is éreznie kell mennyire fontos nekem még mindig. Zokogott, és hiába csitítottam, nem hagyta abba. Leültem vele az erkélyen található székre, ölemben ült és átölelte a nyakam. Beszívtam édes illatát, bár tudtam, hogy nem vagyok komplett, ha nem taszítottam el magamtól rögtön. Kezdetett megnyugodni, ugyanis dúdoltam neki egy dalt. Rég nem énekeltem, nem is gitároztam, és a zongorához se nyúltam már egy jó ideje. Ezek a dolgok mindig csak rá emlékeztettek volna, és az volt az utolsó dolog, amit akartam. Rá emlékezni! De most énem eme darabja ismét felszínre tőrt, és tudtam, hogy ezek után pokoli nehéz lesz ismét mindent normálisan csinálnom.

Felnézett rám, nem tudtam olvasni tekintetéből. Szemei feldagadtak a sírástól, szája kiszáradt, mivel jó házigazda lévén még meg se kínáltam semmivel. Rabul ejtette szemeimet, egyre közeledett arca az enyém felé, de még idejében észhez kaptam és letettem őt a szemben lévő székre és bementem, hogy töltsek neki egy pohár narancslevet.
Kimentem ismét az erkélyre, de már nem volt ott. Befutottam a hálóba és ott találtam őt, amint épp a kabátját veszi föl.

- Kristen mégis mit művelsz? – kérdeztem kétségbeesetten.
- Mégis minek látszik? Elmegyek, így is túl sokáig maradtam már, azt hittem tudunk beszélni, de nem. Nem akarok semmit erőltetni Rob, én csak….jó volt téged újra látni! – mondta és már ment is az ajtó felé. Nem, ezt nem hagyhatom! Ismét engedjem el? Ezek után nem vagyok képes nélküle élni! De ott van Cammille, aki egy nagyszerű nő és, akit szintén szeretek, de másrészről itt van Kristen, akiért megőrülök, és már hosszú-hosszú évek óta szerelmes vagyok belé, és ez nem csillapodik, ha lehet azt mondani, egyre csak mélyül.

Odafutottam az ajtó elé és elálltam azt. Kristen próbált félrelökni, mindhiába. Nem tágítottam az ajtó elől.

- Még is mi képzelsz Pattinson? – kérdezte gúnyosan és ütni kezdett, hogy engedjem ki. Ezzel csak azt érte el, hogy teljesen feltüzelt, bár tudtam, hogy ő nem így érez irántam, akkor is vágytam megkóstolni a tiltott gyümölcs édes zamatát.

Hirtelen megcsókoltam. A szívem azt hittem kiszakad a mellkasomból úgy dübörgött. Kristen az elején még folytatta az ütlegelésemet, de mikor nyelvemet a szájába parancsoltam, abbahagyta a verésemet. Kezével a hajamba túrt, én pedig lehúztam róla a kabátot. Baromi nagy örültségre készültem, de nem érdekelt.

Kristen a lábait összekulcsolta a derekam körül és így kezdte lecibálni rólam a pólómat. Mosolyognom kellett. Mióta vártam már ez a pillanatot? 1000 éve legalább, és most végre teljesülhet egyetlen hőn áhított vágyam. Az a vágy nem más volt, mint Kristen maga.

Lehámozta rólam a pólót, és felsőtestemet kezdte csókolgatni, nem tudtam elmenni a hálóig, csak a konyhapultomig jutottunk, de ez egy cseppet se zavart, és ahogy láttam Kristent sem. Letettem a pultra és leszakítottam róla felesleges pólóját. Ő az övemmel babrált, de mikor sikerült kihámoznia a
nadrágomból szánk ismét egyesült és egy ritmusra járt. Alig bírtam magam visszafogni attól, hogy rögtön a magamévá ne tegyem. De nem akartam elsietni, erre vágytam nagyon rég, és ennek tökéletesnek kell lenni, nemcsak nekem, de Kristennek is. Éreztetni akarom vele, hogy mennyire szeretem.

Épp melltartóját kezdtem volna kikapcsolni, mikor valaki hangosan kopogni nem kezdett. Kristennel szétrebbentünk. Idegesen kezdte felhúzni magára a ruháit, én meg csak álltam ott, mint egy rakás szerencsétlenség. Jellemző!

Mikor felöltözött, odajött hozzám és a fülembe súgta a következőket:
- Sajnálom, lehet, hogy jobb is így! Mike már biztosan ideges, mennem kell. Remélem nem telik bele megint két évbe, mire újra láthatlak – azzal kiment az ajtón, de még láttam, hogy egy csókot ad Mikenak.

Szóval ismét együtt van Mikeal? Ez nem csak egy légből kapott pletyka tehát. A világ legnagyobb marhájának érzem magam ebben a percben! De erről csakis én tehetek. Egyet azt baromira jól tudok csinálni, tönkrevágni az életem, ebben príma vagyok. Kristen nem lehet az enyém soha, ez már biztos, de amilyen balfasz vagyok Cammille-t is elveszítem! Mentenem kell még a menthetőt, ideje bedobnom az összeköltözés témát. Akkor talán marad némi esélyem a boldogságra, igaz Kristen nélkül, de meg kell próbálnom nélküle élni, ez egyszer biztos!