Love is just a game - BEFEJEZŐ RÉSZ

Sziasztok!

Vagy egy év után végre ismét tudtam írni. Nem fogok magyarázkodni, sem bocsánatot kérni, sajnos ez most így jött össze. 

Köszönöm szépen mindazoknak, akik írtak nekem vagy komit, vagy mailt!!! :) És azoknak az embereknek is hálás vagyok, akik még olvasnak!! 

Ez a rész - nem hazudok -  mai napon íródott meg röpke 3 óra alatt, és így 11 órakor kicsit kómás vagyok már, szóval elnézést az esetleges hibák miatt. 

Jövőhéten feltöltöm az egészet letölthető formában , és kérek mindenkit, hogy ne lepődjön meg, hogy abban a fájlban más nevekkel fognak szerepelni a szereplőm. Ennek az a magyarázata, hogy már kezdem unni Robsten (ha még létezik egyáltalán), és szeretnék független történeteket írni, viszont tudom, hogy Ti így szoktátok meg, ezért ide az ő neveikkel van feltöltve a sztori. 

Sok a duma már megint..... Jó olvasást, és a rész +18as lett egy kicsit. 

Egy jó tanács: soha ne álljatok neki történetet írni az Ötven árnyalat trilógia után!! 

/Robert/

Letettem az ajtaja elé a kis csomagot, majd visszasétáltam a szobámba. Igazándiból már semmit se vártam tőle. Ezzel az ajándékkal akartam őt visszaszerezni, de már késő. Mindent a lehető legjobb módon puskáztam el. Amit el lehetett szúrni, azt én el is szúrtam. Nem hibáztatom Kristent az érzései miatt. Mármint, hogy várhattam, hogy egy olyan „botlás” után visszajön hozzám? Épeszű nő nem tesz ilyet. Az a Cameron gyerek biztosan ezerszer jobb nálam, így elfogadom a vereséget. Nem mondom, hogy emelt fővel fogom tudomásul venni, hogy vesztettem – akkor nem is férfi lennék, ha így tennék – csupán próbálom túlélni a Kristennel közös hétköznapokat, és igyekszem majd máshol eltölteni a hétvégéimet. Igen, egy lépés távolságot kell tartanom!

Leültem a számítógépem elé és azonnal megnyitottam a lehetséges egyetemeim lapjait. Ideje hozzálátnom a jövőm megtervezéséhez. Az nem járja, hogy naphosszat egy nő miatt siránkozok. Nem, kézbe kell vennem a sorsom és a lehető legjobbat kell választanom. Az apám is ezt szajkózza egyfolytában. „Te egy Pattinson vagy, aki nem elégszik meg a második hellyel. Mindig arra kell törekedned, hogy első légy.”  Ezt próbálja belém verni már vagy három éves korom óta.

Engem soha nem vonzott az ő királyi élete. Mármint persze, hogy én is gazdag és híres szerettem volna lenni, de nem olyan áron, ahogy az apám lett az. Ő gátlástalan és alamuszi módszerek segítségével jutott hatalomhoz. Korrupt és becstelen volt, és attól sem riadt vissza, hogy kisemmizze a barátait. Képes volt átgázolni mindenen és mindenkin, csakhogy elérje a céljait. Én nem akartam ilyen lenni. Tisztességes és becsületes módon akartam hírnevet és elismerést. De hamar rá kellett jönnöm, hogy ez nem így működik ebben a világban. Meg kell alkudnod, ha valaki akarsz lenni. Márpedig én nem fogok lealacsonyodni az apám szintjére, bármennyire is azt kívánja a Pattinson becsület. Látom is magam előtt a paprikavörös képét, mikor megtudja, hogy az ő kicsi fia nem áll be korrupt ügyvédnek. Totálisan ki lesz akadva és én baromi jót szórakozok majd rajta.

Halk kopogás szakította félbe felettébb élvezetes elképzelésemet apámról és az ő mérhetetlenül nagy haragjáról.

- Szabad! – szóltam hangosan, túlkiabálva a zenét.

- Bocs, látom dolgod van, nem akarlak zavarni – kért elnézést megszeppenve Kristen.

Gyorsan letettem a tálcára az összes megnyitott weblapot és felé fordítottam a székem. Az ajtóban ácsorgott egy szál fürdőköpenyben, kezében pedig a tőlem kapott tárgyat szorongatta.

- Nem tetszett? – kérdeztem az ajándékra utalva. Elpirult kissé és zavartan a haját tűrögette a füle mögé. Most nem látszott túl magabiztosnak.

- Ami az illeti, de. Nagyon is – csillogott a szeme, ahogy rám nézett.

- Akkor örülök. Remélem a barátod nem akad ki miatta túlságosan – visszafordultam a székemmel, mert részemről lezártnak tekintettem a beszélgetést. Megkapta az ajándékot, tisztelettudóan megköszönte, innentől kezdve nincs miről társalognunk egymással.

- Voltaképp erről szerettem volna beszélni veled – a hangja szokatlanul bizonytalanul csengett.

- Ha arról van szó, hogy az iránta való tiszteletből nem viheted haza magaddal, megértem. Tedd csak le az egyik polcra, vagy dob ki. Bánom is én! – legyintettem hátra neki és úgy tettem, mint akinek halaszthatatlan dolga van az interneten.

- Eszembe se jutott kidobni. Ez a legszebb dolog, amit valaha kaptam. És főleg sokat jelent, hogy te adtad nekem.

Hitetlenkedve fordultam vissza hozzá. Úgy szorongatta azt az átkozott CDt mintha az élete múlna rajta. Miért ragaszkodik hozzá? Miért kell neki?

- Te írtad a dalt? – kérdezte suttogva. Már lekapcsoltam a zenét, akkor meg miért suttog? Kezdtem kissé összezavarodni. Tisztában voltam vele, hogy a nők gyakran esnek át hangulatingadozásokon, de kicsit rémisztő volt ezt testközelből tapasztalni. Először játssza a jégcsap hercegnőt, most meg olyan, mint Bambi, aki oltalomra szorul.

- Igen.

- Csodaszép – és az első könnycsepp is megjelent a szemében. Itt vesztettem el végleg a fonalat.

- Miért sírsz? – és magamat meghazudtolva – miszerint próbálok távolságot tartani – léptem hozzá. Megtörölte a szemeit és káprázatosan rám mosolygott.

- Mert boldog vagyok – értetlen ábrázatomat látva folytatta. – Te vagy az első fiú, aki ilyen személyes dologgal ajándékozott meg. Tudom, hogy ennek a dalnak nem kéne elegendőnek lennie ahhoz, hogy elfelejtsem azt a fogadás dolgot… Mégis, ez olyan…sokat jelent nekem.

- És emiatt hatódtál meg ennyire? Ha tudom, hogy így fogsz reagálni inkább oda se adom – nevettem.

- Nem, jól tetted, hogy odaadtad, mert enélkül átkoztam volna magam egy életen át. Ha nincs ez a dal, akkor életem legnagyobb hülyeségét követtem volna el.

- Nem igazán értelek – néztem fürkészően a szemeibe. Valami furcsát kezdtem érezni gyomortájékon. Persze tisztában voltam vele, hogy ő nem úgy érez irántam, de ahogy felnézett rám, az több mint szívbemarkoló volt.

- Szeretlek. Nem volt igaz, hogy nem éreztem semmit. Szerettelek, és még most is odáig vagyok érted – folytak a könnyei, de közben nevetett. Mintha maga se hinné, amit mondd. Én végképp nem hittem el, amit hallok. – Olyan ostoba voltam! Kérlek bocsáss meg – megsimogatta az arcomat én pedig egyből a karjaimba zártam. Mélyen beszippantottam hajának mézédes illatát.

- Én ezt nem értem. Mármint azt mondtad…

- Tudom. De az csak védekező mechanizmus volt. Féltem, hogy össze fogsz törni.

- És most mi változott? Ez a dal világított rá a tényre, hogy megőrülök érted? – kérdeztem.

- Nem csak az, hanem ahogy eddig viselkedtél velem. Azelőtt teljesen más voltál, most viszont, mintha kicseréltek volna – mondta elismerően.

- Igen, mint aki agymosáson esett át – poénkodtam, de ő oldalba vágott. Na ja, ezt a romantikusosdit még gyakorolnom kell! – Bocs. Viccet félretéve, tényleg restellek mindent. Eleinte tényleg csak a fogadás vezérelt veled kapcsolatban, de aztán megismertelek és rájötten, hogy milyen jó fej vagy valójában. Nem egy vesztes vagy, akinek gondoltalak, hanem egy igen karizmatikus lány, aki nem rejti véka alá a véleményét. Tetszett a benned rejlő tűz, amit a félénkségeddel palástoltál. Téged egyszerűen képtelenség nem szeretni – hű, magam is meglepődtem ezen a kifakadáson. Ez meg honnan jött? És egyáltalán, mióta beszélek úgy, mint egy nyálas film idióta főszereplője? A szerelem kicsit kezd az agyamra menni.

- Köszönöm – bújt hozzám. Még szorosabban öleltem magamhoz, éreztem, hogy a szívem majd’ kiugrik a helyéről.

Nem akartam elhinni, hogy egyetlen dallal sikerült őt kiengesztelnem. Kristen sokkal jobb ember, mint hittem, ha képes volt ennyitől megenyhülni.

- Akkor most minden rendben van köztünk? – kérdeztem halkan, nem akartam megtörni ezt az idilli pillanatot a hangos beszéddel. Felnézett rám csillogó szemekkel és bólintott, de közben kibontakozott az ölelésemből. Zavartan ácsorgott előttem, és a köntöse ujját húzogatta.

- Van valami, amiről beszélnünk kellene – a hangja komolysága megrémisztett. – Cameronról.

- Ó – ennyit bírtam csak kinyögni. Féltem a mondandójától.

Ugye nem azt akarja mondani, hogy őt is ugyanúgy szereti, mint engem? Hogy őt választja? Rémesebbnél rémesebb teóriák ütötték fel a fejüket a gondolataimban. Nem engedhetem át annak a fickónak!

- Hazudtam neked róla – kezdte, de nem mert rám nézni. – Nem igaz, hogy lefeküdtem vele.

Azt hittem menten örömtáncot lejtek a szoba közepén a boldogságtól. Nem feküdt le vele!!! Úristen, ez a legszenzációsabb hír, amit valaha kaptam. Amúgy is gyomorgörcsöm volt, ha csak rágondoltam, hogy valaki (aki nem én vagyok) intim helyzetbe kerülhet Kristennel. Hogy megérinti, megcsókolja, és elsőként fekszik le vele.

- Nagyon sajnálom, hogy elhitettem veled az ellenkezőjét, de egyszerűen olyan mérges voltam rád… Nem gondolkodtam. Kérlek, bocsáss meg emiatt – esdeklett.

- Nincs miért megbocsájtanom, megérdemeltem. Mondjuk egy kissé durva revans volt ez a részedről – ismertem el. Bólintva értett velem egyet. – Szakítottál vele? – ez érdekelt leginkább.

- Nem kellett – értetlen arcomat látva, folytatta. – Cameron a bátyám, és nem a barátom.

Tessék?! A bátyja? Ez….hirtelen nem tudtam, hogy sírjak vagy nevessek. Mindvégig egy bátyra voltam féltékeny? Mekkora állat vagyok, te jó ég!

Leültem az ágyam szélére, és a kezeim közé fogtam az arcomat. Kicsit sok volt ez az újonnan kapott információ. Félreértés ne essék, bazira megkönnyebbültem, hogy nincs vetélytársam, és szabadon szerethetem Kristent, de rémisztett a tudat, hogy már így a „kapcsolatunk” kezdetén hazudoztunk egymásnak. És mindezt szemrebbenés nélkül tettük. Mi lesz így velünk a jövőben? Elképzelni is félelmetes, mi mindent fogunk elhallgatni egymás elől. Jó, ha ilyen egy párkapcsolat?

- Megértem, ha látni se akarsz ezután – felnéztem rá, ő pedig már ott állt az ajtóban, készen rá, hogy távozzon.

Jobb lenne, ha elengedném? Vagy marasztaljam, hogy meglássuk mi sül ki ebből az egészből, ami köztünk van? Mi lenne a legracionálisabb döntés? Szeretem, ő is szeret engem, de képtelen vagyunk igazat mondani a másiknak. Patt helyzet…

- Ne menj el! – felálltam és odasétáltam hozzá. Átnyúlva a vállai felett becsuktam az ajtót. Lenéztem rá, ő pedig az én arcomat vizsgálgatta. Megfogtam a kezét és egyenesen az ágyamhoz vezettem. – Szeretnék tiszta lappal indulni – kioldottam a köntöse övét, és széttártam az anyagot. Kristen légzése szaporább lett. A köntös alatt nem volt rajta semmi, így csupasz valójában csodálhattam meg. – Hazugságok és áskálódások nélkül, jó? – suttogtam, ahogy lehúztam róla a fehér anyagot.

- Hazugságok nélkül – lehelte, ahogy az arcom közelített az övé felé. Gyengéden a kezembe vettem bársonyos arcát, és óvatosan megcsókoltam. Lehunyta a szemét, átkarolta a nyakamat és mindketten felsóhajtottunk, ahogy a szánk egymásra talált. A csípőjét megragadva húztam közelebb a testét az enyémhez. Egy idő után a szűziesnek induló csókból valami egészen más keletkezett. Szenvedélyesen téptük egymás ajkát, Kristen pedig izgatóan túrt bele a hajamba, néha pedig benyúlt a pólóm alá. Iszonyatosan felizgatott ezzel.

- Várj! – szakadtam el tőle. Lihegve néztünk egymásra. Ő anyaszült meztelen volt, én pedig alig vártam, hogy a magamévá tehessem. – Nem kell ezt tennünk, ha nem akarod – mondtam neki, bár ez inkább számomra volt figyelmeztetés. Ha tovább csókolózunk nem biztos, hogy képes lennék megálljt parancsolni magamnak és a vágyaimnak.

- Rob, akarom. Mindennél jobban. Én… - lesütötte a szemét. – Veled szeretném ezt átélni először.

- Reméltem, hogy ezt mondod – mosolyogtam rá, és újra szenvedélyes csókot váltottunk.

/Kristen/

 

A szívem ezer fordulaton pörgött, de nem a félelemtől, hanem a boldogságtól. Itt voltunk mindketten Rob szobájában, készen rá, hogy lefeküdjünk egymással. Mindennél jobban szerettem volna az övé lenni. Egyáltalán nem izgultam, tudtam, hogy a helyes döntést hoztam meg azzal, hogy maradtam és belegyeztem a szexbe. Ő volt életem első igazi szerelme, még ha ez ebben a korban bagatellül is hangzik.

- Ha meggondolod magad, vagy fáj, akkor csak szólj és én leállok – nézett bele mélyen, ellentmondást nem tűrően a szemembe.

Még hogy meggondolom magam? Eszemben sincs ilyet tenni. Azzal pedig, hogy fájhat teljes mértékben tisztában voltam. Amerikában a barátnőim sorra számoltak be az ő elsőjükről, és mind negatív véleménnyel volt róla. Felkészültem, hogy nem fogom élvezni túlzottan ezt az együttlétet, de maximálisan bíztam Robban. Ő tudja mit és hogyan kell csinálnia.

– Kristen?  - szólt hozzám idegesen, mikor vagy egy perce csak szeleburdin néztem rá. Tökéletes arca, kócos haja, meggypiros ajka és nem utolsó sorban ellenállhatatlan illata vonta el a figyelmemet a kérdéséről. Legszívesebben megöleltem volna magamat, hogy egy ilyen fiúnak én kellek. Én vagyok számára a tökéletes, belém szerelmes, velem képzeli el az elkövetkezendő éveit.

- Rendben – válaszoltam neki, és lábujjhegyre állva az ingje elejébe kapaszkodva megcsókoltam.

Lassan – kissé remegő kézzel – gomboltam ki egymás után a piciny gombokat. Rob légzése mindeközben megváltozott. Kapkodóbb lett, és a csókja is sürgetőbbé vált. Miután az utolsó kis gombbal is végeztem, lehúztam róla az inget, így feltárult elém szépen kidolgozott felsőteste. A nyál is összefutott a számban a látványtól. Láttam már a bátyámat is rengetegszer póló nélkül, de teljesen más, ha egy rokonod feszít csupasz felsőtesttel előtted, vagy az a srác, akibe fülig szerelmes vagy. Rob volt a férfinép legszebbike.

Szégyenlősen kaptam a kezeimet a mellem elé, egyszerűen mellette tökéletlennek éreztem magam.

- Héj, mit művelsz? – kérdezte rekedtes hangon. Megragadta a kezeimet és erővel szorította a csípőmhöz. Nem fájt a fellépése, inkább imponált ez a főnökösködő hangnem. – Ugye el se tudod képzelni mennyire izgatónak talállak? – tudakolta, és a fülem mögé tűrte a hajamat. Nemlegesen megráztam a fejem, mire csibészesen elmosolyodott és újra az egyik kezemért nyúlt. – Csupán csak ennyire vagyok kész állapotban, Miss Stewart – és rátette a kezemet a nadrágja elejére. Kikerekedett a szemem, ahogy éreztem a vágyát. Nagyon nagy volt már, én pedig fülig vörösödtem. Mindezt én váltottam volna ki? Úristen!

- Csak nem zavarba jöttél? Azt hiszem ehhez már túl késő – vágy csillant a szemében és leültetett az ágyára. Ültem, mint egy rongybaba, képtelen voltam gondolkodni. Has tájékon kellemetlen feszülést éreztem. Nehogy most mondd be az unalmast Kristen! Szeretitek egymást, akkor meg mit parázol?

Felnéztem Robra, aki olyan gyengéd pillantást vetett rám, hogy minden aggodalmam egy csapásra szertefoszlott. Elkezdte kioldani az övét, de közben nem vette le rólam a szemét. Én is őt néztem. Kis idő múlva megmagyarázhatatlan oknál fogva elütöttem a kezét és nekiláttam kigombolni a nadrágja három gombját. Megsimogatta az arcomat én pedig sürgető mozdulattal húztam le róla a farmert. Ott állt előttem egy szál alsónadrágban, ami feltűnően dudorodott elöl.

- Most mit akarsz csinálni? – kérdezte elakadó lélegzettel. Olyan érzésem volt, mintha olvasni tudott volna a gondolataimban. Megfogtam a bokszer két oldalát és kínzóan lassan lehúztam róla. Beharaptam az alsó ajkam, ahogy megláttam. Izgalom szánkázott végig a testemen, ahogy óvatosan hozzáértem. Gyengéden végigsimítottam rajta, s közben Rob arcát figyeltem. Nem akartam fájdalmat okozni neki.

- Jól csinálom? – kérdeztem bizonytalanul, mikor lehunyta a szemét.

- Bébi, eszméletlen jó vagy – sóhajtotta elégedetten. Megmosolyogtatott ezzel. Ezek szerint mégse vagyok olyan szerencsétlen és béna, mint hittem.

Pár perc elteltével már igen intenzíven mozgattam rajta a kezemet, ennek következtében egyre nagyobbá vált. Rob közben elégedetten sóhajtozott, és hátrahajtott fejjel élvezte kényeztetésemet.

- Szeretnék valami mást is csinálni veled – szólaltam meg hirtelen a semmiből. Rob szemei egyből felpattantak és kitágult pupillával meredt rám. Összeszorította az ajkát, ahogy tudatosult benne, hogy pár pillanat múlva már az ajkammal fogok mennyi kínzást okozni neki. Lassan vettem a számba megnövekedett és kemény férfiasságát. Isteni íze volt, és egyből szopogatni kezdtem.

- Ahh, megölsz Kristen….úristeeeen – szakadt elő a torkából, mikor teljesen eltüntettem a számban. Imádtam örömet szerezni neki. Nincs annál jobb érzés, mint mikor látom az elégedettséget az arcán.

Egyre gyorsult a szám mozgása, ő pedig állatias morgást hallatott. Éreztem, ahogy lüktet a számban. Megfogta a hajamat és lófarokba fogta meg hátul, s gyengéden mozgatta a fejemet, mutatva milyen ritmusban szeretné folytatni. Hamar alkalmazkodtam hozzá, és a kezemmel is hozzájárultam a kényeztetéshez.

- Nem bírom tovább…túl jól csinálod – mondta elfúlt hangon. – Állj meg! Különben a szádban fogok elmenni – figyelmeztetett, de nem érdekelt a mondandója. Akartam az élvezetét. Itt. Most.

Még egyszer eltüntettem a számban, és akkor éreztem, hogy valami meleg és kissé keserű folyadék tölti meg a számat. Elengedtem, ő pedig térdre rogyott előttem. Szaporán vette a levegőt, de közben rémülten vizsgálgatta az arcomat. Most mitől rémült meg ennyire?

- Bocs, nem tudtam kontrollálni magam. Nem akartam a szádban elélvezni – kért bocsánatot. Ez most meghibbant? – Köpd ki nyugodtan – egyenletesen simogatta a bokáimat. Halk kuncogást hallattam, mire kérdőn tekintett fel rám.

- Mr. Pattinson, Önnek ellenállhatatlan íze van – mondtam neki kacéran.

- Tényleg? – nézett rám megütközve. – Nem undorít téged ez az egész? – láttam az arcán a totális megdöbbenést.

- Nem, egyáltalán nem. Sőt, nagyon is szexi, hogy ennyire feltudlak izgatni – ismertem el. – És, mint mondtam, fantasztikus az ízed is.

- Akkor esetleg máskor is benne lennél ebben? – kérdezte félve. Most tőlem tart, vagy mi?

- A többi barátnődtől is engedélyt kértél, vagy csak enyém a megtiszteltetés?

- A többiek véleménye nem számított, csak a saját kielégülésem volt fontos. De téged szeretlek, és azt akarom, hogy neked is jó legyen – mondta határozottan. Teljesen meghatott ezzel a gesztussal.

- A válaszom, igen. Nagyon szeretném ezt többször is csinálni veled – dévai mosoly ült ki az arcomra.

- No lám, úgy tűnik valakiben feltámadt a szex istennő – nevetett, és csókot nyomott a köldökömre, amitől elégedett sóhaj szakadt fel a torkomból. – Hm, itt az ideje, hogy visszaadjam az előbbieket – lehelte egyenesen a hasamba. Összerezzentek az izmaim és önkéntelenül is megrándult a csípőm. – Igen, azt hiszem egy rugóra jár az agyunk – mondta pajzánul, majd kissé felemelkedett és lélegzetelállítóan megcsókolt.

Most jöttem csak rá, hogy valóban létezik olyan, hogy még a szuszt is kicsókolják az emberből. Mikor Rob öt perc után elszakadt az ajkamtól csillagokat láttam, és úgy éreztem, mintha tíz méterrel a föld felett lebegnék. A számról aztán a nyakamra tért át, azt hintette be apróbbnál apróbb puszikkal. Felpezsdült a vérem és erősen a hajába markoltam. Egyik kezét végighúzta az oldalamon, majd megállapodott a mellemnél. Kisebb sikolyszerűséget hallattam, ahogy lassan, de igen intenzíven simogatni kezdte tenyerébe illő mellemet. Hátravetett fejjel élveztem a műveletét, mígnem a szájával feltérképezte az eddig elhanyagolt ikerpár másikfelét. Nyelvével járta körbe az egészet, én pedig csak nyöszörögtem gyönyörömben.

Mindkét kezével hirtelen megragadta a combjaimat és kissé széthúzta őket, hogy közéjük térdelhessen. Tudtam mi fog következni, mégis gyermeki izgalommal vártam a folytatást. A mellemtől elszakadva végighúzta a nyelvét a hasamon, egészen a szeméremszőrzetemig. Ott megállt és elégedetten nézett fel rám.

- Könyörtelen leszek veled, erre készülj fel – jelentette ki, és végigsimított rajtam. Lehunytam a szememet úgy nyögtem fel hangosan. – Mitől lettél ilyen nedves? – kérdezte.

- Te tehetsz róla – nyöszörögtem.

Felvonta az egyik szemöldökét és visszahelyezte rám a kezét, de már erőteljesebben simított meg. A könyökömre támaszkodtam, a lábaimat pedig feltettem az ágyra, hogy könnyedén hozzám férhessen.

- Türelmetlen vagy? – kérdezte és belém vezette egyik ujját. Felsikoltottam gyönyörömben és megmozdítottam a csípőmet. Többet akartam, mélyebben szerettem volna érezni. Először lassan mozgatta bennem az ujját, majd egyre gyorsult és egyre beljebb eresztette. Iszonyatosan jó érzés volt, szinte leírhatatlan. Éreztem, hogy a vérem felforrósodott, és nem kellett sok, hogy elélvezzek. Rob ugyanebben a pillanatban megállt és kihúzta belőlem az ujját.

- Ne…ne hagyd abba! – könyörögtem neki.

- Nem állt szándékomban. Különben is, most jön a kedvenc részem – azzal lehajolt és megéreztem a nyelvét, ahogy gyengéden köröz legérzékenyebb pontomon. Még jobban széttártam a combjaimat és néztem, ahogy egyre gyorsabban nyalt. Szédítő és erotikus látvány volt, főleg, hogy egyik kezével felnyúlt és a mellemet simogatta. Beletúrtam kócos hajába és csak nyögtem, s élveztem kínzóan gyönyörű kényeztetését.

Egyre jobban dobáltam a csípőmet, és újra éreztem az az őrjítően csodás érzést, ami a lábujjamtól indult, végigszáguldott a gerincem mentén, hogy egy bizonyos pontomban összpontosuljon.       

- Rob! – kiáltottam, ahogy elért a beteljesülés, s Robnak kellett lefognia remegő testemet. Percekig csak lihegtem magatehetetlenül az ágyban. Rob lefeküdt mellém és a karomat simogatva próbált visszahozni a jelenbe.

- Jól vagy? – kérdezte és csókot lehelt a vállamra.

- Ühüm – bólintottam kótyagosan. Nem emlékeztem, hogy az első orgazmusom is ilyen intenzív lett volna. Pedig az se volt kutya, de ez az előbbi…. Hűha!

- Fáradt vagy? Aludjunk? – és már húzta volna ránk a takarót, de én minden erőmet összeszedve felültem. Nagyokat pislogott rám, amikor újra megfogtam odalent. Nem kellett sok, hogy tettre kész állapotba kerüljön.

- Te fáradt vagy? – kérdeztem kihívóan, és kíméletesen megszorítottam. Felszisszent örömében.

- Nem, egyáltalán nem – mire kettőt pisloghattam volna már alatta feküdtem. Szétnyitotta a combjaimat és mélyen, fürkészően nézett a szemeimbe. Annyira szerettem, hogy a szívem majd’ kiugrott a helyéről.

Megérintettem az arcát, ő pedig a tenyerembe hajtotta a fejét, végül belecsókolt a kezembe. Kinyúlt az éjjeliszekrényéhez és egy kis csomagot tartott a kezében.

- Látom készültél – néztem rá boldogan.

- Igen, bár nem lehettem biztos benne, hogy lesz alkalmam használni.

- Nem is kell – mondtam. Kérdőn nézett le rám, és aggódva próbálta megfejteni derűs arckifejezésemet. – Amíg otthon voltam írattam fel fogamzásgátlót, úgyhogy nem kell azt használnunk – böktem a fejemmel az óvszer felé. Rob aggódó tekintete egyből békéssé vált.

- Tudom, hogy a fiúk utálják használni, ezért gondoltam, hogy… - de nem tudtam befejezni, mert belém fojtotta a szót egy vérpezsdítő csókkal. Átkulcsoltam a nyakát a kezeimmel és hozzádörgöltem magam odalent. Rob belenyögött a számba, és felhúzta az egyik combomat. Megérintett odalent, s mikor érezte, hogy kellően nedves vagyok, felkészült, hogy a magáévá tegyen.

- Ez most egy kicsit kellemetlen lesz, de megpróbálok a lehető legkevesebb fájdalmat okozni neked – biztosított, mire bólintottam. Már el is feledkeztem erről a tényről, olyannyira vágytam már rá. Elképzelhetetlen, hogy valami rossz legyen, amihez Robnak köze van. – Viszont, ha nagyon nem jó, akkor abbahagyjuk, oké?

- Oké, csak csináld már, mert megőrülök! – kértem nyüszítve.

- Türelem rózsát terem, Kris – viccelődött, mire nyelvet öltöttem rá. Kihívóan felvonta a szemöldökét és lágyan megcsókolt. Aztán éreztem, ahogy belém hatol. És akkor, mintha valaki késsel szurkálna odalent. Elviselhetetlen volt a fájdalom, még a könnyem is kicsordult. Rob azonnal megállt, és aggódva nézte fájdalomtól eltorzult arcomat. Hangosan szedtem a levegőt, nem akartam elhinni, hogy ez ennyire elviselhetetlenül rossz lehet. Én ahhoz az elenyésző kivételhez akartam tartozni, akik nem éreznek fájdalmat a szüzességük elvesztésekor. De sajnos bármennyire is vágytam rá, nem teljesült ez a ki nem mondott vágyálmom.

- Mindjárt jobb lesz – próbált nyugtatni Rob, és még mindig mozdulatlan volt. Csitítóan simogatta a combomat és puszilgatta a nyakamat. Összeszorítottam a szememet, és próbáltam valami másra összpontosítani. Rob egy kis idő után ismét mozdított egyet a csípőjén, és akkor újra éreztem azt a késszúrást.

- Aú! – nyögtem fel fájdalmamban.

- Hagyjuk abba? Látom, hogy nagyon kellemetlen. Sajnálom…nem akartam fájdalmat okozni – kiakart húzódni belőlem, de én nem engedtem. – Mit művelsz? – kérdezte magasabb hangon.

- Nem akarom abbahagyni. Szeretlek. Kérlek folytasd – most én mozdítottam meg a csípőmet.

Rob eleinte bizonytalan volt, de mikor látta az elszántságot az arcomon, újra kezdte. Lassan mozgott, és szinte alig volt bennem. Fájt még mindig, de már nem volt annyira borzasztó, mint a legelején.

- Most egy kicsit beljebb megyek – hívta fel a figyelmemet. Egyre jobban éreztem őt magamban, és az a szorító fájdalom szépen lassan kezdett alábbhagyni. Felnyögtem, ahogy tövig nyomta magát bennem. – Még mindig fáj? – kérdezte.

- Nem, úgyhogy csinálhatod gyorsabban – közöltem elképedve a gyönyörtől. Elkerekedtek a szemei. – Neked esetleg fáj? – kérdeztem tudatlanul.

- Viccelsz? Kurva jó érzés benned lenni. Még nagyon szűk vagy és… - elvörösödött arcomat látva inkább abbahagyta a felvilágosítást. – Nem csináljuk gyorsabban, mivel még csak most szoktad meg ezt az egészet, ahhoz még egy kis idő kell – magyarázta, de én nem akartam várni.  

Megmarkoltam a fenekét, így buzdítva a gyorsabb mozgásra. Szélesebben kitártam a combjaimat és vártam, hogy cselekedjen.

- Megőrjítesz te nőszemély – kuncogta és gyorsabban kezdett mozogni bennem.

Nem gondoltam volna, hogy a csokoládénál létezhet elképesztőbb dolog a világon. Pedig létezik, és azt szexnek hívják. Szexnek, Robbal. Egy ritmusra járt a testünk, éreztük a másik minden egyes kis rezdülését. Kimondatlanul is tudtuk a másik vágyát, és készséggel okoztunk örömet a másiknak. Tényleg a szexben tud igazán kiteljesedni egy párkapcsolat. Ez olyan intim helyzet, és olyannyira a másikra vagy utalva, hogy ezt tényleg csak két szerelmes ember közös élménye lehet.

- Ahh, Rob – nyögtem, ahogy egyre gyorsuló és egyre erőteljesebb mozdulatokat tett. – Szeretlek – szakadt ki belőlem, ahogy elért az orgazmus megsemmisítő hulláma. Dobáltam a testemet, és ekkor éreztem, hogy Rob is elengedi magát bennem.

- Oh, Kristen – hanyatlott rám, miután ő is elélvezett.

Ölelkezve és izzadtan feküdtünk az ágyán, a háttérben pedig halkan szólt a nekem írt dala. Tökéletes volt minden.

- Én is szeretlek – puszilta meg a homlokomat Rob.

- Hmm – álmosan mosolyogtam rá. Való igaz, hogy a szex elég sok energiát leszív az emberből. De ezt nevezik jóleső fáradtságnak.

- Álmos vagy? – kérdezte, miközben felismerhetetlen alakzatokat rajzolt a karomra. Libabőrös lettem érintése nyomán.

- Igen.

- Akkor gyorsan cseréljük le a lepedőt, és már aludhatunk is – felpattant mellőlem, én pedig nem értettem az összefüggést. – Ne ijedj meg, de ilyenkor normális, ha vérzel egy kicsit.

Ijedten néztem le magamra és azonnal észrevettem. Jesszus, ez nagyon ciki! Pironkodva kászálódtam ki az ágyból, és rögtön a fürdő felé vettem az irányt. Mégse kéne így lefeküdnöm.

Amíg én lefürödtem Rob szépen megágyazott, és pár gyertyát is gyújtott a szobájában. Nagyon romantikus volt minden.

- Minden rendben? – kérdezte a kezemért nyúlva. – Nem bántad meg?

- Nem, dehogy! Szeretlek, és ez elképesztően gyönyörű volt – bújtam hozzá a mellkasához. Hirtelen olyan erős érzések kerítettek hatalmukba. Tudtam, hogy nem sok időnk van már egymásra. Pár héten belül vége az iskolának és nekem vissza kell térnem az Államokba. Mit fogok ott kezdeni magammal? Kibírom egyáltalán Rob nélkül? És mi lesz, ha a kapcsolatunk nem fogja túlélni a távolság miatt?

Könnyek gyűltek a szemembe, és erősen szorítottam magamhoz azt a férfit, akit mindennél és mindenkinél jobban szerettem.

- Mi a baj, kicsim? – kérdezte, és letörölte a könnyeimet az arcomról.

- Nagyon fogsz hiányozni nekem – szipogtam, mint egy ötéves.

- Te is nekem – puszilt bele a hajamba. – De most hagyd ezt. Inkább használjuk ki azt az időt, amit egymással tölthetünk.

Beleegyezően bólintottam, és aznap este egymás karjaiban ért minket a hajnal.

*

- Ígérd meg, hogy mindennap felhívsz majd! – kértem tőle, ahogy a reptér termináljában álltunk.

- Ígérem, de, ha így folytatod lekésed a géped – nevetett, és volt valami érdekes a hangjában, amit nem tudtam hova tenni.

- Esetleg sietsz valahová, hogy ennyire megakarsz szabadulni tőlem? – néztem fel rá mérgesen. Átérezhetné a helyzet komolyságát. A szerelme épp most készül visszarepülni Amerikába és kitudja mikor fogunk legközelebb találkozni. Ő pedig elbagatellizálja a szituációt. Szép!

- Voltaképpen igen – villantotta rám az ezer wattos mosolyát. A pofám leszakad, de komolyan!

Kibontakoztam az öleléséből és durcásan elfordultam tőle. Fogtam a csomagomat és elindultam az ellenőrzőkapu irányába.

- Héj, várj! Ugye nem sértődtél meg rám? – érdeklődött.

- Nem, dehogy! Miért sértődnék meg, mikor a barátom alig várja, hogy a világ másik végén legyek, hogy összeállhasson valami csajjal. Jaj, kérlek – köptem felé sértődötten és idegesen a szót.

- Mi van? Te meg miről beszélsz? – nézett rám megütközve. Most min csodálkozik? Jaj, néha olyan nehéz a férfiakkal.

- A nyilvánvaló tényről, Robert. De sietek, mert megy a gépen, és nem venném a szívemre, ha lekésnéd a fontos találkozódat. Na, szia – intettem hátra a fejemmel, és elkezdtem magam után húzni a bőröndömet. Alig tettem meg öt lépést, mire erőszakkal megragadta a karomat és visszarántott magához.

- Ugye nem így akarsz elmenni? – kérdezte idegesen. – Mi ütött beléd? Csak annyit mondtam, hogy megyek valahová. Miért kell rögtön a legrosszabbra gondolni, hm?

- Mert sajnos tudom milyen vagy – igen, sajnos előbb fecsegtem, mint gondolkodtam. Ne szólj szám, nem fáj fejem! Ez most nem jött össze.

Olyan meggyötört arccal meredt rám, mintha gyomorszájon rúgtam volna. Eleresztette a karomat, és feszülten túrt bele a hajába.

– Bocs, nem úgy értettem. Én csak… - beharaptam az alsó ajkamat. Ezt szépen elcseszted, te ütődött liba! – Kétsége vagyok esve, hogy itt kell hagynom téged. Szeretlek, kimondhatatlanul, és már most őrjítően hiányzol nekem.

- Én is ugyanígy érzek. Nincs senkim, és nem is lesz, emiatt ne fájjon a fejed. Gyere ide – tárt a ki a karját, és védelmezőn átkarolt.

- Felhívjuk az Amerikába tartó utasaink figyelmét, hogy a felszállásig öt percük maradt. Kérjük, szíveskedjenek mielőbb elfoglalni helyeiket – figyelmeztetett minket a bemondó éles hangon.

- Tényleg ideje indulnod – közölte Rob. Elengedtük egymást, és egy utolsó szenvedélyes csókot váltva könnyes szemmel szálltam fel a repülőre.

Még egyszer visszanéztem rá, de Rob, mintha már nem is itt lett volna, üveges tekintettel meredt maga elé.

*

- Elviselhetetlen vagy hugi! – közölte Cameron.

- Én is szeretlek bátyó – fintorogtam rá. Miért mindig a leglehetetlenebb időpontokban kell megtalálni a hülyeségeivel? Rohadtul nem érdekel, hogy a kék, vagy a fehér pólóját akarja felvenni a randijára.

- De most komolyan, neked melyik jönne be a pasidon? – kérdezte akaratosan. Megforgattam a szemeimet, és elképzeltem, hogy Rob melyikben mutatna leginkább jól. Hmm, Rob! Vajon mi lehet vele? Vagy egy hete nem hallottam felőle, és kezdtem igazán aggódni. Nem válaszolt a telefonhívásaimra, se az sms-eimre, se az e-mailekre, amiket tonna szám küldözgettem neki. Lehet, hogy elege lett belőlem és a gyerekes viselkedésemből? Mégis talált valaki mást? Elképesztőbbnél elképesztőbb gondolatok cikáztak naphosszat a fejemben, és sajnos az sem tudta elterelni a figyelmemet, hogy a bátyám életében először volt bezsongva egy lány miatt. Mert ez megint csak visszaröpített Robhoz és kezdődött az egész hercehurca előröl. És mindez egy hete tart lassan.

- Válaszd a kéket, mert az kiemel a szemedet – adtam végül meg magam. Úgy se tudom másképp leszerelni, így meg előbb hagy egyedül a nyomorommal.

- Igazad van. Köszi – kacsintott rám. – Még mindig semmi hír a te angol lovagodról? – kérdezte. Kösz Cam, most megint jön részemről az önmarcangolás. – Ne parázz, biztosan csak más dolga akadt.

- Értékelem a vigasztalásod, de nagyon nem jön át. És ha nem haragszol, szeretnék egyedül lenni – hívtam fel a figyelmét a távozásra. Vállat vont és egy szó nélkül elhagyta a szobámat. Hátradőltem az ágyamon és bekapcsoltam az iPodomat. Maximálisra állítva a hangerőt kezdtem el hallgatni azt a dalt, amit a visszatérésemkor kaptam Robtól. Nem lehet, hogy ne szeretne már! Nem változhatnak csak úgy meg az emberek érzései. De igen, ha találkozott egy nálad különlegesebbel, Kristen!

- Este jövök, addig ne tégy kárt magadban. Anyuék nem örülnének, ha egy hét után úgy jönnének haza, hogy te totál idegroncs vagy – próbált lelkesíteni Cameron.

- Jézus, szerinted felvágom az ereimet, vagy mi?!

- Nem, csak kezd egy kicsit az idegeidre menni ez az egész Pattinson ügy. Úgy értem, napok óta nem eszel, és esténként beszélsz álmodban. Ez nem normális hugi.

- Jó, megbolondultam, de ha így folytatod lekésed a randidat – próbáltam jelentőségteljesen a tudtára adni, hogy hagyjon békén.

- Már megyek is. Szia – azzal becsaptam utána az ajtót. Néha tényleg az őrületbe kerget ez a fickó. Kicsit aggasztó, hogy vérszerinti rokonságban állunk egymással.

Besétáltam a nappali, és az előzőleg kipattogtatott kukoricát az ölembe véve nekiálltam majszolni, miközben a TVben vagy ezredjére ment a Reszkessetek betörők című film. Jót derültem rajta, de egy nem várt pillanatban megszólalt a kapucsengő. Mérgesen tettem le a tálat a kezemből és mentem ajtót nyitni. Cameron annyira szétszórt néha, hogy nem lenne meglepő, ha egyszer a fejét hagyná itthon. Felkaptam a kinti komódról a bejárati kulcsot, és kinyitottam az ajtót.

- A lány totál ki lesz bukva, hogy még mindig n… - haraptam el a mondatot, ahogy megláttam az ajtóban ácsorgó alakot. Valaki csípjen meg, vagy öntsön nyakon egy vödör hideg vízzel, hogy elhiggyem, nem álmodom.

- Reményeim szerint egy lány sem lesz kibukva miattam – vetett rám egy féloldalas, tipikus Rob mosolyt. Mikor érzékelte a döbbenetemet beljebb lépett és becsukta maga mögött az ajtót. Én csak álltam sóbálvánnyá meredve.

- Tényleg itt vagy? – kérdeztem, és remegő kézzel érintettem meg az arcát. – Azt hittem, hogy… - beharaptam az alsó ajkamat. Nem, nem is mondom el neki, hogy milyen rémségeket feltételeztem róla már megint.

- Gondolom mit hittél – húzta el a száját. – Azért remélem örülsz nekem – óvatosan tett felém egy lépést, s mikor látta, hogy nem hátrálok meg, lágyan cirógatni kezdte az arcomat.

- Mit keresel itt? – érdeklődtem, és csillogó szemekkel néztem fel rá. Olyan jó volt őt újra látni. El se tudtam képzelni, míg itt nem állt előttem, hogy mennyire hiányzott. Nekem most már ő a másik felem, aki nélkül létezni sem tudok.

- Itt fogom befejezni a sulit, és ha minden jól megy, akkor ide fogok járni egyetemre is.

A szám is tátva maradt a csodálkozástól. Még hogy ide fog járni? Ezek szerint itt fog élni? Ugyanott, ahol én is? Elkezdtem legyezni magam, hirtelen sok volt ez az egész. Eddig abban a tudatban éltem, hogy végeztünk egymással, most pedig közli, hogy voltaképp itt fog élni.

- Ennyire ne légy boldog – komorult el az arca. Azonnal mentegetőzni kezdtem.

- Félreértesz, ez csodálatos hír, de egy hétig azt hittem, hogy szakítottál velem, most pedig itt vagy és itt is fogsz maradni… Rettentően boldog vagyok!

- Jaj, kicsim! – elsimította a hajamat az arcomból és lehajolva hozzám egy üdvözlő csókot nyomott az ajkamra. – Miért kell mindig a legrosszabbat feltételezned rólam? Szeretlek, ha ezt nem mondtam el neked vagy egy milliószor akkor egyszer sem. Meg kéne tanulnod bízni bennem, és elhinned, hogy valóban téged akarlak! – annyira elszántan, és magabiztosan festett, hogy büszkeség töltött el, amiért a magaménak tudhatom. Okos, vicces, elképesztő művész, szuper szexi és mind ez egy személyben. Tényleg egy hülye liba vagyok! Értékelnem kéne, és nem mindig a hibákat keresni benne, és rosszat gondolni róla.

- Tudom, hogy nagyon sokszor hülyén viselkedem, de ez csak azért van, mert fogalmam sincs, hogyan kell viselkedni egy párkapcsolatban. Rob, nekem minden szempontból te vagy az első, és egyenlőre dunsztom sincs, hogyan is működik ez az egész. Sokat kell még tanulnom, és ha segítesz ez hamar sikerülni fog. Addig is bocsásd meg, ha néha képtelenségeket hordok össze.

- Kezdjük azzal, hogy nincs valami pozitív önértékelésed. Ez lesz az első, amin változtatni fogunk – kacsintott rám csábítóan.

- Mire céloz Mr. Pattinson? – kacérkodtam vele én is. – Hogyan óhajtja kiölni belőlem ezt a tévképzetet?

- Szeretnéd, ha megmutatnám? – nyalta meg az alsó ajkát, amivel kellően felizgatott.

- Igen, de előbb mondj meg nekem valamit.

- Mit?

- A szüleid mit szóltak, hogy ideköltözöl?

- Már nagykorú vagyok, azt teszek, ami nekem tetszik. Apám nagyon pipa lett rám, hogy nem viszem tovább a családi bizniszt, Victoria toporzékolt egy sort, de lényegében megkönnyebbült, hogy átvállaltam helyette ezt a cserediákságot, anyám pedig féltve ugyan, de boldogan elengedett – mint egy éhes oroszlán úgy mért végig mondandója után. Fülig vörösödtem ettől a nézéstől, holott az első alkalom után minden nap kétszer, néha háromszor is szeretkeztünk.

- Szóval csak a húgod miatt jöttél el Amerikába? – kötöttem az ebet a karóhoz, persze csak poénból.

- Tudod a kényszer nagy úr – nyúlt be a pólóm alá, és azonnal rátalált csupasz melleimre. Felsóhajtottam a kellemes érzéstől.

- Igen, hallottam már róla – mondtam, szinte suttogva. – Ezek szerint itt maradsz jó sokáig – nem kérdés volt, hanem ténymegállapítás, ő mégis válaszolt rá.

- Igen, itt maradok – és már csókolgatni is kezdte a nyakamat. Úristen, ez a pasi önmagában egy ajzószer. Már most bizsergett tőle mindenem.

- És hol fogsz lakni?

- Nem hagyhatnánk a dumát későbbre. Valami sokkal hasznosabbat kéne csinálnod a száddal – nézett rám kihívóan.

Megérintettem a nadrágon keresztül, mire a szeme elsötétült. Kézen fogott és sietően rontott be velem a szobámba. Kezdetét vette a mindent elsöprő szenvedély.

És, hogy mi lesz velünk ezután? Azt senki sem tudhatja. Biztosan lesznek jobb és rosszabb időszakaink is, és rengeteg hullámvölgy áll még előttünk. Lehet, hogy nem maradunk örökké együtt, de egy biztos, ez a mostani életem legboldogabb időszaka, és kihasználom minden egyes percét, ami megadatik belőle! 

The End

Rob dala Kristennek

Ennyi lett volna. Tudom, hogy erre nem volt érdemes ennyit várni, de sajna most csak ez volt bennem. :/ Nem ígérek semmit, hogy mikor fogok legközelebb írni, mert ez úgy látszik kedv kérdése mostanában. Úgy is észreveszitek, ha írtam. ^.^