My life would suck without you - 16. rész

Sziasztok!!

Köszönöm szépen mindenkinek a szíves kiosztást, azt hiszem egy életre megtanultam, hogy többé ne írjak semmit a fejezetek elejére!! :D
Higgyétek el, hogy nem azért kezdem el mondani, hogy nem jó a feji, stb., hogy sajnáltassam magam, hanem mert valóban eléggé kishitű vagyok magammal szemben. Ez egész életemen át elfog kísérni, úgyhogy jobb lesz, ha beletörődtök, hogy néha rám jön ez az agymenés :)
Minden kedves olvasómnak köszönöm szépen a kommentjét, egytől-egyig elolvastam, sőt többször is újraolvastam őket ;)
IMÁDLAK TITEKET!!!! (L)
Nem is dumálok tovább, jöjjön, aminek jönnie kell :P
A fejezet enyhén +18as tartalommal tűzdelt, úgyhogy a kiskorúak úgy álljanak neki olvasni!

Lilluci

U.i: nem volt időm kijavítani, ezért az esetleges hibákért, és szóismétlésekért a felelősséget vállalom! :)
Ja, és még valami. Ma megyek haramadjára megnézni a BD-t(tudom, nem vagyok normális), szóval holnapra várható egy kis kibeszélde a részemről. Lesznek benne nem kellemes részek. :/

Tizenhat

/Kristen/


Bárki bármit mondhat rám, csak azt nem, hogy nem vagyok áldozatkész. Akármit feláldoznék Robért. Ha ezáltal sok kellemetlenségben lesz is részem, tudom, hogy rá számíthatok. Ő velem lesz a legnehezebb időkben. Hogy miért vagyok ebben annyira biztos? Egyszerű a válasz: érzem. Valami belső kis hang azt súgja(és súgta tegnap is), hogy Rob nem lenne képes fájdalmat okozni nekem.
Tegnap azonban hagytam a tények által befolyásolni magam. Ostoba voltam és naiv, de mindenekfelett bizonytalan. Féltem, hogy ő is olyan csúnyán rá fog szedni, mint Alex, holott a két szituáció merőben eltér egymástól. Azt hiszem ez a bizonytalanság, az elhagyástól való félelem életem végéig elkísér majd engem. De legalább idejében rájöttem, Rob azok után, hogy ennyire megnyílt nekem, nem akar elhagyni Megan miatt. És amiket az imént mondott, csak erősítették bennem ezt a tényt. Én kellek neki! Csak én, senki más!
- Szeretlek – súgtam, ahogy óvatosan leültünk a kanapéra. Megállt a nyakam csókolgatása közben, s áhítattal rám tekintett. Sírni tudtam volna ettől a nézéstől. Annyi érzelem öltött testet a szemeiben, a halovány kis mosolyában, ami a szája szegletén játszott, hogy nem is kellettek szavak hozzá, hogy tudjam, ő is valami hasonlót érez. Tudom, hogy még nincs felkészülve erre a vallomásra, és én nem is várom el tőle, hogy úton útfélen hangoztassa. Elegendő, ha így néz rám.
- Én is szeretlek téged, Kristen – fogta meg a kezeimet, majd fuvallatszerű csókot nyomott rájuk. Lélegezni is elfelejtettem pár percre. Kellett hozzá egy kis idő, mire az agyam feldolgozta a kapott információt. Azt…azt mondta, hogy szeret? Ez…ÚRISTEN!
Villámgyorsan a nyakába csimpaszkodtam és szorosan magamhoz öleltem. Ő közben hangosan felnevetett, és gyengéden simogatni kezdte a hátamat, s felismerhetetlen alakzatokat rajzolt rá. Lúdbőrös lettem az érintésétől. – Sajnálom, hogy ilyen soká tartott mire kimondtam, de… - felesleges bocsánatkérését itt szakítottam félbe.
- Ez a tökéletes pillanat – nyugtattam. Persze ezerszer eljátszadoztam már annak a gondolatával, hogy hogyan és miképp mondja ki nekem ezt a bűvös szót, de ez a variáció mindnél jobban tetszett. – Csókolj meg! – kértem a tarkója cirógatása közben. Két keze közé fogta az arcomat, majd nagyon lassan közelíteni kezdett az ajkával. Mindvégig a szemembe nézett, aminek csillogását semmivel se lehetett körülírni.
Lágyan, odaadással csókolt, úgy, hogy a gyomromban lévő pillangók megtízszereződtek.
A kezeim még mindig a tarkóján nyugodtak, amikkel most erőteljesebben vontam őt magamhoz. Hozzápréseltem a felsőtestemet, amit zavaróan még mindig takart a felsőrészem.
- Vetkőztess le, kérlek – nyögtem két csók között. Kérdő, ám egyben izgatott pillantást lövellt felém, mire én csak kurtán bólintottam. Akartam őt. Mindennél, és mindenkinél jobban.
Gyakorlott mozdulattal szabadított meg a pólómtól, s aztán a melltartómtól is. Kissé zavarba ejtő volt előtte így mutatkoznom, ezért a kezeimmel próbáltam magam minél jobban takarni, csakhogy ő komoly arccal távolította el a karjaimat.
- Gyönyörű vagy, úgyhogy ne takargasd magad. Főleg ne előttem – kérte, majd szemérmetlenül végigmérte meztelen alakomat. Akármit megtettem volna, amit csak kíván tőlem, főleg ha ilyen ellenállhatatlanul mustrál engem.
Ledöntött a kanapén, majd végigcsókolta a nyakam vonalát, áttérve a kulcscsontomra, hogy aztán megérkezzen a melleim közti részhez. A nyelvével végignyalta a kis területet, folytatva ezt a hasamon át, egészen a nadrágom vonaláig. Itt megállt, majd felnézett rám. Én csukott szemmel, s félig nyitott szájjal vártam a folytatást. Felemelkedve, mindvégig engem bűvölve nézett, miközben lassan kigombolta a farmeromat. A kezei gyorsan, mégis észrevétlenül dolgoztak. Megemeltem a csípőmet, hogy könnyedén lehúzhassa rólam a felesleges anyagot. Ahogy ez sikerült neki, megfogta, és a szoba legtávolabbi részébe hajította. Végigsimított a combom külső részén, amitől egyből extázis közeli állapotba kerültem. Leírhatatlan az érintése. Gyengéd, mégis magabiztos.
Én se akartam mindezt viszonzatlanul hagyni, így amilyen gyorsan csak tudtam, felültem vele szembe, majd végigsimítottam rajta a nadrágon keresztül. A légzése egyből szaporábbá vált, és egy-két férfias nyögést is hallani véltem a szokatlan csendben. Kigomboltam a nadrágja első gombját, amit ő összeszorított szájjal nézett végig. Rajtam azonban valami beteges vágy lett úrrá, mivel hipersebességre kapcsolva következett a megmaradt két gomb.
- Állj fel, hogy levehessem rólad – kértem vágytól átitatott hangon. Rob remegő lábbal kelt fel, ám ahogy én nyúlni akartam felé, elütötte a kezeimet. Értetlenül pislogtam rá.
- Inkább majd én. Ha még egyszer hozzámérsz, biztosan elélvezek még a cél előtt – mondta egy sóhaj közepette. Jól esett megtépázott önbecsülésemnek ez a bók.
Lehúzta magáról a nadrágját, de arra nem voltam felkészülve, hogy a nadrággal együtt az alsójától is megszabadul. Hirtelen párfordulás volt ez nekem, főleg, hogy AZ vonzotta a tekintetet. Illetlenség vagy sem, de nem tudtam másra nézni. Pironkodva fordultam el tőle. Mintha egy tini szűzlány lennék! Kristen, szedd össze magad! Ez teljesen természetes két ember között, akik szeretik egymást - nyugtattam magam.
- Valami baj van? – kérdezte aggódva. – Talán ez lesz az első, vagy…? – látszott rajta, hogy ő is kellőképp zavarban van.
- Nem! – vágtam rá gondolkodás nélkül. – Régen csináltam, és veled annyira más – haraptam be az alsó ajkam. Rob leguggolt elém, és cirógatni kezdte az arcomat. Eszméletlen milyen nyugalmat képes sugározni magából. Egyből kitörlődtek a bajsejtelmű gondolatok a fejemből, ahogy belenéztem abba a káprázatos szürkéskék szempárba.
- Megpróbálom visszafogni magam, de annyira kívánlak, hogy az már szinte fizikai fájdalmat okoz – magyarázkodott. Én is hasonló cipőben jártam. A gyomrom elviselhetetlen remegésbe kezdett, s belülről valami megmagyarázhatatlan fűtött. Ilyen, ha tényleg szeretsz és kívánsz valakit? Alexet is teljes odaadással szerettem, de úgy látszik nem ő volt nekem az a bizonyos nagybetűs illető. Ha a megfelelő emberrel vagy, minden más értelmet nyer.
- Semmi szükség rá, hogy finomkodj – simítottam végig a homlokán, majd egy puszit nyomtam rá, amit lehunyt szemmel tűrt. – Akarlak, Rob.
Huncut vigyora ismét bearanyozta az arcát. Tarkójára csúsztattam a kezeimet, így húztam magamhoz. Hátradőltem, magammal rántva őt is. Szenvedélyesen, mégis szeretetteljesen csókolni kezdett. Nyelvét óvatosan, ám határozottan bocsájtotta a számba. Végigsimított az oldalamon, hogy aztán a combomba markolva átkulcsolhassa azt a csípője körül. Egyre közelebb éreztem magamhoz. A hideg rázott kívülről, belül viszont a vágyakozás tüze gyulladt fel bennem.
Észre se vettem, mikor Rob benyúlt kettőnk közé, hogy eltávolítsa az útból az utolsó akadályozó ruhadarabomat. Miután ez sikerült neki, finoman végigsimított rajtam. A mellkasom ebben a pillanatban megemelkedett, és egy elégedett sóhaj szakadt fel belőlem. Én se akartam mindezt viszonzatlanul hagyni, ezért én is bevezettem a kezeimet kettőnk közé, majd egy kis felfedezés után megtaláltam figyelemreméltó férfiasságát. Rob felszisszent, ahogy végigsimítottam rajta, sőt egy kicsit meg is rándult a teste.
- Ezt…ezt tényleg ne – fogta le a kezeimet. – Most én kényeztetem önt kisasszony – kacsintott rám, s egy utolsó vad csókot váltva elindult felfedezőútjára. Belemarkoltam a kanapé háttámlájába, mert másképp nem lehetett elviselni azt a fajta földöntúli kéjt, melyben részesített. Vergődtem, nyögtem alatta, s pillanatok kérdése volt, hogy elérjem általa a beteljesülést. Reszketett a testem, de a következő percekben egy intenzív robbanás vette át az uralmat fölöttem. Nagyon sokáig tartott, és nagyon kellemes érzés járta át a belsőmet közben. Ahogy csitulni látszott a remegésem, nem voltam képes egyből kinyitni a szemeimet. A levegőt is csak szaggatottan voltam képes venni. Fekvő állapotba is éreztem, hogy a lábaimból kimegy az élet.
- Hú, ez nem volt semmi – heveredett rám, ám nagyon ügyelt rá, hogy ne nyomjon össze a súlyával.
- Aha – lihegtem, ugyanis még nem voltam képes a hangos beszédre. Elképesztő, ami azt imént történt.
- Jól vagy? – kérdezte nyugtalanul. Jól is éreztem magam, meg nem is. Ambivalens érzés tudom, de nem voltam képes eldönteni, hogy melyik irányba tolódok el jobban. Jól éreztem magam, mivel ilyen intenzív orgazmusom még sosem volt, ám rossz volt, hogy ilyen hamar vége szakadt ennek a csodának.
- Istenien érzem magam, de… - túrtam bele kócos hajába. Egyből vizsgálgatni kezdte az arcomat. Aranyos látványt nyújt, mikor aggodalmaskodik. Tényleg azt hiszi, hogy nem élveztem? Csacsi fiú!
- Kristen, ne csigázz! Mondd el, mi nem volt jó?!
- Rob, te hülye vagy – nevettem el magam hangosan. – Tényleg azt hiszed, hogy rosszul csináltál valamit?
- Igen. Olyan szótlan vagy. A nők ilyenkor általában össze-vissza fecsegnek – mondta teljesen komoly arccal. Mintha nem is szeretkezésre készülnénk, hanem bírósági tárgyalásra.
- Hidd el nekem, hogy ennél jobb még sosem volt. Megkukultam az élvezettől, ennyi az egész.
- Biztos? Kristen, mondd el, ha valami nem volt kellemes számodra, kérlek – pánikolt be teljesen. Mi az Isten ütött belé? Nem ismertem rá.
- Ez a beszélgetés nem kellemes számomra – keltem fel a helyemről ingerülten. Miért rontja el a legszebb pillanatunkat?! – Mindig ezt csinálod, vagy külön az én tiszteletemre vagy ilyen félelemmel teli? Miért nem vagy képes elhinni, hogy kimondhatatlanul élveztem azt, amit csináltál?!
- Sajnálom, nem akartam elrontani az estét. Értsd meg, te vagy az első nő, akivel szerelemből fekszem le. Eddig soha nem érdekelt, ha a partnereim elégedettek-e vagy sem. Veled azonban más a helyzet. Szeretnék gyengéd lenni hozzád, de nem igazán tudom, hogy kell annak lennem – állt meg velem szemben. Szóval ez aggasztja? Hogy nem képes a gyengédségre?
- Olyan buta vagy – öleltem át a derekát szorosan. – Engem már az boldoggá tesz, hogy kimondtad, hogy szeretsz. És az előbb gyengéd voltál, talán túlságosan is – morogtam a mellkasába. – Ne félj, minden tökéletes lesz – csókoltam meg a szíve fölötti bőrfelületet. Ő a hajamba puszilt, majd visszasétált velem a kanapéig.
Eddig a pillanatig fel se figyeltem a kint tomboló viharra. Farecsegés és szélvihar hangja szűrődött be a bedeszkázott ablakokon keresztül. Gyerekkorom óta rettegtem a viharoktól, és most is elkapott egyfajta halálfélelem. Tudtam, hogy idebent Robbal biztonságba vagyok, mégis pánik roham tört rám. Reszkettem, és képtelen voltam elvonatkoztatni a gondolataimat. Csak arra figyeltem, hogy mi zajlik odakint.
- Nincs semmi baj. Itt vagyok – húzott magához Rob gondoskodóan. A szívem összefacsarodott a gesztusától. Ekkor hatalmas dörgés hallatszott, s ezzel egy időben az áram is elment a lakásban. Ezzel csak még inkább a frászt hozta rám az időjárás.
Az orromig se láttam, s ha nem éreztem volna, hogy Rob még mindig a karjaiban tart, nem lettem volna benne biztos, hogy még a szobában tartózkodik. Mint egy kis majom az anyukájába, úgy csimpaszkodtam én is őbelé. Benne támaszra leltem, ő volt az én személyes védelmezőm.
Éreztem, hogy felkelni készül, csakhogy én kétségbeesetten tiltakoztam ez ellen.
- Mindjárt visszajövök – nyomott egy futó csókot a homlokomra. Összeszorítottam a szemeimet, amíg távol volt. – Most már kinyithatod – biztatott. Azonnal engedelmeskedtem neki, mivel csak az ő látványa volt képes megnyugtatni. Ahogy kinyíltak a szemeim, döbbent látvány fogadott. Rengeteg gyertya égett körülöttünk. Hogy volt képes ilyen hamar meggyújtani őket?
Meseszép látványt nyújtott a nappali, amint a sok kicsi mécses megvilágította a hatalmas teret, különféle alakzatokat rajzolva így a falakra. Ez szebb volt bármely hangulatvilágításnál.
- Hozok egy pokrócot, amivel betakarózhatunk – újra itt akart hagyni, de én ismét megállítottam. Ezúttal nem azért tartóztattam, mert féltem, hanem, hogy végre szeretkezzünk egymással.
Feltérdeltem a kanapén, s szavak nélkül hoztam a tudtára, hogy készen állok. Itt és most.
Lehajolt hozzám, majd a fülem mögé simította a hajamat, hogy aztán életem legérzékibb csókjával ajándékozzon meg. A kezeim a mellkasán nyugodtak, de a csók következtében finoman simogatni kezdtem az enyhén izmos felületet. Nem hagytam ki a hasát sem, és azt az őrülten szexi szőrcsíkot se feledtem, ami a köldökétől húzódott egészen le, legbecsesebb testrészéig. Nála ez volt a legfőbb gyenge pontom, holott nem panaszkodhatott a teste többi részére sem. Tökéletes volt. Számomra legalább is biztosan.
Lefektetett a kanapéra, majd gyöngéden rám feküdt. Azonnal széttártam a lábaimat, hogy könnyedén hozzám férhessen. Komolyan belenézett a szemeimbe, mintha lehetőséget adna a visszavonulásra. Pedig, ha tudná, hogy a visszavonuló volt az utolsó gondolat, ami megfogalmazódott az elmémben!
Beharapva az alsó ajkamat ráztam meg a fejem, mire óvatosan belém hatolt. Olyan érzés kerített hatalmába, mintha repülnék, vagy, mintha most értem volna haza egy kimerítő, és eddig céltalan utazásból. Minden tekintetben passzoltunk egymáshoz. Érzelmileg, testileg, emberileg. Ő és én egyek voltunk. Két testben egy lélek, ahogy a – sokak által elcsépeltnek tartott - szólás is tartja. Én mindig is hittem ebben a - tündérmesébe illő – mondásban. Ciki lennék? Talán igen. De, ha nem hinnék semmi ilyesmiben, ugyanolyan reményvesztett lennék, mint sok nőtársam, akik elutasítják az ehhez hasonló örök igazságokat, mondván, volt már jó néhány negatív élményük a férfiakkal. Hölgyeim, én vagyok rá az ékes példa, hogy meg lehet találni a hozzánk leginkább illő partnert. Ki gondolta volna pár nappal ezelőtt, hogy Rob szerelmet fog vallani nekem? Bevallom, még én is csak félve álmodoztam erről. És tessék, valóra vált a képzelgésem. Úgyhogy hölgyeim fel a fejjel, eljön a herceg fehér lovon, csak türelemmel kell várni a felbukkanását.
Rob lassan indított, ám én hamar meguntam ezt a tempót, s a fenekébe markolva ösztönöztem őt a kicsivel intenzívebb mozgásra. Nem kellett kétszer kérni. Érezni lehetett, hogy ő is sokkal jobban szereti gyorsabban, és kicsivel vadabbul csinálni. A hátát kaparásztam gyönyörömben, ő pedig a melleimet csókolgatta és harapdálta az aktus közben. Egyszerre nyögtünk és sóhajtoztunk, ami még izgatóbbá varázsolta szeretkezésünket.
Rob összekulcsolta a kezeinket, és a fejem fölé szorította azt. Behunytam a szemeimet, a fejemet hátraszorítottam, és csak sóhajtoztam. Egyszerűen földöntúli érzés volt alárendelnem magam neki.
- Gyere…gyere mélyebbre – kértem, ugyanis éreztem, hogy ez kell a robbanáshoz. Rob fáradt tekintettel nézett rám.
- Ha megteszem, el fogok élvezni – nyögte, majd teljesen leállt, tudtam, hogy ki akar belőlem húzódni, de ezt nem hagyhattam. Mindketten célegyenesben voltunk, nem akartam veszni hagyni az alkalmat.
Hanyatt döntöttem, így félig ülő helyzetbe került, ami számomra tökéletes pozíciót eredményezett. Nem hagyva neki gondolkodási időt, másztam az ölébe, mire hangosan felnyögött. Csillogó szemmel kémlelte végig meztelen testemet, elidőzve annál a pontnál, ahol összekapcsolódtunk. Belemarkoltam izzadt hajába, aztán egy őrjítő csók közben elkezdtem mozogni rajta. Nem finomkodtam, hisz felesleges lett volna. Gyorsan és vadul akartam, akárcsak ő. Éreztem, ahogy kemény férfiassága lüktet bennem, várva a mielőbbi kitörést. Hogy tovább ingereljem őt is, és magamat is, számomra idegen dolgot műveltem. Két ujjamat a számba vettem, majd a tekintetemmel figyelmeztettem őt, hogy kövesse a szemeivel az ujjaim útját, bevezettem őket legérzékenyebb pontomhoz. Áhítattal szemlélte műveletemet.
Elkezdtem ingerelni magam, holott eddig ez a dolog valahogy viszolyogtató volt számomra. De most olyannyira beindultam, hogy akármit képes lettem volna megcsinálni. Legyen az bármennyire undorító, vagy akármennyire elítélendő cselekedet.
Ahogy az ujjaim gyorsultak, úgy gyorsult fel a testem mozgása is. Rob megragadta a csípőmet, besegítve a tempó növelésében. Innentől nem szakítottuk meg egymással a szemkontaktust. Látni akartam az arcát, mikor elélvez.
Elindult a bizsergés a lábamtól egészen fel a gerincem mentén, hogy aztán a testem őrült remegésbe kezdjen. Sikítottam az élvezet elérésekor, s szinte velem azonos időben Rob is hatalmasat kiáltott örömében. Újra hosszú ideig tartó rázkódás tört rám, de éreztem, hogy Rob orgazmusa is az átlagosnál tovább tart.
Miután enyhülni látszott a gyönyörünk, pihegve dőltem rá Rob mellkasára.
- Ez szédületes menet volt – tűrte el nedves hajamat a homlokomról. Ásítottam egyet, majd az arcomat a mellkasához dörgöltem. Hallani véltem szíve heves ritmusát. Megnyugtató taktust hallatott.
- Szóhoz se jutok – suttogtam, mivel a hangom a sok nyögés következtében elment. Rob kezei megálltak simogatásom közben, mire én gyorsan korrigáltam a mondandóm. – Jó értelemben, természetesen.
- Helyes – vigyorgott elégedetten. – Nem vagy fáradt? – kérdezte, s még szorosabban ölelt magához, így erőteljesebben éreztem bódító férfiillatát.
- De, egy kicsit - a következő pillanatban állításom igazolásaképp újból ásítottam egyet.
- Hozok egy takarót, és már aludhatunk is. Egy ilyen fergeteges szeretkezés után ránk fér a pihenés - féloldalas mosolyától majd’ elaléltam, s ha a fáradtság nem lett volna úrrá rajtam, biztosan újrakezdem vele az előbbieket. De jelen pillanatban a szemeimet is nagy nehézségek árán tudtam csak nyitva tartani, szóval ez a kellemes kis elképzelés reggelre tolódik.
Rob egy nagyon melegnek tűnő pokróccal tért vissza. Előbb elhelyezkedett mellettem a kanapén, s csak aztán terítette ránk gondosan a meleg dunyhát.
Fejemet a mellkasára hajtva mély álomba szenderültem. Utolsó gondolatként egy kérdés fogalmazódott meg a fejemben: A boldogságba vajon tényleg bele lehet halni? Ha igen, akkor nekem végem.

/Robert/

Azt hittem az egész éjszaka csupán egy jól sikerült álom volt. De, ahogy reggel kinyitottam a szemeimet, ott feküdt a karjaimban az a húsvér nő, akit én tiszta szívből szeretek. Nem képzelet volt, hanem valóság. Egy csapásra szétáradt bennem a boldogság, úgy éreztem, jóval a föld felett lebegek.
Meggárgyultam, hogy ilyenek futnak át az agyamon, de egyszerűen letaglóz ez az érzés. Folyamatosan csak mosolyognék, énekelnék és világgá kiáltanám, hogy Kristen a választottam.
Most is vele szemben ülök, és figyelem, ahogy békésen alszik. Tündéri teremtés, akinek arany szíve van.
Kortyoltam egyet a forró teámból, mire egy telefon hangos csöngésbe kezdett. Nem az én készülékem szólalt meg, ugyanis a csengőhang számomra ismeretlen volt. Villámgyors kutatásba kezdtem, de nem volt könnyű feladat felkutatni a mobilt, mivel az Kristen nadrágzsebébe volt elhelyezve, amit én kitudja hova hajítottam nagy hevességemben. Mire azonban a kezem ügyébe akadt az a bizonyos nadrág, a telefon elhallgatott. A biztonság kedvéért néma üzemmódra állítottam a telefont, majd halkan visszasomfordáltam a kanapéhoz. Kristen még mindig békésen szunyókált, de mocorogni kezdett, mihelyt a nyakába csókoltam.
- Hm, jó reggelt Mr. Borosta – csimpaszkodott a nyakamba, ám a szemét még mindig nem nyitotta ki. Nevethetnékem támadt újonnan kapott becenevem hallatán. Sokan sokféleképpen hívtak már életemben, de ezt a találó nevet még egy nőnek se sikerült ellőnie.
- Szervusz, szépségem – nyomtam egy cuppanós puszit a homlokára. Felhorkant erre, majd grimaszolt.
- Rendesen csókolj meg, ne úgy, mintha az apám lennél! – kényeskedett.
- Isten ments, hogy az apádnak tekints!
- Pedig, ha az lennél, jogod lenne elfenekelni – erre már kinyitotta a szemeit, majd csábítóan felhúzta a szemöldökét. Basszus, én már ennyitől beindultam!
- Anélkül is megtehetem – hajoltam hozzá közelebb, majd egy nem várt pillanatban számat a szájára helyeztem, s egy vérpezsdítő csókban részesítettem túl perverz kedvesemet.
Nagyjából öt perc intenzív csókolózás után elszakadtam tőle. Hangos levegővétele elégedettséggel töltött el.
- El tudnám viselni, ha minden reggel így indulna – nyújtózkodott, ám azzal nem igazán lehetett tisztában, hogy még mindig teljesen pucér. Nem bírtam levenni róla a szemeimet. Porcelán fehér teste tökéletes kontrasztot alkotott a kanapé fekete színével. Úgy nézett ki, mint egy élő márványszobor, persze ezerszer szexibb kiadásban. És csak az enyém volt. Magaménak tudhattam ezt az elragadó nőszemélyt. Odafent nagyon szerethetnek, ha egy ilyen főnyereményt szántak nekem.
- Ha szeretnéd, felőlem semmi akadálya – miután ezt kimondtam, tudatosult csak bennem, hogy mire utaltam ezzel. Kristen kétkedve nézett rám.
- Mi?
- Én… - megköszörültem a torkom, csak aztán folytattam. – Nos…őőő, jó lenne, ha…mondjuk…izé…ide költöznél – dadogtam, mint egy gyépés. Kristen szemei kikerekedtek a hallottaktól.
- Rob, ez…azt hiszem kissé elhamarkodott döntés lenne – éreztem a hangján, hogy valamilyen szinten megkönnyebbül a visszautasítástól. Bármennyire is szeretjük egymást, ez tényleg túl korai lenne, ezt jómagam is belátom.
- Igazad van – értettem egyet vele. – Fejben jó ötletnek tűnt, de kimondva valóban idő előtti a dolog – mosolyogtam zavartan.
- Nem állok még készen erre, te pedig végképp nem – magyarázkodott tovább. Ha ettől így kiakadt, akkor mit fog szólni ahhoz, hogy a vihar csak két nap múlva hagyja el a térségünket?
- Kristen, hagyjuk, rendben? – akartam végre lapozni, ám az ő tekintete még mindig kétkedően festett. – Csörgött a telefonod – ez az egy kézzelfogható esemény jutott csak eszembe a téma terelése érdekében.
- Oh – vette át tőlem a telefonját, majd megnézte ki volt a korai telefonáló. – Alex hívott – közölte mosolyogva.
- Mi a francnak hívogat téged?! – háborodtam fel.
- Talán tudni akarta, hogy jól vagyok-e – vont vállat, majd pötyögni kezdett valamit. Idegesített a gondolat, hogy Alex még mindig koslat Kristen után. Miért nem érti már meg végre, hogy köztük egyszer, s mindenkorra mindennek vége?! Rohadt kis ex-barát!
- Mit csinálsz? – kérdeztem kíváncsian. Nem vagyok hülye, tisztában voltam vele, hogy sms-t ír, de ki szerettem volna puhatolni mit ír neki ilyen lelkesedéssel.
- Sms-t írok – na, kösz!
- Jó lenne, ha leszállna rólad – morogtam a bajszom alatt. Kristen leeresztette a kezét, és vihogva mellém lépett, majd a fejét a vállamra hajtotta.
- Csak nem féltékeny vagy? – csillantak fel a szemei egyből.
- De az vagyok! Na és?!
- Alex csak a….
- Kímélj meg a „Csak a barátom” szövegtől – rajzoltam idézőjeleket a levegőbe ingerülten.
- Pedig ez az igazság – mondta szelíd hangon.
- Na, ja. És ezt vele is tudattad már? – elgurult a gyógyszerem, vagy nem tudom mi üthetett belém, de egyfajta területvédő ösztön kerített hatalmába. Kristen az enyém, egyszóval másnak eszébe se jusson rástartolni, különben nagyon megjárja!
- Rob, állj le! Én, veled ellentétben külön tudom választani a barátságot a párkapcsolattól. Nem fogok lefeküdni Alexszel, ha ez böki a csőröd. Ő úriember nem úgy, mint… - harapta el a mondat végét.
- Én. Mondd csak ki, amire gondolsz. Alex nem olyan surmó, mint én vagyok, nem, de bár? - cinikus hangom hallatán én is meglepődtem. Egyáltalán nem ilyennek képzeltem az első közös reggelünket. Kurva jó vagyok a szép dolgok elrontásában. Nem adnak valahol ezért díjat? Megérdemelnék egyet az tuti fix.
- Ne forgasd ki a szavaimat. Nem értem, miért támadsz nekem? Én se vetem a szemedre a Meganos incidenst – előbújt a szög a zsákból. Éreztem én, hogy nem vagyunk még túl ezen az ügyön.
- Már megmondtam, hogy nem történt köztünk semmi – vettem emberibbre a hangnemet.
- Ugye milyen rossz, ha nem hisznek neked, és folyton bizonygatnod kell az igazad? – csalt kelepcébe. Belesétáltam a saját csapdámba. Kristen agyafúrtabb, mint hittem. Vigyáznom kell, különben teljesen a bűvkörébe kerülök.
- Ügyes! – ismertem el mesteri képességét.
- Nem csináltam semmit, csupán rávilágítottam egy nyilvánvaló tényre – játszotta az ártatlan, „Nekem semmihez semmi közöm” kislány szerepét.
- Bocs, amiért ennyire kikeltem magamból, csak tudod, ki tudnám nyírni Alexet, amiért még mindig köze van hozzád. Te az én barátnőm vagy, úgyhogy ő kopjon le – fogtam át a csípőjét, majd magamhoz rántottam törékeny testét.
- A barátnőd vagyok? – kérdezte, miközben lábujjhegyre állva cirógatta meg az államat az orra hegyével.
- Nem volt elég egyértelmű, ezután az őrületes este után, butus?
- Azt hittem csak kihasználtad az alkalom adta lehetőséget – nézett a szemeimbe, ám tréfának egy halvány szikráját se véltem felfedezni bennük.
- Most kezdjük újra ezt a röhejes beszélgetést, amit az előbb lefolytattunk, csak épp fordítva?! – eresztettem el a csípőjét. – Kristen, nem hiszem el, hogy kételkedsz bennem azok után, amit mondtam neked! – tényleg rossz érzés volt, hogy nem bízik bennem kellően ahhoz, hogy igaznak vélje a vallomásom.
- Csak annyira szép ez az egész ahhoz, hogy igaz legyen. Mármint, akkora képtelenségnek tűnik, hogy te szeretsz engem.
- Pedig így van, jobb lesz, ha beletörődsz – feleltem egy mély lélegzetvételt követően. - Szeretlek, és ha kell, akkor ezt naponta hangoztatni fogom – biztosítottam.
- Én is szeretlek, te mamlasz! – bokszolt a mellkasomba.
- Helyes – azzal a haját a füle mögé simítva, hezitálás nélkül vettem birtokba angyali ajkait.
Meglátásom szerint vitákban gazdag, ám annál örömtelibb két napnak nézünk elébe! És meg kell, hogy mondjam, már alig várom!

Úgy érzem lehetett volna jobb is, de(!) lesz még ilyen tartalmú rész, szóval ott kicsivel jobban szabadjára engedem majd a képzelőerőmet! ;)
Örülnék a komiknak, illetve a pipáknak! Köszi (L)