Almost Lovers - 1.rész

1.rész

Minden nap ugyanolyan a számomra. Felkelek, leülök a tv elé, bekapcsolom, és ismét szembesülök magammal. Még akkor is benne vagyok, ha nem csinálok éppenséggel semmit. Ez az átka, ha valakit Robert Pattinsonnak hívnak.

És folyton ugyanaz megy Robert aki, 2 éve még Edward bőrébe bújt. Mikor fogják már megérteni, hogy én több vagyok, mint egy Edward? Azt hiszem a válasz soha. De kár is ezen agyalnom, hiszen ezen soha nem fogok tudni változtatni, pedig számtalan filmmel bizonyítottam már, hogy több van bennem, mint egy szépséges vámpírfiú.

Ez a nap azonban a többitől kicsit eltérő. Hiszen a szerelmemmel ma vagyunk kereken együtt 10 hónapja. Ilyen hosszú időt egy nő mellett se bírtam ki, már hosszú-hosszú évek óta.
Elterveztem, hogy egy gyönyörű vacsorára viszem és utána, lesz, ami lesz. Bár nagyon remélem, hogy itt kötünk ki az este végén.

Mivel egyre több időt töltök Los Angelesben, nem akarok folyton egy szállodai szobában kuksolni ezért is vettem meg úgy nagyjából egy hónapja ezt a lakást. Igaz nem túl tágas, de nekem épp megfelelő. Amúgy is rendetlen vagyok, nem kell nekem a nagy ház. Szerencsére eljutottam arra a pontra, hogy a ruháim ne egy dobozban gyűljenek, na és persze ne a padlón. Mindez az ő hatására, ő segített kiválasztani ezt a lakhelyet, igaz elég messze van tőle, de ma elhatároztam, hogy megkérem, költözzön ide hozzám. Nem tudnám elképzelni az életemet nélküle.

Éreztem, hogy a gondolataim elkalandoztak egy egészen másik helyre. Rápillantottam hát az órámra, ami fél hatot mutatott. Basszus azt ígértem, hogy hatra érte megyek!
Gyorsan lezuhanyoztam, majd valami elegáns ruhát kotortam elő a szekrényem mélyéről. Ezek a ruhák csak a díjátadókon meg a premiereken kerülnek elő, ami már jó régen volt, de valahogy nem bántam.
Beugrottam a kocsiba és Los Angeles másik végébe hajtottam. Tényleg milyen jó lesz, ha már nálam fog lakni. Együtt lehetünk a nap minden percében.

A ház előtt leparkoltam és vártam. Ismertem már annyira, hogy tudjam, nem szereti, ha rádudálok, vagy ha becsöngetek. Szeret a saját tempójában elkészülni.
Egyszer csak hallottam, hogy nyílik az ajtó és kilépett rajta ez a csoda. Nekem se kellett kétszer mondani kiszálltam, hogy üdvözölhessem.

Cammille egyenesen a nyakamba ugrott és egy szenvedélyes csókkal ajándékozott meg, amit nem voltam rest viszonozni.
Szemkápráztatóan gyönyörű volt. Kinyitottam neki az ajtót, hogy beszállhasson.
Nem tudta, hogy hova viszem ez az én meglepetésem volt.
-Rob elhiszed, hogy már 10 hónapja, hogy együtt vagyunk? – kérdezte miközben az autó tükrében igazított a sminkjén.
- Nem tudom, mivel érdemeltem meg, hogy ennyi időt pazarolj rám – mondtam neki mosolyogva. Nem válaszolt, de láttam, hogy megrázza a fejét.

Elég gyorsan hajtottam a megengedetthez képest, mert már így is késésben voltunk.
- Rob vigyázz piros a lámpa! – kiáltott Cammille mellőlem. Gyorsan a fékre emeltem a lábam. Az autó hangos csikorgással állt csak meg. Cammille rosszallóan nézett rám.

Míg piros volt a lámpa, ő a zenék között keresgélt valami ínyére valót, én pedig azzal ütöttem agyon az időt, hogy bambán bámultam az ablakon kifelé.
Épp a mozi mellett álltunk meg. Ez még kapóra is jöhet, úgy se tudtam, hogy mit csináljunk holnap. Elkezdtem hát a plakátokat vizslatni. Mind vagy romantikus volt, vagy horror. Aztán egyszer csak megakadta a szemem az egyik plakáton. A címe az „Együttes erő” volt, persze nem ez ragadta meg a figyelmemet, hanem egy ismerős arc, amint egyenesen a szemembe néz.

Kristen. El se akartam hinni, hogy őt látom azon a plakáton. A szívem összeszorult, pedig már vagy 2 éve, hogy nem is láttam őt.
Mindig ez történik, ha valaki kiejti még csak a nevét is. Rosszul érzem magam tőle. Kristen és én nagyon jó barátok voltunk a Twilight Saga forgatásai alatt aztán, miután a Breaking Dawn premiere lezajlott ki-ki ment a maga útján. Soha többet nem láttam. Pedig szerettem, nem barátilag, nem is, úgy ahogy egy báty szereti a húgát, hanem valódi szenvedélyes szerelemmel szerettem őt. Csak mindig is túl gyáva voltam, hogy ezt bevalljam neki. Soha, egy fikarcnyi esélyem se lett volna nála. Az elválásunk után sokat szenvedtem. Nem akartam keresni, mivel azt hittem, hogy az idő majd begyógyítja a sebeket, de sajnos nem.

Cammille-el egy díjátadó keretében hozott össze a sors és egyből vonzódni kezdtem hozzá. Persze ez a szerelem nem hasonlítható ahhoz, amit valaha Kristen iránt éreztem. Olyat soha többet egy nő mellett se fogok tudni érezni. Cammille tudta, hogy mi a helyzet velem és Kristennel és elfogatta. Persze nincs oka a féltékenységre, mivel 2 éve Kristen hangját se hallottam, nem ám összefutottam volna vele valahol.
Ez a plakát mégis megbabonázott Töprengésemet a mögöttem álló autó dudája szakította félbe. Gyorsan tovább is hajtottam, mintha mi se történt volna.

Az étterem elé érve leparkoltam, majd kézen fogva besétáltunk. Ez az-az étterem volt, ahol az első randinkon is voltunk. Tudtam, hogy ezt értékelni fogja.
A vacsora végeztével, nem tudtam mi mást csinálhatnánk még. Viszont Cammille az autóban a tudtomra adta mihez is lenne kedve ebben a pillanatban. Én igaz most kicsit máshol jártam, de örömmel teljesítettem szerelmem kérését.

Hazafele is ugyanolyan őrült módjára vezettem, mint az oda fele vezető úton. Azon az estén szenvedélyesen szerettük egymást. Egymás karjai között aludtunk el, de én nem tudtam elűzni a fejemből Kristen plakátjának a képét. Látnom kell őt, még ha filmen is, de látnom kell. Nem Rob ez teljes őrültség, hisz itt fekszik melletted egy gyönyörű nő, nem gondolhatsz most Kristenre!

Magammal is macska egér játékot játszottam. Egyik felem vágyott Kristen után, a másik viszont rendre intett, hogy ne csesszem el egy álomkép miatt az egész életem.
Végül döntésre jutottam, elmondom Cammille-nek, hogy meg szeretném nézni - természetesen vele együtt - ezt a filmet, és majd ő eldönti, hogy mit is tegyünk. Uramisten mintha 5 éves lennék, és anyámtól kérnék engedélyt. De nincs más választásom, ő nagyon fontos nekem és érdekel a véleménye ebben az ügyben. Végre nekem is álom jött a szememre.

Reggel, készítettem neki egy jó forró kávét és csináltam hozzá lekváros pirítóst is, mivel tudtam, hogy ez az egyik kedvence.
- Semmi másra nem vágyom csak, hogy te mellettem légy - mondta, miközben belekortyolt a gőzölgő kávéba. Ezért a kijelentésért megjutalmaztam egy csókkal. Éreztem, hogy itt az ideje felhozni a számomra kínosnak hitt témát.
- Cammille, figyel arra gondoltam – kezdtem, - hogy esetleg ma elmehetnénk moziba, persze, csak ha van kedved? – gyorsan összeszedtem a tálcát, amire az ételeket pakoltam és elindultam a konyha fele. Ő is utánam jött és hátulról átölelt. Szerettem mikor ezt csinálta, megnyugtatott vele, de most nem érte el a célját.
- És melyik filmre gondoltál? – kérdezte és a vállamba harapott.
- Az Együttes erőre – válaszoltam és nekiálltam mosogatni. Éreztem, hogy Cammille egy pillanatra ledermed a hátam mögött, de nem akartam hátrafordulni, minél közönyösebb vagyok annál jobb.
- Az-az a film, amiben Bruce Willis és Kristen szerepelnek? – kérdezte.
- Őőőő, azt hiszem igen. Elég jók a kritikák róla és sokan ajánlották már – hazudtam, mint a vízfolyás.
- Rendben, felőlem megnézhetjük – mondta végül és megpuszilta az arcomat. Én erre megfordultam és szenvedélyesen a hűtőnek nyomva megcsókoltam.

Miután elmosogattam, hazavittem Cammile-t, hogy átöltözhessen a mozira. Én miután hazaértem, bekapcsoltam a lap-topom, hogy legalább valami fogalmam legyen erről a filmről, mert a plakátokon kívül semmit se tudok róla. Például azt se tudtam, hogy Bruce Willis a másik főszereplő. Gyorsan elolvastam a film tartalmát, megnéztem az előzetest.

A film maga nem igazán nyerte el a tetszésemet, de a női főszereplő annál inkább. Kristen gyönyörű volt, igaz kissé csapzott, de ez egy akciófilmnél szinte követelmény. Vagy harmincszor megnéztem az előzetest, csakhogy láthassam. Ez már beteges Pattinson, fordulj orvoshoz ember!

Öltözködni készültem, hiszen este nyolcra kell a moziban lennünk, de már vagy 3 órája csak erről a filmről nézek információkat és képeket, azt is főleg Kristenről. Innom kellene, csakhogy én vezetek, pedig de jól esne valami szíverősítő. Na majd a mozi után. Eldöntöttem, hogy ma semmiképp nem akarok Cammille-el aludni, azt most nem bírnám.

Nyolcra meg is érkeztünk a mozi elé. Vettünk pattogatott kukoricát meg kólát és beültünk a moziba. Izgatott voltam, hogy vajon milyen is ez a film. Soha nem volt annyi erőm, hogy beüljek és Kristen filmjei közül akár egyet is megnézzek, pedig Kellan és Ashley sokszor hívtak, de nem voltam olyan állapotban hogy akár a filmvásznon is, de lássam őt. Mocorogtam, egyszerűen nem bírtam magammal.

- Rob jól vagy? – kérdezte Cammille. – Még meggondolhatod magad, nem muszáj megnéznünk.
- Semmi baj, jól vagyok. Meg szeretném nézni – mondtam, de ő még mindig furcsán nézett rám. Éreztem, hogy mi baja lehet. – Nem Kristen miatt van, nyugi
Nem válaszolt csak összekulcsolta kezeinket. Végre valahára lekapcsolódtak a villanyok és kezdődött a film. Ez is tipikus akciófilm volt, mindenhol vér és halott emberek, bomba robban minden sarkon. De engem nem is a film érdekelt, hanem csak Ő. Nem vagyok komplett az már biztos. Elhozom a barátnőmet, hogy megnézze azt a lányt, akit mindennél jobban szerettem valaha, és hazudnék, ha azt mondanám, hogy most már közömbös vagyok iránta.

Nem bírtam tovább, kikészültem azoknál a jeleneteknél, ahol Kristen egy másik pasival csókolózik. Tudom, hogy ez csak színészet, de még a hideg is kiráz, ha csak arra gondolok, hogy ő és egy másik férfi, pedig biztos volt jó pár barátja az elmúlt két évben, hiszen ő elragadó és csábító. Elég! Rob ezt most fejezd be!

- Mindjárt jövök, kimegyek a mosdóba – mondtam Cammelle-nek. Persze az igazság az volt, hogy levegőznöm kellett egyet, attól talán kitisztul a fejem, és nem gondolok ilyen marhaságokra.
Az első utam azért mégis a mosdó felé vezetett, de nem tudtam bemenni, mert egy nő állta el az utat. Elég rosszul festett, csak ült és egy üveget szorongatott a kezében. Körülnéztem, hogy van e valaki a közelben, de csak én és ő voltunk a wc-k előtt. Nagyon ramaty állapotban volt, megsajnáltam.

- Elnézést, hölgyem minden rendben? – kérdezetem.
- Igen csak kicsit bebasztam – mondta mosolyogva és felnézett rám. Nem akartam hinni a szememnek. Ismertem ezt a nőt. Nő?! Lányt inkább. Kristen volt a maga teljes valójában. El se akartam hinni, hogy ő ül előttem. Azt vettem észre rajta, hogy ő is felismert engem.
- Rob? Robert Pattinson? – kérdezte hunyorítva, mert épp egy lámpa előtt álltam. Leguggoltam, hogy a szemünk egy szintbe kerüljön.
- Kristen minden rendben? – kérdeztem bár ez elég hülye kérdés volt a részemről, látszott rajta, hogy nincs valami jó állapotban.
- Persze csak egy rakás szerencsétlenség vagyok - mondta és kortyolt egyet az üvegből. Kivettem a kezéből, és a legközelebbi kukába dobtam.
- Héj ehhez nem volt jogod, nem vagy az apám vagy ilyesmi, cseszd meg! – milyen szerencse, hogy nem vagyok az apja. Rob elég legyen már! – Az egész életem egy nagy rakás szar és ez a kurva film is bukta! Egy csődtömeg vagyok. – alig lehetett érteni mit mond, annyira részeg volt. Láttam már bulizni és sokat inni, de ez durva volt. Olyan volt, mint egy hajléktalan.
- Kristen figyelj! Van valaki, akivel haza tudsz menni? – kérdeztem, és reménykedtem, hogy ne mondja ki, azt hogy a barátja itt várja valahol.
- Nem, nincs. Egyedül vagyok, mint a kisujjam – erre megint hatalmas nevetésben tört ki. Nem hagyhatom most magára. Ki tudja, mit csinálna? Elhatároztam, hogy én majd hazaviszem. Tudom, hogy ez egy oltári nagy baromság, de nincs más választásom.
- Kristen figyelj, én hazaviszlek, de ahhoz tudnom kell a címedet. Meg tudod mondani nekem?
- Nem Rob, nem akarok hazamenni, anyám kibasz ha így meglát! – na már csak ez hiányzott, hogy magamhoz vegyem, de nem tehetek mást. Nem dobhatom ki az utcára.

Beültettem a kocsiba és a lakásom fele vettem az irányt. Nagy hülyeséget készültem elkövetni, de nem volt szívem csak úgy ott hagyni.

Vagy 3 órába telt mire felértem a második emeletre. Kristen nem igazán könnyítette meg a dolgom, egész súlyával rám nehezedett, így kúsztam én is fel. Kinyitottam az ajtót és felkapcsoltam a lámpát. Ettől Csipkerózsika is felébredt és körülnézett a lakásban.

- Ejha, te tényleg az a Rob vagy aki, dobozokból öltözködött, meg három napos taposott pizzán élt?
Nem válaszoltam neki, egyenesen a háló felé vettem az irány, hogy adjak neki egy takarót és egy tiszta pólót, amiben ma aludhat. Háttal álltam így észre se vettem, hogy mögém lopózott, és hátúról átkarolt, de olyan erősen, hogy mindketten az ágyban kötöttünk ki. Egyszerre éreztem magam a menyben és a pokol fenekén. Le akartam hámozni magamról Kristen ölelő karjait, de már mély álomba zuhant. Nem volt szívem felkelteni. A fene abba a jó szívedbe Pattinson! Lassan és is elaludtam.

Reggel a nap sugarai épp a szemembe sütöttek. Nem akartam még kinyitni őket, olyan szépet álmodtam. Még egyet szippantani akartam bódító illatából mielőtt felébrednék. De hiszen már ébren vagyok! Akkor mi ez az édes illat? Kinyitottam hát a szemem és megláttam őt, amint mellkasomon édesen szuszog. Kiugrottam az ágyból és a telefonom után kutattam. Meg is találtam az éjjeliszekrényemen. 20 nem fogadott hívás és mindössze egy sms.

„Szia!
Mégis hova a csudába tűntél, nem arról volt szó, hogy kimész az istenverte mosdóba?
Remélem jó okod volt rá, hogy itt hagyj, mert ha nem, akkor megnézheted, hogy mit kapsz tőlem!
Cammille”

Te jó ég otthagytam Cammille-t a moziban! Ekkora barom is csak én lehetek! Fel és le jártam a szobában, fogalmam se volt, hogy most mit is kéne tennem. Felnéztem és láttam, hogy Kristen egyenesen rám mosolyog. Olyan szép volt, mint régen.
- Szia – köszönt nekem szinte hangtalanul.
Most mi a jó büdös francot kéne tennem?