My life would suck without you - 14. rész

A képért köszönet jár Fanninak! (L)

Sziasztok!!

Azt hiszem nem kell bevezetnem semmivel a most következő részt. Tudom, hogy mindenki már eldöntötte magában, hogy ÉN, hogyan fogom alakítani a jövőben a történet szálát......hát, majd meglátjuk.

A rendszeres kis kommentelőimnek hálás köszönet a sok kedves szóért!! (L)(L)

Jó olvasást!!

Lilluci

Tizennégy

/Kristen/

A madarak boldog füttyszavára ébredtem hétfőn. Fülig érő mosolyom a mai napnak szólt. Tényleg igaz az, amit mondanak: A szerelem bearanyozza az életet. A rossz tapasztalatok ellenére is hittem ennek az igazában. Rob egy olyan énemet érintette meg, ami ezidáig még magam előtt is rejtve volt. Szabadabbá, magabiztosabbá, és a legfontosabb, bátrabbá váltam ettől az érzéstől. Kezdem úgy érezni, hogy ez lehet AZ a szerelem. Rob megtestesíti mindazt, melyet eddig keresetem egy férfiban. Magabiztos, védelmező, néha kissé makacs, de ezt is imádom benne, és persze iszonyatosan helyes. Persze nem ez a fő indok, amiért szemet vetettem rá.
Ha ő megbántana, abba belehalnék. És ez nem amolyan közhely, amit az emberek végső elkeseredésükben mondanak, én tényleg belehalnék a fájdalomba. Egy balszerencsés kapcsolaton már túl vagyok, nem akarom, hogy ebben is valami hasonlót éljek meg.
Nincs mitől tartanom, száz százalékosan megbízom Robban, úgyhogy kár is ezen túráztatom magam. A mának kell élni, a többin ráérek utána gondolkodni, nem igaz?
A fésülködő asztalkámhoz léptem, ahonnan felvettem a kb. 4 éves koromban kapott hajkefét (igen, akkor még kaptam ajándékot a szüleimtől), s megpróbáltam kifésülni a csomókat a hajamból. Kisebb-nagyobb sikerrel sikerült megoldanom ezt az elsőre bonyolultnak tűnő feladatot. Ezután nem maradt más hátra, ki kellett választanom egy elviselhető ruhadarabot. Kint aligha lehet 40 foknál kevesebb, úgyhogy célszerű lengére vennem a figurát. Igen, csakhogy nem akarom Rob figyelmét elterelni a munkájáról. Persze jól esik az önérzetemnek, hogy a kedvesem kocsányon lógó szemmel bámul engem egész nap, a munkatársai kétlem, hogy ilyen előzékenyek lennének ez ügyben.
Mivel a kis tanakodásom a ruhásszekrény előtt nem kecsegtetett semmilyen jó ötlettel, így az ösztöneimre hallgatva kiemeltem pár ruhát, s azokat kaptam magamra. Így lehetett rajtam egy rövid farmernadrág – amit többen, köztük én is, csak francia bugyinak neveznék -, illetve egy fehér spagetti pántos felső, amit még Hilarie hagyott itt több évvel ezelőtt. Kit érdekel, nem az enyém a főszerep! – legyintettem a tükörnek.
Az órára nézve észleltem, hogy igen csak késésben vagyok, ezért a hajamat csak megborzoltam, az arcomra enyhe púdert kentem, a számat pedig csillámfénnyel emeltem ki. Ennyit az én sminkelési művészetemről. Azon az elven vagyok, hogy a smink lemosása után is nézzek ki emberként, ne csak a maszk alatt.
Ahogy belebújtam a tanga papucsomba, meghallottam feldübörögni a piros csoda motorhangját. Eszeveszett módjára kezdtem rohanni, majdnem orra is buktam a lépcsőfordulóban, a legutolsó pillanatban sikerült csak megkapaszkodnom a korlátban.
- Szép belépő! – kuncogott a konyhaajtónak dőlve Rob. Felcsillantak a szemeim, ahogy megláttam őt, a szívem heves pulzálásán pedig már meg se lepődtem. Annyira szerettem volna a nyakába ugrani és megcsókolni őt, de tudtam ez itt nem engedélyezett.
- Elaludtam egy kicsit – pirultam el. Nem az első eset volt ugyanis, hogy rám kellett várni. Istenem, nőből vagyok!
- Semmi gáz. Ha tehetném, kihagynám ezt a szarság…khm programot – korrigálta magát, ahogy meghallotta az anyám lépteit a háta mögül. A kitörni készülő nevetésemet csak nagy nehézségek árán bírtam visszafogni.
- Jó reggel Robert! – nézett rá rosszallóan az anyám. Mintha engem nem hallana mindennap káromkodni.
- Tiszteletem a hölgyeknek – hajlongott Rob elesetten. Látszik, hogy nincs hozzászokva a mi házunkban megkívánt protokollhoz.
Csak a köszönése után figyeltem fel az anyám háta mögött ácsorgó nőre. Susan volt az, anyám egyik legrégebbi és legszimpibb barátnője. Vele lehetett hülyülni, ő értett mindenfajta tréfát, sőt néha maga is beszállt a pletykadélutánjainkba, amit rendszerint Hilarie-vel tartottunk. Nagyon szerettük őt, és úgy éreztük ő is szimpatizál velünk, s nem csupán két pisist lát maga előtt, hanem két érett gondolkodású felnőtt nőt. Néha szerettem volna inkább az ő lánya lenni.
Susan is kuncogott Rob botlásán, ám anyám szúrós pillantására abbahagyta a nevetést. Szegény, még őt is terror alatt tartja!
- Szia, Susan – köszöntöttem illedelmesen, ám anyám nem bírta ki beszólás nélkül.
- Kristen, Susan nem egy buta barátnőd, akit csak úgy tegezhetsz! – idegeskedett.
- Ugyan Jules, már vagy ezer éve ismerem Kristent, igazán hanyagolhatjuk a formaságot – szólt közbe. Anyám, aki köztudottan utálja, ha valaki ellentmondd neki, csak flegmán vállat vont.
- Ő, sajnos mi így is késében vagyunk, úgyhogy engedelmükkel távoznánk – húzott ki minket a szorult helyzetből Rob. Anyám biccentett, én pedig karon ragadtam szegény szerencsétlen Robot, és kihúztam az ajtón.

- Azt hittem apádnál nincs rosszabb! – törölte meg a homlokát.
- Egy kutya mind a kettő – mondtam. – Ha nem haragszol meg, szörnyen áll neked ez a páváskodó stílus – nevettem ki, ahogy bekötöttük magunkat a kocsiban.
- Tényleg? Pedig ezentúl így akartam kommunikálni veled – viccelődött.
- Inkább ne, ha kérhetem.
- Rendben – egyezett bele könnyűszerrel - A szüleid valamilyen katonaiskolába jártak, vagy mi, hogy ilyen karót nyeltek? – kérdezte, miközben elindultunk a forgatás színhelyére.
- Nem, ezekért csupán a gének a felelősek – húztam el a számat.
- Ugye te nem fogsz ilyenné válni, mert ha igen, akkor itt az ideje felkészülnöm – poénkodott.
- Haha, röhög a vakbelem! – sértődötten fordultam az ablak irányába, ügyet sem vetve esdeklő próbálkozásaira.
- Kristen, kérlek, nézz rám! – esengett.
- Nem! – makacskodtam tovább.
- Oké, akkor többé nem csókollak meg – vágott vissza. Hitetlenkedve néztem rá, mire vállat vont – Ha te is, akkor is én is tudok játszani.
- Tíz percig se bírnád – vágtam a fejéhez.
- Lehet, hogy nehéz lenne, de van némi önuralmam, kedves.
- Mivel az előbb rád néztem, így nem kell ezzel a drasztikus módszerrel élned – adtam diplomatikus választ.
- Meglátásom szerint, kettőnk közül nem én lennék az, aki nem bírná sokáig – gúnyolódott tovább.
- Akkor ezek szerint baj, hogy szeretek csókolózni veled? - érdeklődtem.
- Egyáltalán nem! – vágta rá azonnal – Nagyon is tetszik – ravaszkás mosolyra húzta a száját.

Az út további részét csendesen tettük meg, megkímélve egymást az agymenéseinktől. Néha azért oldalra sandítottam, de neki mindannyiszor elkomorult az arca. Nagyon gondolkodott valamin, amibe engem nem akart beavatni.
- Valami baj van? – kérdeztem rá.
- Ezt miből gondolod? – kérdezte olyan hangsúllyal, mint akit tetten értek.
- Nagyon elgondolkodtál – magyaráztam – Talán nem aludtál sokat az éjjel?
- Mi?! – kapta felém kétségbeesetten a fejét.
- Jézus, az utat nézd! – kiáltottam – Mi bajod?
- Miből gondolod, hogy nem aludtam? – rekedtes hangja most furán csengett.
- Látom, hogy a szokottnál is karikásabbak a szemeid, és jóval borostásabb is vagy, mint szoktál – feleltem értetlenül. Lemaradtam volna valamiről?
- Ő, igen…khm hosszú estém volt.
- Szabad tudnom, hogy mit csináltál? – nem akartam kérdőre vonni, de a viselkedése kissé félelmetes volt.
- Csak apámmal beszéltem, aki Angliában lakik. Ez az időeltolódás szar! – adott kielégítő választ. Hittem neki.
- Már azt hittem valamelyik barátnőd fárasztott ki – viccnek szántam, neki azonban elsötétült az arca.
- Ne légy ostoba! – metsző hangja megrémisztett.
Szerencsére ezt a beszélgetést megszakította az érkezésünk. Rob úgy ugrott ki az autójából, mint akit kergetnek. Összeráncolt szemöldökkel időztem még pár pillanatig a járműben. Valamit nem akar elmondani nekem ez nyilvánvaló. Történt valami az apukájával? Komolyan nem tudtam rájönni, hogy mi lehet az ok, amiért ennyire másmilyen, mint általában.
Kicsatoltam magam, majd kiszálltam, s elindultam a tömeg felé, ám alig tettem meg pár lépést, valaki nekidöntött egy fának. Rob volt az, aki teljes testével nekinyomott egy korhadt fatörzsnek. Cigi szag áradt belőle, a szemében pedig bizonytalanság és aggódás kettőse keveredett.
- Rob, ez fáj – figyelmeztettem, mivel igen csak erősen szorított. Az arcizmai felengedtek, s mintha az eszébe ötlött volna, hogy én vagyok az, akit érthetetlenül tart.
- Bocs – eresztett el.
Mivel nem tudtam mi baja lehet, de mindenképp éreztetni akartam vele, hogy én mellette vagyok akármi is bántja, szorosan magamhoz öleltem őt. A kezei pár pillanatig magatehetetlenül lógta maga mellett, de egy kis idő múlva ő is átkulcsolta a testemet. Az arcomat a nyakhajlatába temettem, s beszívtam utánozhatatlan Rob illatát.
- Szeretnék veled beszélni még a mai nap folyamán – súgta a hajamba. El akartam szakadni tőle, csakhogy ő még mindig szorosan ölelt engem.
Bólintottam, mire felengedett, s így könnyűszerrel elválhattam tőle. Érthetetlen volt számomra, mégse akartam feszegetni a dolgokat. Még ma megtudom nyomasztó hangulatának kiváltó okát.
- Mindenképp beszélünk, de most menj, még a végén úgy késed le a forgatást, hogy itt vagy – mosolyogtam rá. Megcirógatta az arcomat, s jó alaposan megnézett magának. El akart volna raktározni a memóriájában? Fogalmam sincs, de olyan érzés volt...

/Robert/

Klassz, már így a legelején hazudok neki. Mi lesz később, ha most szemrebbenés nélkül megy a dolog? Még hogy az apámmal beszéltem! Istenem, ha kiderül az igazság, talán egy életre meggyűlöl. Nem, nem fog! – nyugtattam magam. Szépen elmagyarázom neki, mi miért történt, ő pedig semmisnek fogja tekinteni az egészet. Hisz tulajdonképpen nem történt semmi megbocsájthatatlan.
Igen, minden rendben lesz, ha közlöm vele a miérteket. Kristen nem egy agyatlan liba, aki ennyitől faképnél hagyna engem. Ha mégis amellett dönt, azt is megértem, mivel az én saram az egész, de biztosan beleőrülnék, ha egy ilyen kis botlás miatt elveszíteném az első nőt, akit tényleg kedvelek.
- Robert, kedvesem! – jött elmém a reklámfilm rendezője, Caren. Volt szerencsém már egyszer találkozni vele, mivel betegesen imád mindenféle autósportot. – Azt hittem nem is jössz, te rosszcsont fiú – ütött a fenekemre. Megrökönyödött arcomat látva elszégyellte magát, persze csak brahiból. A dilis filmeseknél ennyi igazán belefér.
- Gondoltam rá, hogy talán tanácsos lenne kihagynom ezt a felfordulást – mondtam, ő viszont nyeríteni kezdett, mivel azt hitte csak ugratásból mondom ezt.
- Meglátod, imádni fogod! – lelkendezett.
- Caren, van egy kis probléma – lépett mellénk halálra vált arccal az egyik asszisztens. Mintha maga Elvis Presley szellemével futott volna össze a büfében.
- Mondd gyorsan, nem érünk rá egész nap! – sürgette alkalmazottját.
- Palmer nem fog ideérni időben. Dugóba került a főúton – hadarta el egy szuszra a - számukra – rossz hírt a nő.
- Hogy miiii?! – sipákolta Caren. Nem lehet igaz, hogy mindig én fogom ki ezeket a marhákat! – Ide kell őt hoznotok, ha törik, ha szakad, érted???
- Lehetetlen. Egy baleset tartóztatja az egész forgalmat – magyarázta az asszisztens.
Caren nyugtatólag az orrnyergét kezdte masszírozni, de így is úgy nézett ki, mint aki bármelyik pillanatban robbanhat.
- Ki kell találnunk valamit, különben fuccs az egésznek – hápogta. Én kiegyeztem volna egy lefújásban. – Nincs itt valaki, aki beugorhatna?
- Mindenki közel 40 éves. Nem hiszem, hogy a nézőknek bejönne, ha egy jóképű fiatal férfi, egy negyven éves nővel keveredne intim közelségbe – húzta el a száját a nő.
- Bassza meg! – idegeskedett tovább Caren, majd elkezdett fel-alá járkálni mérgében. Még senki nem világosította fel, hogy ettől nem lesz semmi se könnyebb?
- Rob, a kocsiban hagytad a telefonodat, gondoltam szükséged lehet rá – lépett hozzám Kristen. Egyből boldoggá váltam, ahogy megláttam őt. Képes egyik percről a másikra felvillanyozni.
- Kösz – azzal kivettem a kezéből a készüléket, majd hosszú ideig tartottam a csuklóját a kezemben. Hol érdekelt engem az a tetves telefon, csupán őt akartam megérinteni.
- Ez az! – csapta össze a tenyerét a rendező. Kristen kérdőn nézett rám, de én csak egy: Nem normális mozdulattal elintéztem az egészet. – Ő lesz a mi beugrónk! – csillant fel a szeme Kristen láttán.
- Tessék? – kérdezett vissza félénken Kristen.
- Te fogsz együtt szerepelni Robbal a reklámfilmben – húzta ki magát büszkén Caren. Kristennel ijedten egymásra kaptuk a tekintetünket. Azt hiszem mindkettőnk fejében hat szó kavargott. A szülők nem fognak örülni ennek.
- Ez igazán kedves, de nem fogadhatom el – hárította a felkérést Kristen.
- Kedvesem, én nem ismerem a nem szót. Ha jól tudom, te Rob alkalmazottja vagy, én pedig Robot alkalmazom, úgyhogy részben téged is – mindezt egy cinikus mosollyal az arcán közölte velünk. Szegény Kristen úgy állt előttem, mint akit leforráztak.
- Caren, biztos van más megoldás – keltem fel a helyemről.
- Ha lenne más, akkor azon igyekeznék, hogy megtaláljam, de sajnos nincs. A kis asszisztensed fog beugrani Palmer helyébe, és nincs apelláta! – tett pontot az „i”-re határozottan. – Mary, vidd el Kristent – nézett rá megerősítésért, mire a szóban forgó személy élettelenül bólintott -, és pofozzátok ki. Egy dögös nőt akarok látni, nem pedig egy lelakott hippit – mutogatott rá, mint valami véres rongyra. Nagyon viszketett a tenyerem ennek a nőnek a közelében. Ha még egyszer pocskondiázni meri Kristent, esküszöm, hogy nem állok jót magamért! – Ami pedig téged illett – fordult hozzám -, téged is felturbózunk egy kicsit.

Azzal kezdetét vette egy több órán át tartó smink, és öltözető hajcihő. Mondtam már, hogy utálom ezeket a kényszer dolgokat?
A sok sminktől, amit rám kentek már az arcomat sem éreztem. A ruhám kényelmetlen volt és szúrt, az illatom pedig túl bódítóra sikeredett.
Egy ismeretlen nő aztán karon ragadott, és egy elkülönített szobába vezetett, ahol mindenféle fekete izével kenték össze a fehér ingemet. Még az arcomra is került belőle.
- Á, látom készen vagy – lépett a szobába Caren. Hunyorogva tudtam csak kivenni az alakját, ugyanis annyi fény világított ebben a berendezett szobában, amennyi még New York kivilágításához is sok lenne.
- Mi értelme volt több órán keresztül sminkelni, ha utána összekentek mindenféle kosszal? – vontam kérdőre, mivel rohadtul nem vágtam, minek kellett 3 órát dekkolnom egy cseszett székben, ha utána tönkrevágják az egészet.
- Ez nem könnyen lemosható smink, és ha lejön rólad a piszok, úgy kell kinézned, mint egy trendi pasi.
- Fasza! – lelkendeztem.
- Olvastad a forgatókönyvet? – kérdezte, és a biztonság kedvéért odanyomott egy példányt a kezembe.
- Átfutottam egyszer-kétszer – válaszoltam flegmán. Nem volt valami bonyolult felfogni egy tusfürdő reklám menetét.
- Oké, azért csak beszéljük át – pörgött fel ezerrel – Koszosan belépsz a lakásodba, bevágod magad után az ajtót, leszaggatod magadról a nyakkendődet, majd leveszed szépen sorjában a ruháidat, mígnem egy alsónemű marad rajtad. Azután belépsz a fürdőbe, megengeded a meleg vizet, ami gőzölni kezd. Leveszed az alsógatyádat is - vagyis csak imitálod -, aztán pedig belépsz a kabinba. Eddig oké? – kérdezte, mintha retardált volnék.
- Világos, mint a nap.
- Rendben. Amíg te fürdesz, addig azt látjuk, hogy egy igen csinos hölgy sétál a szálloda folyosóján, majd, ahogy elhalad a szobád előtt, megérzi a tusfürdő illatát, és ellenállhatatlan vágyat érez arra, hogy testközelből szippantsa be a kellemes illatot. Benyit, aztán itt is nagyot szippant a levegőbe, és céltudatosan elindul a fürdő irányába, ahol te még mindig zuhanyzol. Beharapja az ajkát, és ruhástól lép be melléd a kabinba. Te először meglepődsz, aztán elkezdesz vele kacérkodni. A nő most már beléd szagol, és megcsókol. Aztán egy kép a tusfürdőről és vége. Ez is világos, igaz?
- Persze, persze – legyintettem.
- Jó, akkor szólok Kristennek, hogy lassan jöhet – fogta magát és elsétált a közelemből.
Most szivárgott csak abba a buta elmémbe a tudat, hogy Kristen lesz az, akivel mindezt művelnem kell. Mi van, ha túlságosan beindulok? Mi lesz, ha túl hihetőre sikerül ez a film, és a szülei látni fogják? Minden bizonnyal látni fogják, mivel ez egy kereskedelmi televízióban futó reklámanyag lesz.
Édes istenem, add, hogy tudjak uralkodni a vágyaimon, és helyén legyen az eszem!

/Kristen/

Nem ismertem magamra, ahogy a tükörbe néztem. Minden voltam csak nem önmagam. Azt nem mondhattam, hogy nem voltam dögös, mert ez a vörös testhez simuló ruha tényleg szexi volt, de mégse rajtam. Annyira különböztem ettől a ruhától, ettől a sminktől, ettől az egész közegtől, hogy a kezdeti frusztrációm kezdett átalakulni valami egészen mássá. Ha nevén tudom nevezni, akkor azt mondhatnám, hogy pánik félelem kezdett úrrá lenni rajtam. Nem akartam itt lenni, nem akartam senki helyettese lenni, se ma, se máskor! Mégis kénytelen vagyok bohócot csinálni magamból. Ha ezzel segíthetem Robot, vagy a karrierjét, hát megteszem, bármennyire nincs kedvemre a dolog. Tudom, hogy fordított helyzetben ő is segítene rajtam, ezért is nem kapok sikító frászt.
A fodrász még egyet pöndörített a hajamon, s immár tényleg úgy néztem ki, mint egy harmincas-negyvenes évekbeli szex szimbólum. Még mindig hihetetlen, hogy ez a hófehér arc ennyi cicomával, én lennék.
- Készen van a mi kis Kristenünk? – kukkantott be a kicsiny lakókocsiban berendezett fodrászszalonba a rendezőnő.
- Igen, épp most lettem kész az utolsó simításokkal – lépett el tőlem a fodrászom. Tényleg nagyszerű munkát végzett. Sec perc alatt varázsolt elbűvölőt a szénakazalomból.
- Hűha, ez aztán szívinfarktus veszélyes! – humorizált Caren – Rob totál odáig lesz, és vissza.
- Vagy inkább világgá fut, amiért egy olyan rusnyasággal van együtt, mint én. Hisz valljuk be, eközött és a valódi kinézetem között egy hatalmas, beláthatatlan szakadék húzódik.
- Készen állsz a bevetésre? – kérdezte.
- Azt…azt hiszem – válaszoltam kissé bizonytalanul. Szó nélkül karon ragadott, majd végigszáguldott velem egy kihalt folyosón. Körülnézni se volt időm, olyan ló halálába meneteltünk.
- Tudtommal a sminkelés ideje alatt volt időd tanulmányozni a forgatókönyvet, ugye? – kérdezte még mindig futva.
- Igen.
- Remek!
Igen, űberfasza, főleg, hogy kis híján Robbal lenyomunk egy mini eksönt! Igazán örülök neki, hogy az összes rokonom és barátom egy filléres ribancnak fog elkönyvelni ezután a reklám után!
Kristen, mindezt egy jó ügy érdekében cselekszed! – próbáltam nyugtatni kissé háborgó lelkemet. Rob hálás lesz neked, és nemsokára csak egy jót fogtok derülni ezen a kalamajkán! – öntöttem saját magamba lelket.
- Állj! – torpant meg hirtelen előttem – Előbb azt a jelenetet vesszük fel, mikor Rob visszaér a szobájába. Kérlek, hogy amíg nem szólítalak, idekint várakozz – látott el információval, s miután közölte a teendőimet otthagyott a folyosón egy rakat ismeretlen pacákkal. Meglepetésemre nem kezdtek el ocsmányságokkal traktálni, szó nélkül végezték a kis dolgukat. Persze, hisz ők nap, mint nap ezzel szembesülnek, nem én vagyok az első kikent-kifent lány, akit látnak.
Eléggé unalmas volt ez a várakozás. Nem tudtam elképzelni, hogy azon, hogy valaki belép egy szobába, mit kell kismilliószor felvenni. Jó, nem vagyok jártas a filmiparban, de nem kell kétszáz közelit készíteni már!
Épp mikor meghalni készültem az unalomtól, egy ismerős nő jött ki az ajtón. Ő volt ott, mikor „megkaptam” a szerepet.
- Te következel – nézett rám kedvesen.
Készséggel követtem őt a szobába, ahol ezernél több ember sündörgött. Klassz, előttük kell majd majdnem szexelnem Robbal? Király!
- Kristen, azt vesszük fel, amikor már bent vagy a szobában és érzed a tusfürdő illatát. Annyi a dolgod, hogy beleszagolsz a levegőbe és elindulsz a fürdőszoba irányába – mutatott egy másik ajtóra Caren. Bólintottam neki, mivel az én nulla színészi kvalitásommal is felfogtam az instrukcióit.
- Ééés, felvétel! – hallottam meg a vezényszót, mire benyitottam a szobába, és a tőlem telhető legszexibb módon beleszippantottam a szoba áporodott szagába. Nehéz volt azt mímelni, hogy jó illatot érzek, de a tizenötödik felvételre már hihető volt az alakításom.
- Rendben, jó lesz! Köszönjük Kristen – állították le a kamerákat, de időt se hagytak a szusszanásra, azonnal folytattuk is tovább.
- Oké, most, hogy tudod, hogyan is zajlik egy ilyen, felvesszük a folyosón sétáló jelenetet - közölte Caren. Mindenki sürögni-forogni kezdett, mint valami Hollywoodi szuperprodukcióban.
Ez a jelenet egyáltalán nem volt kihívás. Jézus, úgy beszélek, mintha megannyi filmben szerepeltem volna már. Megfertőz a show biznisz!
- Remekül csinálod Kristen! – dicsért a rendező. Ezek után nem is bántam, hogy az a másik lány lemaradt a forgatásról, így végre én is belekóstolhattam a filmkészítés rejtelmeibe. Nagyon is kedvemre való volt, de azért annyira nem varázsolt el, hogy egész életemben ezt csináljam.
- Oké, végül jöjjön a nagy jelenet! – kiabált Caren.
Izzadni kezdtem, a remegő lábaim pedig alig akartak elvinni a fürdőig. Nagyon féltem, hogy mi fog odabent fogadni. Nem Robtól féltem, hanem magamtól, és a nulla erkölcsömtől. Mi van, ha gátlástalanul rámászok Robra, ügyet sem vetve a körülöttünk lévő emberekre? Á, talán nem vagyok ennyire merész!
- Felvétel! – már csak ennyit hallottam, mielőtt benyitottam volna a párás helyiségbe. Minden gondolatot kizártam az elmémből, és csak a megvalósítandó feladatra összpontosítottam.
Beleszippantok a levegőbe, beharapom az alsó ajkam, kinyitom a kabin ajtót és belépek. Megvolt, oké, akkor most megvárom, amíg Rob hátrafordul. Oké, ez is megvan. Most megpróbálok nem a csupasz felsőtestére koncentrálni, ami annyira iszonyatosan szexi, hogy legszívesebben évmilliókig nézegetném, vagy mosnám róla azt a szaros tusfürdőt.
Rob óvatosan magához húzott, majd csókolgatni kezdte a nyakhajlatomat. Nem emlékeztem, hogy ilyen lett volna a forgatókönyvben, de hagytam, hogy azt tegyen velem, amit csak akar.
Nekem se kellett kétszer mondani, hogy találjam fel magam, megtettem azt magamtól is. Erősen Rob hajába markoltam, s elhúztam magamtól a fejét, majd mélyen a szemébe néztem. Megnyaltam a szám szegletét, amit ő kéjes tekintettel nézett végig. A kezeivel mindeközben kitapogatta a ruhám cipzárjának pontos helyét, majd egy határozott mozdulattal lehúzta azt. Normális esetben sikítottam volna, hogy hagyja abba, de elöntötte az agyamat a vágy, így melltartóban és bugyiban feszítettem előtte, na meg a kamera előtt. De le se szartam azt az átkozott masinát, vagy a stábot, most csak Rob és én léteztünk, és a mérhetetlen vágyakozásunk egymás iránt.
Amint hallottam a szatén földet érését a kabinban, nekinyomtam Robot az üvegnek és mélyet szippantottam az illatából. Bármennyi tusfürdőt is kent magára, az ő férfias aromája nem veszett el. Erősen fogott a kezei között, én pedig egy percig néztem meggypiros ajkait, majd vadul ostromolni kezdtem őket. Egy pillanatra megdermedt a kezeim között, de aztán minden mindegy alapon viszonozta az erotikus csókot. Lihegtünk, nyögtünk, s egymást nyomtuk neki a kabin falának hevességünkben. Beleharaptam az alsó ajkába, mire viszonozta a szívességem. Nem undorított, sőt, izgatott, hogy a vérünk keveredik a szánkban. Megőrültem, de tényleg feltüzelt. Olyannyira, hogy a vállaiba kapaszkodva elrugaszkodtam a földtől, hogy aztán átkulcsolhassam a lábaimmal a derekát. Éreztem az altestemnél a vágyát, de tudtam, ennél tovább egyenlőre nem mehetünk. Vicces, de pont a kézzelfogható vágya volt az, ami visszatérített a valóságba. Ha ennél tovább hagyjuk fajulni a dolgokat, nekünk végünk. Így is a szájukra fognak venni az emberek, de ha tudjuk, akkor meg kell őriznünk a hidegvérünket.
- Abba kell hagynunk – súgtam Robnak, ahogy újra áttért a nyakam csókolgatásához. Isteni volt!
- Ühöm – dünnyögte, de nem úgy tűnt, mint aki egyhamar le akar állni. Én is szívesen folytattam volna, de valahol máshol. Ott, ahol nem ezer ember bámul minket, és ahol nem dugnak a képünkbe egy kamerát.
- Rob! – szólítottam meg határozottabban, már amennyire tőlem telt azok után, hogy majd’ elfolytam a karjai között. – Elég…ehz…ehz…atyám, ez nem helyes! – szakadtam el tőle. Leszálltam az öléből, mire látszott rajta, hogy észbe kap.
- Úristen, ne haragudj! – kért bocsánatot.
- Semmi baj. Én is benne voltam, úgyhogy… - pirultam el.
- Gyerekek, ez eszméletlen volt! – sikonyálta Caren – Mint két vérprofi! Basszus, lepipálunk ezzel mindenkit – örvendezett a sikerének, amihez mi segítettük hozzá.
Robbal kótyagosan néztük egymást. Én, még mielőtt újabb hülyeséget követnék el, kiléptem a kabinból, majd gyorsan magam köré csavartam egy nekem kikészített törölközőt. Megtöröltem az arcomat, majd az egész testemet szárítgatni kezdtem.
- Mondanom sem kell, ha most nem egy forgatáson lennénk, nem tudtál volna leállítani - súgta sejtelmesen a fülembe Rob. Felnéztem rá, de még mindig csak egy bokszer takarta. Az is kissé dudorodott elöl. Nagyot nyeltem, és próbáltam nem folyamatosan a szexre gondolni. Hát nem jött össze!
- Nekem most mennem kell – indultam el szédelegve.
- Kristen? – szólt utánam Rob kérdőn. Hátranéztem, ezzel elkövetve a mai napi ki tudja hányadik hibámat. Rob ugyanis a vizes haját törölte, de ezek a mozdulatok is irtó szexik voltak számomra. Nem vagyok normális!
- Hm?
- Semmi csak…jobban nézel ki ruha nélkül, még akkor is, ha az a gönc nagyon is fantáziamozgató – közölte csak úgy mellékesen. Fogalmam sincs mi volt ezzel a célja, de ez csak még egy rúgás volt nekem. Basszus, de kár, hogy ez csak egy rohadt forgatás!
Halványan elmosolyodtam, s vissza se nézve távoztam. Futva tettem meg az utat az öltözőmig.
- Hadd gratuláljak nektek – tapsikolt a szoba közepén Megan. Mi az Isten?
- Mit keresel te itt? – érdeklődtem, mert elég érthetetlen volt, hogy - mondjuk ki -, egy senkit csak úgy beengednek.
- Képzeld, ugyanannyi jogom van itt lenni, mint neked – mosolygott rám fölényesen. Nem akartam vitába keveredni vele, ezért szó nélkül át akartam siklani az ügyön, csakhogy ő nem hagyta. – Tudod, most rettentő féltékeny lettem ám – játszotta a durcást.
- Rám? – ha ő is, akkor én is tudom adni a hülyét.
- Hát ki másra, butus?! – legyintett gyerekesen – Nem szép csak úgy rámászni más pasijára.
Innentől kezdett érdekes fordulatot venni a beszélgetésünk. Ki a csudáról hablatyol itt nekem ez a bestia? Az ki van zárva, hogy róla! Ugye?!
- Kiről beszélsz? – kérdeztem kíváncsian, ám nagyon reméltem, hogy nem azt a nevet ejti ki a száján.
- Ki másról, hát Robról. A tegnap este után lett hivatalos, hogy járunk – ahogy a szavak elhagyták a száját, én úgy éreztem kicsúszni a talpam alól a talaj. Ébresszen fel valaki, és mondja azt, hogy ez nem igaz. Ez nem lehet igaz!
- Mi? – vékonyult el a hangom.
- Ó, nem mondta még el neked? – kapta bűnbánóan a szája elé a kezét – Bocsi, hogy idő előtt lelőttem a poént. Tudod, miután eljöttünk tőletek, Rob hazavitt, de nekünk nem állt meg ennyinél az este. Egész éjszaka szeretkeztünk, sőt még reggel is kétszer – kuncogott gyomorforgatóan.
Megsemmisülten leültem az egyik fotelba. Így már összeállt a kép. Ezért volt tehát Rob nyúzott reggel. Elvette az erejét ezzel a viperával való szeretkezés!
Hogy én mekkora hülye vagyok! Hisz, mikor apával rányitottunk, akkor is épp Megannal készült valami ocsmányságra.
Elhittem, hogy csak egy botlásról van szó, de ezt sehogy nem lesz képes kimagyarázni előttem. Elásta az utolsó lehetőségét is annak, hogy én még valaha higgyek neki, és bízzam benne.
Amint hazaértem felmondok! Viszlát, Robert Pattinson, és a te beteges játszmáid, amibe engem is kegyetlen mód belevontál.
De nem leszek többé olyan ostoba, hogy hagyjam egy férfi által ennyire kiszolgáltatni magam!
Ha nekik adod a szíved, akkor az feljogosítja őket, hogy áttapossanak rajtad, tönkre tegyenek, egy igazi emberi ronccsá változtassanak.
Nem! Ezennel befejeztem a férfiakkal. Rob volt az utolsó botlásom, ígérem!

Kristen a forgatáson

Jöhet a fikázás, az anyázás, az ötlettelenséggel megvádolás, akármi, csak kérlek titeket, hogy osszátok meg velem a véleményeiteket!!

Köszönöm(L)

U.i: meg fogtok lepődni a következő rész olvasásakor!! :D