Love is just a game letöltési link + új történet szösszenete

Sziasztok!

Mint, ahogy azt ígértem, elhoztam nektek a Love is just a game című történetem letöltő linkét. Ha van kedvetek akkor nyugodtan szedjétek le ^.^

IDE KATTINTVA MÁR JÖN IS!!!

Nagyon nagy köszönetet szeretnék mondani azoknak az emberkéknek, akik vették a fáradságot, és írtak Nekem kommentet!!! <3 <3 Tudom, hogy nem érdemlem meg, mégis iszonyatosan jó volt újra olvasni a véleményeiteket. Arra is nemsokára válaszolni fogok Nektek!! ;) Még1x nagyon szépen köszönöm, és azoknak is hálával tartozom, akik megnyomták a Tetszik gombot!! (L) Miattatok érdemes ezt ismét csinálni :)

És van még valami mára..... Tudjátok írtam Nektek a múltkor, hogy kezdem eléggé megunni Robstent. Nem akarok belemenni, hogy miért(bár az egyik kommenetlő nagyon jól megfogalmazta), legyen elég annyi, hogy már a f***om tele van az Ő ügyükkel!!! :S Örülök, hogy együtt vannak (bár nem értem), Robot még mindig nagyon szeretem (Kristent már régóta nem - mielőtt megvádoltok, nem, nem a nyáron történt incidense hatására pártoltam el tőle), és továbbra is nyomon követem a kis pályafutását, de ami sok(k) az már sok!! Lezártam Őket, és szeretnék tiszta lappal indulni. Ezt úgy kell érteni, hogy mostantól nem ŐK lesznek a története(i)m főszereplői. Úgy gondolom, ha valaki tényleg szereti, amit csinálok az nem miattuk olvas, hanem azért mert tényleg tudok valami olyat nyújtani, ami jó és számára érdekes. 

Sokat gondolkodtam azon, hogy mi legyen a vezető sztorival a My life would suck without you-val, és arra a döntésre jutottam, hogy egyenlőre jegelem ezt a témát. Nem kell lemondani róla, én sem teszem, hisz nagyon sokat írtam belőle és megvan az egész történet a fejemben, plusz szeretem is, de most nem vagyok képes tovább írni. Remélem ezt megértitek!! Ha lesz kedvem folytatom és felteszem, ígérem! :)

És végül, de nem utolsó sorban, szeretném Nektek bemutatni a legújabb (nem Robstenes) történetemet. Mindössze 2 oldal eddig, mert délutáni alvás és zenehallgatás közben jött az ötletem, de nagyon sok elképzelésem van még. :) Ez lesz az, amivel most foglalkozni fogok, és amit reményeim szerint nyomon fogjátok követni, függetlenül attól, hogy nem Rob és Kristen a főszereplők!!! 

Tudom mi jár most a fejetekben. És milyen gyakran lesz friss?? Hát, mivel a suli igen csak lefoglal, és mert ez az utolsó évem, amire szeretnék nagyon koncentrálni, úgy gondoltam, hogy 2 hetente szombaton jelentkeznék friss epizóddal. Ez így elfogadható?? 

Megpróbálom az első részt 27.-re befejezni, de ha ez a tervem dugába dőlne, akkor 3.-án biztosan hozom Nektek!! És megpróbálok nem eltűnni megint fél évre, ezt most ünnepélyesen megígérem!!!!!!!!!!!!!!

Ennyit szerettem volna mondani. További jó pihenést kívánok, és jó (rövid) olvasást!!!! <3 

Sometimes life isn't fair 

(Bevezető)

Kimerítő nap állt Iris háta mögött, ám a lánynak még nem ért véget a mai napi megpróbáltatás sorozata.

Kirohant a hatalmas épület ajtaján és leintett egy taxit. Tudta, könnyebb lenne, ha a saját autóját venné igénybe egy-egy fárasztó és nem kis rohangálással járó napon, ő mégsem volt olyan magabiztos sofőr, hogy egyedül vágjon neki London zűrös közlekedésének. Amúgy se szokta még meg a jobb oldalas vezetési stílust, a saját és mások élete pedig értékesebb volt annál, mintsem a kényelme érdekében esetleg balesetet okozzon. Fő a biztonság!, ahogy az anyja is mondogatja. Különben is, amíg vannak ügyfelei, addig annyit taxizik az ő számlájukon, amennyi jólesik.

Kinyitotta a fekete jármű ajtaját és kényelmesen elhelyezkedett a hátsó ülésen.

- Hová vihetem, kisasszony? – kérdezte a sofőr hátra se pillantva utasára.

- A Bloomsbury negyedbe, kérem.

- Igen impozáns környék – füttyentette el magát a férfi. – Esetleg ott lakik? – kérdezősködött, ami igen csak zavarta Irist. Amerikában nem volt hozzászokva, hogy a taxisofőrök – vagy bárki más – csak úgy szóba elegyedjen vele. Furcsa népségnek tartotta az európaiakat.

- Nem, üzleti ügyben megyek oda – válaszolta kissé flegmán, és remélte, hogy a férfi kiérzi a hangjában bujkáló élt.

Nem volt szimpatikus számára, ha idegenek csak úgy személyes kérdéseket tesznek fel neki. Mi közük az ő életéhez? Nagyon jól tudta, hogy rossz stratégiát alkalmaz ebben az életnek nevezett játékban, de herótja volt az őszinteségtől. Pedig az ő munkájában aztán nem sokszor fordult elő, hogy az emberek őszinték legyenek. Sőt mi több, ő az, aki próbálja minél inkább elrejteni ügyfelei valódi énjét. Jobb a külvilágnak egyes esetekben, ha hazugságban él, és nem kell tudnia a komor, olykor elborzasztó igazságot. Ő csak megkíméli a társadalmat egy csalódástól!

- Azon a környéken csupa nagykutya lakik, tudta? – szólította meg ismét a sofőr. Iris fáradtan felsóhajtott, majd letette maga mellé az iPad-jét. Úgy tűnik nem fogja megúszni egy szó nélkül. – Hugh Grant, Clive Owen, Ralph Fiennest és Michael Fassbender mind ott tengetik a mindennapjaikat.

- Aha, érdekes – felelte a nő közömbösen. Ha ez a férfi azt hiszi, hogy ő még lázba jön ezeknek az embereknek a neve hallatán, hát nagyon téved. Szinte az összes ház lakóját ismerte, mi több, egy-kettő még az ügyfele is volt.

- Ma olvastam az újságban, hogy az az új fickó, az a, hogy is hívják? Valami Davis, vagy David McCarthy is itt vett magának egy kacsalábon forgó ingatlant. Nem mondom, fiatal kora ellenére jól összejöttek neki a dolgok – kacsintott elismerően a férfi. – A lányom és a feleségem odáig vannak érte. Szerintük istenadta tehetség – erre már elhúzta a száját.

Iris figyelmét felkeltette az imént hallott kissé zagyva fecsegés. Jó néha hallani valami elfogulatlan véleményt is az ügyfeléről az „utca emberétől”.

- Igen, nagyon felkapott lett hirtelen – kapcsolódott be a beszélgetésbe Iris. – Ön miben látta eddig?

- Asszonyom, nekem kötelező volt megnéznem a fiatalember minden fellelhető filmjét és sorozatát, sőt még azt az animációs rajzfilmet is, ahol ez a Davis akárkicsoda a hangját kölcsönözte egy teknősbékának – nevetett jókedvűen.

- Nem úgy tűnik, mintha hatalmas benyomást tett volna Önre Declan – javította ki a nevet hangsúlyosan a nő.

- Nekem csak egy újabb műmájer ficsúr, aki pár éven belül a süllyesztőben végzi. A szép pofija nem fog neki hosszú távú sikert hozni. Ön ismeri a szóban forgó egyén filmjeit?

Mi az, hogy?, csattant fel magában Iris. Talán még többet is tud Declanről, mint kellene. Nem jó szájízzel, de Iris maga is beismerte, hogy a férfi előbbi kijelentésének van realitás alapja. Declan nem valami hű de tehetséges a színjátszásban, bár ezt szemtől szembe soha nem lenne képes beismerni.

Az ő feladata csupán annyi, hogy az aranytojást tojó tyúkot addig hajtsa, amíg presztízsértéke van. Amint megszimatolja, hogy gáz van az édenben, szépen szerződést bont, és fel is út le is út. Igen, szívtelenség csak úgy lelépni a baj kellős közepén, de ha nem tenné meg, a jó hírnevén esne csorba. Azt pedig nem engedheti meg magának.

Iris érezte, hogy nemsokára eljön az a pillanat, mikor itt kell hagynia legújabb – és egyelőre legsikeresebb – ügyfelét. Declan kiszámíthatatlan volt a nyilvános megmozdulások alkalmával. Egyszerűen nem tudja, hogyan kell viselkednie nagy tömeg előtt, és van, hogy elveszíti a kontrollt az indulatai felett. Nem egyszer került már bajba heves természete, és trágár stílusa miatt. Volt, hogy édesanyák tiltakoztak ellen egy filmbemutatója alkalmával. Nem akarták hagyni, hogy az ő fejlődésben lévő gyermekük – természetesen lányok – ilyen emberben lássa az ideált, a példaképet. Iris-nek sok idejébe és energiájába telt, mire megértette Declan-nel, hogy változtatnia kell a stílusán, különben könnyen több millió rajongó fordulhat el tőle, ami számára létfontosságú, hogy legyen. Nagy nehezen Declan is belátta, hogy ebben a szakmában a megalkuvás az egyetlen esélye a „túléléshez”.

- Ismerem egy-két filmjét – válaszolta Iris szerényen.

Megérkeztek egy hatalmas, nagyjából két emeletes ház elé, amit impozáns vas kerítés zárt el a kíváncsi tekintetek, és a nem kívánatos fotósok elöl.

- Mennyi lesz a fuvar? – kérdezte, ahogy kiszálláshoz készülődött.

- 15 font.

Iris átnyújtott a férfinak 20 fontot, és kiszállt a kocsiból.

- Várjon, ez nem Declan McCarthy háza? – kiabált utána hangosan a sofőr.

Iris hátra se nézve közelített a kapuhoz, majd gyorsan beírta a számkódot, és amilyen gyorsan csak tőle telt, elfutott a házig.

Iris Butler

Declan McCarthy