Új kinézet + ízelítő :D

Sziasztok!!

Először ismételten köszönetet szeretnék mondani mindazoknak, akik írtak kommentet a befejező részhez!!! (L) (még mindig lehet, szóval hajrá)
Olvastam, hogy sokan elnézést kértek, amiért ritkán írtak nekem. Ezeknek az emberkéknek üzenem, hogy: Semmi baj, nekem a pipa is ugyanannyit számít!!!
Örültem, hogy mindenki pozitívan értékelte a végkifejletet. Nem lett túl nyálas se semmi. (főleg a te véleményedtől tartottam Bells) :D
Még 1x örök hálám nektek, nélkületek ez nem jött volna össze!!!
Szinte az összes komit könnyes szemmel olvastam végig, olyannyira szépeket írtatok nekem ^^


És akkor most ugorjunk is egyet. Mint az látjátok a blog teljesen új arculatot kapott, ennek pedig nem más az oka, minthogy csütörtöktől vagy péntektől új történet indul :)
Sokan kérdeztétek, hogy miről is szól ez az új sztori.
Nos, felteszek egy kisebb részletet, és abból talán kiderül pár dolog;) (páran már ismerhetitek, de talán akad még olyan emberke, akinek újdonság lesz)

Jó olvasást!

Lilluci

U.i: egyébként tetszik ez az kis arculatváltás?

/Kristen/

...

- Kristen, kérlek segíts megteríteni – jött anya hangja a konyhából. Fogtam magam és kérésének eleget téve szépen sorjában letettem a tányérokat a gyönyörűen megterített asztalhoz, majd az evőeszközöket, a poharakat, és végül a szalvétákat helyeztem le. Büszke voltam az alkotásomra.
- Ő pedig itt a lányom, Kristen – hallottam meg apa hangát a hátam mögül. Egy mosolyt magara erőltetve fordulta meg, hogy köszönteni tudjam a vendégeinket.
A konyhában egy harminc év körüli nagyon helyes férfi, és egy nála nem sokkal fiatalabb, ugyancsak hímnemű egyed álldogált. Megköszörültem a torkomat, majd kezet nyújtottam az idősebbik felé.
- Kristen, nagyon örvendek – a mosolyom nem volt szívből jövő.
- Bradley, úgyszintén – csókolt kezet. Ezt azért túlzásnak találtam.
A sikeres bemutatkozás után a másik férfihoz fordultam, aki mindenhová nézett csak rám nem. Feltérképezte a konyha minden egyes kis négyzetcentiméterét, és csak aztán tüntetett ki a figyelmével, mikor apa a vállára helyezte a kezeit.
- Kristen, ő itt Robert Pattinson, a legújabb tehetség, aki esélyt kap, hogy bebizonyítsa, ő mindenidők legjobb autóversenyzője – apa nem is tudta volna leplezni mennyire odáig van új versenyzője miatt.
- Szervusz – nyújtottam felé is a kezem, de ő nem fogadta el. Gúnyosan rám mosolygott, s élcelődő hangon megszólalt.
- Te vagy Alex volt nője, ugye?
Hirtelen a torkomra fagyott a szó. Nem kellett volna meglepődnöm, hogy tud erről, de, hogy csak így a fejemhez vágta, egy tőr volt a szívembe.
Csak pislogtam bambán, és vártam, hogy végre valaki kimentsen ebből a lehetetlen helyzetből. De semmi sem történt.
- Robert, Bradley, ne ácsorogjunk itt, gyertek a nappaliba. Ott mégis csak kényelmesebb – tárta ki a kezét, mutatva így az utat, apa.
Néztem, a két idegen távolodó alakját. Mikor látóhatáron kívülre kerültek, leroskadtam egy székbe, és hangosan, egyeletlenül kezdtem venni a levegőt. Ki ez a Rob, hogy az első találkozásunkkor csak így letámad?
Mégis, a szemében bujkáló szemtelenség ellenállhatatlanná tette, de akkor sem indíthat így. Ehhez nincs joga!
- Kristen, minden rendben? – kérdezte anya, amint meglátta halálra vált arcomat.
- Igen, csak kicsit elszédültem – füllentettem. – Segítsek még valamit? – kérdeztem.
- Bevihetnéd az italokat a fiúknak – mutatott a tálcára helyezett pezsgőspoharakra.
- Azt nem vinnéd be inkább te? – kérdeztem könyörgőn. Furcsán méregetni kezdett.
- Történt valami, amiről én nem tudok? – kíváncsiskodott.
- Nem, csak…..én inkább elkészítem a süteményt – ugrottam a sütőhöz.
- Rendben. A tejszínhab a hűtőben van, a meggyet pedig a pultra készítettem.
Bólintottam. Anya el sem tudta képzelni mekkora kőtől szabadította meg a szívemet.

...

Hát ennyi lenne a kis ízelítő, remélem választ kaptatok a kérdéseitekre......vagy épp most bizonytalanodott el mindenki? :D
Nyugodtan lehet ehhez is írni!