Almost Lovers - 22. rész

Sziasztok!

Nos, íme, megérkezett a 22. rész is ;)
Melinda köszi szépen, hogy felhívtad a figyelmemet a képpel kapcsolatban(előző bejegyzés). Kár, hogy nem igazi volt, de manipnak viszont 5*ös! :D
Na, de nem is húznám a szót, elöljáróban csak annyit, hogy én imádtam megírni ezt a részt:D

Jó olvasást!

Lilluci

U.i: köszönöm szépen, hogy már 36an követtek ^^ (L)

22. rész

/Kristen/

Pár perce még azt hittem, esélytelen, hogy Robbal mi valaha is boldogok legyünk, de Lizzy életmentő telefonja után teljesen átértékeltem a dolgokat. Igen is küzdeni fogok, hogy visszakapjam a szerelmemet!
Ha csak a fele igaz abból, amit Lizzy az imént közölt velem, akkor Camillát egyesével fogom megszabadítani a hajától. Hogy tehet ilyet egy ember? Képes lenne magához kötni Robot, holott nagyon jól tudja, nem szereti őt? Elmebeteg! Na és Mike…?

Azonnal fel is hívtam őt.
- Kristen, micsoda meglepetés – a hangja örömtől csengett.
- Mike, beszélnünk kell! Fontos – nem volt kedvem jó pofizni, ha kiderül, hogy ő csinálta fel a nőt, képen törlöm.
- Oké, hol találkozzunk? – lediktáltam neki ennek a háznak a címét. – Fél óra és ott vagyok.
- Rendben, addig is, szia – letettem.

Fél óra és talán újra együtt lehetek Robbal. Csak ez éltetett!

/Rob/

Alig tudtam kitámolyogni a lakásból, olyannyira sokkos állapotba kerültem. Mégis mi a fészkes fene folyik itt?!

Az egyik percben még felhőtlenül boldogok vagyunk, a másikban pedig kiadja az utamat. Nem értem én ezt! Vagyis értem. Nem akar elválasztani a gyerektől, annak ellenére sem, hogy tudja, nélküle beleőrülök az életbe. Tudta, hogy csak akkor engedem el, ha a szemembe mondja, nem szeret már. Meg is lepődtem, hogy mindezt milyen elszántan, és határozottan vágta a fejemhez. Egy pillanatra meginogtam, vajon tényleg igazat mond-e, aztán felrémlett előttem az eddig kettesben eltöltött idő, és megróttam magam, amiért ilyen képtelenség egyáltalán az eszembe jutott. Minden mozdulata, érintése, és a tekintete is azt tanúsította, igen is szerelmes belém. Most mégis hagyja, hogy szenvedjük, csakhogy a gyerek mellettem nőjön fel. Mi ez, ha nem színtiszta önzetlenség? Ha lehetséges, most még jobban beleszerettem ebbe a csupa szív nőbe.

- Hú haver, te aztán benne vagy a slamasztikában! – ütött vállon a mellettem ülő kissé spicces alak. El is feledkeztem róla, hogy mindezt vele is megosztottam, nem csupán belső monológot daráltam. – Még két sört! – intett a pincér felé.
- Nem kéne többet innom – vallottam be, ahogy az előttem lévő üvegekre tekintettem. Felsorakozott vagy hat.
- Dehogy nem kell. A bánatra a legjobb orvosság a pia.
Vállat vontam. Ha ő mondja.
- És Rob, mégis mit szándékozol tenni ezzel a Kristennel? – érdeklődött, majd beleivott az éppen csak kihozott üvegbe.
- Várok pár napot amíg lenyugszik, aztán újra visszahódítom – kezdett a fejembe szállni a pia, mert minden egyes kiejtett szónál megakadt a nyelvem.
- Helyes! – koccintotta össze az üvegeinket. - Istenem, ezek a nők aztán szépen padlóra tudnak küldeni minket férfiakat!
- Különleges képességük van, az biztos – ismertem el.
- És mi lesz a másik csajszival, aki megesett?
Fátyolos tekintettel néztem rá. Ezen még nem is gondolkodtam, teljesen lefoglaltak az elmúlt események.
- Szakítok vele, természetesen – nevettem fel. – A gyereket pedig látogatni fogom rendszeresen.
- Öcsém, tényleg nem lennék a helyedben! Ez az ügy rohadtul komplikált, és ahogy észrevettem, ez a Kristen bige nagyon a szívén viseli a kölök helyzetét.
Hogy lehet az, hogy egy vadidegen öt perc beszélgetés után tisztán látja a kialakult helyzetet? És még csak nem is józan!
- Ja, de kénytelen lesz elfogadni a döntésemet. Szeretem őt, és tudom, hogy ő is szeretem engem. Nem tagadhatja meg a nyilvánvaló érzéseit, és legfőképp nem tagadhat meg minket a boldogságtól! - lelkesültem fel egyszeriben.
- Szerintem, ma már el is kéne kezdened a puhítását – adott tippet újdonsült barátom.
- Hogy képzeled? – kérdeztem, de majdnem leestem a székről, ahogy felé fordultam.
- Most mit magyarázzak ezen cimbi? – tette a kezeit a vállamra és barátilag magához húzott, majd bizalmasabb hangot ütött meg. – Elmész hozzá, megdöntöd, elmondod neki mennyire belevagy zúgva, és hogy semmi mást nem akarsz csak vele lenni, meg ehhez hasonló nyálas szarságokat. A kicsike inni fogja minden szavadat, és nem lesz kifogása a dolog folytatása ellen – kacsintott rám.
- Ez bejött neked valaha? – kérdeztem.
- Naná! A csajok bírják ha egy pasi kitárulkozik, főleg ha előtte jól meghúzták őket.
- Te egy rohadt nagy seggfej vagy, ugye tudod? – kérdeztem nevetve.
- Most erre mit mondjak? – húzta ki magát. – Szóval, elmész Kristenhez?
Lehúztam a maradék sörömet, és határozottan rávágtam:
- Igen – fogtam magam - és igaz kissé döcögősen, de - elindultam életem értelme felé, hogy bebizonyítsam neki, mennyire megőrülök érte.
Bármilyen hülyeséget kitalálhat, én nem fogom elengedni őt!

/Kristen/

Tűkön ülve vártam, Mike megérkeztét. Le-föl járkáltam a nappaliban, és szünetlenül csak az zakatolt a fejemben, hogy Robbal nemsokára újra együtt lehetünk.
Ebben a pillanatban megszólalt a csengő. A szívem gyorsabban kezdett verni, a pulzusom biztosan az egekbe szökött.
Izzadt kezemet a nadrágomba töröltem, úgy nyitottam ajtót egykori kedvesemnek, akiről ha kiderül, hogy köze van ehhez az egészhez, kiherélek.

- Szia, Kris – mosolygott rám kedvesen.
- Szia, kérlek, gyere be! – mutattam utat.
- Húha, ez aztán szép lakás – nézett körbe elismerően. – Nem is tudtam, hogy elköltöztél – nézett rám meglepetten.
- Mert nem is – gyorsan leültem a kanapéra. Mielőbb túl akartam esni ezen az egészen.
- Akkor nem értem. Kinek a lakása ez? – leült mellém, és kíváncsian fürkészte az arcomat.
- Ez Rob lakása – vallottam be félszegen. Döbbenten nézett rám.
- Szóval ti megint együtt vagytok? – érdeklődött.
- Nem egészen – sütöttem le a szemeimet. Rohadt zavarba ejtő egy helyzet!
- Értem, ti szeretők vagytok – nem kerülte el a figyelmemet a hangsúly. Megrovó és számon kérő volt.
- Igen – néztem egyenesen a szemeibe.
- Hogy tehetted ezt Kristen? Miért alacsonyítottad le magad ennyire? Felfogod, hogy ezzel Camilla érzéseit a sárba tiprod?!
Ez volt a végszó, ugyanis elborult az agyam.
- Ő kezdte ezt az egészet.
- Tessék?
- Szerintem, te sokkal jobban tudod miről beszélek – mértem végig. Idegesen felpattant a kanapéról.
- Mi ez az egész? Miért hívtál ide? – a hangja egy oktávval feljebb csúszott.
- Mike, teljesen őszintének kell lenned velem. Tekintettel arra, hogy egyszer sokat jelentettünk egymásnak, és arra, hogy most barátok vagyunk – odasétáltam hozzá, és a vállára helyeztem a kezeimet.
- Kristen… - súgta a nevemet elgyötörten. Szinte mondania sem kellett semmit, tudtam, Lizzy összes szava igaz volt.
- Mondd el, mi történt közted és Camilla között, kérlek! – kértem. Az ő szájából akartam hallani.
- Ezt…honnan tudtad meg?
- Nem fontos, csak arra vagyok kíváncsi, lefeküdtél-e Camillával?
- Igen, lefeküdtünk – hajtotta le a fejét. – Sajnálom.

Legszívesebben a nyakába borultam volna, de most egészen más helyzetben voltunk. Ezen múlhat mindannyiunk jövője.
- Mesélj el mindent – kértem, s visszaültem a kanapéra. Tétován álldogált, nem igazán tudott mit kezdeni a helyezettel. Tudtam, hogy nehéz neki a volt barátnője előtt beszélni arról, mi történt közte és egy másik nő között, aki nevezetesen az én mostani kedvesem párja.
- Biztosan ezt akarod? – kérdezte, miközben visszaült mellém.
- Természetesen. Mike, most a boldogságunk forog kockán – néztem egyenesen a szemeibe.
Nagyot sóhajtott, majd belekezdett a mesélésbe.
- Nem kertelek, inkább belevágok a közepébe – ideges volt, folyamatosan tördelte a kezeit. – A film forgatása közben kezdtem egyre közelebbi kapcsolatba kerülni Camillával. Ez részben azért lehetett, mert a mi kapcsolatunk annak idején nem volt valami felhőtlen – félénken nézett rám. Talán azt várta, hogy leharapom a fejét, pedig ez eszembe sem jutott. Valóban, a kapcsolatunk akkorra már eljutott egy olyan szintre, ami a menthetetlen kategóriát súrolta. Mégis, voltunk olyan ostobák, hogy a problémáinkat észre sem véve folytattuk ezt a látszat viszonyt. Nevetségek voltunk, és legfőképp szánalmasak!
- Szereted őt? – ez érdekelt a legjobban.
- Igen. Azóta, hogy megismerkedtem vele – a hangja elgyötörten csengett. Közelebb csúsztam hozzá, és bíztatólag végigsimítottam a karján. – Kristen, én nem akartam ezt!
- Tudom – öleltem át. Szívből sajnáltam. Mike nem rossz ember, csak épp egy szívtelen nőszemélybe szeretett bele. – Mike, van itt még valami… – kezdtem bele idegesen. Most jön a dolog legnehezebb része. Közölni valakivel, hogy a várandós szeretője talán az ő gyermekét hordja a szíve alatt, nagyon szívtelen dolog, de sajnos nincs választási lehetőségem. Tudatnom kell vele a tényeket.
- Igen, én vagyok a gyerek apja – mondta, holott nem is kérdeztem.

Teljesen ledöbbentem, a szemeim kikerekedtek. Köpni, nyelni nem tudtam, olyannyira sokkolt a hír. Persze, ez még mindig jobb, mintha Rob lenne a tényleges apa, de szembesülni azzal, hogy az egykori szerelmem ejtette teherbe a mostani szerelmem barátnőjét…..Istenem, kissé abszurd helyzetben vagyunk!
- Egészen biztos ez? – kérdeztem remegő hangon.
- Igen. Miután elmesélted nekem, hogy Camilla terhes, azonnal felhívtam őt. Tudtam, hogy a kapcsolata Robbal nem felhőtlen…miattad. Először persze tagadta a dolgot, de mikor hazajött Londonból, felkerestem – rám emelte a tekintetét. A szám tátva maradt ezektől az információktól.
- Folytasd! – utasítottam. Addig nem akartam közbeszólni, amíg nem hallottam az egész történetet.
- Elmentem hozzá, és kikényszeríttettem belőle az igazságot. Zokogva vallotta be, hogy nem Rob gyerekével várandós, hanem az enyémmel. Azonnal arra kértem, hogy legyen velem, de ő félt.
Itt nem bírtam megállni szó nélkül, közbekérdeztem:
- Mégis mitől?
- Attól, hogy Rob ezek után, hogyan fog viszonyulni hozzá. Mert ez mégis csak egy nagy hazugság. Elpanaszolta azt is, hogy mióta hazajöttek Los Angelesbe, Rob az egész napját máshol tölti. Én azonnal rájöttem mi folyik itt. Neki sem kellett sok rávezetés, világossá vált előtte is, hogy ismét együtt vagytok – az együtt szót idézőjelbe tette.
Lefagytam. Nem akartam hinni a fülemnek.
- Camilla tudta, hogy Rob nem szereti őt, sőt, hogy nem is az ő gyerekét várja, mégis vele maradt?! – eddigi életem során ennél vérlázítóbb dolgot nem igen hallottam.
- El akarja mondani Robnak az igazat. Amikor ti titokban együtt voltatok, mi is találkoztunk. Megbeszéltük a dolgokat, és elhatároztuk, együtt neveljük fel a gyermekünket – elmosolyodott.
A levegőt szaggatottan kezdtem el venni. A tüdőmből az összes oxigén kiszorult.
Ez az egész történet rosszabb, mint egy Brazil szappanopera!
- Akkor miért hívogatta egyfolytában Robot? – kérdeztem feldúltan, mert nagyon jól emlékeztem rá, hogy nem egyszer zavart meg minket.
- Túl átlátszó lett volna, ha egyik napról a másikra nem is érdeklődik iránta – adta a kézenfekvő választ, Mike.
- Szóval tervet készítettetek – állapítottam meg.
- Valami olyasmi – vakarta meg a fejét.
- Felfogtad, mit csináltatok?! – förmedtem rá mérgesen. – Amíg ti szépen kifundáltátok ezt, Robot majd’ megölte a lelkiismeret furdalás a „gyereke” miatt. Szenvedtünk, mert tudtuk, nem maradhatunk együtt. Közben ti jól elvoltatok és tervezgettétek a szépséges jövőtöket. Ez kész, Mike! Felfogod mennyi kárt tettetek?! Tudod te, milyen mindennap úgy ébredni, hogy attól félsz, talán ez az utolsó nap, amit a szerelmeddel tölthetsz? – szinte már üvöltöttem. Iszonyatosan mérges voltam rá.
- Kristen, nézd a mi helyzetünket is – kérte.
- Mit?! Nézzem azt, hogy Camilla boldogtalanná varázsolta az életemet azzal, hogy ráerőltette a beteges vágyit Robra?! Vagy, hogy a volt szerelmem megcsalt, és gyereke lesz a szeretőjétől?! Mégis mit kéne olyan kurva jó színben látnom?!!!
- Kristen… - könyörgő hangja hallatán se tudtam megenyhülni.
- Ne Kristenezz itt nekem! Rohadt nagy hibát követtetek el. És ebből se ti fogtok kijönni vesztesen.
- Tudjuk, hogy fájdalmat okoztunk nektek. Sajnálom – hajtotta le a fejét. Fasza, még ők lesznek a végén az áldozatok, akiket sajnálni kell! Basszák meg!
- Bazi sokat érek a bocsánatoddal, Mike! – idegbeteg lettem, nem is tudtam volna leplezni az ellenszenvemet irányukba. Gyomorforgató érzés rájönni, hogy a legközelebbi ismerősöd – aki nem mellesleg, egykor sokat jelentett a számodra – galádul átgázol rajtad. Mit kéne tennem, jó képet vágni az egészhez? Elmondani, hogy: Mike, egyáltalán nem haragszom, sőt megértem miért titkolóztatok, azok után is, hogy megbeszéltétek, együtt lesztek. Na, ezt várhatják!
- Nem akartam, hogy haragban váljunk el – át akart ölelni, de én arrébb csúsztam a közeléből. Hozzám ne érjen a mocskos kezeivel!
- Mike, az a nagy büdös helyzet, hogyha én most nem hívlak el ide, ki se derül, hogy te mindvégig tudtál erről az egészről. Hogy voltál képes így a szemembe nézni?! És én még sajnáltalak. Azt hittem te vagy az áldozat, most pedig kiderül, hogy ugyanolyan szarkeverő vagy, mint a szerelmed! – idegesen köptem felé a szavakat. Nem érdekelt ha megbántom.
- Nekem is nehéz volt ez a pár nap. Főleg, hogy ma Rob ment el helyettem az ultrahangra.

Bevillant a kép, ahogy Rob szorongatja azt a képet. Jézusom! Rob.
Teljesen össze lesz törve ha megtudja, nem ő a gyerek apja. Teljesen elfogadta már a helyzetet. Ő mindig is könnyen sebezhető lélek volt, és ha most szembesül vele, hogy csúnyán átverték, magába fog zuhanni. Ezt nem engedhetem meg! Nem szenvedhet két ilyen szemétláda miatt. Mellette leszek, támaszt nyújtok neki a nehéz időben. Egy kis idő elteltével talán sikerül neki feldolgoznia mindezt.
- Elég! – intettem le. – Ne csinálj magadból áldozatot, kérlek – szúrós pillantást lövelltem felé. – Most menj el! – utasítottam.

- Remélem ez volt életünk utolsó találkozása – ezt már az ajtóban állva mondtam neki. Kinyitottam neki a bejárati ajtót, minek következtében kellemes hűs szellő járta át egész lényemet. Friss levegővel telítődött meg a tüdőm. Végre újra tudtam felszabadultan lélegezni.
- Kérlek! – könyörgött nekem, majd megölelt. Álltam, mint egy szobor, földbegyökerezett lábbal.
- Bravo! Bravo! – hallottam meg az ismerős hangot, amint közvetlenül előttem felcsendül. Taps is társult a rekedtes hanghoz. Beleremegtem a felismerésbe. Rob az.

Most aztán kiadhattok magatokból mindent!!
Tudjátok, ha nem írtok, mert kis lustik vagytok, akkor legyetek oly' kedvesek és pipálgassatok, az is sokat jelent!! ^^
Köszönöm(L)