2012. március 1., csütörtök

"Most kéne abbahagyni..."


Kedves Olvasók!

Minden bizonnyal most én vagyok az az ember, akire kígyót békát kiabáltok, és legszívesebben jól beolvasnátok nekem, hogy mégis hogy képzelem, hogy 1,5 hónapig nem adok semmiféle tájékoztatást.
Jogos minden engem ért vád, hiszen egy jó blogíró nem csinálja azt, amit én tettem veletek. Elkezdhetném mentegetni magam és magyarázkodni, de ez - szerintem - teljesen felesleges.
Magánjellegű okokból nem írtam, és nem is fogok írni még egy jó darabig. Nagyon megviseltek az elmúlt hetek, és még közel sincs vége az én személyes poklomnak.
És a következő kérdés, ami átfut az agyatokon: Akkor ezt most minek?
Egy nagyon kedves olvasóm, akit szerintem jogosan nevezhetek a barátomnak is, írt nekem egy levelet, hogy érdeklődjön felőlem. El se hinnétek ez mennyire sokat jelent nekem. Ebből tudom, hogy nem csupán egy hetente jelentkező "író" vagyok, hanem egy igazi ember, akivel törődnek a történeten kívül is.
Köszönöm neked Kitti!!! (L) ^^
És akkor itt az én közleményem nektek: Nem tudom, hogy mikor leszek képes ismét normálisan írni. Nem szeretnék ígéreteket tenni, amiket nem tartok be, mert ez nem lenne fair veletek szemben.
Tisztában vagyok vele, hogy sokan elpártoltatok tőlem és hitelemet vesztettem, de szar és igénytelen munkát nem vagyok hajlandó kiadni a kezeim közül, jelen mentális és fizikai állapotomban pedig nem tudnék minőségi írással szolgálni.
Ezért....most elérkeztem egy olyan pontra, mikor is a kezetekbe adom a döntést.
2 választásotok van, és én a ti akaratotok szerint fogok cselekedni.
1.: Töröljem a blogot, és ezáltal magamat is
vagy
2.: Hagyjam így az egészet, és majd ha készen állok rá, visszatérek?
A rublikákban lehet szavazni.
Bármire szavazhattok én nem sértődöm meg. Meg kell acéloznom magam, mert az élet sokszor úgy oda tud csapni, hogy csak pislogsz jobbra meg balra.

Ennyit szerettem volna.... És tényleg nagyon sajnálom!!!!

Lilluci

U.i: a chatet azért töröltem, mert nem szeretnék ott is csupa negatívumot kapni. Épp elég, ami most zajlik körülöttem.
A magértést ezúton is köszönöm!

U.i 2.: Hogy legyen mit olvasnotok, ajánlok egy oldalt, amit Fanni ír az egyik barátnőjével. Érdemes belekezdeni, mert jónak ígérkezik!! :)

http://londoncalling-gillinson.blogspot.com/



12 megjegyzés:

Névtelen írta...

Szia!
Sajnos mindenki életében vannak nehéz időszakok ,amit túl kell valahogy élni!Senki nem úszhatja meg.Sajna nekem sem habostorta az életem,de én nálatok és az írásaitokkal nyugszom meg.
De meríts erőt a sok komiból,pipákból az olvasóidból és ha ez sikerül ,mi itt leszünk,nem siettetünk.Várunk mert megéri!
Fel a fejjel és kitartást!
szia
a.n


és azt hiszem nem beszélek hülyeséget azzal,hogy ennél a bejegyzésnél is rengeteg pipát és komit kapsz!:)

Névtelen írta...

Szia!

Mi mert szerintem beszélhetek többes számban kitartunk melleted.
Nem számít ha sokáig nem írsz.A magánélet fontosabb.
Bevallom én már a legrosszabbra is gondoltam.
Gondolj arra ami nem öl meg az erősít.
Tudom ez olyan sablon de tudd nem vagy egyedül szeretünk....
Vera

Anita(Nitus) írta...

Szia.
Időnként mindenki életében előfordulnak különböző események amelyek fájdalmat, szenvedést okoznak és csak az erős emberek képesek arra, hogy ezeket a csapásokat felemelt fővel túléljék, és többé-kevésbé ugyanazok maradjanak. Nekem, nekünk tényleg nem számít az, hogy talán sokáig nem írsz. Aki tényleg szeret és szereti azt amit teszel mindig itt lesz. Nem fontos az, hogy ma, holnap, vagy talán csak egy-két hónap után fogsz írni(lehet még több is). A fontos az, hogy te rendben legyél. Ne töröld a blogot. Igaz, lehetséges, hogy az olvasók egy részét elveszíted, de mindig marad egy jó pár aki itt lesz bármi történjen.
Fel a fejjel, előbb utóbb minden rendbe lesz!
puszi
Nitus

Elizabeth írta...

Szia!
Hm... Nem nagyon tudok, már mit írni, mert az előttem írok minden olyan gondolatot leírtak, ami nekem is az eszembe jutott, így én is csak azt tudom mondani, hogy fel a fejjel, és sok sikert kívánok, hogy át tudd ugrani azt az akadályt, amit most az élet gördített eléd. :) Mi itt leszünk neked!! Puszi!
CUPCUP

Netty és Wiky írta...

Szia!
Tényleg szinte mindent elmondtak előttem de én is csak csatlakozni tudok hozzájuk...mindenkinek vannak az életébe nehezebb időszakai és én egyszerűen imádom az írásaidat ezért várok türelmesen és remélem hogy egyszer még folytatni fogod.
Kívánom hogy minél hamarabb rendeződjenek a dolgaid és sikeresen átvészeld ezt az időszakot!
Netty

Névtelen írta...

Szia !
Én arra szavaztam hogy ne töröld a blogodat,mert mindenki megértheti ,és szerintem tudja is hogy az élet nem könnyű mert mindennap meg kell küzdeni a problémákkal,a bajokkal nekem sem könnyű az életem .De én a magam nevében írom hogy ha úgy gondolod és készen állsz rá akkor majd hozol új részeket és ha ez 4 hónap vagy ne talán 6 hónap én akkor is itt fogom várni majd. lehet hogy furcsa de a történeteidet olvasva egy kicsit valahogy meg tudok feledkezni a problémámról és gondjaimról
Röviden ennyi.
Remélem hamar túl leszel ezen az időszakon,nagyon sok kitartást kívánok.

Névtelen írta...

Isten ments, nehogy végleg abbahagyd! Először is, mert baromi jó, amit írsz, bűn volna letörölni, másodszor pedig, remélem, ha rendbejössz, folytatod az írást, és ez esetben is jobb, ha marad a blog... Nem baj, ha akár egy év múlva is történik ez meg (bár remélem, jobban leszel addigra! , de ne zárd el ezt a lehetőséget, kérlek! Minden jót és.. tudod, take care!
Jobbulást, puszi
Nan

Kitti írta...

Jajj, Lillum!
Először is tudnod kell, hogy mind, vagy legalább is a többség addig várunk Rád, ameddig csak kell!!!
Az a fontos, hogy helyrejöjjenek körülötted a dolgok! Mi itt leszünk! Aki pedig elpártol Tőled, az nekem elhiheti, hogy ő veszíti a többet!!!
Másodszor pedig: Sikerült teljesen meghatnod, Lillu!!! :)
Természetesen én is a barátomnak tekintelek, már jó ideje!
Szeretném, ha tudnád, hogy nagyon szerencsés vagyok, hogy a barátaim közt tudhatlak!! Komolyan!!! :)
Köszönök mindent Lillum!!! :)
Bármiben számíthatsz rám, csak szólnod kell!!!
A többit mail-ben! :)
Jahh! És millió köszönet még egyszer!!! :)
Annyira örülök, hogy a gépem halt meg, és nem az történt, amit írtam Neked!!! :)
Kösziiiiiiiiiiiiiiiiii!!!! :)
Még beszélünk!!! :)
Puszillak, és Vigyázz Magadra!!!!

Névtelen írta...

Szia Lilluci ! En is csak azt tudom írni mind a többiek szívből remélem minél előbb meg oldódnak a problémáid mi itt leszünk bármikor is térsz vissza az íráshoz ! és ki tartás tudom az élet nem egyszerü én egy két családos anyuka vagyok és sokszor küzdeni kell ,hogy egyik hónapról a másikig ki bírjuk ,de nekem ezek a történetek segítenek ! mikor olvasok tejesen ki tudok kapcsolni még véletlenül se töröld a blogot! még egyszer kitartás! üdv Marika

Névtelen írta...

Sajnálom,hogy ilyen komoly nehézségeid vannak,hidd el,én aztán tényleg tudom,milyen az mikor az élet szivatja az embert.
Nagyon remélem hogy hamar össze tudod kaparni magad,nem csupán az írás miatt,hanem azért hogy a lelked egészsége helyreálljon.
Nagyon-nagyon nehéz is lehet,a mi kis családunk az élő példa,hogy könnyű szinte kilátástalan helyzetbe kerülni.és nehéz a kiutat megtalálni.De kiút mindig van,kell,hogy legyen.
Ha megtehetném,küldenék Neked erőt,és kitartást,és tudd,bárhogy is alakul később-akár folytatod akár nem,én nagyon hálás vagyok Neked
hogy eddig is olvashattam ezt a blogot,és részese lehettem ennek a varázs-világnak.
Szóval csak kitartás,sokan vagyunk veled,jelen percben,mikor ezt pötyögöm,négyen vagyunk itt.Azt hiszem az ő nevükben is mondhatom,hogy lélekben Veled vagyunk!
És itt leszek,amikor visszatérsz.Mindegy,mennyi idő.
Üdv-Gabriella

Névtelen írta...

Szia Lilluci!
Igazából ilyenkor sosem tudom mi a helyes. Mit kell mondani, mi az ami neked most segítene, megnyugtatna, feldobna, esetleg boldoggá tenne. Előttem a többiek már mindent leírtak, és csak azt tudom én is mondani amit ők.
Nem vagyok a szavak embere, ezt te is tudod. Főleg nem írásban.
Így én csak annyit szeretnék kérni tőled, mivel sajnos személyesen nem ismerlek, gondold azt, hogy most ott vagyok melletted és átölelek. Nem kérdezek semmit, nem mondok semmit, egyszerűen csak tudd veled vagyok, és számíthatsz rám.
Ha valamiben tudok segíteni, vagy ha csak valakinek egyszerűen kiöntenéd a szíved a mail címem tudod. A blog bezárásán ne is gondolkozz, várunk amíg kell és addig is olvashatjuk az eddig megírt csodás történeteidet.
Szia Orsi

agika írta...

Szia!
Mindenki életében lehetnek mélypontok, ezért szeretném, ha nem hagynád abba, hanem írnád tovább, ha már készen állsz. Én biztos kivárom ennek a végét és a következő és az azutáni fejezeteket.
Mihamarabbi kilábalást. :)