Breaking Dawn beszámoló!

Elnézést a hosszúsága miatt, megpróbáltam visszafogni magam, és tő mondatokat írni, ami néha összejött, néha nem. :/

És ne feledjétek, hogy tegnap volt friss!!

Film

Tegnap immár harmadik alkalommal volt szerencsém megtekinteni az Alkonyat filmek negyedik darabját, a Hajnalhasadást.
Az első alkalomra szinte már nem is emlékszem, csupán halovány foszlányok villannak be előttem. Az egész olyan volt, mintha álmodnék. Szó szerint. Reggel nem voltam biztos benne, hogy megnéztem a filmet, de a pattogatott kukorica maradéka biztosított efelől.
Az Újhold óta kissé szkeptikus vagyok a Twilight filmekkel kapcsolatban. Az egy fekete pont volt az éltembe, és úgy hiszem a sorozat történetében is. A Napfogyatkozás már valamivel pozitívabb csalódás volt, de még ott is voltak hiányosságok, nem jól megoldott dolgok.
Szóval, elég lehangoltan, izgalommentesen közelítettem meg a mozit, november 17.én, este 11 órakor. Hangulatfokozóként az este elején a Soundtrack albumot hallgattam, ami kicsivel megnövelte a lelkesedésemet a film iránt.
De ugorjunk is egy kicsit, addig a pontig, amíg beúszik a Summit vérvörös felirata, s Kristen, párdon, Bella monoton hangon el nem regéli nekünk a könyvből oly’ jól ismert idézetet. Megszokhattuk, hogy a filmek ilyen momentummal indítanak, hisz ez volt az utolsó két film koncepciója is. Jó taktika, és szerintem hatásos is.
Nagyon tetszett, hogy rögtön Jacobbal indított a sztori.(Kicsit féltem, hogy ismét azzal akarják lekötni a nézőt, hogy Taylor izmos felsőtestét mutogatják, de hála Istennek csak egy ilyen jelenet volt a filmben.) A farkassá válása nem volt meglepő, mivel a trailer során már láthattuk, hogy ez fog következni, de ettől függetlenül szuper volt.
Kicsit felgyorsítom magam, mert előre látom, ha minden apró kis részletbe belemennék, akkor itt ülhetnénk másnap estig, amit szerintem senki nem szeretne.
A következő jelenet, ami igazán bejött, az Edward visszaemlékezése. Tökéletes volt a helyszín, és az elgondolás is, miszerint Edward a nőt megtámadni készülő férfit öli meg. Biztos voltam benne, hogy a nőci lesz az áldozat, holott olvastam a könyvet, amiből szintén kiderült, hogy Eddie csupán gonosz embereket ölt meg. (Lehet nem ártott volna újraolvasnom a könyvet a film előtt?)
Aztán jött az esküvő. Vagyis előbb Bella rémálom esküvője, ami nekem jobban tetszett az eredetinél. Mind a ruha, mind a vendégek öltözete, és a magasból alászálló vörös rózsák is gyönyörűen mutattak a képernyőn. Hatásos volt Edward véres szája és a sok hulla, aminek a tetején az ifjú pár állt. Végre egy kis vámpírság!
Na, de, térjünk is vissza az esküvőre. Teljes mértékben könyv hű volt az egész. Alice túldíszítése valóban már-már kissé habos-babosnak tűnt, de ha az ember tisztában van a könyv részleteivel, nem gondolja azt, hogy ez egy újabb amerikai giccs esküvő díszlete. Sok kritikában olvastam ezt a vádat, ezért hangsúlyozom ki, hogy ez a könyvben is így volt, szóval ezt jól adták vissza.
Egyáltalán nem tetszett Bella belépője. Túl volt izgulva, és a szorongáson kívül semmilyen más érzelem nem volt fellelhető az arcán. Könyörgöm, ha a leendő férjünk szívből jövően mosolyog ránk, akkor eresszünk már meg egy félmosolyt, vagy valamit! Ezen a részen én csak nevetni szoktam, mert iszonyat rossz.
Az eskütétel jól kitalált, és a felcsendülő zene passzolt az alkalomhoz. Jó volt kicsit nosztalgiázni.
A csók szép, de túlságosan hosszú, ami kicsit frusztráló lesz egy idő után. Tudom, biztosan én vagyok az egyetlen, aki ezt negatívumként látja, de néha a kevesebb több.
Az abszolút kedvenc részem a pohárköszöntők. Külön díjat érdemelne Billy Burk, aki valami frenetikusan hozza a durci apa szerepét. Jessica megszólalása is könnyfakasztó, és Renee dala is vicces hatást kelt. És ne felejtsük el Emmettet sem…haláli egy fazon, és végre volt szerepe!!!!
Esme megható beszédet mondott, csak úgy, mint Edward. (Utálom Bellát! xD)
Tényleg felgyorsítom magam, mert így soha nem lesz vége.
A nászút szépen kivitelezett volt. Külön öröm, hogy hallhattam Edwardot(Robot) portugálul beszélni.
A szex jelenetek éppen annyit mutattak, amennyit kellett, ám az ágy széttörése egy kissé elbaltázott lépés volt. Jobb lett volna, ha csak a visszaemlékezésből tudjuk meg a dolgot, mert így muris volt az egész.
Edward programjai viccesek voltak, és muris volt Bella elcsábító hadművelete is. Be is jött neki végül. (Kis mázlista.)
A terhességről csak annyit, hogy a vámpírsokkon nagyon sokat nevettem. (Gratula Rob, jól megoldottad!)
Nagy ugrás…..Jacob meglátogatja Cullenéket. Kristen sminkje valóban borzalmas. Tényleg úgy néz ki, mint egy hullajelölt.
Jacob-Edward párbeszéd. Eddie ismét papucsba ment át, amit utálok. Legyen már férfi és álljon ki magáért!!!!
A következő jelenet Kristen-Taylor párosáé volt. Taylor úgy, ahogy kell, lejátszotta Kristent. Nem volt nagy jelenet, de Taylor mindent beleadott és győzött. (Nekem egyébként ő tetszett a leginkább a filmben, de erről majd később.)
És a kulcsjelenet, ami először frusztráló volt, majd 3x-i nézésre őrületes. Elképesztő, hogy a New Moon óta mennyit fejlődött a számítógépes technika, s ezzel együtt a farkasok kivitelezése. Nagyon jól volt a grafikájuk, bár a gondolatátvitellel való kommunikálásuk elég érdekesen volt megoldva. Ijesztő volt. Tudom, hogy nagyon nincs rá más mód, hogy megszólaltassák a vérfarkasokat. Meglátásom szerint nem kellett volna eltorzítani a hangjukat, elegendő lett volna simán leszinkronizálni őket. Viszont a jelenet maga az egyik kedvencem, főleg, hogy Jacob fellázad Sam ellen, s kiválik a falkából, hogy egyedül védelmezze meg Bellát. És külön öröm, hogy Seth is nagyobb szerepet kapott, ugyanúgy, mint Leah.
A következő kedvenc jelenetem, mikor Edward végre a sarkára áll, és kiosztja Bellát. Végre kimondta, amit gondol, nem törődve azzal, hogy Bellának talán fájdalmat okoz. (Aztán mégis bocsánatot kér, ami tök felesleges. Bella vegye már észre magát néha!)
A vérivás rész viszolyogtató volt számomra.:S
Ugrás….Edward hallja Nessie(itt még nem tudjuk, hogy fiú e, vagy lány) gondolatait. Megható jelenet! Mindkét színész jól teljesít benne.
Jacob kis félrevezető akciója szívfacsaró. Én nagyon sajnálom szegényt. Olyan magányos. Sehol nincs úgy igazán otthon, és látszik rajta, hogy legszívesebben világgá menne, csakhogy Bella miatt nem teheti meg. Önzetlen nagyon, úgyhogy, aki eddig nem szimpatizált vele(jó magam is így voltam ezzel), azt most arra kérem, hogy egy kicsit legalább szeresse szerencsétlent.
A névválasztásnál már megint nem értettem Bellát. Mi a jó büdös francnak Jacobtól kérdezi meg, hogy tetszik-e neki a baba neve? Ember, Edward a férjed, a gyereked apja, az ő véleménye számítson!!! A fiúk reakciói a Renesmee név hallatán aranyosak. Jacobon látszik, hogy nem igazán jön be neki ez a – valljuk be – nem túl kreatív név, Eddie viszont, mint egy igazi apuka, örömmel fogadja felesége kreálmányát. Cunci mindkét srác! :)
A szülés! Hát…gyerekek, brutál. Pont elegendő, amennyit mutattak. Se többet, se kevesebbet!
Jó ötlet, hogy Bella szemszögéből látjuk az egészet. Ahogy Jacob biztatja, hogy maradjon életben, s mikor Ed kirágja belőle a babát….húha…az ember szája is tátva marad. Iszonyatosan jó!!! Ez kellett már az Alkonyat-filmeknek. Egy kis izgalommal vegyített vér és káosz! :D
Kis szívmelengető képsor, mikor Edward(Rob) a kezében tartja a kisbabát, és Bella mosolyogva nézi őket.
Bella halála és újraélesztése. Váó! Nem is találok rá szavakat. Nem tudtam, hogy Rob képes ilyen kétségbeesésre. Fantsztikus!! Az ember legszívesebb ordítana, hogy: Bella, kelj már föl az Istenit! Lúdbőrös vagyok akárhányszor látom ezt a jelenetet, és főleg meghallom azt a hangot.
Jacob bevésődése 5*ös! Gyönyörű a kivitelezés, bár sajnálom szegény Taylort. Mindenki elkönyvelte őt pedofilnak, holott ez a rész pont azt hangsúlyozta, hogy ő nem szerelmet érez (még) Nessie iránt, csupán a védelmező, a testvér, a barát szerepét tölti be, amíg a megfelelő korban nem lép a lány. Nem irigylem Tay-t, de ügyesen oldotta meg a feladatot!
A harc jelenet, ami a könyveb nem is szerepelt. Sajnos az az igazság, hogy a legtöbb izgi rész nem is szerepel a könyvben, csupán Melissa Rosenberg kreativitásának köszönhetjük őket.
Úgyhogy a fiúknak üzenem, akik az akció reményében térnének be a könyvesboltba és vásárolnák meg a könyveket, hogy azt nem fognak benne találni!
A „ harc” vége egyébként kiszámítható volt. Jacob bevésődött, ezért a többi farkas nem bánthatja Nessie-t. Így szép és jó, és főleg kerek a történet. Már csak egyet nem értek. Hogy voltak képesek hallani Jacob gondolatait, mikor Jake kiválásakor megszakadt az összeköttetés a falkatagok között? Ha valaki tudja a választ, azt kérem, ossza meg velem!
Bella újjászületése. Kissé komikusra sikerült. Először egy csontvázat látunk(szó szerint) az asztalon feküdni, majd szépen lassan bombanővé változik a belülről szétzúzott lány. Oké, tudom, hogy a vámpírok regenerálódnak, de ez akkor is mulatságos.
A Dr. House-ba illő jelenetek igen figyelemfelkelőek, és jól megszerkesztettek, bár sokan nem értették(köztük én először), mi volt az a jelenet, mikor Bella mellkasa hirtelen megemelkedett. Sokan úgy vélték, hogy végre lettek mellei szegény lánynak. xD A viccet félretéve, igen nehezen lehet rájönni, hogy a bordái újra épek lettek ezáltal. Az abszolút koronát pedig a kisminkelődés adta számomra. Rémes!
Viszont kompenzálta mindezt a következő jelenet, ami a visszaemlékezés, vagyis inkább az emlékek elraktározása. IMÁDOM! Főleg, hogy rengeteg Alkonyat jelenet volt fellelhető benne. Majdnem megkönnyeztem a fiatalkori Charlie-t és Renee-t a kis Bellával. Teli találat volt az egész!
A vége pedig kiszámítható, de ettől függetlenül izgalomfokozó is. Várakozás, majd egyszer csak kinyílik Bella szeme, ami vérvörös. Bumm, és az ember máris elkezd visszaszámolni a következő részig!
A Volturi jelenet szellemesen volt kitalálva, de Aro utolsó balsejtelmű mondatától a néző – majdnem két óra után - felcsigázottan hagyja el a termet.

Összességében tetszett a film, bár nálam az Alkonyatot semmivel sem lehet felülmúlni. Akár van benne fél pucér Jacob, akár látom Edward meztelen hátát, a kezdeti csodálatom örökké az Alkonyaté marad!
A film 10/7 nálam!

Zene

Alexandra Patsavas és Carter Burwell újra nagyot alkotott. A soundtrack most már igazán megérdemelne valamilyen díjat elismerésül. A score album megjelenését pedig izgalommal várom. Köszi Carter bácsi, hogy ismét hallhattuk Bella altatódalát. Könnyes lett a szemem, mikor felcsendült.
A zenék együtt, 10/10!

Szereplők

Jöjjön a fekete leves. Tényleg rövid leszek. Kezdem a szerintem legrosszabbal, és így haladok a legjobbig.

Kristen: Nem mondhatom, hogy rosszul játszott, csupán hozta a tőle megszokott semmit. Azt hittem ebben a filmben legalább 1x láthatom mosolyogni, vagy legalább valami érzelmet felfedezhetek az arcán, de megint túl optimista voltam. Megmondom nektek az őszintét, hogy Kristent egyáltalán nem tartom tehetségesnek. Mikor Rob az egyik interjújában azt mondta, hogy szerinte ő korunk egyik legtehetségesebb színésznője, hát elborzadtam. Oké, hogy szerelmes belé, de azért nem kell ennyire elfogultnak lennie!
Visszatérve Bella megformálásához. Én még mindig osztom azt a véleményemet, miszerint nem jó embert választottak a karakter megformálásához. Semmi élet, semmi tűz, semmi érzelem nincs benne. Sajnálom, ha most többetek érzéseit megbántottam, de én ezt érzem.
Az esküvőn majd’ elájult, túlzásba vitte az izgulást, majd egy rohadt kis mosolyra se futotta tőle. Aztán, mikor tudatosult benne, hogy anya lesz, megint csak állt a tükör előtt és bambán nézett. Könyörgöm, legalább mosolyodjon el, vagy sírjon! Még az is jobb a semminél!!!!!
Viszont ennyi rossz után van egy kis pozitívum is. Mikor Edward közli vele, hogy hallja a baba gondolatait, tényleg tűrhető volt az alakítása. Bár azt a jelenetet Rob vitte, azért Kristen is mutatott nekünk valamit abból a színészetnek nevezett valamiből.
Kristen alakítása - sok jóindulattal - 10/4!
(Ha szeretnétek egy elviselhető Kristen filmet nézni, figyelmetekbe ajánlom a Speak!, Beszélj! című alkotást.)

Rob: Nagyon boldog vagyok, hogy már csak egy rész van vissza ebből a fancsaliképű Edwardból. Ebben a részben már annyira nem is volt „Nincs kedvem élni!” ábrázata, de azért egyszer-kétszer odamondtam volna, hogy nézz már úgy, mint aki élettel teli. Szeretem Robot, mint színészt, sőt ő a kedvencem, de nem Edward eljátszását tartom élete fő művének. Ez a szerep olyan kis langyi. Azonban ebben a részben valóban egy kicsit emberibb oldaláról mutatkozott meg nekünk. Nem tudom ti hogy vagytok vele, de nekem az összes film alkalmával az jött le, hogy Edward jobban odavan Belláért, mint fordítva. Ilyenkor gondolkodom el, hogy ez vajon az életben is így van?
Hagyjuk is ezt a témát, inkább térjünk vissza Eddie fiúhoz. Most minden szerepben megmutathatta magát. Romantikus, vicces, aggódó, és a végén felszínre tőrt az apai ösztöne. Imádom, ha Rob kisgyerekekkel szerepel.
Összességében tetszett, ahogy a rá bízott feladatot megoldotta, de az Alkonyatban nyújtott alakítását nem tudja űberelni.
Kívánom, hogy kitudjon egyszer szakadni a búskomor ábrázatú vámpír szerepéből. Jóval tehetségesebb ő annál, minthogy élte végéig beskatulyázzák.
Rob 10/7et produkált!
(Rob filmjei közül érdemes megnézni a Little Ashest. Nem csak azért, mert ez még az Alkonyat mizéria előtt született alkotás, hanem mert egy igen csak bonyolult figura bőrébe bújik.)

Taylor: végül itt van nekünk Tay, aki most bontakozott ki igazán. Épp a minap néztem meg az Újholdat, ahol még nagyon félve próbálgatta a szárnyait. Mostanra azonban (nem mondom, hogy profivá, mert attól még távol van) jóval szakszerűbbé vált. Jacob karaktere nagyszerűen illik hozzá, és ő pontosan tudja, hogy mennyit kell hozzáadni a figurához. Fiatal kora ellenére én nagy jövőt jósolok neki. Drukkolok is neki, hogy sikerüljön továbblépnie, és sok remek produkcióba láthassuk még viszont.
Taylor játéka 10/7,5!
(Tőle csak az Elhurcolva című akciófilmet tudom nektek ajánlani, illetve a Valentin napot, bár az egy limonádé film, amit csak Taylor miatt ne nézzetek meg!)

My life would suck without you - 16. rész

Sziasztok!!

Köszönöm szépen mindenkinek a szíves kiosztást, azt hiszem egy életre megtanultam, hogy többé ne írjak semmit a fejezetek elejére!! :D
Higgyétek el, hogy nem azért kezdem el mondani, hogy nem jó a feji, stb., hogy sajnáltassam magam, hanem mert valóban eléggé kishitű vagyok magammal szemben. Ez egész életemen át elfog kísérni, úgyhogy jobb lesz, ha beletörődtök, hogy néha rám jön ez az agymenés :)
Minden kedves olvasómnak köszönöm szépen a kommentjét, egytől-egyig elolvastam, sőt többször is újraolvastam őket ;)
IMÁDLAK TITEKET!!!! (L)
Nem is dumálok tovább, jöjjön, aminek jönnie kell :P
A fejezet enyhén +18as tartalommal tűzdelt, úgyhogy a kiskorúak úgy álljanak neki olvasni!

Lilluci

U.i: nem volt időm kijavítani, ezért az esetleges hibákért, és szóismétlésekért a felelősséget vállalom! :)
Ja, és még valami. Ma megyek haramadjára megnézni a BD-t(tudom, nem vagyok normális), szóval holnapra várható egy kis kibeszélde a részemről. Lesznek benne nem kellemes részek. :/

Tizenhat

/Kristen/


Bárki bármit mondhat rám, csak azt nem, hogy nem vagyok áldozatkész. Akármit feláldoznék Robért. Ha ezáltal sok kellemetlenségben lesz is részem, tudom, hogy rá számíthatok. Ő velem lesz a legnehezebb időkben. Hogy miért vagyok ebben annyira biztos? Egyszerű a válasz: érzem. Valami belső kis hang azt súgja(és súgta tegnap is), hogy Rob nem lenne képes fájdalmat okozni nekem.
Tegnap azonban hagytam a tények által befolyásolni magam. Ostoba voltam és naiv, de mindenekfelett bizonytalan. Féltem, hogy ő is olyan csúnyán rá fog szedni, mint Alex, holott a két szituáció merőben eltér egymástól. Azt hiszem ez a bizonytalanság, az elhagyástól való félelem életem végéig elkísér majd engem. De legalább idejében rájöttem, Rob azok után, hogy ennyire megnyílt nekem, nem akar elhagyni Megan miatt. És amiket az imént mondott, csak erősítették bennem ezt a tényt. Én kellek neki! Csak én, senki más!
- Szeretlek – súgtam, ahogy óvatosan leültünk a kanapéra. Megállt a nyakam csókolgatása közben, s áhítattal rám tekintett. Sírni tudtam volna ettől a nézéstől. Annyi érzelem öltött testet a szemeiben, a halovány kis mosolyában, ami a szája szegletén játszott, hogy nem is kellettek szavak hozzá, hogy tudjam, ő is valami hasonlót érez. Tudom, hogy még nincs felkészülve erre a vallomásra, és én nem is várom el tőle, hogy úton útfélen hangoztassa. Elegendő, ha így néz rám.
- Én is szeretlek téged, Kristen – fogta meg a kezeimet, majd fuvallatszerű csókot nyomott rájuk. Lélegezni is elfelejtettem pár percre. Kellett hozzá egy kis idő, mire az agyam feldolgozta a kapott információt. Azt…azt mondta, hogy szeret? Ez…ÚRISTEN!
Villámgyorsan a nyakába csimpaszkodtam és szorosan magamhoz öleltem. Ő közben hangosan felnevetett, és gyengéden simogatni kezdte a hátamat, s felismerhetetlen alakzatokat rajzolt rá. Lúdbőrös lettem az érintésétől. – Sajnálom, hogy ilyen soká tartott mire kimondtam, de… - felesleges bocsánatkérését itt szakítottam félbe.
- Ez a tökéletes pillanat – nyugtattam. Persze ezerszer eljátszadoztam már annak a gondolatával, hogy hogyan és miképp mondja ki nekem ezt a bűvös szót, de ez a variáció mindnél jobban tetszett. – Csókolj meg! – kértem a tarkója cirógatása közben. Két keze közé fogta az arcomat, majd nagyon lassan közelíteni kezdett az ajkával. Mindvégig a szemembe nézett, aminek csillogását semmivel se lehetett körülírni.
Lágyan, odaadással csókolt, úgy, hogy a gyomromban lévő pillangók megtízszereződtek.
A kezeim még mindig a tarkóján nyugodtak, amikkel most erőteljesebben vontam őt magamhoz. Hozzápréseltem a felsőtestemet, amit zavaróan még mindig takart a felsőrészem.
- Vetkőztess le, kérlek – nyögtem két csók között. Kérdő, ám egyben izgatott pillantást lövellt felém, mire én csak kurtán bólintottam. Akartam őt. Mindennél, és mindenkinél jobban.
Gyakorlott mozdulattal szabadított meg a pólómtól, s aztán a melltartómtól is. Kissé zavarba ejtő volt előtte így mutatkoznom, ezért a kezeimmel próbáltam magam minél jobban takarni, csakhogy ő komoly arccal távolította el a karjaimat.
- Gyönyörű vagy, úgyhogy ne takargasd magad. Főleg ne előttem – kérte, majd szemérmetlenül végigmérte meztelen alakomat. Akármit megtettem volna, amit csak kíván tőlem, főleg ha ilyen ellenállhatatlanul mustrál engem.
Ledöntött a kanapén, majd végigcsókolta a nyakam vonalát, áttérve a kulcscsontomra, hogy aztán megérkezzen a melleim közti részhez. A nyelvével végignyalta a kis területet, folytatva ezt a hasamon át, egészen a nadrágom vonaláig. Itt megállt, majd felnézett rám. Én csukott szemmel, s félig nyitott szájjal vártam a folytatást. Felemelkedve, mindvégig engem bűvölve nézett, miközben lassan kigombolta a farmeromat. A kezei gyorsan, mégis észrevétlenül dolgoztak. Megemeltem a csípőmet, hogy könnyedén lehúzhassa rólam a felesleges anyagot. Ahogy ez sikerült neki, megfogta, és a szoba legtávolabbi részébe hajította. Végigsimított a combom külső részén, amitől egyből extázis közeli állapotba kerültem. Leírhatatlan az érintése. Gyengéd, mégis magabiztos.
Én se akartam mindezt viszonzatlanul hagyni, így amilyen gyorsan csak tudtam, felültem vele szembe, majd végigsimítottam rajta a nadrágon keresztül. A légzése egyből szaporábbá vált, és egy-két férfias nyögést is hallani véltem a szokatlan csendben. Kigomboltam a nadrágja első gombját, amit ő összeszorított szájjal nézett végig. Rajtam azonban valami beteges vágy lett úrrá, mivel hipersebességre kapcsolva következett a megmaradt két gomb.
- Állj fel, hogy levehessem rólad – kértem vágytól átitatott hangon. Rob remegő lábbal kelt fel, ám ahogy én nyúlni akartam felé, elütötte a kezeimet. Értetlenül pislogtam rá.
- Inkább majd én. Ha még egyszer hozzámérsz, biztosan elélvezek még a cél előtt – mondta egy sóhaj közepette. Jól esett megtépázott önbecsülésemnek ez a bók.
Lehúzta magáról a nadrágját, de arra nem voltam felkészülve, hogy a nadrággal együtt az alsójától is megszabadul. Hirtelen párfordulás volt ez nekem, főleg, hogy AZ vonzotta a tekintetet. Illetlenség vagy sem, de nem tudtam másra nézni. Pironkodva fordultam el tőle. Mintha egy tini szűzlány lennék! Kristen, szedd össze magad! Ez teljesen természetes két ember között, akik szeretik egymást - nyugtattam magam.
- Valami baj van? – kérdezte aggódva. – Talán ez lesz az első, vagy…? – látszott rajta, hogy ő is kellőképp zavarban van.
- Nem! – vágtam rá gondolkodás nélkül. – Régen csináltam, és veled annyira más – haraptam be az alsó ajkam. Rob leguggolt elém, és cirógatni kezdte az arcomat. Eszméletlen milyen nyugalmat képes sugározni magából. Egyből kitörlődtek a bajsejtelmű gondolatok a fejemből, ahogy belenéztem abba a káprázatos szürkéskék szempárba.
- Megpróbálom visszafogni magam, de annyira kívánlak, hogy az már szinte fizikai fájdalmat okoz – magyarázkodott. Én is hasonló cipőben jártam. A gyomrom elviselhetetlen remegésbe kezdett, s belülről valami megmagyarázhatatlan fűtött. Ilyen, ha tényleg szeretsz és kívánsz valakit? Alexet is teljes odaadással szerettem, de úgy látszik nem ő volt nekem az a bizonyos nagybetűs illető. Ha a megfelelő emberrel vagy, minden más értelmet nyer.
- Semmi szükség rá, hogy finomkodj – simítottam végig a homlokán, majd egy puszit nyomtam rá, amit lehunyt szemmel tűrt. – Akarlak, Rob.
Huncut vigyora ismét bearanyozta az arcát. Tarkójára csúsztattam a kezeimet, így húztam magamhoz. Hátradőltem, magammal rántva őt is. Szenvedélyesen, mégis szeretetteljesen csókolni kezdett. Nyelvét óvatosan, ám határozottan bocsájtotta a számba. Végigsimított az oldalamon, hogy aztán a combomba markolva átkulcsolhassa azt a csípője körül. Egyre közelebb éreztem magamhoz. A hideg rázott kívülről, belül viszont a vágyakozás tüze gyulladt fel bennem.
Észre se vettem, mikor Rob benyúlt kettőnk közé, hogy eltávolítsa az útból az utolsó akadályozó ruhadarabomat. Miután ez sikerült neki, finoman végigsimított rajtam. A mellkasom ebben a pillanatban megemelkedett, és egy elégedett sóhaj szakadt fel belőlem. Én se akartam mindezt viszonzatlanul hagyni, ezért én is bevezettem a kezeimet kettőnk közé, majd egy kis felfedezés után megtaláltam figyelemreméltó férfiasságát. Rob felszisszent, ahogy végigsimítottam rajta, sőt egy kicsit meg is rándult a teste.
- Ezt…ezt tényleg ne – fogta le a kezeimet. – Most én kényeztetem önt kisasszony – kacsintott rám, s egy utolsó vad csókot váltva elindult felfedezőútjára. Belemarkoltam a kanapé háttámlájába, mert másképp nem lehetett elviselni azt a fajta földöntúli kéjt, melyben részesített. Vergődtem, nyögtem alatta, s pillanatok kérdése volt, hogy elérjem általa a beteljesülést. Reszketett a testem, de a következő percekben egy intenzív robbanás vette át az uralmat fölöttem. Nagyon sokáig tartott, és nagyon kellemes érzés járta át a belsőmet közben. Ahogy csitulni látszott a remegésem, nem voltam képes egyből kinyitni a szemeimet. A levegőt is csak szaggatottan voltam képes venni. Fekvő állapotba is éreztem, hogy a lábaimból kimegy az élet.
- Hú, ez nem volt semmi – heveredett rám, ám nagyon ügyelt rá, hogy ne nyomjon össze a súlyával.
- Aha – lihegtem, ugyanis még nem voltam képes a hangos beszédre. Elképesztő, ami azt imént történt.
- Jól vagy? – kérdezte nyugtalanul. Jól is éreztem magam, meg nem is. Ambivalens érzés tudom, de nem voltam képes eldönteni, hogy melyik irányba tolódok el jobban. Jól éreztem magam, mivel ilyen intenzív orgazmusom még sosem volt, ám rossz volt, hogy ilyen hamar vége szakadt ennek a csodának.
- Istenien érzem magam, de… - túrtam bele kócos hajába. Egyből vizsgálgatni kezdte az arcomat. Aranyos látványt nyújt, mikor aggodalmaskodik. Tényleg azt hiszi, hogy nem élveztem? Csacsi fiú!
- Kristen, ne csigázz! Mondd el, mi nem volt jó?!
- Rob, te hülye vagy – nevettem el magam hangosan. – Tényleg azt hiszed, hogy rosszul csináltál valamit?
- Igen. Olyan szótlan vagy. A nők ilyenkor általában össze-vissza fecsegnek – mondta teljesen komoly arccal. Mintha nem is szeretkezésre készülnénk, hanem bírósági tárgyalásra.
- Hidd el nekem, hogy ennél jobb még sosem volt. Megkukultam az élvezettől, ennyi az egész.
- Biztos? Kristen, mondd el, ha valami nem volt kellemes számodra, kérlek – pánikolt be teljesen. Mi az Isten ütött belé? Nem ismertem rá.
- Ez a beszélgetés nem kellemes számomra – keltem fel a helyemről ingerülten. Miért rontja el a legszebb pillanatunkat?! – Mindig ezt csinálod, vagy külön az én tiszteletemre vagy ilyen félelemmel teli? Miért nem vagy képes elhinni, hogy kimondhatatlanul élveztem azt, amit csináltál?!
- Sajnálom, nem akartam elrontani az estét. Értsd meg, te vagy az első nő, akivel szerelemből fekszem le. Eddig soha nem érdekelt, ha a partnereim elégedettek-e vagy sem. Veled azonban más a helyzet. Szeretnék gyengéd lenni hozzád, de nem igazán tudom, hogy kell annak lennem – állt meg velem szemben. Szóval ez aggasztja? Hogy nem képes a gyengédségre?
- Olyan buta vagy – öleltem át a derekát szorosan. – Engem már az boldoggá tesz, hogy kimondtad, hogy szeretsz. És az előbb gyengéd voltál, talán túlságosan is – morogtam a mellkasába. – Ne félj, minden tökéletes lesz – csókoltam meg a szíve fölötti bőrfelületet. Ő a hajamba puszilt, majd visszasétált velem a kanapéig.
Eddig a pillanatig fel se figyeltem a kint tomboló viharra. Farecsegés és szélvihar hangja szűrődött be a bedeszkázott ablakokon keresztül. Gyerekkorom óta rettegtem a viharoktól, és most is elkapott egyfajta halálfélelem. Tudtam, hogy idebent Robbal biztonságba vagyok, mégis pánik roham tört rám. Reszkettem, és képtelen voltam elvonatkoztatni a gondolataimat. Csak arra figyeltem, hogy mi zajlik odakint.
- Nincs semmi baj. Itt vagyok – húzott magához Rob gondoskodóan. A szívem összefacsarodott a gesztusától. Ekkor hatalmas dörgés hallatszott, s ezzel egy időben az áram is elment a lakásban. Ezzel csak még inkább a frászt hozta rám az időjárás.
Az orromig se láttam, s ha nem éreztem volna, hogy Rob még mindig a karjaiban tart, nem lettem volna benne biztos, hogy még a szobában tartózkodik. Mint egy kis majom az anyukájába, úgy csimpaszkodtam én is őbelé. Benne támaszra leltem, ő volt az én személyes védelmezőm.
Éreztem, hogy felkelni készül, csakhogy én kétségbeesetten tiltakoztam ez ellen.
- Mindjárt visszajövök – nyomott egy futó csókot a homlokomra. Összeszorítottam a szemeimet, amíg távol volt. – Most már kinyithatod – biztatott. Azonnal engedelmeskedtem neki, mivel csak az ő látványa volt képes megnyugtatni. Ahogy kinyíltak a szemeim, döbbent látvány fogadott. Rengeteg gyertya égett körülöttünk. Hogy volt képes ilyen hamar meggyújtani őket?
Meseszép látványt nyújtott a nappali, amint a sok kicsi mécses megvilágította a hatalmas teret, különféle alakzatokat rajzolva így a falakra. Ez szebb volt bármely hangulatvilágításnál.
- Hozok egy pokrócot, amivel betakarózhatunk – újra itt akart hagyni, de én ismét megállítottam. Ezúttal nem azért tartóztattam, mert féltem, hanem, hogy végre szeretkezzünk egymással.
Feltérdeltem a kanapén, s szavak nélkül hoztam a tudtára, hogy készen állok. Itt és most.
Lehajolt hozzám, majd a fülem mögé simította a hajamat, hogy aztán életem legérzékibb csókjával ajándékozzon meg. A kezeim a mellkasán nyugodtak, de a csók következtében finoman simogatni kezdtem az enyhén izmos felületet. Nem hagytam ki a hasát sem, és azt az őrülten szexi szőrcsíkot se feledtem, ami a köldökétől húzódott egészen le, legbecsesebb testrészéig. Nála ez volt a legfőbb gyenge pontom, holott nem panaszkodhatott a teste többi részére sem. Tökéletes volt. Számomra legalább is biztosan.
Lefektetett a kanapéra, majd gyöngéden rám feküdt. Azonnal széttártam a lábaimat, hogy könnyedén hozzám férhessen. Komolyan belenézett a szemeimbe, mintha lehetőséget adna a visszavonulásra. Pedig, ha tudná, hogy a visszavonuló volt az utolsó gondolat, ami megfogalmazódott az elmémben!
Beharapva az alsó ajkamat ráztam meg a fejem, mire óvatosan belém hatolt. Olyan érzés kerített hatalmába, mintha repülnék, vagy, mintha most értem volna haza egy kimerítő, és eddig céltalan utazásból. Minden tekintetben passzoltunk egymáshoz. Érzelmileg, testileg, emberileg. Ő és én egyek voltunk. Két testben egy lélek, ahogy a – sokak által elcsépeltnek tartott - szólás is tartja. Én mindig is hittem ebben a - tündérmesébe illő – mondásban. Ciki lennék? Talán igen. De, ha nem hinnék semmi ilyesmiben, ugyanolyan reményvesztett lennék, mint sok nőtársam, akik elutasítják az ehhez hasonló örök igazságokat, mondván, volt már jó néhány negatív élményük a férfiakkal. Hölgyeim, én vagyok rá az ékes példa, hogy meg lehet találni a hozzánk leginkább illő partnert. Ki gondolta volna pár nappal ezelőtt, hogy Rob szerelmet fog vallani nekem? Bevallom, még én is csak félve álmodoztam erről. És tessék, valóra vált a képzelgésem. Úgyhogy hölgyeim fel a fejjel, eljön a herceg fehér lovon, csak türelemmel kell várni a felbukkanását.
Rob lassan indított, ám én hamar meguntam ezt a tempót, s a fenekébe markolva ösztönöztem őt a kicsivel intenzívebb mozgásra. Nem kellett kétszer kérni. Érezni lehetett, hogy ő is sokkal jobban szereti gyorsabban, és kicsivel vadabbul csinálni. A hátát kaparásztam gyönyörömben, ő pedig a melleimet csókolgatta és harapdálta az aktus közben. Egyszerre nyögtünk és sóhajtoztunk, ami még izgatóbbá varázsolta szeretkezésünket.
Rob összekulcsolta a kezeinket, és a fejem fölé szorította azt. Behunytam a szemeimet, a fejemet hátraszorítottam, és csak sóhajtoztam. Egyszerűen földöntúli érzés volt alárendelnem magam neki.
- Gyere…gyere mélyebbre – kértem, ugyanis éreztem, hogy ez kell a robbanáshoz. Rob fáradt tekintettel nézett rám.
- Ha megteszem, el fogok élvezni – nyögte, majd teljesen leállt, tudtam, hogy ki akar belőlem húzódni, de ezt nem hagyhattam. Mindketten célegyenesben voltunk, nem akartam veszni hagyni az alkalmat.
Hanyatt döntöttem, így félig ülő helyzetbe került, ami számomra tökéletes pozíciót eredményezett. Nem hagyva neki gondolkodási időt, másztam az ölébe, mire hangosan felnyögött. Csillogó szemmel kémlelte végig meztelen testemet, elidőzve annál a pontnál, ahol összekapcsolódtunk. Belemarkoltam izzadt hajába, aztán egy őrjítő csók közben elkezdtem mozogni rajta. Nem finomkodtam, hisz felesleges lett volna. Gyorsan és vadul akartam, akárcsak ő. Éreztem, ahogy kemény férfiassága lüktet bennem, várva a mielőbbi kitörést. Hogy tovább ingereljem őt is, és magamat is, számomra idegen dolgot műveltem. Két ujjamat a számba vettem, majd a tekintetemmel figyelmeztettem őt, hogy kövesse a szemeivel az ujjaim útját, bevezettem őket legérzékenyebb pontomhoz. Áhítattal szemlélte műveletemet.
Elkezdtem ingerelni magam, holott eddig ez a dolog valahogy viszolyogtató volt számomra. De most olyannyira beindultam, hogy akármit képes lettem volna megcsinálni. Legyen az bármennyire undorító, vagy akármennyire elítélendő cselekedet.
Ahogy az ujjaim gyorsultak, úgy gyorsult fel a testem mozgása is. Rob megragadta a csípőmet, besegítve a tempó növelésében. Innentől nem szakítottuk meg egymással a szemkontaktust. Látni akartam az arcát, mikor elélvez.
Elindult a bizsergés a lábamtól egészen fel a gerincem mentén, hogy aztán a testem őrült remegésbe kezdjen. Sikítottam az élvezet elérésekor, s szinte velem azonos időben Rob is hatalmasat kiáltott örömében. Újra hosszú ideig tartó rázkódás tört rám, de éreztem, hogy Rob orgazmusa is az átlagosnál tovább tart.
Miután enyhülni látszott a gyönyörünk, pihegve dőltem rá Rob mellkasára.
- Ez szédületes menet volt – tűrte el nedves hajamat a homlokomról. Ásítottam egyet, majd az arcomat a mellkasához dörgöltem. Hallani véltem szíve heves ritmusát. Megnyugtató taktust hallatott.
- Szóhoz se jutok – suttogtam, mivel a hangom a sok nyögés következtében elment. Rob kezei megálltak simogatásom közben, mire én gyorsan korrigáltam a mondandóm. – Jó értelemben, természetesen.
- Helyes – vigyorgott elégedetten. – Nem vagy fáradt? – kérdezte, s még szorosabban ölelt magához, így erőteljesebben éreztem bódító férfiillatát.
- De, egy kicsit - a következő pillanatban állításom igazolásaképp újból ásítottam egyet.
- Hozok egy takarót, és már aludhatunk is. Egy ilyen fergeteges szeretkezés után ránk fér a pihenés - féloldalas mosolyától majd’ elaléltam, s ha a fáradtság nem lett volna úrrá rajtam, biztosan újrakezdem vele az előbbieket. De jelen pillanatban a szemeimet is nagy nehézségek árán tudtam csak nyitva tartani, szóval ez a kellemes kis elképzelés reggelre tolódik.
Rob egy nagyon melegnek tűnő pokróccal tért vissza. Előbb elhelyezkedett mellettem a kanapén, s csak aztán terítette ránk gondosan a meleg dunyhát.
Fejemet a mellkasára hajtva mély álomba szenderültem. Utolsó gondolatként egy kérdés fogalmazódott meg a fejemben: A boldogságba vajon tényleg bele lehet halni? Ha igen, akkor nekem végem.

/Robert/

Azt hittem az egész éjszaka csupán egy jól sikerült álom volt. De, ahogy reggel kinyitottam a szemeimet, ott feküdt a karjaimban az a húsvér nő, akit én tiszta szívből szeretek. Nem képzelet volt, hanem valóság. Egy csapásra szétáradt bennem a boldogság, úgy éreztem, jóval a föld felett lebegek.
Meggárgyultam, hogy ilyenek futnak át az agyamon, de egyszerűen letaglóz ez az érzés. Folyamatosan csak mosolyognék, énekelnék és világgá kiáltanám, hogy Kristen a választottam.
Most is vele szemben ülök, és figyelem, ahogy békésen alszik. Tündéri teremtés, akinek arany szíve van.
Kortyoltam egyet a forró teámból, mire egy telefon hangos csöngésbe kezdett. Nem az én készülékem szólalt meg, ugyanis a csengőhang számomra ismeretlen volt. Villámgyors kutatásba kezdtem, de nem volt könnyű feladat felkutatni a mobilt, mivel az Kristen nadrágzsebébe volt elhelyezve, amit én kitudja hova hajítottam nagy hevességemben. Mire azonban a kezem ügyébe akadt az a bizonyos nadrág, a telefon elhallgatott. A biztonság kedvéért néma üzemmódra állítottam a telefont, majd halkan visszasomfordáltam a kanapéhoz. Kristen még mindig békésen szunyókált, de mocorogni kezdett, mihelyt a nyakába csókoltam.
- Hm, jó reggelt Mr. Borosta – csimpaszkodott a nyakamba, ám a szemét még mindig nem nyitotta ki. Nevethetnékem támadt újonnan kapott becenevem hallatán. Sokan sokféleképpen hívtak már életemben, de ezt a találó nevet még egy nőnek se sikerült ellőnie.
- Szervusz, szépségem – nyomtam egy cuppanós puszit a homlokára. Felhorkant erre, majd grimaszolt.
- Rendesen csókolj meg, ne úgy, mintha az apám lennél! – kényeskedett.
- Isten ments, hogy az apádnak tekints!
- Pedig, ha az lennél, jogod lenne elfenekelni – erre már kinyitotta a szemeit, majd csábítóan felhúzta a szemöldökét. Basszus, én már ennyitől beindultam!
- Anélkül is megtehetem – hajoltam hozzá közelebb, majd egy nem várt pillanatban számat a szájára helyeztem, s egy vérpezsdítő csókban részesítettem túl perverz kedvesemet.
Nagyjából öt perc intenzív csókolózás után elszakadtam tőle. Hangos levegővétele elégedettséggel töltött el.
- El tudnám viselni, ha minden reggel így indulna – nyújtózkodott, ám azzal nem igazán lehetett tisztában, hogy még mindig teljesen pucér. Nem bírtam levenni róla a szemeimet. Porcelán fehér teste tökéletes kontrasztot alkotott a kanapé fekete színével. Úgy nézett ki, mint egy élő márványszobor, persze ezerszer szexibb kiadásban. És csak az enyém volt. Magaménak tudhattam ezt az elragadó nőszemélyt. Odafent nagyon szerethetnek, ha egy ilyen főnyereményt szántak nekem.
- Ha szeretnéd, felőlem semmi akadálya – miután ezt kimondtam, tudatosult csak bennem, hogy mire utaltam ezzel. Kristen kétkedve nézett rám.
- Mi?
- Én… - megköszörültem a torkom, csak aztán folytattam. – Nos…őőő, jó lenne, ha…mondjuk…izé…ide költöznél – dadogtam, mint egy gyépés. Kristen szemei kikerekedtek a hallottaktól.
- Rob, ez…azt hiszem kissé elhamarkodott döntés lenne – éreztem a hangján, hogy valamilyen szinten megkönnyebbül a visszautasítástól. Bármennyire is szeretjük egymást, ez tényleg túl korai lenne, ezt jómagam is belátom.
- Igazad van – értettem egyet vele. – Fejben jó ötletnek tűnt, de kimondva valóban idő előtti a dolog – mosolyogtam zavartan.
- Nem állok még készen erre, te pedig végképp nem – magyarázkodott tovább. Ha ettől így kiakadt, akkor mit fog szólni ahhoz, hogy a vihar csak két nap múlva hagyja el a térségünket?
- Kristen, hagyjuk, rendben? – akartam végre lapozni, ám az ő tekintete még mindig kétkedően festett. – Csörgött a telefonod – ez az egy kézzelfogható esemény jutott csak eszembe a téma terelése érdekében.
- Oh – vette át tőlem a telefonját, majd megnézte ki volt a korai telefonáló. – Alex hívott – közölte mosolyogva.
- Mi a francnak hívogat téged?! – háborodtam fel.
- Talán tudni akarta, hogy jól vagyok-e – vont vállat, majd pötyögni kezdett valamit. Idegesített a gondolat, hogy Alex még mindig koslat Kristen után. Miért nem érti már meg végre, hogy köztük egyszer, s mindenkorra mindennek vége?! Rohadt kis ex-barát!
- Mit csinálsz? – kérdeztem kíváncsian. Nem vagyok hülye, tisztában voltam vele, hogy sms-t ír, de ki szerettem volna puhatolni mit ír neki ilyen lelkesedéssel.
- Sms-t írok – na, kösz!
- Jó lenne, ha leszállna rólad – morogtam a bajszom alatt. Kristen leeresztette a kezét, és vihogva mellém lépett, majd a fejét a vállamra hajtotta.
- Csak nem féltékeny vagy? – csillantak fel a szemei egyből.
- De az vagyok! Na és?!
- Alex csak a….
- Kímélj meg a „Csak a barátom” szövegtől – rajzoltam idézőjeleket a levegőbe ingerülten.
- Pedig ez az igazság – mondta szelíd hangon.
- Na, ja. És ezt vele is tudattad már? – elgurult a gyógyszerem, vagy nem tudom mi üthetett belém, de egyfajta területvédő ösztön kerített hatalmába. Kristen az enyém, egyszóval másnak eszébe se jusson rástartolni, különben nagyon megjárja!
- Rob, állj le! Én, veled ellentétben külön tudom választani a barátságot a párkapcsolattól. Nem fogok lefeküdni Alexszel, ha ez böki a csőröd. Ő úriember nem úgy, mint… - harapta el a mondat végét.
- Én. Mondd csak ki, amire gondolsz. Alex nem olyan surmó, mint én vagyok, nem, de bár? - cinikus hangom hallatán én is meglepődtem. Egyáltalán nem ilyennek képzeltem az első közös reggelünket. Kurva jó vagyok a szép dolgok elrontásában. Nem adnak valahol ezért díjat? Megérdemelnék egyet az tuti fix.
- Ne forgasd ki a szavaimat. Nem értem, miért támadsz nekem? Én se vetem a szemedre a Meganos incidenst – előbújt a szög a zsákból. Éreztem én, hogy nem vagyunk még túl ezen az ügyön.
- Már megmondtam, hogy nem történt köztünk semmi – vettem emberibbre a hangnemet.
- Ugye milyen rossz, ha nem hisznek neked, és folyton bizonygatnod kell az igazad? – csalt kelepcébe. Belesétáltam a saját csapdámba. Kristen agyafúrtabb, mint hittem. Vigyáznom kell, különben teljesen a bűvkörébe kerülök.
- Ügyes! – ismertem el mesteri képességét.
- Nem csináltam semmit, csupán rávilágítottam egy nyilvánvaló tényre – játszotta az ártatlan, „Nekem semmihez semmi közöm” kislány szerepét.
- Bocs, amiért ennyire kikeltem magamból, csak tudod, ki tudnám nyírni Alexet, amiért még mindig köze van hozzád. Te az én barátnőm vagy, úgyhogy ő kopjon le – fogtam át a csípőjét, majd magamhoz rántottam törékeny testét.
- A barátnőd vagyok? – kérdezte, miközben lábujjhegyre állva cirógatta meg az államat az orra hegyével.
- Nem volt elég egyértelmű, ezután az őrületes este után, butus?
- Azt hittem csak kihasználtad az alkalom adta lehetőséget – nézett a szemeimbe, ám tréfának egy halvány szikráját se véltem felfedezni bennük.
- Most kezdjük újra ezt a röhejes beszélgetést, amit az előbb lefolytattunk, csak épp fordítva?! – eresztettem el a csípőjét. – Kristen, nem hiszem el, hogy kételkedsz bennem azok után, amit mondtam neked! – tényleg rossz érzés volt, hogy nem bízik bennem kellően ahhoz, hogy igaznak vélje a vallomásom.
- Csak annyira szép ez az egész ahhoz, hogy igaz legyen. Mármint, akkora képtelenségnek tűnik, hogy te szeretsz engem.
- Pedig így van, jobb lesz, ha beletörődsz – feleltem egy mély lélegzetvételt követően. - Szeretlek, és ha kell, akkor ezt naponta hangoztatni fogom – biztosítottam.
- Én is szeretlek, te mamlasz! – bokszolt a mellkasomba.
- Helyes – azzal a haját a füle mögé simítva, hezitálás nélkül vettem birtokba angyali ajkait.
Meglátásom szerint vitákban gazdag, ám annál örömtelibb két napnak nézünk elébe! És meg kell, hogy mondjam, már alig várom!

Úgy érzem lehetett volna jobb is, de(!) lesz még ilyen tartalmú rész, szóval ott kicsivel jobban szabadjára engedem majd a képzelőerőmet! ;)
Örülnék a komiknak, illetve a pipáknak! Köszi (L)

My life would suck without you - 15. rész

Sziasztok!!

Nagyon, de nagyon sajnálom, amiért ennyit kellett várnotok a frissre!!
Mivel megérdemlitek, hogy tudjátok a kimaradásom okát, ezért elárulom nektek.
Nővérem pontosan egy hét múlva elmegy Ausztriába dolgozni, és csak tavasszal jön haza.
Ezért nem tudtam írni, mivel szerettem volna vele minél több időt eltölteni.
Remélem ezt megértitek, bár tudom, hogy nem jó kifogás. :/
Viszont iszonyatosan köszönöm a sok szép komit, amit az előző fejihez írtatok!! (L)
Ehhez a részhez csak annyit, hogy nem volt ma erőm megírni a FŐ momentumot, szóval elég lapos és...hagyjuk.
Jó olvasást!

Lilluci

U.i: beszámolókat kérek a BD-ről, persze csak SPOILER-esen, mert van, aki még nem látta, úgyhogy legyünk rájuk tekintettel! :)
Köszi.
Kaptok egy kis ízelítőt a filmből zeneileg ;)
(Ez a film kibaszott jó lett, de erről majd később)

Tizenöt

/Robert/

Nem kis mennyiségű hideg vízre volt ahhoz szükségem, hogy lelohasszam a vágyamat. Mit meg nem mertünk tenni ennyi ember szeme láttára! Elképesztő, és egyben izgató is. Persze én nem arra izgulok, ha több ezer ember nézi, amint valakivel épp szexelek, erről szó sincs, csupán izgató, hogy ennyire vágyunk már egymásra. Ha ez folytatódik, legközelebb a szülei szeme láttára fogjuk egymást leteperni. Eddig azonban nem hagyhatom fajulni a - mára már igen csak elszabadult - dolgokat. Megbeszéltük, hogy nem zárkózunk el a testiség elől, mégse jutunk egyről a kettőre. Ezért döntöttem. Ha a döntésem azzal jár, hogy munkanélkülivé váljak, hát vállalom. Viszont azt az icuri-picuri kis tényt nem hanyagolhatom el, hogy bevalljam neki a tegnap esti kis botlásomat. Addig nem léphetünk még egy fokozatot, amíg ezt meg nem tárgyaltuk.
Hányingerem támad a puszta emlékfoszlányoktól. Hihetetlen, hogy képes voltam régebben szemrebbenés nélkül lefeküdni Megannal. Élveztem persze, hisz pasi vagyok, ez az egyik lételemem, de tegnap valami mégse klappolt. Hozzáérni se tudtam, olyannyira taszított. Áradt belőle a pacsuli szag, holott azt a parfümöt még én vásároltam neki. Hm, érdekes milyen kis idő alatt képes 180°-os fordulatot venni az ember.
Megan olyan nő, akit tényleg csak a szex miatt tűr meg maga mellett az ember. Gonoszság vagy sem ilyet mondani, de ez a szomorú igazság. Egy épeszű gondolata sincs, ha megszólal csak badarság tud kijönni azon a túltöltött száján, az illendőség hiányáról pedig már szót se ejtsünk. Csoda, ha egy olyan lány után, mint Kristen, aki maga a megtestesült jóság és ész, nem kértem műcica Meganból? Pedig elhihetitek, hogy célegyenesben voltam, de a lelkiismeretem nem engedte, hogy ilyen csúnyán elbánjak Kristennel. Nem ezt érdemli, főleg nem tőlem, akiben így is alig bízik meg. Minek kockáztassam a meglévő pozíciómat egy hülye lotyó, olcsó kis zsaroló trükkje miatt?
Megannak is megmondtam, hogy inkább vállalom azt, hogy Tim mindent megtudjon, s ezáltal kiközösítsen engem és – undorító módon – a lányát, mintsem, hogy Kristen egy életre megutáljon. Terveim vannak még vele, ezért se hagyhattam, hogy legyőzzön egy ostoba nőszemély. Persze Megan bosszút esküdött ellenünk, ami nála egyenlő a blöffel. Hogy tudna keresztbe tenni nekünk? Ugyan, egy ilyen műnőnek semmi esélye velünk szemben!
Ezt szépen elmesélem Kristennek is, aki reményeim szerint el fogja hinni, hogy nem történt köztünk semmi. Nyugi öregem, megérti! – nyugtattam magam.

Miután sikeresen lehűtöttem magam, felöltöztem, s elindultam a kocsimhoz. Az odáig vezető úton elterveztem az egész estét, amit Kristennel együtt szeretnék tölteni. Itt az ideje, hogy megtörténjen, aminek meg kell történnie. A lehető leggyengédebb énemet kell előkuporgatnom, ha azt szeretném, hogy hosszútávra tervezzen velem. Eddig nem bírt nagy jelentőséggel számomra a szex. Mindig volt kivel lefeküdnöm, de a nők nagy részére nem is emlékszem. Jó volt velük, mindig megadták azt, amire vágytam, és én is viszonoztam a kedvességüket, de nem bántam velük gyengéden, se szeretettel. Ők csak azért voltak, hogy enyhítsenek a kínzó vágyakozásomon. Kristent viszont nagyon is kedvelem, sőt, talán ez már több is, mint szimpla szimpátia. Ma van az a nap, mikor végre szóban és tettekben tudom kifejezni mindazt, amit felébresztett bennem.
27 évesen itt volt az ideje végre megkomolyodnom. Apám és Bradley folyton hangoztatták, hogy kéne már egy komoly barátnő, de én mindezidáig csak hárítottam őket, mondván, nekem nem kell senki olyan, aki csak azért van velem, mert híres vagyok. Ne ezt lássák bennem, hanem a valódi énemet. Azt, aki legbelül retteg attól, hogy elhagyják. Olyan férfi vagyok, aki ha egyszer szerelembe esik, akkor onnantól nincs menekvés. Szívemet, lelkemet beleadom, de néha sajnos ez sem elég. Mivel eddig elzárkóztam ettől az érzéstől, nem kaptam se jó, se rossz visszajelzéseket, de most kifejezetten élvezem ezt a földöntúli boldogságot, amit Kristen jelenlétében érzek.
Nyálas lennék? Igen, nagyon is az vagyok, de hölgyeim, ezt maguk művelik velünk, szegény rókákkal. Magukra vessenek, ha kissé szentimentálisakká válunk a szerelem hatására.
Semmi és senki nem fogja tudni megakadályozni, hogy ma végre egyek legyünk Kristennel! Se a begyöpösödött szülei, se Megan visszataszító hadművelete, se senki ezen a Föld nevezetű bolygón.
Meglepetésemre Kristen még nem tartózkodott az autónál. Fura, mivel én vagy 20 perccel később végeztem, mint ő, és utána még ott volt az a közel egy órás hideg zuhany. Nekitámaszkodtam az autó oldalának, előhúztam a zsebemből egy szál cigarettát, majd szépen elkezdtem szívni. Ez így ment mindaddig, míg teljesen kiürült a doboz. Kezdett különös lenni a helyzet.
Biztos, hogy itt van még, mivel együtt jöttünk, ezért feltételezem, együtt is fogunk távozni. Talán Caren tartóztatja fel. Lehet, hogy akkora benyomást tett a rendezőnőre, hogy ő még egy szerepajánlatot kínál neki. Bárki is akadályozza, a pokolra vele!
Kezdtem hülyén érezni magam, hogy csak úgy támasztom a kocsit, ezért visszamentem az épületbe. A folyosón összetalálkoztam az egyik asszisztenssel, aki készséggel útbaigazított. Végigrohantam a kihalt folyosókon, mígnem megérkeztem oda, ahol elvileg Kristen készülődik. Határozottan bekopogtam, de nem jött válasz. Még egyszer megismételtem ezt, csakhogy most már hangosan is közöltem a kilétemet.
- Kristen, Rob vagyok. Odabent vagy? – érdeklődtem, s rátapadtam az ajtóra. Halk neszezést hallottam ugyan bentről, de ezen kívül síri csend honolt. – Kristen? – szólítottam meg újfent. Erre kinyílt a vastag faajtó, ahonnan kisírt szemekkel lépett el mellettem Kristen. Szó szerint félretolt az útjából, úgy haladt el mellettem. Azonnal sarkon fordultam és próbáltam vele tartani a gyors iramot.
- Kristen, várj! – ragadtam meg a karját, s gyengéden visszarántottam. Nagyon rosszul nézett ki, s én tudni akartam rossz hangulatának kiváltó okát.
- Engedj el! – rángatózott a kezeim között. Dühös tekintete meglepett. Kiakadt, amiért elvesztettem a fejemet a fürdőben? De hát ő is benne volt, ez nem csak az én saram.
- Elmondanád mi történt? – érdeklődtem szelíd hangon. Ekkora, ha lehetséges még zabosabb lett, mint volt.
- Ez aranyos. Talán ezt a kérdést én tehetném fel neked, nem? – harcias kiállása ellentmondott elgyötört arcának. Nem tudtam pontosan mit vár el tőlem, ezért a számomra legelfogadhatóbbat mondtam.
- Oltári nagy barom voltam az előbb! Sajnálom, hogy nem tudtam kontrollálni magam - kértem elnézést. Azt hittem ettől megnyugszik és elfelejtődik az egész ügy, de nem így lett. Hangosan nevetni kezdett, ami rémisztő volt.
- Bazi vicces ember vagy, mondták már? – azzal fogta magát és fejcsóválva, könnyes szemmel hátat fordított nekem és újra elindult kifele. Elkapott a harci ideg, mert a következő pillanatban nekiszorítottam őt a hideg falnak, s kényszerítettem, hogy belenézzen a szemeimbe. Riadalom futott át az arcán, ahogy megfogtam. Nem állt szándékomban bántani, és nem is tettem, mivel alig értem hozzá.
- És most szépen elmondod, hogy mi a franc bajod van valójában! – szólítottam fel.
- Elfelejted, hogy én nem az egyik cafkád vagyok, akit csak úgy utasítgathatsz! – csillant meg a megvetés a szemeiben. Elkerekedtek a szemeim, a szám is tátva maradt a megdöbbenéstől. Mi az ördög?!
- Nem értem… - kezdtem volna, de ő nem hagyta, hogy befejezzem.
- Egy képmutató, mocskos féreg vagy Rob! – sziszegte. – Eljátszod, hogy kedvelsz, miközben mást dugsz titokban – üvöltötte. Értetlenül néztem őt, mivel egy árva szavát sem értettem. Kit dugok titokban? Mi van?
- Kristen, én nem tudom, hogy… - megint nem hagyott szót nekem.
- Persze, te soha semmivel nem vagy tisztában. Most jön a szívszorító szöveg, hogy te soha nem tennél ilyet, az rég volt, és miegymás, csakhogy átlátok rajtad. A vér nem válik vízzé, kedves Robert – mosolygott rám cinikusan, miközben ömlött a szeméből a könny. – Tudok rólad és Meganról. Nem kell többé megjátszanod magad előttem.
- Megan? Hogy jön ő… - most én nem fejeztem be. Mégis beváltotta a fenyegetését és megpróbál minket szétválasztani? – Semmi sincs köztünk – próbáltam őt meggyőzni, de látszott rajta, hogy már elkönyvelt engem, mint vétkes.
- Szarul hazudsz, én pedig vagyok olyan ostoba, hogy minden szavadat elhiszem. De többé nem leszek a kis játékszered Rob – ellökött magától, én pedig meg se próbáltam őt marasztalni. – Nem kell aggódnod, könnyűszerrel ki tudlak tépni a szívemből – forgatta meg bennem a nagy kést.
- Kristen! – a neve hallatán megtorpant, de nem fordult vissza hozzám. Így is jó. – Nem történt semmi, én…nem bírtam megtenni. Nem várhatom el, hogy ezt megbocsásd, csak arra kérlek, hogy ne gyűlölj – mondtam neki.
Végre rám nézett, de ez a nézés rosszabb volt, mintha szembeköpött volna. Semmi érzelem nem ült ki az arcára, csak nézett halálsápadtan.
- Nem gyűlöllek, Rob. Nem érzek irántad semmit….az égvilágon semmit – ismételte meg síri hangon. A lehető legrosszabbat mondta, amit csak lehet. A gyűlölet legalább egy érzelem, még ha negatív is, de a semminél azért jóval több. Nekem azonban itt maradt a nagy üresség. Ettől féltem. Túlságosan beleéltem magam, hogy végre valakit közel érzek magamhoz, mire az az első bukkanó alkalmával, inkább kiszáll a játékból. Tudhattam volna, hogy ez a csoda is három napig fog tartani.
A saját két szememmel láttam, hogy miképp roppan bele egy ember a szerelmi csalódásba, s miképp próbálja a darabkáit összeszedni, s hogy ez soha nem sikerülhet neki, mivel a szíve megszűnt dobogni, ahogy a szeretett nő kilépett az ajtón. Ezért nem akartam én ezt! Fájt látnom apámat, aki mindig is erős és magabiztos volt, úgy, mint egy élő roncsot. Nem ivott, nem evett, csak feküdt az ágyában és kifele bámult az ablakon. Sokáig még rám nézni se tudott, mivel anyámra emlékeztettem. Aztán ez az állapot átcsapott a fékezhetetlen piálásba. Ivott reggel, ivott délben és ivott este is. Nem volt ugyanaz az ember többé. Állítása szerint ő mindent feláldozott anyámért, aki csak megjátszotta magát a jó élet reményében, s mikor kiderült, hogy apám nem tud olyanfajta luxus biztosítani, amire neki szüksége van, összecsomagolt és búcsú nélkül távozott az életünkből. Azóta meghalt számomra! Mindenkinek azt mesélem, hogy az anyám kiskoromban egy súlyos betegség következtében meghalt.
Apám csak a nagynénim – Bradley édesanyja – miatt nem lett alkoholista. Ő volt mellette ugyanis a nap 24 órájában. Én is próbáltam minden terhet levenni az édesapám válláról, így javarészt ennek köszönhetem az autóversenyzői karrieremet.
Hogy némileg több pénzhez jussunk, amíg apám nem volt képes teljes munkaidőben dolgozni, én a helyi gokart klubban segédkeztem, mint pályamunkás. Az ott dolgozók hamar meglátták rajtam, hogy odavagyok ezért a sportért, így lehetőséget adtak, hogy kipróbáljam magam. Gyorsan megtanultam az alapokat, s ezután egyre többet és többet akartam. Törtettem, hogy én legyek a legjobb, s egyhamar így is lett. Nem mással jártam egy gokart klubba, mint Jenson Buttonnal. Mindketten őstehetségnek számítottunk, s idővel elözönlöttek minket jobbnál jobb ajánlatokkal. Mindketten mentünk a magunk útján. Ő a Forma-1et választotta, míg én a Nascar mellett tettem le a voksom. Ez együtt járt azzal, hogy el kellett hagynom a szülőföldemet. Elköltöztem Angliából, s immár 5 éve élek Amerikában. Apám hála Istennek teljesen rendbe jött, szinte ő volt az, aki rugdosott, hogy fogadjam el a tesztpilótai lehetőséget a Nascar uralkodó csapatánál. Nehéz szívvel ugyan, de beleegyeztem, és azóta itt élek.
Mindenki bátran mondhatná, hogy ezek után miért sír a szám, hisz mindenem megvan. Én nekik csak annyit üzennék: szart se tudnak az egyedüllétről, az attól való rettegéstől, hogy nem lesz senki, aki magát az embert szereti, csupán a hírnevét. Láttam mit képes tenni a szerelem az emberrel, láttam vért izzadva küzdeni azt a személyt, aki megrendíthetetlen volt. És most én is itt vagyok…egyedül.
Talán ezzel a sors akar üzenni nekem. Talán azt kívánja, hogy játsszam tovább egyedül a játékot, úgy, ahogy eddig tettem. Nekem mindössze ez rendeltetett!

/Kristen/

Üresség. Ezt éreztem, ez voltam belül. Kitépték, és megtépázták a szívemet. Még egyszer megjártam, még egyszer meghaltam. Klassz! Rajtam kívül nem sokan mondhatják el magukról, hogy egy év alatt két férfinak is sikerült palira vennie.
Az Alexszel való szakításom is kínkeserves volt, de a Robhoz fűződő viszonyom valamivel mélyebb volt, ezért ez a szakítás – már ha lehet annak nevezni – jobban megviselt. Szinte égeti a bensőmet az a szorító, elviselhetetlen érzés. A torkomat, mintha fojtogatnák, s szüntelenül csak sírok. Ez így volt korábban is, de most legszívesebben meghalnék bánatomban.
Tudom, csak magamra vethetek, amiért hagytam magam elcsábítani, holott tisztában voltam azzal, hogy Rob egy aljas szívtipró. Mégis elhittem, hogy irántam másképp érez. Ostoba, ostoba, ostoba! Nézd meg, hogy hova jutottál a jóhiszeműséged miatt! Fene rossz emberismerő vagyok, ez most is kiderült.
A legfájóbb pedig az, hogy meg se próbálta megmagyarázni a dolgokat. Legalább egy csepp megbánást tanúsított volna, de nem, őméltósága még erre sem képes. Szegény csaj, majd megoldja, nem számít, hogy padlóra küldtem. Neki a legkönnyebb, egy újabb problémás csaj kihúzva a listáról. Van még annyi tartaléka, hogy az én hiányomat meg se fogja érezni.
Á, mit művelek? Megpróbálom besarazni őt magam előtt, miközben tudom, hogy ő volt a kivételes személy számomra.
Ez van, így jártam! Megint.

Hazaérve nem volt más vágyam, mint egy jó forró fürdő. Az elképzelés kitűnő volt, ám még a kivitelezésig sem jutottam el.
- Hogy-hogy ilyen korán hazaértél? – kérdezte szemrehányóan apa. Nem volt kedvem vele traccs partizni, de tudtam, hogy nem slisszolhatok csak úgy el.
- Vége a forgatásnak – mondtam, s indultam volna fel, de nem engedett.
- Milyen volt? – érdeklődött kíváncsian. Avassam be a részletekbe, hogy kiszúrjak Robbal? Ha apám tudomást szerez arról, hogy milyen intim viszonyba keveredtünk, biztos Rob kirúgása. Nem, nem vagyok gonosz! Attól függetlenül, hogy Rob egy aljas szemét, még egy nagyszerű pilóta is. Nem venném a lelkemre, ha miattam kéne megválnia a csapattól.
- Szuper – erőltettem magamra egy mosolyt.
- Ennek igazán örülök.
- Apa? – állítottam most én meg. Nem akartam tovább húzni az időt. Itt volt az ideje lépnem, főleg addig, míg jó kedve van.
- Tessék?
- Szeretném, ha megírnád a felmondásomat – hadartam pirultan.
- Fel akarsz mondani? Mégis miért? – méregetett, mint aki mindent pontosan tud.
- Nem való nekem ez a munka, és különben sem jövök ki jól Robbal – magyaráztam.
- Azt hittem jól megvagytok.
- Nos, nem. Ki nem állhatom a pökhendi stílusát – fintorogtam, hogy hatásosabb legyen a kis bemutatóm. Ez a reklámfilm felébresztette a szunnyadó színésznőt, aki bennem lakozik.
- Értem. Holnap első dolgom lesz megírni – bólintott. Látszott, hogy megkönnyebbül, amiért nem neki kell cselekedni ez ügyben.
- Nem lehetne még ma? Holnap el akarom vinni hozzá – mondtam. Személyesen akartam átadni neki a felmondásom, kíváncsi vagyok az arcára, ahogy megtudja, mostantól semmi közünk egymáshoz. Ezzel végérvényesen megszüntetek minden kapcsolatot kettőnk között.
- Meglátom, mit tehetek – azzal fogta magát és visszavonult a dolgozószobájába.
Ezzel a történet véget ér…

/Robert/

Bevittem még vagy egy tucat deszkát a nappaliba.
Épp ma kell ennek is történnie! Ma, amikor elhatároztam, hogy kirúgok a hámból, és megpróbálok elfelejteni mindent. De a természet ilyenkor is közbeszól, nehogy véletlenül is jól érezzem magam a bőrömben.
Elkezdtem bedeszkázni az ablakokat, majd kihordtam a nappaliba sok ezer gyertyát, felkészülve az áramkimaradásra, ami ilyenkor igen csak megszokott.
Javában pakolásztam, mikor a csengő éles hanggal megszólalt. Eme kedves látogatóm még épp idejében érkezett, hogy fogadni tudjam.
Leraktam a kezemből a kalapácsot, s mocskosan – merthogy a fa húrcibálás, és deszkázás közepette eléggé összekoszoltam magam – indultam el ajtót nyitni.
Ahogy kitárult előttem az ajtó, azt hittem már most piás vagyok, holott még egy kortyot sem ittam aznap.
Hogy-hogy eljött hozzám? Miért pont ma? Talán megbánta, hogy alaptalanul vádaskodott? Nem. Ahogy rám nézett, tudtam, hogy még mindig én vagyok számára a föld legundorítóbb teremtménye. Semmitmondó arcát látva megsemmisültem.
- Csak ezt akartam átadni neked – nyújtott felém egy fehér lapot. Nem kellett különösebben nagy koponyának lennem, hogy tudjam, felmond. Nem nyúltam a papír után. Inkább kitártam előtte az ajtót, ezzel is próbálva kicsivel tovább marasztalni őt. Bizonytalanul belépett a lakásomba, s elment egészen a nappali közepéig. Én még mindig az ajtóban állva bámultam utána. – Aláírod, és azzal mindennek vége – közölte síri hangon, ám a hangjában felfedezni véltem a zavarodottságot. Azt próbálja mutatni, hogy minden rendben van vele, és, hogy ezzel a felmondással minden probléma megszűnik köztünk, csakhogy nem számol azzal a ténnyel, hogy az enyém a döntő szó.
- Egy pillanat, előbb még van egy kis dolgom – válaszoltam neki. Vállat vonva kényelembe helyezte magát a kanapén.
Tudom, hogy egy utolsó szemétláda vagyok, de akkor is meg kellett lépnem a következőt. Felvettem a földről a kalapácsot, majd három hatalmas deszkát kezdtem nekiszögelni az ajtónak.
- Mégis mi a jó büdös francot művelsz?! – ugrott fel a helyéről kétségbeesetten, mégis zabosan. Egy élmény ilyennek látni.
- Elszigetelem magunkat Katrina elől – válaszoltam egyszerűen. Gyilkos indulat csillant meg a szemeiben, és erőszakkal próbálta meg kitépni a kezemből a kalapácsot, persze sikertelenül.
- Nevetséges, hogy ilyen módszerrel akarod távol tartani a nődet – horkant fel cinikusan. Majdnem hangosan felnevettem erre.
- Miről beszélsz?
- Katrináról. Gondolom valami magas orosz, a nevéből ítélve legalább is – fintorgott.
- Hát, tekintélyt parancsoló az már biztos – játszottam tovább vele. Tényleg nem esik le neki semmi?
- Klassz, ennek igazán örülök! De nem lenne egyszerűbb telefonon közölni vele, hogy ma ne jöjjön? Mi értelme, hogy bedeszkázod magadat és engem? – kérdezte értetlenül.
- Látom nem érted… - sóhajtottam. Ideje volt beavatnom őt. – Katrina nem egy nő, vagyis az, de nem olyan értelemben, ahogyan te gondolod.
- Rob, kérlek! Engem igazán nem zavar, hogy kivel vagy együtt. Tényleg! Csak engedj ki innen, aztán azt kezdesz ezzel a Katrinával, amit csak akarsz – próbálta jókedvűen előadni magát, de én átláttam rajta.
- Pokoli rosszul hazudsz – csóváltam a fejem. – Katrina az istenverte vihar neve, nem pedig egy szeretőmé! – válaszoltam neki feldúltan. Egy pillanatra hátrahőkölt, majd ugyanolyan dacosan beszélt velem, mint a legelején.
- Lehet, hogy ez a többi agyatlannál bejött, de nálam rossz fát tettél a tűzre! Írd alá ezt az átkozott papírt, és felejtsük el egymást egy életre! – hadonászott előttem a kezeivel.
- Leállítanád magad? – ragadtam meg a kezeit, s amilyen közel csak tudtam magamhoz szorítottam. Az akaratával próbált ellenállni nekem, de a teste más mondott, mint az esze. – Nem hazudok neked. Sosem tettem – mondtam neki fojtott hangon, ugyanis kellemes illata beitta magát az elmémbe, ezzel megrészegítve engem.
- Hagyj elmenni, kérlek! – könyörgött. Lenézve rá, láttam rajta, hogy reszket és fél. Nem tőlem félt, hanem attól, hogy újra megbántom.
- Miért nem hiszel nekem Kristen?
- Szeretnék, de képtelen vagyok…te…te…nem akarhatsz engem – hajtotta le a fejét.
- Mi az, hogy nem akarhatlak? Talán valaki felesége vagy, hogy tiltott együtt lennünk? – érdeklődtem, mivel nem igazán volt világos számomra, miért ne akarhatnám.
- Nem, dehogy! – tiltakozott egyből.
- Akkor?
- Nézz magadra, aztán meg rám. Ez…kész abszurdum – újbóli kapálózásba kezdett, és most hagytam is, hogy kibontakozzon a karjaimból. – Nem akarhatsz velem lenni, egy olyan nő után, mint Megan. Ez teljes képtelenség.
Valahogy a nőknél mindig minden probléma forrása a szépséghez vezethető vissza. Egyiknek sincs kellő önbizalma. Vagyis inkább pontosítanék, a kellő nőnek sosincs elegendő önbizalma. Folyton ez a megfelelési kényszer, holott mindegyikük szép a maga nemében. Sejthettem volna, hogy egyszer Kristen agyába is beleissza magát ez az átkozott gondolat.
- Szóval ez a bajod? Azt hiszed te nem vagy olyan, mint Megan? – haloványan biccentett. – Igazad van, nem hasonlítasz rá.
A szeméből előbukott az első könnycsepp.
- Látod, még te magad is belátod, hogy nem vagyok olyan szép, mint ő.
- Én nem ezt mondtam! – tiltakoztam. – Te ezerszer különb és értékesebb ember vagy, mint amilyenné Megan valaha is válhat. Nem ismertem még nálad elragadóbb teremtést Kristen.
- Ne nevettess, légy szíves! – kérte ki magának.
- Nem tudom neked másképp elmondani, hogy milyen sokat jelentesz nekem, és, hogy mennyire csodállak. Sajnálom, ha azt képzeled, hogy mindezt csak úgy hasra ütésszerűen mondom, annak érdekében, hogy játszadozzam az érzéseiddel. Ha egy hazug és álnok embernek tartasz, tényleg jobb lesz, ha elmész -–azzal elkezdtem kifeszegetni a szögeket a deszkából, csakhogy Kristen nem hagyta befejeznem a műveletet.
- Hiszek neked… - simított végig az arcomon.
- De? – éreztem a hangsúlyán, hogy van még valami a tarsolyában.
- De eljöhet az az idő, amikor visszasírod a Meganhoz hasonló nőket.
- Soha! És tudod miért? Mert, ha egyszer találkozol a neked való nővel, többé rá se bírsz nézni másra – óvatosan megcirógattam az arcát, ő pedig készséggel simult a tenyerembe. – Nem történt köztünk semmi, nem bírtam megtenni.
- Shh, erről most nem akarok beszélni – azzal elkezdte kigombolni az ingemet. Nagyot nyelve figyeltem, ahogy lassan megszabadít a felsőmtől. Görcsbe rándult a gyomrom, a szívem pedig egy ütemet kihagyva hangos kalimpálásba kezdett. Eljött hát a pillanat, amire oly’ régóta várok.
- Biztosan ezt akarod? – inkább még most kérdeztem meg, amíg még tudtam racionálisan gondolkodni. Semmit nem teszek, ha arra kér. Tiszteletben tartom a döntését.
Azért titkon persze reménykedtem benne, hogy zöld utat enged nekem.
- Mindennél jobban – súgta, s lehelet finom csókot nyomott az ajkaimra…

Tudom, tudom, tudom. Rossz, sőt még annál is rosszabb, de most csak ennyi tellett tőlem. :/ Sajnálom!
Azért örülnék, ha páran írnának komit, vagy csak pipálnánk! (L)

My life would suck without you - 14. rész

A képért köszönet jár Fanninak! (L)

Sziasztok!!

Azt hiszem nem kell bevezetnem semmivel a most következő részt. Tudom, hogy mindenki már eldöntötte magában, hogy ÉN, hogyan fogom alakítani a jövőben a történet szálát......hát, majd meglátjuk.

A rendszeres kis kommentelőimnek hálás köszönet a sok kedves szóért!! (L)(L)

Jó olvasást!!

Lilluci

Tizennégy

/Kristen/

A madarak boldog füttyszavára ébredtem hétfőn. Fülig érő mosolyom a mai napnak szólt. Tényleg igaz az, amit mondanak: A szerelem bearanyozza az életet. A rossz tapasztalatok ellenére is hittem ennek az igazában. Rob egy olyan énemet érintette meg, ami ezidáig még magam előtt is rejtve volt. Szabadabbá, magabiztosabbá, és a legfontosabb, bátrabbá váltam ettől az érzéstől. Kezdem úgy érezni, hogy ez lehet AZ a szerelem. Rob megtestesíti mindazt, melyet eddig keresetem egy férfiban. Magabiztos, védelmező, néha kissé makacs, de ezt is imádom benne, és persze iszonyatosan helyes. Persze nem ez a fő indok, amiért szemet vetettem rá.
Ha ő megbántana, abba belehalnék. És ez nem amolyan közhely, amit az emberek végső elkeseredésükben mondanak, én tényleg belehalnék a fájdalomba. Egy balszerencsés kapcsolaton már túl vagyok, nem akarom, hogy ebben is valami hasonlót éljek meg.
Nincs mitől tartanom, száz százalékosan megbízom Robban, úgyhogy kár is ezen túráztatom magam. A mának kell élni, a többin ráérek utána gondolkodni, nem igaz?
A fésülködő asztalkámhoz léptem, ahonnan felvettem a kb. 4 éves koromban kapott hajkefét (igen, akkor még kaptam ajándékot a szüleimtől), s megpróbáltam kifésülni a csomókat a hajamból. Kisebb-nagyobb sikerrel sikerült megoldanom ezt az elsőre bonyolultnak tűnő feladatot. Ezután nem maradt más hátra, ki kellett választanom egy elviselhető ruhadarabot. Kint aligha lehet 40 foknál kevesebb, úgyhogy célszerű lengére vennem a figurát. Igen, csakhogy nem akarom Rob figyelmét elterelni a munkájáról. Persze jól esik az önérzetemnek, hogy a kedvesem kocsányon lógó szemmel bámul engem egész nap, a munkatársai kétlem, hogy ilyen előzékenyek lennének ez ügyben.
Mivel a kis tanakodásom a ruhásszekrény előtt nem kecsegtetett semmilyen jó ötlettel, így az ösztöneimre hallgatva kiemeltem pár ruhát, s azokat kaptam magamra. Így lehetett rajtam egy rövid farmernadrág – amit többen, köztük én is, csak francia bugyinak neveznék -, illetve egy fehér spagetti pántos felső, amit még Hilarie hagyott itt több évvel ezelőtt. Kit érdekel, nem az enyém a főszerep! – legyintettem a tükörnek.
Az órára nézve észleltem, hogy igen csak késésben vagyok, ezért a hajamat csak megborzoltam, az arcomra enyhe púdert kentem, a számat pedig csillámfénnyel emeltem ki. Ennyit az én sminkelési művészetemről. Azon az elven vagyok, hogy a smink lemosása után is nézzek ki emberként, ne csak a maszk alatt.
Ahogy belebújtam a tanga papucsomba, meghallottam feldübörögni a piros csoda motorhangját. Eszeveszett módjára kezdtem rohanni, majdnem orra is buktam a lépcsőfordulóban, a legutolsó pillanatban sikerült csak megkapaszkodnom a korlátban.
- Szép belépő! – kuncogott a konyhaajtónak dőlve Rob. Felcsillantak a szemeim, ahogy megláttam őt, a szívem heves pulzálásán pedig már meg se lepődtem. Annyira szerettem volna a nyakába ugrani és megcsókolni őt, de tudtam ez itt nem engedélyezett.
- Elaludtam egy kicsit – pirultam el. Nem az első eset volt ugyanis, hogy rám kellett várni. Istenem, nőből vagyok!
- Semmi gáz. Ha tehetném, kihagynám ezt a szarság…khm programot – korrigálta magát, ahogy meghallotta az anyám lépteit a háta mögül. A kitörni készülő nevetésemet csak nagy nehézségek árán bírtam visszafogni.
- Jó reggel Robert! – nézett rá rosszallóan az anyám. Mintha engem nem hallana mindennap káromkodni.
- Tiszteletem a hölgyeknek – hajlongott Rob elesetten. Látszik, hogy nincs hozzászokva a mi házunkban megkívánt protokollhoz.
Csak a köszönése után figyeltem fel az anyám háta mögött ácsorgó nőre. Susan volt az, anyám egyik legrégebbi és legszimpibb barátnője. Vele lehetett hülyülni, ő értett mindenfajta tréfát, sőt néha maga is beszállt a pletykadélutánjainkba, amit rendszerint Hilarie-vel tartottunk. Nagyon szerettük őt, és úgy éreztük ő is szimpatizál velünk, s nem csupán két pisist lát maga előtt, hanem két érett gondolkodású felnőtt nőt. Néha szerettem volna inkább az ő lánya lenni.
Susan is kuncogott Rob botlásán, ám anyám szúrós pillantására abbahagyta a nevetést. Szegény, még őt is terror alatt tartja!
- Szia, Susan – köszöntöttem illedelmesen, ám anyám nem bírta ki beszólás nélkül.
- Kristen, Susan nem egy buta barátnőd, akit csak úgy tegezhetsz! – idegeskedett.
- Ugyan Jules, már vagy ezer éve ismerem Kristent, igazán hanyagolhatjuk a formaságot – szólt közbe. Anyám, aki köztudottan utálja, ha valaki ellentmondd neki, csak flegmán vállat vont.
- Ő, sajnos mi így is késében vagyunk, úgyhogy engedelmükkel távoznánk – húzott ki minket a szorult helyzetből Rob. Anyám biccentett, én pedig karon ragadtam szegény szerencsétlen Robot, és kihúztam az ajtón.

- Azt hittem apádnál nincs rosszabb! – törölte meg a homlokát.
- Egy kutya mind a kettő – mondtam. – Ha nem haragszol meg, szörnyen áll neked ez a páváskodó stílus – nevettem ki, ahogy bekötöttük magunkat a kocsiban.
- Tényleg? Pedig ezentúl így akartam kommunikálni veled – viccelődött.
- Inkább ne, ha kérhetem.
- Rendben – egyezett bele könnyűszerrel - A szüleid valamilyen katonaiskolába jártak, vagy mi, hogy ilyen karót nyeltek? – kérdezte, miközben elindultunk a forgatás színhelyére.
- Nem, ezekért csupán a gének a felelősek – húztam el a számat.
- Ugye te nem fogsz ilyenné válni, mert ha igen, akkor itt az ideje felkészülnöm – poénkodott.
- Haha, röhög a vakbelem! – sértődötten fordultam az ablak irányába, ügyet sem vetve esdeklő próbálkozásaira.
- Kristen, kérlek, nézz rám! – esengett.
- Nem! – makacskodtam tovább.
- Oké, akkor többé nem csókollak meg – vágott vissza. Hitetlenkedve néztem rá, mire vállat vont – Ha te is, akkor is én is tudok játszani.
- Tíz percig se bírnád – vágtam a fejéhez.
- Lehet, hogy nehéz lenne, de van némi önuralmam, kedves.
- Mivel az előbb rád néztem, így nem kell ezzel a drasztikus módszerrel élned – adtam diplomatikus választ.
- Meglátásom szerint, kettőnk közül nem én lennék az, aki nem bírná sokáig – gúnyolódott tovább.
- Akkor ezek szerint baj, hogy szeretek csókolózni veled? - érdeklődtem.
- Egyáltalán nem! – vágta rá azonnal – Nagyon is tetszik – ravaszkás mosolyra húzta a száját.

Az út további részét csendesen tettük meg, megkímélve egymást az agymenéseinktől. Néha azért oldalra sandítottam, de neki mindannyiszor elkomorult az arca. Nagyon gondolkodott valamin, amibe engem nem akart beavatni.
- Valami baj van? – kérdeztem rá.
- Ezt miből gondolod? – kérdezte olyan hangsúllyal, mint akit tetten értek.
- Nagyon elgondolkodtál – magyaráztam – Talán nem aludtál sokat az éjjel?
- Mi?! – kapta felém kétségbeesetten a fejét.
- Jézus, az utat nézd! – kiáltottam – Mi bajod?
- Miből gondolod, hogy nem aludtam? – rekedtes hangja most furán csengett.
- Látom, hogy a szokottnál is karikásabbak a szemeid, és jóval borostásabb is vagy, mint szoktál – feleltem értetlenül. Lemaradtam volna valamiről?
- Ő, igen…khm hosszú estém volt.
- Szabad tudnom, hogy mit csináltál? – nem akartam kérdőre vonni, de a viselkedése kissé félelmetes volt.
- Csak apámmal beszéltem, aki Angliában lakik. Ez az időeltolódás szar! – adott kielégítő választ. Hittem neki.
- Már azt hittem valamelyik barátnőd fárasztott ki – viccnek szántam, neki azonban elsötétült az arca.
- Ne légy ostoba! – metsző hangja megrémisztett.
Szerencsére ezt a beszélgetést megszakította az érkezésünk. Rob úgy ugrott ki az autójából, mint akit kergetnek. Összeráncolt szemöldökkel időztem még pár pillanatig a járműben. Valamit nem akar elmondani nekem ez nyilvánvaló. Történt valami az apukájával? Komolyan nem tudtam rájönni, hogy mi lehet az ok, amiért ennyire másmilyen, mint általában.
Kicsatoltam magam, majd kiszálltam, s elindultam a tömeg felé, ám alig tettem meg pár lépést, valaki nekidöntött egy fának. Rob volt az, aki teljes testével nekinyomott egy korhadt fatörzsnek. Cigi szag áradt belőle, a szemében pedig bizonytalanság és aggódás kettőse keveredett.
- Rob, ez fáj – figyelmeztettem, mivel igen csak erősen szorított. Az arcizmai felengedtek, s mintha az eszébe ötlött volna, hogy én vagyok az, akit érthetetlenül tart.
- Bocs – eresztett el.
Mivel nem tudtam mi baja lehet, de mindenképp éreztetni akartam vele, hogy én mellette vagyok akármi is bántja, szorosan magamhoz öleltem őt. A kezei pár pillanatig magatehetetlenül lógta maga mellett, de egy kis idő múlva ő is átkulcsolta a testemet. Az arcomat a nyakhajlatába temettem, s beszívtam utánozhatatlan Rob illatát.
- Szeretnék veled beszélni még a mai nap folyamán – súgta a hajamba. El akartam szakadni tőle, csakhogy ő még mindig szorosan ölelt engem.
Bólintottam, mire felengedett, s így könnyűszerrel elválhattam tőle. Érthetetlen volt számomra, mégse akartam feszegetni a dolgokat. Még ma megtudom nyomasztó hangulatának kiváltó okát.
- Mindenképp beszélünk, de most menj, még a végén úgy késed le a forgatást, hogy itt vagy – mosolyogtam rá. Megcirógatta az arcomat, s jó alaposan megnézett magának. El akart volna raktározni a memóriájában? Fogalmam sincs, de olyan érzés volt...

/Robert/

Klassz, már így a legelején hazudok neki. Mi lesz később, ha most szemrebbenés nélkül megy a dolog? Még hogy az apámmal beszéltem! Istenem, ha kiderül az igazság, talán egy életre meggyűlöl. Nem, nem fog! – nyugtattam magam. Szépen elmagyarázom neki, mi miért történt, ő pedig semmisnek fogja tekinteni az egészet. Hisz tulajdonképpen nem történt semmi megbocsájthatatlan.
Igen, minden rendben lesz, ha közlöm vele a miérteket. Kristen nem egy agyatlan liba, aki ennyitől faképnél hagyna engem. Ha mégis amellett dönt, azt is megértem, mivel az én saram az egész, de biztosan beleőrülnék, ha egy ilyen kis botlás miatt elveszíteném az első nőt, akit tényleg kedvelek.
- Robert, kedvesem! – jött elmém a reklámfilm rendezője, Caren. Volt szerencsém már egyszer találkozni vele, mivel betegesen imád mindenféle autósportot. – Azt hittem nem is jössz, te rosszcsont fiú – ütött a fenekemre. Megrökönyödött arcomat látva elszégyellte magát, persze csak brahiból. A dilis filmeseknél ennyi igazán belefér.
- Gondoltam rá, hogy talán tanácsos lenne kihagynom ezt a felfordulást – mondtam, ő viszont nyeríteni kezdett, mivel azt hitte csak ugratásból mondom ezt.
- Meglátod, imádni fogod! – lelkendezett.
- Caren, van egy kis probléma – lépett mellénk halálra vált arccal az egyik asszisztens. Mintha maga Elvis Presley szellemével futott volna össze a büfében.
- Mondd gyorsan, nem érünk rá egész nap! – sürgette alkalmazottját.
- Palmer nem fog ideérni időben. Dugóba került a főúton – hadarta el egy szuszra a - számukra – rossz hírt a nő.
- Hogy miiii?! – sipákolta Caren. Nem lehet igaz, hogy mindig én fogom ki ezeket a marhákat! – Ide kell őt hoznotok, ha törik, ha szakad, érted???
- Lehetetlen. Egy baleset tartóztatja az egész forgalmat – magyarázta az asszisztens.
Caren nyugtatólag az orrnyergét kezdte masszírozni, de így is úgy nézett ki, mint aki bármelyik pillanatban robbanhat.
- Ki kell találnunk valamit, különben fuccs az egésznek – hápogta. Én kiegyeztem volna egy lefújásban. – Nincs itt valaki, aki beugorhatna?
- Mindenki közel 40 éves. Nem hiszem, hogy a nézőknek bejönne, ha egy jóképű fiatal férfi, egy negyven éves nővel keveredne intim közelségbe – húzta el a száját a nő.
- Bassza meg! – idegeskedett tovább Caren, majd elkezdett fel-alá járkálni mérgében. Még senki nem világosította fel, hogy ettől nem lesz semmi se könnyebb?
- Rob, a kocsiban hagytad a telefonodat, gondoltam szükséged lehet rá – lépett hozzám Kristen. Egyből boldoggá váltam, ahogy megláttam őt. Képes egyik percről a másikra felvillanyozni.
- Kösz – azzal kivettem a kezéből a készüléket, majd hosszú ideig tartottam a csuklóját a kezemben. Hol érdekelt engem az a tetves telefon, csupán őt akartam megérinteni.
- Ez az! – csapta össze a tenyerét a rendező. Kristen kérdőn nézett rám, de én csak egy: Nem normális mozdulattal elintéztem az egészet. – Ő lesz a mi beugrónk! – csillant fel a szeme Kristen láttán.
- Tessék? – kérdezett vissza félénken Kristen.
- Te fogsz együtt szerepelni Robbal a reklámfilmben – húzta ki magát büszkén Caren. Kristennel ijedten egymásra kaptuk a tekintetünket. Azt hiszem mindkettőnk fejében hat szó kavargott. A szülők nem fognak örülni ennek.
- Ez igazán kedves, de nem fogadhatom el – hárította a felkérést Kristen.
- Kedvesem, én nem ismerem a nem szót. Ha jól tudom, te Rob alkalmazottja vagy, én pedig Robot alkalmazom, úgyhogy részben téged is – mindezt egy cinikus mosollyal az arcán közölte velünk. Szegény Kristen úgy állt előttem, mint akit leforráztak.
- Caren, biztos van más megoldás – keltem fel a helyemről.
- Ha lenne más, akkor azon igyekeznék, hogy megtaláljam, de sajnos nincs. A kis asszisztensed fog beugrani Palmer helyébe, és nincs apelláta! – tett pontot az „i”-re határozottan. – Mary, vidd el Kristent – nézett rá megerősítésért, mire a szóban forgó személy élettelenül bólintott -, és pofozzátok ki. Egy dögös nőt akarok látni, nem pedig egy lelakott hippit – mutogatott rá, mint valami véres rongyra. Nagyon viszketett a tenyerem ennek a nőnek a közelében. Ha még egyszer pocskondiázni meri Kristent, esküszöm, hogy nem állok jót magamért! – Ami pedig téged illett – fordult hozzám -, téged is felturbózunk egy kicsit.

Azzal kezdetét vette egy több órán át tartó smink, és öltözető hajcihő. Mondtam már, hogy utálom ezeket a kényszer dolgokat?
A sok sminktől, amit rám kentek már az arcomat sem éreztem. A ruhám kényelmetlen volt és szúrt, az illatom pedig túl bódítóra sikeredett.
Egy ismeretlen nő aztán karon ragadott, és egy elkülönített szobába vezetett, ahol mindenféle fekete izével kenték össze a fehér ingemet. Még az arcomra is került belőle.
- Á, látom készen vagy – lépett a szobába Caren. Hunyorogva tudtam csak kivenni az alakját, ugyanis annyi fény világított ebben a berendezett szobában, amennyi még New York kivilágításához is sok lenne.
- Mi értelme volt több órán keresztül sminkelni, ha utána összekentek mindenféle kosszal? – vontam kérdőre, mivel rohadtul nem vágtam, minek kellett 3 órát dekkolnom egy cseszett székben, ha utána tönkrevágják az egészet.
- Ez nem könnyen lemosható smink, és ha lejön rólad a piszok, úgy kell kinézned, mint egy trendi pasi.
- Fasza! – lelkendeztem.
- Olvastad a forgatókönyvet? – kérdezte, és a biztonság kedvéért odanyomott egy példányt a kezembe.
- Átfutottam egyszer-kétszer – válaszoltam flegmán. Nem volt valami bonyolult felfogni egy tusfürdő reklám menetét.
- Oké, azért csak beszéljük át – pörgött fel ezerrel – Koszosan belépsz a lakásodba, bevágod magad után az ajtót, leszaggatod magadról a nyakkendődet, majd leveszed szépen sorjában a ruháidat, mígnem egy alsónemű marad rajtad. Azután belépsz a fürdőbe, megengeded a meleg vizet, ami gőzölni kezd. Leveszed az alsógatyádat is - vagyis csak imitálod -, aztán pedig belépsz a kabinba. Eddig oké? – kérdezte, mintha retardált volnék.
- Világos, mint a nap.
- Rendben. Amíg te fürdesz, addig azt látjuk, hogy egy igen csinos hölgy sétál a szálloda folyosóján, majd, ahogy elhalad a szobád előtt, megérzi a tusfürdő illatát, és ellenállhatatlan vágyat érez arra, hogy testközelből szippantsa be a kellemes illatot. Benyit, aztán itt is nagyot szippant a levegőbe, és céltudatosan elindul a fürdő irányába, ahol te még mindig zuhanyzol. Beharapja az ajkát, és ruhástól lép be melléd a kabinba. Te először meglepődsz, aztán elkezdesz vele kacérkodni. A nő most már beléd szagol, és megcsókol. Aztán egy kép a tusfürdőről és vége. Ez is világos, igaz?
- Persze, persze – legyintettem.
- Jó, akkor szólok Kristennek, hogy lassan jöhet – fogta magát és elsétált a közelemből.
Most szivárgott csak abba a buta elmémbe a tudat, hogy Kristen lesz az, akivel mindezt művelnem kell. Mi van, ha túlságosan beindulok? Mi lesz, ha túl hihetőre sikerül ez a film, és a szülei látni fogják? Minden bizonnyal látni fogják, mivel ez egy kereskedelmi televízióban futó reklámanyag lesz.
Édes istenem, add, hogy tudjak uralkodni a vágyaimon, és helyén legyen az eszem!

/Kristen/

Nem ismertem magamra, ahogy a tükörbe néztem. Minden voltam csak nem önmagam. Azt nem mondhattam, hogy nem voltam dögös, mert ez a vörös testhez simuló ruha tényleg szexi volt, de mégse rajtam. Annyira különböztem ettől a ruhától, ettől a sminktől, ettől az egész közegtől, hogy a kezdeti frusztrációm kezdett átalakulni valami egészen mássá. Ha nevén tudom nevezni, akkor azt mondhatnám, hogy pánik félelem kezdett úrrá lenni rajtam. Nem akartam itt lenni, nem akartam senki helyettese lenni, se ma, se máskor! Mégis kénytelen vagyok bohócot csinálni magamból. Ha ezzel segíthetem Robot, vagy a karrierjét, hát megteszem, bármennyire nincs kedvemre a dolog. Tudom, hogy fordított helyzetben ő is segítene rajtam, ezért is nem kapok sikító frászt.
A fodrász még egyet pöndörített a hajamon, s immár tényleg úgy néztem ki, mint egy harmincas-negyvenes évekbeli szex szimbólum. Még mindig hihetetlen, hogy ez a hófehér arc ennyi cicomával, én lennék.
- Készen van a mi kis Kristenünk? – kukkantott be a kicsiny lakókocsiban berendezett fodrászszalonba a rendezőnő.
- Igen, épp most lettem kész az utolsó simításokkal – lépett el tőlem a fodrászom. Tényleg nagyszerű munkát végzett. Sec perc alatt varázsolt elbűvölőt a szénakazalomból.
- Hűha, ez aztán szívinfarktus veszélyes! – humorizált Caren – Rob totál odáig lesz, és vissza.
- Vagy inkább világgá fut, amiért egy olyan rusnyasággal van együtt, mint én. Hisz valljuk be, eközött és a valódi kinézetem között egy hatalmas, beláthatatlan szakadék húzódik.
- Készen állsz a bevetésre? – kérdezte.
- Azt…azt hiszem – válaszoltam kissé bizonytalanul. Szó nélkül karon ragadott, majd végigszáguldott velem egy kihalt folyosón. Körülnézni se volt időm, olyan ló halálába meneteltünk.
- Tudtommal a sminkelés ideje alatt volt időd tanulmányozni a forgatókönyvet, ugye? – kérdezte még mindig futva.
- Igen.
- Remek!
Igen, űberfasza, főleg, hogy kis híján Robbal lenyomunk egy mini eksönt! Igazán örülök neki, hogy az összes rokonom és barátom egy filléres ribancnak fog elkönyvelni ezután a reklám után!
Kristen, mindezt egy jó ügy érdekében cselekszed! – próbáltam nyugtatni kissé háborgó lelkemet. Rob hálás lesz neked, és nemsokára csak egy jót fogtok derülni ezen a kalamajkán! – öntöttem saját magamba lelket.
- Állj! – torpant meg hirtelen előttem – Előbb azt a jelenetet vesszük fel, mikor Rob visszaér a szobájába. Kérlek, hogy amíg nem szólítalak, idekint várakozz – látott el információval, s miután közölte a teendőimet otthagyott a folyosón egy rakat ismeretlen pacákkal. Meglepetésemre nem kezdtek el ocsmányságokkal traktálni, szó nélkül végezték a kis dolgukat. Persze, hisz ők nap, mint nap ezzel szembesülnek, nem én vagyok az első kikent-kifent lány, akit látnak.
Eléggé unalmas volt ez a várakozás. Nem tudtam elképzelni, hogy azon, hogy valaki belép egy szobába, mit kell kismilliószor felvenni. Jó, nem vagyok jártas a filmiparban, de nem kell kétszáz közelit készíteni már!
Épp mikor meghalni készültem az unalomtól, egy ismerős nő jött ki az ajtón. Ő volt ott, mikor „megkaptam” a szerepet.
- Te következel – nézett rám kedvesen.
Készséggel követtem őt a szobába, ahol ezernél több ember sündörgött. Klassz, előttük kell majd majdnem szexelnem Robbal? Király!
- Kristen, azt vesszük fel, amikor már bent vagy a szobában és érzed a tusfürdő illatát. Annyi a dolgod, hogy beleszagolsz a levegőbe és elindulsz a fürdőszoba irányába – mutatott egy másik ajtóra Caren. Bólintottam neki, mivel az én nulla színészi kvalitásommal is felfogtam az instrukcióit.
- Ééés, felvétel! – hallottam meg a vezényszót, mire benyitottam a szobába, és a tőlem telhető legszexibb módon beleszippantottam a szoba áporodott szagába. Nehéz volt azt mímelni, hogy jó illatot érzek, de a tizenötödik felvételre már hihető volt az alakításom.
- Rendben, jó lesz! Köszönjük Kristen – állították le a kamerákat, de időt se hagytak a szusszanásra, azonnal folytattuk is tovább.
- Oké, most, hogy tudod, hogyan is zajlik egy ilyen, felvesszük a folyosón sétáló jelenetet - közölte Caren. Mindenki sürögni-forogni kezdett, mint valami Hollywoodi szuperprodukcióban.
Ez a jelenet egyáltalán nem volt kihívás. Jézus, úgy beszélek, mintha megannyi filmben szerepeltem volna már. Megfertőz a show biznisz!
- Remekül csinálod Kristen! – dicsért a rendező. Ezek után nem is bántam, hogy az a másik lány lemaradt a forgatásról, így végre én is belekóstolhattam a filmkészítés rejtelmeibe. Nagyon is kedvemre való volt, de azért annyira nem varázsolt el, hogy egész életemben ezt csináljam.
- Oké, végül jöjjön a nagy jelenet! – kiabált Caren.
Izzadni kezdtem, a remegő lábaim pedig alig akartak elvinni a fürdőig. Nagyon féltem, hogy mi fog odabent fogadni. Nem Robtól féltem, hanem magamtól, és a nulla erkölcsömtől. Mi van, ha gátlástalanul rámászok Robra, ügyet sem vetve a körülöttünk lévő emberekre? Á, talán nem vagyok ennyire merész!
- Felvétel! – már csak ennyit hallottam, mielőtt benyitottam volna a párás helyiségbe. Minden gondolatot kizártam az elmémből, és csak a megvalósítandó feladatra összpontosítottam.
Beleszippantok a levegőbe, beharapom az alsó ajkam, kinyitom a kabin ajtót és belépek. Megvolt, oké, akkor most megvárom, amíg Rob hátrafordul. Oké, ez is megvan. Most megpróbálok nem a csupasz felsőtestére koncentrálni, ami annyira iszonyatosan szexi, hogy legszívesebben évmilliókig nézegetném, vagy mosnám róla azt a szaros tusfürdőt.
Rob óvatosan magához húzott, majd csókolgatni kezdte a nyakhajlatomat. Nem emlékeztem, hogy ilyen lett volna a forgatókönyvben, de hagytam, hogy azt tegyen velem, amit csak akar.
Nekem se kellett kétszer mondani, hogy találjam fel magam, megtettem azt magamtól is. Erősen Rob hajába markoltam, s elhúztam magamtól a fejét, majd mélyen a szemébe néztem. Megnyaltam a szám szegletét, amit ő kéjes tekintettel nézett végig. A kezeivel mindeközben kitapogatta a ruhám cipzárjának pontos helyét, majd egy határozott mozdulattal lehúzta azt. Normális esetben sikítottam volna, hogy hagyja abba, de elöntötte az agyamat a vágy, így melltartóban és bugyiban feszítettem előtte, na meg a kamera előtt. De le se szartam azt az átkozott masinát, vagy a stábot, most csak Rob és én léteztünk, és a mérhetetlen vágyakozásunk egymás iránt.
Amint hallottam a szatén földet érését a kabinban, nekinyomtam Robot az üvegnek és mélyet szippantottam az illatából. Bármennyi tusfürdőt is kent magára, az ő férfias aromája nem veszett el. Erősen fogott a kezei között, én pedig egy percig néztem meggypiros ajkait, majd vadul ostromolni kezdtem őket. Egy pillanatra megdermedt a kezeim között, de aztán minden mindegy alapon viszonozta az erotikus csókot. Lihegtünk, nyögtünk, s egymást nyomtuk neki a kabin falának hevességünkben. Beleharaptam az alsó ajkába, mire viszonozta a szívességem. Nem undorított, sőt, izgatott, hogy a vérünk keveredik a szánkban. Megőrültem, de tényleg feltüzelt. Olyannyira, hogy a vállaiba kapaszkodva elrugaszkodtam a földtől, hogy aztán átkulcsolhassam a lábaimmal a derekát. Éreztem az altestemnél a vágyát, de tudtam, ennél tovább egyenlőre nem mehetünk. Vicces, de pont a kézzelfogható vágya volt az, ami visszatérített a valóságba. Ha ennél tovább hagyjuk fajulni a dolgokat, nekünk végünk. Így is a szájukra fognak venni az emberek, de ha tudjuk, akkor meg kell őriznünk a hidegvérünket.
- Abba kell hagynunk – súgtam Robnak, ahogy újra áttért a nyakam csókolgatásához. Isteni volt!
- Ühöm – dünnyögte, de nem úgy tűnt, mint aki egyhamar le akar állni. Én is szívesen folytattam volna, de valahol máshol. Ott, ahol nem ezer ember bámul minket, és ahol nem dugnak a képünkbe egy kamerát.
- Rob! – szólítottam meg határozottabban, már amennyire tőlem telt azok után, hogy majd’ elfolytam a karjai között. – Elég…ehz…ehz…atyám, ez nem helyes! – szakadtam el tőle. Leszálltam az öléből, mire látszott rajta, hogy észbe kap.
- Úristen, ne haragudj! – kért bocsánatot.
- Semmi baj. Én is benne voltam, úgyhogy… - pirultam el.
- Gyerekek, ez eszméletlen volt! – sikonyálta Caren – Mint két vérprofi! Basszus, lepipálunk ezzel mindenkit – örvendezett a sikerének, amihez mi segítettük hozzá.
Robbal kótyagosan néztük egymást. Én, még mielőtt újabb hülyeséget követnék el, kiléptem a kabinból, majd gyorsan magam köré csavartam egy nekem kikészített törölközőt. Megtöröltem az arcomat, majd az egész testemet szárítgatni kezdtem.
- Mondanom sem kell, ha most nem egy forgatáson lennénk, nem tudtál volna leállítani - súgta sejtelmesen a fülembe Rob. Felnéztem rá, de még mindig csak egy bokszer takarta. Az is kissé dudorodott elöl. Nagyot nyeltem, és próbáltam nem folyamatosan a szexre gondolni. Hát nem jött össze!
- Nekem most mennem kell – indultam el szédelegve.
- Kristen? – szólt utánam Rob kérdőn. Hátranéztem, ezzel elkövetve a mai napi ki tudja hányadik hibámat. Rob ugyanis a vizes haját törölte, de ezek a mozdulatok is irtó szexik voltak számomra. Nem vagyok normális!
- Hm?
- Semmi csak…jobban nézel ki ruha nélkül, még akkor is, ha az a gönc nagyon is fantáziamozgató – közölte csak úgy mellékesen. Fogalmam sincs mi volt ezzel a célja, de ez csak még egy rúgás volt nekem. Basszus, de kár, hogy ez csak egy rohadt forgatás!
Halványan elmosolyodtam, s vissza se nézve távoztam. Futva tettem meg az utat az öltözőmig.
- Hadd gratuláljak nektek – tapsikolt a szoba közepén Megan. Mi az Isten?
- Mit keresel te itt? – érdeklődtem, mert elég érthetetlen volt, hogy - mondjuk ki -, egy senkit csak úgy beengednek.
- Képzeld, ugyanannyi jogom van itt lenni, mint neked – mosolygott rám fölényesen. Nem akartam vitába keveredni vele, ezért szó nélkül át akartam siklani az ügyön, csakhogy ő nem hagyta. – Tudod, most rettentő féltékeny lettem ám – játszotta a durcást.
- Rám? – ha ő is, akkor én is tudom adni a hülyét.
- Hát ki másra, butus?! – legyintett gyerekesen – Nem szép csak úgy rámászni más pasijára.
Innentől kezdett érdekes fordulatot venni a beszélgetésünk. Ki a csudáról hablatyol itt nekem ez a bestia? Az ki van zárva, hogy róla! Ugye?!
- Kiről beszélsz? – kérdeztem kíváncsian, ám nagyon reméltem, hogy nem azt a nevet ejti ki a száján.
- Ki másról, hát Robról. A tegnap este után lett hivatalos, hogy járunk – ahogy a szavak elhagyták a száját, én úgy éreztem kicsúszni a talpam alól a talaj. Ébresszen fel valaki, és mondja azt, hogy ez nem igaz. Ez nem lehet igaz!
- Mi? – vékonyult el a hangom.
- Ó, nem mondta még el neked? – kapta bűnbánóan a szája elé a kezét – Bocsi, hogy idő előtt lelőttem a poént. Tudod, miután eljöttünk tőletek, Rob hazavitt, de nekünk nem állt meg ennyinél az este. Egész éjszaka szeretkeztünk, sőt még reggel is kétszer – kuncogott gyomorforgatóan.
Megsemmisülten leültem az egyik fotelba. Így már összeállt a kép. Ezért volt tehát Rob nyúzott reggel. Elvette az erejét ezzel a viperával való szeretkezés!
Hogy én mekkora hülye vagyok! Hisz, mikor apával rányitottunk, akkor is épp Megannal készült valami ocsmányságra.
Elhittem, hogy csak egy botlásról van szó, de ezt sehogy nem lesz képes kimagyarázni előttem. Elásta az utolsó lehetőségét is annak, hogy én még valaha higgyek neki, és bízzam benne.
Amint hazaértem felmondok! Viszlát, Robert Pattinson, és a te beteges játszmáid, amibe engem is kegyetlen mód belevontál.
De nem leszek többé olyan ostoba, hogy hagyjam egy férfi által ennyire kiszolgáltatni magam!
Ha nekik adod a szíved, akkor az feljogosítja őket, hogy áttapossanak rajtad, tönkre tegyenek, egy igazi emberi ronccsá változtassanak.
Nem! Ezennel befejeztem a férfiakkal. Rob volt az utolsó botlásom, ígérem!

Kristen a forgatáson

Jöhet a fikázás, az anyázás, az ötlettelenséggel megvádolás, akármi, csak kérlek titeket, hogy osszátok meg velem a véleményeiteket!!

Köszönöm(L)

U.i: meg fogtok lepődni a következő rész olvasásakor!! :D